Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem véletlen az, hogy amíg Ander Balázs barátom süllyedő Atlantiszról beszél, addig én demográfiai télről, hiszen üdvözítő előrelépés az, hogy a közbeszéd tárgya, annak is középpontja felé közelít a magyar családtámogatási rendszer, a magyar életfa megdőlése, de ettől még sajnos az élveszületések száma folyamatosan csökken, ahogy a termékenységi mutató is megállapodott, illetve egy kicsit romlásnak is indult. A régió országait vizsgálva azt láthatjuk, hogy a volt szocialistának nevezett országok mindegyikénél megtorpantak a születésszámok. Magyarországon a Bokros-csomag és egyéb megszorító csomagok tovább súlyosbították ezt a folyamatot, és az is látható, hogy a módszerváltás óta jellemzően öt évvel tolódott ki a szülővé válás átlagos kora a 2011es mérésig, hiszen eddig áll rendelkezésre teljes adatsor. Azt is láthatjuk, hogy egy általános halasztási folyamat indult be, tehát a vágyott gyermekek egyre később kezdtek világra jönni.

Szerencsére 2011-től ez a halasztási folyamat mérhető módon, érdemi módon lelassult, ugyanakkor a Demográfiai portré 2018-as kiadását vizsgálva azt látjuk, családtámogatási rendszer ide vagy oda és egyébként általam is támogatott jó intézkedések ide vagy oda, hogy sajnálatos módon a demográfiai mutatószámok nem javultak érdemben, sőt egyértelműen nőni látszik a gyermektelenség, hiszen az első gyermeküket vállalók aránya az ezredfordulón megfigyelhető 92 százalékról 84 százalékra csökkent, és ebből következik egyébként, hogy 8 százalékról 16 százalékra emelkedett a gyermektelenek aránya. Csökkenés látszik mindemellett a kétgyermekesek számarányában is, hiszen 78 százalékról 67 százalékra csökkent azok száma, akik az elsőt követően második gyermeket is vállalnak. Ezen riasztó számok pedig éppen azért nem váltak eddig katasztrófává, mert a nagycsaládosok száma, viselkedése, életvitele nagyjából stabilizálódott, és ők viszik, idézőjelben, a hátukon ezt az egész folyamatot, elképesztő vállalást teljesítve.

Azt is látni kell és látni lehet ebből az adatsorból, hogy egyértelműen nőni látszik az egy gyermeket követően megállók aránya, tehát azok, akik további gyermeket, gyermekeket vállaltak volna, valamilyen külső behatás folytán azonban sajnos elállnak ezen szándékuktól. Még egyszer mondom, szerencsére a nagycsaládok szándékai stabilak maradtak.

Ugyanakkor azt is érdemes megvizsgálnunk, hogy ha kivonjuk a hazai születésszámokból azokat, akik külföldön tartózkodnak életvitelszerűen, ámbár bejegyzett magyarországi lakhelyük van, adott esetben még itt is születik meg a gyermekük, még rosszabb számokhoz jutunk. Bár a demográfiai mérések jellemző módon kétféleképpen is korrigálják az adatokat, a külföldi lakóhelyű anyák élveszüléseit nem veszik számításba, míg a külföldön történt, de magyarországi lakóhelyű anyák Magyarországon anyakönyvezett szüléseit igen. Ez az egyenlet, tehát ahogy eljutunk a hivatalos statisztikáig, mindig pozitív, tehát valamivel magasabb születésszámot, jobb adatokat kapunk, mint amelyek egyébként a valóságban előfordulnak. Magyarország területén történő születéseket vesz amúgy a szakma alapul.

Azt is el kell hogy mondjuk, ha Kárpát-medencei kitekintésben vizsgálódunk, hogy a statisztikák, mérések szerint példának okáért Erdélyben 2015-ben összesen 9071 fő magyar gyermek született. Ezt a drámai, sokkoló adatot összevetni azzal, hogy adott esetben természetesen autonómiát szeretnénk, az önrendelkezés legteljesebb fokát biztosítani erdélyi testvéreinknek  azért ehhez szükséges még egy feltétel: ott legyen az a lakosság 50-60-80 év múlva is, aki számára biztosítjuk a jogokat, hiszen jogai jellemző módon a történelemben annak vannak, aki azt alá tudja támasztani erővel, létezéssel, lélekbátorsággal.

Éppen ezért rengeteg feladatunk lesz tehát, és azt is látnunk kell, hogy Magyarországon nemzeti minimumok nélkül mindez nem megy. A jó szándékú intézkedések mellett fékezett habzásúakat is bejelentett Orbán Viktor és a Fidesz, ugyanakkor a lakhatási szegmenst kizárólag a CSOK-ra szűkíti, kizárólag a saját tulajdonú ingatlanra, miközben a magyar fiatalok, a kivándorlással kacérkodó magyar fiatalok számára egy állami hátterű bérlakásprogram jelentene olyan megoldást, amely nemcsak a hét pontból hiányzik, hanem rendszerszinten a Fidesz-KDNP gondolkodásából is. A bérlakásprogram hiánya pedig magyar gyermekek életébe kerül oly módon, hogy meg sem születnek vágyott gyermekek, és magyar családokba kerülnek oly módon, hogy nagyon sokan vándorolnak ki azok közül, akik amúgy itt szeretnének boldogulni.

Éppen ezért minden létező követ meg fogunk mozgatni a közeljövőben is annak érdekében, hogy Magyarországon a lehető legtöbb magyar fiatal megtalálhassa a számítását, hiszen Magyarország csak így maradhat a magyaroké, így maradhat egy egységes, erős nemzetállam (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), amilyen egyébként jóval több mint ezer éve. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)