Felszólalás adatai

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 2011-es költségvetési javaslat tükrében a magyar kultúra ügyéről szeretnék néhány szót szólni; a magyar kultúra ügyéről, amely - a költségvetést áttanulmányozva - nyilvánvaló, hogy az egyik legnagyobb vesztese a 2011-es költségvetésnek. Ezt az állításomat egy konkrét példán, az előadó-művészeti törvény sorsán kívánom bemutatni, azon a törvényen, amelyet 2006-tól kezdődően a szakmával együtt alkottunk, a Magyar Országgyűlés elfogadott, és megfelelő költségvetési forrást biztosított hozzá. 2010-ben 2 milliárd 300 millió forint állt rendelkezésre a magyar előadó-művészet színvonalának, lehetőségeinek bővítésére.

Aztán az új kormány megalakulása után itt, a Magyar Országgyűlésben a kormánypárti képviselők az előadó-művészeti törvényhez egy módosítást nyújtottak be. Ez a módosítás már a 2010-es költségvetéshez képest is egy pluszösszeget jelentett, erről itt részletes vitát folytattunk, és megegyeztünk abban, hogy ez nem a 2010-es évben, hanem a 2011-es évben jelentkezik. Tehát önök, tisztelt kormánypárti képviselők, egy olyan módosító javaslattal módosították az előadó-művészeti törvényt, amely a 2010-es 2 milliárd 300 millió forinthoz képest többlettámogatást jelentett. Ott, abban a vitában az is elhangzott, hogy majd a költségvetés év végi vitájában kell biztosítani a 2011-es forrásokat, ezt a jegyzőkönyvek bizonyítják. El is ismerték, és a 2011-es költségvetésben, azt mondták, ezt a dolgot elintézik.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Hát, tisztelt hölgyeim és uraim, el is intézték! Úgy elintézték, hogy a 2 milliárd 300 millió forint helyett összesen 1 milliárd 100 millió forintot biztosítanak, ami azt jelenti, hogy nemhogy többletforrást tudnak biztosítani a magyar előadó-művészetnek, nemhogy a 2010-es pozíciót tudják megőrizni, nemhogy a 2009-es pozíciót tudják megőrizni, hanem több mint a felét elvonják ennek az összegnek. A nemzeti kultúra egy nagyon fontos területe, a magyar előadó-művészet, a vidéki és fővárosi előadó-művészet támogatása több mint a felével az előadó-művészeti törvényben, költségvetési során csökken.

És hogy ez hogy történt, erről a Magyar Színházi Társaság elnökségének állásfoglalása világos bizonyíték mint civil szervezetekkel való együttműködés nagyszerű példája a kormányoldalon. Idézem: "A Magyar Színházi Társaság elnöksége értetlenül veszi tudomásul, hogy az előadó-művészeti törvény két bekezdését, annak ellenére, hogy augusztus óta rendszeresen keressük erre az alkalmat, szakmai egyeztetés és hatásvizsgálat nélkül készül a törvényhozás módosítani. Ezek az intézkedések egy több évtizedes szerves fejlődést, a magyar játékszíni kultúra sosem látott virágzását sorvasztják el, visszafordíthatatlan veszteséget okozva a nemzet kulturális életében."

Ez tehát nem egy politikus állásfoglalása, hanem a Magyar Színházi Társaság, nagyon különbözően gondolkodó színházi szakemberek, színházigazgatók véleménye, olyanoké, akikkel ezt közösen az elmúlt években elértünk, majd önök azzal biztatták őket, hogy ahhoz képest még több forrást biztosítanak számukra, nemhogy megtartani nem képesek, hanem évekkel ezelőtti pozícióhoz képest is a költségvetésben a lehetőségek több mint felét elvonják tőlük. Ez az a politika, amely először várakozást kelt, amely vonzóvá kívánja tenni a lehetőségeket, amely azt mondja, hogy hallgass ránk, aztán amikor a számok, a tények nyelvén kell beszélni, akkor kiderül, hogy a várakozáskeltés mögött megalapozottság nem volt.

(10.00)

Önök az előadó-művészeti törvény során sem tudták, hogy mit csinálnak. Itt, a Magyar Országgyűlés falai között módosítják, emelik, saját javaslatukkal költségvetési többletforrást szavaztatnak meg, majd amikor a költségvetésre sor kerül, akkor kiderül, hogy ennek semmilyen megalapozottsága nem volt, semmilyen költségvetési tétel, semmilyen háttéregyeztetés nem volt, csak egyszerűen: szó, szó, szó. És aztán, amikor a költségvetésben a lehetőségeket realizálni kell, akkor kiderül, hogy ennek nincsen meg a feltétele. Ezt nem egyszerűen ellenzéki politikus mondja, hanem azok a szakemberek, akik a hétköznapokban ezen lehetőségekkel tudtak, most meg nem tudnak élni.

Ugyanez a helyzet a magyar filmművészet terén. A Magyar Mozgókép Közalapítvány költségvetését több mint 3 milliárd forinttal csökkentik, majd bizottsági ülésen közösen, a bizottsági elnök úr, fideszes, hozzáértő bizottsági elnök úr javaslatára együttesen kormánypárti és ellenzéki képviselők megszavazzák, hogy 3,5 milliárd forinttal emeljük a Magyar Mozgókép Közalapítvány költségvetését, fideszesek, MSZP-sek, LMP-s, emlékeim szerint a Jobbik képviselője is, vagy tartózkodott, de semmiképpen sem ellenezte. Ott ül a magyar parlament minden pártjának képviselője, kormánypárti javaslatra elfogadjuk közösen azt a javaslatot, kormánypárti javaslatra, hogy emeljük meg a költségvetést, az ajánlásoknál most meg látszik, hogy a kormány nem támogatja.

Ugyanaz, mint az előadó-művészeti törvény kapcsán. Önök fölállnak, tesznek egy javaslatot, hogy legyen jobb. Ennek mindenki örül, persze, ha több jut kultúrára, az jó. Aztán mikor kiderül, hogy a javaslatot pénzzel kellene megalapozni, amikor a költségvetésben kiderülnek a számok, akkor kiderül, hogy a jó szándékú javaslat mögött sem egyeztetés, sem minisztériumok közötti megbeszélés nincs, és főleg nem az az érdekérvényesítő erő, amely ehhez pénzt tesz.

Így aztán nem lehet csodálkozni, hogy a magyar filmművészet legjelesebbjei, de legalábbis azok, akiket Magyarországon és nemzetközileg is ismernek, olyanok, akiket ismernek itthon és külföldön, a következőket írják néhány nappal ezelőtt: "A magyar nemzeti kultúra elválaszthatatlan része a magyar film és mozgókép. A magyar film az európai kultúra integráns része. A magyar filmek magyar nyelven magyar emberekről, a magyar életről eredeti és egyéni módon szólnak. Ezek a különös, eltérő és autonóm módon beszélő alkotások mára az általános műveltség alapjai közé tartoznak. Ennek tönkretétele a kultúra rombolása. Jancsó Miklós, Makk Károly, Tarr Béla, Mészáros Márta, Gothár Péter, Jeles András, Grünvalszky Ferenc, Maár Gyula Kossuth-díjas filmrendezők."

Olyan rendezők, tisztelt hölgyeim és uraim, akiknek filmjeit önök is élvezték, nyilván olyanok, akiket nemzetközi és hazai fesztiválokon a szakma egésze elismer, olyanok mondják, legkülönbözőbb gondolkodású emberek, hogy az, amilyen irányba önök a magyar kultúra támogatásában, ez esetben a magyar film támogatásában haladnak, rossz. Nem egyszerűen rossz, hanem a korábbi pozíciókat gyengítő, a korábbi pozíciókat és lehetőségeket nemhogy megtartani nem képesek, hanem azt csökkentik, ráadásul úgy, hogy előtte várakozást keltenek. Ez nem indokolható olyan gazdasági helyzetben sem, amilyen gazdasági helyzetben lévőnek önök az országot mondják, tudniillik itt, a kultúra bizonyos meghatározó részeinél költségfelezés történik úgy, hogy előtte önök azt mondták törvénymódosítással: nemhogy megtartjuk, hanem többet adunk.

Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Az a helyzet, hogy az önök javaslatára született a magyar kultúra bővítésére javaslat több alkalommal, legutóbb, ahogy mondom, a Mozgókép Közalapítvány javára 48 órával ezelőtt. Az önök képviselőtársaival együtt szavaztuk meg. Aztán az önök kormánya azt mondta, a javaslatot nem támogatjuk, erre pénzt nem adunk. Ez részben várakozáskeltés, részben önámítás, részben becsapás. Ez folyik! Ez a fajta átverés az, amelyet a kultúra területén folytatnak, miközben olyan területeket, amelyek nemzetközileg elismertek, visszafordíthatatlanul nehéz helyzetbe hoznak.

Kérem, ne tegyék! Azokat a módosító indítványokat, amelyeket szakmai egyeztetés után tettünk, fogadják el, hogy legalább a kultúra megszerzett és megőrzött pozícióit a továbbiakban is élvezni képesek legyenek azok, akik a kultúrát szolgálják és akik élvezik.

Elnök úr, köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP soraiban.)