Felszólalás adatai

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ebben a késői órában és egy kétnapos vitasorozat végén talán feleslegesnek tűnik annak a kérdésnek a feltevése, hogy tulajdonképpen mivégett volt ennek a napirendnek a tárgyalása, hiszen a 2001. évi költségvetés számait az Orbán-kormány állította össze, ilyetén nyilvánvaló, hogy azért felelősséget vállalunk és felelősséggel tartozunk. Önök az előterjesztők, önöknek ezt módjában van elfogadni vagy ad absurdum elutasítani. Tehát nem igazán értem, hogy a kételkedésre miért kellett ily teret engedni.

Többször elhangzott, hogy védjük meg a számainkat. Nem kell megvédeni a számainkat, azt leírtuk. Az, hogy önök, és ne vitassuk azt ebben a teremben, hogy milyen indíttatásból, minden lehetséges módon, mindenbe belekötve, a cinizmusig mindent kifordítva, néhány valós vagy valósnak tűnő érv köré nagy holdudvarokat teremtve ezt egy politikai, nem is mondom, hogy vitafórumnak, hanem egy olyan lehetőségnek használták és használják fel, amellyel, azt kell mondanom, nem öt-, hanem tízmillió magyar ember szájában megkeserítik a falatot, ez az önök felelőssége. Én próbáltam, végighallgatva ezt a két napot, gondolkozni azon, hogy mi vezérelheti önöket, és azt kell mondanom, hogy vagy valamifajta kisebbrendűségi komplexum, vagy a saját magyarázatuk, a saját önmentegetésük. Önök felmentést keresnek bennünk a saját múltjuk és a közeljövőjük ügyében. Nem a mi dolgunk ezt meghatározni, ezt majd az elkövetkezendő idők eldöntik.

Éppen ezért, lévén, hogy felszólítást is kaptunk rá, hogy ne vigyük el a témát, maradjon mindenki a saját tárcájánál, a maga ügykörében, a maga számainál, engedjék meg, hogy a még rendelkezésemre álló időt erre fordítsam. A közlekedési és vízügyi tárca kapcsán nem merültek fel komoly kifogások, a Számvevőszék is néhány, úgy gondolom, ilyen méretekkel természetszerűen együtt járó könyvvezetési vagy adminisztratív, egyébként általuk is előadottan korrigált hibán kívül nem rótt fel nekünk mást.

A költségvetés, és erről már valamelyik nap szóltunk, egy eszköz, a költségvetés nem cél, egy eszköz, a termelés, a szolgáltatás, a gazdaság, a társadalom előrevitelének eszköze. Tekintettel az infrastruktúrára, egyéves értékelésnek, úgy gondolom, nincs túl sok értelme; arról, hogy négy év alatt mit végeztünk, engedjék meg, hogy néhány számot elmondjak. Közúthálózat fejlesztésére mintegy 360 milliárdot fordítottunk, a korábbi négy évben ez 225 millió volt, mintegy 60 százalékkal fordítottunk többet. Közútfenntartásra, -üzemeltetésre mintegy 65 százalékkal fordítottunk többet, mint a korábbi, a Horn-kormány. Gépjármű-közlekedésre, autóbusz-beszerzésre mintegy száz százalékkal többet fordítottunk. Vasúthálózat-, eszközparkfejlesztésre közel 90 százalékkal fordítottunk többet. Érdekes lehet, bár sajnálatos módon nem került rá sor, hogy a környezet szempontjából jelentős kombinált fuvarozásra mintegy 40 százalékkal fordítottunk többet.

Igen sok szó esik, és joggal, a vasutakról. Ha csak 2001-et nézem, átadtuk a szlovéniai vasutat, amely jelentős európai uniós támogatással valósult meg, ékes bizonyítékául annak, hogy nem igaz az állításuk, hogy a magyar infrastruktúra-fejlesztésbe nem vontunk be európai fejlesztési pénzeket.

(20.40)

Csak példálózva: 15 Siemens mozdonyt vásároltunk; 40 motorvonatot szereztünk be a szovjet államadósság terhére; százon felül van a felújított személyvonatok száma; jelentős terjedelemben végeztünk pálya-korszerűsítést, elérve azt, legalább szakaszonként, hogy az igényelt 120 kilométeres minimum sebességet biztosítani tudjuk; jelentősen sikerült előrelépnünk elsősorban a fővárosban és agglomerációjában az elővárosi vasutak bevezetésének lehetőségében, az ehhez szükséges megálló-korszerűsítéseket, peronmagasításokat elvégeztük, éppen azért, hogy az előbb említett motorvonatok fogadására alkalmassá tegyük.

2000. december 31-ével szétválasztottuk a Magyar Államvasutak belső elszámolását, és ennek eredményeképpen a jelenlegi kormánynak módja van a szervezeti reformot tovább folytatni. Itt szeretném, hogy ne mindig csak a rosszat mondjuk, megköszönni a MÁV jelenlegi vezetőinek a rendkívül korrekt szakmai nyilatkozatait, az elődök - ebben mi is és a mi elődeink is benne vannak - szakmai munkájáról az elismerő szavait.

Sajnálatos aktualitást ad az idei tavasz a vízkárelhárításnak is, de erre az elmúlt négy év is okot adott. 1995 és ’98 között mintegy 5 kilométer elsőrendű fővédvonal épült, ez az elmúlt négy évben mintegy 200 kilométer volt, ebből 2001-ben, tehát a tárgyalt időszakban a Felső-Tiszán 47 kilométer, egyéb helyeken 13, összesen 60 kilométer töltést tudtunk építeni. Előkészítettük a Vásárhelyi-tervet, amit reményeink szerint, nyilatkozatai szerint a jelenlegi vízügyi kormányzat továbbvisz és megvalósít, az egész országnak igen nagy szüksége van rá.

Mind ennél a tevékenységnél, mind a MÁV fejlesztésénél már a kormányprogram vitája során is felajánlottunk és megígértünk minden olyan szükséges politikai támogatást, ami ehhez az ország egészét érintő mindkét folyamathoz, tehát mind a MÁV, a magyar vasút korszerűsítéséhez, mind az ország árvízvédelmi biztonságának a növelése szempontjából fontos.

Anélkül, hogy itt untatnám önöket az egyébként reményeim szerint önök által ismert adatokkal, meggyőződésem, hogy a magyar infrastruktúra-fejlesztés jó úton halad. Ha a kérdés az, hogy elégedettek vagyunk és mindent elvégeztünk-e, akkor a válasz természetesen az, hogy nem. Nem végeztünk el minden feladatot. Nyilvánvalóan voltak olyan munkák, amelyeket gyorsabban kellett volna végezni.

Egy éves költségvetés vitája nem ad arra lehetőséget, hogy a két oldal közötti alapvető gazdaságpolitikai, gazdaságfilozófiai eltéréseket boncolgassuk, azonban ennek kapcsán is mindenképpen fontosnak tartom e helyen ismételten és sokadszor elmondani, és még sokszor el fogjuk mondani, hogy nem értünk egyet azzal, hogy az ország számára alapvetően fontos, a belföldi gazdaság számára gyakorlatilag a legmegbízhatóbb piacot jelentő infrastruktúra-fejlesztéseket kizárólag multinacionális cégek kezébe akarja a jelenlegi kormány visszaadni. A “csakö-on és az “isö-en hangsúly van: nem arról van szó, hogy csak magyar cégek építsék, és nem lehet arról szó, hogy gyakorlatilag, egyébként furfangos közbeszerzési kiírásokkal azt kizárólag multiknak játsszák át. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Én ennek reményében köszönöm meg türelmüket és az elnök úrnak a szót. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)