Felszólalás adatai

HOMA JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Amint már a képviselő asszony megfogalmazta, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának több jelentésében is szerepelt, hogy a felsőoktatásban, illetve az igazságügyben dolgozó nők szándékuktól eltérően előbb válhatnak nyugdíjassá, mint a férfiak, hiszen a korábbi nyugdíjkorhatár elérése - a közalkalmazottak és a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény szerint - önmagában is elegendő indok volt a munkaviszony megszüntetéséhez. Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság ezért is kezdeményezte az említett törvények módosítását.

A törvénymódosítási javaslat lényege a munkaviszonyra és a munkaviszony jellegű egyéb jogviszonyokra vonatkozóan a nők számára előnyösnek szánt törvényi szabályozást nem engedi a nők hátrányára fordulni. Miről is van szó? Arról, hogy ha valaki valamilyen jogviszony alapján kedvezményezett helyzetbe kerülhet, akkor ezt egy másik jogviszonyban számára kedvezőtlen helyzetként ne lehessen értékelni. Tehát ha valakire korábbi nyugdíjkorhatár vonatkozik, ez a munkaviszony vagy a munkaviszonnyal azonos tekintet alá eső jogviszony megszüntetése kapcsán a munkáltató számára ne biztosíthasson a többi dolgozóhoz képest előnyösebb helyzetet. Emiatt bizonyos esetekben a nők bizonyos értelemben hátrányos megkülönböztetést szenvedhetnek a munkaviszony megszüntetése kapcsán.

Ugyancsak a jogszabályi változtatást erősítik az Európai Unió Bíróságának ítéletei is, hiszen e bíróság már többször is elmarasztalt bizonyos államokat amiatt, mert a munkaviszony megszüntetése terén a nyugdíjjogosultság vonatkozásában a férfiak és a nők között különbségtétel van. Az Unió egyik lényeges szabálya a férfiak és a nők esélyegyenlősége.

Tisztelt Ház! Az Európai Unióhoz való csatlakozás érdekében számos nemzetközi normát a magyar jogi szabályozás részévé kell tennünk. A jogrendszer átalakítása során azonban mind a jogalkotás, mind a jogalkalmazás területén változtatnunk kell a gondolkodásmódunkon. A jogi szabályozásra vonatkozóan szemléletünk egyik alappillérévé kell tennünk az esélyegyenlőség megteremtésének követelményét.

A társadalmi-gazdasági életben egyenlő esélyeket kell biztosítanunk a nők és a férfiak, illetve a különböző érdekek mentén kialakuló társadalmi csoportok számára. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy alkotmányunk alapvető személyiségi jogként garantálja az emberi méltósághoz, az egyenlőséghez való jogot. Az alkotmányos alapelvek érvényesítése érdekében jogrendszerünk számos területén olyan konkrét szabályozást kell kialakítanunk, amely az egyenlő esélyek lehetőségét valóban biztosítja.

E feladat megvalósítása körében az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság önálló indítványa mérföldkőnek számít, hiszen a javaslat az esélyegyenlőség megteremtésére vonatkozó igényből kiindulva, azt következetesen szem előtt tartva foglalja össze az egyes szabályozási elemeket. A bizottsági indítvány azért is figyelemre méltó, mert bizonyítja, hogy az alapvető, valós társadalmi érdekekből fakadó kérdések megoldása során a parlamenti demokrácia intézményrendszere megfelelően működik.

Az önálló bizottsági indítvány benyújtására azt követően került sor, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa jelentést készített a munkajog területén tapasztalható, a nők és a férfiak eltérő nyugdíjkorhatárából eredő esélyegyenlőtlenség helyzetéről. A jelentés megtárgyalását követően a bizottságban teljes konszenzus, hatpárti egyetértés alakult ki a tekintetben, hogy a felvetett problémát jogi szabályozás útján orvosolni kell. A javaslat azt kívánja biztosítani, hogy a munkavégzési viszonyok megszüntetése során egyenlő eséllyel rendelkezzenek az eltérő életkorban nyugdíjjogosultságot szerző férfiak és nők.

Munkajogi szabályozásunk számos területén védi a munkavállalók szociális biztonsághoz fűződő érdekeit. Ezt a védelmet szolgálja a felmondási jog körében rögzített indoklási kötelezettség, a felmondási tilalom, a felmondási korlátozás és a végkielégítés intézménye. A munkavállalói biztonság megteremtése azonban a munkáltatók jogos gazdasági érdekeinek kifejezését korlátozza, ezért a munkavállalói védelmet csak addig indokolt fenntartani, amíg a munkavállaló megélhetését valamely más juttatási forma nem garantálja. Ezt az elvet össze kell hangolni azzal a követelménnyel, miszerint a munkavállalókat nem lehet a jog eszközeivel arra késztetni, hogy munkavégzési pályájukat, karrierjüket nemüktől függően eltérő életkorban fejezzék be.

A munkajogi védelem intézményét mind a férfiak, mind a nők számára azonos életkor betöltéséig kell biztosítani, az eltérő nyugdíjkorhatár szabályozásától függetlenül. A munkajogi védelem biztosítása szempontjából - az öregségi nyugdíjjogosultság általános szabályaira figyelemmel - a nők és a férfiak tekintetében az azonos életkor - amint itt már szóba is került - a 62. év betöltése lehet. Ha a munkavállaló nemétől függetlenül valamely nyugellátási formára a 62. életév betöltése előtt jogosulttá válik, szabadon dönthet abban a kérdésben, hogy az adott ellátást igénybe veszi-e. Amennyiben a munkavállaló a 62. életévének betöltése előtt a számára biztosított nyugellátási formát saját elhatározásából igénybe veszi, a munkajogi védelem - a szociális biztonsághoz fűződő érdekek sérelme nélkül - megszüntethető.

Az indítvány a fenti szabályozási elvet egységesen kezeli, ezért azt érvényesíti a munkavégzési viszonyokat szabályozó valamennyi területen. Ez a szabályozási megoldás előremutató, hiszen a munkavégzési viszonyok megszüntetése során a nők és a férfiak esélyegyenlőségét attól függetlenül kell biztosítani, hogy az adott személy a gazdasági szférában vagy a közszolgálat valamely ágában dolgozik.

A fentiekre tekintettel a Fidesz-Magyar Polgári Párt az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság önálló indítványát támogatja. Köszönöm figyelmüket.