Felszólalás adatai

DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! (Dr. Pálinkás József felé:) Elnök Úr! Egy törvénymódosítás van előttünk, és nem egy új törvény. Ez volt az első gond és a megbeszélés tárgya, hogy változott-e annyit a világ a '90-es évek eleje óta, és ad-e annyi többletet a XXI. század kihívása, hogy a régi törvényt módosítva vagy egy új törvénnyel lépjünk tovább, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a XXI. században és most már Európába integrálódva a tudós köztestületnek más a szerepe. Kitüntetett a szerepe, hiszen az új érték teremtésében most már - azt hiszem, mindenki számára világosan - a tudásnak egyre nagyobb a szerepe. Akkor még nem tudtunk a válságról, és az sem körvonalazódott, hogy mi lesz ez után a válság után, milyen irányítási, rendezési, kormányzási struktúrák az optimálisak.

A köztestületek mint olyanok a napóleoni törvényekben és a XIX. század eleji törvényben, a német törvényben jelentek meg, szerepet adva egy-egy hivatásrendnek arra, hogy részt vegyenek a törvényalkotásban, és részt vegyenek a végrehajtó hatalom gyakorlásában. A változások a '90-es években nálunk is világossá tették, hogy egy többpárti rendszerben a civil szerveződéseknek megvan a maguk szerepe. Ezt törvényekkel rendezték is. Nem volt egészen világos, hogy hogyan lehet beépíteni a köztestületeket és egy kitüntetett köztestületet, a tudós köztestületet, a Tudományos Akadémiát. Ebből adódóan a törvény módosítása vagy egy új törvény alkotása teljesen logikus napjainkra.

A hivatásrendi köztestületek beépítése a törvényhozás végrehajtási rendszerébe, a kormányzás rendszerébe már nem ilyen egyszerű. Első lépés volt a mostani kormányzási ciklusban, hogy egy tárca nélküli miniszter jelent meg, aki a kutatás-fejlesztés innovációs rendszerét kormányzati szinten képviselte. Ez nem pótolja a tudós köztestület szerepét, de egy jó elem lehet. Ennek a tudós köztestületnek a működését biztosítottnak kell venni, és a szervezését, irányítását, belső szabályait pedig meg kell hagyni a testületnek.

Az, hogy a vagyont hozzárendeljük a Tudományos Akadémiához, jó elem. Az, hogy a rendezett működését és az elnök felelősségét odarendeljük, ez is jó elem. Jó elemnek tartható az is, hogy a kötelező bevonása és a kötelezettségek pontos leírása szerepel a törvényben, ez is jó elem. Nem tartom jó elemnek azt, ami a régi törvénynek része volt, hogy a kormányzat kötelezettsége a Tudományos Akadémia igénybevétele a döntések előkészítésében, bizonyos fokig azok végrehajtásának ellenőrzésében; ez nagyon jó eleme volt a régi törvénynek, és nem szerepel a mostaniban. Tehát a Tudományos Akadémia döntés-előkészítésbe való bevonását, azt gondolom, nem pótolja egy miniszter, és nem pótolja az sem, hogy van egy nem állandó bizottsága a parlamentnek. Mert hiszen hosszú távú oktatáspolitikát, annak tartalmi, szerkezeti és megvalósulási formáit nem lehet Akadémia nélkül jól előkészíteni, és itt a részvétel nem esetleges kell hogy legyen, hanem kötelező.

A minden évi költségvetési és adótörvényeknek az előkészítése, amely meghatározza a kutatás-fejlesztésre fordítható összeg nagyságrendjét is, nem pótolható akkor, ha nincs ez jól körülhatárolva ebben a törvényben. Magam úgy gondolom, hogy nagy előrelépés, hogy végre egy köztestület szerepét törvény tisztázza, és nem megsemmisíti mint más hivatásrendi köztestületeknél ez megtörtént, és magát a törvényt előrelépésnek tartjuk. Hogy kitart-e 15 évig, azt nagyon nehéz megmondani ebben a nagyon változó világban, de egészen biztos, hogy most jó segítséget ad a tudóstábornak, amely azért tízezres nagyságrendű, hogy önmagát jól szervezze, segítse az előrelépést.

A magunk részéről támogatjuk a törvényt. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)