A felszólalás szövege:
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Majd a maga során igen. Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A mai interpellációk során immár klasszikussá vált az a kijelentés az igazságügy-miniszter úr részéről, hogy könnyekig meghat, hogy Font képviselőtársam ennyire aggódik a kormányprogram végrehajtásáért. Tényleg nagyon szép tőle, hogy ebben segíteni kíván minket, de én a legjobb indulattal is csak azt tudom javasolni, hogy bízza ezt ránk, végre fogjuk ezt hajtani a következő négy év során.
A minimálbér - nem tudom, lehet, hogy rosszul tudok számolni, és majd akkor ebben vessük össze ilyen irányú képességeinket, de egyrészt azt már az államtitkár úr elmondta, hogy nem tudjuk, mennyi lesz a minimálbér, ez az Érdekegyeztető Tanácsban fog kialakulni.
(16.50)
Az azonban, hogy egy fillért sem mozdulhat el, ha adómentesen akarjuk tartani, ez nem igaz. Ha jól számolom, ötvennégyezer valahány száz forintig felmehet a minimálbér ahhoz, hogy a jelenleg érvényes, illetve a kormány által, a jövőre vonatkozóan benyújtott szabályok szerint továbbra se fizessen személyi jövedelemadót az, aki minimálbért kap. Tehát a minimálbér emelése útjában nem áll az a kormányprogram, hogy az adómentes lesz. Az, ha 55 ezernél valamivel kevesebbre lövik be a minimálbért az Érdekegyeztető Tanácson, e javaslat szerint továbbra is adómentes lesz. Ha történetesen nem, az egy másik helyzet, akkor feltételezem, hogy a kormány mindenféle más indítványokat fog beterjeszteni a tisztelt Ház elé.
Ami pedig az átlagkeresetet illeti, még egyszer, megint csak az államtitkár úrra hivatkozva mondom, hogy nem fog becsúszni sehova, mert már régen becsúszott. Ott van. Mi azt mondtuk, hogy ez tűrhetetlen és ki fogjuk onnan hozni. Nem azt mondtuk, hogy az első évben fogjuk kihozni, azt mondtuk, hogy van négy évünk arra, hogy ezt a lehetetlen helyzetet megszüntessük. Bizonyos adósávokat is említettünk, hogy hogy képzeljük el, de erről sem azt állítottuk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy jövőre fognak bekövetkezni. Köszönöm.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Révész Máriusz képviselőtársam nem is most, hanem még az előző felszólalásában maga világított rá annak képtelenségére, amit ő maga mond. Azt mondta, hogy maguk a munkáltatók is úgy gondolják, hogy szeretnének 3-5 százaléknál több béremelést adni a munkavállalóknak, ugyanakkor kifogásolta azt, hogy mi a helyzet az átlagbér adóztatásával.
Tessék nekem megmondani, ki tudja azt ma ebben a Házban, hogy mennyi lesz jövőre az átlagbér! Ezt majd 2003-ban fogjuk tudni megmondani, hogy mennyi volt az átlagbér. A kormány kiindult egy bizonyos számból, ennek a számnak a teljesülése esetén azok a célok, amiket a kormány kitűzött maga elé, teljesülnek, vagy legalábbis teljesülnek olyan arányban, ahogyan az első évben ezek teljesülhetnek, az első kormányzati évben. És van előttünk még további három év, amikor további ígéreteket lehet majd teljesíteni.
Amit pedig Tállai András képviselőtársam csinált -, akinek, bocsánat, a Házszabálytól talán eltérek, de hadd gratuláljak polgármesterré választásához -, arra szokták azt mondani, hogy ügyes: előhúzta azt a táblát, amit Burány képviselőtársam, államtitkár úr tavaly benyújtott. Egy kicsit el tetszett feledkezni arról, hogy ezt egy olyan év után nyújtotta be, 2000 után, amikor 5,2 százalékkal nőtt a GDP, és 1,5 százalékkal nőttek az átlagbérek.
(17.10)
Ebben a helyzetben azt mondta a szocialista ellenzék, hogy valahogy részeltetni kell a jövedelmet megtermelőket abból a jövedelemből, amit ők megtermeltek, és ez ennek egy módja volt. Hatalomra került ez a kormány, más módon részeltette a jövedelmet megtermelőket, a családi pótlék emelésétől az egyszerű nyugdíj-kiegészítésen keresztül a közalkalmazotti béremelésekig. Ez tehát megtörtént; továbbá lépést tett abba az irányba, amit 2001-ben benyújtott, de egy lépésben még nem sikerült elérni.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Lezsák képviselőtársam rosszul emlékezik. Én pontosan tudom, hogy a Bokros-csomagot manapság már jobb társaságban nem illik kimondani, mert szitokszónak számít, gondolom, ezért is alkalmazta, hiszen a Bokros-csomaghoz nem túl sok köze volt. De tény, ami tény, hogy 1994-98 között a marginális adókulcs lényegesen magasabb is volt, egyszer kényszerűségből még azt hiszem, 48 százalékra is felment, aztán már mi magunk elkezdtük csökkenteni, mert úgy gondoltuk, hogy képtelenül magas. Mi 42 százalékon adtuk át, az ön által is támogatott kormány tovább csökkentette - egyébként igen helyesen - 40 százalékra, és ezt a tendenciát folytatni kívánjuk a jövő esztendőben, ahogyan az adótörvényekbe bele van írva, már 38 százalékra.
Tehát az, hogy példátlanul alacsony lenne a marginális kulcs, és az önök igazságérzete tiltakozik ez ellen, ezt vissza kell utasítsam, képviselő úr, hiszen önök a 42 százalékos kulcsot tovább csökkentették 40 százalékra, még egyszer mondom: közgazdasági szempontból rendkívül helyesen.
Ami pedig azt illeti, hogy milyen igazságtalanság éri a családokat az adórendszer megváltoztatásával: nem éri őket igazságtalanság, képviselő úr. A probléma pontosan az, hogy az adórendszerben nagyon kényelmetlenül és nehezen lehet családtámogatást elrejteni. Valahányszor az ember ilyenre kísérletet tesz, akkor az adórendszernek mindenféle közgazdasági értelemben racionális megváltoztatása ilyen igazságtalanságokat szül. Ezért mondjuk azt, hogy az adókedvezmény és a családi adókedvezmény nem igazán jó formája a családok támogatásának, mert túlzottan összekeveri a rászorultságot, a helyzetet és azt, hogy mit, mivel kívánunk ösztönözni. (Az elnök jelzi az idő leteltét.) Köszönöm szépen.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én ugyan nem vagyok a kormány képviselője, de némileg hasonló módosító indítványt nyújtottunk be képviselőtársaimmal, amely a pedagógusok kötelező továbbképzését nem költségként, hanem adóalap-csökkentésként ismerné el, a pedagógusokat terhelő költségek egy részét.
Kénytelenek voltunk elfogadni a Pénzügyminisztériumnak azt az érvét, hogy ha ezt a pedagógusok esetében bevezetik, akkor be kell vezetni a további kötelező továbbképzésben részt vevők számára is, tehát az orvosoknál is, tehát a köztisztviselőknél is, tehát a könyvvizsgálóknál is, és számos olyan kategóriánál, aminek az együttes összege ebben a pillanatban vállalhatatlan a költségvetés bevételi oldala számára.
Tehát a magam részéről Gógl képviselőtársam indítványát jogosnak és méltányosnak ítélem meg, hiszen jogosnak és méltányosnak ítélte meg ugyanezt a pedagógusok esetében is. Mi a magunk részéről visszavontuk ezt az indítványunkat, tekintettel arra, hogy a kormány képviselője meggyőzött bennünket arról, hogy egész egyszerűen, amit a törvény egyébként kötelezővé tesz, egy olyan tömegű réteg számára nyújtandó adókedvezmény alapjaiban rengetné meg a jövő évi költségvetés bevételi oldalát. Köszönöm szépen.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az ajánlás 15. sorszámát viselő módosító indítvány, amelyet Szabados Tamás, Eörsi Mátyás és Pető Iván képviselőtársaimmal együtt nyújtottunk be, az eredeti javaslatnak azt a szerintünk nagyon méltányolható igényét kívánja egy újabb méltányossági javaslattal megtetézni, amely eredeti javaslat azt mondja, hogy mindazok, akik számítógépet szereznek be abból a célból, hogy a tudásuk minőségét javítsák, hogy a tudásalapú társadalomban nélkülözhetetlen versenyképes tudást gyarapítsák, személyi jövedelemadó-kedvezményben részesülhessenek ennek a beszerzésekor.
A törvényjavaslat a pedagógusokat, a felsőoktatásban oktatókat és hallgatókat és azokat a magánszemélyeket részesítette volna ilyen kedvezményben, akiknek a gyermeke - aki tehát értelemszerűen önálló jövedelemmel nem rendelkezik, és így személyi jövedelemadó-kedvezményt sem tud igénybe venni - nappali rendszerű iskolai oktatásban vesz részt.
(17.50)
Ezek a személyek lettek volna jogosultak erre az adóalap-csökkentő kedvezményre.
A javaslatunk az, hogy a törvény terjessze ki ezt a kedvezményt a felnőttképzésben részt vevő magánszemélyekre is, tehát azokra, akiknek talán legfontosabb tanulási eszközük a számítógép, hiszen a felnőttképzésnek a kormány elképzelései és az európai tendencia szerint egyre jelentősebb része távoktatás formájában zajlik le; a felnőttképzésben részt vevő személyek, illetőleg azok a személyek, akiknek a gyermekei ugyan már nem nappali rendszerű iskolai oktatásban vesznek részt, de továbbra sem rendelkeznek jövedelemmel, tehát a nappali tagozatos felsőoktatási hallgatók szülei is vehessék igénybe ezt a kedvezményt. Úgy gondolom, hogy nem kell túl sokat magyarázni ennek a javaslatnak a méltányosságát. Úgy gondoljuk, ha a kormány - nagyon helyesen - támogatni kívánja, hogy a XXI. század írásbeliségének is tekinthető informatikát, a számítógéppel való bánni tudást, illetőleg másik oldalról az egyre szélesebb skálájú oktatóprogramokat, tehát a számítógép mint tanulási segédeszköz, mint talán az egyik leghatékonyabb segédeszköz igénybevétele, adókedvezménnyel is támogatást kapjon. Ha tehát a kormány ezt így véli, akkor célszerű, ha ezt az általunk említett kategóriára is kiterjeszti, hiszen a minőségi tudás, a tudás alapú társadalom, az élethosszig való tanulás - ami nem jelent mást, mint felnőttképzést, átképzést, továbbképzést - támogatását is szükségessé teszi. Ezt célozza tehát a felnőttképzésben részt vevő magánszemélyekre való kiterjesztés.
A másik körre való kiterjesztés pedig egész egyszerűen méltányosság, hiszen nem sok különbség van, legalábbis célszerűség szempontjából aközött, hogy egy középiskolai tanuló vagy egy felsőoktatásban részt vevő hallgató használ számítógépet tanulmányaihoz. Ugyanolyan célszerű ez a felsőoktatásban részt vevő hallgatónak is. Ebben az esetben a hallgató azonban személyi jövedelemadójából, minthogy az esetek túlnyomó többségében nem fizet ilyet, nem tudja adóalapjából leírni ezt az összeget, ezért javasoljuk, hogy a szülők tehessék ezt meg helyettük. Köszönöm szépen.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy ponton az államtitkár úr már érintette azt, amit Lasztovicza Jenő képviselőtársunknak mondanék, aki azt mondta, hogy óriási bajok lesznek itt, mert hiszen mi mindennel terheljük most meg az áfa kapcsán a lakosságot, és ez a teher ez gyakorlatilag semmissé teszi mindazt, amit a száznapos program során elértünk.
Képviselő Úr! A Pénzügyminisztérium tájékoztatása szerint a teljes áfaátsorolás tokkal vonóval 25 milliárd forintnyi többletbevételt hoz a költségvetésnek, ebből is néhány kivételes tétel az, ami nagy, a többi százmilliós nagyságrendű. Ha azt vesszük figyelembe, hogy egyedül az egyszeri nyugdíj-kiegészítés összege ennek több mint kétszerese volt, akkor azt hiszem - hogy Tállai képviselő úr szavaival éljek -, kiröhöghetjük azt, amit ön mondott.
Ami a szállítás, fuvarozás ügyét illeti, az állampolgárok elég ritkán szoktak szállíttatni. Néha persze előfordul, amikor költözik az ember, de ezt nem szokta napi gyakorisággal megtenni. Az összes többi szállításnak az áfája meg nem épül be, képviselő úr, a termékek árába, hiszen az az áfa visszaigényelhető. Hogyha én terméket forgalmazok, és azt szállíttatom, akkor ennek a szállításnak az áfáját vissza tudom igényelni. Tehát ezek az egyik oldalon megjelennek a költségvetésben, a másik oldalon kimaradnak a költségvetésből. Az egyetlen értelmük az, amit az államtitkár úr mondott, hogy az Európai Unió szabályai szerint nem élvezhet kedvezményes vagy áfamentes besorolást más termék vagy szolgáltatás, mint az, ami a végfelhasználóhoz kerül. Köszönöm.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Úr! Tényleg nem egyforma a matematikánk. Ugye, ha én kenyeret vásárolok, akkor én a kenyér áfáját fizetem meg, és nem a szállításét. Köszönöm szépen, én azt hazaszállítom a cekkerben, ezt nem terheli áfa, legalábbis egyelőre nem olvastam ebben a törvényjavaslatban.
A szállítás áfáját a kenyérbolt tulajdonosa fizeti meg, de ő azt visszaigényelheti, mert ő nem végfelhasználó, tisztelettel. Következésképpen az én kenyéráramban kizárólag a kenyér áfája jelenik meg, a búza áfája, a liszt áfája, az élesztő áfája, a víz áfája, a csatornadíj áfája, a szállítás áfája és még tudom is én, mi mindennek az áfája az nem, mert azt mind visszaigényli az, aki a kenyeret süti, meg odaviszi, meg forgalmazza. Kétségtelenül igaza van abban, hogy az állampolgárok is szoktak néha végfelhasználóként szállíttatni, ilyen esetben tényleg több áfa terheli őket.
(18.40)
Most egy saját példámat említem: néhány héttel ezelőtt én is vásároltam bútort, két nagyobb karosszéket vásároltunk, ennek a szállítási díja, ha jól emlékszem, 4 ezer forint volt. Ennek a 4 ezer forintnak jelen pillanatban 12 százalékos kulccsal számítva 480 forint az áfája, ez fog ezer forintra nőni. A növekmény 520 forint. Tessék nekem elhinni, nem ez volt a legnagyobb tétel a két karosszék megvásárlásában!
Hasonlóképpen, ha az ember költözködik, akkor is a költözködésnél alkalmazott szállítás áfája, igen, terheli az állampolgárt, a fogyasztót, de egy költözködésnél rendszerint nem a szállítás áfájának az a 12 és 25 közötti különbsége a legnagyobb tétel. Azt hiszem, hogy ez a költözködés költségébe belefér, különösen ha azt vesszük, hogy az ember nem naponta költözködik. Köszönöm.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Néhány általam, illetve képviselőtársaimmal közösen beadott módosító indítványra szeretném felhívni a figyelmüket, jelesül a 176. számon beadott indítványra. Mielőtt ezt megtenném, engedjék meg, hogy azt elmondjam, őszinte érdeklődéssel forgattam a beadott módosító indítványokat, hátha találok ellenzéki képviselőtársaim, különösen a ma délelőtt interpellált Halász János képviselőtársam részéről olyan módosító indítványt, amely a 25 százalék alá sorolt áfájú könyveket visszacsökkentette volna 12 százalékra.
Ilyen módosító indítványt nem találtam, tisztelt képviselőtársaim. Ennek talán az lehet az oka, hogy a két törvényjavaslat eleve nem javasolta a könyveket 12 százalékos áfa alól 25 százalékos alá sorolni. Tehát mindaz, amit tisztelt képviselőtársaim olyankor, amikor még itt sokan vagyunk és még a televízió is közvetíti, a pénzügyminiszternek, a kulturális miniszternek és tudom is én, kicsodának szoktak címezni azzal, hogy hol volt a kulturális minisztérium akkor, amikor a könyvek áfájának emelése bekövetkezett, ez egészen egyszerűen porhintés, képviselőtársaim, nincs a benyújtott törvényjavaslatban, és én bízom annyira az önök, többek között például Halász képviselőtársunk ítéletében, ha lett volna, akkor nyújtottak volna be hozzá módosító indítványt, ami a könyvek 12 százalékos áfáját visszaállította volna. Ha Tállai képviselőtársunk a mákgubó áfáját 25 százalékról javasolta visszasorolni 12 százalékra, akkor talán lett volna önök között olyan képviselő, aki javasolta volna, hogy a könyvek áfáját ne vigyük föl 12-ről 25-re, de ezt senki nem akarta megtenni.
Ami most már ehhez közvetlenül kötődik, az ajánlás 176. pontjában szereplő módosító indítvány, amely a rögzített adatállományt tartalmazó könyvet helyettesítő oktató, ismeretterjesztő CD-lemez áfáját javasolja nem megemelni 12-ről 25 százalékra.
A Pénzügyminisztérium álláspontja ezzel kapcsolatban az volt, hogy ez sem szerepel a Burány államtitkár úr által említett európai uniós előírások között, mármint azok között, amit szabad kedvezményesen áfáztatni. És ez igaz, a CD nem szerepel ezek között, de a könyvet helyettesítő CD, az könyv, azt az Európai Unióban book helyett e-booknak hívják, és az Európai Unió minden országában ugyanolyan áfával adózik a könyvet helyettesítő CD, mint maga a könyv.
Amíg Budapesten volt külön buszjegy meg külön villamosjegy, addig a villamospótló autóbuszok igénybevétele nem buszjeggyel, hanem villamosjeggyel történt, hiszen annak a formája ugyan autóbusz volt, de azért azt a funkciót látta, amit a villamos. Hasonlóképpen a könyvet helyettesítő CD is ugyanazt a célt szolgálja, mint a könyv, tehát logikus, hogy ugyanúgy adózik. Ráadásul, ha én természetben veszem meg a Révai Nagy Lexikon sorozatot, akkor azért egy fél erdőt ki kell irtani, ha CD-n veszem meg ugyanezt, az egy darab műanyagra ráfér, tehát környezetvédelmi szempontból sincs sok értelme, hogy jobban sújtsuk a CD-formában terjesztetteket.
Két másik módosító indítványunk a filmgyártás és a filmforgalmazás meg a video- meg, a DVD-gyártás és forgalmazás áfáját javasolja nem megemelni 25 százalékra. Ez ugyan beletartozik az államtitkár úr által említett uniós követelményekbe, hiszen a gyártást és a forgalmazást nem a végfelhasználó veszi igénybe, tehát itt nem lehetne kedvezményes kulcsot alkalmazni, mégis azt kértük és javasoltuk, hogy tekintettel arra, hogy a kormány a filmszövetségekkel tárgyalást folytat a filmtörvényekről, erre az egy évre ne emelje meg ezt az áfát, 2004. január 1-jével úgy is meg kell majd emelni.
Végezetül: Szabados Tamással és Eörsi Mátyással nyújtottunk be egy olyan módosító indítványt, amely az oktatás áfamentességét kiterjeszti bizonyos iskolarendszeren kívüli felnőttoktatási formákra is, olyanokra, amelyek egyébként nincsenek ellentétben az Európai Unió előírásaival. Az Európai Unió valóban nem enged mindenfajta felnőttoktatást áfamentesen tartani, de bizonyosan szélesebb körű az iskolarendszerűnél az, amit enged, és erre szerettük volna kiterjeszteni.
Köszönöm szépen.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Később majd magamnak is szándékomban áll tízperces hozzászólásra lehetőséget kérni; most a vezérszónoki kör után egyetlen aspektusra szeretném felhívni a figyelmet, és ez a kulturális bizottság határozati javaslatában szereplő egyik indok, a törvénytelenül megalakult kuratóriumi elnökségek léte. Szalai Annamária képviselőtársunk azt mondta, és ezt Lezsák képviselő úr is megerősítette, hogy az ellenzék nem tudott megállapodni, nem állított jelölteket. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindannyian tudjuk, hogy ez nem igaz. Az ellenzék állított jelölteket, ezeket a jelölteket a médiatörvény messzemenő tiszteletben tartásával meg lehetett volna választani.
Aki ezeket a jelölteket nem akarta megválasztani, azok, tisztelt képviselőtársaim, önök voltak, az akkori kormánytöbbség. Akkor azt mondták, hogy nem lehet a jelölteket megválasztani, mert az ellenzéki pártok között nincsen megegyezés. Mi már akkor is fölhívtuk a figyelmet, hogy a médiatörvény nem ír elő megegyezést az ellenzéki pártok között, azóta azonban arra is fény derült, nem volt véletlen, hogy nem volt az ellenzéki pártok között megegyezés, hiszen az akkori három ellenzéki párt között volt egy, amelyik ma már nincs a parlamentben szerencsére, a Magyar Igazság és Élet Pártja, amely - mint akkor gyanítottuk, ma pedig már tudjuk - az akkori kormánypártokkal egy paktumot kötött annak érdekében, hogy ne lehessen ellenzéki kuratóriumi elnökségi tagokat választani. Hogy ez a paktum megszületett, arról az említett párt elnöke, Csurka István úr tájékoztatta a közvéleményt. Korábban is mindenki tudta, hogy ez így van, azóta tanú is van rá.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Balogh képviselő úr felhánytorgatta az MDF-nek immár 12 éves sérelmét, azt, hogy a Magyar Televízió annak idején nem közvetítette az Antall-kormány eskütételét. Tisztelt Ház! Csak emlékeztetni szeretnék; az Antall-kormány eskütételével egy időben valamilyen fontos futball-világbajnoksági mérkőzés zajlott. Szomorú tény, tisztelt képviselőtársaim, de mindannyiunknak szembe kell néznünk vele: a mi polgártársainkat nagyságrenddel jobban érdekli egy futball-világbajnoksági mérkőzés, mint egy kormány eskütétele. Tisztelt Ház, nem örülök annak, hogy ez így van, de azt gondolom, ez a Ház - a túloldalt ülők is, időnként sajnos mi is - sokkal járult hozzá ahhoz, hogy ez így legyen. Ettől még ez a tény tény, és egy közszolgálati televíziónak azt kell közvetítenie, amire várhatóan tízszer annyi ember kíváncsi.
Hogy törvénytelen volt-e az előfizetési díj átvállalása, már százötvenszer lefolytattuk ezt a vitát. Én nem tudom, miért lenne törvénytelen az, ha bejelentem, hogy valaki helyett valamit ki szeretnék fizetni. Az én gyerekeim szoktak autóbuszon és villamoson utazni, én szoktam megvenni a bérletüket, és még soha nem jött a BKV, hogy fel fog engem jelenteni, mert nem a gyerekeim fizetik ki, hanem én.
Ami pedig Lezsák képviselő úrnak a legutóbbi kétperces felszólalását illeti, én nem azt mondtam, hogy bizonyítékom van rá, képviselő úr. Azt mondtam, hogy tanú van rá. Eddig is volt persze, csak most már jelentkezett a tanú, bejelentkezett, és azt mondta: igen, én voltam a paktumot kötő egyik fél, és - amint eddig gyanították önök - ők voltak a másik.
Köszönöm szépen.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Szalai Annamária képviselőtársam, hogy is fogalmazzam finoman, rosszul emlékszik. Én a kulturális bizottság ülésén nem a tv-előfizetői díj átvállalását tartottam aggályosnak. Én azt mondtam, az lenne aggályos, ha ez így maradna. A 2002. évre az üzemben tartási díj a médiatörvény szabályainak teljesen megfelelő módon állapíttatott meg az éves vagy akkor éppen kétéves költségvetésben, és a kormány a száznapos program keretében végrehajtott költségvetés módosítása során azt mondta, hogy az év második felére ebből adódó díjbefizetést átvállalja az állampolgároktól. Ebben én a világon semmi alkotmányosan aggályosat nem látok. Aggályosnak találnám valóban, ha a későbbiek során az történnék, hogy az éves költségvetésben meghatározunk egy összeget, amellyel a Magyar Televíziót a későbbiekben támogatni fogjuk, és ez az éppen regnáló parlamenti többség kénye-kedve szerint állapíttatnék meg. Szeretném megnyugtatni a képviselőtársaimat, a kormány napokon belül be fogja nyújtani a médiatörvény módosítására teendő javaslatát, amelyben ezt a kérdést el kívánja rendezni.
Ami pedig Lezsák képviselő urat illeti, én nem azt mondtam, hogy azt kell tanítani az iskolákban, amit a gyerekek szívesen hallgatnak, és azt kell mutatni a televízióban, amit az emberek szívesen néznek. Arról van szó, hogy egy közszolgálati televíziónak többféle funkciója van, többek között a sportmérkőzések közvetítése is, mert ez nem kereskedelmi funkció, mert nem éri meg a kereskedelmi csatornáknak.
Ha tehát két dolog között kell választani, egy politikai esemény és egy sportesemény között, amely közül a politikaiét szabadon választhatom az időpontját tekintve (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), a sportét meg nem, és az utóbbi érdekel több embert, akkor bizony azt kell közvetíteni, képviselő úr.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Hadd kezdjem mindjárt azzal, ami tulajdonképpen a mondandómnak a végkicsengése.
Újhelyi képviselőtársamnak az egyik megjegyzését kívánom folytatni. Nem az az érdekes, tisztelt képviselőtársaim, hogy mi mit gondolunk a Televízióról. Az sem különösebben érdekes, hogy a kuratórium elnöksége vagy annak tagjai mit gondolnak.
(15.10)
Az az érdekes, hogy a nézők, az állampolgárok, akik adóbefizetéseikkel - vagy korábban üzemben tartási díjaikkal is - eltartották, eltartják ezt a Televíziót, azok mit gondolnak róla.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Televízió az elmúlt években évi 30 milliárd forint körüli összegből működött. Ez azt jelenti, hogy minden magyar állampolgár háromezer forintot fizetett ki azért, hogy a Magyar Televízióban egy gyakorlatilag senki által nem nézett, mert nézhetetlen, politikailag végletesen elfogult és kivitelében meglehetősen legatyásodott, hogy egy korábbi felszólalásban említett szót használjak: gagyi műsorokat nézhessen. Ez történt az elmúlt négy év során, tisztelt képviselőtársaim, és ebben a helyzetben érte a Magyar Televíziót a kormányváltás.
Azóta a Televízióban bizonyos változások lezajlottak, ennek eredményeként a Magyar Televízió nézettsége növekedni kezdett, ennek eredményeként a Magyar Televízió politikai elfogultsága legalábbis jelentősen mérséklődött, tehát azt gondolom, hogy jó úton vagyunk. Ehhez képest teljesen mindegy, hogy a kuratórium mit ír bele a beszámolójába, mert azt a helyzetet kell elemeznünk és azzal a helyzettel kell szembenéznünk, ami kialakult, és ha ez a kialakult helyzet nem tükröződik vissza a kuratórium beszámolójában, akkor bizony azt nem fogjuk elfogadni.
Tisztelt Ház! Az előző kormányzati ciklusban, amikor egy különösen felháborító javaslatot akart a kormánytöbbség áterőltetni a Házon, akkor azóta elhunyt képviselőtársunk, Vancsik Zoltán tájékoztatása szerint a házbizottsági ülésen maga a házelnök úr, Áder János morogta azt oda neki, hogy hát ez már az én pofámra sem fér rá. Hogy mi fér rá egyébként a Fidesz pofájára, annak pedig a mai napon tanúi lehettünk, tisztelt képviselőtársak. (Az elnök csenget.)
Abban a vezérszónoklatban, amit Szalai Annamária képviselőtársam előadott, szó volt alkotmánybírósági határozatról, holott Lezsák képviselő úr is kénytelen volt elismerni, hogy az az alkotmánybírósági határozat nem tartalmazza azt, hogy a csonka kuratórium törvényes, pusztán annyit tartalmaz, hogy kisebb kár, mint ha egyáltalán nem volna. Abban szó volt arról, hogy itt tömegével küldött el az új kormány vezető beosztású tévéseket a Televízióból, holott amikor a Magyar Televízióból a kormányváltás óta egyáltalán elküldtek valakit, azokat egy kivételével az önök idején kinevezett Mendreczky Károly, akkor még fideszes önkormányzati képviselő, televízióelnök idején küldték el. Az a személy, aki azóta a Magyar Televíziót vezeti, Ragáts Imre, ugyanezen Mendreczky Károly javaslatára neveztetett ki tévéalelnökké ama kuratórium és kuratóriumi elnökség által, amely az azóta lezajlott tévépályázaton, hogy úgy mondjam, politikai hovatartozását elég világosan deklarálta. Azóta egyetlenegy vezető tévés került ki a Televízióból: az egyébként nyugdíjas korú Rér Éva nyugdíjba vonult. Ennyi történt, tisztelt képviselőtársaim.
Az is elhangzott, hogy a politikai és a gazdasági cenzúra most már egyszerre érvényesül. Ezt Szalai képviselőtársunk korábban kicsit másképpen mondta; akkor azt mondta, hogy szemlátomást a korábbi politikai cenzúra gazdasági cenzúrává változott át. Ennek a mondatának nagyon örültem, mert implicite elismerte, hogy a Fidesz idején politikai cenzúra volt - ez most már kicsit változott.
És végül, amiről itt már sokszor folyt a vita, hogy nem jelöltünk, holott, amint ezt elmondtuk, jelöltünk, csak az volt a cél, hogy ne lehessen ellenzéki jelölt a kuratórium elnökségében. Miért ne lehessen, tisztelt képviselőtársaim? Azért, mert a Magyar Televízió elnökét úgy kell megválasztani, hogy a kuratórium elnöksége kétharmados többséggel jelöl, és a nagykuratórium kétharmados többséggel megválasztja. Ahhoz tehát, hogy egyértelműen az én emberem lehessen a Televízió elnöke, feltétlenül szükség van arra, hogy az ellenzék a kuratóriumi elnökségben ne szólhasson bele a jelölésbe. Ezzel persze még nincs elintézve a dolog, biztosítani kell a civil kurátorok szavazatát is; de hogy az elnökségben nem ülhet ott ugyanannyi ellenzéki, mint amennyi kormánypárti, ebből a célból biztos. Ezért kellett ezt az egész szánalmas komédiát eljátszani. Az eredménye meg is volt, tisztelt képviselőtársaim: előbb Szabó László Zsolt személyében, majd Mendreczky Károly személyében az akkori kormánytöbbséget szemrebbenés nélkül kiszolgáló két elnök uralta a televíziót.
Mi volt a célja, tisztelt képviselőház, ennek az egyoldalú nyomulásnak, és annak, hogy egyértelműen az akkori kormánypártok emberei üljenek az elnöki székben? Természetesen volt egy politikai célja, hogy a Televízió legyen a jobboldal, az akkori kormánytöbbség szócsöve. Az 1994-es választási vereségből a jobboldal elvileg levonhatta volna azt a tanulságot is, hogy nem érdemes gyúrni a Televízió és a közszolgálati médiumok tulajdonlásáért, mert hiszen 1994-ben teljes egészében Nahlik és Csúcs teljes, mit tudom én, milyen jogkörű elnökök, alelnökök személyében megvalósult az akkori kormány ellenőrzése a közszolgálati médiumok fölött, és az akkori kormánypártok mégis hatalmasat buktak a választáson. De nem ezt a következtetést vonta le; 1999 tavaszán Orbán Viktor akkori miniszterelnök már el is mondta, azt a következtetést vonták le, hogy nincs kiegyensúlyozva a Magyar Televízió, a Rádió és a sajtó, és ezért ki kell egyensúlyozni. Ez volt, tisztelt Ház, a politikai cél a közszolgálati médiumok elnöki pozícióinak egyértelműen kormányhű emberekkel történő betöltésével, és hogy ez a cél megvalósult, azt bizonyítják az ORTT idevonatkozó megállapításai és határozatai, amelyek a Televízió elfogultságát bizonyítják. Bizonyítják a nyilvánosságot vizsgáló civil szervezetek megállapításai, és bizony bizonyítja az EBESZ-jelentés, tisztelt képviselőtársaim.
De volt egy gazdasági cél is természetesen, erről Keller képviselőtársunk beszélt az imént, hogy külső gyártású műsorokra kötött nem értékarányos szerződésekkel, hihetetlen összegben megváltott közvetítési jogokkal, értékarányt egyáltalán nem tükröző filmvásárlásokkal ezen a csatornán keresztül lehessen pénzt kipumpálni a magyar költségvetésből. És ez a cél is maradéktalanul teljesült, tisztelt képviselőtársaim; a Vitézy-féle cég, a Wermer-féle cég és az összes többi, talán kisebb kaliberű, de ugyanilyen módon lejátszott pénzkivitel történt meg az elmúlt négy év során.
Szalai Annamária képviselőtársam azt mondta, hogy egy komédia részesei vagyunk. Ez nézőpont kérdése, tisztelt képviselő asszony; a mi szempontunkból nézve valóban komédia, az önök szempontjából tragédia, mert most, amikor minden várakozásukkal ellentétben nem kaptak újabb négy évet arra, hogy azt, amit az előző négy évben ezen a területen csináltak, annak a nyomait elfedjék, most kénytelenek egy másik pozícióból megkísérelni védeni mindazt, amit az elmúlt négy évben önök műveltek, és ebben is egyet kell hogy értsek Újhelyi István képviselőtársammal, ezért én a legkevésbé sem irigylem önöket. Komoly szellemi teljesítmény megpróbálni itt füstködöket gyártani, fogadják őszinte elismerésemet azért a törekvésért, amit itt most előadnak.
Tisztelt Ház! Szalai Annamária képviselőtársam egy Dürrenmatt-idézettel zárta a felszólalását, azt mondta, hogy az oroszokat a párt, az amerikaiakat a televízió hülyítette el. Örömmel jelentem a tisztelt Háznak, hogy a magyar nép a sokkalta nagyobb orosznál és amerikainál együttvéve is sokkalta felkészültebb: itt a párt, a Fidesz és a Televízió, az akkori Magyar Televízió összefogva sem tudta a magyar népet elhülyíteni, mert ebben az esztendőben két alkalommal is úgy szavazott, ahogyan nem lett volna szabad szavaznia, ha mindaz bekövetkezik, amit önök terveztek.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony; én mindenekelőtt meghajtom a fejemet az ön figyelmeztetése előtt. Ami pedig a képviselőtársakat illeti, pofát akkor Áder János házelnök úr mondott, én őt parafrazeáltam, senkit nem kívántam megbántani vele. Ha netán bárkit megbántottam, ezúton kérném elnézését.
Én nem emlékszem arra, hogy az elmúlt négy évben akár Kende Pétert, akár Tornóczky Anitát láttam volna a képernyőn. Hogy egy általuk tulajdonolt cégtől rendelt néhány műsort a Magyar Televízió, ez egy másik kérdés, de ezek a legkevésbé sem voltak politikai jellegű műsorok. Tehát azt gondolom, hogy a cégtulajdonos politikai beállítottságával vagy politikai hovatartozásával indokolni, hogy egy egyébként szórakoztató jellegű műsor, ráadásul az egyik esetben zenei műsor, tehát azt bizonyítani, hogy ez a műsor lám-lám mégiscsak a baloldalt szolgálta... Nem hiszem, nem tudok arról, hogy volnának baloldali meg jobboldali táncdalok.
A nézettség pedig, tisztelt képviselő asszony, az elmúlt hat hónapban igenis emelkedett: a hírműsorok a médiapiacon immáron ismét a legnézettebbek közé tartoznak; a délelőtti, tehát a hat órától, azt hiszem, tizenkettőig vagy kettőig terjedő műsorsávban pedig a Magyar Televízió újra piacvezető. Én azt gondolom, hogy ez nem kis teljesítmény hat hónap alatt. Ez bízvást úgy fogható föl, mint hogy a nézők visszaigazolták mindazt, ami az elmúlt néhány hónapban a Televízióban történt. Én azt gondolom, hogy bizony, ez jó irányban történt, föltéve persze, hogy azt kívánjuk, hogy nézzék azt a Magyar Televíziót, nemcsak azt, hogy elhagyja az adótornyot a sugárzás.
Köszönöm szépen.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Azt azért már néhányszor elmondtuk - és lassanként nyilván kezd unalmassá válni, de úgy látszik, az ismétlés a tudás anyja -, hogy bármit állítson Szalai Annamária képviselőtársunk, az előző ciklusban az ellenzéki pártok közül kettő, a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége közjegyző előtt tette meg javaslatát, tehát közjegyző előtt jelölt kuratóriumi elnökségi tagokat. Aki ezt a kérdést nem volt hajlandó föltenni szavazásra, Áder János akkori házelnök volt. Aki ezt a kérdést nem volt hajlandó a parlament tárgysorozatába venni vagy napirendjére tűzni, azok önök voltak, tisztelt képviselőtársaim, akik most krokodilkönnyeket hullatnak a Duna Televízió fölött. Amikor azt javasoltuk, hogy ha a Televízió költségvetési támogatásban részesül, akkor a Duna Televízió is részesüljön abban, önök nem fogadták el ezt a javaslatunkat. Most pedig kiállnak, és azt mondják, hogy mi szeressük egy kicsit jobban a Duna Televíziót.
Egyébiránt azt is szeretném elmondani, hogy én áttanulmányoztam a médiatörvényt, és nem találtam benne semmilyen retorziót arra az esetre, ami a kuratóriumot vagy annak elnökségét érné, ha a beszámolóját nem fogadják el. Nincs benne, hogy körmöst kapnak, nincs benne, hogy nem kapnak ebédet, nincs benne, hogy levonnak a prémiumukból. A kuratórium beszámolójának elfogadása vagy el nem fogadása a parlament részéről a közalapítvány működésével kapcsolatos állásfoglalás, és ez az állásfoglalás sajnos az önök hibájából az elmúlt évekre nézve nem lehet kedvező.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)
DR. SZABÓ ZOLTÁN, a kulturális és sajtóbizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának nem sikerült elvégeznie azt a feladatot, amelyre most Szadai Károly úr kérte, nem sikerült elválasztania a médiakuratóriumok elnökségei megválasztásának és a médiakuratóriumok, majd ennek eredőjeként magának a médiának a működését. Ennek következtében tehát a bizottság megtárgyalván az 1997 óta benyújtott éves beszámolókat, arra a következtetésre jutott, hogy ezeket általános vitára alkalmasnak találja, de azt javasolja a tisztelt Háznak, és olyan határozati javaslatot terjeszt elő, hogy az elsőtől eltekintve ezeket ne fogadja el.
Az alapprobléma természetesen továbbra is az, amit a múlt héten a Televízió és Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumával kapcsolatban elmondtunk, jelesül, hogy a törvénytelen módon megválasztott kuratóriumi elnökségek és a törvénytelen módon meg nem választott ellenőrző testületek hiánya eleve lehetetlenné teszi az Országgyűlés jelenlegi többsége számára - amely kisebbségben minden alkalommal tiltakozott ez ellen az eljárás, ez ellen a jogsértés ellen -, hogy most szavazatával utólagosan legitimálja ezt az eljárást. Nem csak ez a probléma a közalapítvány kuratóriumának beszámolójával, erre is ki fogok térni. Ami magának a választásnak a törvényességét vagy törvénytelenségét illeti, a tisztelt Ház ellenzéki oldala rendszeresen egy alkotmánybírósági végzésre szokott hivatkozni, amely szerintük ennek a választásnak a jogszerűségét és törvényességét elismeri.
Tisztelt Ház! Nekem itt van a kezemben ez az alkotmánybírósági határozat (Felmutatja.), én hajlandó vagyok nagy árat fizetni annak, aki számomra ebben egy olyan mondatot tud mutatni, miszerint a kizárólag kormánypárti delegáltakból álló kuratórium törvényes. Ilyet az Alkotmánybíróság nem mondott és nem is mondhatott. Az Alkotmánybíróság a törvények, illetve az állami irányítás más jogi eszközeinek alkotmányosságát vizsgálja, és amennyiben alkotmányellenesnek találja őket, akkor megsemmisíti őket.
Az Alkotmánybíróság ebben a döntésében azt mondta ki, hogy a médiatörvény 55. §-ának megfelelő bekezdései, amelyek a kuratóriumi elnökségek megválasztását szabályozzák, nem alkotmányellenesek sem tartalmukban, sem mulasztásukban, tehát nem állapított meg mulasztásos alkotmánysértést sem. Az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy a médiatörvény idevonatkozó rendelkezései alkotmányosak és betartandóak. Az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy egyetlen olyan esetet ismer a törvény és ennek következtében az alkotmány, amikor kizárólag kormánypárti képviselőkből, pontosabban kizárólag kormánypárti delegáltakból lehet kuratóriumi elnökséget létrehozni, azt az esetet, amikor egyik ellenzéki párt sem állít jelölteket. Ez a törvényi feltétel, bármit is igyekeznek képviselőtársaink most utólag mondani, nem teljesült, valamennyi ellenzéki párt állított jelölteket közjegyző előtt, többet is, mint ahányat meg lehetett volna választani.
Az Alkotmánybíróság kimondta azt is, hogy nem alkotmányos és nem törvényes az akkori kormánypártoknak az a követelése, hogy az ellenzéki képviselőcsoportok állapodjanak meg a jelölésben. Szó szerint a következőt mondja az Alkotmánybíróság végzésének indokolása: "Ha a képviselőcsoportok közös jelölt állításában nem tudnak megegyezni, az elnökség az egyes képviselőcsoportok egynél több jelöltje útján is megválasztható, mikor is a parlament egyik vagy másik oldalán lévő képviselőcsoportoknak már nem kell közös jelöltet állítaniuk."
Tisztelt Ház! Azt gondolom, az Alkotmánybíróság világosan szólt arról, hogy a médiatörvény értelmében mindaz, ami 1998 óta a közszolgálati médiumokban, közöttük a jelenleg napirenden lévő Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumában történt, törvényellenes. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor nem tartalmi okokból, hanem hatáskör hiányában utasította el a közszolgálati médiumok kuratóriumi elnökségeinek megválasztásáról szóló országgyűlési határozat alkotmányellenessé nyilvánítását és ezzel hatályon kívül helyezését. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy egy ilyen határozat eseti határozat, ilyen módon nem törvény, és nem tartozik az állami irányítás egyéb jogi eszközeinek körébe sem, és mint ilyenről, az Alkotmánybíróság nem foglalhat állást. De nem mondta azt, hogy ez törvényellenes, pusztán elutasította hatáskör hiányában, hogy alkotmányellenesnek nyilvánítsa.
Tisztelt Ház! Ha nekem azt mondják, hogy én a zsebkendőm négy sarkában hordjam el a helyéről a János-hegyet, és én azt mondom, hogy ezt nem tudom megtenni, akkor ezzel nem állítom azt, hogy a János-hegy jó helyen van ott, ahol van - bár úgy gondolom, jó helyen van ott, ahol van -, ezzel pusztán azt állítom, hogy nem áll módomban a zsebkendőm négy sarkában a János-hegyet elhordani. Körülbelül ezt állította az Alkotmánybíróság is akkor, amikor megállapította saját hatáskörének hiányát a szóban forgó országgyűlési határozat alkotmányellenességének megállapításával kapcsolatban.
Tisztelt Ház! Ugyanakkor annak, hogy a kuratórium, illetőleg a kuratórium elnöksége olyan módon állt fel, ahogyan felállt, messzeható, a Magyar Rádió Részvénytársaság működésében máig ható következményei voltak. Szadai elnök úrnak kétségkívül igaza van abban, hogy a kuratórium és a kuratórium elnöksége konkrét műsorszámokba nem szólhat bele. Beleszólhat azonban a Magyar Rádió személyzeti politikájába azáltal, hogy ő jelöli, illetőleg választja az elnököt, és beleszólhat a Magyar Rádió gazdálkodásába, tekintettel arra, hogy a médiatörvény bizonyos esetekben hatáskört állapít meg ebben a tulajdonosi jogokat gyakorló kuratóriumnak, illetőleg kuratóriumi elnökségnek.
Az Országgyűlés kulturális bizottsága megállapította, hogy ezekkel a jogkörökkel és hatáskörökkel a kuratórium elnöksége, illetőleg a kuratórium - éppen azért, mert olyan módon állt össze, ahogyan összeállt - nem megfelelőképpen élt.
Megállapította, hogy ilyen módon törvényellenes, jogellenes helyzet alakult ki a Magyar Rádiónál, és a határozati javaslat 2. pontjában arra kéri az Országgyűlést: mint alapító szólítsa fel a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumát és annak elnökségét ennek a törvénytelen helyzetnek a megszüntetésére.
Ennek a törvénytelen működésnek a következménye, hogy a Magyar Rádióban időnként krónikussá válik a kiegyensúlyozott tájékoztatás hiánya, hogy a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriuma által benyújtott határozati javaslattal ellentétben kínossá válik időnként a függetlenség hiánya, hogy azok a személyzeti döntések, amelyek az elmúlt időszakban megszülettek, a Magyar Rádió színvonalát, teljesítményét és mindezek következtében piaci helyzetét is veszélyeztették, és mindennek következtében azt kellett megállapítania a kulturális bizottságnak, hogy nemcsak törvénytelen módon jött létre a közalapítvány kuratóriumának elnöksége, hanem máig ható módon törvénytelen működést eredményezett a Magyar Rádió Részvénytársaságnál.
Ez az oka annak, tisztelt Ház, hogy a kulturális bizottság úgy határozott, az Országgyűlést a kuratórium beszámolójának elutasítására kéri, továbbá arra, hogy alapítóként szólítsa fel a kuratóriumot a Magyar Rádió Részvénytársaságon belüli jogszerű működés, a médiatörvénnyel, az alkotmánnyal összhangban lévő működés helyreállítására.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(11.40)
DR. SZABÓ ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Elég sajátságos helyzet, hogy bizottsági előadóként a saját szavaimra vagyok kénytelen reagálni - mindenesetre folytatom.
Előttünk fekszik a Magyar Rádió Közalapítvány tevékenységéről szóló, a 2001. április 1-jétől 2002. március 25-éig tartó időszakra vonatkozó beszámoló. Ez a beszámoló, hogy úgy mondjam, sűrítetten mutatja mindazokat a problémákat és hibákat, amiért a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja az elmúlt évi és a korábbi évek - az 1997-98-as időszaktól eltekintve - beszámolóját el kívánja utasítani.
Tisztelt Ház! Mindenekelőtt általában a beszámolóról.
A Szocialista Párt képviselőcsoportja nem azért kívánja elutasítani ezt a beszámolót, mert az köszönő viszonyban sincsen a Magyar Rádió Közalapítvány elmúlt éves működésével, hanem azért, mert ez a működés olyan volt, amilyen. A beszámolót akkor is el kívánnók utasítani, ha az híven számolna be mindarról, ami a Magyar Rádió Közalapítványnál - és a Magyar Rádió Részvénytársaságnál mindennek következtében - az elmúlt években, elmúlt évben történt.
Általánosságban azt kell elmondanunk, hogy a Magyar Rádió működésében a gyengülő szakmai és nyelvi teljesítmény, a kulturális és ifjúsági produkciók csökkenő száma, a miniszterelnöki interjúk az elmúlt hároméves időszakban, és amely problémára aztán végképp nem tér ki a beszámoló, a gyűlöletbeszéd terjesztésének intézményesítése a Vasárnapi újság című műsor által, mindez olyan hiányosságokat mutat a Magyar Rádió működésében, amelyek következtében a beszámolót akkor is el kellene utasítanunk, ha az a valóságot híven tükrözné.
Elhallgatja azonban a beszámoló mindezen problémákat, diadaljelentéseket közöl. Elhallgatja például, hogy mást ne mondjak, a korántsem kormánypárti Országos Rádió és Televízió Testület 2001. június 13-ai - hogy mindenki számára érthetően hivatkozzam - 840/2001. számú határozatát, amely szerint a műsorszolgáltató Vasárnapi újság című műsorfolyama rendszeres jelleggel sérti a rádiózásról és a televíziózásról szóló törvény 3., 4., 23. - és így tovább - paragrafusát. Nem a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja, hanem a jelenlegi ellenzék, a korábbi négy év során kormánypárti többségű Országos Rádió és Televízió Testület mondja ki azt, hogy a Rádió működése - legalábbis ebben a vonatkozásban - folyamatosan sérti a rádiózásról és a televíziózásról szóló törvény rendelkezéseit.
Tisztelt Ház! El kell utasítanunk a beszámolót annak hangvétele miatt. A beszámoló a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumához egyáltalán nem méltó módon, és feladatkörén kívül eső módon foglal állást direkt vagy indirekt módon politikai kérdésekben. A bevezetőben a közalapítvány kuratóriuma a beszámolási időszakban, illetőleg az azt megelőző években munkavégzését zavaró negatív körülménynek minősíti, hogy az Országgyűlés akkor ellenzékben lévő pártjainak képviselői az Alkotmánybíróságnál, illetőleg más bíróságoknál megkísérelték helyreállítani a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának törvényességét. Erős képmutatás ez, tisztelt Ház, hiszen nem a törvényesség helyreállítására irányuló kísérletek, hanem a törvényesség hiánya volt az, ami a munkában zavart okozott.
Hasonlóképpen állást foglal a közalapítvány kuratóriuma abban az akkori kormánypártok és ellenzéki pártok, vagy ha úgy tetszik, mai kormánypártok és ellenzéki pártok között zajló vitában, hogy vajon mi volt az oka a közalapítvány kuratóriuma ilyen sajátos összetételű megválasztásának: megismétli az akkori kormánypártoknak azt az érvét, hogy az ellenzéki pártok megállapodás hiányában továbbra sem tudtak eleget tenni a médiatörvény előírásainak - holott, mint az imént bizottsági előadóként az Alkotmánybíróság végzését idéztem, ilyen kötelezettségük az ellenzéki pártoknak egyáltalán nem volt.
Tisztelt Ház! A Magyar Rádió helyzetét elemző fejezet nem tesz említést arról, hogy a Kossuth rádiót hallgatók száma az 1998. évi mintegy 50 százalékról 2001 márciusára 36, a beszámolási időszakon kívül eső 2002 júniusára viszont már 30 százalékra esett vissza. Természetesen ebben nem csupán a Magyar Rádió működése és műsora volt a ludas, de a Magyar Rádió iránti közbizalom megrendülése egészen bizonyosan szerepet játszott ebben a drasztikus hallgatottságcsökkenésben.
Jellemző a piacvesztésre - amiről a közalapítvány kuratóriuma nem tesz említést - az a személyzeti politika, amelynek nyomán, mondjuk, az a Bolgár György-féle Beszéljük meg! című műsor, amely 6-9 százalékos hallgatottságnak örvendett 1998-2001 között, a megszüntetett műsor helyébe lépő új program hallgatottsága 1,7-2,6 százalék között mozog. Általában véve az a személyzeti politika, amelyet a Magyar Rádiónál folytattak, és amelyért közvetett módon a tulajdonosi jogokat képviselő Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriuma felelősséget kell hogy vállaljon, ez a személyzeti politika azt eredményezte, hogy olyan tekintélyes és népszerű rádiósok kényszerültek elhagyni a Rádiót, mint Balogh József, Bolgár György, Göczey Zsuzsa, Kőváry Katalin, Lévai Júlia, Nagy Márta, Pásztor Magdolna, Rádai Eszter, Simkó János, Szirányi János, Szőke György, B. Tóth László, Vándor Ágnes, Verő Júlia, Vogel Mária.
Folyik két üzemi tanácsi tag kiszekírozása is a Rádióból; egyiküket nyugdíjba kívánják küldeni, mondván, hogy elérte a nyugdíjkorhatárt. Ez kétségtelenül igaz; ugyanez azonban a nyugdíjas korú P. Szabó József esetében, illetőleg az ugyancsak nyugdíjas korú könnyűzenei szerkesztő, Kiss Gyöngyi esetében nem akadályozta meg a reaktiválást. Tehát folyik Borenich Péter és Győri László kiszekírozása.
A regionális és vidéki műsorokról szóló beszámoló egész egyszerűen képmutató. Kétségkívül igaz, ami a beszámolóban szerepel a beszámolási időszakra nézve; az azonban már nem szerepel a beszámolási időszakban, hogy éppen annak végével kezdte meg a Magyar Rádió elnöke, egyébként a saját pályázatával sem teljesen összhangban, személyi és politikai okokból, de a kuratóriumi elnökség támogatásával a vidéki hálózat szétverését. Nem egyszerűen Simkó János eltávolításáról volt szó, hanem a vidéki hálózatos műsorok felszámolásáról, műsoridejük 4-5 százalékos csökkentéséről, szervezetüknek a Kossuth rádió alá történő begyűréséről, a vidéki stúdióvezetők leváltásáról, megpályáztatásról és politikai kinevezettekkel való feltöltéséről.
(11.50)
Tisztelt Ház! A Magyar Rádió gazdálkodásáról szóló fejezetben kevés említést kap az, hogy 2001 óta romló likviditási helyzetben működik. Természetesen sok tényezőről van itt szó. Mindazonáltal ebben a romló likviditási helyzetben a pénzügyi megszorításokra és racionalitásra hivatkozó létszámleépítés valójában a jelenlegi kuratóriumi és részvénytársasági vezetés részéről a médiapolitikai megbízhatóság jegyében objektíve kontraszelektív módon zajló tisztogatást jelenti. Hasonlóképpen kevés említést kap a beszámolóban, hogy ebben a romló likviditási helyzetben meglehetősen indokolatlan módon végeztet külső cégekkel olyan munkákat a Magyar Rádió, amire házon belül is megvolna a szakértelem és az erő. Ilyenek a sajtófigyelés és -peresítés, a pályáztatás, a biztosításszervezés vagy az, hogy jelentős pályázati pénzektől esett el a Rádió a politikai felhangú vezetői önkény és a szakszerűtlen előkészítés okán.
A Magyar Rádió stratégiájáról szóló fejezetben tulajdonképpen szó szerint, bár kicsit rövidítve megismétlik a Magyar Rádió elnökének pályázatából azokat a stratégiai elképzeléseket, amelyek voltaképpen nem mások, mint a korábban már eldöntött és előkészített szervezeti és személyi változtatások megideologizálása, megindoklása. Olyan változtatásokról van szó, mint a Kossuth rádió mamuttá hizlalása, mint a műsorkoordinálást és belsőleg független értékelést végző műsorigazgatóság felszámolása, a vidéki és a külföldi adások hálózatának a Kossuthba olvasztása és számos egyéb elhibázott döntés.
Tisztelt Ház! Ami a Magyar Rádió Részvénytársaság vagy a Magyar Rádió függetlenségét illeti, és ez külön fejezetben szerepel a beszámolóban, ehhez csak néhány adalék. A Magyar Rádió függetlenségéhez adalék az elmúlt parlamenti ciklusban rendszeressé vált miniszterelnöki interjúk közvetítése, továbbá az, hogy éppen ezek készítőiből lett a Magyar Rádió elnöke és alelnöke. A felügyelőbizottság személyi átalakítása során előbb az akkori kormányzó pártokhoz nyíltan lojális önkormányzati képviselő, Göblyös István lett a felügyelőbizottság elnöke, majd az ő alelnöki kinevezése után az egykori KDNP-s kuratóriumi elnökségi tag, Lukács Tamás vált a felügyelőbizottság elnökévé. Egyértelmű, a függetlenség tényét sértő beavatkozás az akkori miniszterelnök többszöri demonstratív szereplése és rádióügyi állásfoglalása a Vasárnapi újságban. A beszámoló állításával ellentétben nem igaz, hogy senkit sem távolítottak el a Rádióból politikai okokból. Természetesen senkinek a távozásakor nem írták fel a lapjára, hogy őt politikai okokból távolították el, de mint az előbb idézett névsor is mutatta, a piacvesztés kapcsán felsorolt eltávozók zöme igenis politikai okokból kényszerült távozásra.
Tisztelt Ház! Mindezek okán tehát az előttünk fekvő beszámoló nem tükrözi a Magyar Rádió tényleges helyzetét. Ez már önmagában is elég ok volna az elutasításra. Valójában azonban nem ez a probléma, hanem az, hogy a Magyar Rádió úgy működött, ahogyan működött, és mindennek következtében érthetővé és magyarázhatóvá válik az az eredendő törvénytelenség, amellyel a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának elnökségét létrehozták. Nem véletlen baleset, hanem cél volt, hogy így működjék a Rádió, illetve természetesen a Televízió is, és ennek a célnak az érdekében nem átallotta az akkori kormánytöbbség, minden bírói és alkotmánybírósági végzéssel ellentétben a médiatörvény rendelkezéseit megsérteni. Cél volt az, hogy a Magyar Rádiót és természetesen a többi közszolgálati médiumot is a kormányzó többség saját képére és hasonlatosságára formálhassa, ennek megfelelően olyan elnököt ültethessen a szóban forgó intézmények, részvénytársaságok élére, akik ezt a feladatot végrehajtják, és ezen elnökök megválasztásához, kinevezéséhez megszerezzék az adott közalapítvány kuratóriumi elnökségének kétharmados többségét.
Minden olyan, az előző ciklusban elhangzott kompromisszumos javaslat, amely lehetővé tette volna ellenzéki kurátorok beülését a kuratóriumi elnökségekbe, pontosan arról szólt, hogy a közalapítvány kuratóriumi elnökségét úgy alakítsuk át, hogy abban az akkori kormányzó pártoknak a formailag ellenzéki Magyar Igazság és Élet Pártjával együttesen kétharmados többsége legyen, és ilyen módon ne legyen akadály az adott médiumban, az adott részvénytársaságban a kormánypárti többségnek tetsző személyzeti politika megvalósításának útjában.
Tekintettel arra, hogy ilyen kompromisszumra az ellenzék akkor nem volt hajlandó, maradt a törvénytelen állapot, a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumi elnökségének tisztán kormánypárti képviselőkből álló összetétele, amely messzemenően lehetővé tette ennek a célnak az elérését. Ezért nem tudjuk ezt a beszámolót elfogadni.
Köszönöm szépen.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én őszinte tisztelettel figyelem a köznyelven mindközönségesen csak papagájkommandónak becézett fideszes különítménynek azt a képességét, hogy érvektől és tényektől teljesen függetlenítve magukat képesek ezerkétszáznegyvenhatodszor is elmondani ugyanazt a valótlanságot. Szeretném Homa János képviselőtársamnak ismételten én is ezerkétszáznegyvenhatodszor elmondani, hogy nem igaz, hogy nem jelöltünk kuratóriumi elnökségi tagokat, jelöltük őket, közjegyző előtt van.
Nem igaz, hogy az Alkotmánybíróság törvényesnek minősítette a csonka kuratóriumi elnökséget, pusztán azt állapította meg, hogy a törvénytelenség és alkotmányellenesség kimondására nincs hatásköre. Nem igaz, hogy meg kellett volna állapodniuk az akkori ellenzéki pártoknak a kuratóriumi elnökségi tagok jelölésében, a médiatörvény és annak alkotmánybírósági értelmezése világosan kimondja, hogy nem kell megállapodniuk. Nem igaz, hogy volt olyan kompromisszumos javaslat, tisztelt Ház, amibe mi ne mentünk volna bele. A kompromisszumos javaslat az akkori kormánykoalíció részéről az volt, hogy azt a helyzetet, amit ők törvénytelenül elértek, utólag egy szavazással törvényesítsük. Ebbe nem mentünk bele, tisztelt Ház!
Nem igaz, hogy az akkori ellenzéki, mai kormánypártok a médiapiac 90 százalékát uralják. A következő napirendi pontban fogjuk tárgyalni az ORTT beszámolóját, itt van a kezemben, tisztelt Ház, a 87. oldalon a 14. ábra mutatja a kormányzati oldal és a parlamenti ellenzék médiahasználatát a híres magazinműsorokban 2001-ben. Nem a közszolgálati médiumokban, az összes médiában, tisztelt képviselő úr, 2001 januárjában 7 százaléka volt az ellenzéknek és 93 százaléka a kormánykoalíciónak, de egész 2001 folyamán 19 százalékos (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) átlagot képviselt az ellenzék a 81 százalékos kormánykoalícióval szemben.
Köszönöm szépen.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Szeretném itt, a tisztelt Ház nyilvánossága előtt visszautasítani azt az állítást, miszerint a Magyar Rádió Tizenhat óra című műsora ellenoldali párja volna a Vasárnapi újságnak. A Tizenhat óra című műsort nem marasztalta el az ORTT a médiatörvény pártatlan tájékoztatásra vonatkozó előírásainak folyamatos megsértéséért. A Tizenhat órában nem hangzanak el kirekesztő riportok, nem hangzanak el olyan rádiójegyzetek, amelyek uszítanak bárki ellen, akár jobboldali volna az illető, akár baloldali. Nem fogadom el ezt az összehasonlítást, hogy ha lehet Tizenhat óra, akkor legyen Vasárnapi újság is. Legyen Vasárnapi újság, adjon hangot a jobboldali véleményeknek, adjon hangot akár markánsan a jobboldali véleményeknek, de mindezt az emberi méltóság és a Magyar Köztársaság alkotmányának tiszteletben tartásával!
Nem mondtam azt, tisztelt képviselő úr, hogy miért engedik P. Szabó Józsefet a mikrofon elé. Nem mondtam! Összesen annyit mondtam, hogy ha az egyik esetben valakinek a nyugdíjkorhatár elérésével akarják indokolni a kiszekálását, akkor nem igazán érthető, hogy mást meg miért hívnak vissza, miért reaktiválnak nyugdíjas korában, lényegesen magasabb életkorral. Én pusztán ennyit mondtam, képviselő úr.
Nem igaz az, rendszeresen hallgattam Bolgár György úr műsorát, nem igaz, hogy direkt politikai tevékenységet próbált volna folytatni. Minden egyes betelefonálóval szemben az ellenoldal érveit próbálta felhozni, és az ellenoldalt próbálta védeni, függetlenül attól, hogy az illető éppen milyen álláspontot foglalt el, vagyis minden alkalommal az ellentétes vélemények szembesítését próbálta megoldani moderátor módjára.
Köszönöm szépen.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én magam is azt vallom, amit Pető Iván képviselőtársam, hogy tudniillik szívesen hajlanék én a toleráns és megbékélő hangvételre, ha Homa János képviselőtársam, aki ezeket képviseli, ugyanakkor nem mondana olyanokat, mint amiket a vezérszónoki felszólalásában mondott, hogy tudniillik az elmúlt időszakban sem a kuratórium, sem az ellenőrző testület nem fogalmazott meg problémát a Magyar Rádió függetlenségével kapcsolatban.
(12.50)
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt hívják képmutatásnak és szemforgatásnak. Hogy az ördögbe fogalmazott volna meg, mikor a kuratórium elnöksége úgy volt összerakva, hogy az ne is fogalmazhasson meg, és az ellenőrző testületnek nem voltak tagjai, akik megfogalmazhattak volna?! Az állítás kétségkívül igaz: nem fogalmazott meg ilyet; az egyik azért nem, mert nem volt, aki egyáltalán bármit is megfogalmazott volna benne, a másik pedig azért nem, mert nem volt benne olyan, aki jobboldali vagy az akkori kormánykoalíció iránti kritikus hangvételű megfogalmazást megengedett volna magának.
Még egyszer mondom, én nem címkézek egyetlen rádióműsort sem; nem óhajtom megmondani, hogy melyik rossz és melyik nem rossz; amelyiket én rossznak tartom, azt kikapcsolom, vagy átmegyek egy másik hullámsávra. Nem arról beszél most itt a parlament, hogy melyik képviselő írhatna rádiókritikákat a különféle napilapokban.
Arról beszélünk, hogy van-e a Magyar Rádiónak olyan műsora, amely rendszeresen, következetesen, és nem a parlament vagy a parlament kormánypárti többsége, hanem az ellenzéki többségű Országos Rádió és Televízió Testület szerint megsérti a hatályos törvényeket, a médiatörvényt, a polgári törvénykönyvet, és nem tudom felsorolni az egész magyar CD-jogtárat.
Köszönöm szépen.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Balogh képviselő úr talán nem figyelt jól oda arra, amit mondtam. Én nem azt mondtam, hogy nem tettek javaslatot, én azt mondtam: nem tettek kompromisszumos javaslatot.
Nem tekintem kompromisszumnak az olyan javaslatot, ami a törvénytelenül megszerzett pozíciókat utólag az ellenzék jóváhagyásával kívánja törvényesíteni. Ez nem kompromisszum, tisztelt képviselő úr, ezt diktátumnak hívják - a kettő között óriási a különbség.
Nem fogadom el a közös felelősséget, nagyon sok mindenben igen, ebben a kérdésben nem fogadom el a közös felelősséget. Ön azt állítja, hogy azért, mert önök többen voltak ebben a Házban, és bennünket lenyomtak, mint a bélyeget, ezért nekünk közös a felelősségünk. Nem, tisztelt képviselő úr! Az önök felelőssége volt, hogy nem voltak hajlandók megszavazni a kuratóriumi elnökségek kiegészítésének napirendre vételét, az önök felelőssége, hogy egy olyan házelnököt delegáltak, aki a Házszabályt lábbal tiporva nem volt hajlandó szavazásra feltenni ezt a kérdést, mindez az önök felelőssége, és azért csinálták mindezt, mert el kívánták érni azt az állapotot, amit végül is elértek, és amit idén májusban mi megszüntettünk.
Ez az oka, tisztelt képviselő úr, és önöknek természetesen jobban tetszett volna, ha a törvényesség látszatával ugyanezt a helyzetet úgy érik el, hogy ott vannak ugyan az ellenzéki kuratóriumi elnökségi tagok, de minek vannak ott, ha csak egyharmadnyian, tehát megvan önöknek a MIÉP-pel együtt a kétharmada, mint így, hogy minden alkalommal fel lehetett emlegetni a törvénytelen választást. De a cél a kétharmados többség elérése volt, és amikor ezt nem sikerült kompromisszumnak becézett diktátumokkal elérni, akkor elérték azzal, hogy megsértették a médiatörvényt, és megsértették a Magyar Országgyűlés Házszabályát.
Köszönöm szépen.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én nem hiszem, hogy itt álvitát folytatnánk. Ami pedig azt illeti, hogy a beszámolóról vitatkozunk-e vagy sem, ha Szalai Annamária képviselőtársam nem késve érkezett volna, akkor hallotta volna, hogy én tizenöt perces felszólalásomból mintegy tizenkét percet a beszámoló megállapításainak részletes cáfolatával töltöttem el.
Kétségtelen tény, hogy egyetlen független hatóság sem merte venni azt a bátorságot, hogy kimondja, miszerint az elmúlt időszakban törvénytelenül működtek a közszolgálati médiumok. Egyik sem mondta egyébként, hogy törvényes, mindegyik vagy hatáskör hiányában utasította el, vagy annak hiányában, hogy a kezdeményező, aki az adott bírói fórumhoz fordult, nem jogosult ilyen kezdeményezésre. Egyetlen érdemi döntés nem született azokkal a határozatokkal kapcsolatban, amelyeket az önök többségével az Országgyűlés meghozott; minden döntés érdemi vizsgálat nélkül, formai okokból, hatáskör hiányára vagy benyújtási jogosultság hiányára hivatkozva utasította el az állásfoglalást. Hogy ebben az időszakban az a bíróság, amely ilyen végzést nem mert meghozni, mennyire volt szabad és független, ezt most az önök belátására bízom.
Ami a médiatörvényt illeti, tisztelt képviselőtársam, erről is sokszor volt már szó. Pető képviselő úr az imént elmondta: olyan törvényt nem lehet alkotni, amit ha az éppen hivatalban lévő kormány akar, ne lehetne megszegni. A törvényeket betartani kell szándékozni, és nem azt keresni, hogy hol lehet megszegni. A háború előtt a Beszkárt járatain ki volt írva egy nagy felirat, hogy "Padlóra köpni tilos!" - ebből azonban nem következett az, hogy a plafonra szabad volt köpni. (Derültség az MSZP soraiban.) Köszönöm.
DR. SZABÓ ZOLTÁN, a kulturális és sajtóbizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Messze nem kívánom igénybe venni a rendelkezésemre álló tízpercnyi időt. Az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága megtárgyalta az Országos Rádió és Televízió Testület által benyújtott beszámolókat. Egészen pontosan a 2001. évről szóló beszámolót; a korábbi évekről szóló beszámolókat a kulturális és sajtóbizottság korábban már tárgyalta, jóváhagyta és elfogadásra ajánlotta az Országgyűlésnek. Ezeket a döntéseket az új összetételű kulturális és sajtóbizottság nem kívánta módosítani.
A 2001. évre vonatkozó beszámolót azonban - mint ez az önök előtt is fekvő határozati javaslatból kitűnik - a kulturális és sajtóbizottság nem javasolja az Országgyűlésnek elfogadásra. Anélkül, hogy a bizottsági ülésen elhangzott kritikai észrevételekbe részletesen belemennék - hiszen a későbbiekben erről még a vitában szólnom kell -, a bizottság úgy ítélte meg, hogy az Országos Rádió és Televízió Testület nem volt képes ellátni a médiahatósági funkciók jelentős részét.
Kifogás érte a frekvenciagazdálkodási tervet, illetőleg annak hiányát; a frekvenciával történő gazdálkodást, amit az ORTT a 2001. év során megvalósított; kifogás érte az ORTT-nek mint médiahatóságnak a felügyeleti jogkörgyakorlási módját a közszolgálati rádió és televíziók működésével kapcsolatban, illetőleg annak hatáskör-nemgyakorlási módját a közszolgálati rádió és televíziók működésével kapcsolatban; kifogás érte a különböző kereskedelmi rádiók működésével kapcsolatos ORTT-álláspontot, és kifogás érte a pártatlan műsorszolgáltatás és pártatlan tájékoztatás törvényi követelménye tekintetében elfoglalt ORTT-álláspontot.
Az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága készséggel elismerte azt a tényt, hogy az ORTT nem utolsósorban törvényi és szerkezeti okokból vált képtelenné ezeknek a feladatoknak az elvégzésére. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek a területek ne volnának súlyosan kifogásolhatóak; és az a döntés, amit a bizottság a tisztelt Háznak javasol, nemcsak az ORTT működésével szemben megnyilvánuló kritika, hanem az ORTT működését szabályozó törvényi helyzettel szemben is megnyilvánuló kritika, amelyen megítélésünk szerint változtatni kell.
Tisztelt Ház! Kifogás érte az ORTT-nek mint médiahatóságnak a médiatörvény érvényesülése és érvényesítése tárgyában végzett munkáját, és kifogás érte ennek hatékonyságát és gyorsaságát is. Hatékonyságát a tekintetben, hogy végső soron számtalan esetben volt képtelen érvényt szerezni a médiatörvény előírásainak, és gyorsaságát a tekintetben, hogy az eseménytől számított négy-hat, esetleg nyolc hónapon belül történt intézkedés a médiahatóság részéről.
Erre is vonatkozik mindaz, amit az imént elmondtam. A bizottság elismerte azt, hogy az ORTT számára szabad törvényi felhatalmazás sok esetben gátja volt annak, hogy ezeket a feladatokat hatékonyan tudja érvényesíteni, és úgy gondolja a sajtóbizottság, hogy egy következő médiatörvény-módosítás során erre tekintettel kell lenni. Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a bizottság felfogása szerint a Rádió és Televízió Testület nem tudta ellátni azokat a feladatokat a 2001. évben, amelyeket a médiatörvény rá szabott. Ezért a bizottság a tisztelt Háznak a 2001. évi beszámoló elutasítását javasolja.
Köszönöm szépen.
DR. SZABÓ ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt a kulturális és sajtóbizottság által előterjesztett határozati javaslatnak megfelelően nem kívánja elfogadni az ORTT által a 2001. évről benyújtott beszámolót. Nem azért nem kívánjuk elfogadni, tisztelt Ház, mert - mint ezt az imént a kisebbségi véleményt előadó Vígh képviselőtársnőnk mondta - pártszempontokat kívánunk érvényesíteni, olyan pártszempontokat, amelyek nekünk kellett volna hogy kedvezzenek, ha ezeket érvényesítették volna.
Úgy gondoljuk, hogy a független tájékoztatás, a pártatlan tájékoztatás, a frekvenciagazdálkodás jogszerűsége, átláthatósága és következetessége nem pártérdek, és ha pártérdek, akkor nem csak a Magyar Szocialista Párt érdeke. Úgy gondoljuk, hogy mindez közérdek, és úgy gondoljuk, hogy ezeknek az ORTT 2001. évi tevékenysége nem felelt meg.
Nem gondoljuk úgy, hogy - amint ezt képviselő asszony kifejtette - sérült volna a törvény a 2002. évi költségvetés módosítására vonatkozó törvényjavaslat által, amelyben a költségvetés átvállalta az év második felére járó készülék-üzembentartási díj fizetését az állampolgároktól. Mi úgy gondoljuk, hogy ez továbbra is normatív finanszírozás, ugyanazok a finanszírozási szabályok érvényesülnek, mint az év első felében, mint 2001-ben és mint 2000-ben, pusztán nem ugyanaz a személy fizeti, aki korábban, hanem a költségvetés, vagyis mi mindannyian. Úgy gondolom, hogy az ORTT működésére, annak helyes vagy helytelen voltára nem adhat még az sem felmentést, ha netán ez a finanszírozási rend nem volna összhangban a médiatörvénnyel, aminthogy egyébként pedig összhangban van.
Tisztelt Ház! Az egyik kifogás, amelyet mint a bizottsági vélemény előadója ismertettem, az ORTT frekvenciagazdálkodására vonatkozott. Ennek egyik, talán kevésbé hangsúlyos eleme a frekvenciagazdálkodási terv elkészítése vagy el nem készítése, az, hogy az ORTT által a műsorszolgáltatási jogosultságok kiosztása során, a frekvenciák kiosztása során nem érvényesült egy olyan, előre elhatározott és valamiféle koncepciót tükröző terv, amelynek pedig megítélésünk szerint érvényesülnie kellett volna.
Hasonlóképpen aggályosnak tartjuk, és a következetességgel, a racionalitással és a médiahatóság kötelező pártatlanságával legalábbis nem összeegyeztethetőnek tartjuk az Országos Rádió és Televízió Testület frekvenciákról szóló egyes eseti döntéseit. Tekintettel arra, hogy ezek csakugyan nem tartoznak a Magyar Országgyűlés hatáskörébe, ezeknek a részletezésétől eltekintenék.
A Magyar Szocialista Párt felfogása szerint az ORTT mint médiahatóság köteles őrködni azon, hogy a műsorszolgáltatók, rádiók, televíziók a médiatörvénnyel összhangban működjenek. Megítélésünk szerint tehát az ORTT-nek fel kellett volna emelnie szavát abban az esetben, amikor a Magyar Rádió, a Magyar Televízió, a Duna Televízió olyan tulajdonosi struktúrában és - ha ebben az ORTT-nek talán nincs is hatásköre, de e tulajdonosi struktúra szerves következményeként - olyan módon működött, amely a médiatörvény előírásait több ponton megsértette. Kétségtelen tény, és el kell ismerni, hogy az Országos Rádió és Televízió Testület fellépett a konkrét törvénysértések ellen, felfogásunk szerint - és nagy örömünkre szolgált, hogy az ez évi bizottsági ülésen, amikor az előttünk fekvő beszámolót a kulturális bizottság megtárgyalta, akkor az Országos Rádió és Televízió Testület jelen volt képviselője is elismerte -, megítélésünk szerint föl kellett volna emelnie szavát az ellen a törvénytelen mód ellen, ahogyan ez a tulajdonosi struktúra létrejött, és e törvénytelen mód tükröződött a közszolgálati műsorszolgáltatók törvényellenes működésében.
Az Országos Rádió és Televízió Testület beszámolója a pártatlan tájékoztatásról és az elfogulatlan tájékoztatásról, pontosabban a véleménynyilvánítás szabadságáról szóló része meglehetősen hosszasra sikeredett. A bizottsági ülésen is szóvá tettük azonban ennek belső aránytalanságait. A gyermekeket fenyegető műsorok vizsgálatával több mint száz oldal foglalkozik ebben a beszámolóban, beleértve egyébként olyan szociológiai felméréseket, kutatásokat, amelyek valóban érdekesek lehetnek, de bizonyos arányeltolódásokat mutatnak. Arányeltolódásokat mutatnak akkor, amikor e száz oldallal szemben a médiumok, a rádiók és televíziók pártatlan, elfogulatlan tájékoztatásra vonatkozó vizsgálata mindössze 19 oldalt tesz ki.
Kifogásoltuk az Országos Rádió és Televízió Testület működését, hatósági működését egyes konkrét esetekben. A Pannon Rádió kettéhasadása és kettős sugárzása csak a 2002. évben történt meg, ez kívül esik a beszámolási időszakon. Tehát jelen beszámoló vitájában még nem hányható az Országos Rádió és Televízió Testület szemére, hogy ebben az ügyben mindeddig semmilyen hatékony intézkedést nem tudott tenni. Mindazonáltal kétségtelen tény, hogy nem lépett fel olyan esetekben, amikor a Pannon Rádió közvetlen pártpolitikai célokat szolgált, például kopogtatócédulák gyűjtésére hívta fel a hallgatókat, illetőleg megjelölte, hogy hol lehet ezeket leadni. Egyértelműen pártpolitikai tevékenységet folytatott tehát, amelyet a médiatörvény kifejezetten tilt.
(14.10)
A Pannon Rádió azonban már 2001-ben, tehát a beszámolási időszakban is, nem minden hónapban, nem is minden héten, hanem jószerivel a nap minden órájában megsértette a médiatörvény számtalan rendelkezését, nem is beszélve más rendelkezésekről. Ebben az ügyben a médiahatóság, néhány határozatlan sajtóüzeneten túlmenően nem sokat tett. Sajátságos tény az is, hogy a médiahatóságnak nem jutott a tudomására az, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártja közvetlenül finanszírozza a Pannon Rádiót, amit ugyancsak tételesen tilt a médiatörvény, vagy ha a tudomására jutott, akkor nem tett lépéseket a sugárzási engedély megvonása érdekében.
Tisztelt Ház! Megemlítettem már, és most némileg részletesebben kívánok foglalkozni a tájékoztatás pártatlanságával és kiegyensúlyozottságával. Maga a médiahatóság beszámolója tartalmazza azokat az elképesztő aránytalanságokat, amelyek a médiumok hír- és magazinműsoraiban - szeretném hangsúlyozni: nemcsak a közszolgálati médiumok, hanem valamennyi médium hír- és magazinműsoraiban összevéve - az elmúlt időszakban, beszéljünk csak 2001-ről, 2001-ben az akkori kormánykoalíció javára és az akkori ellenzék hátrányáról szóltak. A legkirívóbb az előző napirendi pont vitája során már említett összeállítás, amely 2001-ben a kormányzati oldal és az ellenzék médiahasználatáról szól a hír- és magazinműsorokban: 2001 januárjában ez 97:3-as arány volt az akkori kormánykoalíció javára, de a 25 százalékot az egész év során csak a nyári uborkaszezon során haladta meg, akkor is csak 1-1 százalékkal, tehát a júniusi és júliusi ellenzéki médiahasználat érte el a 26 százalékot.
Az egész év során az ellenzék-kormánykoalíció arány a 80:20 arányt közelítette, ami, Vígh képviselőtársamnak mondom, a még éppen elfogadható kétharmad-egyharmados arányt messzemenően meghaladja.
Hasonló aránytalanságok mutathatók ki, amikor a hír- és magazinműsorokban a kormánykoalíció és az ellenzék más típusú összehasonlításait nézzük, például: a saját hangon való megszólalásban, vagy éppen a sikerek és kudarcok arányának a bemutatásában tendenciózusan több sikert, mint kudarcot mutatott ki az ORTT egyébként előttünk fekvő beszámolója a beszámolási időszakban, a médiumok hírműsoraiban a kormánykoalíció javára, és tendenciózusan több kudarcot, mint sikert az ellenzék kárára. Tehát ebben az ügyben is azt kell hogy mondjam, hogy a pártatlan és elfogulatlan tájékoztatás ügyében nem történtek meg azok a lépések, vagy ha megtörténtek, nem voltak hatékonyak azok a lépések, amelyeket a médiatörvény értelmében joggal várhatnánk el.
Ami most már a médiahatóság által foganatosított intézkedéseket illeti, ugyancsak a beszámoló rögzíti a médiatörvény megsértésének jelentős emelkedését, amelyek a közszolgálati televízió 1-es és 2-es csatornáján egy éven belül megtörténtek. Az 1-es csatornánál 892-ről 1602-re emelkedett a törvénysértések száma, a 2-esnél 489-ről 1036-ra a beszámolási időszakban. Ezt még tudomásul lehetne venni a reklámidő 1-5-10 másodperces túllépése esetén, de maga a médiahatóság beszámolója hozza a tudomásunkra, hogy ennek során a médiatörvény műsorszolgáltatásra vonatkozó szabályainak mindegyike sérült az elmúlt esztendőben.
Tehát nem arról van szó, hogy pusztán reklámidő-túllépésből, hogy ne mondjam: némi piaci kényszer hatására növekedett meg ugrásszerűen a közszolgálati televízió törvénysértéseinek a száma, hanem a médiatörvénynek jóformán minden, a műsorszolgáltatás szabályaira vonatkozó rendelkezését sikerült megsérteni. Ebben az ügyben sem láttuk az Országos Rádió és Televízió Testület hatékony fellépését, hogy a kereskedelmi televíziókkal azonos módon sújtotta, büntette vagy bírságolta volna meg a közszolgálati televíziót ezeknek a törvénysértéseknek az okán.
Tisztelt Ház! Mindent összevéve tehát, és megismételve azt, amit bizottsági előadóként mondtam, készséggel elismerem, hogy az ORTT-re vonatkozó törvényi szabályozás, az ORTT törvényben rögzített hatásköre és törvényben rögzített eljárási rendje legalábbis problémákat vet fel a tekintetben, hogy az ORTT mennyire képes ellátni ezeket a médiahatósági funkciókat.
Ezeket tiszteletben tartva és tudomásul véve, és észben tartva, hogy a soron következő médiatörvény-módosítás során ezekre ki kellene térnünk, és ezekre hatékony megoldási módokat kellene találnunk, ennek ellenére a Magyar Szocialista Párt úgy ítéli meg, hogy 2001 során, ilyen vagy olyan okok miatt, de az Országos Rádió és Televízió Testület nem volt képes ellátni a médiahatóság funkcióját, nem volt képes ellátni azt a törvényben rögzített feladatot, amely a médiahatóságra hárult, ezért a beszámolót nem fogadjuk el.
Köszönöm szépen.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Mindenekelőtt meg kell védenem az elnök asszony személyiségi jogait; Sági József képviselőtársunk a felszólalásában azt mondta, hogy nekünk az elnök asszonnyal van bajunk, és ezért boszorkányüldözést folytatunk. Az elnök asszonyra azt, hogy boszorkány volna, igazán a legrosszabb indulattal sem lehet mondani. (Derültség.) Én azt gondolom, hogy ezt Sági képviselőtársunk sem gondolta komolyan.
A tréfát félretéve szeretném leszögezni még egyszer és világosan: nekünk nem az elnök asszonnyal vagy az ORTT bármelyik tagjával személy szerint van bajunk, hanem azzal a működéssel, amit az ORTT az elmúlt időszakban folytatott, és ennek a bajunknak vagy ennek a kifogásunknak a kifejezésére utasítjuk el az ORTT beszámolóját. Nem bosszúállásról, nem elégtétel-keresésről van szó, bennünket személy szerint nem sértett semmivel az ORTT, mi nem óhajtottunk rádióműsort indítani, és az ORTT rólunk nem mondott el rágalmazó kijelentéseket.
Tehát még egyszer: nincs okunk arra, hogy az Országos Rádió és Televízió Testülettel szemben bármiféle elégtételt keressünk. Úgy gondoljuk, hogy az elmúlt évben folytatott működés nem felelt meg annak az elvárásnak, és még azt is hozzátettem, úgy véljük, hogy nem kizárólag az ORTT-nek felróható okból nem felelt meg annak az elvárásnak, ami jogos lett volna. Nem kizárólag az ORTT-nek felróható okból, de az Országgyűlésnek ebben a fázisban nem hiszem, hogy módjában áll vizsgálni azt, hogy mi miért történt. Majd, ha elénk kerül a médiatörvény átfogó módosítása, akkor erről beszélhetünk. A tényt kell megállapítanunk egy szavazással, hogy megítélésünk szerint jól vagy kevésbé jól teljesítette a feladatát az ORTT az elmúlt évben - úgy véljük, kevésbé.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Balogh Képviselőtársam! Az ORTT beszámolóján nincsen sapka. Ha ez volt a kérdés, erre készséggel tudok válaszolni. Mindazonáltal hadd szögezzem le, a mai napon is elmondtuk, a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumi beszámolója kapcsán, hogy törvénytelen volt annak működése és megválasztása, és már ez önmagában elég lenne ahhoz, hogy elutasítsuk, mert hiszen józan ésszel nem várható el, és akkor ez folytatható. De nem ezért utasítottuk el, vagy nem csak ezért utasítottuk el. Ha képviselőtársam odafigyelt, 15 percből 12 perc során soroltam azokat a kifogásaimat, amelyek megítélésem szerint a Magyar Rádió Közalapítvány beszámolóját számomra elfogadhatatlanná teszik.
(15.10)
Tehát nem arról van szó, hogy megállapítjuk a törvényességet, vagy nem állapítjuk meg a törvényességet, ha törvényes elfogadjuk, ha törvénytelen elutasítjuk. Törvényességet vagy törvénytelenséget egyébként ebben az országban - legalábbis hivatalosan - nem az Országgyűlés szokott megállapítani, hanem a bíróság. Tehát nekem lehet az a véleményem valamiről, hogy törvénytelen, de pusztán ezen az alapon itt a Házban, azt gondolom, nem hozunk törvényt.
Ami pedig Sági képviselő úr hozzászólását illeti, igen, én is tudom, hogy a Magyar Rádió előtt mindig forgalmi dugót okoztak azok a kamionok, amelyek azokat a leveleket voltak hivatottak elvinni onnan, amelyekben a hallgatók még több Orbán Viktort követeltek a Magyar Rádiótól, mert azt mondták, hogy nekik bizony ez a szerda reggeli kevés, nemcsak olyan röviden kellene, hanem több órán keresztül és mindennap, lehetőleg reggel délben és este. De hát mit csináljunk, a Magyar Rádió szűkmarkú volt Orbán Viktor tekintetében, és csak ennyit adott belőle a magyar hallgatóknak. Egyébként volt idő, amikor a magyar hallgatók a Szabó családból tájékozódtak, ezek szerint az elmúlt négy évben Orbán Viktorból kellett tájékozódniuk.
Köszönöm szépen.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Én nagyra értékelem Szalai Annamária képviselőtársunknak azt a képességét, hogy másfél percben össze tudja foglalni azt, amit én 15 perc alatt elmondtam. Azt hiszem, Woody Allen mondta egy alkalommal, hogy részt vettem egy gyorsolvasó tanfolyamon, és utána 18 perc alatt el tudtam olvasni a Háború és békét: Oroszországról szól. Körülbelül ilyen módon foglalta össze a képviselő asszony is azt, amit mondtam, ilyen pontossággal és ilyen részletességgel. Én azt javaslom, hogy ha vitatkozni óhajt azzal, amit mondtam, akkor vagy pontosan jegyzeteljen, vagy próbálja nem csúsztatva idézni a szavaimat.
Én abban nem kételkedem, hogy képviselő asszony a hatóságot általában is erősíteni akarja. Ez a jelenlegi ellenzéknek, a konzervatív oldalnak amúgy is közel áll a felfogásához. Azt hiszem, hogy ebben még sokat fogunk vitatkozni.
Ami konkrétan a kábítószerügyet illeti, hogy tudniillik, ha a kábítószer-fogyasztás növekszik, akkor szigorúbb szankciókra van szükség; most ugyan nem a kábítószerről folytatunk vitát, de hogy azok a szigorúbb szankciók mennyit értek, és mennyivel sikerült visszafogni ezáltal a kábítószer-fogyasztás növekedését, arról az elmúlt négy évben elég keserű tapasztalataink lehetnek, képviselő asszony, úgyhogy talán ezt nem kellene elénk állítani követendő norma gyanánt.
Én nagyra értékelem, ha az ORTT, illetve annak elnök asszonya az internetről és annak tartalomszabályozásáról szívesen eszmét cserélne velem, én is szívesen eszmét cserélnék vele. De erről is azt gondolom, hogy ha az ORTT-nek a törvény bizonyos hatósági feladatokat ad, és ezeket a megítélésünk szerint nem látta el megfelelően, akkor hiába tudok én élvezetes eszmecserét folytatni vele az internetről, a beszámolót nem tudom elfogadni.
Köszönöm.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Örülök, hogy Sági képviselő úr pontosan idézett. Egy része 2002-ben keletkezett - mondtam -, a másik része miatt kerül ide, ami még 2001-ben keletkezett.
Azt, hogy az utóbbi időben, az utóbbi években a tévézés meglehetősen általános szórakozási vagy kikapcsolódási formává vált, egyfelől én is sajnálhatom, én a magam részéről egyáltalán nem örülök neki. De nem látom be, hogy miért kellene ezáltal szigorítani a hatósági jogköröket. Ha - adná Isten, hogy így lenne - holnaptól tízszeresére nőne az olvasási kedv, és az emberek hosszú, tömött sorokban rohannák meg a könyvesboltokat, hogy vásároljanak könyveket, akkor vissza kéne állítani a Kiadói Főigazgatóságot? Képviselő úr, azért, mert valamit többen vagy hosszabb ideig csinálnak, hatósági jogköröket kell fölé állítani?
Én úgy gondolom, hogy a hatóságnak megvan a maga jogköre a törvényben. Ez a jogkör - az én ízlésem szerint - bőségesen elegendő. Nem azért bíráltam az ORTT-t és annak elmúlt egyéves működését, mert ezt a hatósági jogkört nem sikerült kiterjesztenie, hanem azért, mert a meglévő hatósági jogkörrel sem élt megítélésem szerint megfelelően. Én pusztán erről beszéltem.
Azt gondolom, hogy ha a jelenlegi jogkörében eljárva nem tud érvényt szerezni azoknak a törvényességi előírásoknak, amelyeket jelen pillanatban a hatáskörébe utal a médiatörvény vagy akármilyen más törvény vagy jogszabály, akkor először arról kellene gondoskodni, hogy ezt meg tudja tenni, és talán csak utóbb arról, hogy milyen további, erősebb, szigorúbb hatásköröket lehetne adni, amelyeket esetleg majd szintén nem fog tudni ellátni. Köszönöm.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! A minap egy, Magyarországot elég negatív színben feltüntető cikk jelent meg a Foreign Affairs című amerikai folyóiratban Celeste A. Wallender tollából. A szerző szerint Magyarország az elmúlt évek során elnyerte a "NATO legkiábrándítóbb tagja" címet, amiért pedig erős verseny folyt. A cikkíró szerint az Orbán-kormányról az a vélemény járta, hogy a hadsereg NATO-kompatibilitását szolgáló reformokat elmulasztotta, követeléseket támasztott a szomszédos országokkal szemben, a térségben új feszültségeket okozott nacionalizmusával és antiszemitizmusával. Cikkét a szerző azzal a következtetéssel zárja, hogy ha a NATO-ban léteznék a kizárás intézménye, Magyarországot már kizárták volna a szövetségből.
Az előző kormánytöbbséget adó ellenzék részéről nem maradt el a cikk hazai visszhangja sem. A folyóiratról elhangzott, hogy az valaha volt tekintélyének morzsáiból él, a szerzőről, hogy ismeretlen újságíró, aki térben és időben eltévedt. A Fidesz képviselője a cikk állításait valótlanságoknak nevezte, és minden alapot nélkülözőnek minősítette az Orbán-kormányt ért kritikákat. Kijelentette, hogy Magyarország NATO-tagsága a délszláv válság miatt elsősorban a szövetségnek és nem Magyarországnak volt érdeke. Elhangzott az is, hogy a sajtótermék cikke nem szükségképpen tükrözi a NATO vagy az Egyesült Államok kormányának véleményét.
Tisztelt Miniszter Úr! Úgy vélem, a cikkben foglaltak, illetve az arra válaszként elhangzottak szükségessé teszik, hogy a kérdést az ország nyilvánossága előtt is tisztázzuk. Kérdezem ezért a miniszter úrtól, valóban elveszítette-e minden tekintélyét a Foreign Affairs című lap a nemzetközi politika mértékadó köreiben. Szokott-e rendszerint éles különbség fennállni a lap véleménye és az Egyesült Államok kormányának hivatalos külpolitikai álláspontja között? Ismeretlen-e és újságíró-e Celeste A. Wallender? Miniszter úr tapasztalatai szerint az amerikai politikai elit minden alapot nélkülözőnek tartotta-e a cikk állításait? Miniszter úr tapasztalatai szerint a NATO vezetése csakugyan nagy nyereségnek tekintette-e Magyarország csatlakozását, amely nélkül a balkáni békefenntartó misszió lehetetlen lett volna? Ha igaz a cikk állítása, miniszter úr, kérdezem, mit tett eddig a kormány, és mit kíván tenni ezután a rólunk kialakult kedvezőtlen kép javítása érdekében? Ha pedig nem igazak a cikk állításai, akkor mire véljük azt, miniszter úr, hogy Zbigniew Brzezinski egy békepipát látott jónak ajándékozni a miniszterelnök úrnak washingtoni látogatása során?
Tisztelettel várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Meg kell mondanom őszintén, némi csalódást érzek, én ugyanis arra számítottam, hogy a válaszából ki fog derülni: ha nem is világméretű, de legalábbis transzatlanti méretű összeesküvés zajlik Magyarországgal szemben, amelynek részese az Egyesült Államok elnöke, Tom Lantos képviselő, az Egyesült Államok magyarországi nagykövete, Lord Robertson NATO-főtitkár, a Foreign Affairs, a Stratégiai Tanulmányok Intézete, Celeste A. Wallender és Zbigniew Brzezinski úr.
A miniszter úr válaszából viszont csak annyi derült ki, hogy az Egyesült Államok kormánya is tette a dolgát, a NATO is tette a dolgát, a jelenlegi magyar kormány is teszi a dolgát, és a Stratégiai Tanulmányok Intézete, illetőleg a lap elemzője is tette a dolgát; az egyetlen, aki, úgy látszik, nem nagyon tette a dolgát, az előző kormány volt.
Nagy csalódással bár, de kénytelen vagyok elfogadni a válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólások a Fidesz soraiból.)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Hogy a szocialista szavazók mire szavaztak, azt pontosan tudták: a Magyar Szocialista Párt az előző négy évben következetesen szembeszegült a Fidesz szigorúnak nevezett, valójában azonban - hadd használjam én is ezt a szót - ostoba drogpolitikájával.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én beszéltem gyerekeiket féltő szülőkkel, én is egy gyerekeimet féltő szülő vagyok. Egyetlen gyerekét féltő szülővel sem találkoztam, aki azt mondta volna, hogy ha az ő fia vagy lánya olyan hülye, hogy egy buliban elszív egy spanglit, akkor utána csukják be három évre. Én ilyen szülővel nem találkoztam. Önök ilyen szülők, tisztelt képviselőtársaim? Ha önök azt mondják, hogy nagyon szeretnék a gyereküket börtönben látni azért, mert elkövetett 16 vagy 18 éves korában egy meggondolatlanságot, nagyon szeretnék a börtönből megalázva, életét derékba törve, bűnözővé kiképezve, esetleg már kemény drogra is rászoktatva viszontlátni három év után, akkor én önöknek a szülői szeretetéhez gratulálok.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Önök azt állítják, hogy nem zártak be tízezreket ebből a törvényből kifolyólag, ez így igaz. Ugyanakkor a felmérések azt mutatják, hogy a fiatalkorúak egyharmada már kipróbálta a kábítószert, következésképp bezárhattak volna tízezreket három évre ebből a törvényből kifolyólag.
Ha önök arra büszkék, hogy hoztak egy törvényt, amit nem hajtanak végre, az az önök ízlését mutatja. Ha önök azt állítják, hogy visszatartó erejű ez a törvény, mert három évvel fenyegeti az első fogyasztót, akkor erre az a válaszom, hogy a statisztikák világosan mutatják: nem tart ez vissza, képviselőtársaim, senkit semmitől. Az a törvény, amely komoly büntetéssel fenyeget, de mindenki tudja, hogy nem hajtják végre, még annyit sem ér, mint ha nem volna törvény.
Ami Répássy képviselő úrnak a kábítószer-terjesztőre vonatkozó büntetési tétel mérséklését illeti, ebben, azt kell mondanom, hogy én kétlelkű vagyok. Nekem sem tetszett első látásra ez az elgondolás; nekem azt mondták - és kénytelen vagyok azt mondani, hogy ebben az érvelésben is van valami -, hogy ha én a nagyterjesztőt életfogytiglani börtönbüntetéssel fenyegetem, ugyanazzal, mint amivel a többszörös gyilkosságot elkövetőt, akkor a lebukástól fenyegetett nagyterjesztő nem fog visszariadni a gyilkosságtól sem, neki már nincs mit veszítenie.
(18.20)
Ez szerintem logikus érvelés, nem állítom, hogy ezt el kell fogadni, úgy gondolom, ez vitaalap lehet. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy helyes csökkenteni a nagyterjesztők életfogytiglannal való fenyegetését, de engem mindenesetre megingatott az első, egyébként Répássy képviselő úréhoz hasonló véleményemben ez az ellenérv. Beszéljünk róla, és gondoljuk meg!
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem tudom, mennyiben minősül cinikus magatartásnak, ha azt mondom, hogy hallottam érvet a kábítószer-kereskedelem legmagasabb büntetési tételének enyhítése mellett is, mindazonáltal hajlandó vagyok megfontolni az önök álláspontját és az önök érveit is. Tisztelt Képviselőtársaim! Amennyiben ez cinizmus, visszavonom: nem vagyok hajlandó megfontolni az önök érveit. (Derültség a kormánypártok soraiban.)
Ami most már azt illeti, amit Nógrádi képviselőtársunk mondott, hogy mit üzen ez a törvény, tisztelt képviselő úr, nem azt üzeni ez a törvény, hogy tessék nyugodtan kábítószert fogyasztani. Nem azt üzeni! Ez azt üzeni, hogy egy kábítószeres cigarettáért nem föltétlenül akarunk valakit börtönbe csukni; pusztán ennyit üzen. Én egyébként a gyerekeimet arra neveltem, hogy tiszteljék a nagyszüleiket és szeressék őket. Nem kívánok azonban törvényt alkotni arról, hogy börtönbe lehet azt csukni, aki a nagyszüleit nem szereti és nem tiszteli, noha nem helyeslem ezt a magatartást, tisztelt képviselő úr.
Én tehát mindenképpen azt gondolom, hogy el kellene már választani a propagandát és a tényleges tevékenységet. Önök egyfolytában azzal fenyegetőznek, hogy mi lesz akkor, ha ezt a törvényt elfogadjuk, hogy milyen hihetetlenül káros társadalmi következményei lesznek ennek, merthogy rá fogjuk szabadítani a drogot a társadalomra. Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos, a társadalomra a drog rá van szabadítva. Azzal a szigorítással, amelyet önök keresztülvertek a parlamenten, nem sikerült megfékezni ennek a terjedését. Egy másik, meggyőződésünk és nemzetközi tapasztalatok szerint józanabb politikával talán sikerülni fog.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Néhányszor már tisztáztuk ebben a Házban, tisztázzuk talán még egyszer: a 2002. évi költségvetés hiánya a GDP-nek mintegy 8,7 százalékára fog rúgni. Ebből az, amit a jelenlegi kormány a kormányprogramban, illetőleg a választási programban foglalt ígéreteire idén elköltött, mintegy 1,5 százalékot tesz ki; a többi 7,2 százalékot önök voltak szívesek elkölteni, tisztelt képviselőtársaim, még az előző kormány idején, előre: előre az ez évit meg előre a jövő évit. Ez történt! Most számon kérik rajtunk azt, hogy jövőre miért nem nyújtunk ugyanakkora támogatást, mint amit a jövő évi költségvetés terhére önök egyszer már elköltöttek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kisgyerekkoromban egyszer előfordult, hogy a házban lévő közértbe bementem, és egymás után ettem a csokoládékat, azzal, hogy majd jön az apukám és kifizeti. Amikor megjött az apukám, tényleg kifizette. De ha én másnap azt mondtam volna, hogy ma miért nem kaphatok annyi édességet, mint tegnap, hiszen tegnap is megettem ennyit, akkor biztosan kaptam volna egy pofont.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Babák képviselőtársam az imént azt mondta, hogy Göndör István megsértette a magyar kisvállalkozók több tízezrét. Ezek szerint az, hogy egy kisvállalkozónak az előző kormány pénzt akart adni, ez sértésnek számít. Ezt én is így gondolom, tisztelt képviselőtársaim, de jólesett ezt egy fideszes képviselő szájából hallani.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én megismétlem azt, amit Vitányi Iván mondott; Halász képviselőtársam rosszul számol. A kulturális tárca, az onnan eltávolított feladatok finanszírozását leszámítva, 54 milliárdos bázissal indult. Ehhez képest a 64 milliárdos költségvetés komoly emelkedés, tisztelt képviselőtársam!
Meglehet, hogy ön szerint a Nemzeti Színház 10 milliárd forintját ott kellett volna hagyni a kulturális tárcánál. Magam is gondolkozom azon, hogy bizony célszerű volna most már egy Nemzeti Színházat építeni, de idén erre nem telik.
Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
(10.40)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy fillérrel nem emelkednek a pedagógusbérek - mondják az ellenzéki képviselőtársaim. (Babák Mihály: Nem ezt mondtuk! Közbeszólások a Fidesz soraiból: Senki nem mondta!) Egy kicsit nehéz a tábla nélkül a számolás, de azért próbálkozzunk meg a dologgal. Tessék megnézni! (Körömi Attila: Lépjünk túl a csokin! – Babák Mihály: Beszéljétek meg egymással!) A közalkalmazotti bérek 2002. évi szeptember 1-jével esedékes emelése, amely az alapbér 50 százalékos emelését jelentette, a pedagógusoknál az átlagkereset mintegy 40 százalékos emelkedését jelentette. Mennyivel nőtt tehát a 2002. szeptember 1-jei intézkedés következtében a pedagógusok 2002. évi összes bére? Ugyebár, ha a négy hónap, a szeptemberre, októberre, novemberre, decemberre vonatkozó négy hónap 40 százalékát az ember szétosztja az egész évre, akkor ez durván olyan - bocsánat, mennyi is? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Nem fog menni.) - 13 százalékot jelent.
A következő évben ugyanez a 40 százalék az egész évre vonatkozik, tehát a pedagógusok 2003. évi bére a 2002. évi változatlan, meg nem emelt bérhez képest 40 százalékkal, vagyis a megemelt bérhez képest 26 százalékkal fog emelkedni.
Természetesen az elképzelhető, bár korántsem bizonyos, hogy egy adott településen, egy adott iskolában a január 1-jei bér és a február 1-jei bér között nem lesz különbség, de a 2002. évre kifizetett bér és a 2003. évre kifizetett bér között 27 százalék különbség van, tisztelt képviselőtársaim. Ez áll szemben a tervezett 5 százalékos inflációval.
Köszönöm. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem volt taps!)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én megértem, hogy Pósán képviselő úr számára a százalékszámítás bonyolult, és ezért ezt bűvészkedésnek nevezi. Majd szívesen tartok számára egy kis külön oktatást ebből a nehéz tudományból.
Ami az önkormányzatoknak a közalkalmazotti, illetőleg pedagógusbérek következtében bekövetkezett nehéz helyzetét illeti: kétségtelen tény, hogy a közoktatási normatívák növekedése nem finanszírozza teljes egészében a pedagógusbérek emelését. Ezt nem is állította senki. Az azonban, hogy csak 40 vagy 50 százalékban fedezné, egészen egyszerűn nem igaz, tisztelt képviselőtársaim. Ez nem igaz. (Dr. Bóka István: Dehogynem! - Körömi Attila: Kérdezd meg...!) Nem kérdezek meg senkit, tisztelt képviselő úr! Nyugodtan jelentkezzék szólásra, és mondja el a véleményét! Nem kérdezek senkit, én most beszélek!
Ha igaz az, márpedig igaz, hogy a közoktatási kiadásokon belül a pedagógusbérek mintegy 75-80 százalékát viszik el az egésznek, akkor tessék nyugodtan kiszámolni, hogy ahhoz, hogy a 40 százalékos béremelésnek meglegyen a fedezete, hány százalékos normatívaemelésre van szükség. Nem nehéz a feladat, tisztelt képviselő úr, tessék megpróbálkozni vele, papír, ceruza elégséges hozzá.
Mindazonáltal tehát igaz az, hogy a normatívaemelés nem fedezi teljes egészében az önkormányzati terhek növekedését, ami a pedagógusbéreket illeti. Vannak települések, ahol ezt a mostani költségvetési törvény, illetőleg az adótörvények által megemelt bevételek sem fedezik. Ezekre a településekre kíván a kormánytöbbség egy olyan kiegészítő normatívát vagy alapot, vagy nem is tudom, minek nevezzem, mechanizmust kidolgozni, amely ezeknek a településeknek az esetében visszaadja azt a veszteséget, amit el fognak szenvedni.
Köszönöm. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Melyik előirányzatban? - Babák Mihály: Fikció!)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Önök szemmel láthatólag úgy gondolják, hogy ha egy állítást, amelynek csekély az igazságtartalma, sokszor elismételnek, akkor előbb-utóbb el fogják hinni. Nem fogják elhinni, tisztelt képviselőtársaim! (Közbeszólások a Fidesz soraiból, többek között: Ezt ti csináljátok!)
Az én számomra nagyon megnyugtató, hogy az az ellenzéki csoportosulás, amely az előző négy évben kormánytöbbségként az összes önkormányzati szövetségnek, köztük a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének véleményét is következetesen figyelmen kívül hagyta (Közbeszólások a Fidesz soraiból.), ez az ellenzék most ilyen figyelmet szentel a TÖOSZ véleményének. Sajnálatos módon a TÖOSZ véleménye nem állja meg a helyét, országosan egészen biztosan nem; lehetnek települések, ahol ténylegesen csak 40 százalékot fedez a normatíva, de országosan a normatíva lényegesen nagyobb arányban fedezi a közalkalmazotti bérek emelését.
Ha ehhez hozzászámoljuk a gépjárműadó, az illetéknövekedés, az iparűzési adó, és így tovább, és így tovább, növekedését, bocsánat, az szja helyben maradó részének növekedését, tehát azokat a többletbevételeket, amelyeket a most elfogadott adótörvény és a most tárgyalandó költségvetési törvény biztosít az önkormányzatok számára, akkor országosan ennek a béremelésnek a fedezete megvan; nincs meg, és ebben önöknek igazuk van, nincs meg minden egyes településen. Ez az a puffer, amelyet a kormánytöbbség módosító indítvány benyújtásával meg kíván teremteni, amiről Hiller államtitkár úr beszélt, hogy tudniillik a kormány állni tudja a szavát, hogy egyetlen településen se fordulhasson elő, hogy a 2003. évi költségvetési pozíciók javulása és a 2003. évi béremelkedések (Az elnök jelzi az idő leteltét.) együttesen negatív szaldót eredményeznek. Köszönöm.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Messze vagyunk onnan, ahol a polgári kormány tartott, mondta Ivanics képviselő úr. Igen, hála istennek, onnan már messze vagyunk. Sajnos még mindig nem vagyunk elég jó helyzetben.
Tisztelt Képviselőtársaim! Megismétlem: nem kell az önkormányzatoknak minden szabad forrásukat a béremelésre fordítaniuk. A költségvetés azokkal a többletforrásokkal számol, amelyeket az ez évi költségvetés rendelkezéseinek, illetőleg az ez évi adótörvények rendelkezéseinek következtében sikerül az önkormányzatoknak bevenniük.
Tehát magyarul: az szja helyben maradó része, a normatívaemelés, a gépkocsiadó, illetéknövekedés - ezekkel számol, és ezekről állítja azt, hogy összességében (Dr. Hargitai János közbeszólása.) nem hiányzik innen pénz. Valóban, Hargitai képviselő úrnak igaza van, ez a kistelepüléseken, egyébként néhány nagyvárosban is, nem jelent megoldást. (Babák Mihály: Háromezer település!) Valóban vannak olyan települések, ahol ez nem fogja fedezni a többletbéreket. Előttem most éppen csak Fejér megye található: Fejér megye 109 települése közül 12 van, képviselő úr, ahol ezek a többletbevételek nem fedezik a béremeléssel kapcsolatos többletkiadásokat. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ez nem igaz!) Olyan tömeges, nagy létszámú önkormányzatok vannak ezek között, mint Alsószentivány, Csókakő, Füle és Isztimér.
(12.00)
Tehát kistelepülésekről van szó, képviselő úr. Valóban, ott nem mindenütt fedezi. Erre fog szolgálni - azt hiszem, most éppen negyvenkilencedszer mondjuk - az a puffer, amelyikből az ilyen, negatív helyzetbe került önkormányzatok, tehát az ez évi költségvetés, az ez évi adótörvények és az ez évi bérintézkedések következtében negatív helyzetbe kerülő önkormányzatok megigényelhetik a különbözetet. Ez messze lesz a 300 milliárdtól, képviselő úr, mintegy 30 milliárdról van szó.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Aligha van a világon olyan parlament és abban a parlamentben olyan költségvetési vita, amelynek során meg ne idéznék George Washingtonnak, az Egyesült Államok első elnökének szellemét, aki egy alkalommal állítólag azt mondotta, hogy nincs jó költségvetés és rossz költségvetés, csak elfogadott és el nem fogadott költségvetés van.
Ha Washingtonnak igaza van, akkor Sümeghy képviselőtársunk jó hat órával ezelőtt elmondott szavai szerint itt tulajdonképpen nincs miről vitatkozni, ezt a költségvetést kisebb-nagyobb módosításokkal éppúgy el fogja fogadni a tisztelt Ház, ahogyan az elmúlt 12 esztendőben minden költségvetési javaslatot elfogadott. De én azt állítom, hogy mégiscsak van miről vitatkozni, hiszen egy költségvetés nem egyszerűen egy könyvelői funkció ellátása, nem arról van szó, hogy összeadom a várható bevételeket, továbbá a várható kiadásokat, és amennyiben a kettő között túl nagy a különbség, akkor igyekszem a kiadási oldalt arányosan csökkenteni. Ez egy matematikai művelet volna, amit elemi iskolai végzettséggel bárki elvégezhetne.
Egy költségvetés készítése sokkal inkább politikai feladat, politikai feladat annyiban, amennyiben koncepcióknak és ellenkoncepcióknak kell összeütközniük, koncepcióknak, hogy milyen gazdaság- és milyen egyéb politikákat tart fontosnak a kormány, milyen célokat tart támogatandóaknak, és melyeket kevésbé támogatandóaknak, és természetesen azoknak az ellenkoncepcióknak, amelyeket az ellenzék szögez mindezzel szembe, hogy tudniillik más volna az igazán fontos, más vinné előre az ország szekerét.
Milyen gazdaságpolitika tapintható ki ebből a költségvetésből, kérdezte az imént Pichler Imre képviselőtársam. Járjuk egy picit körül ezt a kérdést! Megint csak Sümeghy képviselőtársamra hivatkozom, aki a nap elején azt mondta, hogy ebből az országból menekül a tőke. Ez önmagában szerintem nem igaz állítás, különben is elég furcsa volna, hogy miután a Fidesz azzal riogatta az ország lakóit, hogy itt a nemzetközi monopoltőke fog a szocialistákkal kormányt alakítani, ez a nemzetközi monopoltőke úgy megriadt saját magától, hogy elkezdett menekülni, de nem erről van szó, arról azonban, bizony, szó van, hogy intő jel kell hogy legyen a mindannyiunk által ismert IBM székesfehérvári gyárbezárása. Mi történt az elmúlt időszakban?
Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-kormány drasztikusan megemelte a minimálbéreket. A jelenlegi kormány szeptember 1-jei intézkedésével ehhez a minimálbérhez igazította a közalkalmazotti illetményeket, tehát visszaállította azokat az arányokat a közalkalmazotti illetményeken belül, amelyek felborultak a minimálbér-emeléssel, és bizony mindennek utánament a versenyszférában elérhető keresetek mértéke is, hiszen a versenyszférától nem szívhatja el a legjobb munkaerőket a közszféra. Mindennek következtében, tisztelt képviselőtársaim, az elmúlt 12 hónapban 25,6 százalékkal emelkedtek Magyarországon a nettó átlagkeresetek. Ha a reálkereseteket akarjuk nézni, az 20,1 százalék volt 12 hónap alatt. Sok ez vagy kevés, tisztelt képviselőtársaim? Természetesen a munkavállaló oldaláról nézve kevés; arról az oldalról nézve, hogy csatlakozni kívánunk az Európai Unióhoz, tehát versenyképes béreket kellene előbb-utóbb elérnünk az Európai Unióval, szintén kevés; a munkaadó oldaláról azonban, ha nem is sok, de legalábbis elgondolkodtató.
A munkaerőnek két vonzereje van, és e két vonzerő közül az optimumra kell törekedni. Vonzerő lehet az olcsósága, és vonzerő lehet a minősége, a jólképzettsége. Adott képzettségű munkaerőt minél olcsóbban megszerezni, vagy adott áron minél jobb minőségű munkaerőhöz jutni: természetszerűen ez a befektetőnek a célja. Ha tehát Magyarországon, helyesen, emelni kívánjuk, versenyképes szintre kívánjuk emelni, az Európai Unióhoz közelíteni kívánjuk a béreket, akkor nem marad más számunkra hátra, mint a munkaerő képzettségét, végzettségét drasztikusan javítani, gyorsabb ütemben javítani annak érdekében, hogy a versenyképességet el ne veszítsük, gyorsabb ütemben javítani, mint amilyen mértékben javul a bérek átlagszínvonala.
Ez az a törekvés, tisztelt képviselőtársaim, ami a jelenlegi költségvetés oktatási és kulturális, és ha kicsit messzebb akarok menni, akkor foglalkoztatáspolitikai, illetőleg informatikai fejezetéből kiviláglik. A munkaerő képzettségét, a munkaerő minőségét oktatással, képzéssel, továbbképzéssel, az élethosszig tartó tanulással lehet fokozni, lehet az Európai Unióban kapható munkaerő színvonalához legalábbis közelíteni. Ezek azok a törekvések, és ez áll a mögött a meglehetősen impozáns szám mögött, amely az oktatási és a kulturális tárca jövő évi kiadási lehetőségeit fedezi, ez a törekvés az, ami ezt a növekményt eredményezte.
Természetesen, és az ellenzéki képviselőtársainknak kétségkívül igazuk van ebben, nem tökéletes és nem hibátlan mindez. Valóban igaz, hogy a közoktatási költség mégoly impozáns emelése sem elegendő önmagában a pedagógusbér-emelések 2003. évi hatásának a kitermelésére. Sokszor elmondták a mai vita során ellenzéki képviselőtársaim, most én is elmondom még egyszer, ismerős a probléma, a cél az, hogy egyetlen településen se kelljen a megemelt bérekre többet kifizetni, mint amennyi többlet a 2003. évi adó- és költségvetési törvényekből, az illetékemelés, a gépjárműadó helyben maradása, az szja helyben maradó részének növelése, illetőleg a normatívaemelésből fedezhető. Amennyiben egy településen az így szerezhető bevételeknél többet tesz ki az emelkedés, akkor erre egy külön alapból az adott önkormányzat megigényelheti a különbséget. (Domokos László: Hol van az?)
(15.10)
A benyújtott módosító indítványokban, képviselő úr, szeretném jelezni. Csak a képviselő úr kérdezte, hogy ez hol van. (Domokos László: Mondd el!) Tehát valóban van egy ilyen különbözet, van egy ilyen feszültség, ennek a feszültségnek a kezelésére törekszünk.
Ami a kulturális fejezetet illeti, itt is van egyfajta feszültség. Impozáns mértékben megemelkedik annak a közművelődési, könyvtári intézményhálózatnak a rekonstrukciójához, megújításához kötődő bevétel - három és félszeresére emelkedik -, amely az élethosszig tartó tanulás elsődleges színtere lehet, ahol tehát tanfolyamokat lehet szervezni, ahol tehát számítógéphez lehetne hozzájutni távoktatás céljából, ez a növekmény azonban még mindig nem elegendő. Szándékomban áll, illetve szándékunkban áll képviselőtársainkkal olyan módosító indítványokat elfogadtatni a tisztelt Házzal, ami ezen a területen is még pregnánsabbá teszi a kormánynak azt a törekvését, hogy a munkaerő versenyképességének fokozásával segítse az ország versenyképességének javulását.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Van ennek a költségvetésnek központi gondolata. Ez a központi gondolat az emberbe, a munkaerőbe, a munkaerő versenyképességébe történő beruházás. Azokon a területeken irányoz elő a jövő esztendőre többet, ahol az igazi kihívásra, az Európai Unióba való belépéssel kapcsolatos igazi kihívásra a válasz megadható.
Nincs célzottja ennek a költségvetésnek, mondta Herényi képviselő úr - lehet. Lehet, hogy nincs olyan társadalmi réteg, amely azokkal az intézkedésekkel, amelyek ebből a költségvetésből kiderülnek, jobban járna. Mindenesetre éppen a mai újság hozza a címoldalán: "Túljelentkezés a tantestületekbe. A béremelés után egyetlen iskolában sincs pedagógushiány, az üres helyekre sokan pályáznak."
Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet, hogy a pedagógusok nem kapnak semmit ettől a kormánytól és ettől a költségvetéstől, de ők speciel ezt nem így látják.
Ami az európai uniós csatlakozást illeti, azt hiszem, nem kellene az uniós csatlakozást ilyen mumusnak tekinteni. Nem arról van szó, hogy még van egy évünk, amikor valami olyat szabad csinálni, amit majd utána már nem. Nem azért lépünk be az Unióba, mert úgy gondoljuk, hogy ott majd jól megkorlátoznak bennünket. Az Unióba azért lépünk be, mert az nekünk jó, és mert az Unióba való belépés lesz az, amivel a hátrányunkat igazából le tudjuk faragni. Nem előtte kellene erre törekedni; persze előtte is kell.
Ami pedig az ellenzéki javaslatokat illeti, tisztelt képviselőtársaim, ha visszatekintünk az elmúlt négy évre és az elmúlt fél évre, azt gondolom, ez a kormánytöbbség lényegesen nyitottabb volt az ellenzéki javaslatokra, mint elődje - így lesz ez a továbbiakban is.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Szórványos taps az MDF soraiban.)
| Ülésnap | Felszólalás | Felszólalás dátuma | Felsz./videó idő | Napirendi pont |
|---|---|---|---|---|
| 37 | 375 | 2002.11.26. | 1:56 | 204-323,327-624 |
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ellenzéki képviselőtársaim legalább megbeszélhetnék egymással, hogy mit állítanak és mit nem állítanak. Az egyik csoportjuk azt állítja, hogy a közalkalmazotti béremelések áthúzódó hatásának fedezete globálisan nincs benne a jövő évi költségvetés tervezetében, hogy 60, 50 vagy 40 százalék egyáltalán nincs benne. Burány államtitkár úr erre számokkal válaszolt. Elhiszem, tisztelt képviselőtársaim, hogy a számok is nagyon bizonytalan dolgok. Sajnálom, de nekem korlátozott és csökött volt a neveltetésem, matematikusnak készültem, ezért a számoknak hinni szoktam.
Képviselőtársaim másik része arról beszél - amit senki nem vitatott -, ha globálisan ott is van a jövő évi költségvetés tervezetében ez a többletkiadás, az nem feltétlenül fedezi az egyes önkormányzatok teljes többletkiadását. A bevételi többlet nem feltétlenül ott jelentkezik, mint ahol a kiadási többlet. Ez igaz.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha jól olvasom, erről szól Gulyás és Veres képviselőtársainknak az ajánlás 1180. pontja szerinti módosító indítványa, amely éppen arra próbál alapot teremteni, hogy mindenhol, ahol a jövő évi adó- és költségvetési törvények következtében bekövetkező bevételi többlet és az áthúzódó kiadások miatt megjelenő kiadási többlet között különbség van a kiadások javára, ott ezt a különbözetet az adott önkormányzat a költségvetéstől megigényelhesse. Tisztelt képviselőtársaim, miről beszélünk akkor? (Taps az MSZP soraiban.)
| Ülésnap | Felszólalás | Felszólalás dátuma | Felsz./videó idő | Napirendi pont |
|---|---|---|---|---|
| 37 | 391 | 2002.11.26. | 1:39 | 204-323,327-624 |
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nógrádi és Lázár képviselő urak azt kérdezték, hogy miből lesz pénzük az önkormányzatoknak a fejlesztés önrészére.
Tisztelt Képviselőtársaim! Például az iparűzési adóból (Moraj az ellenzék padsoraiban.), például a személyi jövedelemadó helyben maradó részéből, például az illetékbevételekből. (Mádi László: Nem csak Budapest van a világon!) Ugyanis Márton képviselő úrnak igaza van. El kell olvasni a módosító indítványokat, tisztelt képviselőtársaim: az van benne, hogy a növekményt számítjuk bele. Tetszik tudni? A növekményt számítjuk bele.
Az, hogy eredetileg ezek a bevételek az önkormányzatoknál alacsonyak voltak, elképzelhető, tisztelt képviselőtársaim, csak azokat az adó- és költségvetési törvényeket, amelyek miatt ezek a bevételek az önkormányzatoknál alacsonyak voltak, még önök fogadták el két esztendővel ezelőtt. Ezek miatt alacsony az a bázis, aminek ha a növekményét elvesszük, önök szerint nem lehet finanszírozni az önkormányzatokat. Szerintem egyébként lehet; mindenesetre azt a többletkiadást, amit az önkormányzatoknak a bérek áthúzódó emelkedése okoz, nem az eddig megvolt adó-, illeték- és egyéb bevételekből, legfeljebb azok növekményeiből kell fedezni, tisztelt képviselőtársaim, és amennyiben ezek a növekmények nem fedezik, akkor lép életbe a Gulyás és Veres képviselőtársaink által benyújtott módosító indítvány, amely minden ilyen önkormányzatnak ezt a bevételkiesést pótolja.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
| Ülésnap | Felszólalás | Felszólalás dátuma | Felsz./videó idő | Napirendi pont |
|---|---|---|---|---|
| 37 | 397 | 2002.11.26. | 2:04 | 204-323,327-624 |
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én már kevés dolgon csodálkozom, de azért azon, amit Gyimesi képviselő úr az imént elmondott, egy kicsit meghökkentem. Hogy városok és települések közötti diszkriminációról beszélve ne égjen le a bőr valakinek az arcáról, aki ahhoz az ellenzékhez tartozik, amely kormánytöbbségként négy éven keresztül fosztogatta és rabolta az ellenzéki vezetésű önkormányzatokat (Moraj a Fidesz padsoraiban. - Közbekiabálások.), ez azért, elnézést kérek, tisztelt képviselő úr, egy kis túlzás!
A pénzügyminisztériumi vétóval, tisztelt képviselő úr, az előző kormány pénzügyminisztere akadályozta meg minden alkalommal azt a tömegközlekedési díjemelést, amellyel, ha nem is lehetett volna egyensúlyba hozni a Budapesti Közlekedési Vállalat költségvetését, de legalábbis valamelyest mérsékelni lehetett volna a veszteségeket, ha már a költségvetés erre nem volt hajlandó, és ezáltal egy kicsit normálisabb tömegközlekedést lehetett volna Budapesten fenntartani. Nem lehetett, és ez önöknek volt köszönhető, tisztelt képviselő úr.
Mondom mindezt annak a módosító indítványnak az egyik benyújtójaként, amely módosító indítvány a BKV adóssághelyzetét - az önök kormánya alatt kialakult adóssághelyzetét - hivatott rendezni.
(18.20)
Ami Márton Attila képviselő úrnak a módosító indítványát illeti, én bátorkodtam ehhez egy csatlakozó módosító indítványt benyújtani, ez valamennyi étkező gyerek után visszaállítana egy egész évre szóló 22 ezer forintos normatívát, és a - durva becslések szerint - 600 ezernyi, rászoruló kategóriába tartozónak szeptember 1-jétől egy 18 ezer forintos kiegészítő normatívát.
Köszönöm szépen. (Taps.)
| Ülésnap | Felszólalás | Felszólalás dátuma | Felsz./videó idő | Napirendi pont |
|---|---|---|---|---|
| 37 | 403 | 2002.11.26. | 0:41 | 204-323,327-624 |
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én csak egyetlen dologra szerettem volna felhívni Révész Máriusz képviselőtársam figyelmét: jelen pillanatban nem a kormány által beterjesztett költségvetési javaslatról vitatkozunk, ez itt most a részletes vita, amelyben a Házszabály értelmében a képviselők által benyújtott módosító indítványokról vitatkozunk, illetőleg azokat indokoljuk.
Révész Máriusz képviselőtársam az imént azt mondta, ő észrevette, hogy ez már a részletes vita. Én azt hittem, hogy nem vette észre. Ha észrevette, akkor már csak egy lehetőség van: nem tudja, mi az a részletes vita.
Köszönöm szépen. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem kellene sértegetni itt az embereket!)
| Ülésnap | Felszólalás | Felszólalás dátuma | Felsz./videó idő | Napirendi pont |
|---|---|---|---|---|
| 37 | 415 | 2002.11.26. | 1:20 | 204-323,327-624 |
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Csáky képviselőtársamnak csak egyetlen megjegyzést: kétségkívül igaza van abban, hogy egy költségvetés éves előirányzata nem feltétlenül egyezik meg annak év végi teljesülésével, ez igaz. De két almát három körtével nagyon nehéz összehasonlítani, ennek megfelelően 2002. évi teljesülést 2003. évi előirányzattal ugyancsak elég nehéz összehasonlítani. Össze lehet hasonlítani a két év előirányzatait vagy utóbb a két év teljesüléseit, egyiket a másikkal így keresztbe nagyon furcsa lenne.
Ha a 2002. évi előirányzatok alul- vagy túlteljesültek, akkor nagyon valószínű, hogy a 2003. évi előirányzatok sem fillérre pontosan úgy fognak teljesülni, ahogy az az előttünk fekvő költségvetési tervezetben szerepel. Össze lehet most hasonlítani azt, hogy önök mennyit terveztek 2002-ben adott célra fordítani, és mennyit tervez ez a költségvetés fordítani, vagy majd össze lehet hasonlítani 2004-ben a 2003-as év zárszámadása után a két év zárszámadását, és akkor el lehet dönteni, hogy melyik kormány idején finanszírozódott valamely feladat jobban vagy kevésbé jól.
De a teljesülést az előirányzattal nem lehet összehasonlítani, képviselő úr.
| Ülésnap | Felszólalás | Felszólalás dátuma | Felsz./videó idő | Napirendi pont |
|---|---|---|---|---|
| 37 | 473 | 2002.11.26. | 2:02 | 204-323,327-624 |
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Sisák Imre képviselőtársunk a felszólalásának elején arról panaszkodott, hogy a kormánytöbbség érdemi megfontolás nélkül söpörte le javaslataikat az asztalról. Sisák Imre képviselőtársamnak azt is mondhatnám, hogy ő egy olyan párt frakciójában ül, amely négy évig egy olyan kormánytöbbséghez tartozott, mely a négy év során egyetlen ellenzéki módosító indítványt el nem fogadott, egyetlen ellenzéki indítványt tárgysorozatba nem vett (Közbeszólás az ellenzék padsoraiból: Ez nem igaz!), a Házszabály lábbal tiprásával egyetlen vizsgálóbizottságot ellenzéki követelésre föl nem állított. Így aztán azt is mondhatnám, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. De nem mondom, tisztelt képviselő úr, mert amit ön mond, az egyszerűen nem igaz.
Csak az oktatási bizottság ülésén számos ellenzéki módosító indítvánnyal fordult elő, hogy vagy a kormánykoalíciós képviselők is támogatták, vagy azt mondták, hogy ebben a formában nem támogatható ugyan, de csatlakozó módosító indítvánnyal olyanná tehető - mert a céllal egyetértenek -, hogy azt már lehet támogatni. Tehát nem ez volt a helyzet, képviselő úr, és azt remélem, hogy ha ez a Ház az elkövetkező négy évben tovább folytatja azt a hangnemet, ami a mai napon egyszer-kétszer már föl-fölcsillant, akkor ez egyre inkább így lesz.
Hogy nem elég a 3 milliárd, tisztelt képviselő úr, lehetséges. Arra a bizonyos bérpótlásra 2,8 milliárdtól 113 milliárdig terjedő becsléseket adtak. Ez elég széles spektrum ahhoz, hogy ne lehessen egy érdemi számot odaírni. Ez egy felülről nyitott előirányzat, mint egyébként a központosított előirányzatok mindegyike, következésképpen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) túlléphető, ha arra lesz szükség. Reméljük, nem lesz rá szükség.
| Ülésnap | Felszólalás | Felszólalás dátuma | Felsz./videó idő | Napirendi pont |
|---|---|---|---|---|
| 37 | 511 | 2002.11.26. | 1:57 | 204-323,327-624 |
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Halász János képviselőtársamnak jó húsz-huszonöt perce elhangzott felszólalására szeretnék annyit mondani... (Közbeszólás: Jó reggelt!) - még emlékszem. Ugye, egy mondás szerint a boldog élet titka a jó egészség és a rossz memória. Nekem sajnos jó memóriám van. Tehát úgy gondolom, a Halász képviselő úr által elmondottakat az általános vitában megbeszéltük, ennek egy aspektusára térnék ki, a benyújtott módosító indítványra, amely a helyi közművelődési és közgyűjteményi feladatok normatív támogatását kívánja 1114 forintról 2500 forintra emelni.
Meg kell mondanom, én őszinte szívvel támogatnám ezt, a közművelődésre igazán ráfér ez a normatívaemelés. Sajnálatos módon azonban azt kell kiszámolnom, hogy mindennek költségvetési kihatása mintegy 14 milliárd forint. Ehhez képest az ajánlás azt állítja, hogy a módosító indítvány indokolása szerint az összeg növelésének költségvetési kihatása nincsen, amit őszinte megrökönyödéssel fogadtam. Ez szerintem kétféleképpen lehetséges: vagy Halász képviselőtársam és más képviselőtársaink valamiféle titkos pénzforrásokat tudnak, amelyeket kizárólag a helyi közművelődési és közgyűjteményi feladatokra lehet szánni, vagy arra számítanak, hogy a közeli jövőben felére csökken az ország lakossága.
Úgyhogy ha megkérhetném Halász képviselőtársamat, hogy indokolja, miért nem jár ez költségvetési kihatással, akkor sokkal könnyebben tudnám megfontolni, hogy támogassam-e ezt a módosító indítványt. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
| Ülésnap | Felszólalás | Felszólalás dátuma | Felsz./videó idő | Napirendi pont |
|---|---|---|---|---|
| 37 | 545 | 2002.11.26. | 0:49 | 204-323,327-624 |
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem vagyok egy vízügyi szakember, így aztán a Duna-tisza közi homokhátság vízpótlásához igazából nem tudok hozzászólni - bizonyára szükség van rá. Arra azonban nagyon jól emlékszem, hogy az erről szóló országgyűlési határozati javaslatot a Horn-kormány idején fogadta el az Országgyűlés, akkor is Lezsák képviselőtársunk javaslatára. Valahogy az elmúlt négy évben ez az országgyűlési határozat mintha szunnyadt volna. Most sajátos módon előkerült. Én nem vitatom, hogy erre szükség van, csak ismét azt szeretném mondani, hogy ha négy évig ennyire nem volt fontos, akkor nem vagyok meggyőződve róla, hogy csak a jövő évi költségvetésben lehet megoldani a kérdést.
Köszönöm szépen.
| Ülésnap | Felszólalás | Felszólalás dátuma | Felsz./videó idő | Napirendi pont |
|---|---|---|---|---|
| 37 | 561 | 2002.11.26. | 1:59 | 204-323,327-624 |
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem nagyon értem - talán félreértés lehetett -, mivel vontam magamra Lezsák képviselőtársam haragját. Én a magam részéről a felszólalásomban is fejet hajtottam az ő következetessége előtt, amivel a Duna-tisza közi homokhátság vízpótlásának ügyét kormányokon átnyúlóan képviselte.
Én pusztán azt állítottam, hogy ebben az ügyben az elmúlt négy évben nem történt semmi; nem itt a parlamentben nem történt semmi, itt csakugyan történt: Lezsák képviselő úr interpellált, illetőleg javaslatokat nyújtott be; ott, a Duna-tisza közén nem történt semmi az elmúlt négy évben. És arra kívántam utalni, hogy ha a kormánybiztos azt ígérte, hogy ebben érdemi lépések fognak következni, akkor a következő négy évben, egész biztos vagyok benne, hogy ezek következni fognak. De nem vagyok meggyőződve arról, hogy ezt kizárólag csak a jövő évi költségvetésben lehet megtenni.
Ami Vígh Ilona képviselőtársunk felszólalását illeti, erről egy alkalommal már volt szó: elég nehéz támogatni egy olyan módosító indítványt, amiről nem tudjuk, hogy honnan kívánja az ehhez szükséges 14 milliárd forintnyi fedezetet elvonni.
Készséggel elismerem azt, hogy a települések közművelődési és közgyűjteményi feladatokra méltatlanul alacsony normatívát kapnak. Talán ez a normatíva is magasabb lehetne, ha az abban a közművelődési törvényben, amire Vígh Ilona képviselőtársunk is hivatkozott, eredetileg szereplő finanszírozási garancia az előző kormány idején egy ilyen költségvetés mellékleteként nem került volna ki, akkor talán most jobb helyzetből indulnánk.
Köszönöm szépen.
| Ülésnap | Felszólalás | Felszólalás dátuma | Felsz./videó idő | Napirendi pont |
|---|---|---|---|---|
| 37 | 571 | 2002.11.26. | 1:08 | 204-323,327-624 |
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Herényi képviselő úr felszólalásában - amelyet egyébként igen rokonszenvesnek találtam - nem akarnék én semmi mást vitatni, egyetlen dolgot szeretnék vitatni. Ő azt mondta, hogy a minimálbér emelése egy klasszikus baloldali programpont. A minimálbér emelésével egyébként magam is egyetértek - azzal a móddal, ahogyan az előző kormány ezt végrehajtotta, már nem. De a minimálbér emelése egyáltalán nem baloldali program. A minimálbér emelése egy klasszikus neoliberális program, amely azt mondja, hogy azok a vállalkozások, amelyek nem képesek egy magasabb minimálbéren foglalkoztatott bérköltséget kitermelni, menjenek tönkre, tűnjenek el, vonják ki belőlük a tőkét, és fektessék be olyan helyen, ahol az jobban hasznosul. Ez, képviselő úr, nem baloldali, ez egy klasszikus neoliberális elképzelés.
Ettől még helyénvaló volt Magyarországon emelni a minimálbért, nem akarom az érdemet elvitatni, de ez azért nem egy baloldali program.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
| Ülésnap | Felszólalás | Felszólalás dátuma | Felsz./videó idő | Napirendi pont |
|---|---|---|---|---|
| 37 | 583 | 2002.11.26. | 1:43 | 204-323,327-624 |
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ékes József képviselő úr azt ajánlotta, hogy privatizáció helyett inkább meg kell pályáztatni a működtetést. Az a szomorú helyzet, hogy nem az a probléma, hogy nincs, aki működtesse ezeket az iparágakat, illetőleg szolgáltatásokat. Az a probléma, hogy nincs elegendő tőke ezek modernizálásra és felújítására. Márpedig az, aki működtetésre átvesz egy ilyet, tőkét nem fog belefektetni. Tőkét rendszerint csak tulajdonba szokás belefektetni. Ez az oka annak, hogy a szóban forgó vállalatokat privatizálni kell.
Egyébiránt, noha igaz az, ami itt az imént elhangzott talán Keller képviselőtársunk részéről, hogy a privatizációs törvény adott mellékletéből való kivétel nem azt jelenti, hogy az adott egységet okvetlenül el kell adni, pusztán azt, hogy nem kötelező kizárólagos magántulajdonban tartani; de nem értem az ellenzéki képviselőtársak részéről ezt az idegenkedést a privatizációtól. Én valahogy úgy tudom, hogy egy polgári társadalomban, egy piacgazdaságban, vagy nevezzük nevén, kapitalizmusban az a természetes, ha valami magántulajdonban van. A piac a magántulajdonosok együttműködésének és versenyének a terepe, és egy piacgazdaságban rendszerint azt kell indokolni, hogy miért tartunk valamit állami tulajdonban, és nem azt kell megindokolni, hogy miért akarjuk privatizálni.
Köszönöm szépen.
| Ülésnap | Felszólalás | Felszólalás dátuma | Felsz./videó idő | Napirendi pont |
|---|---|---|---|---|
| 37 | 607 | 2002.11.26. | 2:10 | 204-323,327-624 |
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak visszajutottunk így a költségvetési vita vége felé a költségvetési vita elejére, amikor azt kell megindokolni, hogy honnan veszünk el pénzt arra, hogy milyen célokat támogassunk.
Amikor bennünket a Magyar Köztársaság polgárai megválasztottak országgyűlési képviselőül, teljesen mindegy, hogy milyen pártok színeiben, akkor elég nagy felelősséggel ruháztak fel bennünket. Sajnálatos módon azt kell mondanom, hogy ennek a felelősségnek az ellenzéki képviselőtársaink jelentős része nem tudott megfelelni; nem tudott megfelelni, mert módosító indítványaiban kiadást növelő javaslatokat tett, ez rendszerint népszerű, hiszen ki ne szeretne több pénzt kapni, vagy közvetlenül, vagy valamilyen közvetett úton. Amikor pedig ennek a forrását kellett megkeresni, mert a Házszabály szerint ezt meg kell keresni, akkor az ellenzéki képviselőtársaim rávetették magukat arra a néhány költségvetési tételre, amelynek a megkurtítása nem népszerűtlen.
Nem népszerűtlen az ünnepségekre fordítandó összeg megkurtítása, mert önök az ünnepségeket kellőképpen megutáltatták ezzel a társadalommal. Nem népszerűtlen általában a Miniszterelnöki Hivataltól pénzeket átcsoportosítani, mert az önök regnálása alatt a társadalom megszokhatta, hogy a Miniszterelnöki Hivatal nem való másra, mint hogy ugyanazt, amit a minisztériummal elvégeznek, még egyszer elvégezzék. Innen tehát nem népszerűtlen elvenni pénzt. Más költségvetési forrásokat önök, tisztelt képviselőtársaim, nemigen vettek célba, vagyis hiányzott önökből az ahhoz szükséges bátorság, hogy az egyébként helyes és jó céloknak alárendeljenek más, egyébként szintén helyes és jó célokat, hiányzott az a bátorság, hogy preferenciákat képezzenek, alternatívákat képezzenek.
Köszönöm szépen.
| Ülésnap | Felszólalás | Felszólalás dátuma | Felsz./videó idő | Napirendi pont |
|---|---|---|---|---|
| 37 | 617 | 2002.11.26. | 11:15 | 204-323,327-624 |
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt szokták mondani, hogy a nyugodt tenger nem nevel jó hajósokat; a hajóst a viharos, háborgó tenger neveli. Hasonlóképpen egy kormányt, egy kormánykoalíciót a kemény, konzekvens, következetes, koncepciózus ellenzék neveli, vagy ha nem is neveli, de legalább tartja vissza attól, hogy kénye-kedve szerint próbálja az ország ügyeit intézni.
Sajnálattal kell megállapítanunk azt e költségvetési vita során, hogy a jelenleg a tisztelt Házban helyet foglaló ellenzéki pártok, noha a szabad Magyarország történetében a legnagyobb ellenzéki csoportosulást alkotják, meglehetősen gyengének bizonyultak. Amikor ez a költségvetési vita megkezdődött, akkor azt lehetett hinni - és ezt támasztotta alá az a tény is, hogy minden korábbinál több módosító indítvány érkezett a költségvetéshez -, hogy ebben a Házban kemény, parázs vitáknak leszünk tanúi, hogy soha még költségvetést olyan vehemenciával, olyan elszántsággal ízekre ellenzék nem szedett, mint a mostanit fogja.
Tisztelt Ház! Ez elmaradt. A módosító indítványok nem azért voltak sokan, mert az ellenzék koncepciózus volt és sok ötlete volt - azért voltak olyan sokan, mert az ellenzék nem vette komolyan a feladatát.
Amikor elkezdtük a költségvetés vitáját - most az imént ellenzéki, fideszes képviselőtársam ismét fölemlegette -, a szemünkre hányták, hogy egy órával a bizottsági ülés megkezdése előtt kapták kézhez ezeket a módosító indítványokat; valóban, nyomtatott, kötött formában akkor kapták kézhez. Harminchat órával korábban azonban már valamennyi módosító indítvány rajta volt a tisztelt Ház informatikai rendszerén; aki dolgozni akart, aki meg akarta ismerni a módosító indítványokat, és abból akart a költségvetési vitában érveket faragni, hogy ki milyen módosító indítványt és főként milyen fedezettel nyújtott be, annak harminchat óra állt a rendelkezésére, hogy ezt megismerje. Sajnálattal kellett megállapítanom, ellenzéki képviselőtársaim nem a módosító indítványok részletes ismeretét hiányolták, pusztán ürügyet kerestek arra, hogy a költségvetési vitát lehetőség szerint halasszuk el.
Hasonlóképpen elhangzott az ellenzék részéről, hogy méltatlan a költségvetés komolyságához, hogy az 1600 - azóta már láttuk, mennyire komoly - benyújtott módosító indítvány megvitatására mindössze tíz órányi időkeret áll rendelkezésre.
Tisztelt Ház! A helyzet az, hogy ezt a tíz órát sem használtuk ki - ahogy elnézem, alig kilenc óra múlva az elnök úr a részletes vitát kénytelen lesz lezárni.
A költségvetésben az ellenzék részéről az egyetlen igazán koncepciózus és igazán összefüggő, valamelyes elképzelést tükröző vitatéma az önkormányzatok finanszírozása volt. Lássuk be, tisztelt képviselőtársaim, az önkormányzatok finanszírozása ennek a költségvetésnek valóban a gyenge pontja. Ezért is történt meg, hogy kormánypárti képviselők, felfedezvén a jövő évi önkormányzati finanszírozásnak ezt a hiányosságát, módosító indítvánnyal javasolták orvosolni az önkormányzati költségvetések jövő évre prognosztizálható hiányát. Ezt az indítványt az előző, tehát az általános vitában és ma, a részletes vitában csak az én fülem hallatára legalább nyolcszor vagy kilencszer ismertettük részletesen; ennek ellenére minden ellenzéki képviselő, aki ebben a témában felszólalt, aggodalmát fejezte ki, hogy az önkormányzatok vajon miből fogják kifizetni a közalkalmazotti béremelések áthúzódó hatását.
Ezen túlmenően, tisztelt képviselőtársaim - tehát az önkormányzati finanszírozás nagy csomagján túlmenően -, minden benyújtott ellenzéki indítvány - igazságtalan vagyok, nem minden, a legtöbb ellenzéki módosító indítvány - nem koncepcióról, nem alternatív elképzelésekről, nem arról szólt, hogy ha az ellenzék lenne kormányon, ő hogyan kormányozná ezt az országot, hogyan osztaná be a 2003. évben az ország pénzét. Ezek a módosító indítványok rendszerint ötletszerűen kikapott lobbiérdekekből, illetőleg piszkálódásokból álltak.
Emlékezzenek vissza, tisztelt képviselőtársaim, amikor a jelenleg kormányzó koalíció ellenzékben volt, a Magyar Szocialista Párt 1990-ben és 2000-ben alternatív költségvetési javaslattal készült, amely világos alternatívát állított a kormány által benyújtott költségvetéshez, hiszen elmondta, hogy melyek azok a célok, amelyeket a kormánnyal szemben fontosnak tart, melyek azok a célok, amelyeket, bár maga is fontosnak tart, úgy gondolja, hogy ezeket a fontosabb céloknak alá lehet rendelni, és ennek megfelelően milyen módon lehet átcsoportosítani azokat a kiadásokat, amelyeket a kormány a következő évben, a következő két évben elkölteni javasol. Ilyen koncepciózus alternatívaképzésre, a kormány programjával vagy a kormány jövő évi költségvetési tervezetével szembeni alternatíva képzésére most kísérlet sem történt.
Kísérlet csak arra történt, tisztelt Ház - miként az június óta egyfolytában tapasztalható ebben a Házban -, hogy ismét a fejünkre olvassák azokat az ígéreteket, amelyeket valóban megtettünk a választási kampányban, de egyetlen szóval sem ígértük azt, hogy az első évben vagy az első általunk meghatározott költségvetési évben fogjuk végrehajtani - nem is ígérhettük természetesen, hiszen, mint egyszer ezt már mondtam, ha négy év programját egy év alatt akartuk volna végrehajtani, akkor egy év alatt kellett volna négy év adóját is beszednünk, ami valószínűtlen, hogy az állampolgárok nagy tetszésével találkozott volna -, és kimerült abban, hogy a módosító indítványok többletforrásainak fedezetéül néhány olyan költségvetési tételt jelöljenek meg - ilyen volt a Miniszterelnöki Hivatal fejezete vagy ilyenek voltak a honvédelmi kiadások -, amelyekért nagy valószínűséggel egyetlen állampolgárnak sem fog fájni a szíve. Vagyis nem koncepciót, pusztán népszerűség-hajhászást tükrözött az a módosítóindítvány-csomag, amit az ellenzéki képviselők többsége a tisztelt Ház asztalára helyezett.
A másik meglehetősen átlátszó fogás a benyújtott módosító indítványok fedezeteinek megalkotásához a bevételek növelésére irányuló szándék volt. Amikor egy képviselő túlzottan nagy összegű módosító indítványra tett javaslatot, amit kényelmetlen lett volna egyik, másik vagy harmadik költségvetési fejezetből előkaparni, akkor nagyon egyszerűen rávetette magát a Pénzügyminisztérium fejezetére, és bejelentette, hogy ha az ő módosító indítványának a költségfedezete 26,5 milliárd forint, akkor 2003-ban a személyi jövedelemadó-bevételek, mit tesz isten, pont 26,5 milliárd forinttal fogják meghaladni a költségvetésben jelzett előirányzatot.
(23.10)
Ugyanezek a trükkök az áfabevételekkel, illetőleg az illetékbevételekkel is megismétlődtek. Nem lehetett komolyan venni, tisztelt Ház, azokat a módosító indítványokat, amelyek minden fedezet nélkül arról szóltak, hogy növeljük a kiadásokat nyakló nélkül.
Emlékezzenek vissza, tisztelt Ház, amikor másfél hónappal ezelőtt - talán nem is másfél, csak egy - ugyanitt az adótörvényeket tárgyaltuk, és ellenzéki képviselőtársaink egymással versengve álltak fel, olvasták a fejünkre, hogy nagyobb arányú adócsökkentést ígértünk, és nyújtottak be módosító indítványokat, amelyek az adók mértékének, és ami ezzel természetesen együtt jár, a jövő évi adóbevételeknek a csökkentését irányozták elő.
Ezek az adók, amelyek hiányoztak volna, ha elfogadtuk volna azokat a módosító indítványokat, ezek az adóbevételek, amelyek jövőre hiányoztak volna, most többletbevételként jelentek meg az ellenzéki képviselők módosító indítványainak fedezeteként.
Tisztelt Ház! Ez a költségvetési vita minden korábbinál gyengébb, koncepciótlanabb volt, én, meg kell hogy mondjam, az elmúlt négy év alapján az ellenzéki képviselőtársaimtól ennél többet vártam volna.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Arra kell kérnem az ellenzéki képviselőtársaimat, hogy szűnjék meg a Btk. módosítására benyújtott javaslat körüli porhintés, és csak azért nem mondtam, hogy hazudozás, mert tisztelni kívánom a Ház méltóságát és tekintélyét.
Tisztelt Képviselőtársaim! Önök hergelni és heccelni kívánják a magyar társadalmat. Önök országos méretű tiltakozásra hívnak fel annak érdekében, hogy ne kerülhesse el egy ostobaságot elkövetett fiatal a börtönbüntetést. Önök azt kívánják, hogy a magyar szülők vonuljanak az utcára táblákkal a kezükben, hogy "börtönbe a gyerekeinkkel!". Nem, tisztelt képviselőtársaim, ezt mi nem fogjuk megtenni!
A felmérések szerint a magyar fiatalok, iskolások harmadrésze kipróbálta a kábítószert. Ha igaz volna, amit önök állítanak, hogy a fokozott szigor elrettentő hatású, akkor nem próbálták volna ki a kábítószert. Önök azt állítják, hogy bár sok embert lehetett volna becsukni, de nem eleget - bocsánat -, akkor is csak ötöt csuktak be. Lehetséges, hogy ez így van. Ebben az esetben ez a fokozott büntetőszigor nem érte el a hatását.
Az pedig, tisztelt képviselőtársaim, hogy önök szórólapokat terjesztenek, amelyben a Btk. 283. §-át módosító 21. §-ból az utolsó három sor, tehát az elterelő feltétel hiányzik, és az egész úgy hangzik, hogy "nem büntethető az, aki", de nincs mellette a feltétel, ez pedig egész egyszerűen hamisítás.
Hogy nincs Isten, az benne van a Bibliában. Úgy szól, hogy: mondá a háborodott az ő elméjében: nincs Isten. Ha a mondat első felét lehagyom, szöveghíven idézem a Szentírást, ennek ellenére meghamisítottam az értelmét.
Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból.)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt Mátrai Márta képviselőtársunk megkérdezhetne egy orvos szakértőt, hogy nemcsak egy, de számtalan kábítószeres cigaretta elszívása sem okoz függőséget (Dr. Mátrai Márta: Nem úgy van!), tekintettel arra, hogy a cannabisszármazékok nem okoznak függőséget, csak az opiátok.
Ettől függetlenül igaza van Dávid Ibolyának, azt kell üzenni, hogy a kábítószer tiltott szer, mert azok között, akik végső soron belehaltak a herointúladagolásba, senki nem volt olyan, aki ne valamilyen cannabisszármazékkal kezdte volna. Egyetértünk tehát abban, hogy a kábítószer tiltott szer, ez a törvény ezt is üzeni.
Mit üzen a törvény? - kérdezte Mátrai Márta. Tisztelt Képviselőtársam! A törvény azt üzeni, hogy tudjuk, hogyan szokták kipróbálni a drogot a fiatalkorúak, az iskolások. Úgy, hogy ketten-hárman-négyen összedobnak egy spangliravalót, az egyikük megvásárolja, majd bezárkóznak a vécébe vagy a kollégiumi szobába, és körbeadják. Ebben az esetben az, aki véletlenül megvásárolta, terjesztőnek minősül. Ebből a terjesztői magatartásból, ebből a terjesztői cselekményből akarja az egyiket a négy könnyelmű fiatal közül kimenteni ez a törvényjavaslat.
Ez a törvényjavaslat azt mondja, hogy ha valaki egyszer ezt megcsinálta, és utána az elterelésben részt vesz, akkor nem büntethető. Való igaz, hogy a törvénynek csak az indokolásában szerepel ott az "egyszer", nem a normaszövegében; szándékozunk módosító indítványt benyújtani, hogy ezt emeljük át a törvény normaszövegébe.
Tisztelt Mátrai Márta Képviselőtársam! Mit üzent az önök szabályozása? Az önök szabályozása azt üzente, hogy az alkalmi kábítószer-fogyasztót börtönbe csukjuk, a függőnek felajánljuk az elterelés lehetőségét. (Dr. Kovács Zoltán közbeszólása.) Akkor az önök törvénye, tisztelt képviselőtársam, azt üzente, hogy váljatok függővé, mert úgy megúszhatjátok.
Köszönöm. (Zsigó Róbert: De cinikus vagy!)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Valóban, nem az első eset, hogy nem értünk egyet Mátrai Márta képviselőtársammal. Változatlanul és megfelelőképpen büntetni kívánjuk a drogdílereket, vagyis azokat, akik abból élnek, hogy másokat tönkretesznek a droggal. Nem tekintjük idetartozónak azt a tizenhatéves kölyköt, aki két másikkal együtt elszív egy spanglit. Ez nem díler!
Igaza van Szabó Erika képviselő asszonynak, már az első fogyasztás is okozhat függőséget opiátból, de cannabisszármazékból az első sem, a hatodik sem és a százhatvanhatodik sem. Ettől még a veszély nem kisebb. Ez valóban nagyon komoly veszély. Igaza van, képviselő asszony, ez nem gyerekjáték. Igaza van, meg kell tőle védeni a gyermekeinket.
Ettől függetlenül az a helyzet, hogy gyermekeink harmadrésze kipróbálja ezt a szert, és nem lennének jobban megvédve a szer hatásától, ha ezért még börtönbe is csuknók őket. Tehát azt mondjuk, értelmetlen olyasmivel fenyegetőzni, amit vagy nem tartunk be, vagy ha betartjuk, akkor nem gyógyítjuk, hanem súlyosbítjuk vele a bajt, és hogy az egy, két, három évre börtönbe csukott fiatalkorú vagy akár nem fiatalkorú, csak fiatal milyen módon jön ki abból a börtönből, azt talán nem kell részleteznem.
Kinek jó ez a szabályozás? Tisztelt képviselő asszony, azt gondolom, mindenkinek jó, akinek ilyen korú gyereke van, akinek olyan korú gyereke van, aki fenyegetve van, hogy abba a bizonyos egyharmadba bele fog tartozni, és megvan az a kockázata, hogy az első alkalommal lebukik. Ha ezek a szülők nem szeretnék ezért az egy alkalomért börtönben látni a gyereküket, akkor nekik ez a szabályozás jó. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Zsigó képviselő úr téved. A nemzeti drogstratégiát a parlament nem velünk szemben, hanem velünk együtt fogadta el. Mi is megszavaztuk. Nagyon jónak tartottuk a nemzeti drogstratégiát. Azt fájlaltuk, hogy a büntető törvénykönyv szigorítása ezt másfél évvel megelőzte, továbbá azt, hogy ezen túlmenően pedig semmi más nem is valósult meg belőle. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van!)
Mi okozhat és mi nem okozhat függőséget? Képviselő úr, harmadszor is megismétlem: testi függőséget cannabisszármazék nem okoz. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Téved!) Pszichéset természetesen okozhat, éppúgy, mint az internet, mint a nyerőautomata vagy a szerelem. Mégsem kívánjuk büntetni a nyerőautomatát, az internetet használókat vagy a szerelmeseket. Tehát pontosan az volt a probléma, hogy mikor önök csak a függőség esetében engedték meg az elterelést, akkor a börtönből a csekély botlást elkövetettet kimenteni akaró orvos pszichés függőséget volt kénytelen megállapítani az egyszerű marihuánafogyasztónál, mert testi függőséget egyszerűen nem állapíthatott meg.
Tisztelt Révész Máriusz Képviselőtársam! Valóban elhangzott... Én annak persze nagyon örülök, hogy ön nevetségesnek ítéli, hogy két embert azért ítéltek börtönbüntetésre, mert ugyanazt követték el, ami egyébként korábban nem számított bűncselekménynek, de önök annak minősítették. De ami a lényeget illeti, az oktatási bizottság ülésén feltettem azt a kérdést, hogy hogyan különíthető el a 21. § d) pont (2) bekezdése alapján a terjesztő az egyszeri, közösségben történő alkalmi fogyasztótól. A főcsoportfőnök úr megadta a választ: a válasz az egyszeri elkövetésben rejlik. Ha másodszor is elköveti, akkor visszamenőleg az elsőért is vádat emelnek ellene, és felelősségre vonják. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ez csak az indoklásban van, a normaszövegbe is be kívánjuk emelni.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tényleg nehéz itt az indulatokat fékezni, Gál Zoltánnak igaza volt. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha Pálfi képviselő úr szavaival élve, önök nem funkcionális analfabéták, amit én nem tételezek fel önökről, tehát ha elolvasnak valamit, annak az értelmét is tudják (Dr. Gyimesi József: Jogász vagy te?), akkor önök egész egyszerűen nem mondanak igazat. Nem mondanak igazat! Egyrészt, mert nem igaz, hogy azt mondja a törvény, hogy nem büntethető az, aki csekély mennyiségű kábítószert kínál, hanem azt mondja: nem büntethető az, aki csekély mennyiségű kábítószert közös fogyasztás alkalmával kínál, feltéve, hogy aláveti magát az elterelésnek. (Dr. Gyimesi József: Ez a következmény!) Ugye, ez két különböző dolog? (Dr. Gyimesi József: Előre aláveti magát?) Nem, tisztelt képviselő úr!
A másik: nem igaz, hogy enyhébben bünteti a köznevelési intézmény területén, mint másutt. Tudniillik a 283. § b) pontja mindenkinek felkínálja az elterelés lehetőségét, aki közös fogyasztás alkalmával kínál, de az iskola területén csak annak, aki nem töltötte be a 21. életévét. Ez egy szigorítás, tisztelt képviselő úr, hiszen, ha ez nem volna itt, akkor az iskola területén is az volna a helyzet, hogy mindenkinek fel van kínálva az elterelés, vagyis a negyvenéves drogdíler tényleg bemehetne az iskolába, és tényleg mondhatná azt, hogy közös fogyasztás alkalmával felkínáltam; de nem teheti, mert az iskola területén az egyszeri elkövetés csekély mennyiségű kábítószerre közös fogyasztás alkalmával csak annak van felkínálva, aki nem töltötte be a 21. évét, szemben minden más hellyel, ahol mindenkinek fel van kínálva.
Tisztelt Képviselőtársaim! Önök vagy nem olvassák el a törvényt, amint Gál Zoltán képviselő úr mondta, de Gyimesi úr most olvasta fel, tehát elolvasta. Önök hazudnak! (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy ezúttal tényleg joggal utasítom vissza a drogprevencióban részt vevő orvosok, pszichológusok, pszichiáterek, szociális munkások nevében Szijjártó képviselő úrnak azt a kijelentését, miszerint egy ilyen kezelés alkalmával lehet rászokni a kábítószerre. Azt hiszem, ezt minden ebben részt vevő szakember visszautasítaná.
Szijjártó képviselő úr ebben a pillanatban nincs a teremben, mégis szeretném elmondani, hogy az, hogy 23 millió román munkavállaló fog érkezni Magyarországra, ez nem hazugság, ez egy téves jóslat. (Derültség, taps az ellenzék soraiban. - Szijjártó Péter visszatér az ülésterembe. - Dr. Kovács Zoltán: Amit ti mondtok, az téves jóslás!) Bocsánat, hazugság, tisztelt képviselőtársaim, a jövőre nézve nem működhet, csak a bekövetkezettre. Az tehát, amit önök ismételten elmondanak, valóban hazugság.
Önök visszaélnek azzal, hogy a rádióhallgató, a tévénéző nem látja maga előtt a normaszöveget. Önök következetesen a büntetési tételt szigorító rendelkezést tüntetik fel úgy, mintha enyhítene. Szeretném még egyszer elmondani (Dr. Répássy Róbert közbeszól.), hogy a 283. § b) pontja a csekély mennyiségű kábítószert együttes fogyasztás alkalmával kínálót mindenütt mentesíti a büntetés alól, ha aláveti magát az elterelésnek. Egyetlenegy helyen nem mentesíti, ez az iskola, ott csak akkor mentesíti, ha a 21. évet még nem töltötte be. (Dr. Répássy Róbert: Ja, ott!) Ez tehát egy szigorítás a b) ponthoz... (Dr. Mátrai Márta közbeszól.) Tisztelt Képviselő Asszony! Ön a jogász, nem én. (Dr. Mátrai Márta közbeszól. - Szijjártó Péter: Látszik!) Ez egy szigorítás a b) ponthoz képest, hiszen ha az egyik pontban mindenkinek felajánlom az enyhítés lehetőségét, a másik pontban ezzel szemben azt mondom (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy de iskolában csak a 21 éven aluliaknak, akkor ez bizony szigorítottabb.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Mindenekelőtt: szégyen Pálfi Istvánra az előző szavaiért, és szégyen mindazokra, akik ezt méltónak találták arra, hogy megtapsolják.
Szijjártó Péter képviselő úrnak pedig igaza van: csakugyan szokatlan a demokrácia - az elmúlt négy évben nem ehhez voltunk hozzászokva. Most szerencsére az van.
Ami most már a lényeget illeti: valóban, Dávid Ibolya képviselő asszonynak igaza van. Ami bűncselekmény, azt tegyük a büntető törvénykönyvbe, ami nem az, azt meg hagyjuk ki belőle. A kábítószer-fogyasztás, -megszerzés, -termesztés - tudom is én, micsoda - akkor is bűncselekmény marad, ha ezt a büntetőtörvénykönyv-módosítást elfogadjuk; bűncselekmény, amelynek esetében bizonyos kivételes esetekben, olyan esetekben, amikor a börtönbüntetés nem érne el megfelelő hatást, amikor a börtönbüntetés nincs arányban az elkövetett cselekménnyel, ilyenkor az állam bizonyos feltételek mellett lemond a büntetés iránti igényéről. Erről van szó, tisztelt képviselőtársaim. A kábítószer-fogyasztás, a kábítószer-termesztés, -megszerzés, -tartás, -továbbadás - tudom is én, micsoda - továbbra is bűncselekmény marad. Nem kívánjuk viszont börtönbüntetéssel sújtani azokat, akik megkóstolják, egyszeri alkalommal, vagy akik akár egyszer a barátjuknak egy közös fogyasztás alkalmával továbbadják.
A büntető törvénykönyv javasolt módosítása jól megkülönböztethetően elkülöníti egymástól a közös fogyasztót és a dílert; ahol ez mégis alkalmat ad a félreértésre, ott módosító indítványt fogunk benyújtani.
Köszönöm szépen.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Mátrai Márta képviselő asszony jómagamat és néhány képviselőtársamat, illetőleg családjainkat kizárta a magyar emberek és magyar családok sorából. Sebaj, képviselő asszony! Hozzá vagyunk mi ehhez szokva. Az előző ciklusban ült itt egy másik párt, az tartotta fenn magának ezt a jogot. Az a párt most kiesett, úgy látszik, ön kívánja a hiányukat pótolni, lelke rajta. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.)
Ön azt kérdezte ismételten, hogy mit üzen ez a törvény a drogterjesztőknek. A drogterjesztőknek, tisztelt képviselő asszony, ez a törvény a következőt üzeni: továbbra is szigorú, néhol még szigorúbb büntetésben fogtok részesülni, amennyiben ezt a cselekményt elkövetitek. A rendőrség nem azzal lesz elfoglalva, hogy diszkókban vagy partikon gyerekeket vizsgáljon, hogy elszívtak-e egy cigarettát, a rendőrség inkább azzal lesz elfoglalva, hogy benneteket elkapjon. Azok, akik egyszer megtévedtek és elszívták azt a cigarettát, mentesülhetnek a büntetés alól, következésképpen módjukban áll segítségért fordulni, és következésképpen módjukban áll együttműködni a rendőrséggel annak érdekében, hogy az igazi bűnösöket, a dílereket föl lehessen deríteni. Ez a törvény azt üzeni, hogy kedves terjesztők, nem érdemes vagy kevésbé érdemes a továbbiakban függő helyzetben lévő kábítószer-fogyasztókat használni fel terjesztésre, mert ezeket is kevésbé fogjuk büntetni, és ennek következtében ők is inkább érdekeltek lesznek abban, hogy együttműködjenek a rendőrséggel, és segítsenek az igazi bűnösöket, a kábítószert bűnszövetkezetben nagy mennyiségben, üzletszerűen terjesztőket, akik ebből meggazdagszanak, feladni.
Ezt üzeni, tisztelt képviselő asszony, ez a törvény!
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Én készséggel elfogadom Révész Máriusz képviselőtársamnak azt a százhetvenkilencedszer előadott mondatát, miszerint az elmúlt három évben hat elkövetőt ítéltek végrehajtható börtönbüntetésre ennek a Btk.-szigorításnak az alapján.
Ugyanakkor a Btk.-ban benne van - ha jól számolom, és a felmérések szerint minden harmadik gyerek kipróbálja -, hogy 400 ezret lehetett volna börtönbüntetésre ítélni, amennyiben a rendőrök elkapják őket; amennyiben a rendőröknek nincs annyi eszük, hogy az ügyet elfektetik, amennyiben az ügyésznek nincs annyi esze, hogy nem emel vádat, amennyiben a bírónak nincs annyi esze, hogy egy 17 éves gyereket egy spangliért nem küld három évre a börtönbe.
Ez történt, képviselő úr. Ön azzal védekezik, hogy az önök, megítélésem szerint indokolatlan és indokolhatatlan szigorítását, amit kizárólag egy társadalmi hangulatra való rájátszás érdekében követtek el, a józan és maguknál lévő jogalkalmazók nem érvényesítették a gyakorlatban, ezt ön a saját érdemüknek tünteti fel.
Tisztelt Képviselő Úr! Ön nem rendőr, ön nem ügyész, ön nem bíró. Ön ne védekezzék azzal, hogy a rendőr, az ügyész és a bíró elég intelligens volt ahhoz, hogy ezt az ostoba jogszabályt sok esetben ne alkalmazza. Ön törvényhozó, olyan törvényt szíveskedjék hozni, amely végrehajtható, és amely szolgálja azt a célt, amelyet a Ház innenső és túlsó oldalán egyaránt vallunk, hogy visszatartsuk a gyermekeket a kábítószertől, hogy meggyógyítsuk azokat, akik kábítószerfüggővé váltak, hogy lebeszéljük azokat, akik már megkóstolták, és súlyosan büntessük azokat, akik terjesztik.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Azt hiszem, hogy Révész Máriusz képviselőtársam engem félreértett. Én nem vádoltam semmivel a rendőrt, az ügyészt és a bírót, én dicsértem őket.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Zsigó képviselő úr nem most, hanem még az előző felszólalásában azt állította erre a bizonyos tanulmányra vagy jelentésre hivatkozva, hogy az orvoshoz, a megelőző intézményrendszerhez vagy a bűnüldöző rendszerhez való fordulást jelentősen gátolta az a szerinte negatív propagandakampány, ami ezt a törvényszigorítást kísérte.
Ezek szerint, tisztelt képviselőtársam, megint csak ott tartunk, hogy a fiatalokat nem a büntető törvénykönyv szigorítása riasztotta el, nem az riasztotta el, hogy segítségért forduljanak, mert a büntető törvénykönyv azt mondta, hogy amennyiben kiderül róluk, hogy kábítószert fogyasztanak vagy fogyasztottak, akkor be lehet őket csukni három évre, ez nem riasztotta el őket; az riasztotta el őket, hogy mi erről itt vitatkoztunk a Házban. Azt gondolom, képviselő úr, hogy ez egy képmutató magatartás.
Természetesen Dávid Ibolya képviselő asszonynak igaza van, a törvény lehetőséget biztosít széles körű bírói mérlegelésre, vagy nem is csak bíróira. Természetesen igaza van, hogy nem kell félni a bírótól. Én nem is félek a bírótól, mert én például nem is fogyasztok kábítószert. Az a fiatal azonban, akit a büntető törvénykönyv, a Magyar Köztársaság Országgyűlése által elfogadott büntető törvénykönyv mégiscsak azzal fenyeget, hogy ha a barátaival elszív egy spanglit, akkor ezért három évre becsukhatják, lehet, hogy nem fogja elmondani, hogy elszívott a barátaival egy spanglit. Ez bizony ilyen egyszerű.
Tehát mégiscsak azt gondolom, hogy kicsit elbeszélünk egymás mellett. Önök azt mondják, hogy akadályozzuk meg, hogy a drog bekerüljön a fiatalok közé, mi ezzel egyetértünk, de jelen pillanatban ott van, tisztelt képviselőtársaim, és ezzel a helyzettel kell kezdenünk valamit.
Köszönöm.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Akkor én folytatom, amit Szabó Erika képviselőtársunk mondott. Igen, tisztelt rádióhallgatók, tévénézők, ha még vannak, küldjenek levelet! Küldjenek levelet, amiben leírják, hogy szeretnék a gyerekeiket, akik egyszer kipróbáltak egy spanglit, börtönben látni! (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Cinikus!) Írják le, hogy ha elkövették azt az ostobaságot, hogy az iskolában hárman bezárkóztak a vécébe - ahogyan bezárkóztak önök annak idején dohányozni - elszívni egy marihuánás cigarettát, akkor rúgják ki őket az iskolából, csukják őket börtönbe, tegyék tönkre egyszer s mindenkorra az életüket! Írják le, tisztelt rádióhallgatók és tévénézők, hogy önök abban érdekeltek, hogy a gyerekeik egy egyszeri gyerekkori meggondolatlanság miatt visszavonhatatlanul tönkre legyenek téve! (Dr. Répássy Róbert: Ez valami lelkiismeret-furdalás?) Ezt tessenek megírni!
Köszönöm szépen.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Simicskó István képviselőtársunk a Magyar Nemzet tegnapi számában "A felelőtlenség csimborasszója" címmel közölt cikket, amelyben a következőket írja. "A honvédelmi minisztertől tudjuk, hogy a NATO főtitkára súlyosan elégedetlen vállalásaink teljesítésével, bár egyet sem nevezett meg közülük. Egy ankarai magyar tudósító beszámolt arról, hogy a NATO főtitkára otthoni sajtóértekezletén bírálat tárgyává tette hazánkat. Igaz, nem nevezte meg az országot, de a tudósító előtt nem volt kétséges, hogy rólunk volt szó."
Tisztelt Ház! Abban a helyzetben vagyok, hogy képviselőtársunk aggodalmát mindkét irányban el tudom oszlatni, igaz, nem Ankarában, hanem Isztambulban, nem sajtóértekezleten, hanem az észak-atlanti közgyűlés megnyitóján mondta a főtitkár a következőket.
Egyrészt, hogy "Vannak tagországok, amelynek kormányai csúcstalálkozókon mindent megígérnek, de amikor a cselekvésre kerül a sor, arra sem képesek, hogy a csapatokat a helyszínre szállítsák." Kérdezem majd miniszter urat, vonatkozhat-e ez ránk.
Másodszor, hogy "Vannak tagországok, amelyek állandóan azt kérik: védjétek meg határainkat, védjétek meg légterünket, védjétek meg a biztonságunkat, de amikor a közös biztonságot fenyegeti veszély, kivonják magukat a közös cselekvés alól." Hazánk afganisztáni részt nem vételéből következhet-e az, hogy ez ránk is vonatkozik?
Harmadszor a főtitkár azt mondta: "Nincs szükségünk olyan repülőgépekre, amelyekre nem lehet precíziós fegyvereket szerelni, és amelyekkel nem lehet távoli földi célpontokat támadni." Vajon, a Gripenek bérlése körüli vita nem azt mutatja-e, hogy bizony, ez is vonatkozhat ránk?
Tisztelt Ház! Igaza volt-e Robertson főtitkárnak? A maga szempontjából természetesen mindenképpen. Nem a NATO-nak volt szüksége arra, hogy Magyarországot a soraiban tudhassa, nem a NATO csatlakozott Magyarországhoz. 1990 óta konszenzusos kül- és biztonságpolitikánk egyik sarkalatos tétele, hogy biztonságunkat az észak-atlanti szövetség keretében keressük. 1997-ben ezt népszavazáson erősítették meg Magyarország polgárai, szerződést írtunk alá, amely bennünket is köt.
A római jog egyik alapelve, hogy "pacta sunt servanda", a szerződéseket be kell tartani.
Hogy ebből a szerződésből milyen szövetségesi kötelezettségek hárulnak Magyarországra, az a jelenlegi ellenzéki pártok előtt már kormánypárti mivoltukban sem volt mindig világos. Legyen elegendő utalnom csak a három évvel ezelőtti koszovói válság idején tanúsított magatartásra, de bő egy évvel ezelőtt is ez volt a helyzet, amikor 2001. szeptember 11-én Magyarország egyik szövetségesét, a NATO vezető hatalmát aljas orvtámadás érte. Ekkor az egyik ellenzéki párt vezére itt, a parlamentben felállt és lényegében azt mondta: az Egyesült Államok mindezt magának köszönheti. A szövetségest a Magyar Parlamentben ért méltatlan és alattomos támadás az itt akkor kivételesen jelen lévő miniszterelnök, Orbán Viktor részéről válasz nélkül maradt.
És mi a helyzet ma, tisztelt Ház? Az ellenzékbe szorult akkori kormányerők hozzáállását szövetségesi kötelezettségeinkhez nemcsak az mutatja világosan, hogy az e kötelezettségeket teljesíteni kívánó kormánypárti politikusokat a Fidesz vezető biztonságpolitikusa nemes egyszerűséggel héjáknak nevezi. Mutatja ezt a jelenleg is folyó költségvetési vita.
Az a költségvetési vita, tisztelt Ház, amelynek egyik állomását tegnap tudhattuk magunk mögött, és amelynek során ellenzéki képviselőtársaink módosító indítványaikkal a Honvédelmi Minisztérium számára előirányzott 309 milliárd forintnyi támogatásból több, mint 304 milliárd forintot kívántak elvonni. 4,5 milliárd forint maradt volna, tisztelt Ház, szövetségesi kötelezettségeink teljesítésére.
Persze, van alternatívája a NATO-nak. Amikor 28 esztendővel ezelőtt sorkatonai szolgálatomat teljesítettem - nem volt ez akkor különösebben népszerű a fiatalok körében -, azt mondogattuk, hogy tulajdonképpen nem kellene ez az egész: körbe kellene venni az ország határait táblákkal, amire az van írva, hogy "megadjuk magunkat". Ez esetben a katonai szolgálatot egy vödörrel és egy ecsettel lehetne teljesíteni, az évenkénti honvédelmi költségvetés pedig a táblák karbantartására szorítkozna.
De tisztelt Ház! 4,5 milliárd forint arra is kevés lenne. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
DR. SZABÓ ZOLTÁN, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága az előterjesztést megtárgyalta és általános vitára alkalmasnak találta.
Előre kell bocsátanom, hogy a bizottságnak mind a kormánypárti, mind az ellenzéki oldala egyetértett azzal a megállapítással, hogy az ORTT költségvetési javaslatában szereplő kiadási és bevételi főösszegek nem lesznek elegendőek a médiahatóság, tulajdonképpen a megnövekedett igényeknek megfelelő feladatának ellátásra. Ugyanakkor sajnálattal kellett megállapítania a bizottságnak, legalábbis a bizottság többségi oldalának, hogy a jelenleg hatályos médiatörvény értelmében ennek az összegnek a növelésére egész egyszerűen nincsen mód.
Az ülésen az Országos Rádió és Televízió Testület főigazgatója vázolta fel azokat a gazdasági körülményeket, pontosabban azokat a folyamatokat, amelyek következtében az ORTT gazdálkodásának korlátai előre látható módon alakultak.
(17.20)
Előre látható módon alakultak, hiszen a törvény úgy szabályozza az ORTT bevételeit, hogy azok az üzemben tartási díj egy százalékát jelentik automatikusan, és ezt az Országgyűlés maximum az üzemben tartási díjbevétel 4 százalékáig emelheti meg.
Ennek következtében, tekintettel arra, hogy az üzemben tartási díj nem növelhető korlátlanul, tekintettel arra, hogy a díjfizetésre kötelezettek száma nem növekszik jelentősen, és tekintettel arra, hogy maga az üzemben tartási díj túl kis összeg, hogy ahhoz a behajtással megbízottnak igazán komoly érdeke fűződjék, ez az üzemben tartási díj címén behajtható összeg tulajdonképpen egy természetes korlátba ütközik. Ez teljesen független attól a ténytől, hogy a kormány a száznapos program keretében úgy döntött, átvállalja, a költségvetés vállalja át az üzemben tartási díj fizetését. Ha ilyen döntés nem született volna, az üzemben tartási díjbevétel akkor is elért volna egy olyan természetes felső határt, aminek a 4 százaléka immár nem elegendő az Országos Rádió és Televízió Testület feladatainak ellátásához.
Éppen ezért a kulturális bizottság úgy határozott, hogy ezt az előterjesztést a tisztelt Háznak általános vitára alkalmasnak, bocsánat, elfogadásra javasolja. Ugyanakkor javasolja azt, hogy az Országos Rádió és Televízió Testület költségvetését a későbbiekben át kellene nézni, és célszerű lenne megteremteni annak törvényi előírásait és törvényi hátterét, hogy ez a költségvetés kiegészíthető legyen. Tekintettel azonban arra, hogy mindez a médiatörvény hatálya alá tartozik, erre a tisztelt Ház kormánypárti és ellenzéki oldalának együttműködése esetén van csak esély.
Én azt remélem, hogy ez az együttműködés - és ez már nem a bizottsági előadó, hanem az én személyes véleményem -, éppen a médiahatóság működésének érdekében, megvalósulhat.
Köszönöm szépen.
DR. SZABÓ ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Őszintén szólva nehéz helyzetben vagyok akkor, amikor a Magyar Szocialista Párt nevében ezt az előterjesztést kívánom támogatni. Nem azért vagyok nehéz helyzetben, mert ez az előterjesztés számomra támogathatatlan, hanem mert olyasmivel kell szembesülnöm, amit eleddig nem szokhattunk meg ebben a Házban.
A Ház ellenzéki oldalának - ez elhangzott a bizottsági ülésen is, és tulajdonképpen most a bizottság kisebbségi előadója is erről beszélt - az a véleménye, hogy ez a költségvetés elfogadhatatlan, olyan költségvetést kell csinálni, aminek következtében az Országos Rádió és Televízió Testület lényegesen több forrásból gazdálkodhat, ugyanakkor nem kell tekintettel lenni arra, hogy ennek a forrásnak a maximumát ma törvény mondja ki.
(17.30)
Tisztelt Képviselőtársaim! A médiatörvény félreérthetetlenül fogalmaz. A médiatörvény az üzemben tartási díjbevétel 4 százalékában maximálja azt az összeget, amiben az Országgyűlés az Országos Rádió és Televízió Testület költségvetésének bevételi és kiadási főösszegét megszabhatja.
A helyzet az, tisztelt képviselőtársaim, ahhoz, hogy az Országos Rádió és Televízió Testület által kért 1 milliárd 200 millió forintos költségvetési támogatást biztosítani lehessen, az üzemben tartási díjbevételeknek a 2003. évben el kellene érniük a 30 milliárd forintot. Kellett volna ezt elérniük akkor, olyan körülmények között, hogy ha a 2001-es díjbevétellel számolunk... A 2002-esre lehet azt mondani, hogy tekintettel arra, hogy a kormány meghirdette az üzemben tartási díj eltörlését, ezért a befizetési hajlandóság jelentősen csökkent az év folyamán, tehát ne tekintsük mérvadónak, hogy milyen mértékben lehetett behajtani ezt a díjat. Rendben van. Tekintsük a 2001-es üzemben tartási díjbevételt, és ezt korrigáljuk azzal az emelkedéssel, amit 2001-hez képest a 2002-es üzemben tartási díj összege jelentett.
Ebben az esetben, tisztelt képviselőtársaim, messze elmarad a díjbevétel attól a 20 milliárd 788 millió 800 ezer forinttól, amit a 2003-as költségvetés az üzemben tartási díjbevétel pótlására előirányoz. Ez magyarul azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha a kormány nem dönt úgy, hogy az üzemben tartási díjbevételt pótolni kívánja a költségvetésből, és eltekint attól, hogy a készüléket üzemben tartók fizessék ezt az összeget, akkor a jövő évi üzemben tartási díjbevétel ennél is alacsonyabb lenne, és ennek következtében az Országos Rádió és Televízió Testület költségvetését még a jelenleginél is alacsonyabb összegben kellett volna a törvény értelmében megszabni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nincs más megoldás: vagy megszegjük a médiatörvényt - önök pillanatnyilag erre biztatnak bennünket, ezt nem óhajtjuk megtenni -, vagy módosítjuk a médiatörvényt, és azt mondjuk, hogy ezt a 4 százalékos plafont följebb emeljük, mondjuk 6 százalékra. Nem ördögtől való egy ilyen elgondolás. Én a magam részéről benyújtottam egy erre vonatkozó módosító indítványt a médiatörvényhez, hiszen a költségvetés tárgyalása kapcsán a médiatörvény módosítása is szóba került, a kormány erre javaslatot tett. Én benyújtottam egy olyan módosító indítványt, amely azt mondja, hogy módosítsuk a médiatörvénynek azt a passzusát, amelyik az üzemben tartási díjbevétel 4 százalékában maximálja az ORTT költségvetésének megállapítását: ezt emeljük fel 6 százalékra.
Tegnap, tisztelt képviselőtársaim - ez mostanában az önök kedvenc szólama, hadd idézzem -, eljött az igazság órája. Itt ültünk a parlamentben, előkerült a módosító indítvány, lehetett róla szavazni. A kormányzati oldal ezt megszavazta, az ellenzéki oldal jelentős része nem szavazta meg. Ennek következtében nem kaphatta meg a kétharmados többséget, ennek következtében a médiatörvényt nem lehet változtatni. Ha a médiatörvény nem változik, akkor bizony marad ez a nyolcszázharminc-valahány milliós összeg, amiről szó van, mert egész egyszerűen a törvény értelmében ez nem lehet több.
Önök ezek után politikai machinációval, jogtechnikai fogásokkal, az ORTT ellehetetlenítésével és tudom is én, még mi az ördöggel vádolnak bennünket, holott mi voltunk azok, akik igyekeztünk megteremteni annak a lehetőségét, hogy az Országos Rádió és Televízió Testületet kisegítsük abból a helyzetből, amely helyzetbe a médiatörvény rendelkezése juttatta. Önök ezt szemlátomást nem óhajtották, tisztelt képviselőtársam. Önök úgy gondolták, hogy jól van az úgy, ahogy van, az Országos Rádió és Televízió Testület teljesítménye szépen lassan süllyedjen, és önök minden alkalommal rámutathatnak arra, hogy lám, ide vezetett a kormány politikája.
Tisztelt Képviselőtársaim! Egy nagyon álságos magatartás, amit önök tanúsítanak. Adva van egy törvény. Ezt a törvényt a kormánytöbbség nem óhajtja megszegni. Ennek a törvénynek a módosításához az önök közreműködése is kellene. Önök ezt a közreműködést megtagadják, ugyanakkor a törvény betartásából következő állapotokat a kormány szemére hányják, és a kormányt vagy a kormánytöbbséget vádolják azzal, hogy el kívánja lehetetleníteni ezt a független médiatestületet.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én továbbra is azt gondolom, hogy a helyzet nem reménytelen. A költségvetési vita még nem zárult le, újra megnyitottuk a részletes vitát. Nem vagyok ezer százalékig jártas a Házszabály rendelkezései között, de ismereteim szerint az újra megnyitott költségvetési vita keretében újra be lehet nyújtani ezt a módosító indítványt. Ha van rá politikai akarat, hogy ezt megszavazzuk, akkor benyújtjuk újra, és megszavazzuk együttesen. Ha történetesen a Házszabály úgy rendelkeznék, hogy ezt nem lehet már benyújtani, de továbbra is van rá politikai akarat, akkor a Házszabálytól is el lehet térni a Ház négyötödének támogató szavazatával, tehát még mindig megvan a lehetőség arra, hogy feloldjuk azt a törvényi korlátozást, aminek következtében az Országos Rádió és Televízió Testület jövő évi költségvetését ennél magasabb összegben nem lehet megállapítani.
Tisztelt Képviselőtársaim! A kapu nyitva áll. Önökön múlik, és önöknek kell bebizonyítaniuk azt, hogy csakugyan az Országos Rádió és Televízió Testület mint független médiahatóság munkájáért, teljesítményéért aggódnak. Ha önök ezért aggódnak, ha önök ennek a feltételeit meg kívánják teremteni, akkor rajta, alkudjunk meg, nyújtsuk be együttesen ezt a módosító indítványt, fogadjuk el együttesen, és ezt követően lehet módosítani az Országos Rádió és Televízió Testület költségvetését. Ha ezt önök továbbra sem óhajtják, tisztelt képviselőtársaim, akkor viszont legyenek kedvesek, ne bennünket vádoljanak azzal, hogy az ORTT működését el kívánjuk lehetetleníteni.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Én úgy tudtam, hogy az ORTT költségvetéséről vitatkozunk, úgyhogy Sági képviselő úr sajtószemléjére nem kívánnék reagálni, inkább arra, amit Szalai Annamária és Balogh László képviselőtársaim legalábbis csúsztatásként elmondtak.
A képviselő asszony azt mondta, hogy én a Rádió költségvetését csökkenteni akartam. Valóban nyújtottam be ilyen módosító indítványt, képviselő asszony, és aztán visszavontam. Miért szavaztunk róla tegnap? Azért, mert az ön képviselőtársa, Varga Mihály ezt fenntartotta. Ez akkor már Varga Mihály képviselő úr javaslata volt, tisztelt képviselő asszony. Én a magam részéről erről nem kívántam a tisztelt Ház szavazását.
Azt mondja, hogy el akartuk távolítani Körmendy-Ékes elnök asszonyt. Tisztelt Képviselő Asszony! Nem akartuk eltávolítani, de ettől teljesen függetlenül én azt a módosító indítványt, amely lehetővé tette volna az ORTT törvényes és mégis méltányos finanszírozását, három héttel ezelőtt nyújtottam be, amikor Körmendy-Ékes elnök asszony távozásáról még szó sem volt. Én azt gondolom, hogy egy ilyen módosító indítvány nem nagyon segíti elő az ő távozását, tehát nem bizonyítható ebből, hogy az ő távozását kívántam volna kierőszakolni. Nem mondtam, hogy ilyen vagy olyan okból nem fogadom el az ORTT beszámolóját. Azt mondtam, hogy ilyen vagy olyan okból az ORTT képtelen volt megfelelni a médiahatóság feladatainak. El lehet olvasni azokat a jegyzőkönyveket, képviselő asszony, nem olyan nagy fáradság, tessék nekem elhinni!
Nem igaz, hogy nem tudtunk, képtelenek voltunk olyan médiafinanszírozási struktúrát találni, amely alkotmányos is és az EU előírásainak is megfelel. Találtunk ilyet, hívtuk önöket egyeztetésre. Ön eljött az egyeztetésre, ott mellébeszélt, azt követően nem jött el a következő egyeztetésre, majd amikor benyújtotta a bizottság, nem szavazták meg.
Tisztelt Képviselőtársaim! Önök nem támogatták soha az előfizetői díj eltörlését, és mindent megtettek annak érdekében, hogy ezt ne is lehessen megtenni. Nem sikerült - sajnálatos.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Az üzemben tartási díj körüli törvénytelenségekről nem fogunk négypárti egyeztetést tartani, tekintettel arra, hogy nincsenek törvénytelenségek.
Balogh képviselő úrnak már a bizottsági ülésen is kénytelen voltam elmondani: az nagyon szép dolog, hogy önök csak a valamennyi kötelezett utáni befizetést tartják elfogadhatónak. Sajnálatos módon azonban azt, hogy mi az, hogy valamennyi kötelezett, ezt nem lehet megállapítani. A jelenleg hatályos médiatörvény, képviselő úr, a televíziót üzemben tartó háztartások után ír elő üzemben tartási díjfizetési kötelezettséget, továbbá a televíziót üzemben tartó közületek után minden egyes készülék után, szintén előírja azon vállalkozások után, amelyek ilyenek kölcsönzésével foglalkoznak, sőt vannak esetek, ahol többszörös üzemben tartási díjfizetési kötelezettséget ír elő. Nincs ma ember Magyarországon, aki megmondja, hány olyan tévékészüléket üzemeltetnek, amely után a törvény értelmében üzemben tartási díjat kellett volna fizetni.
Ha a költségvetés átvállalja ezt az összeget, csak valamilyen átalány formájában teheti meg, én ezért tettem arra javaslatot, hogy induljunk ki a 2001-es díjfizetés feltételezett 60 százalék körüli mértékéből, és ezt évenként fokozatosan emeljük egy 80 százalékos mértékig, tehát 65, 70, 75 és 80 százalékra. Úgy gondolom, tisztelt képviselő úr, ez átalánynak meglehetősen jó összeg lett volna. Önök ezt nem fogadták el.
Azon meg - elnézést kérek Szalai Annamária képviselőtársamtól - csak kacagnom kell, hogy mi lett volna ha... Tisztelt Képviselő Asszony! Én arról nem tehetek, hogy az elnök asszony lemondott, nem is tudhattam előre, hogy az elnök asszony le fog mondani. Én benyújtottam egy módosító indítványt, ezt önök leszavazták. Ennyi a tény, tisztelt képviselő asszony, nem több.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Balogh képviselőtársam, mint az imént is megjegyezte, vezérszónoklatában elmondta, hogy forintra-fillérre mennyi lett volna az üzemben tartási díjbevétel. Szeretném megkérdezni tisztelt Balogh képviselőtársamat, vajon beleszámolta-e az én lakásomtól három utcasaroknyira található tévé- és más elektronikus eszközt kölcsönzőnek az üzemben tartási díjfizetési kötelezettségét, elárulná-e nekem, hogy ott hány készülékkel számolt, és hogy egyszeres vagy háromszoros üzemben tartási díjjal számolt ebben az esetben.
Köszönöm szépen.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Domokos képviselőtársunk azt mondta, hogy mi már nagyon jók vagyunk az ígéretekben. Ezt a dicséretet el kell hárítanom, képviselő úr, mi a nyomába sem tudunk eredni azoknak az ígéreteknek, amelyeket önök tettek a választási kampány során. Egyetlen különbség van ezek között az ígéretek között: mi a magunk ígéreteit be is fogjuk tartani. Önök viszont azt kérik rajtunk számon, hogy miért nem az első évben, az első költségvetési évben, az első olyan költségvetés alkalmával, amit mi nyújtunk be és a mi többségünk fog elfogadni, váltjuk be az összes olyan ígéretet, amelyet megtettünk vagy önök kihallani véltek a szavainkból a következő négy évre.
Nos, tisztelt képviselő úr, én nagyon méltányolom azokat a jobbító szándékú módosító indítványokat, amelyeket önök benyújtottak, és amelyek mind valóban fontos és nemes célokat szolgálnak.
Tessék nekem elhinni, a Háznak ezen az oldalán senki nem ül, aki úgy gondolja, hogy akár csak egy is, amit az elmúlt másfél órában önök itt elmondtak - talán több is -, felesleges volna. Egyetlen dolgot vagyunk kénytelenek mondani, tisztelt képviselő úr: önök remek javaslatokat tudtak tenni arra, hogy mire kellene több pénzt költeni, egyetlen dologról feledkeztek el, hogy mi az, ami viszont kevésbé fontos, és ezért kevesebb pénzt kellene rá költeni. E tekintetben önöknek meglehetősen szűk volt a fantáziájuk, egyetlen ilyen tételt tudtak megnevezni, ez a Miniszterelnöki Hivatal ünnepségekre elkülönített 1,4 milliárdnyi összege volt. Mint Béki Gabriella képviselőtársunk múltkor kimutatta, erre például 40 milliárdnyi javaslatot nyújtottak be.
A másik ilyen, amelyről önök úgy gondolták, hogy korlátlanul megfejhető, ez volt a honvédelmi költségvetés. Sajnos ez sem bírta el azt az összeget, amelyet önök egyébként - még egyszer mondom - helyes és jó célokra el kívántak volna különíteni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Meg kell barátkozni azzal, hogy a kiadási oldal mögött csak a bevételi oldal tud állni.
Köszönöm.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ingyenes tankönyv: hát nem tudom, ezt most éppen hanyadszor pertraktáljuk ebben a Házban.
Igen, ingyenes tankönyvet ígértünk. Igen, a tankönyvek ingyenesek lesznek. Nem, tisztelt képviselőtársam, sem 2002 szeptemberétől, sem 2003 szeptemberétől nem ígértük azt, hogy mindenkinek ingyenes lesz a tankönyv. Az első költségvetési évben, amely költségvetéséről ez a kormánytöbbség fog határozni, megoldottuk azt, hogy a legrászorultabb rétegnek, ha jól emlékszem a számra, mintegy 600 ezer iskolásnak a tankönyvek ingyen járjanak. Önök is ismerik ezeket a kategóriákat: a háromgyermekesek, a tartósan fogyatékkal élők, a rendszeres gyermeknevelési támogatásra jogosultak, az egyedülálló szülő által neveltek - ez körülbelül 600 ezer gyerek, az ő számukra a jövő ősztől ingyenes lesz a tankönyv. Nem állunk meg, tisztelt képviselő úr, bővíteni fogjuk a kört, el fogjuk érni, csak kis türelmet kérünk. Valóban, meg lehetett volna már az idén vagy a jövő szeptembertől oldani, csak akkor például olyan beruházásokról kellett volna lemondani, amelyek az iskolák felújítására, az iskolák modernizálására szolgáltak volna, amelyeket egyes iskolák tarthatatlan higiénés helyzetének a megoldására fordítottunk.
Tehát egy adott mennyiségű pénzből, tisztelt képviselő úr, bizonyos feladatokat lehet csak megoldani, és ezek között a feladatok között súlyozni - ez a kormányzás művészete. Hogy mindent támogatni akarunk, mert minden cél nagyon fontos, és minden célra rengeteg pénzt kellene elkülöníteni, ez természetesen minden ellenzéki párt részéről elfogadható magatartás, de azért azt nem lehet józanul elvárni egy kormánytól, hogy az összes ilyen követelésnek eleget tegyen.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Pap János képviselőtársunknak teljesen igaza van. Nem igaz, hogy az ezervalahányszáz módosító indítvány között, amelyet a tisztelt képviselőtársak benyújtottak, a kormánykoalíció ne talált volna egyet se támogatásra méltónak. Ellenkezőleg, képviselő úr: mindegyiket támogatásra méltónak tartotta, mindegyikről elismeri, hogy helyes, jó célt szolgál, és ha azt a pénzt arra a célra oda lehetett volna adni, annak ott helye lett volna. Az egyetlen probléma az, hogy a kormánykoalíciónak mindenütt azt is mérlegelnie kellett, hogy honnan veszi el rá a pénzt, és a legfontosabb, legégetőbb pontokon bizony változtatott a koalíció azon a koncepción, amit a kormány benyújtott. Ilyen volt az ön által is említett közalkalmazotti béremelés fedezete, aminél beláttuk azt, hogy mindenkinek - kormánypárti és ellenzéki, jórészt polgármestereknek, akiknek a bőrükre megy a dolog - igaza volt, mert nem lehet azt a deficitet, ami ebből a béremelésből az önkormányzatokra hárul, a jövő évi többletbevételekből - normatíva, iparűzésiadó-többlet stb. - fedezni. Erre hoztuk létre azt az előirányzatot, amiről Göndör képviselőtársam is és Szabó Lajos képviselőtársam is beszélt, ezt az úgynevezett felülről nyitott irányzatot. Ez, tisztelt képviselő úr, nagyon egyszerűen azt jelenti, hogy a közismert vicc, miszerint járni jár, csak nem jut, ezeknél az előirányzatoknál nem fordulhat elő, ugyanis akinek ebből az előirányzatból jár, annak jut is, mondja a költségvetési törvény, feltéve persze, ha a tisztelt Ház elfogadja.
Köszönöm szépen.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Ékes képviselőtársunk gondolatmenetét folytatnám. Valóban az a helyzet, amit Ékes képviselő úr elmondott, és ennek fejében eléggé érthetetlen mindaz a számonkérés, ami a jövő évi infrastrukturális fejlesztésekre vonatkozik. Ki akar jövőre infrastruktúrát fejleszteni akkor, amikor 2004-ben mindezeket uniós pénzekből lehet megtenni? A 2003-as esztendőnek minden józan számítás szerint az infrastrukturális fejlesztések előkészítéséről kell szólnia, a terveztetésről, az engedélyeztetésről, a terület-előkészítésről, a kisajátításról annak érdekében, hogy a 2004. május 2-án megnyíló strukturális és kohéziós alapokból legyen mire lehívni azokat a pénzeket, amelyeket érdemes volna elkölteni. Nem egy ország járt úgy európai uniós csatlakozás után, hogy az első vagy első két évben egész egyszerűen nem tudott hozzáférni azokhoz az alapokhoz, amelyekből fejlesztéseket lehetett volna finanszírozni, tekintettel arra, hogy nem volt előkészítve az a fejlesztés, amire le lehetett volna hívni. Ott állt a pénz az alapban, joga lett volna lehívni kvóta szerint az adott országnak, és nem tudta lehívni.
Ha el akarjuk kerülni azt, hogy a 2004-es csatlakozási esztendő számunkra is ilyen mérleggel végződjék, akkor megítélésem szerint nem tehet mást az ország jövőre, mint hogy ezeket az előkészítő fázisokat elvégzi mindenütt, ahol ezek esélyesek a 2004-ben való megkezdésre, és 2004-ben az uniós támogatással együtt kell igazából magát az építési munkálatot megkezdeni. 2004. május 2-ára azoknak az előkészítő munkálatoknak kell lezajlaniuk, amelyek ezt lehetővé teszik. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Ékes József képviselő úrnak teljesen igaza van, hogy nem fog számolatlanul dőlni az Unióból a pénz. Kétségkívül igaz, hogy egy meghatározott keret áll majd rendelkezésünkre, de azért az is igaz, hogy ez a keret meglehetősen sok pénz, és abban a helyzetben, amiben Magyarország van, azt gondolom, hogy minden egyes eurócentet bűn volna ott hagyni. Ha tehát nincsenek előkészített projektek, nincsenek olyanok, amikkel meg lehet pályázni az uniós pénzeket, nincsenek olyan előkészített állapotban lévő projektek, amikre le lehet hívni már ezeket a pénzeket, akkor bizony a 2004-es keret benn marad az Európai Unióban, és azt többet a kutya sem fogja kifizetni nekünk. Pontosan ugyanúgy, ahogy Ékes József képviselő úr a PHARE-pénzekkel kapcsolatban mondta, hogy két-három évvel voltunk elmaradva már a PHARE-pénzek fölhasználásával. Ugyanez a helyzet állhat elő, ha nem gondolkodunk előre. Azt gondolom, hogy persze, 2004-ben majd biztosítani kell azt a költségvetési támogatást, aminek birtokában az önrészt majd biztosítani lehet az uniós forrásokhoz. De 2003-ban mégis arra van szükség, hogy előkészítsük, legyen mihez lehívni, és legyen mihez a saját erőt biztosítani 2004-ben.
(19.00)
Én valaha azt tanultam, hogy a sakkozó legalább két-három lépéssel előre gondolkozik; aki a 2003. évi költségvetést megtervezi, annak számára nem fog 2003. december 31-én megállni az élet, 2004-ben is lesznek feladatok, és azt, hogy mire költünk 2003-ban pénzt, bizony az is meghatározza, hogy 2004-ben majd mit akarunk, mit tudunk és mit lehet csinálni.
Köszönöm.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Most már régóta arról folyik a vita, hogy komolyan gondoltuk-e a választási ígéreteinket vagy nem, illetőleg komolyan lehet-e venni a választási ígéreteinket vagy nem. Én persze azt gondolom, hogy a költségvetés részletes vitája zajlik, de ha ebbe belemegyünk: tisztelt képviselőtársaim, talán emlékezzenek vissza arra, hogy 1998-ban a Fidesz választási ígéretei között elég előkelő helyen szerepelt az, hogy egy egyszeri, nagyarányú, radikális adócsökkentést és adóalkotmányozási tárgyalásokat fognak véghez vinni. Ehhez képest mi négy éven keresztül türelmesen vártuk az egyszeri, nagyarányú, radikális adócsökkentést, és nem volt ilyen. Ezt mi négy évig vártuk, és önöknek ezt nem sikerült végigvinniük. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem erről van szó! - Domokos László: Nem is értesz hozzá!)
Azt hiszem, hat hónap zajlott le a kormány megalakulása óta, azóta valóban nem sikerült minden ígéretünket végrehajtani. Önök immár nem tudom, hányadik órája azt kérik rajtunk számon, hogy ahogyan önök négy év alatt nem hajtották végre a választási ígéreteiket, most mi miért nem hajtottuk végre az elmúlt hat hónapban azt. Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon megértem azt, hogy önöknek lelkiismeret-furdalásuk van amiatt, hogyan kormányoztak az elmúlt négy évben, ígérem, mi nem fogjuk ugyanazokat a hibákat elkövetni, de nagyon szépen kérem, ne tessék fél év múltán számon kérni rajtunk az összes választási ígéretünket.
Köszönöm szépen. (Jauernik István tapsol.)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Lenártek képviselő úr mintha nem értette volna, hogy miről beszélek. Nekem eszem ágában sem volt azt mondani, és nem is mondtam, hogy 2003-ban az egyik dologra várjunk, 2004-ben a másikra. Tisztelt Képviselő Úr! Én megértem, hogy ön már szilencium alatt van, mert a Fidesz ideje fogyóban van, de nagyon szépen kérem, ezt ne próbálja azzal kompenzálni, hogy bekiabálással szerez még egy kis többletidőt magának.
Tehát nem mondtam azt, hogy 2003-ban az egyikre, 2004-ben a másikra, 2005-ben meg a harmadikra kell várni, pusztán azt mondtam, hogy ha nem arra költjük a 2003. évi költségvetésben, megengedem: szűkösen jelen lévő forrásokat, hogy a 2004-ben lehívható uniós pénzeknek megteremtsük az alapját, hogy előkészítsük, megterveztessük, engedélyeztessük a projekteket, előkészítsük számukra a területet, kisajátítsuk, régészeti feltárás s a többi, öreg ördög, fiatal ördög, akkor, tisztelt képviselő úr, 2004-ben hiába fog ott állni az a magyar költségvetés számára rengeteg pénz az Európai Unió strukturális és kohéziós alapjaiban, nem lesz mire lehívni.
Azt gondolom, ez az ország nem elég gazdag ahhoz, hogy 2003-ban építsen a 80 milliárdjából autópályákat, 2004-ben pedig ott álljon előkészített projektek nélkül, és lemondjon arról a pénzről, ami 2004. május 2. után megnyílhatna a számára. Okos, értelmes tervezéssel csak azt lehet választani, hogy 2003-ban készítsük elő mindazokat a projekteket, amelyekre 2004-ben sikerrel lehet pályázati pénzeket lehívni. Ezt mondtam, képviselő úr.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Kuncze Gábor képviselő úr némileg elvette a mondandómat, illetőleg a kenyeremet. Szóval azért számoljunk! Ha egy évben négy hónapra 50 százalékos béremelést hajtanak végre, az ugyebár az egész évre vonatkozóan 17 százalékos béremelésnek felel meg. Ehhez képest, ha a következő évben 12 hónapra szól ugyanez az 50 százalékos béremelés, akkor a kettő közötti különbség 33 százalék. 2002-höz képest 2003-ban a pedagógusok bére 33 százalékkal lesz több.
Ez az igazság, tisztelt képviselő úr, függetlenül attól, hogy ön a decemberi és a januári adatokat összehasonlítva milyen következtetésre jut.
Egyébként pedig, tisztelt képviselőtársaim, ma egész délután annak voltunk a tanúi, hogy a Fidesz tisztelt képviselői jóslásokba bocsátkoztak. Jóslásokba bocsátkoztak a tekintetben, hogy tartható lesz-e ez a költségvetés, hogy a költségvetés előirányzatai úgy fognak-e teljesülni, ahogyan azok benne vannak, továbbá jóslásokba bocsátkoztak a tekintetben, hogy a szociáldemokrata-szabad demokrata kormány négyéves időszaka alatt végre fogja-e hajtani azokat az ígéreteket, amelyeket tett. Mondják ezt önök, akiknek a 2001. és 2002. évi költségvetése, a 2001. évi a 2002. évi zárszámadás szerint nem teljesült, a 2002. évi pedig aszerint nem teljesült, hogy önök maguk is megszavazták azt a költségvetési módosítást, amelyet mi benyújtottunk, és korrigáltuk az önök 2002. évi tarthatatlan költségvetését. És mondják ezt önök azok után, hogy négyéves kormányzásuk után az ígéreteiknek jelentős részét nem tudták teljesíteni.
Tisztelt Képviselőtársaim! 2006-ban mindenki megítélheti, hogy a szociáldemokrata-szabad demokrata kormány mit teljesített az ígéreteiből, és a választók erről ítéletet fognak mondani. Addig kérünk szépen egy kis türelmet!
Köszönöm.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ez évben elfogadott törvénymódosítás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényről valamennyi diplomás esetében legalább 52 százalékos alapbéremelést tartalmazott. Ha a tisztelt Pettkó képviselőtársam felesége olyan szerencsés, hogy a szeptember előtti bérének több mint a fele pótlékokból, túlórákból, egyebekből származik, akkor bizony elképzelhető, hogy az 50 százalékos alapbér az ő havi keresetét csak 23 százalékkal emelte meg - jönnek majd a pótlékemelések is.
Ettől függetlenül Lengyel képviselőtársunk már megint jóslásokba bocsátkozott a tekintetben, hogy hogyan fog működni az a bizonyos, módosító indítvánnyal létrehozott alap, ki fogja-e pótolni az önkormányzatoknak a 2003. évi béremelés következtében előálló többletköltségét.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ne szálljunk vitába arról, hogy mi fog történni 2003-ban; a 2003-as költségvetési évről 2004-ben zárszámadást fogunk készíteni, és meg fogjuk látni. Mindenesetre ha van egy olyan alap, amelyből nem kuncsorogni kell, tisztelt képviselő úr, megigényelni kell - vannak ilyen alapok, például az önkormányzatok szociális ellátásának az alapjait pontosan ilyen módon igénylik meg hónapról hónapra az önkormányzatok, meg kell igényelni, és automatikusan megkapja -, ha ez az alap felülről nyitott, akkor az azt jelenti, hogy amit megigényelnek, azt megkapják. Még egyszer mondom, a viccbeli "járni jár, de nem jut" itt nem fordulhat elő, hiszen az alap automatikusan feltöltődik.
Köszönöm szépen. (Babák Mihály: Összevissza beszél!)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ez esetben Pettkó képviselőtársamnak azt tudom tanácsolni, hogy forduljon bizalommal az önkormányzathoz, amely az iskola bérkeretét megállapítja, illetve az átsorolásait megállapítja, illetőleg forduljon bizalommal ahhoz a zöld számhoz, amelyen a foglalkoztatási minisztérium várja azokat a bejelentéseket, ahol az 50 százalékos közalkalmazotti béremelés nem történt meg.
Tisztelt Képviselőtársaim! Megint csak úgy vagyunk ezzel az 50 százalékos béremeléssel, ami ezúttal az oktatás és a pedagógusok kapcsán jött elő, hogy nagyon nehéz megmondani, igazából miről is tetszenek beszélni.
Szabados képviselőtársam már elmondta: ha az ember azok előtt mond nem egészen a valóságot fedő dolgokat, akik erről nem tudhatnak, tehát a nyugdíjasoknak a pedagógusokról, a pedagógusoknak a családi pótlékról, a gyermekes anyáknak pedig a nyugdíjasokról tetszenek beszélni, akkor, persze, ezeket el lehet hinni. Mindazonáltal azok, akikről szó van, tudják, hogy mi az igazság; azok, akik megkapták a béremelést, pontosan tudják, hogy a Fidesz-kormány négy éven keresztül életpályamodellt ígért nekik, életpályamodellért pedig nem adnak kenyeret a boltban. Ezzel szemben a jelenlegi kormány szeptember 1-jével felemelte a bérüket, ebből egy kicsit több kenyeret tudnak venni.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Meg kell mondanom, Lenártek képviselő úr vagy nem ismeri a kormány e tekintetben előterjesztett javaslatát, vagy úgy tesz, mintha nem ismerné. Valóban, figyelemmel arra, hogy a történelminek mondott egyházak hívei között az idősek meglehetősen nagy számban vannak, akik nem személyi jövedelemadó-kötelesek, és ennek következtében adófelajánlásaikkal nem tudják befolyásolni annak a bizonyos 0,8 - vagy annyi, ahány - százaléknak a sorsát, ezért a kormány azt az ajánlatot tette, hogy annak a két egyháznak, a Magyar Katolikus Egyháznak és a Magyarországi Református Egyháznak, amely rosszabbul jár az adófelajánlás aránya szerinti támogatással, mint a népszámlálás adatai szerinti támogatással, ezt a különbözetet megtéríti. Az a tény viszont, hogy ez a két egyház rosszabbul járna ebben az esetben - és ezt a kormány kiegészíti -, nem lehet ok arra, hogy inkább a többi egyház járjon rosszul.
Jelen pillanatban, amit ön szerint a kormány, illetve a kormánytöbbség tervez, azt a kormánytöbbség nem tervezi: erről egy érvényes nemzetközi szerződés van, az 1997-ben az Apostoli Szentszékkel megkötött államközi szerződés, amely erről szól. Tisztelt Képviselő Úr! Ezt a két fél aláírta, ezt a Magyar Köztársaság parlamentje ratifikálta, ez egy érvényes nemzetközi szerződés, amit be kell tartani. Hogy ezen felül önök kötöttek egy egyezményt a nuncius úrral, az a jelenlegi kormányt kötheti, és erre nézve a jelenlegi kormány tesz javaslatot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy emiatt ne érje hátrány a szóban forgó egyházat, de egy nemzetközi szerződést nem tud felülírni egy kétoldalú megállapodás egy helyettes államtitkár és egy nagykövet között.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Néhány általam és képviselőtársaim által benyújtott, a kulturális fejezetet érintő módosító indítványra szeretném felhívni a tisztelt figyelmüket. A kulturális minisztérium fejezetében jelenleg is található, "A nemzeti kulturális örökség digitalizálása" cím alatt megtalálható 300 millió forintos összeg megnevezésének módosítására tettünk javaslatot: "Digitalizálás és telematikai fejlesztés" címmel kívántuk ellátni, annak érdekében, hogy a korábban megindult telematikai fejlesztések ennek terhére folytatódhassanak, és ne csak a kulturális örökség értékeinek digitalizálása történjék meg, hanem ha ezek már digitális formában megvannak, akkor számítógépen keresztül hozzáférhetők is legyenek.
Hasonlóképpen költségvetési tételt nem érintő, de szövegszerű módosító indítványt nyújtottunk be a Nemzeti Kulturális Alapról szóló törvény szabályozásához. Ebben visszaállítani javasoljuk azt a korábban, a Fidesz vezette kormány által eltörölt demokratikus intézkedést, hogy a Nemzeti Kulturális Alap szakkuratóriumainak, szakmai kollégiumainak összetételében az adott szakma képviselőinek legyen delegálási joga a kuratóriumi létszám 50 százalékának erejéig.
Javaslatot tettünk ezenkívül a minisztérium fejezetében a közművelődési és könyvtárhálózat-fejlesztési címszó alatt található 700 millió forintnyi összeg több más forrásból történő megemelésére. Javaslatot tettünk arra, hogy a minisztérium fejezetében új soron jelenjék meg a Budapesti Fesztiválzenekar támogatása címén 300 millió forint, ugyancsak a minisztérium költségvetési támogatásának belső átcsoportosítása révén. Kérem a tisztelt Házat, hogy ezeket a módosító javaslatokat szíveskedjék majd támogatni.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Én nem sok értelmét látom annak, hogy az általános és a részletes vitában oly hosszan elhangzott érveket itt most újra és újra elismételjük záróvita címén. Mindannyiszor elmondtuk ennek a törvénynek a vitája során: nem igaz ellenzéki képviselőtársainknak az az állítása, hogy ez a törvényjavaslat a kereskedelmet, a kábítószer-kereskedelmet enyhébben kívánná megítélni. Illetőleg, ahol ez csakugyan igaz volt - voltak az eredetileg benyújtott javaslatban ilyen helyek -, ezekre nézve Csákabonyi és Avarkeszi képviselőtársaimmal módosító indítványt nyújtottunk be. Módosító indítványt nyújtottunk be, amely a korábbi szigorral rendeli büntetni a kábítószer-kereskedelmet, amennyiben azt jelentős mennyiségre, kiskorú sérelmére, függő bevonásával, illetőleg, bocsánat, a negyedik mi is volt... (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Meglesz az!) Jó. Még egy esetben szigorúbban rendeli büntetni, mint ahogy az az eredeti törvényjavaslatban szerepelt.
Kétségtelen tény, hogy a törvényjavaslat - és ez volt a szándékunk is - nem tekinti kábítószer-kereskedelemnek azt, ha közös fogyasztás alkalmával ugyanazt a cigarettát az egyik gyerek a másiknak átadja. Ezt nem tekintettük kábítószer-kereskedelemnek, és úgy gondoljuk, hogy ez így normális. Egy tipikus elkövetői magatartás (Zaj a Fidesz soraiban. - Németh Zsolt: Nálatok! - Az elnök csenget.) indokolatlanul súlyos megítéléséről volt szó véleményünk szerint, és ezt a megítélést valóban enyhíti a törvény. Ebben a törvényi rendelkezésben valamennyi, a droggal foglalkozó szakember támogatja a módosító javaslatot (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem igaz!), akinek ez ellen kifogása van, az legfeljebb azt a kifogást emeli, hogy még mindig nem ment elég messzire a törvényjavaslat.
(11.40)
Tisztelt Képviselőtársaim! Az elterelésre vonatkozóan Herényi képviselőtársunknak igaza van, nem azonos módon ítéli meg az elterelés lehetőségét a törvényjavaslat jelenlegi formájában azok esetében, akik saját használatra kábítószert tartanak, termesztenek, szereznek meg, illetőleg azok esetében, akik ebben a csekély mennyiségű kábítószerben másokat is részesítenek. Ezt nem egyformán ítéli meg jelen esetben a törvényjavaslat, és azt gondolom, hogy ez is helyes.
Végezetül a harmadik, ugyancsak az elterelésre vonatkozó javaslat: önök a törvényjavaslat általános vitájában minduntalan föltették azt a kérdést, hogy mit üzen a törvény. Önök szerint a törvény azt üzeni az elterelés lehetőségével, hogy nem fogják büntetni a kábítószer-fogyasztást. (Folyamatos zaj.) Önök ezek után azt javasolják, hogy az elterelés csak a függők esetére vonatkozzék, vagyis a függőt ne büntessük. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ezt a logikát folytatjuk, akkor az önök javaslata viszont azt üzeni, hogy váljatok függővé, mert akkor nem fogunk büntetni benneteket. (Felzúdulás az ellenzék soraiban.) Mi úgy gondoljuk, hogy ennek nincs értelme. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Juhos Katalin képviselőtársamnak mondom: jogszabályt nem csak olvasni kell tudni, ez is nehéz; de még sokkal nehezebb megtartóztatni magunkat attól a csábítástól, hogy a jogszabály szükségképpen bonyolult szövegébe valami olyat magyarázzunk bele, ami ugyan ideig-óráig népszerűséget okozhat, de társadalmilag hosszabb távon hihetetlenül nagy kárt tud okozni. Ezt is meg kellene tanulni, tisztelt képviselő asszony!
Én magam szintén apa vagyok, van három gyerekem, 19, 20 és 23 évesek. Nagyon remélem, hogy még egyikük sem próbálta ki a kábítószert, és amit még jobban remélek, hogy ha kipróbálták volna, akkor tudnék róla, mert vagyok velük olyan kapcsolatban. Mindazonáltal a statisztika azt mondja, hogy egyikük már valószínűség szerint került kapcsolatba kábítószerrel. Ha ez igaz volt, én apaként nem azt szeretném, hogy ezért börtönbe kerüljenek, én nem szeretném a gyerekemet börtönben látni azért, mert a társával együtt elszívott egy marihuánás cigarettát. Ha önök szeretnék börtönben látni, ám szavazzanak igennel.
Harrach képviselő úrnak - elnézést, nem elnök úr, hanem akkor képviselői minőségében szólt hozzá - pedig azt tudom mondani, hogy én megértem az ő fejtegetését a szabadság és a rend összefüggéséről, de mi itt a baloldalon, József Attilával azt tartjuk, hogy a szabadságnak kell szülnie a rendet.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem hiszem, hogy a kormány előtt rejtve maradt volna, hogy a magyar munkaerő versenyképessége romlott. A magyar munkaerő versenyképessége az elmúlt években romlott, köszönhető ez bizony a minimálbér megemelkedésének, ami természetesen nem baj - mármint a minimálbér megemelése -, csak ennek az a következménye, hogy hiába alacsonyabb még mindig, mint az európai minimális minimálbér, azért ez két és félszeres emelkedés. Ráadásul a kormány nem volt hajlandó lemondani arról a sápról sem, amit ő maga húzott mindebből a minimálbér-emelkedésből. Emiatt bizony romlott a versenyképesség.
Romlott a versenyképesség a forint megerősödése miatt, hiszen ezt a megemelt minimálbért is magasabb dollár-forint árfolyamon kellett megvásárolni, mint korábban. Ez is hozzátartozott.
Való igaz, hogy az inflációs folyamatok az elmúlt esztendőben kedvezőtlenül alakultak. Erre - mit tesz isten? - a jegybank elnöke történetesen pont májusban figyelt fel, és májusban tette meg azokat az intézkedéseket, amelyek erőteljesen fölértékelték a forintot, és tovább rontották a magyar munkaerő versenyképességét. (Zaj a Fidesz padsoraiban.)
Lehetséges az, hogy az előző esztendőben nőtt a munkanélküliség, tisztelt képviselőtársaim, a statisztikai adatok kérlelhetetlen dolgok; de ugyanolyan kérlelhetetlenek azok a statisztikai adatok is, amelyek azt mondják, hogy emellett a foglalkoztatottság is növekedett.
Az pedig, hogy az elmúlt év során milyen gazdasági folyamatok indultak el, és ezek munkanélküliség-növekedéshez vezettek, ez bizony, tisztelt képviselőtársaim, még az önök által jóváhagyott kétéves költségvetés által determinált gazdasági környezet következménye. Ezeket a gazdasági következményeket igyekezett elhárítani az a költségvetés-módosítás, amelyet - szeretném felhívni a figyelmüket - önök is megszavaztak.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én azt gondolom, hogy hosszú bájtok éjszakája ügyében még tovább is lehet annál menni, mint amit Répássy képviselőtársunk elmondott: nemcsak arról van szó, hogy nincs bizonyíték erre, hanem legalábbis az informatika tudományának mai állása szerint bizonyítható, hogy ilyen nem történt, hiszen nyoma maradt volna annak, ha ebbe belepiszkáltak volna, és ilyen nyomot senki nem talált.
Ettől függetlenül, tisztelt képviselőtársam, az a helyzet, hogy a Magyar Köztársaság polgárainak jelentős része úgy gondolja, hogy az a másfél esztendő, amit Simicska Lajos az APEH élén eltöltött, az az állampolgári jogbiztonság, adatbiztonság és az adóval kapcsolatos adatok folyamatos sérelme volt. (Domokos László: Szakszerű felszólalás!) Nem bizonyítható, sőt valószínűleg bizonyítható, hogy nem így van, ettől függetlenül az önök tevékenysége, az önök elvbarátja által vezetett APEH-nek a tevékenysége oda vezetett, hogy ma a Magyar Köztársaság polgárainak jelentős része erről meg van győződve mindenféle bizonyíték nélkül.
Ebből az is következik, tisztelt képviselő úr, hogy az állampolgárok jogbiztonságba vetett hitét és adóhivatalba vetett bizalmát nem az önök által most vizsgálóbizottság tevékenységének tárgyává tenni kívánt tevékenység ingatta meg, hanem az a tevékenység, amit Simicska Lajos és elvbarátai az APEH élén másfél évig végeztek.
Köszönöm szépen. (Domokos László: Ne rágalmazzon! - Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Zaj. - Az elnök csenget.)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Kockáztatva, hogy kivívom Pettkó képviselőtársunk rosszallását, mégiscsak kénytelen vagyok Répássy képviselő úr imént elhangzott szavaira válaszolni.
Én a magam részéről nagyon régen vártam már ezt a beismerést, amelyet most tett, hogy tudniillik esetleg nem volt szerencsés Simicska Lajos kinevezése annak idején. Nem kívánok elmaradni mögötte önkritikában. Én elfogadom azt a kritikát tőle, hogy az akkori ellenzéki pártok, az MSZP és az SZDSZ talán e miatt az érthetően meglévő rossz szájíz miatt kialakult bizalmatlanságra rá is játszottak. Az vesse rájuk az első követ, aki ellenzékiként ezt nem tette volna meg.
Azt gondolom, hogy ezeket a bizalmatlanságokat, pontosabban szólva e bizalmatlanság jó sok következményét el lehetett volna hárítani, ha az akkori kormánykoalíció a Házszabállyal ellentétesen nem akadályozza meg a vizsgálóbizottságok felállítását. Tehát azt hiszem, mindenképpen közös felelősségünk van abban, hogy az APEH körüli közbizalom megingott. Azért hozzá kell tennem azt, hogy megítélésem szerint az akkori kormánypártokat, mai ellenzéki pártokat ebben nagyobb felelősség terheli.
Ettől teljesen függetlenül természetesen, bár más érvek alapján - és normál, nem kétperces hozzászólásban ki szeretném fejteni majd az érveimet -, nem teljesen azonos érvek alapján, mint Bőhm képviselőtársam, támogatni fogjuk e vizsgálóbizottság felállítását. Ettől függetlenül is azt kell mondanom, itt valamit közösen nagyon sikerült elrontanunk, és ebben a közös elrontásban a Fidesznek lényegesen nagyobb szerepe volt. (Babák Mihály: Ez nem igaz! Ti rontották el! Mit beszélsz?)
Köszönöm szépen.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A magam részéről határozottan úgy vélem, hogy ennek a vizsgálóbizottságnak a munkája fölösleges. Bőhm András képviselőtársammal ellentétben úgy vélem, hogy mindazokra a kérdésekre, amelyeket előterjesztésében Font képviselőtársunk felvetett, már most megadható a válasz; megadható a válasz, nem a vizsgálat eredményeként, hanem ahogyan ő is tette, tisztán logikai úton.
Ha egyszer igaz az - és igaz -, hogy öt évig kell megőrizni az adóadatokat az állampolgárnak, mert ezek öt éven belül rekonstruálhatóak, akkor semmilyen olyan adatrögzítés nem történt, ami egyébként az APEH napi tevékenységébe ne férne bele. Az adó- és pénzügyi ellenőrző hatóságot a törvény feljogosítja arra, hogy az adózó állampolgárok és szervezetek adatait megőrizze abból a célból, hogy ezeket a befizetett adókat és adóbevallásokat öt éven belül ellenőrizhesse. Ha ez igaz, akkor semmi más nem történt, mint hogy az APEH élt ezzel a jogával. Nem sérült titok, hiszen az APEH jogosult ezeknek a titkoknak a kezelésére. Nem veszélyesebb ez, mint az APEH által naponta egyébként több ponton is lementett adatállomány, nem veszélyesebb, hiszen semmi mást nem csinált az APEH, mint hogy egy, meglehet, némi erőfeszítést igénylő rekonstrukciós folyamatnak elejét vette, és tárolta egy adott pillanatban. Ez az adott pillanat öt éven belül bármikor rekonstruálható; hogy öt év múlva ezt az adatállományt meg kell-e semmisíteni, arról lehet esetleg vitatkozni.
Jogszerű-e személyes adatok kezelése, kérdezte Font képviselő úr. Hogyne volna jogszerű, az APEH ezt teszi nap mint nap, öt éven keresztül jogában áll ezeket a személyes adatokat kezelni. Kikerülhettek-e ezek az adatok? Tudjuk jól, hogy nem kerülhettek ki, hiszen a pénzügyminiszter úr arra kérte az APEH-et, hogy ezt az adatállományt szállítsák át a Pénzügyminisztériumba, az APEH elnöke kijelentette, hogy az átszállítás, az APEH épületéből való kivitele nem volna jogszerű, ezt a pénzügyminiszter úr tudomásul vette, és az APEH épületében őrzik azok a köztisztviselők, akik egyébként ezeknek az adótitkoknak a kezelésére és megismerésére jogosultak, őrzik ezeket az adatokat.
Ennek megfelelően teljesen mindegy, hogy lemezszekrényben vagy trezorban őrzik őket, mindegy, hogy kartondobozban vagy páncéldobozban őrzik őket, egyetlen dolog lényeges csak, az, hogy onnan ki nem kerülhettek, ott erre nem hivatott személy ezekbe belenézni nem tudott. Ha jól tudom, ezek a CD-k egyébként sem igazán olvashatóak el más rendszerrel, csak az APEH által használt rendszerrel, tehát ha valaki kivinné a CD-t, sem igazán tudná elolvasni, de nem kerültek ki, és nem vihették ki őket.
Arról a tényről az imént már vitatkoztunk, hogy ez ingatta-e meg az állampolgárokban az APEH iránti közbizalmat - azt gondolom, nem ez ingatta meg. Azt gondolom, hogy az állampolgárok döntő többségének erről az egész kérdésről különösebb fogalma nincs is.
Az APEH - és most itt az előző vita során elhangzottakra szeretnék reagálni - elnökévé kinevezett Simicska Lajosról pontosan tudjuk, hogy előző beosztásában a Fidesz pénzügyeit kezelte, pontosan ismerjük azokat a machinációkat, amelyeket a Fidesz vagyona körül művelt, ismerjük a Kaya Ibrahim-ügyet, pontosan ismerjük a rendőrség ezzel kapcsolatos, nem éppen offenzív magatartását az előző négyéves ciklus idején, pontosan ismerjük, hogy az ügyészség akkor látta jónak a nyomozást megszüntetni ebben az ügyben, amikor a szeptember 11-i merénylet elfoglalta a sajtó döntő többségét, és senkinek nem tűnt fel az ezzel kapcsolatos hír. Én azt gondolom, hogy ezek ingatták meg az APEH-be vetett közbizalmat. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)
Ettől függetlenül azt gondolom, hogy a vizsgálóbizottságot, bár még egyszer hangsúlyozom, én feleslegesnek tartom, de fel kell állítani; nem azért, mert ez fogja tisztázni az APEH-et, hanem azért, mert ez egy olyan ellenzéki jogosítvány, amelyet, ha az ellenzék kéri, a kormánykoalíciónak kötelessége felállítani. Tehát lesz vizsgálóbizottság.
Köszönöm szépen.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt, hogy kinek van fóbiája meg üldözési mániája, Kosztolányi képviselőtársunk felszólalása után talán nem részletezném. Mindenesetre Babák képviselő úrnak igaza van, a kérdésről kell beszélni. Abban azonban nincs igaza, hogy azt mondja, az a kérdés, hogy ez az adatmásolás miért történt. Jelen pillanatban nem ez a kérdés, képviselő úr. Ez majd az a kérdés lesz, amelyet a vizsgálóbizottságnak meg kell vizsgálnia. Jelen pillanatban az a kérdés, hogy miért kell vizsgálóbizottságot felállítani, én legalábbis a vizsgálóbizottság felállításáról és nem a vizsgálóbizottság jelentéséről olvastam a mai napirendben napirendi pontot.
Arra, hogy honnan tudom, mi történt, az a válaszom: onnan, amit az imént Font képviselőtársunk elmondott. Font képviselő úr nagyon logikusan vezette le: ha öt éven belül bármikor rekonstruálható egy adott helyzet az APEH adatállományában, akkor a mentéssel nem történt más, mint hogy ezt a rekonstrukciós munkát valaki megtakarította. Ennyi történt, képviselő úr, és nem több. Ha igaz az, amit az imént Répássy képviselő úrnak válaszoltam hosszú bájtok éjszakája ügyében, hogy az informatika mai tudása szerint nem lehet egy ilyen rendszerbe úgy beavatkozni, hogy annak ne maradjon nyoma, akkor Kosztolányi képviselő úr természetesen szamárságokat beszél, hiszen, ha bárki be akarna majd a következő 2-3 évben avatkozni, egyes adatokat törölni, és helyettük más adatokat beírni, azoknak éppúgy nyoma maradna, mint ahogy nyoma maradt volna a hosszú bájtok éjszakájának, ha lett volna.
Tisztelt Képviselő Úr! Teljesen felesleges egymás fejéhez vádakat vagdosni. Én a magam részéről úgy gondolom, hogy semmi olyan nem történt, ami indokolná ennek a vizsgálóbizottságnak a felállítását, egyetlen dolgot kivéve, hogy tudniillik az ellenzék ezt kérte. Ennek következtében föl fogjuk állítani.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy kis logikaóra következik. (Demeter Ervin: Ó! Csak kicsit szerényebben! - Babák Mihály: Vak vezet világtalant!) Én nem azt mondtam, hogy nem lehet így hozzányúlni, azt mondtam, hogy mai tudásunk szerint az informatikában egy ilyen informatikai rendszerbe nem lehet úgy belenyúlni, hogy annak ne maradjon nyoma - mai tudásunk szerint.
Mire alapul az a meggyőződésünk, hogy az APEH rendszerét nem piszkálták meg Simicska Lajos idején? Arra, hogy úgy tudjuk, ezt nem lehet megcsinálni nyom nélkül. Nyoma nem maradt, logikai következtetés: tehát nem volt ilyen. Ez ugye, egy deduktív bizonyítás, tisztelt képviselőtársaim. Induktív bizonyítás lenne az, ha volna egy, a kormányváltás pillanatában készült adatállomány, amit össze lehet hasonlítani azzal, ami egy hónappal, két hónappal, nyolc hónappal, tizenhét hónappal később keletkezett. Ez egy induktív bizonyítás. Mármost, tisztelt képviselőtársaim, az a helyzet, hogy logikailag a kétféle bizonyítás egyenértékű. Mégis az a helyzet, hogy az átlagember hajlamosabb elfogadni az induktív bizonyítást, amikor tehát valamiről be lehet bizonyítani, hogy nem volt, mint azt, amiről logikailag meg lehet állapítani, hogy nem lehetett, mert ha lett volna, akkor tudnánk róla.
A közbizalom helyreállításának, tisztelt képviselőtársaim, az induktív bizonyítás felel meg inkább, ezt próbálta, és ezért nincs ellentmondásban az, amit Veres államtitkár úr és jómagam mondtunk, valóban szakember számára meggyőzően be lehet bizonyítani deduktív módon is, hogy nem piszkáltak bele az adatállományba. Laikus számára, civil számára igazán meggyőző módon csak akkor lehet bebizonyítani, ha össze tudja a kettőt hasonlítani.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Babák képviselő úr elmondta, itt a kérdés az, hogy miért, mi céllal történt mindez, és hogy törvényesen történt-e mindez. Én pedig még egyszer azt mondom, hogy ezek a kérdések nem a mai parlamenti vita kérdései. (Babák Mihály: Ezért kell a bizottság.) Ezek azok a kérdések, amelyekre a bizottságnak, amely fel fog állni… Tisztelt Képviselő Úr! Én türelmesen végighallgattam önt, nagyon megtisztelne vele, ha ön is végighallgatna engem. (Babák Mihály: Önhöz nagyon nagy türelem kell. Csak nekem fogytán van. - Derültség.) Akkor talán fáradjon ki!
Azt gondolom, nem ma kell arra válaszolnunk, hogy miért, mi célból történt mindez, és hogy törvényesen történt mindez, noha erre az utóbbi kérdésre a választ Babák képviselő úr már megelőlegezte, hogy ez törvénytelenül történt. Tudnám, miért kell vizsgálóbizottságot felállítani, ha ön már eleve tudja, hogy mindez törvénytelenül történt? (Babák Mihály: Az ombudsman mondta, nem én.) Én pedig azt gondolom, hogy ezekre a kérdésekre a vizsgálóbizottságnak kell megnyugtató választ adnia. Az én számomra van megnyugtató válasz, az a megnyugtató válasz, hogy nem történt törvénytelenség, de ha az ellenzék számára ez a válasz nem megnyugtató, és joga van arra, hogy ezt a választ vizsgálóbizottságtól kapja meg, következésképpen álljon fel a vizsgálóbizottság.
Ami pedig a ködösítést illeti, tisztelt képviselő úr, ha önök az elmúlt négy esztendőben szintén úgy ködösítettek volna, hogy az ellenzék által javasolt és követelt vizsgálóbizottságokat hajlandóak lettek volna fölállítani, akkor lehet, hogy még ma is önök kormányoznának. (Taps a kormánypártok soraiból.)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én azért örülök ennek a vitának, mert szemlátomást megtermékenyíti az ellenzéki képviselőtársaim fantáziáját. A vita előrehaladtával újabb és újabb okokat és indokokat tudnak kitalálni, hogy vajon miért jó a kormánykoalíciónak az, hogy ezeket az adatokat elmentette. Miközben mi mondjuk a magunkét, aközben önök már, ha jól számolom, a harmadik vagy a negyedik verziót hozzák elő, hogy vajon milyen fondorlatos célokra akartuk mi ezt felhasználni.
Mielőtt azonban rajtam ragadna az a hamis vád, amit Domokos képviselőtársam megpróbált rám ragasztani, szeretném sietve leszögezni, hogy én nem kértem bocsánatot, és nem is szándékozom bocsánatot kérni Simicska úrtól. (Babák Mihály: Jobb lenne! Egészségesebb lenne!) Lehet, önnek bizonyára jobb lenne, Babák képviselő úr, de nekem nem volna jobb. Én olyasmivel nem vádoltam meg soha Simicska urat, amit ő nem követett el; amivel viszont megvádoltam, azt továbbra is tartom - tessék nyugodtan visszakeresni, valahányszor az ő nevét én az ajkaimra vettem, és amit akkor őróla mondtam, azt a továbbiakban is fenntartom.
Ugyanakkor viszont ennek a vitának, tisztelt képviselőtársaim, a következő célja van az önök számára. Volt már egy olyan vita ebben a Házban, hajnali háromig tartott, amikor szintén ellenzéki képviselőcsoport javaslatára felállítandó vizsgálóbizottságról vitatkoztunk, és már ott is többször elmondtam azt az idézetet A tanú című nagy sikerű magyar filmből, hogy önök tévedésben vannak, az ítéletet akarják a kezünkbe adni, pedig most még csak a tanúvallomásokról van szó. Önök nem vizsgálóbizottságot akarnak felállítani, hanem itt és most, a vizsgálóbizottság felállításáról szóló vita ürügyén ítéletet óhajtanak hirdetni, kimondva, hogy mi minden aljas szándéka volt a kormánynak ezzel az adatmentéssel, abban reménykedve, hogy ha önök ezt elmondják, akkor ilyen kabátlopásosügy-alapon majdcsak megragad belőle valami.
Nem, tisztelt képviselőtársaim! A parlamenti vizsgálóbizottságnak az a (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) feladata, hogy a tényeket kiderítse - szíveskedjenek ezeket nem megelőlegezni!
Köszönöm szépen.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Először Domokos képviselőtársamnak: nekem nincs kifogásom az ellen, ha a vizsgálóbizottság, amely majd feláll, külön vizsgálat tárgyává teszi az én szavaimat, ezért felidézném azt a közel százéves anekdotát, amely szerint a fiatal Werner Heisenberget, később Nobel-díjas fizikust, amikor diákkorában az egyetemen kijelentette, hogy ő fizikával akar foglalkozni, akkor a fizika professzora azt a tanácsot adta neki, hogy foglalkozzék inkább valami mással, mert a fizikában már mindent felfedeztek, amit egyáltalán érdemes volt felfedezni. Elfelejtette hozzátenni, hogy mai tudásunk szerint, és e kijelentésének a következő évszázad ékes cáfolatát adta a relativitáselmélettől a kvantummechanikán át a nagy egyesítések elméletéig. Tehát, tisztelt képviselőtársam, az, hogy valamit nem lehet megcsinálni, arra csak azt mondhatjuk, hogy mai tudásunk szerint nem lehet megcsinálni.
Kosztolányi képviselő úrhoz pedig csak egy nagyon ártatlan és nagyon jóhiszemű kérdésem volna. Ugye az, amit ő a felszólalásban elmondott, nem úgy értendő, hogy az állampolgárok ne fizessék be az adójukat március 20-án, és ne küldjék el az adóbevallásukat, hivatkozzanak inkább (Dr. Répássy Róbert: Nem úgy értette!) az APEH iránt megrendült bizalmukra? Ugye, képviselő úr, ezt nem úgy kell érteni? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Senki nem értette úgy! Rajtad kívül senki!)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nekem ugyan nem tisztem tanácsot adni az ellenzék tisztelt képviselőinek, azért mégis azt javasolnám, hogy az ellenzéki képviselőtársak talán konzultáljanak egymással.
Babák képviselő úr az imént - lehet, hogy Domokos képviselő úr, bocsánat, már keverem egy pillanatig - felháborodottan utasította vissza, hogy az ellenzék prejudikálni akarná ennek a bizottsági vizsgálatnak az eredményét. Most Hargitai képviselőtársunktól 10 percen keresztül egyebet sem hallottunk, mint azt, hogy miért durván törvénysértő, alkotmánysértő, a Magyar Köztársaság 12 éves történetében példátlanul alkotmánysértő mindaz, ami itt történt. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Tényleg nem szükséges, de azért egy kicsit előnyösebben mutat, ha önök megegyeznek abban, hogy mit fognak mondani.
Köszönöm szépen.
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): “Nem mondhatom el senkinek, / Elmondom hát mindenkinek.ö (Felzúdulás az ellenzéki pártok soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Karinthy forog a sírjában.) Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nem véletlenül választottam mottómul Karinthyt, noha persze Kafkát is választhattam volna. Az ügy, amiről szólok, nem tartozik egyetlen minisztérium vagy hivatalos szerv hatáskörébe sem, igazság szerint az Országgyűlésébe sem. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Akkor miért mondod?) Panasszal fordulni nincs hová, interpellálni nincs kit, kérdezni nincs kitől - nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. (Derültség és taps a Fidesz soraiban.)
A Magyar Rádióban folyó megfélemlítési hadjáratról van szó. Ennek jegyében támadták meg a Rádió üzemi tanácsának mindazon tagjait, akiket a Független Rádiós Szakszervezet jelölt. Bolgár Györgyöt távozásra kényszerítették, Győri László státusát megszüntették, Borenich Pétert nyugdíjazni akarták, Barát Józsefet egy újságcikk ürügyén etikai bizottság elé citálták. Ennek jegyében világíttatta át a Rádió vezetése valamennyi munkatárását, nemcsak azokat, akiket a törvény kötelezett, és ennek jegyében kérte be Hollós János alelnök az átvilágítási papírt mindannyiuktól, megsértve ezzel az adatvédelmi törvényt, a személyes adatok védelméről szóló passzust csakúgy, mint a jogosulatlan adatkezelés tényállásának megvalósítását. És ennek jegyében mondott fel a Kossuth rádió adófőszerkesztője a minap azonnali hatállyal a Krónika egyik munkatársának, és tiltotta ki őt a teljes Kossuth adóról. Az intézkedés okát firtatónak azt válaszolta, hogy nem köteles indokolni, később egy újságírónak kijelentette, hogy az érintettre sokat panaszkodtak. Mármost Dorogi Katalin nyolc éve dolgozott a Krónikánál, a napi szerkesztői értékelésekben munkájára egyetlen elmarasztaló utalás sincs. Havonta 30 anyaga hangzott el a Krónikában, holott, ha munkájára panasz lett volna, ha rosszak lettek volna a tudósításai, nyilván nem adták volna le őket.
Az adófőszerkesztő kijelentése tehát minden alapot nélkülöz, ugyanakkor alig 36 órával kirúgatása előtt Dorogi Katalinnak elhangzott egy tudósítása az Esti krónikában az Országgyűlés kulturális bizottságának üléséről, amelyen az ellenzék kezdeményezésére a kulturális minisztert hallgattuk meg egy intézmény átszervezésével kapcsolatban. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Az ülésen sokaknak támadt déjà vu érzése. Az ellenzék - miként tavaly az Operaház ürügyén - most is a vádlottak padjára kívánta ültetni a minisztériumot, és miként akkor, most is kudarcot vallott. Hankiss Ágnes, az intézmény főigazgatója nemcsak álláspontját nem tudta megvédeni a bizottság előtt, de a hozzá intézett kérdések többségére sem volt képes kielégítő választ adni. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Dorogi Katalin tárgyilagosan tudósított az eseményről, kizárólag az elhangzottakat idézte, de nem rejtette véka alá a főigazgató asszony fölsülését sem. Sokan vélnek összefüggést látni ennek a Hankissra nézve negatív kicsengésű interjúnak az elhangzása, a tudósító kirúgása és a között a tény között, hogy a főigazgató asszony a Rádió kuratóriumi elnökségének Fidesz által delegált tagja.
Tisztelt Ház! Az Országgyűlés nem avatkozhat a Rádió belügyeibe. Ha Dorogi Katalint sérelem érte a Rádióban, azért mi nem szolgáltathatunk neki elégtételt. Az Országgyűlés azonban aligha nézheti tétlenül, ha az általa választott kuratóriumi elnökség egyik tagjára az a gyanú vetül, hogy személyes bosszúját kitöltendő, ösztönözte egy munkatárs elbocsátását. Persze, emberek vagyunk, kivel ne fordult volna elő, hogy ügyetlenül összetört egy drága kristályvázát, és mérgében lekevert egy pofont a gyereknek. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.) A kurátoroknak azonban a médiatörvény értelmében szigorúan tilos nemcsak a pofozkodás, de az is, hogy beavatkozzanak a személyzeti ügyekbe.
Kétségtelen, nincs bizonyíték arra, hogy ez így történt, az egybeesések azonban gyanúsak. Egy munkatársat, aki nyolc éve kifogástalanul végzi a munkáját, 36 órával azután elbocsátanak, hogy híven tudósít egy eseményről, ahol a kuratórium egyik, a Rádió elnökével deklaráltan azonos politikai értékeket valló tagja látványosan leszerepelt. A gyanút erősíti, hogy Szadai Károly, a kuratórium ugyancsak fideszes elnöke habozás nélkül tette túl magát a médiatörvény említett rendelkezésén, azt nyilatkozta, szakmai okokból bontották fel a szerződést, vagyis nyilvánosan állást foglalt a személyzeti kérdésben. Erősíti a gyanút a fölmondás indokolatlansága, a zavart magyarázkodás csakúgy, mint a Rádió vezetésének érthetetlen idegessége, ha az eset szóba kerül. Az ügyet ugyanis nyilvánosság elé tártam egy sajtótájékoztatón, amelyen jelen volt a Rádió tudósítója is, a Rádió azonban elnöki utasításra erről nem adott hírt. Hírt adott viszont a rádióvezetés másnap kiadott cáfolatáról. Ismét egy déjà vu érzés, tisztelt képviselőtársaim: ugyan honnan olyan ismerős az a módszer, hogy a hírt csak a cáfolatból lehet megismerni?
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én gáztörvény és gázár kérdésében nem vagyok nagyon kompetens vitatkozni, de azért Fónagy képviselőtársunknak azon megjegyzése kapcsán, hogy mi volt a választási kampányban, csak az igazság kedvéért tekintsünk vissza.
Önök elterjesztették a két választási forduló között, amikor látszott, hogy esetleg el fogják veszíteni a hatalmat, hogy jön az MSZP, és mindenféle szörnyűséget csinál, lecsapolja a Balatont, ledózerolja a Kékestetőt és így tovább. Ezek között elhangzott az is, hogy 40, 70, 90, akárhány százalékkal emelni fogja a gázárakat. (Dr. Fónagy János közbeszól.) Az összes ilyen képtelen riogatásból ez volt az egyetlen olyan, ami valamilyen hatást gyakorolt, hiszen mindenki tudta, hogy a gázárakat meg kell emelni.
Egy ilyen választási kampány során - ezt elismerem - az ember hajlamos arra, hogy sarkított kijelentéseket tegyen. Önök kicsit sarkított kijelentést tettek, hiszen pontosan tudták, hogy nem lesz 40 százalékos gázáremelés, és akik erre válaszoltak, szintén némileg sarkosan azt mondták, lassan mondom, hogy Orbán Viktor is megértse: nem lesz gázáremelés. Majd folytatták a mondatot természetesen, hogy idén nem emeljük meg a gázárakat, és a későbbiekben is az infláció mértékében, vagy ahhoz közeli mértékben emeljük a gázárakat. De ez természetesen már elpárolgott a fejekből, és önök is szeretnek erre hivatkozni. Ráadásul arra a bizonyos, Baló György által készített Medgyessy-interjúra is hivatkoznak, ahol Medgyessy Péter szintén azt mondta, hogy nem lesz gázáremelés, amikor pedig rákérdeztek, hogy meddig, akkor elcsodálkozva, mintegy képtelenségként, azt mondta: mit mondjak, húsz évig mondjam?
(20.30)
Természetesen nem úgy gondolta, hogy húsz évig nem lesz gázáremelés. Természetesen úgy gondolta, hogy ki az, aki garanciát tud adni arra, hogy mi lesz húsz év múlva.
Önök azt mondták, idén megemelik a gázárat, mi meg azt mondtuk, idén nem lesz gázáremelés. Akkor nem is volt.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Ajvé! Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én mindig őszinte hálával viseltetem az ellenzék iránt, amikor szembesít bennünket a választási ígéreteinkkel. Azt gondolom, hogy ez egy kormánypártnak adott esetben persze lehet kellemetlen, de hosszú távon mindig jót tesz, ha van tükör, amibe belenézhet, és amivel összehasonlíthatja korábbi önmagát. Tehát minden irónia nélkül mondom, hogy ez bizony nagyon jó. Ebben az esetben és sajnos minden eddigi esetben azt kell hogy mondjam, hogy mi a választási ígéreteinkkel való szembesítést kiálljuk. Mi a választási ígéreteinket eleddig megtartottuk, csak az önök rendkívül kínos igyekezete volt az, amely minden alkalommal megpróbálta bebizonyítani, hogy nem tartottuk be. Mi azt a választási kampányban nem ígértük, hogy az idők végezetéig, amíg a Föld a Nap körül forog, addig a gázárak változatlanok maradnak. (Körömi Attila: De egy évet igen!) Húsz évet sem ígértünk, képviselő úr, mind a ketten nagyon jól tudjuk, hogy ezt nem ígértük.
A Magyar Szocialista Párt kommunikációja (Derültség és közbeszólások a Fidesz soraiból: Kommunikációja!) végig arról szólt, hogy az, amit a Fidesz kétségbeesésében az első forduló veresége után összevissza hazudozott, az nem igaz. Az, hogy 2002-ben 40 százalékkal meg fogjuk emelni a gázárakat, az nem igaz. 2002-ben nem fogjuk megemelni a gázárakat, és a későbbiekben is olyan ütemben fognak a gázárak emelkedni, hogy az elviselhető mértékben közeledjék a piaci árhoz.
Természetesen nem kétlem, hogy önök elő tudnak húzni egy olyan röplapot, amin csak annyi van, hogy nem lesz gázáremelés, hiszen egy röplapra nem lehet regényeket és közgazdasági fejtegetéseket írni; mindig ki lehet ragadni a környezetéből egy darab félmondatot, és azt lehet mondani, hogy lám, itt van, amit mondtak, de összességében az egész arról szólt, hogy az, amit önök ránk fogtak, az nem igaz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), nem lesz 2002-ben 40 százalékos gázáremelés.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Nem, elnök úr, én még Simicskó képviselő úr mondandójára szeretnék reagálni. Anélkül, hogy meg kívánnám előlegezni a Magyar Szocialista Párt álláspontját ebben a kérdésben, szeretnék valamit leszögezni. Bár én a magam részéről kicsit nevetségesnek tartom ezt a felvetést, most, hogy két hete repülőgépek százai, ha ugyan nem ezrei bombázzák Irakot, három amerikai gép ferihegyi üzemanyag-felvételét vizsgálgatni, egy kicsit hasonlónak tűnik számomra, mint hogyha a környező szláv népek valamelyik képviselője megjelenne itt egy fehér lóval, hogy szeretné az 1100 évvel ezelőtti üzletet visszacsinálni. De lelke rajta a képviselő úrnak, hogyha ezt kívánja indítványozni.
Azt azonban le szeretném szögezni, hogy a képviselő úr parádésan megoldotta a házi feladatát, és ebbe a nem túlzottan nagy jelentőségű javaslatba sikerült megint belekevernie mindazt, amit Orbán Viktor képviselőtársunk már hetek óta próbál sulykolni, jelesül, hogy itt a magyar kormány veszekedett héjákból áll, akik a háború oldalán állnak.
Tisztelt Képviselő Úr! Ön is nagyon jól tudja, hogy a taszári bázis átengedése lényegesen kisebb hozzájárulás volt az Egyesült Államok akciójához, mint bármelyik szomszédos ország hozzájárulása ugyanehhez, akik a NATO-ba, illetve az Európai Unióba tartanak. A képviselő úr is pontosan tudja, hiszen megjelent, csak nyilván kevesen emlékeznek rá, tehát lehet ezzel játszani, hogy az a bizonyos szörnyűséges, nyolcak által aláírt levél egyetlenegy olyan mondatot sem tartalmazott, amely a háborút pártolta volna. Az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti egységre szólított fel az iraki kérdés kapcsán. Ebben a vonatkozásban tehát a képviselő úrnak nincs igaza, amikor azt mondja, hogy ezzel megbontottuk az Európai Unió egységét. Nem bontottuk meg, képviselő úr, mert nem volt ilyen egység. Az egyik oldalon állt Nagy-Britannia, Olaszország, Spanyolország, Portugália, a másik oldalon Franciaország, Németország, Belgium, Luxemburg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és ha Magyarország a másik oldalra állt volna, éppúgy nem lett volna egység, képviselő úr. Úgyhogy kár ezekkel misztifikálni.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)