Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen. Befejezettnek tekintem az ügyet; gondolom, más területen majd folytatódik ennek a megvitatása. Köszönöm szépen.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Gulyás Gergely, Fidesz, és Lukács Tamás, KDNP, képviselők önálló indítványát T/416. sorszámon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Gulyás Gergely úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben.

GULYÁS GERGELY (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A javaslat, ami az Országgyűlés elé került, egy elég egyszerű törvénymódosítás, ezért csak röviden kívánom ismertetni. Számtalan önkormányzat jelezte azt, hogy nem tud eleget tenni annak a törvényi elvárásnak, amely 2010. július 1-jével előírja az esélyegyenlőségi terv készítésének kötelezettségét. Ezért úgy gondoljuk, hogy annak nincs értelme, hogy ezt a kötelezettséget fenntartsuk, mert ha fenntartanánk, az oda vezetne, hogy teljesen üres, semmitmondó, valódi tartalom nélküli esélyegyenlőségi terveket lennének kénytelenek a sebtében összehívott képviselő-testületek elfogadni, ezért ezt a határidőt 2011. január 1-jére szeretnénk kitolni.

Ez egy újbóli határidő-módosítás. Ennek az oka nem feltétlenül az önkormányzatokban keresendő. Úgy gondoljuk, hogy az elfogadott törvényt követően az Országgyűlésnek, a korábbi Országgyűlésnek is lett volna feladata a törvény elfogadásából következő önkormányzati feladatok pontosabb meghatározásával kapcsolatosan, illetve egyáltalán egy felvilágosító tevékenység is szükséges lett volna a korábbi kormányzat részéről, hogy ez a jelenlegi helyzet ne álljon elő. De miután előállt, most már nem látunk jobb lehetőséget annál, mintsem hogy a határidőt fél évvel módosítsuk.

A törvényjavaslat másik része egy négy hónapos határidő-módosítás, ez az esélyegyenlőségi szakértők alkalmazását október 1-jétől teszi kötelezővé. Itt is az a helyzet, hogy a törvényi rendelkezésben szerepel az önkormányzatok ezen kötelezettsége, még azon is el lehet vitatkozni, hogy ez egyáltalán szükséges-e. Miután mi egy technikai jellegű módosítást kívántunk a tűzoltás szükségességét felismerve előterjeszteni, ezért ezzel nem foglalkoztunk, de ha lesznek módosító indítványok, természetesen erről is lehet majd tárgyalni. Mindenesetre tény, hogy esélyegyenlőségi szakértők nincsenek is olyan számban, amilyen számban szükség lenne ahhoz, hogy a 3200 települési önkormányzat alkalmazni tudja őket. Ezért úgy gondoljuk, hogy itt is indokolt további négy hónappal a határidő eltolása.

Végül a harmadik érdemi módosítása az előterjesztett törvényjavaslatnak, amely a megyei önkormányzatok eddigi kötelezettségét megszünteti az esélyegyenlőségi terv elkészítésére vonatkozóan. Úgy gondoljuk, hogy a 2003-ban az előző kormánytöbbség által elfogadott egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőségről szóló törvény személyi hatályát ha megnézzük, az kezdetben sem vonatkozott a megyei önkormányzatokra. Tehát nem értjük azt, hogy miért lenne szükséges az esélyegyenlőségi terv elkészítésével a megyei önkormányzatokat terhelni.

(9.00)

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a törvény ne vonatkozna azokra a szociális intézményekre, kórházakra, oktatási intézményekre, amelyeket a megyei önkormányzatok működtetnek. Rájuk vonatkozik a törvény, nekik a törvény kötelező rendelkezéseit be kell tartani, de ha személyi hatálya a megyei önkormányzatokra nem vonatkozik, akkor nem látjuk értelmét, és koherenciazavart látunk a tekintetben, hogy nekik is esélyegyenlőségi tervet kelljen készíteni.

A Lukács Tamás képviselőtársammal közös javaslatunk erre irányul. Kérjük a tisztelt Országgyűlést, hogy a vitát követően legyenek szívesek támogatni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíván-e valaki felszólalni tízperces időkeretben. Megadom a szót Balog Zoltán államtitkár úrnak. Öné a szó.

BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. A kormány támogatja ezt a törvényjavaslatot.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben. Megadom a szót Michl Józsefnek, az önkormányzati bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr.

MICHL JÓZSEF, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság megtárgyalta a törvényjavaslatot, és azt 3 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta.

Az a három része a javaslatnak, amit az előbb Gulyás Gergely képviselőtársam elmondott. A bizottság mind a három esetben úgy látja, hogy fontos a törvény módosítása, így annak megvitatása is, hogy a megyei önkormányzatoknak a továbbiakban maradjon vagy ne maradjon az esélyegyenlőségi program készítésére való kötelezettsége. A két határidőnap módosítását feltétlenül támogatandónak tartjuk.

Az esélyegyenlőségi törvénnyel kapcsolatos korábbi szabály szerint az esélyegyenlőségi programot ez év július 1-jéig mindenkinek el kellene készítenie, és a szakértők bevonására vonatkozó kötelezettség is ehhez az időponthoz kapcsolódik. A javaslattal egyetértve támogatandónak tartja a bizottság, hogy ez a határidő tolódjon ki október 1-jéig, a bevezetés határideje pedig az önkormányzatok számára a következő esztendő január 1-jére tolódjon.

Ahogy már jeleztem, a bizottság 3 tartózkodás mellett támogatta a téma megtárgyalását. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Pál Tibor képviselő úrnak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti.

PÁL TIBOR, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Amikor az önkormányzati és területfejlesztési bizottság tegnap ezt az előterjesztést tárgyalta, az fogalmazódott meg, hogy látszólag valóban csak egy határidő-módosításról szól a törvénymódosítás, ráadásul nem is egy nagy időpont-eltolódásról van szó, az viszont világosan látszott - ahogy az előterjesztőtől is hallani lehetett -, hogy ez csak egy látszat, mert a megyei szintet kiveszi ebből a területből, kiveszi a feladatellátásnak abból a szintjéből, ahol esélyegyenlőségi tervet kellene csinálni, pedig a megyei önkormányzatoknak ma van olyan feladatuk, ahol az esélyegyenlőségi terv készítésénél nem ártana végiggondolni, hogy az ellátandó feladatok körében milyen intézményeket működtetnek, milyen problémák vannak az adott megyében, hogyan kívánják ezeket kezelni, és milyen irányban kívánnak elmozdulni. Ennek a szintnek ma még van ilyen feladata.

Látszólag tehát egy időpont-módosításról van szó, de egy sokkal nagyobb problémába nyúl bele az előterjesztő, abba a problémába, amit itt a Házban már sokszor felvetettünk, hogy az egész önkormányzati rendszerrel kapcsolatban kellene már látnunk a kormány, az előterjesztők részéről valamilyen javaslatot a különböző szintekkel, a különböző szinteken való feladatellátással és a finanszírozással kapcsolatban. A mostani javaslat sajnos csak egy időpontról szól, ezt az alapvető kérdést nem veti fel, erre nem ad választ, s a törvényalkotási folyamatból azt látom, hogy erre a közeljövőben sem lesz igazán alkalom, holott hosszú éveken keresztül mást sem lehetett hallani itt a Házban, minthogy az önkormányzatok finanszírozását, feladatellátását kell elővenni, és ennek mentén kell az összes határidőt, a finanszírozást összerakni. Tehát egy másfajta megközelítést mondtak. Most pedig az látszik, hogy az előterjesztés egy apró módosítással próbálja a megyei önkormányzati szintet kivenni egy törvénymódosítás kapcsán.

Ma már nagyon sok önkormányzat rendelkezik ilyen tervvel, amit el kellett készíteni. Az önkormányzatok felkértek szakértőket, olyan csoportokat, amelyek az adott településen dolgoznak - korábban akár szociális munkásként - és megfelelő végzettséggel rendelkeznek. Ők készítették ezeket a terveket. Azért volt erre szükség - azon túl, hogy az önkormányzat komolyan vette a törvényi feladatát -, mert az önkormányzatok csak úgy tudtak pályázni akár európai uniós, akár hazai forrásokra, ha rendelkeztek esélyegyenlőségi tervvel. Egyébként meg az esélyegyenlőségi tervből kellett elkészíteniük az önkormányzatoknak az oktatási esélyegyenlőségi tervet, ami az elmúlt években szintén feltétele volt annak, hogy pályázaton részt tudjanak venni. Ott végig kellett gondolni, hogy az iskolák mennyire foglalkoznak a hátrányos helyzetű gyerekekkel, mennyire szegregálnak vagy éppen nem szegregálnak az intézmények.

Azt gondolom, jó kezdeményezés volt a törvényalkotó részéről, hogy esélyegyenlőségi terv készítésére vette rá az önkormányzatokat, hiszen a helyben lévő problémákat kellett végiggondolni. A készítés folyamata valójában a gondolkodás folyamata volt helyben, és ehhez kellett alkalmazkodni.

Azért nem tartottuk támogatandónak a javaslatot, mert az az időpont-módosítás, amire az előterjesztők javaslatot tesznek - ha végiggondolják képviselőtársaim -, nem szól másról, mint hogy az önkormányzati választás kellős közepére kellene elkészíteni azt a tervet, amely egy igen hosszú gondolkodási folyamatot igényel, vagy éppen az önkormányzati választások után. Tegnap a bizottsági ülésen még a bizottság elnöke - aki szintén polgármester - is egyetértett abban, hogy nem valószínű, hogy az önkormányzati választások után egy önkormányzatnak az lesz a legelső feladata, hogy az esélyegyenlőségi tervet elkészítse, sokkal inkább a költségvetés készítése, az új képviselő-testület összehívása és a munka elindítása lesz a feladatuk.

Egyébként jelzem, hogy a mai szabályozás szerint a 20 ezer fő alatti településeknek már ma is 2011 januárjáig kell elkészíteniük az esélyegyenlőségi tervet, ezért ez a törvénymódosítás - véleményünk szerint - a figyelemfelhívásra jó, de magát a problémát nem oldja meg. Az önkormányzatoknak már korábban végig kellett volna gondolniuk azokat a feladatokat, amelyeket a törvényalkotó előír számukra. Ezért nem támogattuk a képviselők által benyújtott módosító javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az emberi jogi bizottság előadója Ékes Ilona képviselő asszony.

Öné a szó.

ÉKES ILONA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A mi bizottságunk is megtárgyalta a törvénymódosítást, és nagy többséggel támogatta, elfogadta, azzal a kitétellel, hogy a későbbiekben még át kell nézni, és többféle módosításra szükség lenne, ugyanis ez a törvény is egy átgondolatlan, összecsapott törvény volt, a civil szervezetek jó része sem értett egyet ezzel a törvényi kitétellel, nem tisztázta azt, hogy kik az esélyegyenlőségi szakértők, hogy lehet erre a listára felkerülni, tehát egy csomó bizonytalanság van, amit a későbbiekben muszáj lesz majd átnéznünk. A törvényjavaslatot támogatta az emberi jogi bizottság.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót; elsőként Lukács Tamás képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőjének.

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nyilván nem egy nagy jelentőségű törvény módosításáról van szó, inkább arról kellene meggyőznöm a tisztelt képviselő hölgyeket és urakat, a tisztelt Házat, hogy miért szükséges ennek a törvénynek a módosítása. Azokkal értek egyet, akik úgy gondolják, hogy a törvényalkotás során az egész esélyegyenlőségi törvényt át kell tekintenünk, és lehetséges, hogy újra kell gombolnunk a mentét.

(9.10)

Ha megnézzük a hatályos jogszabályok jegyzékét, és megnézzük a lábjegyzeteket, akkor kiderül, hogy 2003 óta, amióta ezt a törvényt megalkották, nem volt olyan év, amikor ezt a törvényt ne módosították volna. Tudom, a törvényalkotás nem az örök élet műfaja, kőbe vésett törvény csak egy van, de azt gondolom, hogy mégis a törvény minőségét jellemzi az, ha a törvényalkotó, a tisztelt Ház úgy gondolja, hogy minden évben a törvény valamilyen részét módosítani kell.

Ha a törvény hatályosulását tekintjük, akkor kiderül, 2003 óta azokban a kérdésekben, amelyeket megcélzott a törvény, hogy javítani szándékozik ebben az országban, igazában nem léptünk előre. Tehát van egy törvényünk, amelyik papírmasé, átgondolatlan, ezért jelen pillanatban a módosításunk csak azt szolgálja, hogy a törvényi határidők betartatlansága miatt időt adjunk önmagunknak, hogy ezt a kérdést valóban komolyan átgondolva és valóban felelős törvényalkotással rendezzük mindannyiunk és a közjó javára, mert jelen pillanatban egyszerűen az a kérdés, amikor egy önkormányzati szervezeti rendszer átalakításáról is szó lehet, nyilvánvaló, ahhoz kell igazítani majdan a törvényt is.

Zárójelben megjegyzem: nem értek egyet azokkal, akik kérdőre vonnak bennünket abban a tekintetben, hogy a megyei önkormányzati hatáskört a törvényből kivettük, hiszen ezzel mást nem tettünk, mint egy olyan törvényi ellentmondást szüntetünk meg, amely hatáskörileg nem volt rendezve, hiszen ha a helyi önkormányzatok megalkotják az esélyegyenlőségi terveket, akkor elvileg ezzel ellentétes esélyegyenlőségi tervet alkothat a megyei szint. Ezek a hatásköri kérdések a jelen törvényben nem voltak rendezve, ez viszont nem jelenti azt, hogy a megyei intézményeknek ne kellene a jelen törvény hatálya alatt esélyegyenlőségi terveket készíteniük. Itt csupán azt jelenti, hogy azokat a szinteket kellett meghatározni, hogy a hatáskör-összeütközést feloldjuk.

A másik kérdés pedig nyilvánvaló, ez a határidő kérdése. A határidő elsősorban azt szolgálja, hogy a 2003-ban - megismétlem, 2003-ban - meghozott és minden évben módosított törvényt valóban olyan módon gondoljuk újra, hogy egy hatályosuló, valóban az esélyegyenlőség kérdésében előremutató és azt koordináló törvény születhessen meg a parlamentben. Ehhez a munkához nyugodt légkör, ehhez a munkához társadalmi párbeszéd, ehhez a munkához nyugodt törvényalkotási feltételek kellenek.

Aki ezzel egyetért, gondolom, támogatja a törvénymódosítást, aki pedig nem ért egyet, az vesse ránk az első követ, aki pillanatnyilag ebben a helyzetben ennél jobb megoldást tud felmutatni.

Köszönöm a figyelmüket, és arra kérem önöket, hogy ezt a jelenleg csak technikai, a későbbiek során pedig érdemben megalkotandó törvényalkotási folyamatot támogassák az ország javára.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Pál Tibor képviselő úr, MSZP.

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Magam teljes mértékben egyetértek azzal, ha egy önkormányzat területén, egy városban, egy településen az esélyegyenlőségre törekvés érződik. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy vannak olyan helyzetek, amelyek új helyzetként megjelennek egy városban vagy egy településen, ezért az esélyegyenlőséggel foglalkozók számára folyamatos kihívást jelent az esélyegyenlőségi terv vagy a problémákra adott válaszok elkészítése.

Amikor a törvényalkotó a törvény gondolatában megfogalmazta az esélyegyenlőségi tervet, akkor nem csinált mást, mint azt mondta, azt a szándékát jelezte, hogy újabb és újabb problémák mindig várhatók, elő is kerülnek egy-egy területen, egy régióban, egy városban. Most csak gondoljanak bele éppen abba, hogy az elmúlt napok árvízkárosultjai, az elmúlt napok viharkárosultjai számára vélhetően helyben cselekvési és intézkedési terveket kell készíteni, hogy a gyerekek iskolába tudjanak menni, a családokat kárpótolni lehessen, hogy abból a nehéz helyzetből ki lehessen emelni őket, amelybe éppen kerültek. Természetesen ez igaz akkor is, amikor valahol egy nagyobb üzem vagy egy gyár befejezi a munkáját, sokkal több munkanélküli lesz, átképzéssel kell foglalkozni, meg kell teremteni ennek a feltételeit.

A törvényalkotónak pontosan az volt a szándéka, hogy az önkormányzatok hosszabb távra, öt évre készítsenek olyan tervet az adott településen, amely ezeket a problémákat végigveszi, és kétévenként - talán ez az egyik fontos eleme a jelenlegi törvényi szabályozásnak - az esélyegyenlőségi tervet felül kell vizsgálni, meg kell nézni, van-e olyan változás, ami módosítást igényel, ezt a képviselő-testületnek, az önkormányzatnak kell jóváhagynia, és a megfelelő erőforrásokat hozzá kell rendelni. A megfelelő erőforrás nem mindig jelenti azt, hogy az önkormányzat költségvetését kell megterhelni, ez azt jelenti - ami az elmúlt években gyakorlat volt -, hogy nagyon sok pályázat jelenik meg európai uniós forrásból vagy éppen hazai forrásból, s az ezeken a pályázatokon való részvételi lehetőséget adja meg az önkormányzatok számára az esélyegyenlőségi tervben foglalt célokkal, hogy valamilyen fejlesztés vagy változtatás történjen egy adott településen.

Az esélyegyenlőségi terv készítésének a folyamata viszont, ahogyan a bizottsági kisebbségi véleménynél is jeleztem, nem más, mint egy hosszú gondolkodási folyamat, egy hosszú együttműködési folyamat, együttműködés az adott településen, az adott városban vagy éppen a fővárosban egy kerületben lévő civil szervezetekkel, egyesületekkel, alapítványokkal vagy éppen szakmai szervezetekkel, és ez az együttműködés, ez a párbeszéd eredményezi azt, hogy az adott problémákra valóban megfelelő válaszokat adó esélyegyenlőségi tervek készülnek. Természetesen ebbe a folyamatba be kell vonni azokat a szakembereket, akik megfelelő végzettséggel, felkészültséggel, és azt kell mondanom, helyismerettel rendelkeznek ahhoz, hogy jó válaszok szülessenek a problémákra, a problémák megoldására.

Azt látom, hogy a mostani módosításnak valójában a gyors válaszadás a célja, és ahogyan jeleztem, ez tényleg nem más, mint figyelemfelhívás arra, hogy vége a határidőnek, tehát ebben valamit tenni kell. Ahogyan jeleztem, 2003 óta elég hosszú idő volt az esélyegyenlőségi tervek elkészítésére, de ez figyelemfelhívás arra is, hogy akik eddig ezt nem készítették el, azoknak nagyon gyorsan le kellene ülniük a partnerekkel, hogy tárgyalásokat folytassanak. Ilyen értelemben azt kell mondanom, hogy az előterjesztő részéről ez tisztességes szándék; ha csak ez a cél, hogy az időpontra hívja fel a figyelmet, akkor ez tisztességes dolog. Én nehezményezem azt, hogy a megyei önkormányzat kikerül ebből a jelenlegi rendszerből, és a megyei önkormányzatok feladatát ilyen értelemben átszabja egy nagyon egyszerű időpont-módosítással az előterjesztő.

Mint jeleztem, az nagyon jó, hogy a Ház előtt legalább szó esik arról, hogy az önkormányzatoknak nagyon komoly feladatuk van abban, hogy hosszú távra gondolkozzanak a problémákról, partnereket keressenek, az esélyegyenlőséget fontosnak tartsák, és ehhez megfelelő együttműködést alakítsanak ki egy területen. Ha az az akadálya, ami az előterjesztésben is szerepel, hogy nem találtak az önkormányzatok megfelelő végzettségű szakembereket, akkor azt gondolom, ez egy kicsit álságos probléma, hiszen ma nagyon sok megfelelően felkészült, megfelelő szakmai végzettséggel rendelkező szakember van, akiket az elmúlt években fel lehetett kérni ilyen szakmai munka elvégzéséhez. Aki ezt fontosnak tartotta, az meg is tette, és megtalálta a megfelelő szakembereket.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Szabó Timea LMP-s képviselő.

(9.20)

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény módosítására irányuló önálló képviselői indítvány részben támogatható. Az LMP álláspontja röviden összefoglalva a következő.

Mint mondtam, szakmailag alapvetően indokolt és helyénvaló, de egyes pontokon, úgy gondoljuk, hogy nem teljesen átgondolt, ezért csak részben tudjuk támogatni. A javaslat célja, hogy a települési önkormányzatok számára a hazai vagy Unió által kiírt pályázatokon való érvényes indulás feltételéül szabott esélyegyenlőségi programok szakszerű elkészítésére megfelelő felkészülési időt biztosítson. Az Ebktv. vonatkozó rendelkezéseit módosító törvényt a parlament 2009. november 2. napján fogadta el. Az így megalkotott Ebktv. 64/A. §-a 2010. május 1. napján lépett hatályba, miközben a programokat véleményezni hivatott esélyegyenlőségi szakértők felkészítése ekkor még szinte el sem kezdődött. Az érintett önkormányzatok számára hagyott felkészülési idő alkotmánysértően rövid volt, már csak azért is, mert az esélyegyenlőségi programok véleményezésére létrehozott szakértői gárda még most sem állt fel teljes egészében, képzésük még mindig folyamatban van.

A javaslat helyesen a 2010. évi XXXIX. törvény 38. § (4) bekezdésének hatályon kívül helyezésével eltörli azokat a képzettségi kedvezményeket, amelyek értelmében a közoktatási esélyegyenlőségi szakértőket automatikusan fel kellett venni az esélyegyenlőségi szakértők névjegyzékébe. Miként a javaslat indoklása is rámutat, az esélyegyenlőségi programok elkészítésében való részvétel komplex felkészülést igényel, amelyet egyebek mellett a protekcionista rendelkezések eltörlésével lehet biztosítani.

A javaslat összhangba hozza az így egységesített szakértői gárda rendelkezésre állásának vélhető időpontját, és azt az időpontot, amelyet követően kiírt pályázatokon való indulás feltétele a kész, esélyegyenlőségi szakértő által véleményezett és a hatóság részéről hatósági bizonyítvány által jóváhagyott esélyegyenlőségi program megléte. Az ilyen módon módosított határidők elvben már lehetőséget biztosítanak arra, hogy az érintett önkormányzatok szakszerű esélyegyenlőségi programot alkossanak.

A javaslat elfogadása nélkül számos település olyan helyzetbe kerülne, hogy nem indulhatna hazai vagy uniós pályázati kiírásokon, ami nemzetgazdasági szempontból helyrehozhatatlan károkat okozna. Ez tehát maximálisan támogatható módosítás. Ugyanakkor a javaslat - és itt nem értek egyet a korábbi indoklásokkal - tévesen kiveszi a megyei önkormányzatokat az esélyegyenlőségi program elkészítésére kötelezettek köréből.

Miként a javaslat indoklása is rámutat, a törvény szellemisége olyan esélyegyenlőségi programok készítését célozza, amelyek komplex módon hivatottak kezelni az adott település vagy kistérség ilyen jegű problémáit. A javaslat indoklása szerint a megyei önkormányzatok esetében az esélyegyenlőség megteremtése elsősorban a települési önkormányzatok feladat- és hatásköre révén értelmezhető, számukra írják elő a törvények a szociális ellátással, a közoktatással, a foglalkoztatással kapcsolatos azon feladatok ellátását, megszervezését, amelyek a településen élő hátrányos helyzetű emberek életminőségét hivatottak javítani.

Ugyanakkor a javaslat nincs tekintettel arra, hogy az Ötv. 69. § (1) bekezdése szerint a megyei önkormányzat köteles ellátni a törvényben előírt feladatokat, melyek megoldására települési önkormányzat nem kötelezhető. Ez a gyakorlatban azt is jelenti, hogy a megyei önkormányzatok számos közoktatási, pedagógiai, szociális intézményt tartanak fenn, olyan intézményeket is, ahol a hátrányos helyzet vagy kisebbségi lét megjelenése mindennapos, és különösen az ilyen intézmények és fenntartóik számára lehetne fontos azon szempontok felmérése, amelyek az esélyegyenlőségi program és cselekvési terv alapját képezhetnék. Egy adott körzet, kistérség, helyi önkormányzat valós esélyegyenlőségi programja a levegőben fog lógni akkor, ha például az adott településen működő, de megyei fenntartású közoktatási vagy szociális intézmény fenntartója ilyet nem készít, és így nem is hangolhatja össze azt a település programjával.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmondottak alapján az LMP egyetért azzal, hogy a javaslat módosítja a korábbi hatálybalépési időpontokat, egységessé teszi az esélyegyenlőségi szakértők kiválasztásának elveit, mert ezzel kijavítja az előző kormányzat végrehajthatatlan intézkedéseit. Nem ért azonban egyet azzal, hogy a pályázatokon való indulás szempontjából a megyei önkormányzatokat felmenti az esélyegyenlőségi program készítésének kötelezettsége alól, mert ennek hiányában a programok végrehajthatósága, összehangolhatósága helyi szinten is kérdésessé válik.

A megyei önkormányzatok kiírása a törvényből abban a tekintetben is jogszabálysértő, hogy sérti az önkormányzati jogok egyenlőségének elvét, mert az egyébként mellérendeltségi viszonyban álló önkormányzattípusok, a települési és a helyi önkormányzatok közt indokolatlan különbséget tesz.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A következő hozzászóló Babák Mihály képviselő úr, Fidesz.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az esélyegyenlőségről és egyenlő bánásmódról szóló törvény nagyon fontos egy ország életében, miután korábban nem volt róla törvény. 2003-ban megalkotta a parlament; sajnos az akkori kormány elkapkodott, átgondolatlan és egyeztetetlen törvényjavaslatot tűzött elénk, és módosítási javaslatainkat nem fogadta el. Ezért a törvényt többször kellett módosítani, és mindig csak szatócs módjára foltozgatva lett.

Viszont előállt az a probléma, hogy egy határidőt is szabott ez a törvény, többek közt azt, hogy a települési önkormányzatok pályázati lehetősége július 1-jétől, amennyiben ilyen tervvel nem rendelkeznek, berekesztődik, azaz nem pályázhatnak. Én törvénytisztelő állampolgár vagyok, és polgármesterként is ezt próbálom tenni: én elővettem a feltételeket, és szerettem volna Szarvas városában egy esélyegyenlőségi tervet készíteni. Konzultáltunk a kormánnyal, konzultáltunk a tárcával - a szakértői névjegyzék sem készült el. Mondtam, hogy csináljunk mi magunk. Mondták, nem lehet, majd ha van szakértői névjegyzék, azt kiküldik hozzánk, kijelölik. Mondtam, nekem jelöljék ki. Azt sem tették meg. Aztán mondtam, hogy pénz is kell hozzá. Azt sem adtak.

Szóval, tetszenek érteni? Komolytalan az egész. Egy olyan lehetetlen helyzet elé állították például Szarvas város önkormányzatát is, hogy szerettük volna tisztességgel teljesíteni a törvény feltételeit, de nem adta meg az előző kormány ezt a lehetőséget. Én úgy gondolom, hogy azt a lehetőséget, amelyet az uniós források megszerzése biztosít számunkra, egy ilyen kormányzati takuvaku, tutyimutyiság, pöszmeség vagy böszmeség kapcsán nem halaszthatjuk el, és meg kell szereznünk ezeket a lehetőségeket, hisz pontosan az a jelentősége is ezeknek a pályázatoknak, amelyekben szeretnénk részt venni, hogy adjunk egyenlő esélyt, és adjunk egyenlő bánásmódra lehetőséget a településeken. Viszont, ha nem adják hozzá a szakmai feltételt, és különböző miniszteri utasításokban szakértői névjegyzékre hivatkoznak, és szempontrendszert is ígértek az egységes tervezés érdekében, és ez sem készült el, és ki kívánták jelölni a szakértőket, miután ezt nem kaptuk meg, én nem tudom teljesíteni a törvényi kötelezettségemet. És ez az előző kormány számlájára írandó, és bocsássanak meg, de bejelentem, hogy nem tudtam eleget tenni ennek a törvényi előírásnak, objektív okok miatt, mert a kormány nem adta meg ezt a lehetőséget a települési önkormányzatoknak, a képviselő-testületeknek és a polgármestereknek sem.

Azon már el kell gondolkodni - és ez megint a mutyimatyi területe -, hogy szakértőket kell alkalmazni; úgy látszik, biztos még vannak barátaik, akiket alkalmazni kellene. Kérem, ha elkészül egy esélyegyenlőségi, egyenlő bánásmód helyi cselekvési terv, program, akkor minek kell még mellé szakértő? Hát ezt minden józan ember érteni fogja, hogy itt mit meg amott mit kell készíteni, és ehhez milyen forrás kell, és mikorra ütemezik. Miért kell ehhez még szakértő? Szóval, ha szakértőkből fog állni az ország, mikor fogunk cselekedni? Elviszik a szakértők a pénzt attól a lehetőségtől, amellyel meg lehetne valósítani azokat a feladatokat, programokat, amelyeket a települési önkormányzatok elterveznek.

Én úgy gondolom, hogy a múlt kormány tagjainak, akik jelen vannak még a parlamentben, kellő lelkiismeret-furdalásuk lehet e kérdéskörben. Nem is vették komolyan az esélyegyenlőséget, az egyenlő bánásmódot, pusztán csak üzletet láttak a kérdésben, és ez végtelenül bosszant, hogy azoknak az embereknek, akiknek egyenlő bánásmódban kellene részesülniük, akiknek az esélyegyenlőséget kellene megadni, üzletet csinálnak a lehetőség kialakításából is. Mondom ezt azért, mert a szakértői kompánia kapcsán azért nagyon sok furcsaságra lettünk figyelmesek, és pénzlenyúlás történt ezekben a kérdésekben is.

Úgyhogy úgy gondolom, nem tehetjük meg azt a trehányságot, hogy nem pályázunk, ezért fontos a törvénymódosítás a tekintetben, hogy a határidőt ne fél évvel hosszabbítsa meg, mert itt is elhangzott, hogy az alakuló új testületeknek fontosabb dolguk lesz a költségvetés, a szervezet kialakítása, különösen a változások után, mint az esélyegyenlőség. Nem azért, mert nem tartanák fontosnak, hanem idejük nem lesz elegendő.

Épp ezért úgy gondolom, hogy év végéig kell kitolni a határidőt. És tisztelettel kérem a kormányt, hogy tekintse át a 2003-ban alkotott törvényt, amennyiben ideje lesz rá, és egy teljes törvénymódosítást, mégpedig egy polgári törvénymódosítást, amely az embert helyezi előtérbe, tegye meg ezt a kezdeményezését, és a konzultációnak, az egyeztetésnek is adjon teret, lehetőséget, nem úgy, mint az előző kormány, hogy nyolc év alatt nem tett semmit ebben az ügyben. Úgyhogy fontosnak tartom a törvény teljes, átfogó módosítását, a határidő módosítását és a határidő kitolását.

Köszönöm szépen kedvességüket, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

(9.30)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Balog Zoltán államtitkár úr kért szót.

BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Pál és Szabó Timea képviselőtársaim figyelmét fölhívnám arra, hogy itt valami félreértés van. Szerintem nem érdemes rugózni ezen a megyei szint dolgon, mert amit Lukács Tamás is elmondott, a hatásköri ütközés elkerülése végett van kivéve ez a megfogalmazás, és települési önkormányzat van helyi önkormányzat helyett. Ez egy rossz megfogalmazás. Ez ma is így van, hogy minden költségvetési szervnek, amely 50 embernél többet foglalkoztat, kötelessége esélyegyenlőségi tervet készíteni. A kormánynak is kötelessége az országra nézve is, az akadálymentesítések, amit a kormánynak éveken keresztül nem sikerült teljesítenie, holott európai uniós előírás. Tehát ez nem azt jelenti, hogy a megye esélyegyenlőségi terv nélkül marad; a területi elv ütközése miatt van pontosítva ez a megfogalmazás.

Vannak itt nálam okosabb emberek az önkormányzat világából. Hargitai János elmondta nekem, hogy például a kistérségekre nézve is kötelező az esélyegyenlőségi terv. Tehát a területi elvben a településeknek összefogva is kell készíteni egy esélyegyenlőségi tervet. Vagyis megyei szinten nem megszüntetjük, hanem pontosítjuk azt, hogy kinek milyen területen van kötelezettsége. És a megye által fönntartott intézmények esélyegyenlőségi terve, ami már régóta kötelező, és a többség ezt meg is tette, ezt a kötelezettséget nem érinti, hanem továbbra is fönntartja. De ha Babák képviselő úrhoz, polgármester úrhoz csatlakozhatok, akkor hadd mondjam azt, hogy valóban, az esélyegyenlőség az a terület, ahol elég sok szemfényvesztés volt az elmúlt húsz évben. Mert azért mondjuk meg őszintén, hogy az esélyegyenlőség nem azon múlik elsősorban, hogy van rá terv vagy nincs, hanem hogy van-e rá valóságos szándék, állampolgári és önkormányzati akarat, és van-e pénz, megfelelő források állnak-e rendelkezésre, hogy ezeket valóban megtegyük.

Egy olyan helyzetben, amikor egy leszakadó térségben a napi megélhetés is gondot jelent, előírni adott esetben olyan feltételeket, amelyek egy európai standardnak megfelelnek, az enyhén szólva képmutatás. A feltételeket kell megteremteni ahhoz, hogy aztán valóban lehessen igazi esélyegyenlőségről beszélni.

Annak örülök, hogy egyetlenegy olyan frakció sem volt, amelyik azt mondta volna, hogy az egész törekvés lényegtelen. Pál képviselő úr hozzászólásából is bizonyosfajta megértést hallottam ki, és ezzel egyetértek, hogy ha ez a törvénymódosítás, illetve új törvény eléri azt, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy itt valóban lényeges feladatok vannak, amelyek feltételei nemcsak törvényiek, hanem gazdaságiak is meg szemléletbeliek is, akkor talán nem értelmetlen egy ilyen törvénymódosítást elfogadni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Felszólalásra jelentkezett Ékes József képviselő úr.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Pál Tibor képviselőtársam által elmondottakhoz szeretnék hozzátenni. Ön is ismeri a kistelepüléseknek az elmúlt időszakban kialakult viszontagságos helyzetét, iskola-összevonások, intézmény-összevonások, forráselvonások, és lehetne sorolni számos kérdéskört. Ezekben, úgy érzem, pontosan ez az a törvényjavaslat, amely esélyt fog adni arra, hogy egy olyan program, olyan terv, olyan törvény készüljön el, ami valóban esélyt ad a kistelepüléseknek vagy adott esetben a nagy településeknek, intézményeknek szociális, oktatási és egyéb más területen is. Egy példát szeretnék erre elmondani. Hiába készíti el egy kistelepülés a saját tervét, mondjuk, Somlóvásárhely, ahol 115 százalékon működik az iskola, olyan sokan járnak abba az iskolába, és emellett 40 százalék a cigány kisebbséghez tartozó tanulók száma, ma még mindig pottyantós vécébe kell járniuk, mert egyszerűen esélyt nem kaptak arra az elmúlt időszakban, hogy iskolafelújítás keretén belül támogatást kapjanak. Többször pályáztak, de egyszerűen a rendszer valamikor mindig kihagyta őket. De ugyanígy van az óvodájukkal is.

Lehetne számos települést sorolni. Hiába készítik el az esélyegyenlőségi tervet az intézményeknél, ha egyszerűen a forrásoldalt állandó jelleggel korlátozzák, visszaszorítják, mi több, a településeket olyan helyzetbe hozzák, hogy intézményeket vonjanak össze. És a forrásoldal biztosítása a másik oldalon nem teremtődött meg. Én valóban azt mondom, hogy igenis toljuk ki a határidejét ennek a rendszernek, és készüljön el egy olyan esélyegyenlőségi törvény, amit nem évente kell majd újból, különböző módosításokkal megspékelve, állandó változtatásra ítélni, az intézményeket, adott esetben a településeket abba a helyzetbe hozni, hogy állandó jelleggel az új törvényi módosításokhoz igazítva próbálják meg a rendszert kialakítani. Készüljön el egy hosszú távú törvény, stratégiai célokkal megfogalmazva és hozzárakva a forrásokat. Mert hiába készülnek el a törvények, hiába vannak a módosítások, ha a másik oldalon a forrás megteremtése hibádzik, és egyszerűen nincs esélyük arra, hogy azt a tervet, amit kidolgoznak, kialakítanak, forrásoldalról is meg lehessen támogatni, és valóban végre is tudják hajtani.

Itt lehet beszélni a kistelepüléseken akár az orvosi ellátásról, a szociális, egészségügyi, oktatási kérdésekről, egyre jobban szakadnak le a kistelepülések, ebből adódóan egy olyan ösztönzési rendszert kell kialakítani, ahol az élet minden területe, minden szegmense a kistelepülések esetében is rá tud épülni arra a rendszerre, amelynek révén uniós forrásra is tudnak pályázni, a másik oldalon pedig az elkészített tervet valóban végre is tudják hajtani. Szeretném erősíteni államtitkár urat és a törvényjavaslatot benyújtókat is, hogy igenis szükség van arra, hogy legyen egy lélegzetvétel, és olyan törvény készüljön el, ami hosszú távon stabilizálni tudja az esélyegyenlőség valódi fogalmát.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót két percben Nemény András képviselő úrnak, MSZP.

DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Ékes József úrral abban maximálisan egyetértek, hogy ezt a kérdést nem rövid távon kell kezelni, ez sokkal komplexebb, bonyolultabb ennél. Babák Mihály mondta, hogy Szarvason nem tudott ilyet készíteni, mert nem tudta a törvényi előírásoknak pontosan megfelelően elkészíteni ezt az esélyegyenlőségi tervet. Én egy megyei jogú városban lakom, Szombathelyen, ahol van ilyen esélyegyenlőségi program. Éspedig azért van, mert a legtöbb pályázat ezt előírja. Tehát ha nem lenne, és nem tudnánk ezt abszolválni, akkor pontokat veszítenénk az európai uniós pályázatoknál.

Az viszont igaz, hogy tartalmilag nem fedi le azt a funkciót, amire született, amire hivatott lenne, hiszen a legtöbb ilyen terv az íróasztalfióknak készül, és csak az adott pályázatokhoz nyújtják be. Annak azonban, aki pályázni akar, el kell készítenie. Abban kellene közösen gondolkodnunk, hogy hogyan lehetne ezt tartalmilag megváltoztatni, azonban szerintem és frakciónk szerint az nem megoldás, hogy a határidőt most eltoljuk.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percben megadom a szót Kiss Sándor képviselő úrnak, Jobbik.

DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselők! Egy kívülálló azt láthatja ebből a törvényjavaslatból, hogy az önkormányzatokra megint rásózunk egy feladatot, megint gondot varrunk a nyakukba, de erre forrást nem biztosítunk. Nagyon hiányolom ebből a javaslatból, hogy nincs egy sor arra vonatkozólag, hogy forrást kell biztosítani az önkormányzatoknak ezen tervek elkészítésére. Itt hallottam az előttem szólókat, és az volt a benyomásom, hogy itt a parlamentben valóban az íróasztalnak készíttetünk az önkormányzatokkal dokumentumokat, aminek mintha nem lenne igazából értelme. Az előttem szóló elmondta, hogy milyen jó esélyegyenlőségi programja van Szombathelynek, de valljuk be, azt mondta, hogy ennek semmi értelme nincs.

Ha itt bevalljuk azt, hogy olyan törvényeket alkot a parlament, amelyeknek gyakorlati haszna nincs, akkor próbáljuk meg erről az oldalról megközelíteni az egészet. Nekem erről ez a véleményem. Nagyon sajnálom azokat az önkormányzatokat, amelyek szeretnének pályázatot benyújtani, de még plusz egy ilyen gondot varrunk a nyakukba, és kötelezően, ezt hozzá kell tennem.

(9.40)

Én alapvetően teljes mértékben egyetértek ezzel a törvényjavaslattal, csak mindenképpen arra szeretném felszólítani a képviselőtársaimat, fogalmazzuk bele, hogy hogyan segítjük az önkormányzatokat anyagilag és szakemberrel is.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Ivády Gábor képviselő úr, LMP.

IVÁDY GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hogyha kiindulási alapként azt vesszük, hogy itt nem ki akarunk pipálni egy esélyegyenlőségi tervet, hanem azt szeretnénk, hogy az önkormányzatok és az intézmények olyan programmal rendelkezzenek, amely valódi tartalmat is magában foglal, és ez alatt azt értem, hogy nyilván meg lehet egy szakértő bevonásával csinálni egy olyan programot, amely megfelel az elvárásoknak, akár a szakmai elvárásoknak, de a cél talán az, hogy az önkormányzati döntéshozatalok és az intézményvezetők olyan gondolkodásmódot kapjanak ez által a program által, amely egyébként minden egyes részfeladatnál, részkérdésnél, amikor ők döntéseket hoznak, akkor az esélyegyenlőség ott legyen valahol az agyuk hátsó zugában.

Én is szeretnék kitérni az anyagiakra. Én egyáltalán nem vagyok borúlátó. Egy kistelepülés polgármestereként is azt mondom, hogy az esélyegyenlőségi program jelen pillanatban egyébként megoldhatatlan egy 400 fős település, mint Ivád esetében. Az elkészítéséhez nagyon sok segítségre van szükségünk, ez lehet anyagi, de még jobb lenne, hogyha nem kifizetnék nekünk azt, amibe ez az egész kerül, hanem szakmai segítséget kapnánk, akár egy alapcsomagot, egy know-how-t, vagy nem tudom pontosan, hogyan nevezzük meg, amely elérhető interneten, nyomtatott formátumban. És utána, következő lépésként, ha úgy biztosítanának nekünk szakértőket, a kistelepüléseknek, ahogy azt megtették egyébként az intézményeknél történő esélyegyenlőségi programnál, ami azt jelenti, hogy például a halmozottan hátrányos helyzetű térségben lévő intézményeknél nem kellett a szakértő, illetve átvállalták a szakértők költségeit, akkor ez azt jelenti, hogy valóban az olyan kis települések is hozzájuthatnak egy érdemi esélyegyenlőségi programhoz, amely nem csak egy pipa valahol a tennivalók listának a végén.

Igen, ezt nem akarom megismételni, de valóban nem sok értelme van ennek a programnak akkor, hogyha ez az íróasztalnak készül. Sőt, amikor kétévente majd felülvizsgálni kell ezt a programot, az nagyon-nagyon jó lenne, ha ott megjelenne a szakmaiság, és az elmúlt két év tapasztalatát valóban egy szakértő bevonásával az egész testület át tudja gondolni. Én talán, ha jól gondolom, akkor nem ebben a törvényben kell majd szabályozni azt, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű települések kieshessenek, vagy hogy milyen módon szabályozzák a szakértők bevonását. Sőt, talán az önkormányzati bizottsági ülésen hallottuk azt, hogy egy olyan módosítást is be kívánnak nyújtani, miszerint a nagyobb települések, ahol megvan a szakértő, ne kelljen ahhoz a szakértői listához hozzányúlni, amelyik tartalmazza a szakértőket, hiszen meg tudják oldani házon belül.

Engedjék meg, hogy egy példát elmondjak arra, ugyan ezt intézményesíteni nem lehet, de hogy hogyan lehet határon belül is akár testvértelepülési együttműködést létrehozni, hogy tudják segíteni a nagytelepülések a kicsiket. A XVI. kerületi önkormányzattal Ivád község önkormányzatának nagyon jó a kapcsolata. Amikor egy pályázatnál arról volt szó, hogy nem adhatjuk be a pályázatot, ha nincsen - ha jól emlékszem - ifjúsági koncepció, ifjúsági programja a településnek, akkor egyszerűen a polgármester úrral felvettük a kapcsolatot. Nekik megvolt a XVI. kerületben a szakértőjük, és tulajdonképpen két munkanapot kértünk, talán hármat ettől a szakembertől. Az első nap eljött a településre, átbeszéltünk mindent, a részleteket megbeszéltük e-mailen, a második-harmadik nap visszajött, és összeraktuk a koncepciót. Nem került senkinek semmibe, a XVI. kerületnek három napra kiesett ez a szakembere, és egy 400 fős hevesi kistelepülésnek tökéletes, szakmailag elfogadható ifjúsági koncepciója van. Én szorgalmazom azt, és itt szólok a nagytelepülési polgármestertársaimhoz, hogy ezeket a lehetőségeket próbálják meg biztosítani a kisebbeknek, keressék a kapcsolatot, hogy hol tudnak segíteni. Mint említettem, ezt intézményesíteni nem lehet, ezt én csak így zárójelben jegyzem meg.

Egyetlen mondatot még engedjen meg, államtitkár úr, hogy a megyéhez hozzáfűzzek. Valóban úgy van, hogy az intézményeknek, a közigazgatási intézményeknek el kell készíteniük ezeket az esélyegyenlőségi programokat. Én azt mondom, hogy miért ne kelljen a megyének is. Hogyha azt a célt nézzük, amit az elején mondtam, hogy a döntéshozók fejébe próbáljunk meg azáltal a gondolataiba és a döntéshozatali eljárásokba belevinni egy kis esélyegyenlőségi részt vagy egy hátsó gondolatot, akkor én azt mondom, hogy ha csak ennyi célja lenne vagy ennyi eredménye, akkor megérné az, hogy Heves megye... - bocsánat, Heves megyét mondok állandóan, de nem ártana Heves megyének; ha a megyéknek is el kellene készíteni ezt a programot.

Köszönöm szépen a szót. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces hozzászólások következnek, elsőként Ékes József képviselő úr, Fidesz.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Talán Ivády Gábor képviselőtársam mondta ki az igazat: halmozottan hátrányos intézmények, halmozottan hátrányos térségek, halmozottan hátrányos települések, és egészen biztos, hogy ez a törvényi módosítás esélyt és lehetőséget ad arra, hogy a társulási besorolási mérőszámok kérdését is át kell alakítani. Mert át kell majd alakítani, és ez az új kormánynak lesz a feladata, hogy valóban az ilyen szempontok, amiket ön is elmondott, hogy a hátrányos helyzetű, halmozottan hátrányos helyzetű intézmények is más kategóriával és más besorolással bírjanak.

Ha végignézi az elmúlt időszak pályázatait, higgye el nekem, hogy nem azok az intézmények kapták meg elsődlegesen az uniós forrásokat, támogatásokat, amelyek halmozottan hátrányos besorolással bírtak, hanem ott, ahol a lobbiérdek sokkal erősebb volt, és talán annak alapján születtek meg a döntések. Én bízom benne, hogy ezzel esélyt adunk arra, hogy valóban egy olyan esélyegyenlőségi törvény tudjon kialakulni, és majdan később valóban a besorolási mérőszámokat is majd úgy kell alakítani, hogy a halmozottan hátrányosak kerülhessenek kiemelt szempontok alapján is elbírálásra.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Babák Mihály képviselő urat illeti a szó.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy vettem észre, hogy szocialista képviselőtársaimnak eléggé szelektív a memóriájuk, ugyanis - most tessenek megfogódzkodni - a 120/2010-es kormányrendelet rendelkezik a végrehajtási rendeletet illetően, amely az egyenlő bánásmód és esélyegyenlőségi törvény végrehajtására vonatkozik. Tehát 2010., 120/2010., április 16-án jelent meg a Magyar Közlönyben. Tetszenek érteni? A határidő előtt kettő hónappal szabályozzák a végrehajtását ennek a törvénynek a kormány részéről. Mi ez, ha nem egy biznisz, amelyet még be kívántak betonozni, amelynek nem tudnak megfelelni azért, mert meg sem jelent a névjegyzék, és nincsenek meg a szempontrendszerek, és nem jelölték ki a szakértőket a települési esélyegyenlőségi terv készítéséhez.

Tetszenek már érteni? 2010-ben, április 16-án jelent meg - dr. Hegedűs Norbert fiatal kollegámtól érdeklődtem meg pontosan a dátumokat -, ezt én elolvastam, és szerettem volna végrehajtani. Nos, tehát, azért ugye, látják a komolytalanságát az egész ügynek, hogy 2003-ban rendelkezik egy törvény, meghozza a tisztelt Ház, a parlament, és 2010-ben pedig kormányrendelet rendelkezik a végrehajtásáról. Azért terjesztették be képviselőtársaim a határidő módosítását, mert képtelenség megcsinálni.

Ne beszéljenek összevissza! Mindenki csinált valamilyen esélyegyenlőségi tervet, de most jelent meg egy kormányrendelet a végrehajtásáról, 2010-ben, ennek nem tudunk megfelelni, ezért kell módosítani a határidőt. Minden település csinált valamilyen esélyegyenlőségi tervet, meg különben is benne van egy tisztességes képviselő-testület fejében, egy polgármester fejében, egy hivatal fejében, hogy XXI. századot írunk, és meg kell adnunk az egyenlő bánásmódot és esélyegyenlőséget. Lehet, hogy a szocialista polgármestereknél nem divat, de a jobboldali polgármestereknél, a polgáriaknál ez divat, hogy emberben gondolkodnak és nem bizniszben.

(9.50)

Tehát azért kell módosítani a határidőt, mert lehetetlen a végrehajtása a végrehajtási rendeletnek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Kővári János képviselő úr, Fidesz.

KŐVÁRI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Jómagam annyiban szeretnék egy picit itt a vitához hozzájárulni, hogy láthatóan feszül egymásnak kétféle gondolkodás, az egyik területi alapú, a másik egy intézményi megközelítésű. Én arra tennék kísérletet, hogy ezt a két álláspontot valahol próbáljam meg közelíteni, ugyanis az egyenlő bánásmód követelménye alkotmányos követelmény, és az alkotmányunk biztosítja azt, hogy minden magyar állampolgárnak joga van az egyenlő bánásmódhoz, illetve hogy az emberi méltóságát minden helyzetben gyakorolhassa.

A következő kérdés ebből levezetve az, hogy kinek kell biztosítani ezt a jogot. És akkor itt már azt gondolom, hogy talán közelít a két álláspont egymáshoz, hogy természetesen elsődlegesen kötelessége ez az államnak és az állami intézményeknek, az önkormányzatoknak - és akkor ide kell értenünk a megyei önkormányzatot éppen úgy, mint a települési önkormányzatot - és az intézményeknek is, hiszen ezek azok a szolgáltatások, ezek azok a forrást biztosító fenntartók, akik tudnak tenni azért, hogy ne csak írott malaszt legyen ez az egyenlő bánásmódról szóló törvény, hanem valódi megvalósult gyakorlat.

Éppen ezért arra tennék javaslatot, hogy gondoljuk végig ebből a megközelítésből, tehát valóban a szükségletek felől megközelítő gondolkodással gondoljuk végig, hogy ki mindenki tud tenni azért, hogy az egyenlő bánásmód megvalósulhasson minden szinten. Úgy gondolom, hogy ebbe a megyei önkormányzatok éppen úgy beletartoznak, hiszen működtetnek intézményeket, van településrendezésiterv-koordinációs feladatuk, van foglalkoztatási koordinációs feladatuk az önkormányzati törvény szerint - ide tudjuk idézni.

Tehát azt gondolom, hogy a megyei önkormányzatok, települési önkormányzatok és az intézmények, ezek azok a felelős szervezetek, igazgatási szintek, amelyek forrást tudnak biztosítani az egyenlő bánásmódhoz, vagy meg tudják valósítani azt a szolgáltatást, amiben az egyenlő bánásmód lehetővé válik mindenki számára.

Úgyhogy arra kérném az előterjesztőket is, hogy ezt a megfontolást, tehát még egyszer mondom, a feladat megoldása felőli megfontolást is nézzék, ne csak a területi elvet, és akkor talán találkozik ez a két gondolkodás, ami úgy érzem, hogy itt egymásnak feszül.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre megadom a szót Pál Tibor képviselő úrnak.

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy hallgatom a vitát, egyre inkább az látszik igazolódni, hogy itt nem egyszerű határidő-módosításról van szó. Ahogy hallgatom Ékes képviselő urat, Babák képviselő urat, mi mindenre ad megrendelést a kormánynak, abból azt látom, hogy nem az előterjesztésről van szó. Tehát amit az elején mondtam, hogy itt látszólag egy időpont-módosítás van, de valójában nem erről szól a vita, hanem egészen másról, és úgy látom, hogy más irányba is kanyarodik. Ezt az aggályomat fejtettem ki az első hozzászólásban.

De az azért számomra egy kérdés, hogy ha most azt mondják az előterjesztést támogatók, hogy azért kell időpont-módosítás, hogy el lehessen készíteni az esélyegyenlőségi tervet az új időpontra, azaz októberre, mert összesen három hónapról van szó, Babák képviselő úr, amit én még el is tudnék fogadni, tehát együttműködést is tudok mutatni; de akkor tényleg az a kérdés az előterjesztő számára, hogy miért módosítja úgy a jelenlegi zárórendelkezéseket, hogy a 20 ezer fő alatti kistelepüléseket, akik számára 2011. január van most előírva az esélyegyenlőségi terv elkészítésére, ezt is kiveszi a mostani módosításból. Hiszen nekik még fél évük lenne arra, hogy elkészítsék ezt a tervet, addigra lesznek szakemberek, minden meglesz.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Azért nem értem, ezt miért kellett kivenni, hiszen pont amiről itt szó volt Ivády képviselő úr által, Ékes képviselő úr által, hogy a kistelepüléseknek kell hogy legyen ilyen terük; bőven fél év elég lenne, és mégis az előterjesztő ezt kiveszi az előterjesztésből, és azt mondja, hogy az ő számukra is majd új időpontot ír elő. Igazából erre nem hallottunk választ, és egyre inkább azt hallom a hozzászólásokból, hogy már nem az időpontról van szó, hanem egy, a polgári értékeket tartalmazó új esélyegyenlőségi törvényt kell benyújtani a parlament elé.

Erre utaltam az elején, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez itt nem időpont-módosításról szól, hanem egészen más tartalmat takar az előterjesztés.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Köszöntöm képviselőtársaimat.

Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak. Öné a szó, képviselő úr.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szólás lehetőségét, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Pál képviselő úr már többet magyaráz a törvénybe, mint amit kérünk. Van egy határidő-módosítási kérelem, amelyben köztünk is vita van még, kevés a három hónap, és lehet, hogy év végéig, lehet, hogy különben jövő évig, majd még megfontolják a képviselőtársak, hogy bizottsági módosítóval kitolják ezt a határidőt. Ugyanis nincs még névjegyzék, tisztelt képviselő úr.

A másik: önöknek 2003 óta lehetett volna lelkiismeret-furdalásuk a tekintetben, hogy ne 2010. április 16-án adjanak végrehajtási rendeletet ennek a törvénynek. Azért testvérek közt is eltelt hét év a törvény keletkezése és a megszületett végrehajtási rendelt között, ami lehetetlen állapotokat állított elő a települési önkormányzatoknak az esélyegyenlőségi terv elkészítését illetően, hisz nincsenek meg az objektív feltételei.

Másodszor: nyilvánvalóan olyan tervet kell készíteni, amelyhez lehetőség van forrásokat is biztosítani, és ezt meg kell fontolni.

Harmadszor: az pedig nagyon fontos, hogy a korábban nem egyeztetett és nagyon fontos törvény, amely megszületett a Házban, ne toldozgatva legyen, hanem más értékrend szerint, XXI. századi értékrend szerint az embert és az esélyegyenlőséget, az egyenlő bánásmódot szem előtt tartva egy új törvényt alkosson a tisztelt kormány. Erre kértem fel, erre tettem javaslatot, hogy szíveskedjenek egy megfontolt, egyeztetett új törvényt beterjeszteni.

A másik: a meglévő törvénynél, hogy kapjunk póthatáridőt, mert se pénz, se idő, amit önök megszabtak korábban. Úgyhogy önöknek lehet lelkiismeret-furdalásuk, nem is vették komolyan ezt a kérdést. Hét év eltelt, és semmi nem történt.

Köszönöm szépen, hogy szólhattam. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem képviselőtársaimat, az adott napirendi pont keretében kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Mivel felszólalót nem látok, így most az általános vitát lezárom.

Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a közbeszerzésekhez kapcsolódó kifizetési szabályok módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Bencsik János, Szatmáry Kristóf, Fidesz, képviselők önálló indítványát T/389. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Szatmáry Kristóf úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr.