Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Karácsony Gergely és Osztolykán Ágnes, az LMP képviselői, kérdést kívánnak feltenni az emberi erőforrások miniszterének: "Mikor lesz végre megoldás az alapítványi iskolák ügyében?" címmel. Osztolykán Ágnes képviselő asszonyt illeti a szó.

OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A szegénységből való kitörés egyik, ha nem legfontosabb útja a humán tőkébe való befektetés, közelebbről a minőségi oktatáshoz való hozzáférés kiszélesítése. A magyar iskolarendszer a világ egyik legigazságtalanabbul működő rendszere, az otthonról hozott hátrányokat egyedülálló módon tovább erősíti. Az igazán nehéz helyzetben lévők számára nem kínál valódi kitörési pontot. Ebből a szempontból tragikusnak gondoljuk a jelenlegi oktatáspolitikai lépéseket, amelyek tovább fogják fokozni a társadalmi egyenlőtlenségeket.

Komoly felelőtlenségnek gondoljuk továbbá, hogy azokat az alapítványi iskolákat is megpróbálják ellehetetleníteni az új, rendkívül igazságtalan pályázati rendszerben, amelyek olyan diákok oktatását vállalják, ahol a hagyományos közoktatás kudarcot vallott.

(16.20)

Eddig 126 iskola támogatását vállalta a minisztérium hosszú éveken át. Ez a szám 27-re csökkent. Tucatnyi intézmény jövője és így a hátrányos helyzetű diákok oktatása is bizonytalanná vált. Nem is beszélve az államosítással várható változásokról; ezer kérdés merül fel ezzel kapcsolatosan is.

Értesüléseink szerint számos intézmény decemberig tervez csupán. Lázasan keresik a megoldást, többek között az oktatási államtitkárságon is, ahol viszont szóba sem akarnak állni velük. Külön megállapodásokat ígérnek, ebből azonban még semmit nem látni. Sőt, még a pályázatokon nyertesek sem kaptak egy forintot sem.

Az oktatáspolitika káoszának az iskolák látják a kárát. Ha utcára kerülnek a gyerekek, az állami iskolákban csak sokkal különlegesebben és sokkal kisebb eredményességgel lehet őket tanítani. Ezt önök is tudják. Miért akarják akkor a hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó alapítványi iskolákat ellehetetleníteni? Mire ez az ellenállás? Miért csak az eddig támogatottak ötödét tartják méltónak arra, hogy tovább foglalkozhassanak az ilyen gyerekekkel?

Amikor legutóbb ezt megkérdeztem, Hoffmann Rózsa államtitkár asszony azt felelte:ezeket a különlegességeket (Az elnök csenget.) az állam nem tudja átvállalni.

ELNÖK: Köszönöm szépen.

OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): Tisztelettel kérdezem, államtitkár úr: a leginkább rászorulók segítése egy különlegesség?

Bocsánat, de beszéltek, miközben én is beszéltem, és úgy nagyon nehéz beszélni.

ELNÖK: Én is bocsánatot kérek, elnézést, hogy közbekocogtam, de nagyon elszaladt az idő.

Megadom a szót válaszadásra Halász János államtitkár úrnak.

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Azt hittem már, képviselő asszony be sem akarja fejezni, de látom, hogy a Házszabályt azért előbb-utóbb csak sikerül megismerniük.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Az önkormányzatok eltérő anyagi-szakmai feltételeit a jövőben állami felelősségvállalás váltja fel, így biztosítani tudjuk az anyagi és szakmai egyenlőséget. Ez lesz az oktatásban is. Ha ezt a lépést az esélyegyenlőség szempontjából igazságtalannak tartja az LMP, akkor ez olyan elemi értelmezési zavarra utal, amelyről vitázni talán nem is érdemes.

Az ön kérdéséből is egyértelmű, hogy a káosz az önök fejében van. Kérem, az önökben lévő zűrzavart ne vetítsék ki az oktatáspolitikára. Ebből is látszik, hogy önök, LMP-sek leggyakrabban a tévedéseikből csinálnak ügyet.

Az alapítványi és magániskolák nagy része valóban kiemelten foglalkozik hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű gyermekekkel, csakúgy, mint az önkormányzati intézmények. A mindenkori államtól az elmúlt 24 év alatt soha olyan ígéretet nem kaptak - mert nem kaphattak - az alapítványi iskolák, hogy anyagi terheiket a központi költségvetés teljes egészében vállalja.

2006-ban, sok évvel az alternatív iskolák megjelenése után nyílt meg a költségvetési rendszerben az a lehetőség, hogy az országosan kiemelkedő és speciális feladatokat ellátó iskolákkal a minisztérium szerződést kössön a továbbiak támogatására. A rendszer tanulószámot határozott meg, és nem iskolák számát.

Az első pályázat után - 2006 után vagyunk nem sokkal - az akkori kormány emberei újabb szerződéseket kötöttek, a hírek szerint immár nem feltétlenül az eredeti cél megvalósításáért, hanem haveri kötődések alapján, akár 10-20 évre, a kitűzött keretösszeg többszörösére. Ezt az átláthatatlan és szakmailag, erkölcsileg is nehezen vállalható folyamatot kívántuk megfelelő mederbe terelni az új pályázattal.

A minisztérium tehát a rendelkezésre álló pályázati összegből teljes egészében nem állami fenntartókat, intézményeket támogat, ez az összeg pedig a korábbiakhoz képest nem csökkent. A különbség, hogy most a forrást nyilvános pályázaton ítéljük oda, nem úgy, mint az önök liberális elődei, akik szép csöndben osztogatták a hozzájárulást a szerintük arra érdemesnek. (Taps a kormánypárti sorokból.)

Felszólalások:   161-164   165-170   171-174      Ülésnap adatai