Felszólalás adatai

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Kóka Képviselőtársam! Egy kicsit szerényebben, egy kicsit csendesebben! Mert arra a kormányzati tevékenységre, amelyet sikerült közösen, a Szabad Demokraták Szövetségének a Magyar Szocialista Párttal közösen produkálni 2002-től egészen a mai napig, olyan nagyon büszke - azt gondolom - nem lehet. Tulajdonképpen azon vitázunk itt jórészt, amit önök előállítottak együttesen. (Babák Mihály: Úgy van.) És ennek a megoldásáról kell nekünk itt vitázni, készségesen részt veszünk benne.

Rendelkezünk programmal, tisztelt képviselő úr. Ennek ellenére, tudja, nem önt kell meggyőzni, és nem önnek kell a programunkat bemutatni. Vélhetően önt egyelőre még nem tisztelhetjük majd a szavazóink között. Bár ki tudja? Lehet, hogy az elkövetkezendő hetek téblábolása, bizonytalansága mégis arról fogja meggyőzni, hogy jobban teszi, ha hagyja a saját pártját és frakcióját, amelyet vezetett, a pártot is, és vezeti a frakciót, hagyja azt is, és azt fogja mondani, hogy igen, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség mögé be fogok állni, és úgy látom, az lesz az a megfelelő társadalompolitika és gazdaságpolitika (Keller László: Te már tudod, hogyan kell csinálni.), ahol én jól érzem magam, ahol családot tudok alapítani, ahol gyermekeket vállalok, és gyermekeket fogok nevelni, mert egy koherens családpolitikával rendelkezik.

Kérem szépen, együtt kormányoztak, és vélhetően együtt fognak kormányozni. Ezt úgy hívják, hogy házasságszédelgés, kiszállok a házasságból, elmegyek, kerülök egyet, próbálkozok más irányban, visszamegyek. Nem jó, nem jó, nem jó megoldás! Nem jó megoldás, tisztelt képviselőtársam. Ténylegesen el kell dönteni, hogy a Szocialista Párttal akarják továbbra is ezt a bizonytalanságot fenntartani, vagy pedig azt akarják, hogy ebből a közösen előállított bizonytalanságból végre ki tudjon evickélni ez a szerencsétlen magyar politikai, gazdasági és társadalmi közélet.