Felszólalás adatai

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Emlékezetes évként íródott be a velünk egy hazában élő 13 nemzetiségi közösség újkori történetébe a 2011-es esztendő.

(10.00)

Ekkor fogadta el ugyanis a Magyar Országgyűlés egyfelől az alaptörvényünket, másfelől a nemzetiségek jogairól szóló sarkalatos törvényt.

Önök előtt is ismeretes, hogy az alaptörvény mind preambulumában, a Nemzeti hitvallásban, mind a normaszövegében rögzíti, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részesei és államalkotó tényezők. Az állam vállalja, hogy a nemzetiségek nyelvét és kultúráját megóvja és ápolja, tiszteletben tartja történeti alkotmányának vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét. Minden, valamely nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárnak joga van önazonossága szabad megvallásához és megőrzéséhez.

A nemzetiségi törvényünk pedig kibontja a nemzetiségek közösségi és egyéni jogait, az önkormányzataik választásának jogi, valamint a működésük, gazdálkodásuk szabályait.

A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény 150. §-ának a) pontja szerint "a kormány kétévente áttekinti a Magyarországon élő nemzetiségek helyzetét, és arról az Országgyűlésnek beszámol". A törvényi kötelezettségének eleget téve a kormány 2011. február és 2013. február közötti időszakra vonatkozóan az önök előtt látható tartalommal számol be az Országgyűlésnek.

A beszámolási időszak nemzetiségpolitikai szempontból legjelentősebb eseménye az említett alaptörvény és a nemzetiségek jogairól szóló törvény mellett más, a nemzetiségeket érintő nevelési, oktatási, választójogi törvények megalkotása volt. E jogszabályok jelentősen átalakítják a nemzetiségi önkormányzati munkát, kibővítik az oktatási, kulturális autonómia lehetőségét, megteremtik a bolgár, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a roma, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán nemzetiség számára az Országgyűlés munkájába való alanyi jogú bekapcsolódásuk feltételeit.

A kormány a beszámolási időszakban új alapokra helyezte a nemzetiségekkel, illetve képviseleteikkel, elsősorban az országos nemzetiségi önkormányzatokkal korábban kialakított partneri viszonyt. A nemzetiségpolitika jogszabályi hátterének magasabb szintre helyezésével párhuzamosan sor került a terület finanszírozásának újragondolására, a nemzetiségi önkormányzatok valóságos teljesítményével való összhangba hozására, a kormány ugyanis tiszteletben tartja a közösségek stabil és kiszámítható finanszírozásra vonatkozó igényét.

A nemzetiségi önkormányzati választások új szabályozása reményeink szerint csökkenti a visszaélés esélyeit is.

A 2011 és 2013 közötti időszakban megváltozott a nemzetiségpolitika kormányzati felügyelete is. A nemzetiségekkel kapcsolatos kormányzati tevékenység központja tavaly májusig a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium volt, ezt követően az Emberi Erőforrások Minisztériuma lett. Mindkét tárcánál az egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatok államtitkársága látta, látja el ezt a feladatot. A hatáskörébe tartoznak a nemzetiségeket érintő kapcsolattartási, támogatáspolitikai, kulturális és nemzetközi ügyek. Ugyanezen két minisztériumban ugyanezen időszakokban a társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárság felelősségi körébe tartozik a hátrányos helyzetű csoportok - köztük kiemelten a romák - társadalmi integrációjának a koordinálása.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 2011-ben zajlott le Magyarországon a népszámlálás, amely előzetes eredményének nyilvánosságra hozatala a beszámolási időszakon túl, 2013 márciusában történt, ezért csak rövid összefoglalóban és négy, általunk szerkesztett táblázatban utalunk annak nemzetiségi vonatkozásaira.

A nemzetiségi önazonosság vállalásának a számottevő növekedése igazolja a jogszabályalkotás és nemzetiségpolitikai gyakorlat jó irányát, a társadalmi légkör kedvező alakulását. A támogatáspolitika és a népszámlálási eredmények összekapcsolása pedig megnöveli annak az esélyét, hogy élő, valóságos közösségek működését segíthessük elő.

Jelen beszámoló - a már említett jogszabályi előírásnak megfelelően - átfogó képet kíván nyújtani mindarról, ami a hazai nemzetiségpolitika területén az elmúlt két év során történt. Összegezni kívánja a kormányzati kezdeményezések sorát, a nemzetiségi közösségek aktivitásának irányait. Emellett kitér hazánk nemzetközi - ENSZ, EBESZ, Európa Tanács és a többi - kötelezettségeinek végrehajtására, a nemzetiségpolitikai együttműködés nemzetközi eseményeire is. A szomszéd országok, valamint több németországi tartomány kormányaival megkötött megállapodások alapján mintegy két évtizede kétoldalú kisebbségi vegyes bizottságok működnek.

A beszámoló összeállítása során az előterjesztő részanyagokat kért a minisztériumoktól, országos hatáskörű szervektől, az országos nemzetiségi önkormányzatoktól, valamint további szervezetektől, intézményektől. Az egyes területekről érkezett ismertetők feldolgozását követően készült el a jelentés, amely az elmúlt két év nemzetiségpolitikai folyamatairól, a nemzetiségi oktatásban, kultúrában és médiában történtekről, valamint az önkormányzati szférában zajló folyamatokról részletes információkat és adatokat közvetít az Országgyűlés és a terület iránt érdeklődők számára.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A nagyon sok területre kiterjedő beszámoló minden részletére az expozéban természetesen nincs módom kitérni, ezért négy súlypontra összpontosítom a mondandóm további részét. Az első az emberi jogok, az egyházügy és a civil szféra. A beszámolási időszakban - ahogy bevezetőmben utaltam rá - több sarkalatos törvény és alacsonyabb szintű jogszabály is született, amely kibővíti a nemzetiségek egyéni és közösségi jogait.

E körben az alaptörvényt, a nemzetiségek jogairól szóló, a nevelést, oktatást és a választójogokat érintő törvényeket kellő részletességgel megtárgyalták. A tizenhárom hazai nemzetiség oktatási és kulturális autonómiáját, önkormányzatiságát e jogszabályok jelentősen kiszélesítik, és a 2014. évi választások nyomán a Magyar Országgyűlésnek immár alanyi jogon lehetnek nemzetiségi képviselői és szószólói.

A beszámoló szól egyfelől arról a stratégiai partnerségi megállapodásról, amely a kormány és az országos nemzetiségi önkormányzatok között már 2011-ben köttetett, és amelynek nyomán minden, e közösségeket érintő jogszabály előzetes egyeztetésre kerül az érintettekkel. Másfelől pedig összefoglaljuk a nemzetiségek életével összefüggő törvényeket, kormány- és tárcaszintű rendeleteket, határozatokat, utasításokat, amelyek a beszámolási időszakban megszülettek.

A kormány az egyházügyi területen is támogatja a nemzetiségek saját kultúrájának megőrzését, fejlesztését, a művelődési hátrányai csökkentését, és e feladatok ellátásában számít az egyházak segítségére. A legnagyobb létszámú egyházak a hívek igénye szerint nemzetiségi nyelvű szolgálatot is ellátnak, így például a katolikus egyház német, szlovák, horvát, lengyel és szlovén nyelvű, a görög katolikus egyházmegyék ruszin és román nyelvű, az evangélikus egyház német és szlovák nyelvű pasztorizációt is ellát. A nemzetiségi ortodox egyházak mind liturgiájukban, mind pedig ügyvitelükben értelemszerűen az anyanyelvüket használják.

Nemzetiségi jellegű köznevelési és felsőoktatási intézményeket egyházak is működtetnek.

A magyarországi egyházak egyre inkább szerepet vállalnak a cigányok felkarolásában, integrációjának és felzárkózásának elősegítésében. Ennek jellegzetes példája a hajdúdorogi görög katolikus egyházmegyében a hodászi roma kápolna és közösségi ház. Hodászon egy görög katolikus roma óvoda is létesült.

A nagy egyházak romapasztorizációs munkája egyre intenzívebb, számos helyen kifejezetten az ilyen telepeken hoztak létre imaházakat, amelyek egyúttal a közösség mindennapi életének színtereivé is váltak.

A nemzetiségi civil szféra az anyanyelv, a kulturális identitás megőrzésének fontos területe, ezért a legkülönbözőbb pályázati és egyedi támogatási források állnak rendelkezésére úgy a működtetésük, mind a programjaik megvalósítása érdekében.

A civilek szerepe hagyományosan a nemzetiségi önkormányzatok választása előtt jelölő szervezetként, de két választás közötti időszakban a nyelv, a kultúra, az önazonosság megőrzésében különösen hangsúlyos.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Második pontként az oktatásról és a tudományos kutatásról szeretnék önöknek beszélni. Az oktatási és tudományos területhez kapcsolódóan kiemelném, hogy a jelentés által felölelt két évben több köznevelési intézmény működtetését is átvették egyes országos nemzetiségi önkormányzatok. Így 2011-ben Battonyán a szerb és a román, 2012-ben Eleken, Kétegyházán és Kőrösszakálon a román, Szirákon, Tiszapüspökön és Szolnokon a roma, Felsőszölnökön és Apátistvánfalván a szlovén, Beloianniszban a görög, Pécsett pedig a horvát közösség közvetlenül a gazdája lett többnyire az iskolának, de három esetben a közös igazgatású óvodának is. A szabályozás szerint az új fenntartóknak az állam mindazt biztosítja, amiben a korábbi fenntartók, a helyi önkormányzatok részesültek.

A roma gyermekek oktatási esélyeinek javítását célzó intézkedéseket a jelentés külön fejezetben mutatja be.

A nemzetiségi pedagógusképzésben az államilag finanszírozott vagy ösztöndíjas helyek száma - az utánpótlás biztosítása érdekében - szintén szabályozásra került.

A nemzetiségek kutatásával egyfelől az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézete, valamint a regionális kutatások központja foglalkozik.

(10.10)

Az ország egyik legrégebbi tudományos civil szervezete, a Magyar Néprajzi Társaság négy évtizede jelentet meg nemzetiségi néprajzi tanulmányköteteket e közösségek anyanyelvén és/vagy magyarul. Országos nemzetiségi önkormányzatok és nemzetiségi társadalmi szervezetek fenntartásában is működnek nemzetiségi kutatóintézetek.

Országos nemzetiségi önkormányzati fenntartásban dolgozik a Magyarországi Szlovákok Kutatóintézete, a Magyarországi Görögök Kutatóintézete, a Magyarországi Horvátok Tudományos Intézete és a Szerb Intézet. Egyesületi formában működik a Magyarországi Románok Kutatóintézete, egyetemi keretbe épült az ELTE Magyarországi Németek Kutatási és Tanárképzési Központja.

Nemzetiségekért felelős tárcaként az Emberi Erőforrások Minisztériuma pályázat útján rendszeresen támogatja a nemzetiségi önismeretet, nevelést, oktatást segítő kutatások, kiadványok és tanácskozások megvalósítását.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Expozém harmadik, kulturális vonatkozású részében szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy a nemzetiségügyért felelős tárcák, valamint a beszámolási időszak első felében a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium mögött álló Wekerle Sándor Alapkezelőnél és a nemzeti civil alapprogramnál, második felében pedig az Emberi Erőforrás Támogatáskezelőnél és a nemzeti civil alapprogramnál is voltak, illetve vannak nevesített nemzetiségi célú források.

A beszámoló nemcsak az onnan származó támogatásokat, pályázatokat részletezi, hanem összefoglalja a közgyűjteményi, a szellemi és tárgyi örökségvédelmi, a közművelődési és művészeti szakterület nemzetiségi fejleményeit. Ezek közül ki szeretném emelni a tájházak hálózatát, amelyeknek mintegy negyede nemzetiségi jelleget hordoz, valamint a nemzetiségi színházak szakmai munkája is egyre magasabb szintű és folyamatosan fejlődik.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarországon törvények garantálják a nemzetiségi média működését, illetve működtetését. A közszolgálati műsorszolgáltatók rendszeres, anyanyelvű rádió- és televízióműsort adnak mind a 13 hazai nemzetiség részére. Az MR4 műsorait a lakihegyi, a marcali, a pécsi és a szolnoki középhullámú adók sugározzák, és teljes országos lefedettséget biztosítanak a 13 nyelven, napi 12 órában jelentkező műsorfolyammal, valamint az interneten is folyamatosan hallgathatóak.

Televíziós területen növekedett az MTVA szegedi gyártóbázisának szerepe, és tovább nőtt a rádiós, televíziós átdolgozás is, amiben jelenleg gyakorlatilag minden munkatársuk részt vesz. A magyarországi nemzetiségek közül a szlovénnek van önálló, földi sugárzású, több éves múltra visszatekintő rádiója, amelyet az Országos Szlovén Önkormányzat működtet. A beszámolási időszakban egy további műsorszolgáltató, a Vértessomló Közművelődéséért Egyesület szerzett kisebbségi közösségi televíziós műsorok sugárzására szóló jogosultságot.

A központi költségvetés anyagi forrásokat biztosít a nemzetiségek anyanyelvi újságjainak megjelentetésére is. 2011-től a nemzetiségi lapok állami támogatása beépült az országos nemzetiségi önkormányzatok költségvetésébe, így az egyes médiaműhelyek a költségvetési támogatáshoz közvetlen módon, pályáztatás nélkül juthatnak hozzá. A nemzetiségek egy részénél egy központi hetilap finanszírozása folyamatos, két-két anyanyelvű lap megjelentetésére kapott támogatást a bolgár, a lengyel és a román közösség, a romák esetében öt újság kiadása biztosított. Az anyanyelvi újságok mellett költségvetési támogatást kapott a Barátság című interetnikus folyóirat is.

Az elmúlt időszakban lezajlott átfogó médiaszabályozás számos ponton érintette a nemzetiségek anyanyelvű médiához való hozzáférését biztosító jogokat is. A nemzetiségek jogairól szóló törvény kibővíti e közösségek anyanyelvi médiajogait is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Negyedik pontként a nemzet- és nemzetiségpolitika összehangolásáról szeretnék önöknek beszélni. A nemzet- és nemzetiségpolitika tekintetében kiemelendő, hogy a rendszerváltozás óta a magyar nemzetiségpolitika elveti a reciprocitás elvét. Ez azt jelenti, hogy nem a külhoni magyarok helyzetétől tesszük függővé a hazai nemzetiségekkel való törődést, jogaik biztosítását, mégis tagadhatatlan, hogy ha a határ bármely oldalán sérelem éri egy anyanemzet ottani nemzetrészét, az kihat az államközi kapcsolatokra, a másik oldalon számszerű kisebbségben élő közösségekre, sőt a csoport- és személyközi viszonyokra is.

Magyarország nemzetiségeket érintő nemzetközi tevékenysége több fórumon zajlik. A Magyarországon élő nemzetiségek anyaországi kapcsolatait érintő kétoldalú együttműködés alapintézményei a kisebbségi vegyes bizottságok, amelyek tevékenysége mellett hazánk kiemelt figyelmet fordít a multilaterális kapcsolatokra, ezen belül is a nemzetközi szervezetekre. Ez utóbbiak közül kiemelkedik az Európa Tanács, hisz a nyelvi charta és a kisebbségvédelmi keretegyezmény vállalásainak teljesüléséről rendszeresen időszaki jelentésekben számolunk be, a Velencei Bizottság pedig elismerte a nemzetiségekkel összefüggő jogalkotásunkat és a gyakorlatba ültetést.

A Magyarországon élő nemzetiségek anyaországi kapcsolatait érintő kétoldalú együttműködés alapintézményei 1992 óta a kétoldalú kisebbségvédelmi megállapodásokon alapuló kisebbségi vegyes bizottságok. A Magyarország és a szomszédos országok között a nemzetiségek jogainak kölcsönös biztosítására és védelmében létrejött kormányközi kisebbségi vegyes bizottságok feladata a nemzetiségek helyzetének elemzése és értékelése, az e területen megvalósítandó államközi együttműködésre vonatkozó ajánlások megfogalmazása, illetve azok végrehajtásának figyelemmel kísérése.

Az elmúlt években valamennyi kétoldalú kisebbségi vegyes bizottság ülésezett. Ezek során áttekintették, hogy milyen prioritások mentén biztosítsák az adott nemzetiségek identitásának megőrzését, illetve kulturális autonómiájának fejlődését. A jelentés részletesen szól az egyes relációk kvb-üléseiről, a kormány érdekelt tárcái pedig mindent megtesznek az azokkal összefüggő kormányhatározatokban foglalt két- és egyoldalú kötelezettségek teljesítéséért, egyben a másik fél vállalásainak teljesülését is nyomon követi.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! A fentiek és a bizottságokban lezajlott eszmecsere alapján kérem a nemzetiségek helyzetéről szóló kétéves kormánybeszámoló konstruktív megvitatását, majd annak országgyűlési elfogadását.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)