Felszólalás adatai

DR. MARTONOSI GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Talán emlékszik még arra, mert az emberek pontosan emlékeznek rá, amikor az ön miniszterelnöke a következőket mondta: “Én, ugye, tényleg nagyon sokfelé jártam az elmúlt hetekben. Voltam a kazincbarcikai kórházban. Elképesztő, hogy milyen körülmények között dolgoznak.ö Miniszter úr, azóta eltelt két év, és a helyzet megváltozott. Már nem csak a kazincbarcikai kórházban vannak olyan vízcsövek, amiken a lerakódások miatt éppen hogy átszivárog a víz. Katasztrofális állapotok vannak a kórházakban, a rendelőkben nőnek a várakozási idők, drágult a gyógyszer, műtétekre várni kell. És ezt az ön miniszterelnöke mondta.

Tisztelt Miniszter Úr! Az emberek azt várták öntől és az ön miniszterelnökétől, hogy betartsa a szavát. Azt várták, hogy a kórházak sokkal magasabb támogatást kapnak. Ehelyett önök kórházbezárásokról beszélnek, s közben a kórházak költségvetését 10-20 százalékkal csökkentik. Az emberek nem így képzelték a rozsdás csövek problémájának a megoldását. Nem hitték, hogy a kórházak bezárásával oldják meg a nővérhiányt. Nem hitték, hogy a beteg emberek életét megmentő CT-berendezésünk finanszírozási kérelmét immár másodszor egy hetyke mozdulattal lesöprik az asztalról.

Miniszter úr, tisztában van ön azzal, hogy édesanyákat, gyerekeket foszt meg attól, hogy családtagjaikon segíthessenek? Nem csak Makóról van szó; Csongrád megye több kórháza is óriási bajban van. Ön és az ön miniszterelnöke a szentesi kórház konszolidációját nehezíti. A deszki kórház bevételének 10 százalékát elveszi, míg a hódmezővásárhelyi kórház működési költségeinek 140 millió forintját tünteti el intézkedéseivel. És ez még nem elég önöknek, a Medgyessy-kormány még a gyógyszerek áfáját és árát, a gáz áfáját és árát is jelentős mértékben megemelte.

Tisztelt Miniszter Úr! Az előző szocialista kormány idején önnek már volt szerencséje - nekünk, makóiaknak már akkor sem volt önnel szerencsénk - irányítania az egészségügyet. Ön akkor is be akarta záratni a makói kórházat. Nem hagytuk, mert a polgári erők kezdeményezésére 17 település állt ki kórháza mellett. A polgári kormány idején szerencsére nem így gondolkodtunk a kisvárosi kórházak jövőjéről, így még 2001-ben megkezdődött több kórház, köztük a makói kórház másfél milliárdos rekonstrukciója. Erre még önnek is emlékeznie kell, miniszter úr, hiszen 2002-ben az őszi választások előestéjén éppen önt hívták meg, sokak megütközésére, a megye és a város MSZP-vezetői - amúgy szocialista szokás szerint kisajátítva mások munkájának eredményét - a zöldágavató ünnepségre.

Tisztelt Miniszter Úr! Miért gondolja, hogy a Csongrád megyében működő kisebb kórházakat újra tönkre kell tennie? Miért gondolja immár másodszor, hogy a Makó és térségében élő emberek másodrendű állampolgárok? Miért gondolja, hogy nincs jogunk és szükségünk a magas szintű kórházi ellátásra? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Akar-e valamit tenni azért, hogy a megújult és kibővített makói kórház a térség lakóinak érdekében megkapja a működéséhez szükséges finanszírozást?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)