Felszólalás adatai

DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselő Úr! Ön a privatizáció néhány kérdését említette, de amikor a privatizációról beszélünk, akkor a gazdaságpolitikáról is beszélünk. A piacgazdaságról van szó, amelynek egyik elemi feltétele és elemi kelléke a magángazdaság. Egyébként ebben nem mutat újat a jelenlegi kormány, hiszen az Antall-kormány fogalmazta meg először a piacgazdaság kialakításának szükségességét, és szerencsére e tekintetben az eddigi kormányok ebben következetesek voltak - többé-kevésbé.

A megelőző kormány is működésének első félidejében még következetes volt, és nagyjából úgy félidőben, 2001 elején következett be valamilyen törés a gazdaságpolitikában, amire majd szeretnék visszatérni. De nézzük meg, hogy a privatizáció milyen jogszabály alapján folyik. A privatizációs törvényt 1995-ben fogadta el az Országgyűlés, és azóta ebben érdemi változtatás nem történt. Tehát ha azt nézzük, hogy következetesek vagyunk-e, akkor erre azt lehet mondani, hogy igen.

Milyen törés következett be? Az előbb már utaltam erre, hogy valaminemű változás valóban bekövetkezett. 1998-ban gyökeres fordulat következett be a kormány gazdaságpolitikai kinyilatkoztatásaiban. Ez körülbelül a kormányváltás után rögtön bekövetkezett, de hozzáteszem, hogy szerencsére - most közgazdaságilag mondom, hogy szerencsére - ez a gazdaságpolitikát nem érintette. A Fidesz-kormány '98-tól 2000-ig nagyjából vitte tovább azt a gazdaságpolitikát, amit elődei megkezdtek. Aztán 2000-ben, 2001 fordulójára bekövetkezett egy jelentős törés, akkor már sajnálatos módon azt is csinálták, amit mondtak.

Akkor következett tehát be ez a bizonyos törés, és azóta eluralkodott a gazdaságpolitikájukban - szerencsére azóta csak a nyilatkozatok szintjén, mert nincsenek kormányon -, amelynek az a lényege, hogy merjünk nagyot akarni, ha valamit meg akarunk valósítani, az meg is valósul. Ettől kezdve aztán 2001-ben valahol sutba dobták a közgazdasági tankönyveket. Ezzel kétségtelenül megspórolták a tankönyvek árát, csak a tandíjat az egész országgal, valamennyi választópolgárral fizettetik meg. Ez már azért nem olyan kedvező.

Egyébként, azt hiszem, illik még a privatizációra annyit válaszolni képviselő úr konkrét megjegyzéseire: az előző négyéves ciklusban 123 privatizációs tranzakciót bonyolítottak le, ezzel szemben a jelenlegi kormány két és fél évére 76 tranzakció jutna, ez az időarányos. Ehhez képest mi 28 tranzakciót bonyolítottunk le. Tehát nem arról van szó, hogy a jelenlegi kormány ész nélkül privatizálna, arról van szó, ahogy mondtam, hogy a piacgazdaság szempontjából fontos folyamatokat visszük tovább. Hozzáteszem azt is, hogy a privatizáció teljes leállítása nem egy közgazdasági kategória. Mert mit jelent ez? Azt, hogy az önkormányzat, mondjuk, egy adott települési önkormányzat nem adhatja el a Mese cukrászdában lévő kisebbségi részesedését? Vagy egy államigazgatási cég az ötéves gépkocsiját nem adhatja el? Mert ha a privatizációról beszélünk, akkor ez is privatizáció.

Azt gondolom, hogy a privatizáció azonnali leállításának követelése egy olyan lózung, amit ők sem gondolhatnak komolyan, vagy legalábbis annál nagyobb tisztelettel vagyok a Fidesz gazdaságpolitikai irányítóival szemben, hogy ők azért tudják néha, hogy miről beszélnek. De ez ugyanolyan, mint amikor azt mondják, hogy a gyenge forint a gyenge államot jelenti. Egyszerűen elképesztő! Itt nem lehet a forint erősségét vagy gyengeségét megítélni. Ez olyan, mint amikor egy gyereknek fölteszik azt a kérdést a 6. osztályban, hogy melyik bányász dolgozik jobban, aki magasabban van, vagy aki alacsonyabban van, és akkor ugye, a gyerek rávágja, hogy persze, aki alacsonyabban van, az biztos rosszabbul dolgozik, mert a mélyben van.

Kérem szépen, valahol itt tartunk, amikor megpróbálunk elszakadni a közgazdasági realitásoktól. Nagyon bízom benne, hogy ez nem fog eluralkodni ebben az országban, mert az nagyon nagy baj lenne.

Elnök úr, köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)