Felszólalás adatai

ELNÖK: Megkérdezem Tasó László képviselő urat, hogy kíván-e szólni. (Tasó László: Nem.) Nem kíván.

Tisztelt Országgyűlés! Most a határozathozatalok következnek. A három ügyről külön-külön fogunk határozni. Emlékeztetem önöket, a bizottság úgy foglalt állást, hogy a képviselő úr mentelmi jogát egyik ügyben se függessze fel az Országgyűlés.

Először a H/361. számú határozati javaslatról döntünk. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy felfüggeszti-e Tasó László országgyűlési képviselő mentelmi jogát. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 161 igen szavazattal, 140 nem ellenében, 10 tartózkodás mellett Tasó László mentelmi jogát nem függesztette fel.

Most a H/362. számú előterjesztés alapján határozunk a mentelmi jogról. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy felfüggeszti-e Tasó László országgyűlési képviselő mentelmi jogát. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 157 igen szavazattal, 143 nem ellenében, 11 tartózkodás mellett Tasó László mentelmi jogát nem függesztette fel.

Most a H/363. számú előterjesztésről döntünk. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy felfüggeszti-e Tasó László országgyűlési képviselő mentelmi jogát. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 153 igen szavazattal, 143 nem ellenében, 14 tartózkodás mellett Tasó László mentelmi jogát ebben az ügyben sem függesztette fel.

Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatalok végére értünk. Ha netán van valaki, aki el akarja hagyni az üléstermet, azt a kétperces technikai szünetben megteheti. Mielőtt folytatnánk a vitát, rövid szünetet tartunk. (Rövid szünet.)

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló 2005. évi CLIII. számú törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája a lezárásig.

(18.20)

Az előterjesztéseket T/232. és T/233. számokon, a bizottságok ajánlásait pedig T/232/1-2. és T/233/1-2. számokon kapták kézhez a képviselők.

Megadom a szót Veres János pénzügyminiszter úrnak, a napirendi pont előadójának, akinek 25 perc áll rendelkezésére, hogy kifejtse gondolatait.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előző héten kedden már részletesen beszéltem arról, hogy miért dolgoztuk ki az Új Egyensúly programját, hogyan gondoljuk tartósan egyensúlyi pályára állítani az államháztartást Magyarországon.

Úgy gondoljuk, hogy ha előrehaladunk az államháztartási reformokban, ha modernizáljuk a központi és a helyi államigazgatást, végrehajtjuk az oktatási, egészségügyi reformot, folytatjuk a nyugdíjreformot, akkor sikerül megoldani az időről időre kiújuló egyensúlyi gondjainkat. Most éppen egy ilyen periódusban vagyunk, amikor nemcsak hosszú, hanem rövid távon is intézkedni kell az egyensúly javítása érdekében. A helyzetet reálisnak látjuk, és a kormány elszánt a tekintetben, hogy végigviszi az elhatározott átalakító szerkezeti reformlépéseket.

E lépések egyike az ez évi költségvetési törvény módosítása. Ez nem azért szükséges, mert a hiány mértéke várhatóan magasabb lesz annál, mint amit eredetileg terveztünk, a pénzforgalmi hiány ugyanis, amiről a költségvetési törvény szól, nem növekszik olyan mértékben, hogy az államháztartási törvény indokolná a költségvetés módosítását. Az államháztartási törvény 41. §-a szerint ugyanis a kormány a magasabb költségvetési hiány miatt akkor köteles törvénymódosítást az Országgyűlés elé terjeszteni, ha év közben a központi költségvetés, a társadalombiztosítási alapok és az elkülönített állami pénzalapok együttes egyenlegeinek a költségvetési törvényben megállapított összege a jóváhagyottól legalább ezek kiadási főösszege együttes összegének 2,5 százalékával eltér. Mivel ezt a mértéket nem érjük el, emiatt a költségvetési törvény módosítására nem lenne szükség. A kormány azért kezdeményezte a költségvetési törvény módosítását, hogy egységessé váljon a bevételt beszedő szervezetek, valamint a munkaügyi felügyelőségek érdekeltségi rendszere, másrészt pedig szükséges néhány előirányzat módosítása az év közben ismertté vált információk alapján.

Tisztelt Országgyűlés! A következő módosításokat javasoljuk a költségvetési törvényben. Új paragrafusként került a törvénybe az a javaslat, amely az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak részére a kárpótlásról szóló törvényben szereplő határidők ismételt megnyitása kapcsán a 2006. április 1-je és augusztus 1-je között benyújtott kérelmek kárpótlási összegének fedezetét biztosítja.

A javaslatban szereplő következő módosítás a bevételt beszedő szervezetek érdekeltségi rendszerére vonatkozik. Az APEH és a VPOP teljesítményének növelésével összefüggésben dologi és felhalmozási többletköltségek merültek fel. Az ehhez szükséges fedezet biztosítására többletbevételekből kerülhet sor.

Ezen túlmenően az elmúlt évek tapasztalatai alapján a teljesülési határidő december 28-ára történő módosítása a dolgozók érdekeltségének az év végéig történő fenntartása miatt válik szükségessé. Ehhez kapcsolódóan új paragrafusként jelenik meg a törvénymódosításban az a javaslat, amely a munkaügyi felügyelők ellenőrzési tevékenységének megerősítéséhez szükséges többletforrásokat biztosítja, hasonlóan a beszedő szervezeteknél alkalmazott módszerhez.

A következő módosító rendelkezés a Nyugdíj-biztosítási Alap méltányossági alapú nyugdíjemelésre előirányzott keretösszegének 100 millió forint összegű megemelésére vonatkozik. A nyugdíjfolyósító igazgatóságokhoz az elmúlt hónapok során igen nagy számú kérelem érkezett a méltányossági nyugdíjemelésekre vonatkozóan. Az indokolt kérelmek pozitív elbírálásának a lehetőségét teremti meg a szükséges módosítás.

A törvény módosítása nyomán a Nemzeti Autópálya Zrt. adósságainak átvállalása csak lehetőségként szerepel a törvényben, nem pedig kötelezettségként. Egy másik módosító javaslat pedig az ÁPV Zrt. kiadási előirányzatának megemelésére vonatkozik, melynek célja, hogy lehetőséget teremtsen az állam vállalkozói vagyonkörének esetleges bővítésére.

Tisztelt Ház! Még a nyári szünet előtt, azért, hogy az Új Egyensúly programja kellőképpen előrehaladhasson, az adótörvényeken, valamint az ez évi költségvetési törvényen kívül más törvényi szabályok módosítása is fontos. Ezek közé tartozik az államháztartásról szóló törvény. Az adótörvények révén a bevételi oldalon kívánjuk javítani az egyensúlyt, de nagy gondot fordítunk a kiadások mérséklésére is ezzel párhuzamosan.

Ezért javasoljuk többek között a közalapítványnak mint szervezettípusnak a megszüntetését. A közalapítvány nem váltotta be a létrehozásának egyik fő céljához fűzött reményeket: a külső, vagyis nem állami források bevonását a közfeladatok ellátásának finanszírozására. Gyakorlatilag állami támogatásból és indokolatlanul drágán működő szervezetekké váltak zömében. A közalapítványi forma gyakorta a közpénz ellenőrizetlen elfolyásának is terepét nyitotta meg. Ezért kezdeményezi a kormány a polgári törvénykönyv módosításával és átmeneti szabályok megalkotásával e szervezeti forma megszüntetését jövő év végéig. Mindez nem vonatkozik azokra a közalapítványokra, amelyek léte törvényen vagy nemzetközi szerződésen alapul. Megszűnik a helyi és a kisebbségi önkormányzatok jogosultsága is a közalapítvány létrehozására.

Itt azonban föl kell hívnom a tisztelt Ház figyelmét, hogy a helyi önkormányzatok közalapítvány-alapítási jogosultságát a polgári törvénykönyv mostani módosítása szünteti meg, ugyanakkor az összhang megteremtése céljából szükséges a helyi önkormányzatokról szóló kétharmados többséget igénylő törvény technikai jellegű változtatása is. A közalapítványok államháztartásból történő támogatása helyett speciális, fejezeti kezelésű előirányzat alakítható ki az adott cél támogatására. Ez teljes mértékben helyettesíti a közalapítvány intézményét. Ugyanakkor a közpénzek felhasználása átláthatóbb, olcsóbb lesz, a civil szféra továbbra is részt vehet a támogatási döntés előkészítésében.

Tisztelt Képviselők! Az elmúlt hónapokban felerősödött a vita arról, hogy milyen módon lehetne megakadályozni, csökkenteni a költségvetés túlfutásának lehetőségét. Ennek lehetőségein a kormány is gondolkodott. Az e gondolkodás alapján született első törvénymódosítási javaslatainkat elkészítettük. Az államháztartási törvénybe olyan fiskális szabályt kívánunk beépíteni, amely szerint a szakminisztereknek negyedévenként be kell számolni a kormány részére tárcájuk költségvetési helyzetéről, és javaslatot kell tenniük az éves, várható alakulásról is. Ez a szabályalapú költségvetési tervezés egyik első lépése a magyar államháztartás rendszerén belül.

Az államháztartási törvény mellett néhány más jogszabály módosítása is fontos. A felsőoktatási törvény módosítása a közvagyon, illetve a közpénzek átlátható, hatékony kezelése, felhasználása érdekében az államháztartási törvénnyel való összhang megteremtését szolgálja. Megszűnik az indokolatlan különbségtétel az államháztartás és a felsőoktatási törvény között a kincstári szolgáltatások térítése tekintetében, valamint lehetőség nyílik arra, hogy állami felsőoktatási intézmények is alapíthatnak gazdálkodó szervezetet, illetve szerezhetnek ilyen szervezetben részesedést.

A koncessziós törvény módosítására a privatizációs törvénnyel összefüggésben van szükség. A többségi állami tulajdonú társaságok a koncessziós törvény értelmében pályáztatás nélkül is végezhetnek koncessziós tevékenységet. Privatizáció esetén e társaságok elveszítenék koncessziós jogukat, ezért a törvényjavaslat a koncessziós törvény módosításával új pályázati konstrukciót vezet be: a koncessziós és a privatizációs pályázat összekapcsolásával a koncessziós jog és a tulajdonosi jog egy kézbe kerül.

A privatizációs törvény módosítása több, egymástól független okból szükséges. Egyrészt a módosítás az Állami Autópálya Kezelő Zrt. részleges privatizációját teszi lehetővé a törvényben előírt minimális állami tulajdoni hányad 100 százalékról 25 százalék plusz 1 szavazatra csökkentésével. Másrészt az ÁPV Rt. hozzárendelt vagyonának és privatizációs tartalékának számláját a továbbiakban nem a jegybank, hanem a Kincstár vezeti. A pénzeszközöket a jegybanktörvény alapján jelenleg is be kellett számítani a kincstári egységes számla egyenlegébe, az új megoldás azonban egyértelművé teszi a helyzetet. E rendelkezéshez csatlakozik az államháztartási törvény módosítása, amely megjeleníti az ÁPV Zrt. Kincstárnál történő számlavezetési kötelezettségét.

Végezetül a módosító javaslat szerint a kormány határozata alapján nemcsak az ÁPV Zrt., hanem az illetékes szakminiszter is privatizálhatja a tulajdonosi jog gyakorlása alatt álló társaságot. Célszerű ugyanis, hogy amennyiben a szakminiszter felel egy adott területen a hosszú távú koncepcionális változások megvalósításáért, a koncepció valamennyi részeleméért is ő feleljen. Az MFB-törvény módosításának célja a vállalkozói, banki feladatok kialakítása, a kis- és középvállalkozás-fejlesztési intézményrendszer hatékonyabbá tétele, továbbá vállalkozások hitelhez jutásának, valamint a hazai és európai közösségi források felhasználásának elősegítése.

(18.30)

A munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény módosítása olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek megteremtik a jogi hátterét az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség által az egyes munkaügyi ellenőrzéssel összefüggésben hozott határozatok, illetve az abban foglalt adatok nyilvántartásának, továbbá a javaslat ezen nyilvántartásból adatoknak jogszabályban meghatározott szervek és személyek részére történő átadását szabályozza. Végezetül az egyenlő bánásmódról szóló törvény módosítása az Egyenlő Bánásmód Hatóság által a munkaügyi ellenőrzések során hozott határozatok, illetve a határozatokban foglalt adatok nyilvántartásának jogszabályban meghatározott szervek és személyek részére történő átadását szabályozza.

Kérem, hogy a költségvetésről, az államháztartásról és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló javaslatokat az Országgyűlés megvitatni, azután elfogadni szíveskedjen.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a bizottságokban megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben.

Először a költségvetési bizottság előadói következnek. Megadom a szót Keller László úrnak, a költségvetési bizottság egyik előadójának, aki a költségvetési törvény módosítása kapcsán kialakított bizottsági álláspontot ismerteti.

KELLER LÁSZLÓ, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! A költségvetési bizottságban a kormány részéről hasonlóan részletes ismertetés hangzott el a 2006. évi költségvetési törvény módosításáról, mint ahogy azt itt a plenáris ülésen miniszter úr is megtette expozéjában. Éppen ezért nem meglepetésszerű az, hogy a költségvetési bizottság többsége ezt a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta. Szükségesnek találtuk a költségvetési bizottságban, hogy értelemszerűen hozzá kell nyúlni a költségvetési törvény módosításához, célszerűnek is tartjuk, hogy módosításra kerüljön a költségvetési törvény, és szakmailag kidolgozottnak tartjuk a kormány által benyújtott javaslatot.

A bizottsági vitában is szóltunk arról, hogy a 2005. év vége felé került elfogadásra az a törvény, amely ismételten megnyitotta az életüktől és a szabadságuktól politikai okokból jogtalanul megfosztottak számára az igény bejelentését április 1-je és 2006. augusztus 1-je között, és nyilvánvaló, hogy ha egyszer megnyílik a lehetőség, akkor költségvetési előirányzatról is gondoskodni kell azért, hogy akik bejelentkeznek kárpótlásra, azok kielégítésére legyen költségvetési forrás.

A bizottsági vitában egyetértettünk azzal is, hogy az APEH, illetve a VPOP számára egy kedvezőbb jutalmazási, érdekeltségi kifizetési időpontot jelöl meg a benyújtott törvényjavaslat. Szükségesnek tartjuk ezt a módosító indítványt, szinkronban az Új Egyensúly programmal. Tudjuk nagyon jól, hogy egyrészt kiadáscsökkentő lépésekre van szükség ahhoz, hogy az egyensúly irányába elmozduljon a költségvetés, másrészt pedig e két szervezet által jelentős költségvetési bevételekre lehet számítani. Ha ők megfelelő érdekeltséggel és jól dolgoznak, akkor jó remény lehet arra, hogy a költségvetés egyensúlyi pozíciója javulni fog.

Nagyon fontosnak tartottuk a bizottsági vitában azt, hogy a munkaügyi felügyelet is megfelelő díjazást kapjon a többletmunkáért, éppen ezért a benyújtott módosító javaslatot szintén támogattuk.

A méltányossági nyugdíjemelésre vonatkozó kormányzati javaslat a képviselők támogatását bírja, hiszen tudjuk nagyon jól, hogy bár nagyon sokat tett a nyugdíjasokért a kormány és az Országgyűlés többsége, mégis vannak szinte lehetetlen élethelyzetbe került emberek, akiknek a nyugdíja méltatlanul alacsony, és más lehetőség nincs számukra, csak a méltányossági nyugdíjemelés. Azt gondolom, hogy nagyon sok országgyűlési képviselő szembesült számos olyan esettel, amikor más lehetőség nem kínálkozott a számukra, mint hogy a nyugdíjbiztosító igazgatósághoz forduljanak segítségért. Indokoltnak tartjuk, és a kormányt érzékenynek minősítettük a bizottsági vitában, hogy a többlet százmillió forintot az év hátralévő részében a méltányossági nyugdíjemelésre biztosítja.

Vitát váltott ki az ellenzéki és a kormánypárti képviselők között a törvényjavaslat 8. §-a, hiszen az ellenzéki képviselők úgy értelmezték, mintha most valami nagyobb kötelezettségvállalást tenne a kormány, miközben az indokolás is egyértelműen tartalmazza, hogy egyébként már a költségvetési törvényben volt egy jelentős kötelezettségvállalás, és most ezt egy picit lazítja a kormányzat úgy, ahogy azt a miniszter úr is az expozéjában kifejezésre juttatta.

A 9. § rendelkezését, amivel gyakorlatilag az ÁPV Rt. mérlegét módosítja a kormány, tudomásul vette a költségvetési bizottság többsége, és ezzel együtt, még egyszer mondom, összességében általános vitára alkalmasnak tartottuk a benyújtott törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: (A jegyzővel konzultál.) A bizottságnak van egy másik előadója is, némi tanakodás után végül is Molnár László képviselő urat illeti a szó, szintén ötperces időkeretben.

MOLNÁR LÁSZLÓ, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az én feladatom az államháztartásról szóló '92. évi XXXVIII. törvénnyel és az e módosítási körbe tartozó törvényekkel kapcsolatos többségi előadói vélemény megfogalmazása.

Június 15-én a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság 14 igen szavazattal, 5 nem ellenében, tartózkodás nélkül általános vitára alkalmasnak találta a törvénytervezetet. Azok a külön törvényi módosítások, amelyek megjelennek itt, elsősorban és első helyen a polgári törvénykönyv 74/A., illetve 74/G. §-ának a módosítása, amelyek a közalapítványok mint szervezeti forma megszüntetéséről rendelkeznek. Ebben a fejezetben a koncessziós törvény módosítására került sor a tekintetben, hogy a Szerencsejáték Rt.-t példaként hoztam, ahol a privatizációs elképzeléssel egyidejűleg a tevékenység végzésére is egyfajta privatizációs tendert kell hirdetni, tehát át lehet tenni.

Nagyon fontos tétele ennek a törvénymódosításnak a szervezeti módosításon túl az, hogy a kincstári szolgáltatás bővítésre kerül a tekintetben, hogy az állami privatizációs és vagyonkezelő szervezet a hozzárendelt vagyonára és a privatizációs tartalékra vonatkozóan a Kincstárnál kell vezessen számlát, illetve a többi számláját az MFB-nél vezeti.

Ami szintén fontos, a Nemzeti Bankról szóló törvény módosítása. Beemeli a törvény az alaptörvénybe a kis- és középvállalkozások beruházási finanszírozását, a fejlesztési, működési hitelezésének a szükségességét, másik pontban pedig az önkormányzatok fejlesztésére és működésére vonatkozó előírásokat fogalmaz meg. A felsőoktatási törvény vonatkozásában a felsőoktatási törvény a kincstári vagyonra vonatkozó részt módosítja; módosítja a privatizációs törvényt, ahol a felügyeleti jogkört gyakorló szervezeteket nevesíti.

(18.40)

Ennek a privatizációs törvénynek a mellékletében jelenik meg, hogy mely szervezetet mely szervezet fogja felügyelni. Ezen túl a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény és az egyenlő bánásmódról szóló törvény kerül módosításra.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az emberi jogi bizottság előadója következik. Tóth Gyula képviselő urat illeti a szó.

TÓTH GYULA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság a törvényjavaslatot megvitatta, ahhoz az általános vitát előkészítő ajánlását június 19-én az Országgyűlés elnökének benyújtotta.

A bizottság feladat- és hatáskörét érintően több kérdés hangzott el, számos képviselő fogalmazta meg véleményét. A legtöbb hozzászólás a törvényjavaslat által 2007. év végi hatállyal megszüntetni kívánt közalapítványokkal kapcsolatban volt. A bizottság többségi véleményének képviselője részéről elhangzott, hogy a közalapítványok megszüntetésére irányuló javaslatot egy hosszú előkészítő folyamat előzte meg. Korábban a bizottságunk is, a társadalmi szervezetek bizottsága is, az Állami Számvevőszék is kifogást emelt a közalapítványok működésével kapcsolatban, többnyire azért, hogy a közalapítványok létrehozásakor kitűzött eredeti jogalkotói célt és szándékot ez a szervezettípus nem kellőképpen valósította meg.

A most általános vita előtt álló törvényjavaslat alapcéljával, hogy az államháztartási reform következtében a közpénzek felhasználása hatékonyabbá és követhetőbbé váljon, a bizottságunk többsége egyetértett, mint ahogyan a másik jelentős módosítással is, hogy az államháztartási hiány tartása miatt a szakminiszternek negyedévente be kell számolnia a kormánynak tárcája költségvetési helyzetéről.

A bizottságunk többsége egyetértett azzal, hogy eddig a felsőoktatási intézmények pozitív diszkriminációban részesültek abban a tekintetben, hogy saját vagyonukból szabadon hozhattak létre gazdálkodó szervezeteket a kormány engedélye nélkül. Tekintettel arra, hogy a felsőoktatási intézmények saját bevétele részben állami forrásból, például a Munkaerő-piaci Alapból vagy európai uniós forrásból származik, ezért bizottságunk többségének véleménye szerint ez a pozitív diszkrimináció egyáltalán nem indokolt. Egyetértünk azzal, hogy a továbbiakban ezen intézményeknek a gazdasági szervezetek létrehozásakor a kormány engedélyét kell kérniük.

A bizottságunk és az előterjesztő képviselője is egyetértett az országos kisebbségi önkormányzatok elnökeinek képviselője véleményével, amely szerint a törvényjavaslat közelről érinti az országos és a helyi kisebbségi önkormányzatokat is. Azzal is egyetértett, hogy a gyakorlati élet sokkal bonyolultabb helyzeteket teremt, mint a törvényjavaslat 1. § (3) bekezdésében megfogalmazott kivételek. Amennyiben a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke a kivételeket bővíteni szeretné, módosító javaslat formájában azt kezdeményezheti, és a kormány ezt meg fogja fontolni.

A bizottság ülésén kérdés hangzott el arra vonatkozóan, hogy volt-e egyeztetés az adatvédelmi biztossal. Mivel a bizottsághoz az ülést követően jutott el az adatvédelmi biztos írásbeli véleménye és az is, hogy szövegszerű módosító javaslatot is kezdeményez, bizottságunk erre a részletes vitában visszatér.

Az előterjesztett törvényjavaslatot bizottságunk 10 igen szavazattal, 9 nem ellenében általános vitára alkalmasnak tartotta.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A foglalkoztatási bizottság ülésén a többségi vélemény mellett kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Először a többségi vélemény ismertetésére kerül sor.

Megadom a szót Kiss Ferencnek, a bizottság előadójának.

KISS FERENC, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság június 19-i ülésén tárgyalta a költségvetésről szóló törvény módosítását.

Mint ahogy a miniszter úr említette, főbb vonalaiban azt a hat pontot tárgyaltuk különös figyelemmel és ezek közül is azokat, amelyek az ágazatot és ebből a bizottságunkat kiemelten érintették. Úgy gondolom, közülük is kiemelhetjük a módosításra kerülő bevételbeszedő szervek érdekeltségi rendszerének bővülését a munkaügyi felügyelőségekkel, hiszen a munkaügyi felügyelők érdekeltségéhez a jogi feltételeket és a pénzügyi feltételeket is tudjuk biztosítani. Az APEH- és a VPOP-teljesítmények növelése érdekében dologi, valamint felhalmozási többletköltségek merülnek fel, amelyek fedezésére többletbevételekből kerülhet csak sor.

Külön kiemeltük a bizottsági ülésen a Nyugdíj-biztosítási Alapot érintő javaslatot, amelynek értelmében 100 millió forinttal növeli a méltányossági alapú nyugdíjemelés előirányzatát, a jelenlegi 600 millióról 700 millió forintra. Tudjuk, hogy méltányossági kérelmek nagyon sok esetben megfogalmazódnak az érintett szervezetek felé. A javaslat további célja, hogy lehetőséget teremtsen az állami vállalkozói vagyonkör bővítésére.

A bizottság a törvényjavaslat vitájának lefolytatását követően 10 igen szavazat, 5 nem ellenében és 4 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta az előterjesztést.

Elnök úr, folytathatom a másikkal?

ELNÖK: Hogyne!

KISS FERENC, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Ugyanis annak is én vagyok az előterjesztője.

ELNÖK: Egy füst alatt!

KISS FERENC, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Ez pedig az államháztartásról szóló törvény módosítása, szintén június 19-i ülésén tárgyalta meg a bizottságunk. A bizottsági vitából megállapítható, hogy a benyújtott törvénymódosítások célja, hogy az államháztartási reform keretében a közpénzek felhasználása átláthatóbb és hatékonyabb legyen. A törvényjavaslat - mint ahogy a miniszter úr is utalt rá - 2007. december 31-i hatállyal megszünteti a közalapítványt mint szervezettípust, és a megszüntetéséig tartó átmeneti időszakban szigorítja a működési kereteit. A vitában felvetődött, hogy azoknak a közalapítványoknak a megszüntetését, működését, amelyeket az Országgyűlés hozott létre, ez nem érinti, mint ahogy a határon túli közalapítványokat sem.

A közalapítványokkal kapcsolatban elhangzott, hogy túlnyomó többsége csak nevében alapítvány, miközben a költségvetésből jelentős támogatásban részesül. Az államháztartásról szóló törvény bevezeti a támogatási célú fejezetkezelési előirányzat intézményét, és itt a civil szervezeteknek lehetőségük van pályázni és véleményt kifejteni. Az államháztartási törvény módosításával megteremtődik az összhang a privatizációs törvény tekintetében azt követően, hogy az ÁPV Rt. a Kincstárban köteles vezetni a számláját. A koncessziós törvény és a privatizációs törvény módosításánál jónak látjuk, hogy a koncessziós jog és a tulajdonosi jogok egy kézbe kerüljenek, az esetleges privatizációnál ennek a jogszerűsége biztosított.

Az államháztartási törvény további módosításának értelmében lehetővé válik, hogy a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményét megsértők az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség, valamint az Egyenlő Bánásmód Hatóság honlapjára felkerüljenek, az esetleges pályázatok és egyéb támogatások elbírálásánál ez mindenki számára megismerhetővé válik.

A bizottság a törvényjavaslat vitájának lefolytatását követően 10 igen szavazat és 9 nem ellenében a törvény tervezett módosítását általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor. Megadom a szót Bernáth Ildikó képviselő asszonynak.

(18.50)

BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott két törvényjavaslattal kapcsolatban az álláspontunk az volt, amit a szavazatok formájában is ismertetett már előttem a többségi véleményt elmondó képviselő úr, tehát nyilván nem okoz meglepetést, ha azt mondom, hogy nem támogattuk egyik törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát sem.

A költségvetési törvény módosításához benyújtott törvényjavaslat hat ponton kíván változtatni a jelenleg még hatályos költségvetési törvényen; majd a szóbeli tájékoztatóban is elhangzott, talán a megnyugtatásunkra, hogy ez a módosítás nem érinti az államháztartási egyensúly intézkedéseit.

Ez kétségtelenül így van, hiszen arról majd egy másik törvényjavaslat vitájában fogunk szót ejteni - gondolok itt az egyes pénzügyi törvények módosítására, amelyek az adóbevételek megemelését célozzák meg.

A költségvetési törvény módosításáról szóló javaslat az érdekeltségi rendszer átalakítását javasolja, illetve valóban a pénzbeszedő szervezetek érdekeltségi rendszeréhez kívánja a többletforrásokat biztosítani. Bár igazából a szóbeli kiegészítés kapcsán nem erről szólt egyébként a történet, hanem azt mondta a Pénzügyminisztérium munkatársa, hogy az APEH és a VPOP teljesítményének növekedésével összefüggésben dologi és felhalmozási többletköltségek merültek fel. Azért én szerettem volna tudni, talán majd a záróbeszédében a miniszter úr kitér arra, hogy milyen felhalmozási és dologi többletkiadások merültek fel a két szervezet működésével kapcsolatban.

Az, hogy a munkaügyi ellenőrök száma 100-150 fővel emelkedett, helyénvaló, és rendben is van, csak soha nem értettünk egyet azzal, hogy az érdekeltségi rendszerüket, illetve az ellenőrzés hatékonyságának növelését, mondjuk, a Munkaerő-piaci Alapból is finanszírozzák, abból a pénzügyi forrásból, aminek véleményem szerint nem ott van a helye.

De ezek az összefüggések, az érdekeltségi rendszer működtetése egyértelműen szubjektívvá teszik az ellenőrzéseket, hiszen ha abban érdekelt egy szervezet tagja, hogy minél több mulasztást állapítson meg, akkor a legkisebb hibánál is minden bizonnyal nagyon szigorúan fog eljárni.

A Nyugdíj-biztosítási Alapnál a méltányossági alapú nyugdíjemelésre előirányzott összeg 600 millióról 700 millióra történő felemelését nem értettem, nem értettük. Ugyanis én megkérdeztem a Pénzügyminisztérium képviselőjétől, hogy az a hivatkozás, hogy nagyon sok ilyen kérelem érkezik be, mit jelent, mennyi az a nagyon sok: ez 5 ezer, 10 ezer, netán 200 ezer? Egyáltalán milyen nagyságrendűek ezek a kérelmek, már darabra is mint kérelmek, és összegszerűen? Tulajdonképpen akkor ez a plusz 100 millió mennyire és mire lesz elegendő?

Nem lenne jobb az, tisztelt miniszter úr, hogyha a méltányossági alapú nyugdíjemelés helyett inkább kiszámítható és normatív módon történne meg az alacsony nyugdíjak emelése? Hiszen nyilvánvaló, hogy aki méltányossági kérelemmel fordul a nyugdíjfolyósító intézethez, az azért teszi ezt, mert a nyugdíja alacsony. Nem kaptam erre választ; arra sem, hogy dolgozik-e azon a kormány, hogy a választási ígéreteinek megfelelően rendezze az alacsony nyugdíjak emelését, akár differenciált formában is. Azt a választ kaptam az elhangzott kérdésekre, hogy írásban kapok majd erre választ, illetve természetesen a bizottság minden tagja, de ezt a ma délelőtti bizottsági ülésünkön sem kaptuk meg.

Tehát ahogy mondtam, ezen okok miatt a bizottságban helyet foglaló fideszes képviselők nem támogatták a benyújtott törvényjavaslatokat.

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: A gazdasági bizottság ülésén szintén többségi és kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. A többségi véleményt Göndör István képviselő úr ismerteti velünk.

GÖNDÖR ISTVÁN, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság a mai ülésén vitatta meg - sok más törvényjavaslat mellett - a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvény módosítására vonatkozó javaslatot és az államháztartásról szóló módosító törvényjavaslatot.

A többség, jelen esetben hasonlóan, mint más bizottságoknál, a kormánypárti frakciókból adódik. Egyetértünk azzal, hogy a költségvetési törvény kapcsán még az előző parlamenti ciklusban az a döntésünk, amikor azt mondtuk, hogy az életüktől és szabadságuktól politikai okból megfosztottak részére kinyitunk egy újabb határidőt, mert korábban rövid idő volt, vagy sokan mint jogvesztő határidőt, nem tartották be, ezért számukra egy lehetőséget biztosítottunk a törvény erejénél fogva, hogy augusztus 1-jéig nyújthatják be a kárpótlási igényüket, kérelmüket - ennek a fedezetét megteremti ez a módosító javaslat.

Egyetértünk azzal, ami a társadalom általános véleménye is, hogy sokkal nagyobb szigorral kell eljárni az adók és járulékok behajtását illetően, de elismerjük azt, hogy ennek többletköltségei vannak, akár dologi, akár felhalmozási kiadások terén. És ehhez természetesen hozzájárul az, hogy az anyagi ösztönzés a munkavégzőkre is ki kell hogy terjedjen. Hasonló a helyzet a munkaügyi felügyelők esetében is.

A méltányossági nyugdíjemelés: itt annyiban hadd hivatkozzam Bernáth Ildikóra, hogy bizony nagyon sokan vannak olyanok, akiknek nagyon kicsi a nyugdíja, ezért nyitottuk ki azt a kaput, hogy megteremtettük a lehetőségét annak, hogy kezdeményezhessék a kisnyugdíjasok a méltányossági nyugdíjemelést, amit nem lehet egy általános rendezéssel megoldani. Ezt a feltételt megteremtettük, ennek az anyagi fedezetét biztosítani kell.

A törvényjavaslat lehetőséget teremt arra, hogy a Nemzeti Autópálya Zártkörű Részvénytársaságnál a központi költségvetés legfeljebb 415 milliárd forintos összegig átvállaljon hiteltartozást, és a hiteltartozás fejében viszont útszakaszokat kell átadni.

Az államháztartási törvény módosításánál azon az elven támogatjuk a módosítást, hogy a közvagyon és a közpénzek átlátható és hatékony kezelése valósuljon meg. Ennek része, hogy a közalapítványokat megszünteti; egy meglehetősen hosszú, 2007. december 31-ig tartó átmeneti időszakot jelöl ki a törvényjavaslat. Ebben a változtatásban megfogalmazódik az a csalódás, hogy ezeknek a közalapítványoknak a jelentős része bizony nem tudott újabb forrásokat bevonni a feladatok, a célok megvalósításába, hanem elsősorban csak az állami költségvetési csatornát használták fel.

Én szeretnék kiemelni egy másik, számunkra fontos kérdést: a rendezett munkaügyi kapcsolatokról szintén a múlt év végén alkottunk törvényt. Ez is egy nagyon fontos igény volt, hogy olyan vállalkozások, ahol nem megfelelően járnak el a munkavállalókkal szemben, ne vehessenek részt különböző pályázatokon, vagy legalábbis ne lehessenek nyertesek különböző pályázatokon. Ennek a megfelelő informatikai rendszere megteremtéséig is lehetővé teszi most ez a módosítás, hogy az adott érvényességi időn belül a támogatást nyújtó szervek előtt folyamatban és többszöri eljárásban is felhasználhatók legyenek az adatok.

(19.00)

Talán még egy fél percbe belefér: támogatjuk azt, hogy a privatizációs törvény módosítása lehetővé teszi, hogy az Állami Autópálya Kezelő Zártkörű Részvénytársaságban 100 százalék helyett 25 százalék plusz egy szavazatra csökkenhessen az állami tulajdoni hányad.

Több módosítás van, de ezek mind-mind azt a célt szolgálják, hogy a közpénzek átláthatóak legyenek a felhasználás során.

Köszönöm szépen a figyelmüket, kérem, hogy támogassák a törvényjavaslatot. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: A kisebbségi véleményt Fónagy János képviselő úr ismerteti.

DR. FÓNAGY JÁNOS, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság mai ülésén elhangzottakat összefoglalva engedjék meg, hogy röviden ismertessem a kisebbségi véleményt, és az annak megfelelő nemleges szavazatot.

A 2006-os költségvetésről szóló törvényjavaslatnál az előterjesztő nagyon ügyesen a társadalmilag támogatható elemeket összerakta a Nemzeti Autópálya Zrt. igen jelentős tételeivel. Én is azzal kezdem, hogy természetesen a törvénymódosításnak azokat az elemeit, amelyek a kárpótlásra és egyebekre vonatkoznak, nem kifogásoltuk és most sem tesszük. Ugyanakkor a 8. §-ban megfogalmazott felhatalmazást rendkívül lazának tartjuk. Amikor itt - a mai napot is beleértve - az elmúlt napokban és hetekben elkeseredetten keressük egymáson azt a rengeteg pénzt, amit a magyar társadalomnak az elkövetkező rövid jövőben vállalnia kell, akkor talán ezekben a tételekben kellene keresnünk a pénzt.

Egy rendkívül bizonytalan, rendkívül - legyünk udvariasak - flexibilis meghatározás; délelőtt is elhangzott, ma sem értek azzal egyet, hogy ez a törvényhely 415 milliárd 900 millió forintról szól. Ez akkor lenne igaz, ha ez úgy szólna, hogy "szemben fennálló, együttesen - annak járulékaival együtt - legfeljebb 415" és a többi forint, de a megfogalmazás nem így szól. A megfogalmazás úgy szól, hogy "415 milliárd 900 millió forint összegű hiteltartozását annak járulékaival együtt". Következésképp a járulék itt többletben jelenik meg. (Dr. Veres János: Biztosan.) Örülök, hogy a miniszter úr bólogat, mert délelőtt más magyarázatot kaptunk. Tehát egyszer az összeg bizonytalan.

A másik az átvállalhatóság ténye, hiszen feltételes módban fogalmaz a jogszabály, ami eleve egy felhatalmazást ad, ugyanakkor bizonytalanságot szül, arról nem is beszélve, hogy a hitelvállalással szemben is kész és félkész útszakaszok átadását helyezi kilátásba. Mi az, hogy félkész? Műszakilag félkész, értékben félkész? Mikor adja át? Úgy gondolom, ilyen összegeknél ilyen fokú bizonytalanságot a jogalkotó nem engedhet meg magának.

A másik az államháztartáshoz kapcsolódó jogszabályok salátatörvénye, amire ismerem az indokolást, hogy nem a 2006 tavaszától regnáló kormány találta ki, van ennek gyakorlata. Ezt a gyakorlatot egyébként az elmúlt években közösen nem találtuk helyesnek, és joggal kifogásolta minden ezeket bíráló szervezet. Ugyanakkor ilyen mértékű - hogy mondjam - összegezés vagy ilyen mértékű összefoglalás, ahol a magyar polgári törvénykönyvet, a koncesszióról szóló törvényt, az államháztartásról szóló törvényt, tehát a törvények sorában is kitüntetett helyen szereplő jogforrásokat egy ilyen rövid mellékintézkedésekkel módosítanak, úgy gondolom, hogy ez a magyar jogalkotásnak egy olyan negligálása, amelyet nem engedhet meg magának sem az előterjesztő, még kevésbé a Magyar Országgyűlés.

Ami az utóbbinál az egyes tételeket illeti, engedje meg, hogy két tételt emeljek ki. Az egyik az alapítványokkal kapcsolatos. Kérem, vegye figyelembe legalább, miniszter úr, hogy ezek között az alapítványok között szerepelnek európai uniós partnerek; mind a mai napig nincsenek a PHARE-elszámolások lezárva. Sokéves kötelezettségei vannak ezeknek a megszüntetendő szervezeteknek. Kérem, ne öntsék ki, bármilyen indíttatásból is a fürdővízzel együtt a gyereket is. Legalább azokat az alapítványokat emeljék ki ezek közül, amelyeknek uniós kötelezettségeik vannak.

Végezetül egyetlen mondat, ami a "nem" szavazatunkat indokolta, hogy a privatizációs törvény mellékletében az elmúlt négy évben konszenzussal sikerült módosítani, amikor módosítottunk. Most ezt a konszenzusos lehetőséget rúgják föl azzal, hogy ezek között az egyetlen fontos az autópálya-kezelő, a többi formalitás, amikor ezt előzetes egyeztetés nélkül, kizárólag ennek értékesítése miatt így kívánják módosítani.

Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Most az oktatási bizottság véleményét ismerhetjük meg. Megadom a szót Kormos Dénes képviselő úrnak.

KORMOS DÉNES, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Az oktatási és tudományos bizottság az államháztartásról szóló törvényjavaslatot vitatta meg. A törvényjavaslaton belül elsősorban azokat a részeket és fejezeteket tekintette át a bizottság, amelyek szakterületéhez közvetlenül kapcsolódnak, így részletesebb vita és véleménycsere a közalapítványokkal kapcsolatos intézkedésekről zajlott, illetve a felsőoktatást érintő módosulásokról.

A közalapítványokkal, a közalapítványok megszűnésével, átalakulásával kapcsolatosan általánosan megfogalmazódott az a vélemény, hogy valóban igaz ebben az ágazatban, a közoktatási ágazatban - de gondolom, egyébként a nagyobb humán ellátó rendszerek jelentős részére ez szintén elmondható lenne -, hogy különböző jogcímen különböző területen jelentős állami pénzek szolgálnak különböző feladatellátást. Ezeknek a tartalmi áttekintése, koordinálása és adott esetben a párhuzamossága elég komoly probléma.

Képviselőtársaim más bizottsági vélemények ismertetésénél jelezték azt, ami itt is felmerült, hogy jelentősen állami pénzekről van szó. Egyfelől tehát a bizottság indokoltnak látta azt, hogy ezeknek a forrásoknak a koordináltabb felhasználása történjen, és én a magam részéről hozzáteszem azt, ami ott a vitából kiszűrhető volt, hogy amennyiben ezek a források a támogatási cím fejezeti kezelésű előirányzathoz kerülnek, akkor tulajdonképpen célszerű lenne átgondolni azokat a különböző támogatási, finanszírozási területeket, amelyek egyes ágazatokat érintenek, és adott esetben az így bekerülő pénzforrásoknál is egy célfeladat-forráskoordinációt célszerű megtenni annak érdekében, hogy súlypontozottan lehessen ezeket a forrásokat az elkövetkezendő időszakban felhasználni.

A vitában felmerült az, hogy ezek az alapítványok, közalapítványok számos területen fontos közfeladatokat láttak el; valójában a törvénymódosítási javaslat tartalmazza, hogy melyek azok az alapítványok, amelyekre ez nem terjed ki. Felvetődött többek között a megyei közoktatási közalapítványok helyzete és további működése, amelyek sok helyen olyan problémákat tudtak kezelni, ami adott esetben kistelepüléseken, akár a többcélú kistérségi társulások megalakulásával kapcsolatosan is fontos támogatás lehet. Erre pozitív választ kaptunk, hogy ez tulajdonképpen a törvény által létrehozott alapítványok körébe tartozik, tehát talán ez a változás ezt az alapítványi formát nem érinti.

Fontos szempontként jelent meg az is, hogy ezen közalapítványok mellett a kuratóriumban és a kuratóriumhoz kapcsolódó szakmai holdudvarban egy jelentős szakmai és civil szféra jelent meg, amelynek részvételére az elkövetkezendő időszakban igen nagy szükség lenne, és bármilyen átalakulás is történik ebben az esetben, ezt a komoly erőt, ami szakmai, szakmapolitikai szempontból is meghatározó lehet egy-egy ágazatnak, kár lenne elveszíteni.

Tehát fontosnak ítéli a bizottság - és oldaltól függetlenül -, hogy amennyiben ebbe a fejezeti irányzatba belekerülnek és a későbbiekben a döntésekkel kapcsolatban bármilyen irány és elhatározás kialakul, akkor a döntés-előkészítésen túl meghatározóbb és megfelelően súlyozott szerepet kapjanak ezek a szakmai és civil szervezetek.

(19.10)

Ugyancsak még ehhez a témához tartozik az a gondolat is, amit Fónagy János képviselőtársam is felvetett, hogy bizony ezek között a közalapítványok között van jó néhány olyan, amelyik összefüggésben van különböző európai programokkal, sőt még folynak is ezek a programok. Tehát javasoljuk átgondolni, hogy ennek differenciált megközelítése történjen meg, hogy adott esetben azok a lehetőségek és mozgásterek, amelyek ilyen típusú közalapítványok esetében fennállnak, ne csorbuljanak vagy ne szűküljenek.

A másik rész a felsőoktatási intézményekkel kapcsolatosan a gazdálkodó szervezetek alapításának lehetősége. Itt tulajdonképpen egy kérdés vetődött fel, hogy a felsőoktatási törvény nem olyan régen megadta ezt a lehetőséget az intézményeknek, viszonylag rövid idő telt el azóta, mi okozta vagy milyen tapasztalati tényezők okozták, hogy ez a változás bekövetkezzen. Nyilvánvalóan az általános és alapos indok látszik, hogy tulajdonképpen egy egységesített és ellenőrizhetőbb eljárás kapcsán lehessen ezeknek az intézményeknek is gazdálkodó szervezetet alapítani. Tehát a kormányzati engedély és a vagyonelemek behatárolása indokolt.

Ebben a részben tulajdonképpen lényegi vita a bizottság különböző oldali tagjai között nem volt, mármint a tekintetben, hogy ennek ellenőrzöttebbnek kell lenni az elkövetkező időszakban a felsőoktatásban.

Mindezeket kiemelve, elsősorban ezek voltak a fő kérdések ebben a törvényjavaslatban, a bizottságunk 13 igen szavazattal, 8 nem ellenében általános vitára és elfogadásra ajánlja a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Most a kulturális bizottság előadói következnek. A többségi véleményt Alexa György képviselő úr ismerteti.

ALEXA GYÖRGY, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kulturális és sajtóbizottság mai, június 26-ai ülésén foglalkozott a T/233. számon benyújtott, az államháztartásról szóló és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslattal.

A bizottság feladat- és érdeklődési köréből adódóan elsősorban a közalapítvány mint szervezeti típus megszüntetését célzó javaslat az, ahol tartósan elidőzött. Itt a kormánypárti képviselők elfogadták, elfogadják azt, hogy a jogalkotói cél, amely egyébként ezekre a közalapítványokra annak idején részint törvényileg lehetőséget biztosított, részint létrehozta, abban a tekintetben nem teljesült, hogy külső források bevonását az alapítványok számára nem eredményezte. Ugyanakkor az alapítványok működése, önmozgatása, önműködtetése jelentős erőket fog le az alapítványok költségéből. Az államháztartási törvény módosítása tartalmaz olyan megoldást, hogy bevezetné a támogatási célú fejezeti kezelésű előirányzat intézményét, amelyik a közcélú alapítványok korábbi célkitűzéseire összegeket különít el.

A bizottság a tárgyalás után a törvényjavaslatot 10:9 arányban általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

ELNÖK: A kisebbségi véleményt Lukács Tamás képviselő úr ismerteti.

DR. LUKÁCS TAMÁS, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Miniszter Úr! Azt gondolom - szeretem a tiszta és egyenes beszédet -, a közalapítványok tekintetében eme törvénynek legegyszerűbb megoldása az, hogy ön ezt visszavonja. Elmondom, hogy miért. Ha a jelenlegi, hatályos törvényt megnézzük, akkor a Ptk. 74/G. § (9) bekezdése lehetőséget adna önnek, hogy amiért állítólag ezt a törvényt beterjesztették, akkor ezt elvégezheti. Azt mondja: "A bíróság a közalapítványt az alapító kérelmére nem peres eljárásban megszünteti, ha a közfeladat iránti szükséglet megszűnt, vagy a közfeladat ellátásának biztosítása más módon, illetőleg más szervezeti keretekben hatékonyabban megvalósítható."

Tehát ami törvényi indoka van, a jelenleg hatályos törvényben meglévén, azt gondolom, hogy ez az irány rossz, és nem is járható, alkotmányos aggályokat vet fel. Alkotmányos aggályokat vet fel, mert részben érinti az önkormányzatok által létrehozott alapítványokat, és ebben a pillanatban, azt gondolom, olyan helyen keresi a megoldást a kormányzat, ami már nem az ő hatásköre lenne, vagy nem tartja tiszteletben az önkormányzatiságot.

Tehát ha valóban az a törvény eme részének benyújtási indoka, hogy vannak közalapítványok, amelyek nem megfelelően működnek, akkor tessék szíves lenni a jelenleg meglévő hatályos törvény szerint eljárni azoknál a közalapítványoknál, amelyek nem megfelelően gazdálkodnak vagy nem elég hatékony a működésük. Ez egyenként megvizsgálható. Ráadásul, ha megnézi a tisztelt pénzügyminiszter úr, kívánom, hogy a munkatársaival vagy az Igazságügyi Minisztérium munkatársaival nézesse meg, a bírói gyakorlat sem engedi ezt a megoldást, amit önök itt most erőből át próbálnak vinni, és szorgalmaznak.

Tekintettel arra, hogy az alapítótól eltér a közalapítvány, tehát az egy célhoz kötött vagyon, jogi személyiséggel rendelkezik, nem beszélve arról az esetről, amikor már az alapítvány különböző gazdálkodó szervezeteket is létrehozott, akkor nem tudom, hogy a megszüntetést hogyan képzelik el. Tudniillik ebben a pillanatban a bíróság nem fog hozzájárulni ilyen módon a megszüntetéshez, mert más esetben az alapítvány rendelkezései vonatkoznak, meg kell nézni együttesen az alapítvány rendelkezéseivel.

Ez a jogi része, amiért, azt gondolom, ha figyelembe veszi a jelenleg hatályos törvényt, az elérni kívánt cél a jelenleg is hatályos törvénnyel elérhető.

Az egy más kérdés, hogy lehet-e törvényeket úgy előterjeszteni - egyre jobban kezdjük megszokni -, ha az ember felteszi a kérdést, hogy vannak-e hatástanulmányok a törvény mögött, meg tudják-e mondani például a kulturális bizottságban, hogy a kulturális területen milyen közalapítványokat érint, van-e erről valami lista, erre a minisztérium válasza, hogy nincs. Nem baj, meg lehet így is szavazni, csak egyet ne tessenek gondolni, hogy az alkotmányos kifogásainkról hallgatni fogunk, vagy a szükséges lépéseket nem tesszük meg.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Az utolsó bizottság véleményének ismertetésére kerül sor. Az ifjúsági bizottság többségi véleményét Farkas Imre képviselő úr fogja ismertetni.

FARKAS IMRE, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottságunk a 2006. évi költségvetés módosítására irányuló előterjesztést vitatta meg, és a bizottsági ülésen is elsősorban a szociális területre vonatkozó törvényi részekre koncentráltunk. Örömmel állapítottuk meg, hogy a hiánycsökkentésre vonatkozó szándék és intézkedések közepette is található azért olyan terület, ahol többletforrásokról esik szó. Ebben a törvényben kettő ilyen konkrétan kiemelhető. Az egyik az életüktől és szabadságuktól megfosztottak kárpótlását érinti. Erre a területre, mint ahogy itt már el is hangzott, egy későbbi törvénymódosítás révén pluszforrásokat kellett a költségvetésbe beütemezni. A másik rész pedig a méltányossági nyugdíjemelés területére irányoz elő plusz százmillió forintot. Úgy gondoljuk, hogy ez a költségvetési követelményeknek is megfelel, és a kormány pozitív szándékait is feltétlenül tükrözi ezeken a területeken.

Nemes cél ez. Mi sajnáltuk, hogy a bizottsági ülésen ellenzéki oldalról megfogalmazódtak olyan szándékok, amelyek fanyalogva fogadták ezeket a részeket, vagy pedig úgy gondolták, hogy ezek a támogatások vagy ezek a beállított összegek kevesek. Így aztán nem is értettük azt, hogy a nem szavazat az ellenzéki oldalról ebben a tekintetben mit jelent. Úgy gondoljuk, nem jelenthet mást, mint hogy ezekre a forrásokra a költségvetésben nincs szükség. Nyilván nem erről van szó, és ellenzéki képviselőtársaink sem ezt akarták elérni, de azért a nem szavazatuk szerintünk ezt jelentette.

Így aztán a kormánypárti többség támogatta a törvény tervezetét, és 14 igen szavazattal, 13 nem ellenében általános vitára alkalmasnak tartottuk a törvénytervezetet.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

(19.20)

ELNÖK: A bizottság kisebbségi véleményét Aszódi Pál képviselő úr ismerteti.

DR. ASZÓDI PÁL, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági vitában elhangzott megállapításokat fenn kell tartanunk, mert itt olyan jogszabályi lehetőségek vannak egy csokorba kötve, amelyeket ebben az összeállításban elfogadni nem lehet.

Kezdem az 1. §-sal. Ez méltányolható és elfogadható lenne, hogy a politikailag üldözöttek és a többi, és a többi kérelmének a megnyitására van négy hónapos határidő. Legfeljebb a kérdés az, hogy a négy hónapos határidő elég-e, bekalkulálva azt a társadalmi érdektelenséget, ami hosszú idő után kiesett az emberek tudatából. Ezt fel kellene rázni, tudatosítani kellene. Tehát nem tudom, van-e eredmény a miniszter úrnak a birtokában, most már március óta a törvény működik, tehát működhetne, hogy gyakorlatilag van-e valami pozitív hatása. Csak ennyiből aggályos ez a jogszabályi dolog.

Sokkal nyomatékosabb a 7. §, itt is a méltányossági alapú nyugdíjemelés a téma. Ha összevetjük - és ezért nem lehetett pozitívan értékelni, még a lehetségest sem, majd rátérek - a 8. §-sal, akkor kiabál az a lehetőség, hogy így megszavazni ezt a törvény-előkészítést nem lehet.

Térjünk vissza a 7. §-ra! A méltányossági nyugdíjemeléssel kapcsolatban már többször elmondtam az Idősügyi Tanácsban is azt az alkotmányossági aggályt, ami van, és azt, hogy szerzett jogot sért, de ha már törvényben van és foglalkozunk vele, akkor én úgy érzem, hogy ez a 100 millió forint összegű megemelés a kormányzati oldalról még ebben a most már félig-meddig feltárt helyzetben is méltánytalanul kevés. Iván képviselőtársammal tettünk javaslatot, hogy legalább további száz forinttal (Sic!) legyen megemelve ez a keret.

Most mi történt itt a méltányossági nyugdíjemelésnél? Ez egy óriási kálváriát járt be. A Horn-kormány alatt volt 80 ezer ember, lehet, hogy annyi sem, nem mérte föl a helyzetet a Medgyessy-kormány, visszaállította, beépítette a nyugdíjtörvénybe, jó napot kívánok! 800 ezer igénylő lett.

Százával kaptam a leveleket mint civil nyugdíjas polgári egyesület elnöke, hogy a benyújtott 800 ezer kérelemből tízezrek, százezrek nem kaptak semmit, mert forráshiányra hivatkoztak. Hát milyen állapot az, hogyha én forráshiányra hivatkozom, ugyanakkor meghirdetem törvényben a lehetőséget?! Röviden ennyit erről a kálváriás útról.

Arról aztán megint nem beszélve, hogy először három év volt, utána, mikor látszott a nagy roham, fölemelték öt évre a türelmi, várakozási időt - most nem részletezem, miről van szó, tudjuk -, aztán amikor már egy kicsit kezdett lecsillapodni, akkor megint visszaálltak a három évre. Úgy játszadoznak a nyugdíjasok, a rászoruló nyugdíjasok igényeivel, idegeivel, egészségével, ahogy önöknek kénye-kedve ezt diktálja! (Mádi László: Sajnos, így van!)

Kérem szépen, a 8. §, ehhez, amit én elmondottam, hogyan kapcsolható az autópályának a 416 milliárd forintja? Hogyan kapcsolható ide? Kérem szépen, hát a 416 milliárd forintot tessék összevetni a fönti 100 millió forinttal! Tessék összevetni azzal, hogy ebből például az orvosi ügyelet tízévi fedezetét lehetne biztosítani, egyszer, és szoktuk mondani, nyugdíjasok, szegények, betegek, hogy hány lélegeztető gépet lehetne venni, és ilyen módon folytatni lehetne az aggályokat, hogy ezt így elfogadni, megszavazni nem lehet.

A másik: azt mondja, hogy átvállalhatja. Ismerve a kormányzati politikát, kérem szépen, az "átvállalhatás" biztos átvállalást fog jelenteni. Akkor miért nem merik kimondani azt, amiről szó van, és miért csak egy mondat a 8. § indoka: a törvény módosítása nyomán az adósság átvállalása csak lehetőség, nem kötelesség. Ez nagyon érdekes! Akkor most döntsük el, hogy lehetőségről tárgyalunk vagy tényekről és megvalósítandó célokról! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm szépen. Az említett okoknál fogva nem tartottuk vitára alkalmasnak ezt az előterjesztést. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 20-20 perces időkeretben, ezenközben kétperces felszólalásra nem kerül sor. A szokásoknak megfelelően az MSZP kezdi a vezérszónoki kört; megadom a szót Keller László képviselő úrnak.

KELLER LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Két törvényjavaslatnak az általános vitáját kezdtük meg tárgyalni.

Ami a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvénynek a módosítását illeti, ez nem újszerű itt a Házban, hiszen azt lehet mondani, hogy rendszeresen, évről évre visszatérően sor kerül az aktuális év költségvetési törvényének a módosítására. Azt lehet mondani, hogy persze mi most szakítottunk a korábbi időszaknak a módosításaival, hiszen korábban általában első alkalommal a zárszámadási törvényben szoktunk módosítani, a zárszámadást, a költségvetési törvény módosítását és egyéb más törvénymódosításokat együtt szoktuk kezelni. Most világosan lehet látni, hogy a kormány milyen költségvetési törvénymódosításokat nyújtott be, önálló törvényjavaslatban kerül tárgyalásra. Ez mindenképpen újszerű, persze már a 2006-os költségvetési törvény is úgy lett elfogadva, hogy gyakorlatilag megtisztítottuk az egyéb más törvényektől.

Az látszik, hogy a szocialista frakció - a bizottsági megszólalásokból látszik - támogatja mind a költségvetési törvény módosítását, mind az államháztartási törvénynek a módosítását. Tavaly egy képviselői önálló indítvány kapcsán megnyílt a lehetőség arra, hogy az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak ismét bejelentkezzenek kárpótlásért, méghozzá - erről most érdemes beszélni - 2006. április 1-je és 2006. augusztus 1-je között tehetik meg ezt a jelentkezést.

Nyilvánvaló, hogy tavaly nem sikerült szinkronba hozni a költségvetési törvénnyel a megnyíló lehetőséget, éppen ezért most azok számára, akik április 1-je után fogják beadni az igényüket a kárpótlásra, mindenképpen kedvező a költségvetési törvény módosítása, vagyis az, hogy most a költségvetési törvény módosításával megteremtjük a fedezetét, illetve megmondjuk azt, hogy mely fedezetből biztosítható részükre a kárpótlásnak az összege. Úgy gondolom, hogy ezt a törvénymódosítást, ennek az indokoltságát senki nem vitatja. Azt pedig tudjuk, hogy a pénz a közalapítvány számára rendelkezésre áll, hiszen a korábbi időszakban a közalapítvány fel lett töltve megfelelő forrással.

A következő módosítóindítvány-csokor, lehet azt mondani, a költségvetés bevételi oldalának a megerősödését kívánja elősegíteni. A beszedés fontosságáról többen szóltunk már ebben a vitában, és én úgy gondolom, hogy nem újszerű maga az a javaslat, ami most itt előttünk szerepel, hiszen ez a jelenleg hatályos törvényben is benne van, és a korábbi években is rendszeresen megteremtette az Országgyűlés azok számára az érdekeltséget, akik a jelentős költségvetési bevételeket produkálják tevékenységükkel.

(19.30)

Így az adóhivatal és a vám- és pénzügyőrség érdekeltségének megteremtése is szerepel már az ez évi törvényben is. Most két szempontból kerül módosításra a jelenleg hatályos törvény. Az egyik, hogy világosan kimondja ez a törvényjavaslat, hogy a ténylegesen teljesült bevétel után lehet a megfelelő érdekeltségi kifizetést teljesíteni. A másik módosítás pedig az, hogy az adott évben még lehetőség van arra, hogy azok, akik a behajtásban érdekeltséggel bírnak, hozzá is jussanak a költségvetési forrásból rendelkezésre álló jutalomhoz. Ezért támogatjuk azt, hogy a megjelent időpont, vagyis a tárgyév december 28. napjáig teljesült többletbevételek után a megfelelő jutalmazásra még az adott tárgyévben sor kerülhessen. Technikai kérdés az, hogy ezt a rendelkezést a vám- és pénzügyőrség számára is indokolt átvezetni.

Egy másik szervezet érdekeltségének megteremtésével is egyetértünk. Itt meglehetősen korlátozott az érdekeltség számszerűsítése, hiszen egyik vonatkozásban számszerűen is megjelöli a módosító javaslat, hogy milyen mértékig terjedhet az érdekeltségi juttatás, más vonatkozásban a törvénynek egy másik szakasza pedig 1 százalékban rögzíti, a bevételi többlet legfeljebb 1 százalékának mértékében, amelynek terhére különböző előirányzatokat túl lehet teljesíteni.

Egy nagyon jelentős módosító indítvány megfogalmazására is sor kerül. A kormány a méltányossági nyugdíjemelésnek az ez évi forrását 100 millió forinttal megnöveli. Nagyon csodálkoztam Aszódi Pál képviselőtársam hozzászólásán, amikor becsmérlőleg szólt a méltányossági nyugdíjról. (Dr. Hargitai János közbeszól.)

Képviselő Úr! 1998 és 2000 között a méltányossági nyugdíjat az akkori kormány megalázta (Babák Mihály és Domokos László közbeszól.), és megalázta vele együtt a nyugdíjasokat. Azért alázta meg, mert kifejezetten a miniszterek kezébe helyezte a méltányossági nyugdíjemelés kérdését. (Domokos László: Ne éld bele magad! - Babák Mihály: Nana! - dr. Veres János: Ez nagyon így van.) Politikai alapon osztogatták önök a méltányossági nyugdíjakat. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Tudja, mit csináltak az én választókörzetemben? Parlamenti látogatást szervezett a kormánypárti képviselő asszony, utána felírták, hogy kik jöttek el, aztán benyújtotta a számlát az aktuális miniszternek. Így osztogatták, így vásárolták meg a nyugdíjasokat. (Domokos László: Jaj, jaj!)

Mi ezt alapvetően megváltoztattuk. 2002-től a méltányossági nyugdíjemelés rendszere alapvetően megváltozott, nem politikai alapon döntenek (Domokos László: Á, nem! - Babák Mihály: Kormányon vagytok.), hanem kifejezetten méltányossági alapon. Az persze sajnálatos, hogy rászorulnak nyugdíjasok arra, olyan alacsony a nyugdíjuk, és mondhatom azt, hogy szinte lehetetlen élethelyzetben élnek az emberek. Erről persze sem Babák Mihály képviselő úr, sem én nem tehetünk, ez egy kialakult örökség következménye, ezért is örülök annak, hogy a kormány érzékeny a nyugdíjasok helyzetére, és a méltányossági nyugdíjemelésre lehetőség van 100 millió forinttal többet fordítani. Ezzel is szeretném azt mondani, hogy folytatjuk azt az utat, amikor a nyugdíjasokért sokat tettünk, sokat tettünk az elmúlt négy évben, és most a méltányossági nyugdíjemeléssel is a nyugdíjasok érdekét nézzük. (Babák Mihály: Az osztrák nyugdíjas nem panaszkodik. - Molnár László: Úgysem érted.)

A 2006-os költségvetési törvény rendelkezik arról, hogy a Nemzeti Autópálya Zrt. tartozását a magyar állam átvállalja, kötelező átvállalást írt elő a törvény. Nyilvánvaló, ha figyelembe veszik, tisztelt képviselőtársaim, az államháztartási törvényben megfogalmazott privatizációs törvénymódosító javaslatot, akkor azt gondolom... (Babák Mihály közbeszólására:) Hát, Babák képviselő úr, akkor többet kell olvasni a törvényt, ha önnek túlságosan bonyolult. (Az elnök csenget.) Tehát itt több lehetőség kínálkozik a kormány számára, ezért a kötelező átvállalás intézményét feloldja a törvényjavaslat, és egy lazítást visz be a törvény módosításával.

Ahogy arra utaltam a bizottsági előadásomban is, az ÁPV Rt.-nek a költségvetési törvény 14. számú mellékletében foglalt előirányzatok egyik előirányzatát, az üzleti célú befektetések előirányzatát jelentősen megnövelni javasolja a kormányzat. Nyilván lehet ezt vitatni, hogy jó irány-e ez. (Domokos László: Hát persze!) A szocialista frakció úgy ítéli meg, hogy a kialakult helyzetben a kormánynak ezt a megoldását el tudja fogadni. Fontosnak tartjuk, hogy mindezeket az intézkedéseket, amelyek megalapozzák a költségvetés, az államháztartás pozícióját, és lehetőséget kínálnak arra, hogy a méltányossági nyugdíjemelésre további források álljanak rendelkezésre, minél előbb elfogadjuk, és nyilván ezt kérjük az ellenzéki képviselőktől is, hogy ne hátráltassák, vagy inkább segítsék elő azt, hogy ez a törvény minél előbb elfogadásra kerüljön.

Ami az államháztartásról szóló törvény módosítását illeti, azzal szeretném kezdeni, hogy kicsit szeretném emlékeztetni a képviselőtársaimat arra, hogy amikor 2003-ban az úgynevezett üvegzsebtörvényt elfogadtuk, és a közpénzek átláthatósága, nyilvánossága és nagyobb ellenőrzöttsége irányába példátlan lépést tettünk itt az Országgyűlésben, már akkor felmerült... (Babák Mihály: Belebuktál, Lacika! - Az elnök csenget.) Jelzem egyébként, hogy akkor ezt a törvényjavaslatot az ellenzék is teljes mértékben támogatta, tehát nem is értem, hogy miért ez a bekiabálás. Tehát már akkor szó volt arról, hogy a közalapítványok helyzetét valamilyen módon rendezni kell. Pontosabban, ez az irány került kijelölésre, ami most itt megjelenik a törvénymódosító javaslatban, vagyis hogy 2007. december 31-ig nem minden közalapítványt, hanem azokat a közalapítványokat, amelyeket a törvény egyébként elég pontosan meghatároz, szükséges megszüntetni.

Mivel ez egy elég hosszú átmeneti időszakot jelent, ezért fogalmazott meg a törvény egy új intézményt, az úgynevezett támogatási célú fejezeti kezelésű előirányzat intézményét, amelyet az átmeneti időszakban, annak érdekében, hogy kiszámítható és átlátható legyen továbbra is a közalapítványok működése, életbe lépteti a törvényjavaslat, és mi ezt támogatjuk.

Szintén az államháztartási törvényjavaslat rendelkezései közé tartozik, hogy egy feszesebb költségvetési politikát kíván megvalósítani. Ezt rendszeresen, bizottsági vitában az ellenzéki képviselők és mi magunk is szükségesnek tartottuk, és lehet majdnem azt mondani, hogy követeltük, hogy ilyen irányba tegyen lépéseket a kormányzat. Most egy ilyen lépésre sor kerül, amikor is a szakminisztereknek gyakorlatilag negyedévente jelentést kell készíteni a kormány részére, nemcsak arról, hogy hogyan teljesültek az adott időszak kiadásai, hanem milyen várható kiadásokkal, illetve költségvetési pozícióval számol a fejezetgazda.

Az államháztartási törvény módosítása lehetővé teszi azt, hogy egy olyan informatikai adatbázis jöjjön létre, amelynek kezelésével egy fejlettebb munkaügyi kapcsolati rendszer, illetve ezzel kapcsolatos igazolás valósulhat meg. Azt hiszem, azt sem lehet kifogásolni, hogy a felsőoktatási törvény és az államháztartási törvény közpénzek átlátható, hatékony kezelésével kapcsolatos szinkronja megteremtésre kerüljön. Megszűnik az indokolatlan különbségtétel ily módon az államháztartási és a felsőoktatási törvény között a kincstári szolgáltatások térítése tekintetében.

Azt hiszem, hogy az is közös érdek ellenzék és kormánypártiak számára, hogy a koncessziós törvény módosításra kerüljön, vagyis hogy összekapcsolódjon a koncessziós jog és a tulajdonjog akkor, amikor privatizációra kerül a sor.

(19.40)

Szerintem az is a Ház többségének és az ellenzéknek a támogatását is bírja, hogy az ÁPV Rt. a hozzárendelt vagyon és a privatizációs tartalék számláját a Kincstárnál vezeti. Ez is üdvözlendő és támogatható.

Azzal is egyet lehet érteni, hogy a Magyar Fejlesztési Bank Zártkörű Részvénytársasággal kapcsolatos módosító javaslatok az államháztartási törvény keretén belül megvalósulnak, hiszen már tavaly kilátásba helyeztük, hogy egy vállalkozói bank irányába visszük el a Magyar Fejlesztési Bank működését, s az ehhez szükséges feltételeket nyilván meg kell teremteni.

Azt gondolom, annak is bírnia kell az ellenzéki képviselők támogatását, hogy a munkaügyi ellenőrzéssel kapcsolatban lehetővé tesszük az adatkezelés törvényi feltételek közötti megvalósulását. Itt csak zárójelben jegyzem meg egy pici éllel, egyszer örülnék neki, ha a vadászattal kapcsolatos adatkezelés is ugyanilyen rendezetté válna - de ez már nem a vezérszónok megjegyzése, hanem az országgyűlési képviselőé -, mert úgy gondolom, az is a tisztább viszonyok irányába mutatna, ha az adatkezelés törvényi feltételeit ott is meg tudnánk valósítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy mind a két törvényjavaslat az ellenzék számára is támogatható. Jó szívvel támogathatják, de ha ezt nem teszik, a Szocialista Párt a maga többségével a két törvény elfogadását garantálni tudja.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: A Fidesz képviselőcsoportja jelezte, hogy a vezérszónoklatot két képviselő fogja majd ismertetni, méghozzá Mádi László és Domokos László. Elsőként Mádi László képviselő úrnak adom meg a szót.

MÁDI LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Két törvény együttes vitája folyik a Házban. Sajnálatos módon csak az egyik felében nyolc törvénymódosítás van. Tehát megint egy salátatörvénnyel van dolgunk, amely áttekinthetetlen, követhetetlen. Jellemző módon az államháztartási törvényt csak az egyik törvénycsomagban kétszer módosítják különböző helyeken, nem egymás mellé rakva. Azt alkotmányosság tekintetében megint komoly problémákkal kell számolni, hiszen már korábban világossá tették, hogy ez így nem követhető a jogalkalmazó emberek és a vállalkozások számára. Ugyanakkor hiányzik az átfogó államháztartási törvény, amit évek óta ígérgetnek. Nagyon sok mindent ígértek már a szocialisták, ezt sem teljesítették. Megint farigcsálunk, megint módosítgatunk, megint toldozzuk-foldozzuk a régi rosszat, de ettől még nem lesz egy jó új. Ez tovább fokozza az államháztartási törvény tisztázatlanságait és a már eddig sokszor módosított áttekinthetetlen szerkezetét.

Négy területre térnék ki kicsit részletesebben, bár mondom, nyolc törvény van benne módosítva. Első alkalommal a közalapítványok megszüntetését kezdeményezik az államháztartási törvény kapcsán. Felolvasok két idézetet, az egyiket dr. Baja Ferenc, a másikat dr. Tompa Sándor mondta a szocialista frakció részéről akkor, amikor a Fidesz 1998-ban négy elkülönített állami pénzalap megszüntetését kezdeményezte a parlamentben. Dr. Baja Ferenc azt mondta, hogy a Központi Környezetvédelmi Alap önállóságát növelni kell, mert nincs megfelelő garancia arra, hogy átlátható rendszerű, kiszámító legyen a Központi Környezetvédelmi Alap helyett a célirányzatok működtetése. Tompa Sándor pedig az Útalap kapcsán azt mondta, hogy egy, az elmúlt nyolc év alatt bevált konstrukciót, formát dobnak ki az ablakon, és a Szocialista Párt természetesen nem támogatta, hogy ezt a költségvetésbe integráljuk. Nagyon furcsa - nem tudom, Keller László hogy számol el most telefonálás mellett a lelkiismeretével -, hogy a költségvetésbe történő integrációt akkor nem támogatták, most pedig ők maguk kezdeményezik, és úgy tesznek, hogy ez konform a korábbi álláspontjukkal, holott nem egyezik a korábbi álláspontjukkal, sőt azzal teljes mértékben ellentétes. Ez olyan, mintha valaki Budapestről Sopronba akarna eljutni, és Nyíregyháza felé indulna el. Tehát enyhén szólva is ellentmondásba és saját tetteinek a cáfolatába ütközik.

Rögzítve van ugyan, hogy a közalapítvány helyett mi lesz majd a támogatási célú fejezeti kezelési előirányzat - szerintem ezt élő ember nem tudja így megjegyezni -, de arra vonatkozóan, hogy a konkrét tevékenységek mennyire tudnak folytatódni, és mennyire van garancia arra nézve, hogy az esetek zömében a szükséges tevékenységek jövője biztosítva legyen, ma még nem tudunk semmit. Ez az egyik ok, ami miatt mi ebben a formában ezt nem tudjuk támogatni. Azt támogatnánk, hogy a kormányzat és különösen a szocialisták elmúlt négyéves tevékenysége alatt borzasztóan felszaporított mindenfajta ilyen-amolyan szervezetek között - és az olyan tanácsadók százai, ezrei esetében, akiket a minisztériumok mellett állami pénzből, sok esetben ellenőrizetlenül és kontrollálatlanul alkalmaztak - rendet vágjunk, de erre már eddig is lehetősége lett volna a kormányzó hatalomnak. Lukács Tamás világosan elmondta, a közalapítványok tekintetében a kormánynak vannak eszközei arra vonatkozóan, hogy ami neki nem tetszik és amit nem ítél közhasznúnak, azt ne támogassa, sőt megszüntesse, ezért is érthetetlen, hogy most így en bloc szünteti meg ezt a formát. Igazából tisztázatlan a jövő ezzel kapcsolatosan.

Másrészt azt sem tartjuk kizártnak, hogy ennek részben politikai indokai is lehetnek, hiszen, mondjuk, a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány vagy a Terror Háza ilyen tevékenységet folytat, és nem tartom kizártnak, hogy a szocialisták ezeknek a szervezeteknek a megszüntetését ilyen módon kívánják elérni. Miután más formában ezt erőből nem tudták megtenni, most kihasználják a törvényhozó többségüket, és visszaélnek a hatalmukkal, és a nekik nem tetsző dolgokat megszüntetik. Remélem, hogy a liberálisok ebben megakadályozzák őket, tisztelt Kuncze Gábor, mivel ők úgy gondolják, hogy a nekik nem tetsző dolgoknak is van létjogosultságuk, és nem engedik, hogy a szocialisták a saját politikai szándékukat e tekintetben az országra ráerőltessék.

Egy újabb privatizációs hullám indul el ennek a törvénynek a hatására, amely keretében az Állami Autópálya Kezelő Zrt. és a MÁV Cargo is állami tulajdonba kerülhet közvetett úton és kicsit kontrollálatlanul. Ennek ma még nem tudjuk a jövőjét, mert feltételekkel vannak itt megfogalmazva a dolgok. De az is nagyon izgalmas, hogy most már nem a Magyar Nemzeti Bankba, hanem a Kincstárhoz kerülnek a különböző likvid pénzek az ÁPV Rt. részéről, ami azt a gyanút vagy azt a lehetőséget fogalmazza meg, hogy az államháztartási hiánnyal kapcsolatos finanszírozási technikák ilyen módon lesznek kezelve, tehát megint csak nem a parlament által átlátható módon, hanem mindenfajta keresztfinanszírozással és zűrös, tisztázatlan eszközökkel. Az ÁPV Rt. tartaléka és a hozzárendelt vagyona pénzeszközeinek a kezelése is átkerül a Magyar Nemzeti Bankból a Kincstárba.

Van egy elgondolás, amely önmagában szimpatikus lenne, nevezetesen, ha a minisztériumok a negyedéves költségvetési beszámolóban nem állnak jól, és jóval túllépik az előirányzataikat, akkor bizonyos előirányzatok zárolása történik meg. Mi erre tettünk egy indítványt, mely szerint a költségvetési tanács keretében a miniszterek fizetését csökkentettük volna abban az esetben, ha a költségvetési fegyelem tekintetében a törvény adta kötelezettségüket felborítják és megszegik. Meggyőződésem szerint nemcsak az egyszerű embereket kellene büntetni akkor, ha törvényt sértenek, hanem a minisztereket is, de úgy látom, a szocialisták nem osztják ezt a véleményt. Így megint csak a parlamenti kontroll alól kikerülve van egy olyan tisztázatlan lehetőség, amit a parlament csak utólag, késve lát, és nem kontrollál. Ilyen értelemben a kormányzat szabad kéz politikája még jobban fokozódik és a parlament ellenőrző hatalma - amely a jogállamban alapvető lenne - lényegesen csökkenhet.

A negyedik terület a munkaügyi ellenőrzés kérdésköre. Már a bizottsági előadók is utaltak arra, hogy a törvénymódosítás lényegében egy olyan lehetőséget teremt meg, ami arra ösztönzi a munkaügyi felügyelőket, hogy mindenáron büntessenek, mert ők abban vannak érdekeltté téve.

(19.50)

Azt gondolom, természetesen, hogy nagyon fontos az, hogy a törvények legyenek betartva, de nagyon komoly visszaélésekhez vezethet az a helyzet, amikor kifejezetten arra ösztönzöm őket, hogy hibát találjanak, mindegy, ha nincs is, de büntessenek, mert azon múlik az ő javadalmazásuk, egzisztenciájuk vagy munkahelyük. Ilyen értelemben az APEH-nél is voltak korábban ilyen típusú problémák. Nem akarom ezzel azt mondani - mondom -, hogy a tényleges törvényszerű büntetése nem indokolt, csak látni kell, hogy egy ilyen típusú szabályozás ezzel jár együtt. Egyébként is a Fidesznek mindig az volt az álláspontja, hogy nem a szankciókkal, a büntetésekkel lehet igazából hosszú távú és érdemi megoldásokat találni, hanem az érdekeltség megteremtésével.

Ez a törvénycsomag ilyen szempontból világosan mutatja a gyengeségeit, ugyanis az érdekeltség nem csökken, hanem nő a kiskapuk megtalálására, nem pedig az adózási fegyelem javítására. Nem lehet csupán ilyen típusú restrikciókkal és ilyen típusú szankciókkal a gazdasági élet kívánt javulását, a kormányzati gazdaságpolitikában változást elérni.

Összességében azt tudjuk mondani, hogy sok szempontból látunk pozitív jeleket, és vannak a költségvetési, államháztartási folyamatok kordában, mederben tartására pozitív kezdeményezések, de jó néhány vonatkozásban ezek túllőnek a célon, és olyan javaslatokat rángatnak elő és kényszerítenek ki, amelyek következményei egyáltalán nem biztos, hogy a költségvetési fegyelem javulását eredményezik, és számos visszaélést és problémát fognak előidézni.

Összességében a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség az államháztartási törvény salátatörvényét, amelyet - mondom - újólag problémásnak látunk, nem tartja elfogadhatónak, ennek ellenére beterjeszt módosító indítványokat a jobbítás szándékával, és várjuk abban a kormányoldal megértését és támogató hozzájárulását.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Most a Fidesz második vezérszónoka, Domokos László következik. Kicsit több mint 10 perce van.

DOMOKOS LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Egy költségvetési törvény van előttünk, olyan költségvetési törvény, amely nem a takarékosságról szól, hanem újabb további költekezésnek ad lehetőséget. Nem mondjuk, hogy sok tekintetben nem jogos, sőt elhangzottak technikai javaslatok, ennek ellenére azt kellene mondani, hogy igazi fémjelzése, az egész 2006-os költségvetésnek szimbóluma lehet az, hogy egy koncepció helyett egy sodródás, egy utána nyomon követése, az események lekövetése történik. Ráadásul még itt is jó néhány olyan kérdésben nem tudja eldönteni a kormányzat, hogy mit csináljon, ezért csak lehetőségeket ad. Valóban, ahogy Keller László mondta, lazít a költségvetés keretein, nem pedig szigorít, nem pedig még elszámoltathatóbbá tesz, ezért a Pénzügyminisztériumnak mindig van arra lehetősége, hogy havonta például a hiánymutatókat mindig a várthoz igazítsák, csak éppen már a parlament sem tudja, hogy mi az a várt hiánymutató, hiszen folyamatosan változik, folyamatosan nyomon követhetetlen állapotokat teremt.

Különösen érdemes azon a mércén keresztül nézni a költségvetés módosítását, amelyet 2006-ra vonatkozóan nyújtottak be a Háznak ebben a nyári időszakban, amely sem átláthatóbbá nem teszi a közpénzek elköltését, sem igazságosabbá nem teszi ezt, sem pedig kiszámíthatóbbá a jogi környezetet, amiről egyébként fél évvel vagy hét hónappal ezelőtt vezérszónoklatában az előterjesztő pénzügyminiszter úr és vezérszónoklatában a szocialisták és az SZDSZ akkori vezérszónokai szóltak.

Sőt, ha igazából megnézzük, tovább folytatódik a könyvelési trükkök sorozata, hiszen az egész költségvetés módosításának a lényeges száma mégiscsak az mintegy 416 milliárd forint, amely az autópálya-elszámolásokon és a repülőtér-könyvelési trükkökön vezet keresztül, és ha úgy tetszik, kis mézet is csorgattak erre a keserű pirulára, ami előtt áll a következő néhány hónap, ahol pedig kíván rendezni néhány kérdést a kormányzat a kárpótlással kapcsolatban, illetve bizonyos nyugdíjjuttatások emelésében.

Három nagyobb területről érdemes szólni a jutalmazás kérdéskörében: most a vám- és pénzügyőrség, az APEH, illetve a foglalkoztatási terület ellenőrzési területein előrehozott, év végi jutalmazásra ad alkalmat. Nyilván a pénzügyminiszter úrnak rossz emlékei lehetnek a múlt évi jutalmazási problémákról, amikor az APEH-nél kitűzték a célokat, majd pedig utána megvonták a kifizetés előtt ezek kereteit, még a szakszervezet is fellépett akkor ezzel kapcsolatban az ott dolgozók nevében, hiszen méltatlan, méltánytalan helyzet történt.

Ezért nem hiszek abban, hogy ettől a jutalmazási változtatástól, amit a költségvetési törvény most teremt, lényegesen jobbá, kiszámíthatóbbá válik akár az adóhivatal, akár a vám- és pénzügyőrség munkája, különösen azért, mert a pontos elszámolás úgyis csak a jövő év első negyedéve tájára alakul ki, tehát decemberben ennek a lehetősége ma is az előlegfizetések keretében rendezhető.

Ráadásul érdemes visszaidézni azt, amikor valóban a polgári kormány idején is világossá tettük, hogy a bevételekhez nem árt érdekeltséget rendelni, de ez mutatja, hogy minden jó elképzelést lehet rosszul is végrehajtani. Erre élő példa a 2005-ös és úgy tűnik, most az adóhivatal és a vám- és pénzügyőrség 2006-os jutalmazási rendszere. Erre nem ad választ most sem, ami a múlt évben is gondot okozott.

Ráadásul nagyon jól tudjuk, hogy akár a foglalkoztatási ellenőrzés a Munkaügyi Főfelügyelőségnél, de akár az ÁNTSZ-nél, amit most nem említenek vagy más egyéb hatósági szervezeteknél, amelyek megnehezítik a vállalkozók vagy egyáltalán az ország különböző szereplőinek munkáját, abban világossá tették, ha valahova kimegy - bármelyik helyre - egy ilyen szervezet, az pénzbeszedés nélkül nem jöhet el. Mert ha ezt megteszi, az veszélyezteti az ellenőr állását.

Ehhez képest nem tudom, mit akar jutalmazni a kormányzat, hiszen világossá volt téve a költségvetés már akkor is szűkös keretei között, hogy tulajdonképpen ezen bírságokból és beszedésből kívánja jutalmazni, sőt a bérüket kifizetni ez a szervezet. (Dr. Veres János: Azt nem!) Sőt, a közlekedési tárca is abba az irányba megy most, hogy a különböző hatósági területek kiszervezése ürügyén privatizálni fogja ezeket az úgynevezett hatósági területeket.

Azt gondolom, hogy ez az a terület, amikor az állam nemhogy jól szerepelne, ahol tényleg erősnek kellene lenni az ellenőrzések kapcsán, és hatékony, kiszámítható működésűnek lenni, hanem egy ilyen vállalatszerű működés irányába próbálja a kormányzat tolni az államnak egyébként rendkívül fontos ellenőrző, szabályozó szerepét. Ezért ezt a gyakorlatot, ezt az irányt nem lehet támogatni, nem is támogatja a Fidesz.

Ha tovább nézzük, valóban elhangzott a bizottsági felszólalásban is a nyugdíjak és a nyugdíjasok kérdése, és Keller László, úgy látom, elővette azt a sztereotip, rendkívül durva, egyszerűsítő megfogalmazást, amellyel azt nem kívánja tudomásul venni, hogy a nyugdíj egy szerzett jog. A szociális segélyek és a járadékok egy másik jog. Én azt gondolom, a kettőt összekeverni és ez alapján a Fideszt úgy en bloc elküldeni a francba, amit Keller László megtett - joggal fölháborodott több képviselőtársam, hiszen ha valami demagógia, akkor ez az!

A nyugdíjasoknak, hogy mennyire nem megfelelő mértékű a nyugdíjuk és ennek a korrekcióját, amikor öt évre előre kiszámítható módon a kormány megtette - nem véletlenül -, a parlament minden pártja támogatta, mert az egy normatív korrekció. De ez az egyenkénti, a választások táján nagyobb lehetőségeket adok az államnak, hogy osztogasson, és méltányosságot gyakoroljon egy olyan rendszerben, ami egyébként biztosítási jogalapon működő szerzett jog, azt gondolom, méltánytalan.

Ha ezt szakpolitikailag vagy szakmailag próbáljuk - vagy a méltányosság, vagy az igazságosság oldaláról - megfigyelni, akkor biztos, hogy nem ebbe az irányba kell menni - és azt gondolom, ebben még az SZDSZ is egyetértett -, hogy nem a különböző egyedi, szubjektív döntések irányába kell menni egy ilyen rendszerben, hanem egy kiszámítható, világos, átlátható, normativizált rendszer felé, ezért nem is értem az MSZP szónokát. Azt gondolom, ebben nem tudunk egyetérteni: egyetlenegy parlamenti párt - az MSZP-n kívül - itt a parlamentben és a vezérszónokok sem érthetnek egyet.

(20.00)

A harmadik terület, amiről szólni szerettem volna, hiszen valóban sok részét érinti a költségvetésnek, ez az autópálya finanszírozásának a kérdése, ami, azt gondolom, az egyik legérzékenyebb terület. Itt látszik az, hogy megállt a tudomány a kormányzat részéről, hiszen amikor a bizottsági ülésen feltettük azt a kérdést, hogy végül is a kormányzat milyen módon szeretné finanszírozni a jövőben az autópályákat, akkor azt mondta az előadó, hogy olyan konstrukciót kell kidolgozni, amely kiállja a nemzetközi statisztikai rendszerek próbáját. Szerintem eddig is ez volt a fokmérője, szintmérője, és egyáltalán nem mutatja, hogy ez a törvényváltozás ezt megoldaná.

Egy jelzés van a másik, az államháztartási törvénnyel kapcsolatosan, a privatizációs törvénycsomagban jelzett módon, egy dolog látszik, hogy privatizálni szeretnék ezt az egészet. Azért az M5-ös autópálya visszavásárlási mizériáját figyelve, illetve hogy az azt megelőző években hova szökött fel az autópályák díja, amikor magánvállalkozások diktálják a monopol díjtételeket, ha a Nemzeti Autópálya Rt.-nél valóban egy 75 százalékos magántulajdon irányába kívánnak elmenni, ez most még nem látszik teljesen világosan ebben a törvényben, nem is feltétlenül itt kell megvitatni, de hogy ez nem jó irányba megy, azt nyugodtan mondhatjuk. Erről érdemes lesz külön is szólni, ehhez most itt hozzájárulást azért igazából nem lehet adni - nem ez a fő problémája, hanem láthatóan a ferihegyi elszámolás ürügyén most a költségvetésben kétszer-háromszor átforgatják ezt a négyszázegynéhány-milliárd forintot, hol eredményszemlélet, hol pénzforgalmi szemlélet ürügyén, hol egyik évben elszámolom, hol másik évben, vagy lehet, hogy majd 2007-ben fogják elszámolni -, no ez az, amivel a teljes átláthatatlanságra, a kormányzati ellenőrzés teljes hiányára kérnek felhatalmazást. Azt gondolom, egy felelős, kormányzatot ellenőrző ellenzéki párt ilyet nem tehet, ezért a Fidesz nem támogatja ezt a törvénycsomagot.

Köszönöm. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Miért nem tapsoltok? - Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Kuncze Gábor képviselő úrnak, aki az SZDSZ véleményét fogja ismertetni.

KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Előttünk fekszik két törvényjavaslat, amelyekben foglalt javaslatok egy része korrekció, egy részének persze érdemi tartalma van, egy része pedig szorosan illeszkedik ahhoz a csomaghoz, amelyet a költségvetés egyensúlyának helyreállítása érdekében el kívánunk fogadni. Én ebből néhány elemre szeretnék most kitérni a felszólalásomban. Amivel nem foglalkozom, azzal egyetértek a javaslatban. Szeretném, ha képviselőtársaim előbb hazamehetnének, ezért aztán visszafogom magam majd a felszólalásom során. (Szórványos derültség a Fidesz soraiban.)

Kezdeném mindjárt a kárpótlással kapcsolatos elemekkel. Ezzel egyetértek, nem is akarom ragozni, annyit szeretnék csak megjegyezni, hogy 1990-ben a kárpótlási törvények megalkotásának útjára léptünk, 16 év telt el, még mindig képtelenek vagyunk ezt a folyamatot befejezni. Úgy látszik, már így fogunk maradni.

A második megjegyzésem a költségvetési törvénnyel kapcsolatban, hogy itt viszont szeretném az egyet nem értésemet kifejezni. Tulajdonképpen Domokos László már utalt a problémára, bár némileg máshonnan közelítette meg. Az, hogy az APEH és a vám- és pénzügyőrség esetében összekötjük a bevétel beszedésének a sikerességét a díjazással, egy kicsit nekem problematikus, de még elfogadhatónak tartom. Viszont azon szervezetek esetében, amelyek büntetnek, összekötni a bevételt a büntetésül kiszabott és beszedett összegekkel, hát ez nekem probléma. '94-98 között már volt olyan javaslat - persze a rendőrség esetében -, hogy a bírságból befolyó összegeket használhassa fel a szervezet a működtetésére. El lehet képzelni, hogy mi lenne, ha ezt így csinálnánk: a rendőrök elözönlenék az utcákat, és mindenkit megbírságolnának, aki szembejön.

Most azt tévesztjük szem elől, hogy általában az állam által szervezett ellenőrzésnek az a feladata, hogy felhívja az ellenőrzött figyelmét arra, hogy szabálytalanul működik vagy hibát vét a szabályozás során, és ilyen módon segítse őt a helyes, törvényes, szabályos működés irányába, és ha ezt nem teszi, akkor a következő alkalommal már lehet bírságolni. Ez a feladata az Állami Számvevőszéknek, és így működnek helyesen - ha így működnek - az APEH ellenőrei, így kell működnie az összes többi ellenőrző szervezetnek. Abban a pillanatban, ahogy azt mondjuk, hogy bírságolj és üdvözülni fogsz, ezek be fognak indulni, és mindenkit megbírságolnak, aki szembejön, és ettől kezdve már nem az a cél, hogy működjön szabályosabban, törvényesebben az ellenőrzött, hanem az a cél, hogy az ugyan mindegy, hogy ő mit csinál, az a lényeg, hogy szedjünk be tőle bírságot.

Azért tudom ezt most elmondani, mert ezzel én foglalkoztam már az idei költségvetési törvény megszavazásakor is, és akkor az akkor még a törvényben ugyanígy benne lévő hasonló passzusok némi módosuláson mentek keresztül. Most ugyanez az ügy visszajön a parlament elé, és megint szembe kell néznünk ezzel a problémával itt a parlamentben, és azt gondolom, hogy ez egy helytelen út, amin a szabályozás, illetve a törvényhozás éppen járni akar.

Költségvetési törvény ügyében reagálnék a méltányossági nyugdíjjal kapcsolatban elmondottakra. Egyrészt természetesen az lenne az igazi, ha mindenkinek olyan jó lenne a nyugdíja, hogy nem lenne szükség méltányossági nyugdíjak osztására. Másrészt, ha meg aztán valaki végiggondolja, hogy milyen helyzetek adódnak a nyugdíjasok számára, akkor belátja, hogy adott esetben bizony erre a mérlegelésre szükség van, és ezt ezek után nem lehet másként megtenni, csak egyedi módon mérlegelve. A javaslat tulajdonképpen ennek a kereteit azért emeli, mert szembe kellett nézni azzal a helyzettel, hogy az igények egész egyszerűen azért kielégíthetetlenek, mert valóban nagyon sokan vannak olyanok a nyugdíjasok között, akik nagyon nehéz körülmények között élnek. Szerintem ezt normatív szabályozással megoldani nem lehet.

A Fidesznek sem sikerült, bár valóban tett egy jelentős lépést az alacsony nyugdíjak emelésére akkor (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Lesz is!), amikor egyébként nem tartotta be azt a törvényt, ami a nyugdíjak általános emelésére vonatkozott volna. Fönt elszedte a nagy részét, lent pedig szétosztotta a kisebbik részét. Bár megjegyzem, ez sem egészen igazságos; igaz, azoknak a problémáját, akik nagyon régen mentek nyugdíjba, valamilyen módon enyhíti, ugyanakkor azonban igazságtalan azokkal szemben, akik meg azért kapnak magasabb nyugdíjat, mert több volt a befizetésük, és akkor a néhány év elteltével egyszer csak kiegyenlítődik a különbség közöttük, és nem biztos, hogy ez így már gömbölyű.

Ami a Nemzeti Autópálya Rt.-vel kapcsolatban felvetett problémát illeti, egyrészt, ami a lehetséges privatizálást illeti, nekünk azzal az égvilágon semmilyen bajunk nincs, csak szeretném leszögezni. A javaslat azt akarja elérni, hogy továbbra is maradjon meg finanszírozható módon az autópálya-építési program, ugyanakkor próbáljuk meg a költségvetés adott kereteit belül tartani azon a mértéken, ami aztán a későbbiek során elvezethet egy konszolidált és az Európai Unió, illetve az euróbevezetés követelményeinek is megfelelő költségvetéshez. Nagyon bízom abban, hogy megtaláljuk a törvényes, az EU számára is elfogadható megoldásokat, amelyek a költségvetés szempontjait is képesek igénybe venni.

A vitában az államháztartási törvény módosítására áttérve, szerepel a közalapítványokkal kapcsolatos probléma, és megint azt kell mondanom, hogy érzem én is, hogy itt lehet gond. Hozzáteszem rögtön, hogy nem ott, ahol Mádi képviselőtársunk mondta, mert ugye egyrészt az Útalap nem közalapítvány volt az én ismereteim szerint.

(20.10)

Másrészt az Útalapot törvény hozta létre, vagyis ez a törvény éppen nem vonatkozna a megszüntetésére. Harmadrészt az Útalap megszüntetésével két probléma volt: az egyik probléma, hogy a benzin árába foglalt összeg ment be az Útalapba, és aztán ebből a pénzből fejlesztettük az úthálózatunkat, illetve ebből költöttünk az országos közutak, illetve az önkormányzati utak felújítására is. Amikor az Útalap megszűnt, akkor a benzin árát nem csökkentettük, vagyis ez a keret megmaradt, és ezt viszont a Fidesz visszaemelte a költségvetésbe, majd nem útépítésre költötte, hanem a saját céljaira. (Domokos László: Ez nem igaz!)

Ennek az lett a következménye - már a saját célok alatt most a saját politikai célokat értem természetesen -, hogy útfelújításra, útkarbantartásra lényegében a Fidesz-kormányzás kezdetétől lényegesen kevesebb pénzünk volt, mint amennyire az országnak szüksége lett volna. Hadd mondjam, hogy egyes számítások szerint 1998 és 2002 között az aszfaltfelhasználás mintegy 40 százalékára esett vissza a megelőző négyéves kormányzati ciklusnak, ami mutatja, hogy már abban a ciklusban mennyire visszaesett például a fejlesztés és a felújítás. És aztán ez az összeg azóta is hiányzik, pedig mostanra már becslésem szerint évente 400 milliárd forint kerülne az Útalapba a benzin árából, és ebben az esetben nem lenne problémánk az autópálya-finanszírozásokkal és a költségvetés megfelelő hiányával sem.

Mádi László hivatkozása - bár ennek utána kellene néznem, most hallottam, és nem volt időm - nem állja meg a helyét a Terror Háza Múzeum esetében sem, mert ha jól emlékszem, törvény hozta létre azt a közalapítványt, vagyis ennek a törvénymódosításnak az értelmében az nem szűnik meg, hanem továbbra is fennmarad, vagyis sanda politikai szándékot emögött sejteni nem helyes.

Ugyanakkor viszont nekem is van problémám az előterjesztéssel. Az egyik az a csokor, amit Kormos Dénes az oktatási és tudományos bizottság nevében elmondott: az egy helyes törekvés, törekedjünk arra, hogy ha a közalapítvány csak azért jött létre, hogy ott embereket el lehessen helyezni, és egyébként az állami pénzt oda kivisszük, aztán ott egyesek jól élnek a közpénzből, és kiviszik a költségvetés kontrollja alól, ha ez van, akkor ezt a gyakorlatot tényleg szüntessük meg. Ugyanakkor viszont vannak olyan közalapítványok - erről beszélt Kormos Dénes képviselő úr -, amelyek mögött viszont a civil társadalomnak különböző csoportjai szerveződnek, és az állam szempontjából vagy a közérdek szempontjából vagy a közjó szempontjából fontos tevékenységet végeznek. Én most nem látom át, hogy amikor egy ilyen egyszerű szabállyal megpróbáljuk ezeket megszüntetni, akkor vajon nem teszünk-e bizonyos területeken jóvátehetetlen károkat. Ezért ebből a szempontból mi még az előterjesztést vizsgálni kívánjuk.

Az utolsó megjegyzésem a törvénnyel kapcsolatban; itt még egyszer elmondanám persze, hogy nekünk a privatizációval úgy általában semmilyen problémánk nincsen, és helyesnek tartanánk, ha az állam azt a vagyont tartaná meg, ami az alapfeladatai ellátásához szükséges, a vállalkozói vagyonát pedig privatizálná és rábízná a piacra, de hát ez egy régi vita a politikai szereplők között; csak rögzítettem ismét a Szabad Demokraták Szövetsége álláspontját. A Magyar Fejlesztési Bankra vonatkozó törvény módosítását támogatjuk, mert a célja a vállalkozások számára egy olyan bank létrehozatala, amelyik képes az egyablakos ügyintézés eszközrendszerének alkalmazásával hozzásegíteni őket a jobb hitelfelvételi lehetőséghez és a kevesebb adminisztrációhoz.

A felsőoktatási törvény módosításával kapcsolatban viszont megint csak azt kell mondanom, hogy van aggályunk. Nevezetesen az, hogy ez a javaslat, ami itt most szerepel két rövid bekezdésmódosítással, súlyosan csorbítja megítélésünk szerint az egyetemek, főiskolák autonómiáját, ezért itt ezen a ponton módosító indítványt szándékozunk beadni, amelynek az a célja, hogy maradjon meg az a szabályozás, amit a felsőoktatási törvényben hosszú viták után elfogadtunk, és a szabályozás ne mozduljon olyan irányba, ami azt tartalmazza, hogy a jelentős autonómiával rendelkező felsőoktatási intézményeknek szinte minden gazdasági mozzanathoz engedélyt kell valakitől kérniük.

Összességében az említett problémákkal, illetve módosítási törekvésekkel frakciónk a beterjesztett két törvényjavaslatot megszavazza majd.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Hargitai Jánosnak, a KDNP-képviselőcsoport vezérszónokának.

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Két teljesen különböző karakterű törvény van előttünk. Amikor először hallottam a sajtón keresztül arról, hogy költségvetési törvény módosításáról fogunk tényleg egy nem megszokott időpontban tárgyalni - ahogy ezt Keller képviselő úr szóba hozta, és ezt valami nagy vívmánynak állította be, hogy ilyenkor a nyár közepén költségvetési törvényt módosítunk, és nem a zárszámadásban utólag, már az események után korrigálunk bizonyos számokat -, tehát amikor a sajtón keresztül először hallottam, hogy ilyesmire sor kerül, akkor én bizony arra gondoltam, hogy lehet, hogy a kormányt az államháztartási törvény nem kötelezi arra, hogy egy teljesen elrontott és elszaladt hiánycél korrekciója esetén, mondjuk, a dolgot idehozza a parlament elé, mégis a jól felfogott érdekében ezt megteszi.

Ha ez történt volna, akkor nagyon örülnék a költségvetési törvény módosításának, mert természetesen a költségvetési törvény vagy az államháztartási törvény nem is tiltja az ilyen eljárást. A parlamenti vitának éppen az lenne a lényege, hogy ha valamilyen államháztartási hiányszám teljes mértékben nem teljesül, illetve a számok teljesen eltérően alakulnak attól, ami a kormány várakozása, akkor a parlamenttel beszélje át ezt a kérdést, és a parlament tegyen korrekciót az ilyen hiányszámokban. Egy kicsit nevetségesnek érzem azt a szituációt, hogy mondjuk, a méltányossági nyugdíjemelés százmilliója körül itt sokat beszélünk a parlamentben, de ugyanakkor az államháztartási hiánycél teljesen másként alakulása kapcsán meg akár szót se ejtünk.

A miniszter úr is azzal kezdte teljesen árulkodó módon az expozéját, hogy nem azért mentem fel miniszterként a pulpitusra, mert a költségvetési hiány miatt módosítani kellene a költségvetést. Az első mondatok egyike ez volt, ha nem is így volt megfogalmazva, de ez volt gyakorlatilag az egésznek a lényege, márpedig azt gondolom, hogy egy költségvetési törvény módosítása kapcsán erről kellene beszélnünk, de mivel erre lehetőségünk nincs, ezért beszéljünk arról, amit beterjesztettek.

Politikai szabadságjogok, sérelmeket szenvedett emberek kárpótlása; Kuncze Gábor úgy fogalmazott, hogy 1990 óta nem tudjuk ezt a folyamatot lezárni. Igaza van, nyögvenyelősen alakul ez a folyamat, ugyanakkor Kuncze frakcióvezetőt arra figyelmeztetem, hogy ezen a területen, amit ez a költségvetési törvénymódosítás most megcéloz, tehát amikor szabadságelvonásért járna vagy járt kárpótlás, ezt a folyamatot az önök elhatározott szándékából az Országgyűlés most befejezné, amit én persze nem helyeslek. Amikor négy hónapra újra megnyitottuk ezeket a határidőket, hogy azok a személyek, akik eddig is jogosultak voltak kárpótlással fordulni az Országgyűlés bizonyos intézményeihez, akkor önök azt is kimondták a törvény címében, hogy ezzel együtt az ilyen típusú kárpótlást egyszer s mindenkorra befejezik ebben az országban.

Ezt nagyon nem helyeslem, mert előre garantálom önöknek, hogy annak a sok ezer kárpótlási kérelemnek, ami augusztusig beérkezik a kormány hivatalaiba, jó része olyanoktól fog jönni, akiknek most nem nyitottuk meg a kárpótlási törvényt. Hogy csak egy példát mondjak, nagyon sok olyan kérelemmel fognak találkozni, akiknek a szabadságelvonása nem érte el a három évet, hanem egy nappal, egy héttel, egy hónappal annál kevesebb volt, és most természetesen újra indíttatást éreznek ezek az emberek arra, hogy az őket ért méltánytalanságokat az Országgyűlés egy szerény kárpótlási összeggel legalább méltányolja.

(20.20)

Ezeket önök kénytelenek lesznek elutasítani. Sőt, ha korrekten járnak el, akkor az ilyen típusú kérelmezőknek azt kellene mondaniuk, hogy az Országgyűlés arról is döntött, hogy bármennyire méltánytalan, bármennyire igazságtalan ez az eljárás velük szemben, a továbbiakban sem lesz erre lehetőség, legalábbis az önök kormánya idején biztos, hogy nem lesz, mert önök deklarálták, hogy befejezték az ilyen típusú kárpótlást, amit reményeink szerint majd egy elkövetkezendő, más összetételű kormány a mi vezetésünkkel újra meg fog nyitni, és ezeket a méltánytalanságokat is oldani fogja, amelyeknek csak egyikéről tettem említést.

Az APEH, a VPOP, ezeknek a szervezeteknek az ösztönzése, összekeverése vagy összehozása a büntetés gyakorlatával. Egyetértek azzal, amit Kuncze Gábor mondott, és én sem tartom szerencsésnek a törvények olyan módosítását, mert itt gyakorlatilag erről van szó, hogy a kormány azt mondja, hogy nem adok nektek annyi pénzt, hogy érdemben működjetek az egész évben, egyszerűen a bevételszerző erőtökkel hozzatok annyi pénzt, amennyivel az állam által meg nem adott összeget gyakorlatilag pótolni tudjátok. Én is veszélyesnek gondolom ezt a folyamatot.

Ugyanakkor látom a nagy-nagy változást. Amikor mi voltunk kormányon az Orbán-kormány ideje alatt, amikor hatásköri szabályokkal, szabályok átalakításával próbáltuk az APEH-et és a VPOP-t érdemi intézménnyé tenni, hogy sikeresebben megfeleljenek a feladataiknak, akkor önök már a jogállamot látták veszélyeztetve annak idején, ahhoz képest most néhány év alatt sokat változott az idő, csak önök rossz irányban motiválják és ösztönzik ezeket a testületeket. Nem hatáskört és lehetőséget adnak ezeknek a szervezeteknek arra, hogy érdemibb tevékenységet végezzenek, hanem sokkal inkább a büntető részét, a büntető dolgokat ösztönzik, hogy pénzhez jussanak, és a költségvetéstől meg nem kapott forrásokat ezáltal kipótolják.

A méltányossági nyugdíjemelések százmilliója kapcsán Aszódi képviselőtársamat, aki már elment, meg kell védenem. Ő nem azt kifogásolta, hogy növekedik az az összeg, amit ilyen szinten szét el lehet osztani, de magára erre az intézményre, hogy méltányosság címén nyugdíjat emelnek, én az önök helyében olyan nagyon büszke nem lennék. Ez a világ leggyalázatosabb intézménye.

Elfogadom azt, hogy az általánosan megállapított nyugdíjemelési szabályokhoz képest mindig valamilyen mértékben kell egy kiskaput nyitni, mert az általános szabály biztos, hogy nem tud minden élethelyzetet teljesen korrekten lekövetni. Ha nincsen valamifajta kiskapu vagy méltányossági szabály, azzal nagyobb méltánytalanságokat érne el a jogalkotó, mintha valami méltányossági joggyakorlásra lehetőséget adna.

Csak én azt látom, hogy önök ezt egyszerűen politikai célokra akarják használni - használták eddig is a választási kampányban, a választási kampány előtt, amikor szórólapokon keresztül biztatták a nyugdíjasokat, hogy tessék már méltányossági kérelemmel hozzánk fordulni, mert erre most lehetőség van, és ez az (Babák Mihály: Így van!), amikor visszaélnek ezekkel a szituációkkal, és ezért mondom, hogy ez elég szégyenteljesen működő intézmény. Pironkodni kellene, tisztelt képviselőtársaim, és nem büszkének lenni erre a jogintézményre. Az egész átláthatatlan, az egész követhetetlen, a kutya se tudja, hogy ki fér hozzá, és esetleg egy ugyanolyan élethelyzetben lévő miért nem fér hozzá ezekhez az összegekhez.

A Nemzeti Autópálya Zártkörű Részvénytársaság kapcsán Domokos képviselőtársam álláspontját osztom. Ez a törvénymódosító javaslat, amely most lehetőséget ad arra, hogy a kormány 400-nál több milliárd és járulékai erejéig a költségvetésbe áthozza ezt a hiányt, arról árulkodik, hogy a kormánynak most 2006 közepén sincs fogalma arról, hogy hogyan kezelje ezt a kérdést - az év elején még volt. Eddig kötelező volt ezt a hiányt behozni a költségvetésbe. Most ezt a szabályt oldották, és azt mondták, hogy bízzuk a kormányra, csináljon a kormány, amit akar, de mivel a kormány ma se döntötte el, hogy mit akar, ezért a törvényben nem tudtak megfogalmazni egy egyértelmű szabályt. Százmilliókkal - megint mondom - játszadozunk a nyugdíjasok esetében, százmillió forinttal. Itt nagyságrendekkel nagyobb összegre pedig azt mondjuk, hogy csináljon a kormány, amit akar, és az Országgyűlésnek úgy jó, ahogy a kormány ezt majd csinálni fogja.

A második törvény egy olyan szégyenletes salátatörvény, amelyet legalább az Alkotmánybíróság döntése óta már nem szabadna idehozni a parlament elé. Az MDF frakciója vitte az egész salátatörvény-históriát az Alkotmánybíróság elé. Az Alkotmánybíróság ebben a döntésében bizony lefektette, hogy milyen keretek között kell mozognia az Országgyűlésnek. Meggyőződésem, hogy ha ez a csodálatos törvény újra az Alkotmánybíróság elé kerül, akkor az Alkotmánybíróság nincs más helyzetben, mint a korábbi döntésére hivatkozva ezt a jogalkotási technikát elmarasztalja.

Itt olyan törvényeket söpörtek egy törvény ernyője alá, amely törvények gyakorlatilag semmilyen szinten nem tartoznak össze. Persze lehet ennek az ellenkezőjét állítani, ezt meg is teszik önök. A törvényről - ha egyáltalán preambulumnak nevezhető ez a része - azt mondják, hogy az egészet az fűzi össze, hogy az államháztartási rendszer megújítási keretébe tartoznak ezek a törvények. Na, ez persze egy merész állítás. Megint csak visszautalok Veres János miniszter úr expozéjára, aki azt mondta gyakorlatilag e két törvény kapcsán, talán erre az utóbbira gondolt inkább, hogy azért kell ezeket a törvényeket idehozni, hogy teljesüljön a hiánycél. Tehát most az államháztartás működését olyan keretbe kell szorítani, hogy ne találkozzunk azzal a gonddal, hogy van egy szent törekvése a kormánynak és az Országgyűlésnek, és utána egész más teljesül.

Ha most én azt nézem, hogy milyen reformjellegű lépésekkel találkoztunk eddig, akkor azt látom, a közigazgatásban egy lépéssor itt van az Országgyűlés előtt, most semmilyen konszenzus nem látszik. Bírálja mindenki ezt a törvénycsomagot, ami nem a miniszter úr feladatkörébe tartozik, tehát ezt a reformjellegű lépéssort nyugodtan tegyük félre, és akkor keressük ebben a reformokat, mert más gyakorlatilag nincs előttünk. Na most, ebben reformot találni rendkívül merész, hacsak nem arra gondolunk, hogy a közalapítványok intézményét úgy, ahogy van, kidobjuk a magyar jogi rendszerből, amit nem találok szerencsés megoldásnak. Ha igaz az az állítás, amit a miniszter úr mondott, és biztos, hogy számtalan konkrét példát tudna ő erre mondani, hogy az egész intézmény nem igazolta be a várakozásokat, nem a saját tőkéjét használja, és nem tudom én, honnan gazdagítja, hanem gyakorlatilag csak az állami költségvetést próbálja évről évre leszívni... - és ez tartja életben ezeket a közalapítványokat.

De kivételt teszünk, ha közalapítványt törvény hozott létre, az Országgyűlés hozta létre és nemzetközi szerződés. Érthető, de én egy kört hiányolok ebből a körből: miért vesszük teljesen más kalap alá az önkormányzatokat? Azt megértem, hogy amikor a miniszterek azzal találkoztak, hogy létszámot kellene leépíteniük, akkor azt papíron teljesítették, és létrehoztak ezer kht.-t a minisztériumok háta mögött, és oda átmenekítették az embereket. Törvény, ilyen típusú törvényalkotás nélkül, hogy gyakorlatilag belenyúlunk a Ptk.-ba, törvényalkotás nélkül is elérhető lenne, hogy egy miniszter ne így járjon el.

Az önkormányzatokra azonban semmilyen tekintetben nem vagyunk tekintettel, hanem azt mondjuk, hogy amit az önkormányzati világ létrehozott, arra egy az egyben igaz az, amit a miniszter úr mondott. Márpedig én azt gondolom, hogy azokra ez kevésbé igaz. Biztos, hogy ott is van olyan köztük, aki gyakorlatilag csak a költségvetés pénzét akarja használni, és évről évre az tartja életben, hogy a költségvetés ad forrásokat, vagy nem ad forrásokat.

De vannak kivételek. Ha csak kettőt, ötöt, tízet találunk, akkor ezt a tízet valahogy úgy kellene helyzetbe hozni, hogy most egy ilyen generális szabállyal ne söpörjük el őket. Mondok önnek, miniszter úr, egy konkrét példát. A bajai Német Oktatási Centrum létrehozója Baja város önkormányzata, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat, az Országos Német Önkormányzat és a bajai kisebbségi önkormányzat. Természetesen, mivel ez a közalapítvány oktatási intézményt működtet, ez az oktatási intézmény jogosult azokra a normatívákra, amelyeket az állam minden fenntartónak adna. De nem ezért hozták létre, mert így értelmetlen lett volna létrehozni. Ez a közalapítvány szerződéses kapcsolatban van német tartománnyal és német alapítványokkal. Hosszú távú szerződés garantálta azt is, amit eddig német forrásból megvalósítottak, és garantálná számukra hosszú távon azt, hogy ott milyen vagyongazdálkodási lépések történnek. A német állam vagy a német tartományok általában nem akarnak hallani arról, hogy állami feladatot - és államinak tekintik az önkormányzatot is - direkt módon finanszírozzanak. A közalapítványi forma számukra egy barátságosabb forma volt.

Az az érték, ami Baján létrejött, nem az állam jóakaratából jött létre, hanem a közalapítványon keresztül, német források megszerzésén keresztül jött létre. Ezt a közalapítványt - és ez az egyetlen példa, amit el akartam mondani önnek - gyakorlatilag ez a törvénymódosítás lehetetlen helyzetbe hozza, hacsak nem nyitunk itt a vita során valami olyan módosítást számára, amely a problémáját kezeli.

(20.30)

Én csak erről az egyről tudok jó példaként számot adni, de nyilvánvalóan nagyon sok ilyenről lehetne még beszélni. (Domokos László: Elgondolkodott a miniszter úr, látom.)

Szakminiszter. Mádi képviselő úr szintén beszélt arról, hogy mi többek között a költségvetési hiány, a betervezett hiány kapcsán abban látnánk garanciát, hogy az teljesülni is fog, hogy a kormány tagjait ösztönöznénk, szankcionálnánk, ha nem tartják be ezeket a hiánycélokat. A költségvetési bizottságban ma ezt a törvényjavaslatunkat nem támogatták. Azt, ami itt le van írva, édeskevésnek érzem, hogy a szakminiszter majd negyedévenként a kormány előtt mesélni fog arról, hogy most a bevételi előirányzatait teljesíteni tudta, vagy a számára meghatározott kiadási forrásokat nem lépte túl.

Ugyanakkor azt, amiről nem szólt a miniszter úr az expozéjában, és eddig senki nem hozta szóba, én egy izgalmasabb kérdésnek tekintem: az Áht.-nak lenne egy új 24/A. §-a. Egyik oldalon azt hallom, hogy nagy-nagy létszám-megtakarítás várható a központi közigazgatásban, mert leépítenek, leépítenek és leépítenek, és itt máris nyitnak egy kiskaput újabb szervezetek számára. Az egyik oldalon elhajtják az embereket, a másik oldalon csatornát nyitnak számukra, hogy újra visszajöjjenek.

A szakminiszter most már törvényi felhatalmazással tanácsadó testületeket hoz létre, akik majd őt valamilyen módon helyzetbe hozzák bizonyos döntések előkészítésénél. Tudom, hogy le van írva, hogy ezért díjazás nem jár, de költségtérítés gyakorlatilag jár, és a költségtérítésen keresztül is ezer technikája van annak, hogy úgy dotáljuk ezeket az önöknek kedves szakértőket, mint ha díjazást kaptak volna. Tehát ilyen szempontból én az egészet egy kicsit önámításnak és pótcselekvésnek gondolom.

Nem örülünk annak, hogy az autópálya zrt.-t privatizálni fogják, és ennek most megteremtik a feltételeit azzal, hogy 25 százalék plusz egy részvénymennyiségnek kell csak állami kézben maradnia. Mi azt gondoljuk, hogy ez egy olyan típusú feladat, és ezt az szervezetet azért hozta létre az állam, hogy ez az állam irányítása és meghatározott ellenőrzése alatt történjen. Attól félek, hogy így gyorsabban fognak haladni, mint a vasút meg a volánok privatizálása kapcsán, ami önöknek elhatározott szándéka, ez meggyőződésem. De lehet, hogy itt a közúti privatizáció be fogja ilyen szempontból előzni azt, amiben önök eddig gondolkodtak.

Amit az MFB kapcsán megfogalmazott törvény, azzal egyet lehet érteni, és azzal sincs gondom, hogy a munkaügyi központra, a munkaügyi felügyelőségre és az Egyenlő Bánásmód Hatóságra vonatkozó adatokat és a hatósági határozataikat átadhassák törvényben meghatározott körben, tehát ezt a problémát valamilyen szinten kezeli a törvény.

Összességében a kifogásaim sokkal dominánsabbak voltak, mint amivel egyet tudtam volna érteni, ezért a kereszténydemokrata frakció nevében is mondhatom, hogy nem fogjuk támogatni a két törvény közül egyiket sem.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Hölgyek és Urak! Az utolsó vezérszónok következik Herényi Károly személyében.

HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyik törvényjavaslat, amelyik a költségvetést kívánja módosítani, hat javaslatot foglal magában. E hat javaslat mindegyike az állami kötelezettségvállalásokat növeli. Ezeknek a tervezett kiadásoknak és adósságátvállalásoknak az indokát a törvény paragrafusai között és az indokoló részben sem találtuk meg, és nem vagyunk meggyőződve ezeknek a fontosságáról, szükségszerűségéről.

Hadd kezdjem a költségvetési törvény módosításának a 9. §-ával: az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. az eredeti 10,5 milliárd forint helyett 94,5 milliárd forintot fordíthat az idén üzleti célú befektetésre azok között a kiadások között, amelyek nem érintik a kormányzati szektor hiányát. A törvénymódosító javaslatból kiderül az is, hogy a privatizációs szervezet a tartalékok feltöltését 10 milliárd forinttal 20 milliárdra emelheti. Ezek az államháztartás jelenlegi helyzetében különösen jelentős összegek, de a javaslat részleteiről sem a pénzügyminiszter úr, sem az ÁPV Zrt. nem adott idáig semmilyen tájékoztatást, tehát fogalmunk sincs, hogy ez a pénz, ez a 84 milliárd forint mire fordítódik, mire fogják felhasználni. Ez így számunkra elfogadhatatlan.

A költségvetési törvény erre az évre a privatizációval és a vagyonkezeléssel összefüggő kiadásokra, valamint a tartalékfeltöltésre közel 52 milliárd forintot irányzott elő. A javaslat ezt 147,5 milliárd forintra emeli. A költségvetési törvény alapján az ÁPV Rt. a kiadásain felüli összeget köteles befizetni a központi költségvetésbe. Ezek szerint azonban a kiadások megemelkedhetnek, ez a 84 milliárd forint már nem jelenik meg befizetésként az államkasszában. Kérdezem, hogy miért. Persze ennek lehet számos indoka: államosítás, befektetés valamelyik cégbe, cégátvétel más vagyonkezelőtől vagy valami ilyesmi. Megjegyzem, az ÁPV Zrt. az idén 230 milliárd forintot meghaladó privatizációs és 8,5 milliárd forint osztalékbevétellel tervezett, és ezt főként a MOL-részvényeknek a MOL által történt lehívása következtében már teljesítette is.

A 8. § az autópálya-építéssel kapcsolatos kreatív könyvelési trükkök következménye. Itt nem kis tételről, közel 416 milliárd forintról van szó, hiszen ilyen hiteltartozást készül átvállalni az MFB-től és más kereskedelmi bankoktól a költségvetés. A Nemzeti Autópálya Zártkörű Részvénytársaság a hitelátvállalással szemben kész és félkész útszakaszokat ad át a magyar államnak. A törvényjavaslat indokolásában utalnak arra, hogy ez az átvállalás nem kötelesség, csak lehetőség. Nyilvánvaló, hogy ez az akció tulajdonképpen nem más, mint az NA Zrt. részleges privatizálásának előkészítése. Hogy ezek a sorozatos és zavaros autópálya-építési konstrukciók mennyi veszteséget okoztak már, ezt kellene egyszer kiszámolni és tisztába tenni.

Van ennek a törvénymódosító javaslatnak olyan eleme is, amelyet a Magyar Demokrata Fórum a többi párthoz hasonlóan örömmel támogat. Az életüktől és a szabadságuktól politikai okokból megfosztottak kárpótlási határidejének tervezett megnyitását természetesen támogatjuk, és támogatjuk a Nyugdíj-biztosítási Alap méltányossági alapú nyugdíj-előirányzata keretösszegének 100 millió forinttal történő megemelését is. A baj csak az, hogy ez a szavazatainkkal majd nem lesz jelezhető, hiszen csomagban szavazunk erről, és nyilván ki fogja használni a kormányoldal kommunikációja kapcsán, hogy lám, lám, ez a csúnya ellenzék nem szavazta meg sem a méltányossági nyugdíjalap 100 millióval való emelését, sem a kárpótlási... (Babák Mihály közbeszól. - Dr. Veres János: Meg kell szavazni, és akkor lesz... - Babák Mihály: Ez zsiványság!)

Indokolt lehet az APEH és a VPOP, valamint a munkaügyi felügyelők munkájához a javasolt többletforrások biztosítása, de nem lenne baj, ha a pénzügyminiszter úr ezeknek a mértékéről is adna valami tájékoztatást, mert ha ez valami elfogadható számot jelentene, akkor elképzelhető, hogy ez nem egy rossz közelítés.

A másik törvény, az államháztartásról szóló törvény módosítása már egy másik történet, és ahogy Hargitai képviselőtársam jelezte, ez egy elképesztő salátatörvény. Kilenc törvény módosítását foglalja magában, és valóban nem állná ki az Alkotmánybíróság előtti próbát vagy vizsgát, hiszen az Alkotmánybíróság nemrég hozott egy hasonló eljárás kapcsán egy olyan döntést, amely a törvényhozásnak vagy -módosításnak ezt a formáját alkotmányossági szempontból elfogadhatatlannak minősítette. Ráadásul ebbe a törvénycsomagba beletartozik az önkormányzati törvény is, amely kétharmados jellegű, és kétharmados támogatást fog majd igényelni. Elég nehéz lesz ennek a törvénynek a vonatkozásában a kétharmadot valahogy összekalapálni.

A javaslat 1. §-a nagy horderejű és nagyon komoly következményekkel járó döntés, hiszen 2007. december 31-ei hatállyal a közalapítványok megszüntetéséről rendelkezne. Ez engem azért is érint és zavar, mert a közalapítványokról szóló törvény 1994. január 1-jével lépett életbe az Antall-kormány döntésének következtében. Akkor a kormány azért döntött így, mert valóban úgy gondolta, hogy a közpénzek felhasználásának ez egy jó módja, tényleg irányítottan és ellenőrzötten kerülhetnek olyan szervezetekhez ezek a döntések, amelyek érdekközösséget mutatnak az alapító és a felhasználó vonatkozásában, de sok olyan dolgot küszöbölnek ki, ami csak ebben a formában elképzelhető és lehetséges.

(20.40)

Az az indoklás, hogy ezek a közalapítványok a közpénzek elfolyatásának lehetséges útját vagy eszközeit biztosítják, meglehetősen furcsa indoklás, hiszen rendkívül rossz fényt vet azokra az alapítványi munkatársakra, kurátorokra vagy tisztségviselőkre, akik azért zömükben - nem mondom, hogy nem volt ilyen - tisztességgel teljesítették a feladatukat. Ráadásul, miután itt a kormány és kormány közeli szervek által alapított intézményekről, alapítványokról van szó, ide a kormány delegálta az embereket, tehát tulajdonképpen a kormány saját magáról, a saját maga által oda delegált emberekről állít ki egy rendkívül negatív bizonyítványt. Én ezt vissza is utasítom, és elfogadhatatlannak tartom, hiszen ezek az emberek sok esetben díjazás nélkül végzik a munkájukat, és nem ilyen elbánást érdemelnek.

Ráadásul az Állami Számvevőszékről szóló törvény az Állami Számvevőszéket kötelezi arra, hogy ezeknek az alapítványoknak a működését nyomon kövesse, ellenőrizze, és ha bármi olyat talál, ami a törvényi előírásoknak nem felel meg, akkor azt jelezze. Tehát, ez az indítvány az ÁSZ munkáját is erőteljesen megkérdőjelezi. Ráadásul a kormány 2005 tavaszán még létrehozott két közalapítványt. Csak emlékeztetem pénzügyminiszter urat, hogy az egyik közalapítvány a Demokrácia Központ Közalapítvány volt, 1037/2005. számú kormányhatározat, a Magyar Történelmi Film Közalapítvány létrehozása pedig az 1039/2005. (IV. 28.) számú kormányhatározattal volt.

Felvetődik az a kérdés, hogy ha ezek a közalapítványok megszűnnek, akkor az államtól átvállalt hasznos feladatok további ellátása - a közigazgatás reformja, a szervezetek létszámának csökkentése és karcsúsítása mellett - a jövőben hogyan történik majd. Milyen állami szerv fogja ellátni például a média-közalapítványok, a Szabadságharcosokért Közalapítvány, az Emberi Jogok Magyar Központja Közalapítvány, a Magyar Koraszülött Mentő Közalapítvány, a Magyar Mozgókép Közalapítvány, a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány, a Fogyatékosok Esélye Közalapítvány, a Hajléktalanokért Közalapítvány, a Magyarországi Nemzeti Etnikai Kisebbségekért, a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány feladatait, és még lehetne sorolni, hogy ezeknek a munkáját kik fogják elvégezni. Egyáltalán a spórolás jegyében ellátásra kerülnek-e ezek a feladatok? Erősen megkérdőjelezhető ennek az intézkedésnek a logikája, az indoka, az oka. Azt gondoljuk, hogy ezt át kellene gondolni, és vissza kellene vonni, mert nem előre mutat, hanem inkább visszalépést jelent.

Ráadásul egy későbbi esetben, amikor a Foglalkoztatási Alappal kapcsolatos törvény módosításáról van szó, azt mondja... - a javaslat e paragrafusának van még egy furcsasága, ez a Magyar Fejlesztési Bankról szóló törvényjavaslat, ahol a Regionális Fejlesztési Holding feletti tulajdonosi jogokat tulajdonképpen az MFB fogja gyakorolni, ami meglehetősen furcsa. De ennek a javaslatnak van még egy furcsasága. A javaslat 1. §-a éppen arról szól, hogy mennyire károsak is a közalapítványok, és megszüntetésük indokolt, amikor e javaslat 4. §-ának (3) bekezdése szerint a tulajdonosi jogokat gyakorló szerv az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány. Idetartozik az Agora Ipari Kft., az Erfo Ipari Kht., Kézmű Kht. és egyebek. Tehát van ellentmondás szép számmal ebben a törvényjavaslatban. Nagyon érdemes lenne átgondolni, mert így valóban nem elfogadható.

Azt mondja a 6. §, hogy a Magyar Fejlesztési Bank törvénymódosításának célja a vállalkozói banki feladatok kialakítása, a kis- és középvállalkozás-fejlesztési intézményrendszer hatékonyabbá tétele, továbbá a vállalkozások hitelhez jutásának, valamint a hazai és európai közösségi források felhasználásának elősegítése. A javaslat pontosítja a Fejlesztési Bank feladatait, így lehetővé válik a beruházások mellett a kísérleti fejlesztések finanszírozásában történő szerepvállalás. A javaslat pontosítja azt is, hogy a Fejlesztési Bank az Európai Közösség pénzeszközeinek igénybevételéhez kapcsolódó feladatok ellátása során közreműködő szervezetként vesz részt. Az is lehetővé válik, hogy az MFB a külön törvényben meghatározott gazdálkodó szervezet esetében a magyar állam nevében tulajdonosi jogokat gyakoroljon, valamint az MFB-törvény 2. számú mellékletében meghatározott gazdálkodó szervezet esetében vagyonkezelői tevékenységet folytasson.

A 7. §-ban az egyenlő bánásmódról szóló törvény módosítása az Egyenlő Bánásmód Hatóság által a munkaügyi ellenőrzések során hozott határozatok, illetve határozatokban foglalt adatok nyilvántartásának jogszabályban meghatározott szervek és személyek részéről történő átadását szabályozza. Ezek olyan módosító javaslatok, illetve olyan törvényjavaslatok, amelyeknek egy része támogatható lenne. Itt még egyszer arra hívom fel a figyelmet, hogy megvonja a kormány és a kormányzati többség ezzel az előterjesztéssel az ellenzéktől azt a jogot, hogy bizonyos módosítójavaslat-részekkel egyetértsen, hiszen a törvény elfogadásakor ilyen különbségtételre lehetőség és mód nem nyílik.

Ezért sajnálattal kell azt megállapítani, és a Magyar Demokrata Fórum nevében kijelenteni, hogy annak ellenére, hogy vannak támogatható elemei ennek a törvénymódosító csomagnak, ezt a Magyar Demokrata Fórum ebben a formában természetesen támogatni nem tudja.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A felszólalások végére értünk. Most következnek vagy következnének a képviselői felszólalások. Írásban előzetesen nem jelentkezett senki sem. Kétperces hozzászólásra sem látok jelentkezést. Kérdezem, hogy kíván-e valaki hozzászólni. (Senki sem jelentkezik.) Sem tízperces, sem kétperces hozzászólásra nem jelentkezett senki sem.

Megkérdezem a pénzügyminiszter urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Veres János: Igen.) Akkor öné a szó.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon röviden: köszönöm a támogató véleményeket, akik a benyújtott javaslatokat támogatták. Összesen egyetlenegy momentumához szeretnék a vitának hozzászólni, mert azt gondolom, hogy talán méltatlanul elsikkadt.

Az Áht. módosításának van egy olyan része, amely a szabályalapú költségvetés első olyan magyarországi intézményi kereteit teremti meg, amely meggyőződésem szerint a következő időszakra nézve érdemi módosítást fog tudni hozni a magyar államháztartási működésbe. Azt szeretném kérni, hogy ennek a megfelelő súllyal való kezelését kellene a képviselőknek elvégezni a jövőben. Azért beszélek erről, mert érzékelhetően az ellenzéki képviselők ezt vagy félreértették, vagy szándékosan nem akartak ezzel a dologgal súlyának megfelelően foglalkozni. Meg vagyok arról győződve, hogy azok a pontok, amelyek most bekerültek a törvényjavaslatba, az ő szándékukkal is egyezően azt az államháztartási működési szigort fogják tartalmazni, ami egyrészt a fejezetek tartalékképzési kötelezettségét jelenti, másrészt azért kell negyedévente visszatérni a kormány elé az egyes fejezetgazdáknak, hogy garantáltan biztosított legyen az, hogy nincs ellépés, nincs túllépése a költségvetési törvényben rögzített előirányzatoknak, illetve ha van, akkor a tartalékon belül kell kinek-kinek gazdálkodnia a következő időszakban.

Azért tartottam ezt nagyon fontosnak, mert amellett, hogy különböző intézkedéseket hozunk annak érdekében, hogy a költségvetési egyensúly biztosított legyen az év hátralévő részében, emellett annak is nagy jelentősége van szerintem, hogy más lépésekkel és más intézkedésekkel elindított strukturális reformokkal, illetve az Áht. módosításával teremtsük meg annak a lehetőségét is, hogy a következő időszakban kereteken belül maradjon az ország költségvetése. Ezért azt gondolom, hogy a meghozott reformlépések, az ezután meghozandó reformlépések is ezt szolgálják, de az Áht. módosításának ez a tartalma is mindenképpen ezt fogja szolgálni. Ezért azt gondolom, hogy az év hátralévő részében is van a dolognak jelentősége, a 2007. évi költségvetési gazdálkodásnál pedig még különösebb jelentősége van ennek. Ezért mindenképpen úgy gondoltam, hogy ennyi szót megér a dolog.

Köszönöm szépen a támogató véleményeket, értem azokat a véleményeket, amelyek nem támogatóak voltak, mégis azt gondolom, hogy a most benyújtott javaslatok szükségszerűek.

(20.50)

Arra az alkotmányos aggályra pedig szeretnék mindenképpen itt most reagálni, ami megfogalmazódott többek hozzászólásában, szeretném pontosítani, hogy a magyar Alkotmánybíróság mely esetben mondta ki az úgynevezett salátatörvény alkotmányellenességét: a költségvetési törvényben nem lehet vegyesen, a költségvetéshez egyébként számszerűen kötődő más törvénymódosításokat beterjeszteni és elfogadni. Ez volt az indítványtevők szándéka. (Babák Mihály: Erre is azt fogja mondani!)

Úgy gondolom, egyetértünk abban, hogy itt nem erről van szó, itt egy egészen más jellegű, egymáshoz kötődő indítványoknak egy törvényjavaslatba foglalásáról van szó. És azt gondolom, hogy nincs ilyen értelemben az alkotmánybírósági döntéssel ellentétes sem szándéka a kormánynak, sem előterjesztése a kormánynak. (Babák Mihály: Dehogynem!)

Azért tartottam fontosnak ezt itt tisztázni, mert szeretném, ha mindenki pontosan értené az Alkotmánybíróság azon döntését, ezt egyébként jogászok vizsgálták a kormány előterjesztésének a megszületése időszakában, a beterjesztést megelőzően is vizsgáltuk. Ezek szerint nyugodtan ki merem itt jelenteni az ő szakvéleményük alapján, hogy a mostani javaslat összhangban van az Alkotmánybíróság eddigi döntéseivel, összhangban van azzal a gyakorlattal, amit normaként az Alkotmánybíróság meghatározott az Országgyűlés számára is. Tehát ilyen értelemben ezt a javaslatot bátran meg lehet szavazni, ez nem lesz alkotmányellenes semmiképpen.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az együttes általános vitát lezárom. Mivel a határozati javaslathoz módosító javaslat érkezett, részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Most pedig soron következik az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/231. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/231/84. számon kapták kézhez.

Indítványozom, hogy a hatályos törvény szerkezeti rendjét követve és a módosító javaslatok közti összefüggésekre figyelemmel a részletes vitát két szakaszban folytassa le az Országgyűlés.

Felkérem Hende Csaba jegyző urat, hogy ismertesse a vitaegységeket.