Felszólalás adatai

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy önök emlékeznek rá, a tegnapi napon meggyőző többséggel elfogadta az Országgyűlés a jövő évi költségvetést. Arra gondoltunk a tegnapi napot megelőző, meglehetősen hisztérikus kampányt követően, hogy a mai napon talán már józanabb értékelése születik a másik politikai oldalról is a költségvetésnek. Sajnálatosan azt tapasztaljuk a ma reggeli nyilatkozatok alapján, hogy ez nem így van. Pedig hát sokszor elmondták a kormányoldal, illetve a kormány képviselői, hogy ez a költségvetés a józan ész logikáját követte. Magyarul, azt mondhatjuk, hogy annyit költünk, amennyi bevételünk van, a terheket megpróbáljuk méltányosan elosztani, és a bevételekből megpróbálunk átcsoportosítani arra, hogy a munkalehetőségek ebben az országban növekedjenek.

Azt, hogy a gazdasági visszaesés, amit az elmúlt évben, illetve a jövő évre várunk, mintegy 7 százalék, természetesen nehéz olyan emberek számára elmagyarázni, akik nem mindennap foglalkoznak költségvetési ügyekkel, de mégis azt mondhatjuk el, hogy majd' egy hónapnyival kevesebb bevétele származik az országnak. Tehát ennyivel kevesebbet tudunk elosztani. Mégis sikerült olyan költségvetést elfogadtatniuk a kormánypártoknak, ami 3 millió ember adóját csökkenti a következő évben, amellett, hogy már ebben az évben is mintegy 1,3 millió ember adója csökkent. Az, hogy 900 ezer család számára jelent könnyebbséget, hogy a távhő áfája 5 százalékra csökken, vagy az, hogy a krízisalap immár több mint 60 ezer embert tudott segíteni, elhárítani a legnagyobb nehézségeket, mindenképpen pozitív oldalai a költségvetésnek; nem beszélve arról, hogy többet tudunk fordítani az egészségügyre, a biztonságra.

Mindezekre tekintettel különösen gátlástalanságnak tűnik egyes politikai képviselők részéről, hogy megpróbálnak hasznot húzni a válság következményeiből, és úgy beállítani, mintha a válságot Magyarországon kizárólag a kormány tevékenysége okozta volna. Természetesen nem tudnak felsorolni egyetlenegy más országot sem, ahol a válság ne lenne érzékelhető, különösen Európában, és ne lennének súlyosabb következményei a válságnak, mint Magyarországon. Ma már nem nagyon emlegetik azokat a mintaországokat, amelyeket még egy évvel ezelőtt is emlegettek, amelyek úgymond Magyarország előtt járnak, és ma már foglalkoztatási és számos más adatban jelentősen mögöttünk járnak.

Különösen felháborítónak tartom azt a 29 közgazdászt, akiket nem is nagyon neveznék közgazdásznak, ne haragudjanak, inkább politikai szerencselovagnak, akik sajtóhirdetések formájában szólították fel a parlament képviselőit, hogy ne szavazzák meg a jövő évi költségvetést. Kik is ők tulajdonképpen? Valamennyiükről egy dolog talán elmondható, hogy a Fidesz-kormány idején szemérmetlenül sok pénzt kerestek, és akkor azért nem voltak olyan érzékenyek, mint mostanában. Milyen következményei lehettek volna annak, ha a parlament többsége valóban megfogadja az ajánlásaikat? Nem akarom felsorolni tételesen, de a pénz elkezdett volna azonnali hatállyal kivonulni az országból, a forint árfolyama a csillagos egekig ugrott volna, ez teljesen nyilvánvaló. De úgy gondolom, az ő felelősségük addig terjed, amíg a politikai propagandába kell beszállni, úgymond a következő kormány oldalán.

Úgy gondolom, a kormányoldal felelősen döntött, az ország hosszú távú érdekeit szem előtt tartva, még akkor is, ha ennek természetesen vannak politikai kockázatai a kormánypárti oldal részéről, különösen akkor, ha megpróbálja ezt a másik oldal demagóg módon beállítani. Akkor is azt mondhatjuk el, hogy ez egy felelős költségvetés, amely biztosítja az ország stabilitását a következő években.

Köszönöm szépen. (Taps a miniszteri padsorból.)