Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Mielőtt rátérnék az ismert úzvölgyi brutális eseményekre, választ kell adnunk a legfontosabb kérdésre: hogyan kezeljük és hogyan ne kezeljük ezt a súlyos problémát? Két rossz választ el kell kerülnünk: a közömbös hallgatást és a támadáshoz hasonló viszonzást. Volt alkalmam az erdélyi magyar politikusokkal az elmúlt héten beszélni, és úgy láttam, hogy az ő magatartásuk jó válasz erre a kérdésre, határozott, de higgadt magatartásnak bizonyult. Egyrészt megvonták a parlamenti támogatást a kormánytól, és határozottan mondják el kemény véleményüket is, másrészt felelősen gondolkodva igyekeznek elkerülni a legnagyobb veszélyt, az általánosítást, és ezzel az erdélyi magyar-román népesség szembeállítását, illetve a két ország kapcsolatának a megrontását. Nézzük a tényeket!

Június 6-án három súlyos cselekmény történt: vandál temetőrongálás, az ott álló magyarok bántalmazása és soviniszta jelszavak kiabálása. Ott egyértelművé vált, hogy egy szűk soviniszta csoport akciójáról van szó, a céljuk pedig az, hogy eltöröljék Erdélyből a magyar múltat, és ezzel természetesen a magyar jelent is. Joggal várjuk a román hatóságoktól, hogy megakadályozzák a további hasonló eseményeket. Az úzvölgyi katonai temetőben, tudjuk, első és második világháborúban elesett magyar, osztrák és német katonák nyugszanak, de többségükben magyarok, a korabeli temetői vázlat szerint ott is, ahová a rongáló csoport román elhunytakat feltételez, és ennek megfelelő szimbólumokat helyezett el ott. A román állítást, mármint azt, hogy nagy számban vannak ott román katonák eltemetve, eddig nem sikerült bizonyítania senkinek. Ha nincs soviniszta szándék, akkor a kérdés röviden és higgadtan kezelhető.

Tudnunk kell, hogy a hadisírok gondozásának van nemzetközi gyakorlata, és vannak kétoldalú szerződések, így román-magyar szerződés is; ezt kell betartani. Vagyis méltó tiszteletet kell adni, és nem barbár rongálást végezni. Mi is betartottuk ezt az egyezményt, akkor is, amikor felújítottunk Magyarországon több mint négyszáz román katonasírt. A megoldást szorgalmazó többszöri kérésünkre az illetékes román szervek sokáig nem reagáltak. A hadisírok gondozásával megbízott magyar szerv javaslata igen egyszerű: az érintettek találkozzanak  ha kell, a helyszínen , végezzenek feltárást, állapítsák meg az elhunytak nemzetiségét, és adják meg mindnyájuknak az embernek és katonának járó tiszteletet; a román hatóságok pedig ne engedjék, hogy a soviniszta gyűlöletkeltés eluralkodjon. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)