Felszólalás adatai

Azt kell mondani, hogy ez egy olyan javaslat, olyan államközi egyezmény, amely bizony hosszú távon célozza meg annak a kérdésnek a megoldását, amit úgy hívunk, hogy energiaellátás-biztonság. Az köztudomású - és a viták során elhangzott -, hogy a mai működő négy paksi blokk élettartama 2032-2036 között megszűnik, ez már a meghosszabbított élettartam vége, azt követően kell pótolni a paksi erőmű kapacitását, legalább olyan szinten, mint amilyen szinten most rendelkezik kapacitással.

(20.20)

Sokszor vita van azon, tisztelt Ház, hogy jogosult-e a kormány ilyen szerződést aláírni, és ennek megvannak-e a közjogi feltételei. A parlamenti vita előtt a kérdések órájában az ombudsmanhelyettes, Szabó Marcel úr elég karakteresen és egyértelműen fejtette ki azt az álláspontját, hogy figyelemmel a 25/2009. országgyűlési határozatra, valamint a 2011-ben bekövetkezett atomenergiáról szóló törvénynek a módosítására, ma már ez a lépés, amit a kormány tett, hogy aláírja azt a megállapodást, ez teljesen megfelelő közjogi alapokon nyugszik. Tovább erősíti a közjogi alapokat az a tény is, hogy szemben, mondjuk, a Déli Áramlatról szóló megállapodással, amelyet a szocialisták írtak annak idején alá szintén az orosz kormánnyal vagy a Gazprommal, de mindenesetre az orosz féllel a magyar állam nevében, annak a magyar közjogba történő iktatása nem történt meg. Ezzel szemben a most tárgyalandó meg tárgyalt törvényjavaslat arról szól, hogy ez a megállapodás itt a parlamenti vita lefolytatását követően miképpen lesz a magyar jogrendszer része. Tehát lehetőség volt arra, hogy a 25/2009. országgyűlési határozattal elindított folyamatokban egy jelentős előrelépés történjen, de ez még nem a végső lépés, tisztelt képviselőtársaim, hanem egy olyan keretegyezménynek az elfogadását jelenti, amelynek végrehajtása során, végrehajtása eredményeként remélhetőleg helyettesíteni tudjuk a kieső kapacitásokat, sőt egy pici bővítésre is van lehetőség mintegy két blokk 1000 megawattos teljesítményű, összesen 2000 megawattos teljesítményű atomerőműnek a megépítésével.

Ugye, nagyon sokan mondják, főleg, akik vitatják az atomenergia jogosultságát, hogy miért kell ezt most megcsinálnunk. Tisztelt Ház! Hát valahol el kell kezdenünk az atomerőmű megépítésének a folyamatát! El kell kezdenünk, mégpedig oly módon, hogy aláírták a szerződést kint Moszkvában, most mi azt fogjuk csinálni, hogy ennek a szerződésnek a hatályba léptető feltételeit fogja a Magyar Országgyűlés biztosítani azzal, ha elfogadja ennek a szerződésnek a magyar közjogi rendszerben történő kihirdetését. Ugyanis magának a szerződéstervezetnek van egy fontos hatályba léptető feltétele, nevezetesen akkor lép a felek között hatályba ez az államközi egyezmény, hogyha a felek eleget tettek a hatálybalépéshez szükséges hazai eljárásoknak, nevezetesen mind az orosz parlament, a duma, valamint a Magyar Országgyűlés is a megfelelő kihirdetését foganatosítja az egyezménytervezetnek.

Azt is szokták mondani, hogy elhamarkodott, nem tudjuk, hogy mi van benne, illetve nem tudjuk, milyen megállapodásokon keresztül valósul meg a Paksi Atomerőmű fenntartása, és hát ezért is sok a bizonytalanság. Kérem tisztelettel, ez egy olyan megállapodás, ami egyébként bármikor a felek részéről egyoldalúan felmondható. Az, hogy milyen üzleti kondíciók mellett fog maga az objektum megépülni, az a következő lépése lesz e szerződéses felhatalmazás alapján magának az eljárásnak. Akkor fogjuk a számokat látni a tekintetben, hogy milyen összegbe fog kerülni ez a beruházás, hogyha ismerjük, megkötődik, egyébként e keretegyezményben meghatározott megállapodások megkötődnek, megkötődnek a kivitelezésre, megkötődnek a pénzügyi finanszírozásra is.

A pénzügyi finanszírozás oldaláról sok kritika hangzik el, szerintem teljességgel megalapozatlanul. Amikor azt vitatják, hogy miért nem hozza be a kormány ezt a pénzügyi megállapodást ide, a parlamenthez, az még egy korai kérdés. Korán kérik ezt tőlünk; de a koraiság mellett van egy másik gondja is ennek, hogy a hatályos magyar közjog szerint nem is kell behozni ide, ennek a törvénytervezetnek az elfogadásával meglesz az a felhatalmazása a kormánynak, hogy ezt a pénzügyi megállapodást a lehető legkedvezőbb kondíciók mellett alá tudja írni.

Kérdezem, egy költői kérdést engedjék meg, hogy feltegyek: vajon 2009 októberében, amikor a Magyar Köztársaság, akkor még ez volt a hivatalos neve ennek a hazának, a Magyar Köztársaság kormánya úgy döntött, hogy 14 milliárd euró hitelt vesz fel az IMF-től, valamint az Európai Központi Banktól, akkor, tessék nekem megmondani, ki emlékszik arra, hogy behozták ide, a parlament elé ennek a 14 milliárd eurós kölcsönnek az elfogadását? Nem emlékszik erre senki, nem azért, mert rossz az emlékezete a tisztelt Ház jelen lévő tagjainak, hanem azért, mert ilyen nem történt meg. 14 milliárd eurót költöttek el, idézőjelben mondva, és hangsúlyozom, idézőjelben mondva a "jó" gazdasági tevékenység eredményeként munkabérekre, közintézményeknek a fenntartására, minden olyan dologra, ami ahhoz kellett, hogy az állam működjön. Mert itt volt az államcsőd, tisztelettel mondom. Ma 10 milliárd eurós hitelkeretről van szó, illetve annak a lehetősége teremtődik meg ebben az államközi egyezményben. Olyan 10 milliárd euró, amit befektetünk, kérem tisztelettel. Építünk egy korszerű atomerőművet, egy olyan atomerőművet, amelyik azon túl, hogy termeli az áramot, a beruházás ideje alatt a tervek szerint 40 százaléknyi magyar munkaerőt, magyar vállalkozót fog foglalkoztatni. Nem tudjuk, hogy 10 milliárd lesz-e, de annak az összegnek a 40 százalékát, amit el fogunk erre az atomerőműre költeni, annak a 40 százalékát magyar vállalkozások fogják úgymond munkájuk ellenében megkapni. Természetesen, ahogy Varga miniszter úr mondta, ennek számos költségvetési előnye, foglalkoztatási előnye és számos gazdaságnövelő előnye is lesz remélhetőleg, és ilyen alapon azt kell mondanom, hogy ez nem egy kidobott pénz, ez nem olyan hitel, amit úgymond az életszínvonal fenntartására, az állam minimális működésének a fenntartására veszünk föl, hanem ez egy értéket teremtő, értéket hozó hitel.

Nagy kérdés, tisztelt képviselőtársaim, és a vita igazából arról szól, hogy kell-e az atomenergia a jövő Magyarországa számára vagy nem kell. (Dr. Schiffer András: Nem kell!) Az LMP-nek van egy nagyon sarkos véleménye. Engedjenek meg egy fordulatot ebben, ők a zöldpártok között is talán az egyik legszélsőségesebb párt (Dr. Schiffer András: Hány van még?), ilyen módon lehet ezt mondani, de ez a héttagú parlamenti képviselőcsoport elég hangosan hallatja a hangját. Nagyon helyesen teszik, tisztelt képviselőtársaim, ugyanis, ha ez a véleményük, itt a helye, hogy elmondják. És nagyon nagyra tartom az önök következetes magatartását, még akkor is, ha nem értek vele egyet. Hogy önök nem úgy futnak a mezőn, mint a nyúl a róka elől, hogy jobbra mutat és balra megy, ahogy teszik a szocialista képviselőtársaim, hanem egy következetesen végigjárt, végiggondolt, koherens elgondolással jönnek ide, és vitatkoznak. Úgyhogy ezt csak becsülni tudom, de mondom, nem tudok egyetérteni önökkel. Mert van egy nagyon fontos másik eleme az egész előzményrendszernek, nevezetesen a 2011-ben elfogadott energiastratégia, ahogy korábban az ombudsmanhelyettes is mondta, ez alapozta meg, hogy ebben a kérdésben, hogy legyen-e atomerőmű-fenntartás és -bővítés, ebben ez is egy nagyon fontos közjogi elem.

Mit mond ki ez az energiastratégia? Elsősorban azt, hogy három lábon, mint a jó suszterszék, kell hogy álljon a magyar energiának a forrásrendszere: atomenergia, fosszilis, ezen belül elsősorban a szénalapú, és a harmadik a megújuló energiaforrások hatékonyabb és még nagyobb felhasználása.

(20.30)

Úgy gondolom, figyelembe véve azt, hogy Magyarország elindult egy iparosítási úton, elindult egy munkahelyteremtő, munkaalapú társadalom kiépítésében, attól nem kell félni a következő időszakban... - és nem csak a 2030-ig terjedő időszakra gondolok, maga a stratégia az "Energiastratégia 2030" címet viseli, de 50 éves kitekintéssel. Abból azt lehet látni, hogy mindenféleképpen arra a közel 10 ezer megawattos energiatermelésre - hazai energiatermelésről van szó - szükség van, az biztosítja Magyarország gazdaságának függetlenségét, az energiaellátás biztonságát, és reményeink szerint egy ilyen atomerőmű megépülésével és a megépülés során és annak kapcsán termelt áram árának versenyképességével a gazdasági versenyképességet is tudja biztosítani. Mert ne legyenek illúzióink, kedves barátaim, kedves képviselőtársaim! A magyar és az európai gazdaságnak kulcskérdése lesz a következő években, hogy miként oldja meg azt a versenyhátrányát, amit az amerikai, harmadik világbeli olcsó energiára alapozott gazdaságok támasztanak vele szemben. Nem lehet az európai gazdaság versenyképes, ha az itt termelt és felhasznált energia ára magasabb, mint az Egyesült Államokban vagy Dél-Amerikában, vagy esetleg a Távol-Keleten megtermelt energia ára.

Ez számtalan kérdést felvet. Mindenkinek meg kell gondolnia, hogy bizonytalanságra vár, vagy meg kell gondolni azt, hogy a maga erejéből a lehető legjobban biztosítja a független energiaellátását. Egyébként az Energiastratégia 2030 ki is tér arra, hogy függetlenségre kell törekednünk. Ezt a függetlenséget, tudom, sokan vitatják. Azt mondják, elhangzott LMP-s oldalról is, akik következetes álláspontot mondanak, a kevésbé következetes szocialista oldalról, hogy kérem szépen, kiterjesztjük, fenntartjuk a függőségünket az orosz állam irányába. Ha ki akarjuk váltani ezt a 2000 megawattot, tisztelt képviselőtársaim, és mondjuk, gázos erőműveket akarunk építeni, akkor milyen függőséget tartunk fenn? Melyik a jobb, a nagyobb függőség az orosz államtól? Ki kell mondani, hogy a gáz, amit ebben a térségben versenyképesen be tudunk szerezni, még ha Nyugat-Európából is szereznénk be a határkeresztező vezetékeken keresztül ezt a gázt, tekintettel az orosz-német szövetségben megépített, Lengyelországot, Belorussziát, Ukrajnát elkerülő vezetékre, ott is alapvetően orosz gáz van, a nyugat-európai piacnak abban a szegmensében is, ahova mi még gazdaságosan el tudunk menni gázért. Tehát nem tudjuk megkerülni a függetlenség kockázatát, ha csak gázos erőművekre alapozunk, és ezzel biztosítjuk a magyar gazdaság stabil és versenyképes energiaellátását.

Minden olyan érv, amit el tudunk mondani a Paksi Atomerőmű mellett, az nem érzelmi kérdés. Elsősorban rideg szakmai racionalitás, elsősorban üzleti kérdés. Ha feltesszük a kérdést, hogy üzletileg miért pont az orosz féllel kell nekünk atomerőművet építeni, ebben az üzleti kérdésben hangsúlyoznunk kell, hogy Paks jelenlegi négy blokkja is orosz készítmény, orosz technológia. A hűtőrendszer például olyan orosz tervek alapján készült és a mai napig is működik, köszönhető a technológiát jól ismerő és üzemeltető mérnököknek, technikusoknak és munkásoknak, hogy kérem szépen, az elegendő még a bővített energiatermelésnek is, tehát nincs kockázata. Ezt a technológiát jól ismerjük, ez olyan, mint egy matchbox, egymásba lehet illeszteni. Párhuzamos működtetésre van lehetőség. Ne feledjük, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Roszatom a maga technológiai tudásával az egyik legfejlettebb szállítója a reaktoroknak és a hozzá szükséges egyéb főbb berendezéseknek. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: A világon!) A világon, így van. Tehát versenyképes az amerikaiakkal, a japánokkal és franciákkal. Együtt, egymással szemben indulnak sok esetben, és sok esetben az orosz társaság tudja elnyerni a projektek megvalósításának lehetőségét.

Felvetődött a bizottsági üléseken az, hogy magának az államközi egyezménynek, a keretszerződésnek van egy olyan része, amely szerint 20 évig garantálják, hogy elviszik a használaton kívüli fűtőelemeket Oroszországba, és aztán majd visszahozzák. Mit fogunk mi ezzel csinálni? Ez alatt a 20 év alatt nekik kezelniük kell ezeket a fűtőelemeket, tehát már nem olyan állapotban jönnének vissza egyrészt. Másrészt vállaltak egy felújítási kötelezettséget is, ami nem egy üres szólam. A Roszatomnál harmadik fázisú atomreaktorokról van szó, de papíron már ott van egy negyedik fázisú is, aminek a kísérletét most fogják elvégezni. Ez azért különleges a jelenlegi használt és ismert technológiákhoz képest, mert ez igenis képes arra, hogy felhasználja a már elhasznált, felhasznált fűtőelemeket. Kiveszi belőle a plutóniumot, az uránt, és újra tudja hasznosítani. Tehát ezzel azt akarom mondani, és ha optimisták vagyunk, reménykedhetünk is ebben, és miért ne lennénk optimisták, hogy nem lesz orosz érdek ennek a visszaszállítása, ha egyébként piacképesen tudják értékesíteni azokat az erőműveket, amelyekről most mint tervekről beszélünk, és ha ezek a tervek megvalósulnak, ennek a fűtőelem-ellátását is tudják ezekből a már használt, Magyarországról odakerült fűtőelemekből biztosítani.

Tudom, hogy ez egy elég merész vízió, de benne van a képben. Ez a 20 év rengeteg mindenre ad lehetőséget. Ismerve a technika, a technológia fejlődését, annak a dinamizmusát, nem hiszem, hogy túl merészek ezek az álmok, nem hiszem, hogy túl - mondjam azt - voluntarista lenne az elképzelés. A hídon akkor kell átmenni, szokták mondani, amikor ott leszünk. Remélem, hogy amikor odaérkezünk húsz év múlva, abban a kellemes helyzetben leszünk, hogy nem kell a szerződésnek ezt a feltételét ilyen értelemben komolyan venni. Illetve komolyan kell venni, de lesz lehetőségünk ennek az újratárgyalására.

Tisztelt Ház! Még annyit szeretnék mondani, hogy elhangzott, hogy kell-e még ebben az energiamixben a zöldenergiának, a megújuló energiának a hasznosítása és használata. Igen, kell, ebben a magyar állam elkötelezett. A magyar államnak vállalásai vannak, ezeket a vállalásokat teljesíteni fogjuk, hogy a megújuló részarányt olyan szintre hozzuk fel, ahogy azt mi vállaltuk. Ebben nem is állunk rosszul, bár meg kell mondanom kritikusan, hogy a teljesítéshez igen komoly részhajrát kell csinálnunk a következő öt-tíz évben, de remélhetőleg ez meg fog valósulni.

De mire jó a megújuló energia felhasználása? Az én elképzelésem, illetve a szakemberek szerint elsősorban nem fogja szolgálni az igen energiaigényes iparágak biztonságos energiaellátását. Nem fogja szolgálni az üvegiparnak, a vegyiparnak, a kőolajiparnak, az építőiparnak, az építőipari termékeket előálló iparnak, az autóiparnak az ellátását. Annak ellenére nem tudja szolgálni, mert oda megfelelő energiamennyiség is szükséges és biztonságos ellátás. Arról nem lehet szó, hogy álljon le egy autógyár szalagja, mert éppen nem fúj a szél. Arra viszont kiválóan alkalmas lesz, hogy a közösségi épületeket, a lakóházakat, a lakásokat energiával lássuk el. Az épületeket lássuk el energiával, remélhetőleg - a kormány tervei szerint - ebben a hétéves EU-s költségvetési ciklusban mintegy 700 milliárd forintot fog fordítani a kormány lakóházak és középületek energiahatékonysági mutatóinak javítására, azaz épület-korszerűsítésre és meg fog tudni valósulni az is, az az elmélet realitássá fog válni, hogy a legolcsóbb energia a fel nem használt energia.

(20.40)

De mindemellett természetesen a megújulók alkalmazására és a magyar specialitásoknak megfelelő alkalmazására szükség van, és ezt támogatni is fogjuk minden helyzetben. Az atomenergiát nem azért akarjuk alkalmazni hosszú távon, meghatározóan, hogy a megújuló energiák rovására tegyük.

Az más kérdés - és ahogy Balczó képviselő úr, alelnök úr ezt elmondta, és nagyon pontosan és vele maximálisan egyet tudok érteni -, hogy melyik az a megújuló energiaforrás itt, Magyarországon, abban olyan sok vita nem lehet. Valószínűleg számunkra ami a legjobban hasznosítható lesz, a biogáz és a biomassza, a mezőgazdasági termékek, hulladékok pótlólagos felhasználásából; korlátozott mennyiségben a napenergia és legkevésbé a szél. És ne feledkezzünk el a geotermikus energiaforrásokról, amelyek költségei igen magasak, felhasználása igen kockázatos, mert nehéz biztosan megmondani, hogy a föld alatt abban az üregrendszerben hol szökik el az energia és mit találunk ott, de azért erre van jó példa és egyedi helyeken, tehát lokális megoldásokra kiválóan alkalmas lesz, ami összességében, ha hozzátesszük az ehhez szükséges hálózatfejlesztést, amely azért is fontos, hogy a teljesítménykülönbségeket ki tudjuk egyenlíteni és az elszámolási viszonyokat tisztábbá tudjuk tenni a megújulók használatánál... - de ez megint más szakmai kérdés, más szakmai irány, amiről nem hiszem, hogy most itt kell beszélni.

Azt gondolom, hogy mind a megállapodás jogi, közjogi feltételei, az abban foglaltak vállalhatóak, bátran el lehet fogadni, nem jelent prejudikációt. Még azért szokott lenni az iparban az, amikor összerakják a számokat, a terveket, megvannak a költségek, a bekerülési költségek, megvannak azok a számok, amelyek alapján a működtetés költségei, az üzemeltetés költségei összeállnak, és megvannak a piaci számok, hogy azt a dolgot, amit előállítunk, tervezi-e az adott beruházás, adott értéken el tudjuk-e adni, és van olyan helyzet, nem is egyszer... - nem ezt kívánom ennek a projektnek, de az én praxisomban többször volt már, amikor azt mondtuk, hogy nem, most még nem, nem éri meg.

De el kell indulni azon az úton, hogy ezeket az adatokat az ahhoz értő, szakmailag felkészült előkészítők tudják értékelni, tudják értékelni a pénzügyi finanszírozás megfelelőségét, és nagyon biztos lábakon álló szerződéses rendszert tudjanak ezen keretegyezményre alapozva aláírni, ami remélhetőleg egy nyereséges, az olcsó energiát biztosító és hosszú távon ellátásbiztonságot nyújtó Paksi Atomerőmű bővítéséhez fog vezetni, illetve a fenntartásához fog vezetni. (Dr. Schiffer András: Mitől olcsó? - Dr. Szél Bernadett: Hol vannak a számítások? - Dr. Schiffer András: Hol vannak a számítások?)

Ez alapján mindenféleképpen, úgy tudom, hogy a KNDP támogatni fogja a törvényjavaslatot, és majd a részletes vitában remélhetőleg Schiffer András képviselő úr is és Szél Bernadett képviselő asszony is el tudja mondani a véleményét (Dr. Schiffer András: Van módosítótok?), de arra kérem a képviselő asszonyt - még van rá öt percem -, hogy a bizottsági üléseken meg most, a bizottsági ismertetésben elmondott összecsúsztatásait tegye rendbe. Nem arról van szó, hogy 95 százalékos lehet az a cég, amelybe ez a beruházás megtörténik, hanem legalább 95 százalékos. Ennél lehet több, úgyhogy nem biztos, hogy kell keresni már most azt az 5 százalékot, hogy vajon kié lehet - egy. Kettő: nem helytálló az az érvelés, hogy kérem szépen, a szállító állapítja meg, esetünkben a Roszatom fogja megállapítani az áram árát. Erről szó sincs. Mint tudja nagyon jól, benne van - ha elolvasta, márpedig elolvasta, ahogy önt ismerem, el szokta olvasni az ilyen dolgokat -, itt az erőmű üzemeltetője a magyar állam, a magyar államnak ez a gazdasági társasága lesz és a tulajdonosa is ő lesz. Nem arról van szó, hogy az oroszok diktálnák, miután leszállították az atomerőművet, miután felépítettük közösen az atomerőművet, utána ők állapítják meg, hogy milyen áron értékesíti... (Dr. Schiffer András: Hova mennek a fűtőelemek?) Benne van, elmondtam. Ha képviselőtársam figyelt volna (Kontur Pál: Beszélgetett!) Tessék beszélgetni nyugodtan! Még egyszer elmondom, de inkább elmondom azt, hogy a 7. cikkelyben el tudja olvasni. (Kontur Pál: Mással van elfoglalva.)

Ezek után, miután időm végéhez közeledek, köszönöm a megtisztelő figyelmüket, és kérem a törvényjavaslat támogatását. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Dr. Schiffer András közbeszól.)