Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy nagyon fontos napirendi pontról tárgyalunk most, hiszen a nemzetiségek jogállásáról szóló törvénynek megfelelően a kormány, ahogy önök is írják, kétévente áttekinti a Magyarországon élő nemzetiségek helyzetét, és arról az Országgyűlésnek beszámol. Erről vitatkozunk most. Azt mondják a bevezetésben önök, hogy a jelen beszámoló átfogó képet kíván nyújtani mindarról, ami a hazai nemzetiségpolitika területén az elmúlt két év során történt. Valóban fontos, hogy áttekintsünk két évet, áttekintsük a különböző szakaszokat, hogy amikor a kormány meghatározza, hogy különböző törvényekkel, különböző rendeletekkel milyen célokat kíván elérni, ezek a célok megvalósulnake, valóban jó irányban haladnake a dolgok, hogy azok a nemzetiségek, amelyek magyarként itt élnek az országan minél jobban érezzék magukat, minél jobban meg tudják őrizni az identitásukat, kultúrájukat, és minden egyebet, ami ehhez tartozik. Az is fontos nagyon, hogy a mindenkori kormány és a társadalom forrásokat biztosítson arra, hogy ezek a célok minél inkább megvalósuljanak. Ezekkel teljes mértékben egyetértünk. És az is nagyon fontos, hogy ha valamelyik nemzetiség segítségre szorul, akkor azt a kormány és a magyar társadalom folyamatosan segítse.

Itt van az én problémám azzal kapcsolatban, hogy önök azt mondják, hogy „átfogó képet”. Az átfogó képhez hozzátartozik a magyarországi nemzetiségi kisebbség, a roma kisebbség is, akiknek az egyik legfontosabb és elég nagy vihart kavart programja a „Híd a munka világába” program volt. Beütöttem a keresőbe, hogy hátha kiadja a „híd a munka világába” szót. De nem adta ki. Önök egyetlenegy fél mondatot sem írtak ezzel kapcsolatosan. Az átfogó képet árnyalva egyetlenegy fél mondattal sem említették meg, hogy mi történt ezzel a programmal.

Ha megengedik, itt rögtön foglalkoznék is ezzel, és reagálnék is arra, hogy Farkas Félix szószóló úr miket mondott az előbb, s akkor tényleg menjünk is ebbe egy kicsit bele; visszament 1991-ig. Csak két dolgot említenék ezzel kapcsolatban, ami valótlanság volt az ön szájából. Az az úriember, akiről beszélt, egyáltalán nem volt mozgássérült, egy bűnöző életvitelt folytató úriember volt. Ha utánanéz, meglátja, hogy arra a tárgyalásra, amit említett, ezt az úriembert a börtönből hozták oda, és éppen ott mondta el a dolgokat.

De ha már bűnözőkről beszélünk és börtönről, akkor nekem az a legnagyobb problémám, hogy ön még egyszer sem állt fel ebben a Házban, és egyszer sem mondta el és nem kérte a kormányon számon, hogy ha a valóban nehéz helyzetben lévő romáknak kíván nyújtani a kormány segítséget komoly anyagi áldozatokkal, akkor ezek a pénzek nagyrészt miért nem jutnak el soha oda, ahova kellene, hogy hol lopják el ezeket a pénzeket. Ön soha nem tette szóvá, hogy azoknak a pénzeknek, amiket valóban szükséges a romák felzárkóztatására, integrációjára és hasonlóra költeni, azoknak egy jelentős része hova tűnik el. Ön nem állt fel egyszer sem ebben a Házban  s akkor bűnözőkről beszélünk , hogy megkérte volna a kormányt, mondják már meg önnek, vajon miért egy bűnözőre bízzák a romák felzárkóztatását. Nyugodtan mondhatom, hogy bűnözőre, hiszen Farkas Flórián köztörvényes bűnöző. Ezt ön is tudja: a hetvenes években börtönben is ült. Háromszor ítélte el a bíróság Farkas Flórián, mint bűnözőt, és börtönben is ült.

S ha már a kilencvenes éveket említette, akkor fölemlegethette volna, bármikor felállhatott volna és megkérdezhette volna a kormánytól, vajon miért az a miniszteri biztosa a romák ügyének, akit a kilencvenes években szintén elítéltek volna hűtlen kezelésért és sikkasztásért, csak a köztársasági elnökhöz fordult, kegyelmet kapott a kilencvenes évek közepén, amit harminc évre titkosítottak. Hát miért nem kérdezte meg? Vagy miért nem kérdezte meg most, hogy hol van az a Farkas Flórián, aki ebben az időszakban is felelt ezekért a dolgokért? Miért nem kérdezi meg, hogy ő, mint országgyűlési képviselő, miért nincs bent a parlamentben? Miért nem hallgatja meg ezeket a vitákat és szól hozzá? És miért nem mondja el, hogy hova tüntette azt az 1,6 milliárdot, 1600 millió forintot, amit a „Híd a munka világába” programként kellett volna felhasználni arra, hogy minél több, a roma kisebbséghez tartozó embert vezessenek vissza a munka világába, ami nagyon fontos lenne a magyar társadalom számára?!

Miért nem kérdezi meg ezeket?! Nem teljesíteni kellene különböző kéréseket, hogy hogyan tudja ön esetleg a Jobbikot kellemetlen helyzetbe hozni, hanem azért ül itt szószólóként, hogy a romák érdekeit képviselje. Amit én elmondtam, az mind a romák érdekeit szolgálná. A romák érdekeit szolgálná az, ha az az 1600 millió forint odakerült volna, arra a célra fordítódott volna, amire szánták. És a többségi társadalom érdekét is képviselte volna, hiszen az EMMI állapította meg ezeket a súlyos visszaéléseket.

(11.00)

Az EMMI követelte vissza ettől a szövetkezettől az 1600 millió forintot. És utána hogy fizették vissza az EMMI-nek? Úgy, hogy kaptak egy ajándékot szintén a kormánytól, a többségi társadalomtól, aki még ki is fizette ezt a pénzt, tehát egyik zsebükből tették a másikba. Tehát eltűnt 1600 millió forint, amit a roma kisebbségre kellett volna fordítani, ez volt meghatározva célként. Miért nem áll fel és miért nem kéri ezeket számon? Ez lenne a feladata. Ez lenne a feladata, ezt kívánná meg, hogy Magyarországon minél jobb élete legyen például a romáknak. Mert nemcsak ez az 1600 millió tűnt ám el az elmúlt 30 évben, hanem sok-sok 1600 millió! Sok-sok pénz tűnt el. Amiket mind arra kellett volna fordítani, amit meghatározott az akkori kormány, és az akkori célnak megfelelően kellett volna ezeket felhasználni. Tehát itt jönnek a problémák!

Itt jönnek a problémák, amikor önök felszínesen képviselik azt a társadalmi réteget, amelyet önöknek harcosan kellene itt képviselni. Amikor ön egyszer megkérdezi, hogy miért nincs itt Farkas Flórián, megkérdezi, hogy hova tűntek ezek a pénzek, vagy hogy a kormány miért egy ilyen emberre bízta rá ezeknek a pénzeknek a kezelését, akkor lesz joga, úgy gondolom, bármikor is magát szószólónak nevezni. Addig, amíg ezeket nem teszi meg, ön csak itt ül a parlamentben, és bizonyos kéréseknek megfelelően néha elmond egy-két mondatot. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)