Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Asszony! Államtitkár Urak! Régi motoros vagyok sajnos (Derültség.), dolgoztam általános iskolában földrajz-történelem szakos tanárként a rendszerváltás előtt is meg azt követően is, és sok mindent sikerült megélni, a rendszerváltás előtti oktatás világát; ez az az időszak, amiről a fiatalabbak úgy tanulhattak, hogy egy tankönyv volt, és nagyjából pár nap eltéréssel Magyarországon a gyerekek Petőfi Sándor János vitézét tanulták, vagy éppen történelemből Hunyadi törökellenes harcait, volt tanfelügyelet; majd aztán jött a rendszerváltás, tulajdonképpen aztán egyszer csak megszűnt a külső ellenőrzés és értékelés, jöttek a reformok, a permanens reformok az oktatásban, akkor is küzdöttek ilyennel a pedagógusok, és tanterveket írtak.

(20.40)

Tehát volt gond akkor is, mégsem került soha elő az a fogalom, hogy egy pedagógus elégséges szolgáltatást nyújtson, mert az iskolában mindig a jó meg a kitűnő, meg a jeles volt a jó, mindig arra törekedtek, hogy a legjobb szolgáltatást, nevelést, oktatást nyújtsák, és szerintem ez egyébként ma sincs másképp. Köszönet egyébként a pedagógusoknak ma is azért, hogy nem elégséges szolgáltatásra, hanem a legjobb nevelésre és oktatásra törekednek. Különösen az elmúlt évekért is köszönetet kell mondani, mert a Covid teljesen felrúgta az életünket, családokét, gyerekekét, iskolákét, intézményekét, pedagógusokét egyaránt, és mindenki mégis tette a dolgát.

Tisztelt Ház! 16 évig voltam az Oktatási Bizottság tagja, nyolcat kormánypárti oldalon, nyolcat ellenzékben. Nagyon emlékszem arra az időszakra, amit Gelencsér Ferenc hiányol, amikor volt oktatási miniszter. Szeretném elmondani, képviselő úr, bár ma már este itt elhangzott ez, hogy a Medgyessy-, Gyurcsány-, Bajnai-kormányok alatt többször volt, több cikluson át Magyar Bálint miniszter vagy Hiller István, Arató Gergely pedig több cikluson át volt államtitkára az Oktatási Minisztériumnak (Rétvári Bence: Így van!), ma árnyékminiszter. Ez az az időszak, amikor az állami és önkormányzati óvodák és iskolák száma 616-tal csökkent. Ezt azért fontos elmondani, mert a mai nap előterjesztői között ott vannak azok, akik alatt ezek az események megtörténtek, és a teljes intézményhálózat 10 százalékát érintette ez, 90 ezer gyereket.

2006-ban a közoktatási törvény módosítása tulajdonképpen arról szólt, hogy hogyan lehet megszüntetni a falvak és a kistelepülések iskoláit. 381 településen vonták meg a helyben tanulás lehetőségét magyar gyerekektől. Bezártak 283 óvodát, erről még ma este nem is beszéltünk, 1190 óvónő került az utcára, szűnt meg az állása, és 14 ezer tanár került elbocsátásra.

2008. december 10-én történt meg az a szavazás, amikor elvették a 13. havi bért. Arató Gergely, Hiller István, Gy. Németh Erzsébet, Molnár Zsolt, Gyurcsány Ferenc voltak, akik megszavazták. Azért kell visszamutogatnunk és fölemlegetnünk őket, nem Veres Jánost emlegetjük, aki már ciklusok óta nincs itt a magyar parlamentben, mert ezek a szereplők még mindig itt vannak (Vitályos Eszter: És árnyékkormányuk van!), és a mai vitanapnak is előterjesztői.

Csökkentették abban az időben a diákok utazási kedvezményét, fizetős lett az óvodai, bölcsődei étkezés, döntöttek az egyetemi tandíjról, privatizálták a Nemzeti Tankönyvkiadót (Derültség a Jobbik soraiból.  Dr. Brenner Koloman: Rogán jól dolgozik! Mindenki ugyanazt a három mondatot mondja, ez felelős értelmiségi magatartás!), rögtön 20 ezer forint lett egy-egy tankönyvcsomag, miközben ma ez mind ingyenes, és 13 milliárd szerepel a költségvetésben az ingyenes tankönyvellátásra.

Szeretnék szólni az állam szerepéről a közoktatásban, köznevelésben, hiszen emlékszünk arra az időszakra, illetve általában az a helyzet, hogy az állam kötelező feladata a köznevelés, közoktatás fenntartása. Mindig is így volt ez, abban az időszakban is, amikor ezt egyébként átadták az önkormányzatoknak. Emlékszem, még az Antall-kormány idején, amikor a 100 százalékos finanszírozást odaadták, majd a Hornék alatt jött egy szabályozás, hogy a két évvel megelőző teljes bekerülés 80 százaléka, na, az a normatíva. Majd Pokorni Zoltán idején jött az, hogy ez legyen 90 százalék. Tudjuk, hogy ez nyilvánvalóan soha nem volt elég, függött a gyermeklétszámtól, hogy ez 50, 60 vagy 70 százalékra volt elég. Mígnem, ha már visszamutogatunk, akkor Gyurcsány, Bajnai alatt, amikor Arató Gergely volt az államtitkár, ezt a kötelező elemet onnan kivették, és bekövetkezett az az időszak, amiről Kocsis Máté beszámolt mint polgármester, hogy egyharmadára esett vissza a normatíva, ezért voltak ezek a nagymértékű iskola- és intézménybezárások. És ez volt az az időszak, amikor a helyi adóerő-képesség, a helyiadó-bevétel határozta meg az oktatás minőségét, bizony. Úgyhogy ebből a szempontból jó volt a központosítás, és jó volt az, hogy az Orbán-kormány alatt egyébként az 1300 milliárdra rúgó önkormányzati adósság konszolidációja megtörtént.

Kérdezte Csárdi képviselő úr a konkrét számokat. A konkrét számok azok, hogy 2010-ben a magyar állam 1010 milliárd forintot költött a közoktatásra (Csárdi Antal: Nem ezt kérdeztem!), ma, 2023-ban a jövő évi költségvetésben pedig 1806 milliárdot, azaz 80 százalékos a növekedés. A béreknél a konkrétum az, hogy ’13-17 között már megtörtént egy 50 százalékos emelés, majd évente 10 százalék, most pedig azt a célt tűztük ki, hogy 2025-re éri el a pedagógusfizetés az átlagbér 80 százalékát, három lépcsőben éri el azt a 770 ezer forintos fizetést.

Hogy ehhez kell a Helyreállítási Alap? (Csárdi Antal közbeszól.) Hát, hogyne kellene! Háború van a szomszédban, válság van egész Európában, és közben Magyarországon is meg kell védeni a munkahelyeket, meg kell védeni és tovább kell fejleszteni a családtámogatási rendszert, munkahelyeket kell védeni, rezsit kell védeni, és emellett pedig az oktatást is fejleszteni meg az egészségügyet is. Úgyhogy ezek a feladatok állnak előttünk. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti sorokban.)