Felszólalás adatai

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tényleg érdemben maximálisan egyetértünk azzal, amit Lezsák képviselő úr felvetett, itt tehát valóban csak technikai megoldásról van szó, amelyet esetleg ön félreérthetett.

A vitának ebben a szakaszában rögtön a második, tehát a 40. pontban rögzített kézbesítési szabályokkal folytatnám a felszólalások sorát, méghozzá azzal, amikor a (4) bekezdés szerint a kézbesítést már akkor is szabályszerűnek kell tekinteni, ha az átvételt megtagadják, illetőleg átveszik ugyan, de a kézbesítési bizonyítványt nem írják alá.

Ez a bekezdés megint csak nagyon súlyos veszélyeket rejt magában. Nagyon köszönöm, hogy államtitkár úr a mai napon ennek a törvénynek a vitája kapcsán már nem is egy indítványunkat tartalma szerint próbált megítélni, és ezek szerint részben elfogadhatónak is tartani. Mi a megoldás megszövegezése tekintetében természetesen nyitottak vagyunk, és ha a mienknél van jobb javaslat, azokat is szívesen támogatjuk vagy átvesszük.

A (4) bekezdés szerintem megint csak azzal a problémával jár, amiről ma már és máskor is oly sokszor szóltam, hogy rendkívül nagy visszaélésre ad lehetőséget. Az tudniillik fontos érdek - és értem a motivációt a kormányzat részéről -, hogy az nem jó megoldás, ha valaki egyszerűen csak nem veszi át az iratot, azzal esetleg kibújhat bármilyen kötelezettség alól. Ne felejtsük el, ha a hatóság egy ilyen iratot elküld valakinek, akkor az esetek egy részében nem fontos, de egy másik részében nagyon fontos iratról van szó, olyan iratról, amelyben esetleg nagyon fontos jogkövetkezményeket rögzít a hatóság; illetve ha valaki nem teljesíti az ebben foglalt kötelezettségét, rá nézve nagyon súlyos jogkövetkezmények keletkezhetnek, például személyi szabadságának a megfosztása, ami az egyik ilyen jellegű legsúlyosabb következmény. Ha ez a következmény beállhat, akkor viszont nagyon fontos érdek fűződik ahhoz, hogy ne merülhessen fel kétség afelől, hogy ezt ő korrekt eljárásban vette át.

Ha a (4) bekezdés változatlanul így lép hatályba, akkor nagyon könnyen vissza lehet élni ezzel a lehetőséggel, hiszen teljességgel ellenőrizhetetlen, bizonyíthatatlan az, hogy valóban ő tagadta-e meg és valóban úgy, ahogy azt valaki rögzíti. Nagyon könnyen meg lehet tenni, hogy akivel szemben valamit szeretnének elérni - például egy hátrányos jogkövetkezmény megalapozottságát szeretnék még erősebbé tenni -, akkor egy ilyen kézbesítési szabály is segítségül jöhet. Nem folytatom a gondolatot, államtitkár úr pontosan érti, hogy miről beszélek.

A következő a 42. pont. Itt szeretném jelezni, nem egy olyan indítványt találtunk mi is, amiről úgy gondoljuk, nem biztos, hogy az 1998-as megoldás volt a helyes. Azokhoz részben nem is nyúltunk, részben elismerjük, természetesen nem létezik olyan törvény, amit ha néhány évvel később felülvizsgálnak, ne lehetne rajta javítani. Mi sem gondoljuk azt, hogy ez így lenne. A másolatokkal kapcsolatban mondanék néhány szót. Itt van egy hatályos rendelkezés, amely 15 napos határidőt biztosít a másolatok átadására. Azért nem tartjuk jónak, hogy ez ilyen módon kerüljön rögzítésre a büntetőeljárási törvényben, mert itt megint csak az történhet, ami viszonylag biztosan ritkán fordulna elő, de mégis lehetőséget ad valamilyen nemkívánatos dologra, azaz a védelem dolgát jelentősen meg lehet nehezíteni azzal, ha egy eljárási aktusról kaphat egy másolatot, akkor azt a tizenötödik napon kapja meg.

Mi azért tartanánk jobb megoldásnak azt, hogy a lehető legrövidebb időn belül, de legfeljebb nyolc napon belül kaphassa meg valaki az adott iratmásolatot, mert vannak olyan iratok, amiket nem lehet rögtön lemásolni, ez nyilvánvaló, hiszen egy 300 oldalas szakértői véleményért nem lehet beugrani két percre a rendőrségre, és nem lehet azt mondani, hogy most kérem azt a 300 oldalas iratot. De az nagyon helyes és jó gyakorlata a hatóságoknak, ha folyik egy meghallgatás, amelyen jelen lehet a védő, és ha azt mondja a védő a meghallgatás elején, hogy szeretnék kérni egy másolatot, akkor az ügy előadója kétszer nyomja le az entert, azaz kétszer nyomtatja ki a végén az iratot, és minden nehézség nélkül azonnal hozzájutott egy másolathoz, lerója az illetéket, és a dolog el van intézve. Viszont ha a hatóság nem megfelelő módon és elítélendő módon szeretné megnehezíteni a védelem dolgát, akkor azt fogja mondani, hogy rendben van, ügyvéd úr, két hét múlva tessék jelentkezni. Mi alternatív lehetőséget adunk arra, hogy - amennyiben lehetőség van rá - rögtön kapja meg, ha bonyolultabb vagy hosszabb, több száz oldalas iratról van szó, akkor a hatóság ezt az igényt nyilvánvalóan csak később tudja kielégíteni.

A 45. pontban a fegyveregyenlőség elvét látjuk sérülni, hiszen ha az ügyész indítványt tehet arra vonatkozóan, hogy a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény szerint - ha nem állnak fenn a beutazás feltételei - indítványokat tehet az idegenrendészeti hatóságnál, úgy gondolom, hogy a védelem indítványtételi jogát is biztosítani kell, s még ha itt negatív értelmű indítványtételi jogról is van szó - nem lenne helyes.

A 46. pontban azért szeretnénk elhagyni a 73. § (1) bekezdésének első mondatát, mert helytelennek tartjuk, hogy rögtön ennek a törvényhelynek az elején, azaz közvetlenül a cím alatt az a kitétel áll, hogy az eljárásnak nem akadálya, hogy a terhelt ismeretlen helyen tartózkodik. Nyilvánvaló, hogy az ismeretlen helyen tartózkodó terhelttel szemben is lehet bizonyos esetekben nyomozati cselekményeket foganatosítani, és lehet folytatni az eljárást. De ha ezt itt rögzítjük, akkor ez egy kvázi főszabálynak, egy elvnek tűnik. Ez persze nem kardinális kérdés, ezt elfogadom - látom államtitkár úr jelzését -, de mégis úgy gondolom, ha már büntetőeljárási törvényről van szó, akkor inkább a közvetlenség elvét tartsuk főszabálynak. Ezt talán szerencsésebb lenne elhagyni, egyébként sincs különösebben sok következménye.

Az 55. pontban foglaltakat nem értjük. Ezt nem hoznám itt fel, ha nem az előzetes letartóztatás egyik indokának a megfogalmazásáról lenne szó. Ez rendkívül fontos, és - mint tudjuk - Magyarországon az előzetes letartóztatás intézménye a legnagyobb szakmai vitákat kiváltó büntetőeljárás-jogi intézmények egyike. Többszöri elolvasás után sem értjük a kettő közötti különbséget, és azért terjesztettük be az indítványunkat, mert az eredetinek értjük a megfogalmazását. Ha itt valamit nem értünk, akkor egy magyarázat segítségünkre lehet, amit a későbbiek során majd szeretnénk kérni, ha nem is feltétlenül ma.

(14.50)

Nem tudom megállni, hogy ne térjek vissza - amellett, hogy tökéletesen egyetértek Hack Péter indokolásával - a védő és a terhelt közötti kapcsolatfenntartás ilyen jellegű korlátozására, amit a 80. §-ban rögzít a kormány. Én is úgy gondolom, hogy ezt nagyon-nagyon alaposan át kellene gondolni. Nem érzek megint csak érdeksérelmet, mert hiszen ha, mondjuk, azt a magatartást tanúsítja a védő, amiről szól ez a javaslat, azaz hogy valamilyen módon a védő és a terhelt közötti kapcsolattartás felhasználásával szökést készítenek elő, tanúk befolyásolása, megfélemlítése, s a többi, s a többi kerül előtérbe, szerintem ezek mindegyike önállóan megvalósít egy bűncselekményt. Abban az esetben, ha a védő ilyen bűncselekményt elkövet, akkor vele szemben büntetőeljárást kell kezdeményezni, büntetőeljárást kell lefolytatni.

Való igaz, hogy a nagyon gyors létszámemelkedés a védői karban nemkívánatos jelenségeket is hozott magával; csak emlékeztetni szeretnék arra a védői kar védelme érdekében, hogy ilyen jellegű kifogásokat azért nemcsak a védőkkel szemben lehet megfogalmazni, és nem vagyok benne biztos, hogy velük szemben súlyosabban lehetne megfogalmazni, mint az eljárás más résztvevői közül néhány más érintettel szemben - de ez kevésbé lényeges. A lényegesebb az, hogy igazából a védelem alkotmányos jogának a semmibevétele az, ha érvényesülhet ez a szakasz, ezért arra kérem a kormány tisztelt képviselőjét, hogy más megoldást találjon erre. Bár én úgy gondolom, hogy e nélkül a megoldás nélkül is érvényesülnek azok az elvek, amelyeket szeretne még hatékonyabban érvényesíteni.

A 66. pontban rögzített... - bocsánat, erről már volt szó, így azt nem akarom újra előhozni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)