Felszólalás adatai

ELNÖK: Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkező nincs.

Ebben az esetben a részletes vitát lezárom. Az előterjesztő képviselő urat, Juharos Róbertet kérdezem, hogy kíván-e még az előbb elhangzottakon kívül válaszolni a vitában elhangzottakra (Dr. Juharos Róbert: Nem.), vagy pedig ezt tekintsük egyúttal zárszónak; jelzi, hogy nem kíván szólni. A módosító javaslatokról a következő ülésünkön határozunk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája.

(17.50)

Wekler Ferenc képviselő önálló indítványát T/1813. számon, a honvédelmi bizottság ajánlását pedig T/1813/3. számon kapták kézhez.

Megkérdezem a bizottságot, kíván-e előadót állítani. (Senki nem jelentkezik.) Nem kíván előadót állítani.

Indítványozom, hogy az Országgyűlés az egyes részletrendelkezések összekapcsolásával a vitát egy szakaszban folytassa le. Kérem, aki ezzel a javaslattal egyetért, kézfelemeléssel szavazzon. (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a javaslatot elfogadta.

Megnyitom a részletes vitát az ajánlás 1., 2. és 3. pontjai alapján. Kérdezem, hogy fel kíván-e valaki szólalni. Jauernik István képviselő úrnak adom meg a szót, Magyar Szocialista Párt.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kicsit szokatlanul, az eddigi gyakorlattól eltérően nem módosító indítvány mellett szeretnék érvelni, és nem arra kérem képviselőtársaimat, hogy valamelyik indítványt támogassák, hanem éppen egy indítvány ellenében kívánok most szót emelni.

Az ajánlás 3. pontjában szerepel egy olyan indítvány, amely azt javasolja, hogy e törvény ne a kihirdetését követő 15. napon lépjen hatályba, hanem 2001. január 1-jén. Meggyőződésem, hogy indokolatlan, szükségtelen és morálisan, erkölcsileg nem is megalapozott ez a módosító indítvány. A 2001. január 1-jével történő hatálybalépés azt jelenti, hogy azon személyek: hadiárvák, volt hadigyámoltak, hadigondozott családtagok csak ez után tudják benyújtani a kérelmüket, csak ez után tudják elindítani az egyösszegű térítés iránti procedúrát, és ez után fogják megkapni a támogatást.

Ha az eredeti törvényjavaslatnak megfelelően, a kihirdetését követő 15 napon belül hatályba lép a törvény, akkor a procedúra még ebben az évben elindulhat, valamikor az év vége felé még lehetőség nyílik arra, hogy nagyon kevés kifizetésre sor kerüljön azok részére, akik már beszerezték a szükséges dokumentumokat, akik igazolják, hogy fennállott valamelyik ellátás iránti igényük. Úgy gondolom, hogy ez több oknál fogva is jó lenne: nemcsak azért, mert ezen érintett személyek - idős koruk miatt - egyre kevesebben vannak, hanem azért is, mert az ez évi költségvetési pozíciók, úgy gondolom, egyértelműen jók: az alapítvány számláján megfelelő mennyiségű pénz van, és az általános vita során beszéltünk arról, hogy amennyiben nem elég az a pénz, akkor az előirányzat módosítása nélkül is el lehet térni ettől az összegtől. A kifizetésnek gyakorlati akadálya tehát nincs. Az, hogy a következő évi költségvetés milyen kondíciókkal rendelkezik majd, a következő hónapok vitái során fog kiderülni. Éppen ezért azt mondom, hogy ez egy indokolatlan indítvány, ezért ezt nem kellene támogatni.

Három módosító indítvány van előttünk, és ha nagyon jól megnézzük, generálisan tulajdonképpen egyik indítványra sincs szükség. Azt a kérdést feszegetném befejezésképpen, hogy ha a módosító indítványokról történő szavazáskor egyiket sem fogadnánk el, akkor az elkövetkező héten még a végszavazásra is lehetőség lenne, és úgy gondolom, akkor a parlament egy nagyon pozitív cselekedetet hajtana végre. Lehet, hogy ehhez - a Házszabály szerint - kellene 70 fő aláírása, hogy a rendkívüli ülésszakon tudjunk dönteni ebben, de ennek a megfontolását javaslom a kormánypárti képviselők számára.

Azt javaslom tehát, hogy az előterjesztő, illetve a kormány se támogassa egyik indítványt se, ne fogadja el egyik módosító indítványt se a parlament, és akkor a végszavazást is meg lehet ejteni azon a napon, amikor a módosító indítványokról szavazunk. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon pozitív lépés lenne azokkal szemben, akiket ez a törvénymódosítás érint, és akikkel szemben tulajdonképpen jó néhány évet késlekedtünk az előző kormány és az előző parlament időszakában is, illetve most már ennek a kormánynak és ennek a parlamentnek is az eltelt kétéves időszakában. Erre kérném képviselőtársaimat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót Hargitai János képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elsősorban ahhoz a módosító indítványhoz szeretnék hozzászólni, amelyet a kormánypárti képviselők nyújtottak be, de nyilvánvalóan reflektálni kell arra is, amit most Jauernik képviselő úrtól hallottunk, azért, mert néhány helyen logikus az ő érvelése.

Elsősorban akkor logikus az érvelése, amikor a költségvetési törvényre hivatkozik, és azt mondja: ha az adott költségvetési hely úgy teljesülne, ez az előirányzat módosítása nélkül is megtörténhet, nem kell ehhez előirányzatot módosítani, ez így igaz. De amikor a képviselő úr azt mondja: gyakorlatilag az lenne a legszerencsésebb, ha a Ház egyetlen módosító javaslatot sem fogadna el, mert így a Házszabály értelmében gyorsabban juthatnánk el a törvényhez és ő ezt tekintené üdvösnek, ezzel az okfejtésével már nem érthetünk egyet. Abból a nézőpontból igen, hogy kívánatos lenne az eseményeket gyorsítani, hisz itt döntően idős emberekről van szó, és ha lehet, akkor egy napot se mulasszunk a továbbiakban a törvény meghozatalával.

Igen ám, csak a képviselő úr elfelejti azt, amit az általános vita során már elmondtunk, hogy ha ezt a törvényjavaslatot úgy fogadjuk el, ahogy az beterjesztésre került, akkor túllépünk azokon a jogi kereteken, amelyeket az Alkotmánybíróság a számunkra penzumként meghatározott, amit mindenképp teljesítenünk kellett - ez történt meg '98 végén. Én helyeslem, hogy ezeken a kereteken túlléptünk, hisz amikor az általános vita során a túllépés mellett érveltem, akkor azt mondtam: lehet, hogy ez a jogszabály most már az Alkotmánybíróság elvárásainak is megfelel - azt gondolom, megfelel -, de morálisan nagyon sebezhető. Ha úgy fogadjuk el a törvényt, ahogy az elénk van terjesztve, továbbra is lesznek olyanok, az érintetteknek lesz egy olyan része, amely ugyancsak bombázni fogja indítványaival az országgyűlési képviselőket, mert jogosan fogalmazzák meg elvárásaikat, hogy ők is kerüljenek be a törvény hatálya alá - és majd az érveléseim során kitérek a hadigyámoltak problémájára, amit már az általános vita során is elmondtam.

Az általános vitában ketten is voltunk, Gyimesi képviselőtársammal, akik amellett érveltünk, hogy valószínű, még egy más törvényhelyet is meg kell nyitni a módosító indítványok során, ez pedig gyakorlatilag a törvény 10. § (1) bekezdése. Wekler alelnök úr a 10. § (4) bekezdését nyitja meg. Ha önök megnézik a törvényt, a 10. § (4) bekezdése semmi más, mint egy magyarázó szöveg. Ez a (4) bekezdés magyarázza meg azt, hogy a törvény értelmében kik azok, akik hadiárvának minősülnek, kik a hadigyámoltak, tehát a 10. § (4) bekezdése egyszerűen egy fogalommagyarázat: kiket kell ilyennek tekinteni. Ugyanakkor a 10. § (1) bekezdése az a szakasz, amely meghatározza, hogy ezek közül kik azok, akik jogosultak erre az egyösszegű kárpótlásra.

Ahhoz, hogy teljesüljön az a cél, amit a törvény beterjesztője elérni óhajtott a 10. § (4) bekezdésében... - ugyanis ő arra gondolt, hogy van az alanyoknak egy olyan köre, amelyre a törvényalkotó nem gondolt a 10. § (1) bekezdése során, amikor maga minősíti úgy, hogy itt valamikor politikailag determinált eljárások zajlottak -, és fogyatékosságként most a törvényalkotó deklarálja azt, hogy voltak olyanok, akiknek a kérelmét politikai indokok alapján megszüntették, szüneteltették; és van egy harmadik fordulat, amely nem jön azonnal a nyelvemre, de a képviselő úr úgyis tudja mire gondolok; de van egy negyedik alanyi kör is, amelyről mi beszéltünk, és Wekler képviselő úr ezekre is gondol. Sőt utaltam a kisebbségi biztos jelentésére, amit most a Ház elé hozott, amely erre a negyedik körre is utal, azokra - és ilyenek nem kevesen vannak -, akik az akkori szomorú körülmények között, politikai okok miatt lehetőséget sem kaptak arra, hogy az eljárási kérelmüket egyszerűen megfogalmazták volna, ezt aggályosnak tartották, tehát nem fordultak a hatóságokhoz, holott a törvény feltételeinek megfeleltek volna.

Tehát akkor, amikor ezeket a politikai fogyatékosságokat mérjük az eljárás során, akkor felfogásom szerint ezt a negyedik problémacsoportot, ezt a negyedik alanyi kört is meg kell fogalmazni, hogy konzekvens legyen - még egyszer mondom - a 10. § (4) bekezdésében megfogalmazott törekvés, amely csak egy fogalommagyarázat, az (1) bekezdéssel, mert ma a kettő nincs beszélő viszonyban, és mi erre is kísérletet teszünk.

(18.00)

Hogy ez házszabályszerű-e? Felfogásunk szerint házszabályszerű. A Házszabályt most is megvizsgáltuk e tekintetben, a Házszabálynak van egy olyan rendelkezése, hogy a törvényjavaslaton egy módosító javaslat nem terjeszkedhet túl - mondja a Házszabály egy újabb fordulattal -, kivéve akkor, ha ez nyilvánvalóan szükséges, mert nem érnénk el azt a célt, amit a jogalkotó akar. A mi esetünkben, azt gondoljuk, ez a helyzet fennáll, tehát ha a 10. § (4) bekezdésében megfogalmazottakat el akarjuk érni, akkor az alapszakaszban, a 10. § (1) bekezdésében ezt az újabb fordulatot be kell venni a törvénybe, és ez a mondat így hangzana: "1944. december 22-ét követően politikai okból megszüntették, szüneteltették," - és az a harmadik fordulat, ami az előbb nem jutott az eszembe - "illetve az ilyen ellátás iránti kérelmét politikai okból elutasították," - ez az a három kategória, ami eddig is szerepelt, tennénk egy további fordulatot - "továbbá akik az ez irányú kérelmüket politikai okokból elő sem terjesztették." Tehát csak így érjük el azt, amit közösen akarunk mindkét oldalon. Ha ebben legalább egyetértünk, ez már indok arra, hogy nyilvánvalóan a beterjesztett törvényt módosítani szükség.

Más indok, és ez a hadigyámoltak ügye: a mi módosító indítványunk a 10. § (4) bekezdéséből kiveszi az alaptörvény mögöttes törvényre, az 1933. évi VII. törvényre való utalását. Ezt azért tesszük, mert az 1933. évi VII. törvény főleg a hadigyámoltak kapcsán nagyon szigorú szabályokat állapít meg, és a hadigyámoltak, akiket a köznyelv hadigyámoltnak tekint, egy részének kárpótlást ígér, más részének nem ígér kárpótlást, hogy idézzem megint azt, amit már az általános vitában mondtunk.

Az 1933. évi VII. törvény a következőket gondolja a hadigyámoltakról: az minősül hadigyámoltnak, akinek a háborús cselekményektől hadirokkanttá válik, mondjuk, az édesapja, két éven belül születik egy gyermeke - a két éven belül született gyermek hadigyámolt -, aki három év múlva születik, nem minősül hadigyámoltnak, holott az a plusz gyerek, aki - még egyszer mondom - esetleg a háborús sérüléstől számított három vagy további években születik, az is ezzel a fogyatékos sorsú édesapával éli le az életét. Esetleg visszautalhatok a törvény preambulumára: amikor az Országgyűlés 1994-ben megalkotta a törvényt, akkor azt mondta, hogy visszaemlékezve ezekre a háborús eseményekre, az ottani hősökre, legyenek ezek katonák vagy polgári áldozatok vagy azok családtagjai, a róluk való gondoskodás jegyében alkotja meg ezt a törvényt, akkor nekünk ezekre is gondolnunk kellene. Tehát amikor az eddigi jogi kereteken az Országgyűlés közös akarattal végre túllép, a törvény morális fogyatékosságait is helyre teszi, akkor újra hibákat hagy ebben a rendszerben; vagy nem szabad továbblépni, meg kell állni, ez elméletileg egy lehetséges megoldás lenne. Ezt én nem képviselem, szerintem tovább kell menni, de ha már továbblépünk, akkor egyszer és végérvényesen le kell zárni ezt a folyamatot.

Ha csak azt tesszük, ami be van terjesztve - még egyszer mondom -, újabb emberek érzik azt, hogy az ő problémáikat nem orvosoltuk. Mi azt gondoljuk, hogy a mi módosító indítványunk minden potenciálisan lehetséges alanyt bevesz ebbe a gondolkodási körbe, akik ennek az egyösszegű kárpótlásnak részesei lehetnek, de ehhez - még egyszer mondom - az kell, hogy az 1933. évi törvényre való utalást kivegyük, ezt eddig is megfogalmaztuk. Ahhoz, hogy a 10. § (4) bekezdése és a 10. § (1) bekezdése között megteremtsük azt az összhangot, amire a Házszabály lehetőséget ad, a 10. § (1) bekezdésében azt a már negyedik fordulatot is, amit az előbb idéztem, célszerű bevenni, mert azt gondolom, csak így lesz tökéletes ez a törvény, és remélhetőleg így az Országgyűlés egyszer és végérvényesen megcsinálja azt, amit a preambulumban ígért ezeknek a hadiárváknak, ez pedig az, hogy mindannyiukról az Országgyűlés gondoskodni akar mint egykori hősökről, ha ezt szerény anyagi eszközökkel is teszi.

Hadd érveljek amellett, hogy miért akarjuk január 1-jével életbe léptetni ezt a törvényt. Az a költséghely, amely rendelkezésre áll ezen a helyen, túl fog teljesülni - kaptuk az információt a Pénzügyminisztérium adminisztrációjától. Ez a túlteljesülés félmillió és egymilliárd forint között. Ha igaz az a felmérés, hogy azzal, hogy újabb alanyokat engedünk be a törvény hatálya alá, ehhez 850 millió vagy egymilliárd forint szükségeltetik, ez további összegeket igényelne.

A mi módosító indítványunk továbbtágítja ezt a kört, tehát ha a felmérés 850 milliója helyes, akkor amiben mi gondolkodunk, az legalább 1,3 milliárd, ha nem 1,5 milliárd, látva az idei túllépést, pluszt ezt az alanyi kört, ezért gondoltuk mi azt, hogy indokolt január 1-jével életbe léptetni.

Igaz az a jogi érv - mivel ez már egy jelentős túllépés, viszont egy költségvetési tervezésnek is van valamifajta logikája -, és ez ellen nem is kívánok szólni, amit Jauernik képviselő úr mondott, ha nem nyúlunk hozzá a költségvetési törvényhez, akkor is bármilyen túlteljesítést ezen a költséghelyen egyrészt jogilag elbír a költségvetés. Csak azt gondoljuk, nem szerencsés, ha ennyire pontatlanul tervezzük meg ezeket a költséghelyeket, és hogy az összhangot megteremtsük financiálisan a politikai szándékainkkal, ezért gondoljuk azt, hogy már nem okoz jelentős sérelmet az, ha január 1-jén léptetjük hatályba ezt a törvényt, de ezzel a teljes alanyi körrel, amit mi megcéloztunk.

Köszönöm. (Szórványos taps a Fidesz és az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Gyimesi József képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttem szóló szocialista képviselő, Jauernik István megpróbálta mintegy közös mulasztásként feltüntetni azt a helyzetet, hogy a hadigyámoltak, hadiárvák egy szélesebb köréről történő gondoskodásra a jelen törvényjavaslat keretei között csak most kerül sor. Nekem ez ellen feltétlenül szót kell emelnem, és úgy tűnik, hogy a szocialista politikus számára e tekintetben az időszámítás 1998-ban kezdődik, amikor ellenzéki képviselővé vált.

Engedtessék meg, ha már az általános vitában a részletes vita elemei keveredtek, hogy egy kis kitekintést a szocialista politikus felszólalása kapcsán ezekre a kérdésekre is tegyek. Az a fajta nagylelkűség és osztogatási kedv a szocialista politikusok részéről az utóbbi időben erőteljessé vált, amely abból ered, hogy a polgári kormány működésének két éve alatt olyan gazdasági eredményeket tudott produkálni, amelyek a legmerészebb várakozásokat is felülmúlták, az ellenzéki várakozásokat is felülmúlták, és még a kormány saját várakozásait is felülmúlták.

Közös mulasztásról beszél a hadigondozottak tekintetében a szocialista politikus, természetesen elfeledve - szelektív emlékezés következtében - azt a fajta mulasztást, amikor a 70 százalékot meghaladó parlamenti többséggel 1994 és 1998 között elfelejtettek gondoskodni a hadigondozottak ezen köréről. Ennek nem anyagi kihatása volt, hiszen ennek anyagi kihatását az a kormány akkor még nem is ismerte, a másik oldalról nézve viszont bőkezűen osztogatott milliárdokat. Azt sejtem, és többen vagyunk, akik azt sértjük, hogy nem anyagi megfontolások vezették az akkori koalíciót abban, hogy a hadigyámoltak e széles köréről nem gondoskodott, hanem valószínűleg egyfajta politikai elszántság is hiányzott a kedvezmények ilyen jellegű körének és a kedvezményezettek körének a kiterjesztéséhez.

(18.10)

Ez a fajta osztogatási kedv, amely egy olyan költségvetésre vonatkozik, amely tényleg rendkívül jó helyzetben van és amelynek az adatai publikusak, rendkívül felerősödött az utóbbi hetekben. Az az ötletbörze, amit a napi sajtóban és a médiákban olvasni, hallani és látni lehet az ellenzéki oldal részéről, azt hiszem, már a 2001. évi költségvetést is elosztotta, mert ha azt a bőkezűséget, amit a nyilatkozatok szintjén tapasztalunk, számokká formálnánk át és összeadnánk, akkor már valóban egy olyan kétségbeejtő helyzetbe taszították volna a 2000. évi költségvetést, amelybe a saját költségvetésüket taszították. Szerencsére e költségvetés felett a polgári kormány, a parlamenti többség őrködik, és azt a fajta alkotmányos kötelezettségét is teljesíti, hogy olyan jogszabályt hozzon, amelynek ha pénzügyi kihatása van, akkor azt teljesíteni is képes.

Nem úgy, mint az a Szocialista Párt, amelyik elfogadott költségvetési törvényben évről évre halasztgatta, hogy pontosan ezek az ötvenezer forintos összegű egyszeri térítések ne kerüljenek kifizetésre egy már hatályos törvény esetében az érintettek és a kedvezményezettek javára. Ez az eljárás egyébként alkotmányellenes volt, ezt az Alkotmánybíróság 1998-ban megállapította. Azért egy kicsit önmérsékletet kellene tanúsítania a szocialista frakciónak akkor, amikor vádaskodik, de még akkor is, amikor a polgári többségű parlament kedvező hozzáállását kritizálja.

Mulasztásról egyébként nem nagyon beszélhetünk. 1998-ban tárgyalta a parlament a hadigondozotti törvényt egy Alkotmánybíróság által megszabott határidő miatt. Abban az időben a kormányváltást követően a legfőbb feladata az volt az új kormánynak - ezt ellenőrizendő az új összetételű parlamentnek -, hogy feltárja, valójában mi is van abban a költségvetésben, amelyet ez a szociálliberális többségű kormány ránk hagyott. Tessék emlékezni, képviselőtársam! Százmilliárdokat tárt fel az ellenőrzés, és nem tudtuk, hogy ez a zsák mennyire lyukas, hány lyuk van még rajta, ezeknek a lyukaknak nem a betömése, hanem egyáltalában a megtalálása jelentette 1998-ban a feladatot. Ma már, amikor a költségvetésnek gondos gazdája van, a polgári kormány a gondos gazdája, és saját maga tudja tervezni a kiadásait és bevételeit, akkor tud morálisan és megvalósíthatóan olyan kötelezettségeket vállalni, amelyeket egyébként teljesíteni is fog.

Ha megengedi a képviselőtársam, ennek a képmutató álláspontnak az a legjobb illusztrálása, amikor a módosító javaslatok valamelyikének az elutasítását vagy visszavonását indítványozza csak azért, hogy a gyorsaság egyfajta politikai előnyt jelentsen majd számára a kommunikációban. Arra már nem is gondol, hogy az a módosító indítvány, amelyet a Fidesz-Magyar Polgári Párt, a Független Kisgazdapárt és a Magyar Demokrata Fórum képviselői képviselőcsoportjuk egyetértéssel benyújtottak, elsősorban és súlyozottan a hadigondozottaknak és a hadigyámoltaknak egy sokkal szélesebb körére fogja kiterjeszteni az ellátást, és ezzel ezt a kérdést, ezt a kárpótlás jellegű térítést egyszer s mindenkorra lezárni, és ennek a rétegnek a jogos és soha nem vitatott igényeit elismerni.

1998-ban sem talál a szocialista képviselő a bizottsági vagy a parlamenti vita anyagában egyetlen olyan mondatot sem a polgári erők képviselői részéről, amely ezt az igényt ne tekintette volna morálisan elfogadhatónak, tehát ezt kezdettől fogva elismertük, és már akkor ígéretet tettünk arra, hogy amint a költségvetés lehetőségei ezt engedik, abban a pillanatban a hadigondozottak szélesebb köre kerül bevonásra. Most érkezett el az idő.

Nagyon sajnálom azt, hogy itt a törvényjavaslat általános vitájában is a szocialista képviselőtársam részéről egészen furcsa felszólalások hangzottak el - Keller Lászlóra gondolok. Mi nem a Szocialista Pártnak adunk, nem a Szocialista Párt hadigondozottainak - ha vannak ilyenek -, hanem mi ezen társadalmi rétegnek kívánunk juttatni, mert morálisan ezt az utókor adósságának tekintjük. A kommunikációban azt a megjelenő vetélkedést, amely ezt a képviselői indítványt, amelyet Wekler képviselő úr egyébként igen nagy rendszerességgel mindig beadott, és nagyon korrekt módon ezt az általános vitát lezáró beszédében érzékeltette is, és mintegy saját korábbi kormányával szemben is kritikaként fogalmazta meg... - ebben a kérdésben ilyenfajta vetélkedésnek nincs helye, mert nem ez ennek a törvényjavaslatnak az üzenete és a kormánypárti hozzáállásnak sem.

Ami most már konkrétan ennek az egy bekezdésnek az érdemi részeit érinti, közösen nyújtottunk be kapcsolódó módosító indítványt Hargitai János képviselőtársammal, megpróbálva azt az előterjesztő által sem vitatott belső logikai ellentmondást feloldani, amely a törvény különböző bekezdéseinek rendelkezései között megvan. Erre egyébként lehetőség van, hiszen nem formálisan kell értelmezni a kapcsolódó módosító indítványt, vagyis benyújtható egy adott paragrafus vagy törvényszakasz másik bekezdéséhez is - miként ezt az alkotmányügyi bizottság 1994. december 13-án elvi éllel leszögezte -, ha törvényszerű a másik bekezdés módosítása is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Jauernik István képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, Gyimesi képviselő úr hozzászólására nem kell nekem most itt reagálnom, mert a törvényhez méltatlan lenne az a vita, amit itt esetleg lefolytatnánk.

Egyetlenegy dolgot szeretnék mondani, ami a személyemmel kapcsolatos. Tanácsolom a képviselő úrnak, hogy nézzen utána az előző parlamenti ciklusban a hadigondozásról szóló törvénnyel kapcsolatos irományoknak, hozzászólásoknak. Ha ezeket átnézi, akkor nem állít ilyeneket, mint amiket itt mondott.

Ami a konkrét törvényjavaslattal és a módosító indítványokkal kapcsolatos, nincs előttünk még az az indítvány, amit kapcsolódó módosító javaslatként terveznek beadni a képviselő úrék. Meggyőződésem, hogy felesleges az (1) bekezdést megtenni, teljesen házszabályszerű, semmiféle vita ott nincs, hogy a Házszabálynak megfelel-e vagy nem, egy szakaszon belül bármelyik bekezdést lehet módosítani, ha egy szakasz meg van nyitva. Azért mondom, hogy felesleges, mert a hadiözvegyek és a hadiárvák tekintetében azoknak is megoldódott a problémája, akik annak idejének politikai megtorlásból vagy bármi okból nem nyújtották be az igényt, akik elő sem terjesztették az okot, mert amikor ez az 1994. évi törvény hatályba lépett, akkor benyújthatták, és azóta is kapják a hadirokkanti ellátást vagy hadiözvegyi ellátást. Akik akkor megrokkantak, megözvegyültek, azok a személyek most nem egyösszegű térítést, hanem hadiellátást kapnak, tehát a hadiözvegyek, hadirokkantak esetében nincs probléma.

A negyedik körrel kapcsolatban: Hargitai képviselő úr elmondta, hogy a hadiárváknál, a hadigyámolt, a hadigondozott családtagnál van a probléma, és ezt jól érzékeli, de én úgy érzem, és úgy gondolom, hogy a mostani törvényi előterjesztés, javaslat a (4) bekezdésben pontosan megmagyarázza, hogy kit kell ez alatt érteni. Ebbe viszont ez a negyedik kör belejön, mert abba beletesszük az utolsó fél mondatot, hogy "vagy aki okirattal bizonyítja, hogy ezen ellátások valamelyike iránti igénye fennállott". Ha nem is adta be, de most bizonyítja, hogy fennállhat ez az igénye, akkor ez megoldódik.

A múltkor, amikor az általános vitán erről szó volt, nem láttam még leírva ezt az indítványt. Most Hargitai úr elmondta, hogy miről van szó. Én úgy érzem, hogy az (1) bekezdést ilyen irányba módosítani felesleges, természetesen azzal az ellátotti körrel teljesen egyetértünk. Azért tartom ezt most fontosnak elmondani, mert ha ezt így értjük, akkor viszont itt nincs az ellátotti körnek kétszeres kiterjesztése, tehát nem kell sokkal több pénzről beszélni. Az a kör, ami az (1) bekezdés kiterjesztésével növekedne, nem fog növekedni. Éppen ezért úgy gondolom, hogy azt meg kellene fontolni, még egyszer meg kellene gondolni, hogy az (1) bekezdés ilyen irányú módosítása szükséges-e.

Tudomásul veszem a parlamenti erőviszonyokat, hogy a kormánypártok vannak többségben, tehát ha a kormánypárti képviselők úgy döntenek, hogy majd csak szeptemberben lesz szavazás, akkor ez ellen semmit nem tudunk tenni, és nem is akarunk tenni, annak fogunk nagyon örülni, ha ebből a törvényből olyan törvény lesz, ami azoknak az elvárásoknak is megfelel, amelyeket Hargitai úr mondott.

Az utolsó gondolatkörben az 1933. évi törvényről hadd mondjak egy szót. Abban teljesen igaza van Hargitai képviselő úrnak, hogy ha a két évet így kivesszük onnan, akkor ez egy kicsit bővíti a kört valamilyen mértékig.

(18.20)

Viszont nagyon jól emlékszem arra, hogy a '33. évi 7. törvénycikkhez, amikor ez belekerült, épp ugyanannak a minisztériumnak ugyanaz a szakértője ragaszkodott, mint aki most azt tanácsolja, hogy ezt vegyük ki. Egyébként jó, ha kivesszük, viszont kicsit alap nélküli az egész, mert a hadiellátás kérdésköre ebben az évszázadban elég sokszor változott, és sokszor volt olyan, hogy nem is igazán törvény alapján működött a hadiellátás. Ha ezt kivesszük, rontani nem rontunk a dolgon; lehet, hogy egy kicsit bővítjük a kört. Tehát ezt minden további nélkül tudom támogatni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Hargitai János képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Hadd reagáljak röviden arra, amit Jauernik képviselő úr mondott, mert továbbra is amellett érvel, hogy szükségtelen ez a módosítás, amelyet beterjesztettünk. Szeretném kicsit részletesebben kifejtve, de röviden meggyőzni arról, hogy ezt mennyire rosszul látja.

Nézzük a 10. § (4) bekezdését, amely elénk került törvénymódosító javaslatként. Azt mondtam, ez semmi más, mint egy magyarázó szakasz, egy fogalommagyarázat, megmondja, hogy ki a volt hadiárva s a többi. Azzal fejeződik be a törvény érdemi állítása, hogy azok, akiket hadigondozásba vettek - ezzel van bajunk, hiszen vannak olyanok, akiket nem vettek hadigondozásba, és joggal tekintenek magukra úgy, hogy ők valójában hadiárvák. Ezért ebbe a 4. §-ba beépítjük ezt a fordulatot, amelyben azt mondanánk, hogy azok is volt hadiárvák s a többi, s a többi, ha nem is vették őket hadigondozásba, akik okirattal bizonyítják, hogy ezen ellátások valamelyike iránt az igényük fennállt. Ez az, ami elénk került a Házban. (Jauernik István közbeszólása.) Ez helyes, ez kibővíti ezt a magyarázó szakaszt ezzel az új fordulattal.

Nézzük meg, hogy ezek közül kik azok, akik egyösszegű kárpótlásra jogosultak. Ezt a 10. § (1) bekezdése határozza meg, és az nem azt mondja, hogy azok, akik a 10. § (4) bekezdése alapján ilyennek minősülnek, hanem azt mondja, hogy ezek közül azok kapnak egyösszegű kárpótlást - és utaltam erre -, akiknek a politikai okokból motivált eljárás során megszüntették az ilyen ellátását, szüneteltették vagy elutasították. Magyarán: ez a törvényszakasz abban gondolkodik, hogy az érintettekkel szemben elindult egy eljárási cselekmény, amely politikai okokból motivált lesz.

Mi úgy akarjuk bővíteni az egészet, és ehhez a 10. § (4) bekezdésében megtaláltuk a fogódzót, hogy olyanok is bekerülhessenek ebbe a körbe, akikre e három fordulat egyike sem igaz, mert nem volt eljárási cselekmény, hiszen ők elő se merték terjeszteni az igényüket. Tehát ahhoz, hogy a 10. § (4) bekezdésében megfogalmazott szándék teljesülhessen és a törvényszakasz paragrafusai között az összhang megteremtődjön, a 10. § (1) bekezdésébe ezt a fordulatot be kell építeni, mert csak így lesz a számunkra megnyugtató a dolog. Ezt gondolja meg és fontolja meg a képviselő úr, mert az érvelésünknek e tekintetben gyakorlatilag ez a lényege.

ELNÖK: Ismét Jauernik István képviselő úr jelentkezett szólásra, megadom a szót.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Én értem a problémát, csak az előző módosításkor ezt a gondot megoldotta a parlament azzal, hogy azt mondta, akiket nem vettek gondozásba azért, mert nem adták be az igényüket, azok most kiállíthatnak egy nyilatkozatot a rendszerben, amely nyilatkozat alapján már meg is kapták ezt; úgy gondolom, lehet, hogy ezt nem a parlament plenáris ülésén kell részletesen megbeszélni.

A szándékban teljesen egyetértünk. A technikája kapcsán azt mondom most is, hogy az ilyen személyek problémája jelenleg nem probléma. Tehát a hadiözvegyekről és a hadirokkantakról lehet szó, mert a másik kör, a hadiárvák, a hadigyámoltak, a hadigondozott családtagok körét a (4) bekezdés megoldja. De úgy gondolom, az a leghelyesebb technika, ha ezt megbeszéljük, megnézzük az alapjogszabályt, és akkor pontosan el tudjuk ezt dönteni.

Köszönöm a figyelmüket, és még egyszer azt kérem a kormánypártiaktól, hogy a törvény olyan formában kerüljön elfogadásra, hogy minden ilyen problémát és kérdést megoldjon, mert csak akkor lehetünk nyugodtak.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs ilyen jelzés.) Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vitát lezárom.

Megkérdezem Wekler Ferenc képviselő urat, hogy most vagy a határozathozatalt megelőzően kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Most; akkor megadom a szót.

DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a benyújtott módosító javaslatokat, azok közül is elsősorban azokat, amelyek pontosítani akarják a törvényjavaslatot.

A T/1813/3. honvédelmi bizottsági jelentés három módosító javaslatot sorol fel. Ezenkívül az én ismereteim szerint még van egy kapcsolódó módosító javaslat, T/1813/4. számon, amelyet Lentner Csaba képviselő úr nyújtott be. (Dr. Hargitai János a képviselőtársaival beszélget.) Most nem világos a számomra, ha Hargitai képviselő úr figyelne egy pillanatra, hogy benyújtották-e már azt a javaslatot, amiről beszélt az előbb; mert ha nem nyújtották be, akkor most már nincs lehetőség benyújtani, miután lezárult a részletes vita. (Jelzésre:) Be van nyújtva. Szövegszerűen nem ismerem, úgyhogy arról természetesen nehezen fogok tudni nyilatkozni.

A magam részéről minden olyan javaslatot támogatni tudok, amely egyrészt pontosítani, másrészt jobbítani akarja a törvény szövegét. Azzal a törekvéssel is egyetértek, amelyet Hargitai János úgy fogalmazott meg, hogy tökéletes törvényt próbáljunk meg alkotni; kételyeim vannak afelől, hogy ez most sikerül egy módosítás kapcsán. Az én célom az volt, és azt remélem, a közös cél az, hogy ha nem is tökéletes törvénnyel, de megoldást találjunk arra a visszásságra, amiről beszéltünk most már sokan, sokféleképpen és sokféle indíttatásból.

A magam részéről támogatom annak a kiterjesztését, amit a kormánypárti képviselők nyújtottak be, mármint hogy bővüljön az érintettek köre. A magam részéről el tudom fogadni a '33. évi törvényre való utalás elhagyását is, amely szintén tágítani fogja ezt a kört. De megismétlem, amit Jauernik képviselőtársam már elmondott; ugyanaz a kútfőnk, aki korábban azt a javaslatot támogatta, illetve fogalmazta meg, amelyet én nyújtottam be. Természetesen azt is elfogadom, hogy az ember néha újra tudja gondolni a dolgait, és akkor még jobb ötletek jutnak az eszébe.

A határidővel kapcsolatosan szeretném az eredeti javaslatomat fenntartani, mármint hogy a kihirdetést követő 15. napon lépjen életbe ez a törvény. Ha megengedik, három mondatban megismételném azt, amit a múltkor az általános vitában talán már elmondtam. Ha közös a szándék, akkor ez a törvény előreláthatólag valamikor szeptemberben megszavazásra kerül, de a szeptember és a január 1-je közti időpont nagyon rövid. Talán kormánypárti képviselőtársaim elfogadják azt az érvelést, hogy ha ez a kihirdetés utáni 15. napon lép életbe, ez azt jelenti, hogy a legjobb esetben október közepén, november elején lép hatályba ez a törvény. Ha az érintettek ekkor nyújtják be az igényeiket a jegyzők felé, a jegyzőknek természetesen idő áll a rendelkezésére és kell hogy legyen idejük a kérelmek elbírálására; ha tehát abban a változatban, úgy szavazza meg a parlament, ahogy ezt én terjesztettem be, akkor sem igen lehet január 1-je előtti kifizetéseket eszközölni. Ilyen értelemben túlbiztosításnak érzem a január 1-jei határidő beépítését.

Nem támogatom Lentner Csaba képviselő úr módosító javaslatát, mert egyrészt nagyon kibővíti, másrészt nagyon magyarázóvá teszi a törvényjavaslatot. Különösen nem tudom támogatni a kapcsolódó módosító javaslatát, amely a történelmi Magyarország területén élő személyekre is ki kívánja terjeszteni ezt a törvényt. Ezt több okból nem tudom támogatni: egyrészt nem volt célom, hogy ilyen tág körben kerüljön meghatározásra az érintettek köre. Másrészt jogilag, illetve a törvényben nem tudom értelmezni azt a fogalmat, hogy "történelmi Magyarország", mert a történelem során elég sokat változott ennek a határa. Ilyen értelemben ez a kapcsolódó módosító javaslat a számomra értelmezhetetlen.

Az önök által benyújtott és most bejelentett kapcsolódó módosító indítványról az a véleményem, hogy ha ez elősegíti a törvényjavaslat jobbítását és nem hátráltatja a törvényjavaslat elfogadásának az időpontját, akkor természetesen tudom támogatni.

(18.30)

Úgy érzem, hogy az általam benyújtott javaslat is kezeli ezt a problémát. Ha ezt végig akarjuk vezetni a törvény szövegén és egészen korrektek akarunk lenni, természetesen nincs ellene kifogásom, de én is azt ajánlom mérlegelésre, hogy szükséges-e ennek a megismétlése. Lehet, hogy jogtechnikailag Hargitai János képviselő úrnak igaza van, ebben az esetben valószínűleg nem lesz akadálya annak, hogy a parlament többsége is elfogadja ezt az álláspontot és támogassa. Úgy érzem az elmondottakból, hogy nem akadályozza azt a célt, amivel én ezt a törvényjavaslatot beterjesztettem, és ilyen értelemben akár támogatni is tudom természetesen.

Még egyszer arra kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy Jauernik képviselő úr és az én érvelésemből azt a részt, ami arra vonatkozik, hogy a hatályba léptetés időpontját azért próbáljuk meg minél előbbre hozni, mérlegelje a tisztelt kormánypárti többség, és azután döntsön majd arról, hogy melyik változatot támogatja a szavazás során.

Még egyszer köszönöm a benyújtott módosító javaslatokat, és kérem, hogy az általam támogatott módosító javaslatokkal együtt a parlament majd mielőbb fogadja el ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)