Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Fontosnak tartom bevezetőleg elmondani, hogy az az érzésem ennek a megállapodásnak az aláírásával, hogy visszatértünk az 1990-es időszak értékeihez, amikor döntöttünk arról, hogy a Varsói Szerződésből kilépve, amiben elévülhetetlen szerepe volt Antall József miniszterelnök úrnak, egy kollektív védelmet, biztonságot biztosító szervezetbe irányultunk és abba léptünk be, amely az észak-atlanti szövetség volt. 1997-ben kötött egy megállapodást a magyar állam a NATO-val, amely arról szólt, hogy a NATO-tagok közötti kölcsönösen alkalmazandó Status of Forces Agreement kiegészítésére létrejövő megállapodásban rendezte  ez az OMNIBUS megállapodás volt  az amerikai haderő Magyarországon tartózkodó állományára, annak jogállására vonatkozó szabályokat. Az idő azért halad előre, és 1997-hez képest jelentős gazdasági, politikai, katonapolitikai és jogi változások mentek végbe a világban, Európában és Magyarországon, valamint az Egyesült Államokban is. Az bizonyossá vált, hogy korszerűsíteni kell ezt a megállapodást, amely összhangban van az Egyesült Államok megváltozott politikai súlyával, megváltozott politikai attitűdjével, amikor is a demokráciaexport helyett egy praktikus megoldásokat tartalmazó politikai irány vált dominánssá Trump elnök megválasztásával.

Talán nem véletlen, hogy az úgynevezett demokráciaexport időszakában a NATO mint szervezet, ennek a működőképessége nem volt a csúcson, amit arra is fel lehetett használni egyes tagállamok részéről, hogy a vállalt kötelezettségeket nem vagy alig, vagy csak minimálisan teljesítették. A NATO szerepének megerősítése történik a hasonló megállapodásokkal, mint ami most a parlamenti vita tárgya, amely egyrészt biztosítja a közös védelmi rendszer hatékony működtetését, továbbá biztosítja azt is, és ez egy politikai súlyú megállapodás a tekintetben, hogy Magyarország tudja teljesíteni azt a vállalását, amely azt jelenti, hogy a NATO védelmi rendszeréhez, a közös teherviseléshez arányos és Magyarország teljesítőképességéhez igazodó hozzájárulást tudjon tenni.

Magyarország tekintetében azt tudjuk elmondani, és ezt büszkén tudjuk elmondani, hogy az elmúlt években jelentős hangsúlyeltolódás történt a védelmi képességeink megerősítésére mind költségvetési fedezet útján, mind pedig katonapolitikai döntések meghozatalával. Ennek a folyamatnak fontos eleme az előttünk fekvő megállapodás parlament általi jóváhagyása, már csak azért is, mert az bizonyos, hogy Európa nagyon fontos geopolitikai tényező, ezen belül Közép-Európa és Kelet-Európa nagyon fontos stratégiai tényező, amelynek mi részei vagyunk, és alapvetően üdvözölni és támogatni kell azt, hogy az Egyesült Államok a megváltozott politikai irányultságát igénybe véve biztosítja, erőteljesebben biztosítja a közös védelmi eszközök kialakítását, illetve a közös védelmi potenciál megerősítését.

Nagy dilemma az, amikor egy ilyen megállapodásról beszélünk és azt vitatjuk, hogy hogyan viszonyul ez a magyar szuverenitás kérdéséhez. Alapvetően minden nemzetközi megállapodás valamilyen szinten az azt megkötő felek számára az adott állami szuverenitásuk valamilyen módosítását, csökkentését vagy jogkiterjesztés esetén a növelését jelenti. Fontos dolognak tartom azt aláhúzni, hogy a tárgyalások során olyan megállapodást sikerült miniszter úrnak ellenjegyezni, aláírni, amely alapján biztosítható a magyar szuverenitásnak a dolog természetéből való csökkentésének alkotmányos szempontok szerinti megoldása.

Nagyon fontosnak tartom megemlíteni, hogy fő szabályként a kormány ad felhatalmazást a csapatmozgásokra. Ez alól vannak kivételek, amely kivételek között szerepel, hogy az alkalmazás és állomásoztatás esetén, amikor ilyen típusú szándék van az Egyesült Államok részéről, akkor ennek a jóváhagyásáról az Országgyűlés dönt. Mindezek mellett azt is fontosnak tartom, hogy érthető, katonai szempontból érthető volt az az álláspont, hogy minél szélesebb mozgási és jogi lehetőséget biztosítson Magyarország az Egyesült Államok katonái számára az itt-tartózkodásuk idejére, de a megállapodás tartalma azonban kiállja a magyar alkotmányosság próbáját, kiállja annak a mércének az erejét, amely szerint oly mértékben korlátozza a magyar szuverenitást, ami csak legfeljebb és a legkisebb mértékben, leginkább szükséges ahhoz, hogy ez a megállapodás hatékonyan működjön.

Miért van szükségünk erre a megállapodásra? Elsősorban azért, hogy védelmi potenciálunkat erősítse, és nemcsak Magyarország védelmi potenciálját, hanem egész Közép-Európa védelmi struktúrájában jelentős változásokat eredményez ez a megállapodás, már csak azért is, mert az Egyesült Államok hazánkon kívül Lengyelország, Románia, Bulgária és a három balti állam: Észtország, Litvánia és Lettország esetében hasonló megállapodást kötött, és ezek már hatályba lépnek. Ennek a megállapodásnak azért is van súlya, mert kellő ellensúlyt tud képezni egyes, Európa centrális erejét fenyegető támadásokkal, befolyásokkal szemben.

Mindezek alapján, miután a megállapodás mind a célját tekintve, mind pedig tartalmát tekintve kielégíti a magyar stratégiai érdekeket, a honvédelmi, geopolitikai érdekeket, kielégíti az alkotmányos rendünkben megengedhető követelményeket a szuverenitás tekintetében, ezért a Kereszténydemokrata Néppárt javasolja és támogatni fogja az előterjesztett határozati javaslat elfogadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)