Felszólalás adatai

POKORNI ZOLTÁN oktatási miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A felsőoktatásról szóló törvény módosítása alapvetően a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között 1997-ben kötött megállapodás, valamint a kormány és a magyarországi történelmi egyházak között 1999-ben kötött megállapodás és a felsőoktatási törvény tartalmi összhangjának a megteremtését szolgálja. Ugyanakkor már a jogalkotási munka előkészítésekor tudtuk, hogy emellett más feladatunk is van; a felsőoktatási intézményhálózat átalakítása, az új intézményi struktúra működésének tapasztalatai nem engedték meg, hogy csupán az egyházi vonatkozású törvényhelyek felülvizsgálatát és módosítását végezzük el.

Néhány megjegyzés röviden az általános tapasztalatokról. Örömmel tapasztaltam, hogy az egyházi felsőoktatást érintő beterjesztett törvénymódosítást nemcsak az egyházak, de a parlamenti pártok is nagy egyetértésben támogatták, és mindössze hét módosító indítványt nyújtottak be. A törvénymódosítás második részéhez, a felsőoktatási minőségfejlesztésben meghatározó elemekhez már több módosítás érkezett. Ebben meghatározó szerepük van a vezető oktatóknak, az egyetemi és főiskolai tanároknak.

A minőség védelmét szolgáló törvénymódosítási javaslataink esetenként - mivel itt személyi kérdésekről is szó van - további magyarázatot igényeltek. A személyeket érintő kérdésekben mind a pártok, mind a képviselő urak jóval érzékenyebbek. Ezt látszik igazolni, hogy az egyetemi és főiskolai tanárok javasolt kinevezési eljárásaihoz 22 módosító indítványt nyújtottak be a képviselő urak és hölgyek.

A felsőoktatási törvény 1993. évi elfogadásával a felsőoktatás testületeként jött létre mint a minőségvédelem letéteményese a Magyar Akkreditációs Bizottság. Az oktatáspolitikai kérdésekben véleményező és javaslattevő a Felsőoktatási és Tudományos Tanács. A felsőoktatási törvény 1996. évi módosítása alkalmával kapott helyet a törvényben a hallgatói önkormányzatok országos képviseletének fóruma, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája. Úgy ítéltük meg, hogy szükséges a felsőoktatás köré szerveződő testületek szabályozása, a felsőoktatás szervezeti és szerkezeti változásait követve szükséges ezeket módosítani. E változásokat a törvény korrekciójával segítettük.

Ennek részeként pontosítottuk, újra definiáltuk az akkreditációs bizottság, valamint a tudományos tanács feladatkörét, jogosítványait, ennek keretében támogattuk azt a képviselői módosító javaslatot, amelyik a tanácsban ülő képviselőknél összeférhetetlenségi szabályt állít fel, mely szerint ebben a két testületben - amelyek döntései nagyban befolyásolják a felsőoktatási intézmények, egyetemek, főiskolák karalapítási, szakalapítási lehetőségeit, az államilag támogatott hallgatói férőhelyek számát - aktív felsőoktatási intézményvezető, rektor, főiskolai rektor vagy főigazgató ne lehessen tag. Indokolt ez, ha komolyan vesszük - márpedig így kell tennünk -, hogy ezek a szervezetek a társadalom megítélését, a gazdaság szempontjait, összefoglalva a közjót kell, hogy szem előtt tartsák, és nem vezéreltethetnek egyetlenegy konkrét intézményi érdek által sem.

A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája mellett a törvényben nevesíttetik a doktorandusz hallgatók szervezete, a Doktoranduszok Országos Szövetsége, hiszen a gyakorlati működés négyéves tapasztalata azt mutatja, hogy a doktoranduszok tanulmányi feladatteljesítése mellett az oktatói és kutatói feladataik más, a graduális képzésben részt vevő hallgatókétól eltérő szempontokat és érdekeket vetnek fel, így ezek megjelenítéséről e törvényben rendelkezni kell.

(19.20)

Az előterjesztett törvénymódosítás ezt a sajátos jogállást kívánta megerősíteni, és így a hallgatói önkormányzatok mellett, az ő általános képviseletüket kétségbe nem vonva, sajátos érdekek tekintetében a doktoranduszok is a törvényben nevesíttetnek. A képviselői módosító indítványok visszaigazolták e fórumok működésének a fontosságát. Ugyanakkor érzékelhető volt az is, hogy feladatteljesítésüket és szervezeti rendjüket, hatékonyságukat különbözőképpen ítéljük meg. Ellenzéki és kormányzati oldalról egyaránt észrevételezték az e témakörben előterjesztett törvénymódosítási javaslatunkat.

Előterjesztőként csupán a többéves működési gyakorlathoz igazítottuk a szervezetek jogi szabályozását. A közoktatási törvény módosítására tett javaslatunkról tartalmi és jogtechnikai szempontok alapján is véleményt nyilvánítottak a képviselő urak. Megjegyzem, hogy a tisztelt Ház kormányzati ciklustól független törvényhozási gyakorlatában ismert, elfogadott és többször alkalmazott eljárás, amikor nem egy önálló törvénnyel módosítanak egy törvényt. Jelen indítványunknál a tárca gondozásában lévő közoktatási és felsőoktatási törvény egyidejű, egy törvényben történő módosításának lehetőségével éltünk. A kiemelt munkavégzésért járó keresetkiegészítés feltételeit a közoktatási intézmények helyben, a kollektív szerződés keretei között határozzák meg.

Más esetben az intézményi, szervezési és működési szabályzatok rögzítik a keresetkiegészítés adhatóságának feltételeit. A jogalkotó szándéka, hogy a kiemelt munkavégzésért járó juttatások felhasználásáról a közoktatás minőségéért felelős tárca minisztere jogszabályban rendelkezhessen. A miniszteri hatáskörű jogi szabályozás lehetőséget biztosít arra, hogy a minőséget elismerő többlettámogatás rendszere a közoktatás gyakorlatából a legjobb tapasztalatokra támaszkodhasson, ezáltal tárgyilagossá, országosan összemérhetővé, értékelhetővé válik a minőséget szolgáló pedagógusi munka.

Néhány részletről bővebben is: egy 1999-es törvény iktatta a Magyar Köztársaság jogrendjébe a köztársaság és az Apostoli Szentszék közötti megállapodást. Ez volt az alap, amely szerint az egyházi felsőoktatási intézményekre vonatkozó törvényhelyek módosítására előterjesztettük javaslatunkat. A bizottsági üléseken az előterjesztett törvénymódosításhoz támogatást kaptunk, és a 7 módosító indítvány közül kettőt a kormány nevében is támogattunk.

Az egyházi felsőoktatási intézmények jogszabályokban meghatározott, államilag finanszírozott hallgatók után kivétel nélkül azonos támogatásban részesülnek. A támogatás módja és mértéke is azonos valamennyi állami, alapítványi és egyházi intézmény esetében. Hasonlóan, minden felsőoktatási intézmény a fenntartótól függetlenül azonos módon és eséllyel részesülhet a pályázati úton elosztott támogatásokból. Azon egyházak részére, amelyekkel a kormány 1999-ben az állam nevében szerződést kötött, és azon egyházak részére, amelyeket az államosítás alkalmával vagyoni kár ért, a felsőoktatási törvényben biztosítunk lehetőséget intézményeik felújításához és fejlesztéséhez.

A felsőoktatás értékeinek, minőségének védelme késztette az előterjesztőt arra, hogy az egyetemi és főiskolai tanárok kinevezési eljárását hosszú évek után felülvizsgáljuk, és javaslatot tegyünk ennek módosítására. Eötvös Loránd 1891-es rektori székfoglaló beszéde pontosan és máig ható érvénnyel fogalmazza meg e kérdés fontosságát: "Tudományos az iskola, tudományos a tanítás ott, de csak ott, ahol tudósok tanítanak." Majd így folytatja: "Az egyetem tudományos tanításának színvonalát egyedül tanárainak egyénisége szabja meg, az egyetemi kérdés ezért mindenekelőtt személyi kérdés."

Hadd folytassam tovább e gondolatsort! A ránk köszöntő tudásalapú XXI. században kitüntetett a szerepe egyetemeinknek és főiskoláinknak. Európai csatlakozásunk sikerének is egyik kulcsa az oktatás, a felsőoktatás minősége. Ezért ítéltük meg úgy, hogy amire sikertelen próbálkozás történt 1993-ban a felsőoktatási törvény elfogadásakor, vagy 1996-ban a törvény átfogó módosításakor, azt ma már nem halogathatjuk tovább. A tanári kinevezési eljárásban a Magyar Akkreditációs Bizottságot mint a magyar felsőoktatás minőségvédelmének letéteményesét ruháztuk fel jogosultságokkal.

Néhány képviselőtársunk és a felsőoktatás vezetőiből álló néhány fórum is az autonómia sérelmeként értékelték az egyetemi és főiskolai tanári pályázatok külső megmérettetését. Nem sérül az autonómia, amikor szakmai testület nyilvánít véleményt szakmai testület véleményéről. Talán félreértés húzódik meg ezen nézetek mögött. A tanári pályázatok külső véleményezésének lehetőségét a jelenlegi szabályozás is biztosítja, de ez esetleges és intézményenként eltérő gyakorlatot hozott létre. A dualizmus korától visszatérő felsőoktatás-politikai kérdés a szakértelmet, a pártatlanságot, az objektivitást megtestesítő, egyetemen kívüli szervezet, testület vagy fórum által történő megmérettetés szükségessége, és az egyetemi autonómiához való viszonya.

Klebelsberg meg nem valósuló tervei között is szerepelt az egyetemközi bizottság, illetve tanács létrehozása. A beterjesztett törvényjavaslat biztosítja annak lehetőségét, hogy az intézményi tanácsok saját álláspontjuk kialakítása előtt, annak megalapozása érdekében kérhessék ki a MAB véleményét. Tehát az intézményi autonómiát tiszteletben tartva, a Magyar Akkreditációs Bizottság szakmai állásfoglalása alapján teszik meg a felterjesztésüket.

A törvényjavaslat a Magyar Akkreditációs Bizottság egyetértő véleményéhez köti a tanári kinevezések előterjesztését. A Magyar Akkreditációs Bizottság szakmaisága, a helyi partikuláris érdekektől való mentessége, az intézményi viszonyoktól való függetlensége mind olyan garanciális elem, amely a fórum szakmai egyetértését mint kinevezési feltételt indokolttá teszi.

Azt gondolom, hogy ezek voltak azok a kérdések, amelyekre mint előterjesztő a szavazás előtt tisztem és feladatom volt kitérni. A kiemelt témakörökön túl több, a felsőoktatás működése szempontjából fontos, lényeges kérdéshez, így a felvételi férőhelyek elosztásához, a minőségbiztosítási rendszerek kiépítéséhez, az intézményi társadalmi tanácsokhoz, a felsőoktatási gyakorlatban való eligazodást segítő fogalomtárhoz tartalmi és technikai jellegű módosító javaslatokat kaptunk, amelyeket ezúton köszönünk. A módosító indítványok 25 százalékának kormányzati támogatásával gazdagodhat, illetőleg reméljük, a szavazást követően gazdagodni is fog a felsőoktatási törvény.

Egy éve elfogadtuk a felsőoktatási intézményhálózat átalakításának törvényét, most a hálózat alakítását követően olyan törvénymódosítást fogadhat el a tisztelt Ház, amely az átalakult intézmények új működését is elősegítheti. Egy évvel ezelőtt több képviselő az új intézményhálózattal kapcsolatban aggályait fogalmazta meg, és ma jóleső érzéssel hallhattunk a létrejött új egyetemekről, több karú erős főiskoláinkról dicsérő, elismerő szavakat. Ez azt is bizonyítja, ha a jó törvényi garanciák mellett a bizalmat is megkapják az intézmények, a várt, az általunk is, a társadalom által is elvárt eredmények nem maradnak el.

(19.30)

Ezért kérem képviselőtársaim bizalmát és támogatását most, amikor a felsőoktatásról szóló törvényjavaslatról szavazni fognak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)