Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Az általános vitát elnapolom, folytatására és lezárására várhatóan a következő ülésünkön kerül sor.

Most soron következik a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló 2008. évi CXI. törvény hatálybalépésével és a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv átültetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat, valamint a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának megkezdése. A törvényjavaslatokat T/9354., valamint T/9355. számon kapták kézhez a képviselők. A hatáskörrel rendelkező bizottságok benyújtották ajánlásaikat, amelyeket T/9354/1-9., valamint T/9355/1-4. számokon kaptak meg.

Most az együttes előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Avarkeszi Dezső államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, akinek 35 perc áll rendelkezésére.

DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Két, egymással szorosan összefüggő törvényjavaslat található önök előtt, amelyek közül az egyik a meglehetősen nagy terjedelmű és hosszú című T/9354. számú törvényjavaslat; első látásra minden bizonnyal igen nehéz olvasmánynak ígérkezett... (Dr. Hankó Faragó Miklós: Másodikra is... - Derültség.) Ahogy Hankó Faragó képviselőtársam megjegyezte, második látásra is ennek ígérkezett, hiszen 450 oldalon keresztül összesen 178 törvényt érint, kodifikációtechnikai okokból gyakran mozaikos, szövegcserés módosításokkal.

E törvénycsomag előkészítése során azonban a kormány nem kisebb igénnyel lépett fel, mint hogy a hatósági eljárások teljes vertikumát felülvizsgálja, és az ügyfélbarát és kiszámíthatóan működő közigazgatás jogszabályi környezetét maximális mértékben megteremtse. E cél érdekében pedig szinte valamennyi törvényi szinten szabályozott hatósági eljárás kapcsán módosítási igény fogalmazódott meg, és részben e cél érdekében volt szükséges egy önálló, a következő néhány percben részletesen ismertetendő, a szolgáltatási tevékenység végzéséről szóló törvényjavaslat megalkotása is.

A hatósági eljárások mielőbbi és teljes körű áttekintése két okból vált halaszthatatlanná. Az egyik, hogy ez év december 28-a a belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelv átültetésének határideje. Ennél is szorosabb a határidő azonban annak következtében, hogy az Országgyűlés tavaly december 15-én elfogadta a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény, azaz a Ket. átfogó módosítására vonatkozó novellát, amely idén október 1-jén lép hatályba. Az irányelv és a Ket.-novella egyaránt a hatósági eljárásokra átfogóan kiterjedő, olyan reformértékű módosításokat tartalmaz és olyan követelményeket támaszt a magyar hatóságokkal és az egyes hatósági eljárásokkal szemben, amelyek megvalósítása érdekében szinte a jogrendszer egészének érdemi vizsgálata vált szükségessé.

A két törvényjavaslatot közös cél vezérli, az eljárások egyszerűsítése, az eljárások tárgyát képező tevékenységek adminisztratív akadályainak a lebontása. A kapcsolat azonban ennél is szorosabb, hiszen az irányelvnek az adminisztratív terhek csökkentésére, az elektronikus kapcsolattartás kiterjesztésére vonatkozó egyes rendelkezéseit már maga a Ket.-novella ültette át. A két törvényjavaslat sorsa tehát már a Ket.-novella előkészítésekor összefonódott. Mivel pedig az irányelv átültetése és a Ket.-novella rendelkezéseinek jogrendszeren való átvezetése egymástól elválaszthatatlannak bizonyult, a két törvényjavaslat előkészítésének és tárgyalásának iteratív módon kell lefolynia. Az integrált felülvizsgálat miatt az irányelv átültetésének határideje ezért hazánkban előretolódott a Ket.-novella hatálybalépésének időpontjára, ez év október 1-jére.

A két törvényjavaslat közül hadd tájékoztassam a tisztelt Országgyűlést elsőként a szolgáltatási irányelv elfogadásának hátteréről és céljairól. Az átültetendő irányelv alapvető célja, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződésben meghatározott szolgáltatásnyújtás szabadságának érvényesülését előmozdítsa. Jelenleg ugyanis az Európai Bizottság vizsgálatai alapján a négy gazdasági szabadság közül a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás ütközik a legtöbb akadályba a belső piacon. Az akadályok elsősorban a különböző, alapvetően nemes céllal hozott tagállami intézkedésekre, korlátozásokra vezethetők vissza. E nemes közérdek pedig a szolgáltatók ellenőrizhetősége és a fogyasztók érdekeinek védelme. Az ennek érdekében hozott intézkedések azonban gyakran olyan adminisztratív terhekben nyilvánulnak meg, a határokon átnyúló tevékenységet pedig olyan jogi bizonytalanság és a tagállamok közötti kölcsönös bizalmatlanság övezi, amelyek együttesen lényegében megfojtják ezt a gazdasági alapszabadságot.

A szolgáltatási irányelv fő célkitűzése tehát a belső piacon belül a határok lebontása, és ezzel is összefüggésben az uniós vállalkozások versenyképességének javítása, amely célok természetesen Magyarország elsőrendű érdekeinek is tekinthetőek. E célok megvalósítása érdekében az irányelv valóságos európai közigazgatási reformot vezet be. A tagállamok számára előírja, hogy a szolgáltatási tevékenység végzéséhez kapcsolódó terheket, így különösen az engedélyezési és az egyéb hatósági eljárási követelményeket a lehető legalacsonyabb szintre csökkentsék. Az egész Európai Unióban meg kell szüntetni, illetve ahol ez nem lehetséges, jelentősen egyszerűsíteni kell a szolgáltatók tevékenységét akadályozó hosszadalmas, átláthatatlan és költséges engedélyezési eljárásokat. Biztosítani kell, hogy a szolgáltatók az előírt összes formalitást és szükséges eljárást egy csatornán keresztül, elektronikus, egyablakos rendszerben is el tudják intézni.

Fontos hangsúlyozni, hogy mindez nemcsak a határon átnyúló szolgáltatásnyújtással összefüggésben jelenik meg, hanem az adott tagállamban letelepedett, adott esetben csak ott tevékenységet folytató szolgáltatókra vonatkozóan is.

(11.30)

Amikor tehát az eljárások egyszerűsítéséről, a terhek csökkenéséről, csökkentéséről beszélünk, akkor az a magyar vállalkozások életének egyszerűsítését, terheinek csökkentését is jelenti.

A szolgáltatási irányelv átültetése alapvetően két lépésben történik. A szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló kerettörvény tartalmazza az irányelv hazai viszonyokra vonatkoztatott, valamennyi szolgáltatásra vonatkozó keretszabályait. Az átültetés emellett a keretszabályok érvényesülése érdekében szükségessé teszi az ágazati törvényekben a kerettörvényt végrehajtó szabályok megalkotását, az ezzel ellentétes vagy eltérő szabályok módosítását vagy éppen hatályon kívül helyezését. Végül, mint azt már említettem, az irányelv átültetése a Ket. 2009. október 1-jétől alkalmazandó új szabályrendszerével együtt lesz teljes. A Ket.-novellának köszönhetően a kerettörvény alappal építhetett a hatósági eljárások kódexének szabályaira, ahhoz képest csak a speciális esetekben kellett eltéréseket, kiegészítő szabályokat megfogalmaznia.

A könnyebb áttekinthetőség érdekében elsőként a szolgáltatási irányelvet átültető kerettörvény főbb vonásaira kívánom felhívni a figyelmet, hiszen ez jelenti a hosszabb, az egyes ágazati eljárási szabályokat módosító törvényjavaslat hátterét is. A szolgáltatásnyújtás belső piacon való szabadságának tényleges megvalósítása bizonyára igen nagyra törő tervnek tűnik fel, hiszen jelenleg az Európai Bizottság megállapításai szerint is rendkívül eltérő a tagállami szabályozási környezet. Bár nem tartoznak az irányelv és így a kerettörvény hatálya alá a piaci szerepük szempontjából marginálisnak éppen nem nevezhető pénzügyi, közlekedési és egészségügyi szolgáltatások, de az irányelv fogalomrendszerének ismeretében elmondható, hogy igenis rendkívül széles kört érintenek kedvezően a szükséges változások, változtatások. Az irányelv fogalomrendszerében ugyanis szolgáltatásnyújtás lényegében bármely önálló, üzletszerűen, rendszeresen, nyereség elérése érdekében, gazdasági kockázatvállalás mellett végzett, nem közvetlenül termelésre irányuló gazdasági tevékenység. Főszabályként tehát minden ilyen tevékenység tekintetében számos egyszerűsítést, gyorsítást és elektronikus ügyintézést kell megvalósítani.

Az irányelvvel összhangban a kerettörvény alapelvként rögzíti a szolgáltatók Magyar Köztársaság területén történő gazdasági célú letelepedésének, valamint a Magyar Köztársaság területén való határon átnyúló szolgáltatás nyújtásának szabadságát. Ennek megvalósulása érdekében garanciálisan csak kivételesen, törvényben vagy eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendeletben, közérdeken alapuló kényszerítő indok alapján lehet a szolgáltatók tevékenységének megkezdését és folytatását engedélyezéshez vagy bejelentéshez kötni. Ez vonatkozik a letelepedett és a határon átnyúló szolgáltatást nyújtó szolgáltatókra egyaránt. Az válik tehát főszabállyá, ami eddig csak elvétve tudott érvényesülni, hogy bármiféle adminisztratív aktus nélkül nyitható például fodrászüzlet, kivéve, ha egyes esetekben valamilyen különleges oknál fogva a jogforrási hierarchia élén lévő jogszabályok elő nem írják a hatósági adminisztráció valamelyik formáját.

Nem lehet eleget hangsúlyozni annak az irányelvből fakadó és a kormány céljaival is maximálisan összhangban lévő követelménynek a jelentőségét, amely szerint egy adott szolgáltatási tevékenység megkezdésének, illetve folytatásának korlátozására csak a feltétlenül szükséges esetekben, azaz csak közérdeken alapuló kényszerítő indokok alapján és csak a feltétlenül szükséges mértékben kerülhet sor. Közérdeken alapuló kényszerítő indokok fennállása esetén is csak akkor lehet tehát egy adott tevékenység engedélyhez kötve, ha a közérdek védelme másképp nem biztosítható, esetleges sérelme túl nagy kockázatot hordoz magában. Olyan garanciákat teremtett az irányelv, és olyan szempontok érvényesülnek tehát a most tárgyalt két törvényjavaslatban, amelyek nem csupán lebontják a fennálló bürokratikus akadályokat, hanem hosszú távon el is lehetetlenítik azok újbóli feltűnését.

Tisztelt Országgyűlés! Az adminisztratív kötelezettségeket illetően a kerettörvény háromlépcsős rendszert alakít ki. Az első fok a voltaképpeni szabad tevékenység, amikor semmilyen ügyintézési kötelezettség nem terheli a szolgáltatót. A harmadik elem az engedélyezési rendszer, amelyben nem nyújtható addig a szolgáltatás, amíg az engedélyét meg nem kapta az ügyfél. A középső lépcsőfoknak a kerettörvény által bevezetett másik fő jogintézmény, a bejelentés tekinthető. A bejelentési rendszer fő ismérve, hogy a szolgáltató, amint ténylegesen megfelel a jogszabályban meghatározott jogosultsági feltételeknek, lényegében azonnal megkezdheti az adott szolgáltatási tevékenységet, köteles azonban erről a hatóságot értesíteni, a bejelentés elmulasztása külön bírságolható. Bejelentéshez akkor köthető valamely tevékenység végzése, ha a fogyasztók érdekei szempontjából túl nagy kockázatot hordozna magában, ha a hatóság nem ellenőrizné a szolgáltató jogszabályszerű működését, viszont az már a szolgáltató szempontjából minősülne indokolatlanul súlyos tehernek, ha a hatósági ügyintézés végéig meg sem kezdhetné a tevékenységét.

Mind engedélyezés, mind bejelentés esetén hivatalból nyilvántartásba kell venni a szolgáltatókat, és a nyilvántartás meghatározott adatait bárki számára nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni. Ez az adatbázis képes biztosítani azt, hogy a hatóságoknak mind az engedélyhez, mind a bejelentéshez kötött tevékenységet folytatók köréről megbízható adatai legyenek, és ezáltal a szolgáltatókat megfelelően ellenőrizni tudják. A nyilvántartások nyilvánossága pedig az igénybevevők biztonságát, a civil kontrollt, továbbá a feladatkörükben érintett más közigazgatási hatóságok ellenőrzési tevékenységét szolgálja.

A szolgáltatási irányelv szemlélete szöges ellentétben áll tehát a fennálló, engedélyezési rendszeren alapuló hazai rendszerrel, ezért kijelenthetjük, az egész közigazgatást komoly szemléletváltás elé állítja ez a két törvényjavaslat. A jövőben ugyanis a hangsúlyt az eddig túlnyomórészt alkalmazott engedélyezési rendszer helyett a jogszabályi követelményeknek való megfelelés folyamatos és jellemzően utólagos ellenőrzésére kell helyezni. E szemléletváltás révén szerezhető érvény annak az igénynek, hogy az állam a jogi szabályozás útján csak ott és annyiban avatkozzon be a vállalkozások életébe, ahol és amennyiben ez feltétlenül szükséges. A felesleges, sok esetben betarthatatlan és ellenőrizhetetlen követelmények felszámolása azzal a hozadékkal is jár, hogy a valóban indokolt és így fennmaradó korlátozások, szabályok betartása és betartatása is jelentősen javulhat. Természetesen egy ilyen szemléletű szabályozás előtérbe helyezi a szolgáltatási tevékenységet folytató vállalkozások és a szolgáltatási tevékenységet igénybe vevő ügyfelek felelősségét, valamint az önszabályozó megoldások kialakítását is.

Az irányelv értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a szolgáltatók úgynevezett egyablakos ügyintézési pontoknál, távolról és elektronikusan, minden bürokratikus követelménynek eleget tudjanak tenni, ami a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultsághoz és a szolgáltatási tevékenység gyakorlásához szükséges. Az irányelv szerinti egyablakos ügyintézési pont követelménye többféleképpen is megvalósítható. A hazai szabályozásban jelenleg ilyen egyablakos ügyintézést jelent a szakhatósági közreműködésre épülő engedélyezési rendszer, továbbá megoldás lehet a Ket.-novellával létrehozott közreműködő hatóság jogintézménye is.

A kerettörvény egy olyan harmadik megoldást választott, amely nem jár új hatóság vagy új hatósági hatáskör létrehozásával. Ez a megoldás az elektronikus eljárás feltételeinek valamennyi érintett hatóságnál való megteremtésével egyetlen integrált informatikai és tájékoztatási rendszer, egy intelligens portál formájában biztosítja a tevékenység megkezdéséhez szükséges valamennyi adminisztratív kötelezettség teljesítését, engedélyezési eljárás lefolytatását.

(11.40)

Ezen a portálon keresztül az adott szolgáltatással kapcsolatban minden szükséges előírás, más információ - így például az, hogy engedélyhez vagy bejelentéshez kötött-e a tevékenység -, az eljárással kapcsolatos letölthető dokumentum egy helyen rendelkezésre fog állni. A portál azt is biztosítja, hogy rajta keresztül a szolgáltatók az adott szolgáltatási tevékenységgel összefüggésben lefolytatandó eljárásokhoz előírt valamennyi eljárási cselekményt, valamint adatszolgáltatási kötelezettséget egy helyen, a lehető legrövidebb időn belül tehessék meg. A portál kialakítása természetesen lehetővé teszi azt is, hogy a jövőben olyan tevékenységekre vonatkozó információkkal és szolgáltatásokkal is bővíteni lehessen, amelyek nem tartoznak a kerettörvény hatálya alá.

A kerettörvény a magyar hatóságok és az EGT-államok hatóságai közötti együttműködés jogsegélyszabályait is egyszerűsíti. Eszerint a hatóságok egymás közötti megkereséseinek intézése főszabály szerint az eddiginél sokkal gyorsabban, elektronikus úton, a belső piaci információs rendszeren keresztül fog történni.

Tisztelt Országgyűlés! Összességében elmondható, hogy a kerettörvény hazai megközelítésben is a közérdek érvényesítésének az ügyfelek számára a lehető legkevesebb bürokratikus teherrel járó megoldásait helyezi előtérbe. Ez is alátámasztja, hogy a Ket.-novella és az irányelv részben ugyan eltérő módszerrel és követelményekkel, de egyaránt a hatósági eljárások egyszerűsítését, gyorsítását, elektronizációját szolgálja. A két szempontrendszer meggyőződésem szerint együttesen, egymást erősítve képes hazánk és természetesen az Európai Unió gazdasági növekedése elől elhárítani a bürokratikus akadályokat.

Még egy gondolat: az összes érintett törvény egyetlen nagy törvénycsomagban való kezelésére - miként az előttünk levő két törvényjavaslat együttes kezelésére - éppen azért is van szükség, hogy a Ket.-tel és az irányelvvel összefüggő módosítások egységes szemlélete, a szabályozási megoldások egysége, koherenciája folyamatosan, egészen az elfogadásukig érvényesíthető legyen.

A Ket.-novellával kapcsolatos módosítások szükségességére visszatérve: minden bizonnyal emlékeznek még arra, hogy a Ket.-novella a közigazgatási hatósági eljárások kódexének, a Ket.-nek az átfogó revízióját jelentette. A Ket.-novella három fő célt tűzött maga elé: az ügyfelek terheinek csökkentését, a közigazgatás kiszámítható, átlátható működésének további előmozdítását, végül a hatósági eljárás hatékonyságának növelését a költségek egyidejű csökkentése mellett. A Ket.-novella mindhárom cél érdekében számos ponton módosította a Ket.-et.

Emlékeztetőül néhány példa: lehetővé tette a magánszférát képviselő tanúsító szervezetek hatósági eljárásba való bekapcsolódásának lehetőségét, megteremtette a közreműködő hatóságon keresztül történő egyablakos ügyintézés keretszabályait; kis megszorítással és az elektronikus kapcsolattartás jogának generális megfogalmazása mellett pedig az ügyfél szabad választására bízta annak eldöntését, hogy milyen módon kíván kapcsolatot tartani a hatósággal. A Ket.-novella elfogadása álláspontom szerint önmagában is komoly lépést jelent, jelenthet a szolgáltató, ügyfélbarát állam kiépítése, végső soron pedig Magyarország versenyképességének javítása irányában.

Jelen pillanatban azonban nem elégedhetünk meg a Ket. általános szabályainak reformjával. A Ket.-novella ugyanis csak akkor tudja beváltani a hozzá fűzött reményeket, ha az ott megfogalmazott módosítások, új lehetőségek, jogintézmények megjelennek az egyes hatósági eljárásokban. A törvényjavaslat célja, hogy aprópénzre váltsa, érvényre juttassa a Ket.-novellában megfogalmazott célokat. Az egész jogrendszer felülvizsgálata szükséges ugyanis annak érdekében, hogy a Ket. felszámolja az ahány eljárás, annyi szabály gyakorlatát, ezáltal pedig a Ket. reformja valamennyi hatósági eljárás reformjaként hasson. A felülvizsgálat egyértelművé tette, hogy a Ket. rendelkezéseitől csak ott és annyiban lehetséges az eltérés, ahol és amennyiben azt a Ket. maga lehetővé teszi, és ott is csak a valóban indokolt és szükséges esetekben.

Ugyanezen logika mentén szükséges azon törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezése, módosítása is, amelyek részben vagy egészben, szó szerint vagy tartalmilag, de csupán a Ket.-et ismétlik meg. Az ilyen párhuzamosságok ugyanis különösen alkalmasak olyan ügyintézői szemlélet kialakítására, amely szerint a Ket.-et csak megismételt részében kell ismerni és alkalmazni, és adott esetben sokszor a használt fogalmak egyenetlensége okán is eltérő jogértelmezésekhez is vezethetnek.

A törvénycsomag jelentős része olyan módosításokból áll, amelyek célja az, hogy az ágazati igazgatási szabályokat tartalmazó törvények összhangját egységes szempontrendszer mellett, különösen pedig a Ket.-novella célkitűzéseinek szem előtt tartásával biztosítsák. Az ismétléseket, párhuzamosságokat felszámoló rendelkezések végső indoka pedig az, hogy a jogbiztonság, normavilágosság követelményének érvényt szerezzen azáltal, hogy egyértelművé teszi az általános és különös eljárási szabályok rendszerét.

Tisztelt Országgyűlés! Felhívom a figyelmet arra, hogy a terminológiai változtatások közé tartozik, hogy mivel a Ket.-novella áttér a határidők munkanapokban való számítására, az ennek megfelelő határidő-számítást át kell vezetni az ágazati joganyagon. Ennek hiányában ugyanis a Ket. és a speciális törvény viszonyából fakadóan a hatóságoknak vegyesen kellene - hol naptári napban, hol pedig munkanapban - számítani az egyes eljárási határidőket.

Szintén terminológiainak tekinthető és egy hasonlóan nagy terjedelmű törvénycsomag, a kormányzati szervezetalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló törvény szellemiségének megfelelő módosítást végez el a javaslat ott, ahol az egyes államigazgatási hatósági jogkörben eljáró szervek konkrét megjelölése helyett csak feladatkör szerint jelöli meg a hatóságot. E módosítást követően tud a kormány az alkotmányból fakadó szervezetalakítási jogával maradéktalanul élni annak eldöntésével, hogy mely szervhez telepíti a hatáskört. Szakhatósági közreműködés esetén még ennyit sem szükséges törvényi szinten szabályozni. A szakhatóságok kijelölésére ugyanis a tavaly elvégzett és a szakhatósági közreműködéseket közel 30 százalékkal mérséklő felülvizsgálat, valamint a Ket. felhatalmazása alapján már ma is kormányrendeletben kerül sor. Hangsúlyozom, hogy nincs a jelenlegi hatáskörök áttelepítésére irányuló kormányzati szándék, azaz a fennálló rendszer nem változik szükségszerűen.

A rugalmas szabályozás azonban alkalmas a strukturális változások és modernizáció jogrendszerbeli gyors leképezésére, amely mellett az Országgyűlés az említett törvény elfogadásakor már letette voksát. Ezeknek az alapvető, technikainak nevezhető módosításoknak a szükségessége és jelentősége tehát semmiképpen sem elhanyagolható, amellett azonban feltétlenül fel szeretném hívni a tisztelt Országgyűlés figyelmét néhány, az egész javaslaton végigvonuló, annak gerincét alkotó változtatásra is.

Az adminisztratív terheket csökkentő módosítások közül kiemelkedő az ügyfelek által benyújtandó mellékleteket érintő szabályozás változása. 2009. október 1-jétől hatósági eljárásban az ügyfél azonosításához szükséges adatok kivételével nem kérhető olyan adat igazolása, amely nyilvános vagy amelyet valamely hatóság, bíróság vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia kell. Ahhoz, hogy ez az alapelvi jellegű rendelkezés valóban működőképes legyen, a kérelemhez csatolandó mellékletekre vonatkozóan új szabályozási modellt vezet be a javaslat.

(11.50)

A modell lényege abban foglalható össze, hogy a törvények a továbbiakban elsőként azt sorolják majd fel, hogy mely adatokat, tényeket kell az ügyfélnek igazolnia. Így például egy közraktár alapítása esetében azt, hogy nincs köztartozása, nem folyik ellene csőd- vagy felszámolási eljárás, a cégbíróság bejegyezte és így tovább.

E felsorolást követően azt határozzák meg a törvények, hogy az általános jelleggel felsorolt igazolandó adatok közül melyek azok, amelyeket, ha az ügyfél nem igazol kérelme benyújtásakor, akkor a hatóság azt helyette egyszerűen, lehetőleg elektronikus úton a másik hatóságtól beszerzi. Ennek a konstrukciónak nagy előnye, hogy az ügyfél szabadságában áll annak eldöntése, hogy számára az az egyszerűbb, ha a nála egyébként kéznél lévő iratot már az eljárás megindításakor a hatóság rendelkezésére bocsátja, vagy inkább a hatóságra bízza ezt. Kiemelendő, hogy a hatóságtól különösen a közvetlenül elektronikus úton való adatlekérés nem kíván olyan aránytalan idő- és költségráfordítást, mint amennyit ez a megoldás az ügyfél válláról levesz.

A szabályozás kellően konkrét voltánál fogva az adatkezelési és adattovábbítási követelményeknek is eleget tesz. A javaslat a Ket. szóban forgó rendelkezését horizontálisan, szűk körű kivétellel, valamennyi törvényben átvezette, és a felülvizsgálat ezen eleme a kormányrendeletek áttekintése során is különös nyomatékot kap. A kivételek között szerepel kiemelkedő ügyiratforgalma miatt például az adóigazgatási eljárás, amelyben nem lehet maradéktalanul érvényesíteni az imént vázolt modellt. Ezekben az eljárásokban a technikai fejlesztések 2010. július 1-jéig tudnak megvalósulni, ezt követően azonban már nem lesz kérhető az adózótól olyan adat igazolása, amelyet valamely hatóság, bíróság vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara jogszabállyal rendszeresített nyilvános nyilvántartásának tartalmaznia kell, vagy amelyet ilyen nyilvántartásból az adóhatóság közvetlen adathozzáféréssel megszerezhet.

Összefügg az adminisztratív terhek csökkentésével, egyben alkotmányossági szempontú megfontolásokon, az adattakarékosság elvének érvényesítésén is alapul, hogy a javaslat tartalmazza a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény módosítását is. A módosítás világossá teszi a polgárok azonosítására alkalmas módok rendszerét, azaz ügyeink intézése során a jövőben a következő három módon igazolhatjuk kilétünket.

Először is természetes személyazonosító adatainkkal, amelyek közé a név, illetve a születési név, anyja neve, valamint a születési hely és idő tartozik. Bizonyos ügyekben, ha törvény úgy rendelkezik, ennél kevesebb is elegendő lehet. Végül harmadik esetben a családi és utónév, valamint a taj-szám, az adószám vagy más azonosító kód együttes megadása biztosítja a polgár azonosítását. Az azonosítási módok új rendszere szintén az egész jogrendszer átvilágítását igényelte, amelynek eredményeként az ügyfelek már csak egy azonosítási mód alkalmazására lesznek kötelezhetőek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára önök is egyetértenek azzal, hogy a modern magyar közigazgatásnak az elektronikus ügyintézésen kell alapulnia. Ennek érdekében az egyidejű infrastrukturális fejlesztések mellett fel kell számolni a jogszabályokban lerakódott, az elektronikus út alkalmazását indokolatlanul kizáró vagy korlátozó rendelkezéseket. A felülvizsgálat kiterjedt minden egyes hatóságra és minden egyes eljárásra, így bizton állíthatom, az elektronikus kapcsolattartás lehetősége 2009. október 1-jétől valóban a közigazgatás működésének egyik kulcsa, az ügyfelek olyan alapvető joga lesz, amely a jövőben csak szűk körű korlátozást tűr meg.

A javaslat koncepciója szerint korlátozás abban az esetben fogadható el, ha az az ügytípusra tekintettel lehetetlen, vagy ha a technikai fejlesztés megvalósulása az ilyen típusú ügyek számához, jellegéhez képest határidőre aránytalanul nagy költséggel járna. A javaslat elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó, valamint egyszerűsítést célzó rendelkezései természetesen az irányelv átültetéséhez is szükségesek.

Végezetül az irányelvvel összefüggő jelentősebb módosításokhoz fűznék rövid magyarázatot. Bizonyára szemet szúrt például a különböző típusú szakértői tevékenységre vonatkozó törvényi szabályozás, az ilyen tevékenységet érintő módosítások nagy száma. A szolgáltatásnyújtás szabadságának biztosítása érdekében valóban valamennyi szakértői tevékenység szabályozását egyedi vizsgálat alá vettük. Ennek során azt az elvet érvényesítettük, hogy egy adott szakértői tevékenység engedélyezési vagy bejelentési rendszere csak abban az esetben tartható fenn, ha az adott szakértő kötelező igénybevételét jogszabály írja elő, vagy az ilyen szakértő igénybevételéhez jogszabály külön jogkövetkezményt állapít meg.

Ahol ilyen előírás nem található, például a felsőoktatási szakértő vagy a jelzáloghitel-intézeti ingatlanértékelő esetében, a vonatkozó szakértői tevékenység szabályozásának megszüntetésére tesz javaslatot a törvénycsomag. Mivel a kerettörvény szerint kizárólag törvényben vagy eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendeletben lehet rendelkezni arról, hogy az adott tevékenység engedély birtokában folytatható, illetve bejelentéshez kötött, e rendelkezéseket is törvényi szintre kellett emelni.

Ezen koncepció mentén vált szükségessé több tevékenység, köztük számos szakértői tevékenység engedélyezésének törvényi szintű szabályozása. A szabályozási szintek megállapításával egyidejűleg az engedélyezés fenntartása is több esetben megkérdőjeleződött, ezért a jövőben javaslatunk értelmében csupán bejelentése szükséges több tevékenységhez. Ezzel párhuzamosan a kerettörvény nyilvántartásra vonatkozó szabályaihoz való illeszkedési szabályok és szükséges részletszabályok megalkotására vonatkozó felhatalmazó rendelkezések kiigazítása, illetve megteremtése is rendre szükségessé vált. Ahogy pedig már utaltam rá, a bejelentésköteles tevékenységek körének bővülése a hatóságok között természetes szemléletváltást igényel. A személyi és anyagi forrásokat a jövőben nagyobb arányban kell ellenőrzésekre fordítani.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy rendkívül nagy jelentőségű törvényjavaslat fekszik önök előtt. Kérem, hogy a törvényjavaslatot megvitatni, ha szükséges, akkor módosításokkal javítani, és aztán a törvényjavaslatokat elfogadni szíveskedjenek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Balogh Lászlónak, az alkotmányügyi bizottság előadójának.

DR. BALOGH LÁSZLÓ, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság 2009. május 4-én tartott ülésén együttesen tárgyalta a napirend tárgyát képező törvényjavaslatokat.

Az MSZP és az SZDSZ részéről felszólaló képviselők fontosnak és szükségesnek ítélték meg az érintett ágazati törvények - csaknem 180 ilyen törvény van - módosítását. A tervezeteket általános vitára alkalmasnak tartották és támogatták. Különösen lényeges változtatásként említették meg az egyszerű ügyekben ellenérdekű fél hiányában a közigazgatási szerv hallgatásának beleegyezésként értékelését, az állampolgárok adminisztrációs terheinek csökkentését és az eljárás gyorsítását szolgáló azon intézkedéseket, amelyek az ágazati eljárások egy részében ügyfélként fellépők szükségtelen időhúzása ellen hatnak.

A Fidesz és a KDNP felszólalói nem tartották általános vitára alkalmasnak a törvénytervezeteket. Ezt azzal indokolták, hogy alkotmányos aggályok támaszthatók a javaslatokkal szemben. Kifogásolták azt is, hogy túlságosan gyakoriak az érintett törvények módosításai, amelyek elbizonytalanítják a jogalkalmazókat, és nehezítik az állampolgárok jogkövető magatartását.

A bizottsági ülésen jelen volt a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa is, aki a T/9354. számú törvényjavaslat 15. § (6) bekezdését - amely kimondja: az ügyféli jogok gyakorlását törvény ahhoz a feltételhez kötheti, hogy az ügyfél az elsőfokú eljárásban részt vesz - sérelmezte, mert szerinte a civil szervezetek és a társadalmi szervezetek nem mindig tudnak jelen lenni az elsőfokú eljárásban, és csupán ezért nem lehet őket kizárni a másodfokú eljárásból.

(12.00)

Ez a helyzet sérti a törvény előtti egyenlőséget, az ország nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségét, valamint szerinte a javaslat a jogorvoslati jogot csak kétharmados szavazással korlátozhatja. Az IRM jelen lévő szakállamtitkára írásban és szóban is jogi érvekkel alátámasztva úgy nyilatkozott, hogy a javaslat és az érintett ágazati törvények rendelkezései törvényesek.

A bizottság 16 igen és 13 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta a tárgyalt törvényjavaslatokat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Józsa Istvánnak, a gazdasági bizottság alelnökének, a bizottság előadójának.

DR. JÓZSA ISTVÁN, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az Országgyűlés gazdasági és informatikai bizottsága 2009. április 29-én tárgyalta a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló, illetve a 2008. évi CXI. törvény hatálybalépésével és a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006. évi CXXIII. EK-irányelv átültetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló, T/9354. számú törvényjavaslatot, és azt 15 igen és 11 ellenszavazattal általános vitára alkalmasnak találta.

A bizottsági ülésen az előterjesztő képviselője a szóbeli kiegészítésében világított rá a törvényjavaslatban foglalt módosítások megalkotásának szükségességére, amelynek kettős célja van, a Ket.-módosítás leképezése az ágazati törvényekben, valamint az Európai Unió belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelvének átültetése a magyar jogba, a hazai törvényekbe. A bizottság többsége pozitívan fogadta, hogy az uniós irányelvekkel összhangban egyszerűsödik az engedélyezési eljárás, ami a bürokrácia és az adminisztráció csökkentését jelenti. Így a jövőben számos eljárásban a bejelentési kötelezettség válik általánossá a bonyolult engedélyezési eljárások helyett. A bizottsági ülésen elhangzott kérdésekre válaszolva az előterjesztő véleménye szerint fontos egyes feladatok és a hatásköri szabályok átrendezése rendeleti szintre, ami a jegyzők, önkormányzatok számos feladat- és hatáskörét próbálja tisztázni, így csökkentve a feladatok mennyiségét.

A bizottság többsége szerint fontos, hogy a törvényjavaslat alapos megtárgyalásához kellő idő álljon itt a Ház rendelkezésére, hiszen ez a törvényjavaslat legalább 30 további törvényt érint, ami a gazdasági és informatikai bizottság hatáskörébe tartozik. Tehát leszűkíteném a gazdasági bizottság illetékességi területére, nem leértékelve a hatalmas csomag egészét. Így szükségesnek tartjuk, hogy az általános vita legalább két részből álljon.

Az egyszerűbb működés nagyon aktuális a gazdaságélénkítés és a válságkezelés szempontjából is. Külön kiemelném az előterjesztés néhány olyan területét, ami gazdasági szempontból különös hangsúllyal bír: különösen a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény módosítása, a külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló törvény módosítása, aktualizálása, a bányászatról szóló törvény módosítása, aktualizálása. Külön hangsúlyozni szeretném a geotermikus energia kitermelésével, bányászatával kapcsolatos törvényi módosítás fontosságát, a közúti közlekedésről szóló törvény pontosítását és végül, de nem utolsósorban a nagyon hosszú nevű, röviden versenytörvény versenyfelügyeleti eljárási szabályait a jogharmonizációnak megfelelően pontosító részét.

Nagyon jelentős, az előterjesztő által is kellő hangsúlyt kapott az eljárási határidők újrafogalmazása, a naptári napok helyett munkanapokban történő számítás bevezetése. Itt szeretném kihangsúlyozni, hogy ezek a hatósági vélemények, állásfoglalások, határozatok hamarabb is kiadhatók, mint a törvényben biztosított maximális idő. Tudom, hogy nem lehet a jog szerint kis és nagy ügyekre szétbontani egy-egy beadványt, de jó lenne, ha az egyszerűbb ügyek hamarabb kikerülnének a hatóságtól.

Mindezek alapján az Országgyűlés gazdasági és informatikai bizottsága az előterjesztést támogatja, és az Országgyűlésnek a plenáris ülésén történő megvitatásra ajánlja. Természetesen számos módosításra készülünk, üdvözölve ezt az igen combos előterjesztést.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Orosz Sándornak, a környezetvédelmi bizottság alelnökének.

DR. OROSZ SÁNDOR, a környezetvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága az együttes általános vitában tárgyalt két törvényjavaslatból a hosszabb nevű, de alacsonyabb sorszámú, T/9354. számú törvényjavaslattal foglalkozott két bizottsági ülésen is. Az első bizottsági ülésünkön, bár az eredeti elképzelés szerint tárgyaltuk volna, összetettségére, illetőleg arra való tekintettel, hogy még nem tisztázódott, hogy a válságkezelő kormány mennyire tartja fenn az ügy fontosságát, levettük a napirendről. Ezt követő ülésünkön a múlt héten tárgyaltuk, és szeretném jelezni, hogy többségi szavazással, 10:8 arányban általános vitára alkalmasnak találtuk.

Ebben a gondolatmenetben benne volt már az is, hogy akkor, amikor ez az értékítélet megfogalmazódott, ez elsősorban annak szólt, hogy helyénvalónak ítéljük meg azt, hogy amikor a gazdaság szereplői, a fogyasztók a válság ilyen-olyan nehézségeivel néznek szembe, akkor, ha pénzben nem is mindig kifejezhető, de valamiféle segítséget kapnak, az mindenféleképpen üdvözlendő. Az előttünk lévő törvényjavaslat e tekintetben azzal, hogy a hatósági eljárások gyorsítását célozza, a hatósági eljárások egyszerűsítését célozza, mindenképpen pozitív, és egyáltalán nem lényegtelen az idő és a vállalkozás biztonsága szempontjából sem az, hogy a szolgáltatások jelentős részét a korábbi engedélyezési eljárásból egy bejelentési eljárásba utalja.

Az idő pénz - tartja a magyar mondás, e tekintetben tehát sajátos pénzügyi segítségcsomagnak is tekinthető csomag. E vonatkozásban elég élénk kritikák fogalmazódtak még a támogató képviselők oldaláról is. Nevesen, itt közel 200 törvénynek egy törvényjavaslatban való módosításáról van szó. Végtelenül nehezen követhető, még akkor is, ha logikus a törvényjavaslathoz fűzött indoklás, ez szépen összerendezett, meg lehet találni, hogy milyen indokrendszer az, ami elvezet az egyébként nehezen olvasható törvényszövegben az adott megoldáshoz. Ez azért is érdekes, ahogy itt elhangzott a gazdasági bizottság előadásában, mert fontosnak ítéltük azt is, hogy legyen alapos idő az egyes, az adott bizottságok hatáskörét érintő törvények külön tanulmányozására is, mert nem első ránézésre, nem első olvasatra, hanem picit mélyebb olvasásra, még egyszer mondom, a nem egyszerűen olvasható normaszövegből kiderül, hogy nem mindig és nem minden változtatási szándékra lehet megfelelő indokokat találni.

(12.10)

Egészen pontosan nem lehet megtalálni a törvényjavaslat indokolásában bizonyos, egy-egy törvényjavaslatban szereplő módosításoknak az indokát. Bizonyára nem lesz egyszerű a jogalkalmazónak, amikor ebben a módosításban majdan a pontos normaszöveget meg kell találni; bízunk a jogszabályszerkesztők jogalkalmazót segítő programjaiban.

A mi ülésünkön is előkerült a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának a levele. Mi magunk is szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a Ket. általános szabálya, ami természetesen lehetőséget ad az ügyféli jogok akkénti kezelésére, ahogyan ez itt meg is fogalmazódott, alapos felülvizsgálatot igényel, vajon a konkrét javaslatok vonatkozásában valóban az-e a célszerűbb, ahogyan a konkrét megoldási javaslat tartalmazza, nevesen, hogy az esetek döntő többségében az első fokban való közreműködéshez köti a szervezetek fellebbezési jogát, ezáltal ügyféli jogosítványait. Konkrét vizsgálatot javasolunk ezekben a kérdésekben.

Mindezek mellett összességében és együttesen, zárásul szeretném megfogalmazni azt, ami a bizottság álláspontja volt: általános vitára és módosításokkal elfogadásra javasoljuk a törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Katona Kálmánnak, aki a kisebbségi véleményt kívánja ismertetni.

KATONA KÁLMÁN, a környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Orosz Sándor képviselő úr által elmondottakkal egészen odáig egyetértek, hogy a végén támogatták; szerintem nem kellett volna. 450 oldal van előttünk, ebből 380 oldal normaszöveg, nincs hozzá külön általános indokolás, csak valamilyen indokolás. Azt gondolom, az eddigi jogalkotási rendben be szoktuk tartani, hogy van külön általános, aztán van részletes indokolás, hogy jobban megértse az ember.

Megítélésünk szerint a hatáskörök átláthatatlanná válnak, és folyamatosan az uniós irányelvekre történik hivatkozás, de nagyon nehéz minden egyes esetben ennek a nyomát megtalálni. Általában egyébként azzal, hogy egyszerűsítsünk, hogy ne kelljen mindig engedély, hogy a határidőket pontosítjuk, természetesen egyetértünk, de hogy ezt ilyen tömegben, így, egyszerre teszik elénk, ez a képviselő számára gyakorlatilag megoldhatatlan feladatot állít, amelyet nagyon nehéz kezelni.

Ugyan el kell mondanom, megnéztem, az interneten valóban megtalálható egy szerkesztett szöveg, tehát hogy ne kelljen minden egyes módosításnál egy másik jogszabályt előkeresni, de azt gondolom, a képviselők ezt a jövőben, mondjuk, CD-n megkaphatnák, hiszen ez a munkát jelentősen megkönnyítené.

Amit messzemenően kifogásolnom kell, az az, hogy a kamarák, a kamarai törvény és ennek a módosításnak az összefüggései nem derülnek ki. A Mérnöki Kamara külön fordult hozzám az ügyben, hogy egyeztetésre sem kapták meg ezt a törvénytervezetet, pedig nagyon sok helyen érinti a kamarai hatásköröket.

A bizottsági ülésen nem derült ki egyértelműen, miért gyengült meg menet közben - úgy mondanám - a szakmai szervezetek hatásköre ezekben az ügyekben, és számos olyan példát a részletes vitában majd el fogok mondani, amikor olyan rendelkezést hoz, amely ellentétes a jelenlegi kamarai törvénnyel a szakértők kijelölése, kiválasztása kérdésében.

Az ügyféljogokat többen említették; nincsen rendjén. Ugyanakkor akár örülhetnék is környezetvédelmi szempontból annak, hogy benne van a 100. §-ban, hogy a környezetvédelmi hatóság az előzetes vizsgálat alapján hozott határozatát annak jogerőre emelkedésére tekintet nélkül nyilvánosan közzéteszi. Ez környezetvédelmi szempontból előrelépés, az ügyféljogok dolgában nem sokat ér, és azt a kérdést is feltehetném, hogy miért csak a környezetvédelmi előzetes engedélyeknél, ezek szerint az építési engedélynél vagy bármilyen engedélynél is lehet igény arra, hogy az érintett - a szomszéd, a szemben lakó és a többi - megtudhassa a határozatot a jogerőre emelkedés előtt is.

A másik dolog: a kártalanítási igény jogalapjául és mértékéről a természetvédelmi hatóság dönt, amely ellen nincs helye fellebbezésnek. Ennek a magyarázatát nem találtam az anyagban, de remélem, a későbbi viták során ezt megtaláljuk.

Azt gondolom, az előttem felszólalók és az általam elmondott néhány gondolat is nagyon jól mutatja, hogy egy ilyen halmazt nem volna szabad így, együtt betenni. Azt meg különösképpen nem találom, hogy a belső piaci szolgáltatásokról szóló uniós irányelvek átvételét miért kell olyan mértékben siettetnünk, hiszen a mi mérnökeinknek, szakértőinknek az lenne az érdekük, hogy ezek a lehető legkésőbb lépjenek életbe, hiszen a külföldi szakértők nyilván nagyobb pénzügyi háttérrel, érdekérvényesítő képességgel megint csak olyan helyzetbe kerülnek, hogy el tudják vinni a munkák jelentős részét a hazai, döntően kis és közepes szakértői vállalkozások elől. Ennek a bevezetése 2009 decemberében elegendő lenne. Fél év az ilyen válságos időkben, amikor sok tervet kellene előkészíteni a gazdaság élénkítésének az eljövetelére, nagyon fontos lenne, szerintem ez ügyben minden nap számít. Ebből a szempontból sem szerencsés, hogy a két jogszabály együtt került az Országgyűlés elé.

Sajnos a kisebbség nem támogatta a bizottsági ülésen. Remélem, valamit sikerül majd ezen módosítani. Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Megadom a szót Frankné dr. Kovács Szilviának, a mezőgazdasági bizottság előadójának.

FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági bizottság április 28-i ülésén tárgyalta meg a T/9354. és a T/9355. számú törvényjavaslatokat. A bizottsági ülésen a szabályozás szükségszerűségével kapcsolatban nem merült fel ellenvetés. A közigazgatási eljárásról szóló törvény tavaly őszi nagy léptékű módosítása szükséges következményként hozta magával az ágazati joganyag teljes felülvizsgálatát és a jogharmonizáció igényét. Ennek a céljai nyilvánvalóan a koherenciateremtés, a felesleges szabályozási párhuzamosságok megszüntetése, a tevékenységet nehezítő adminisztrációs terhek csökkentése, az egyszerűbb ügyintézés lehetővé tétele és nem utolsósorban az elektronikus ügyintézés lehetőségének biztosítása a hatósági eljárások során.

A szabályozásból, azt gondolom, egyértelműen kitűnik, hogy a cél a diszkriminációmentes szolgáltatási szabadság biztosítása, ami a belső piaci szolgáltatásoknál már kívánalomként fogalmazódott meg. Mezőgazdasági szempontból is rendkívül fontos az Európai Parlament és a Tanács által megfogalmazott és a 2006/123. irányelvben rögzített célok megvalósulása, így az egységes belső piac létrehozása, a szolgáltatások ellenőrizhetősége és a fogyasztók érdekeinek a védelme. Ezek a célok megjelennek az ágazati szabályok megfelelő módosítása révén, többek között az agrártárgyú törvények módosításánál, a vízgazdálkodásról szóló törvény esetében, a környezetvédelem általános szabályainak változásainál, a vadvédelemről, vadgazdálkodásról és vadászatról szóló törvény kapcsán, sőt a földmérési és térképészeti tevékenységet illetően is. Módosítja emellett az állatok védelméről, a növényfajták állami elismeréséről, a szaporítóanyagok előállításáról és forgalomba hozataláról szóló törvényeket is.

(12.20)

Az előterjesztő képviselője a bizottsági ülésen nyomatékosította, hogy például a géntechnológiai törvényt nem érinti a javaslat, mert későbbre tervezi a kormány egy átfogó módosítás tervezett előterjesztését. Az agrárpiaci rendtartás módosítását is egy koncepcionális egységben tervezi benyújtani az illetékes szaktárca.

Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági bizottság rövid vitát követően, 12 igennel és 10 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatokat. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Tatai-Tóth Andrásnak, az oktatási bizottság előadójának.

TATAI-TÓTH ANDRÁS, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási és tudományos bizottság április 28-i ülésén tárgyalta meg a törvényjavaslatot. Elsősorban azokkal a törvényekkel foglalkoztunk, amelyek az oktatási és tudományos bizottság hatáskörébe tartoznak. A vitában megállapítottuk, hogy az előterjesztett törvényjavaslat felsőoktatást, közoktatást, tudományt, kutatást érintő, felnőttoktatást érintő részei olyan eljárásrendet alakítanak ki, amelyek lerövidítik, bizonyos esetekben egységesebbé teszik az eljárásokat; ezeket mindenképpen csak üdvözölni tudtuk. A vitában elhangzott az is, hogy néhány esetben módosító indítvánnyal pontosítjuk az előterjesztést, illetve olyan esetekben, amikor a látszólagosan lerövidült határidő esetleg a szakszerű eljárást veszélyezteti, akkor ahhoz is adunk be módosító indítványokat.

A bizottság 13 tagja általános vitára alkalmasnak minősítette a törvénycsomagot, 6 ellenszavazat és 2 tartózkodás mellett ez vált a bizottság többségi álláspontjává. Tehát megismételem a többségi véleményt: általános vitára alkalmasnak tartjuk, és módosító indítványokkal a szükséges korrekciókat el fogjuk végezni, javaslatokat terjesztünk a parlament elé.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Végül megadom a szót Mohácsi Józsefnek, a sport- és turisztikai bizottság előadójának.

MOHÁCSI JÓZSEF, a sport- és turisztikai bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Parlament! Az Országgyűlés sport- és turisztikai bizottsága április 29-én tárgyalta a törvénymódosításokról szóló törvényjavaslatokat T/9354. számmal. A törvényjavaslat-csomagnak van természetesen a turizmusra és a sportra vonatkozó része is. A parlament december 15-én fogadta el a Ket. módosítását, ezt vezette végig a jogrendszeren időrendi sorrendben az egyes törvényeken, ideértve a belső piaci szolgáltatásokkal kapcsolatos irányelvet is. Lényege, hogy a Ket.-módosítás október 1-jei, illetve az irányelv december 28-i harmonizációjához szükséges módosításokat szerkesztették ide.

Az irányelveknek megfelelően számos olyan területen, ahol ma engedélyezés van, bejelentéssé alakul át a rendszer, így megtalálható ez a lovasszolgáltatóknál, az idegenvezetőknél, a bevásárlóközpontokban, kereskedelmet kiszolgáló szolgáltatói tevékenységnél, illetve a hivatásos sportolók igazolásához kapcsolódó kereskedelmi-ügynöki tevékenységnél is. Különbséget kell tenni a letelepedett szolgáltatók vagy a határon átnyúló szolgáltatók szempontjából, hogy engedélyezési vagy bejelentési kötelezettség kapcsolódjon egy tevékenységhez.

A belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelv a turisztikai szolgáltatások kereskedelmi törvényben való szabályozottságával kapcsolatosan is vethet fel kérdést természetesen. Itt lehetőség nyílna arra vonatkozóan, hogy a turisztikai szolgáltatásokra vonatkozó szabályozás egy önálló törvényben, a kereskedelmi törvény helyett a turisztikai törvényben is megjelenjen. Korábban a kereskedelmi törvényben voltak szabályozva a turizmus azon tevékenységei, amelyek a piaci viszonyokhoz, a nyereséghez kötődő tevékenységek voltak. A turizmus törvénytervezetével kapcsolatosan felvetett hiányosságok is alapvetően arra irányultak, hogy nem a turizmustörvényben, hanem a kereskedelmi törvényben kerültek szabályozásra ezek a törvények.

Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy a sport- és turisztikai bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta 9 igen szavazattal, 1 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági előadói vélemények ismertetése megtörtént.

Hosszú napnak néz elébe államtitkár úr, és jelezte, hogy egy kis szusszanásnyi szünetet szeretne kapni, úgyhogy, ha megengedik, akkor most egy pár perc technikai szünetet tartunk. Azt hiszem, hét napirendben kell Avarkeszi Dezsőnek intézkednie, úgyhogy talán megértik, hogy egy kis nyújtózásra, egy kis testmozgásra szüksége van. Úgyhogy egy kis türelmet kérek ahhoz, hogy a vezérszónokok is megkezdhessék a mondókájukat.

Néhány perc technikai szünet következik. (Rövid szünet.)

(12.30)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Folytatjuk a vitát. Az imént elhangzottak a bizottsági vélemények és kisebbségi vélemények, most pedig a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 20-20 perces időkeretben, ezek közben kétperces hozzászólásra nem kerül sor.

Elsőként megadom a szót Balogh Lászlónak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának; őt majd Kovács Zoltán követi.

DR. BALOGH LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az Országgyűlés a mai napon megkezdi a magyar közigazgatási hatósági eljárások ágazati szabályait jelentősen módosító, a közigazgatási hatósági eljárási törvényhez és a belső piaci irányelv átültetéséhez kapcsolódó törvényjavaslat tárgyalását. Ugyanakkor az Országgyűlés tárgyalja a szolgáltatási kerettörvény-javaslatot is, a kettő ugyanis egymástól elválaszthatatlan, az egyik sorsa osztja a másikét. Meglehet, helyesebb volna egyrészről azt mondani, hogy az Országgyűlés csupán folytatja azt a munkát, amelynek egyik legnagyobb előrelépését, az általános közigazgatási eljárási szabályokat tartalmazó Ket. novelláris módosítását 2008. december 15-én elfogadta, másrészről a most tárgyalandó javaslat és az ezzel szervesen összefüggő szolgáltatási kerettörvény-javaslat láthatóan nem egyszerűen a szabályok megváltoztatására vállalkoznak, hanem a közigazgatási munkavégzés, az állam működésének szemléletváltozását igyekeznek elérni, bizonyos tekintetben pedig paradigmaváltást jelentenek.

Osztom államtitkár úr álláspontját azzal kapcsolatban, hogy a tisztelt Ház kétszeresen is belső és külső körülmények miatt cselekvési helyzetben van. A belső jogrendszeri koherencia és ezáltal az alkotmányosság sérülne, ha a Ket.-novella által bevezetett módosításokhoz nem igazítanánk hozzá az ágazati szabályokat 2009. október 1-jéig. Másrészt pedig 2009. december 28-áig a közösségi jogi kötelezettségeinknek is eleget kell tennünk a belső piaci irányelv átültetésével.

Ugyanakkor e körülmények mellett, részben ezektől függetlenül a következő megfontolások is nagyon hangsúlyosak abban, hogy a Magyar Szocialista Párt a Ház előtt fekvő javaslatokat támogatni tudja. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy egyfajta csendes közigazgatási reform folyik, amelynek egyik sarokpontja az előttünk lévő törvényjavaslat és az ehhez szorosan kapcsolódó szolgáltatási kerettörvény-javaslat. Ez a közigazgatási reform minden bizonnyal nem annyira látványos, mint amilyen Magyarország önkormányzati térképének az átszabása volna, vagy az államigazgatás regionális alapokon történő felépítése. Nincs is annyira reflektorfényben, mindezek ellenére a közigazgatási jogi tankönyvek különös részét alaposan át kell majd írni 2009. október 1-je után.

Olyan közigazgatási reformot jelentenek a tárgyalandó jogszabályok, amelyek hatásait és remélhetőleg jótékony eredményeit a polgárok, az ügyfelek a mindennapjaikban fogják érezni ügyes-bajos dolgaik intézése során. A vállalkozások és a szolgáltatók tízezrei tapasztalhatják meg majd annak a pénzben és időben is kifejezhető hatását, hogy számos tevékenységet engedélyeztetés nélkül, bejelentés alapján folytathatnak a jövőben. Aki áttanulmányozta a meglehetősen terjedelmesre duzzadt törvényjavaslatot, amely az adóeljárástól kezdve a konzuli jogkörök rendezésén át szinte valamennyi magyar hatósági eljárást felülvizsgál, láthatja, hogy a technikai, a jogrendszer koherenciáját biztosító módosítások mellett olyan érdemi javaslatok és újítások is vannak benne, amelyek hosszú távra meghatározzák nem csupán a magyar közigazgatás működésének jogi hátterét, hanem gazdasági versenyképességét is.

A törvényjavaslatok tárgyalása során fokozott figyelemmel és körültekintően kell eljárnunk, hiszen a több száz hatósági eljárás módosítása elősegítheti, de ügyetlen és felületes hozzáállással évekre rossz pályára állíthatja Magyarország modernizációját.

(12.40)

Az utóbbi hónapokban Magyarországot is érintő gazdasági válság folytán nagyon sok szó esik itt a parlamentben, de a közvéleményben, publicisztikákban is hazánk versenyképességéről, az állam szerepéről, még inkább annak újraértékeléséről; arról, hogy a gazdaság és az ügyfelek, a polgárok életébe történő állami beavatkozásoknak új, talán szélesebb határokat kell szabni, valamint a fennálló piacgazdasági viszonyokat erkölcsösebbé kell tenni. Másik oldalról pedig gazdaságösztönzést, ezzel együtt a vállalkozásokat gátló bürokratikus terhek leépítését sürgetik joggal a hazai, uniós és nemzetközi fórumokon.

E törvényjavaslattal összefüggésben most csak arra térek ki, hogy ezek az egymást kiegészítő, néhol ellentmondó elvárások új szemléletet kívánnak meg mind az állam és az annak nevében eljáró hatóságok, mind a polgárok részéről, új tartalommal kell megtölteni a közigazgatás és az ügyfelek viszonyát.

Hazánkban a közigazgatási hatósági eljárások szabályozását még mindig elsősorban olyan területnek tekintik, ami kizárólag a jogászokra tartozik. Hadd bíbelődjenek el ők azzal, hogy melyik eljárásban van kétfokú jogorvoslati fórumrendszer, mikor van helye egy határozat visszavonásának, alkalmazzuk-e a hallgatás beleegyezés szabályát, milyen mellékletek és hány példányban szükségesek egy kérelem elbírálásához, hová kell benyújtani a kérelmet egy hatósági ügyben, személyesen kell-e megjelennem a hatóság előtt, vagy éppen milyen határidők mellett kell a döntést meghozni. Arról már kevesebb szó esik, hogy valójában ezek a gyakran részletkérdésnek tűnő szabályok azok, amelyek miatt az ügyfél a kapcsolatát a hatósággal tehernek vagy állami vegzálásnak érzi, és amelyek hazánknak meglehetős versenyképességi hátrányt jelentenek.

Egyik képviselőtársam fogalmazott úgy a Ket.-novella általános vitájában, hogy az avítt szabályozás milliárdos károkozás az állampolgároknak, amelyben benne foglaltatik a felesleges utazás, sorban állás, űrlapkitöltés s a többi számlája is. Ezt a számlát azonban - hogy konkrét példával éljek - nem csupán a háromszintű engedélyezési eljárással szembesülő temetkezési szolgáltatást folytatni kívánó vállalkozás fizeti, hanem mi mindannyian, az egész ország, az ehhez hasonló és indokolhatatlan adminisztratív terhek által okozott versenyképességi akadályok miatt. Vagy a személyes megjelenési kötelezettség körében - magyarázza meg valaki - miért szükséges, hogy a szerencsejáték-szervezés területén a játékautomata-üzemeltetés körében még ma is személyesen kell átvenni a pénznyerőautomata-engedélyeket a szerencsejáték-hatóság ügyfélszolgálatán? Vagy említhetném a statisztikai szakértőket, akikről ugyan külön kormányrendelet szól, és akiktől a statisztikai szakértői engedélyért komoly díjakat kérnek el, miközben hivatalosan ilyen engedélyt sehol nem kérnek, és az elmúlt 15 évben nagyon kevesen igényeltek ilyen engedélyt. Vagy miért kér el nyolc példányban a hatóság egy kérelemhez csatolandó mellékletet, ha közben elektronikus úton is lehet intézni az ügyeket?

A sor folytatható, de a lényeg további példák nélkül is egyértelmű, és a törvényjavaslat tanulmányozása biztató abban a tekintetben, hogy a magyar gazdaságra ólomsúlyként nehezedő hasonló terheket jelentősen enyhíteni fogja. Látni kell, hogy a közigazgatás szerepe és helye, a közigazgatási eljárásokat szabályozó jogszabályok célja ma már nem egyszerűen a jogbiztonság garantálása az állampolgárok és vállalkozások százezreit érintő mindennapos hatósági ügyintézésben, hanem alapvető gazdasági és versenyképességi tényezővé is vált.

A Magyar Szocialista Párt frakciója az ügyfelek adminisztratív terheinek csökkentése, a hatósági ügyintézés gyorsítása és egyszerűsítése szempontjából e törvényjavaslatokat jó irányba tett lépésnek tartja. Mindenképpen előremutató és támogatandó az elektronikus kapcsolattartás lehetőségének kiszélesítése a hatóság és az ügyfél között. A Ket.-novella vezette be azt a rendelkezést, hogy a főszabály az elektronikus kapcsolattartás. Jó szívvel támogatható tehát, hogy a törvényjavaslat az egyes ágazati törvényekben csak kivételesen él a kizárás lehetőségével, ahol pedig ezt megteszi, az ezzel kapcsolatos érveket el tudjuk fogadni.

Azzal kapcsolatban azonban megerősítést várunk a kormánytól, hogy 2009. október 1-jére technikailag és anyagilag is biztosítottak lesznek a feltételek az elektronikus közigazgatáshoz. Ezzel a témakörrel kapcsolatos az is, hogy talán e fórumon sem haszontalan felhívni az önkormányzatok figyelmét arra, hogy maguknak kell mérlegelniük, képesek lesznek-e biztosítani az elektronikus utat önkormányzati hatósági ügyeikben, kizárás hiányában. Ugyanígy jó kezdeményezésnek tartom a szolgáltatási kerettörvény-javaslatban létrehozandó integrált ügyintézési pontot, amely az ügyintézésen kívül egyfajta információs tárházként is segítheti majd az ügyfeleket a hatósági eljárásban.

Összességében tehát a törvényjavaslatok a Magyar Szocialista Párt álláspontja szerint hatékonyan lesznek képesek fejleszteni a hazai egyablakos ügyintézés rendszerét.

A felszólalásomat azzal kezdtem, hogy e törvényjavaslatok nem egyszerűen szabálymódosítások egyvelegei, hanem bizonyos szempontból paradigmaváltást, a magyar közigazgatási hatósági eljárásokkal kapcsolatos hagyományokkal való szakítást is jelentenek. A szolgáltatási kerettörvény-javaslat és a Ket.-novella által meghatározott keretek között a mintegy 180 törvényt módosító törvényjavaslat egyik legnagyobb eredménye lehet, hogy a lassú, bonyolult és költséges engedélyezési eljárások helyébe bejelentési eljárások lépnek. Vagyis, ha a vállalkozás teljesíti a jogszabályokban meghatározott követelményeket, tevékenységét szabadon megkezdheti. Másképpen tehát: a hosszas közigazgatási eljárás helyett gazdasági tevékenységének kifejtésére koncentrálhatja erejét, idejét, anyagi javait az ügyfél, sőt a bejelentés elmaradása is elsősorban adminisztratív hátrányos jogkövetkezménnyel járhat számára, a tevékenysége folytatását azonban nem akadályozza.

Természetesen az állam nem mondhat le ellenőrzési jogosítványairól, de az előzetes engedélyezésről a hangsúly lassan az utólagos hatósági ellenőrzésre helyeződik át. Meggyőződésem, hogy ezzel megfelelő ellensúlyt lehet majd találni a védendő közérdekek és az ügyfelek magánérdekei között úgy, hogy miközben az állam szerepvállalása háttérbe szorul, az állam felelőssége egy cseppet sem gyengül a közérdek érvényre juttatásában. Másképpen úgy lehetne megfogalmazni a változás magját, hogy az állam jobban bízik majd állampolgáraiban, és nem kíván meg egyes tevékenységek gyakorlásához állami gyámkodást.

A Magyar Szocialista Párt egyetért, és jó szívvel tudja támogatni a hatóságok és az ügyfelek közötti kapcsolatban e módosítások révén bekövetkező alapvető változást; ahogyan azt is, hogy több területen a javaslat továbbviszi az elmúlt években megkezdett közigazgatási reformtörekvéseket, valamint a Ket.-novella által bevezetett új jogintézményeket használja.

Az MSZP korábban is egyetértett, és most is egyetért a kormány szervezetátalakítási szabadságának alkotmányos határok között történő kiterjesztésével, ezért nem zárkózik el attól, hogy egyes eljárásokban elfogadja azt, hogy például ott, ahol a jegyző államigazgatási hatósági jogkört gyakorol, a törvény csupán köznévi formában utaljon az eljáró hatóságra, és a kormány jelölje ki a megfelelő hatóságot. Ezekben az eljárásokban, így például a temetkezési szolgáltatások engedélyezése, a hadigondozási jogkörök gyakorlása, a kereskedelmi és közlekedési igazgatási, ingatlanvállalkozás-felügyeleti hatósági feladatok ellátása kapcsán azonban indokoltnak tartanánk, ha e jogkörök gyakorlása továbbra is jegyzői hatáskör maradna. Mindazonáltal értékelendő a törvényjavaslat ama elkötelezettsége, hogy a hatósági jogkörök dzsungelében e módosításokkal is rendet kíván vágni.

(12.50)

Örömmel vettem, hogy a Ket. jogintézményei visszaköszönnek az ágazati jogszabályokban. Említhetném a tanúsító szervezetként meghatározott műszaki és járművezetői vizsgabiztost, az egyes eljárásokban kijelölhető közreműködő hatóságokat, sőt a javaslat továbbviszi a hatósági szerződések intézményének kiterjesztését a magyar jogrendszerben.

Mindezek mellett - ha jól számoltam - a Ket.-novella és a szolgáltatási kerettörvény-javaslat szabályai folytán több mint hetven eljárásban fog érvényesülni október 1-jétől "a hallgatás beleegyezés" szabálya, amelyet rendkívül fontos előrelépésnek tartok. Ezek az intézmények - ahogy egyébként a Ket.-novella vitájában is többszörösen elhangzott - elősegítik a magánszféra bevonását a közérdekű ügyek intézésébe, erősíthetik a hatóságok és az ügyfelek együttműködését. Ez szintén szemléletváltozást kényszerít ki a hazai hatósági eljárásokban.

Mivel a részletek megvitatására lesz még alkalom a törvényjavaslatok parlamenti tárgyalása során, összességében a két törvényjavaslat koncepciójával a Magyar Szocialista Párt egyetért, és azt támogatni tudja.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Kovács Zoltán képviselő úrnak, a Fidesz vezérszónokának; őt majd Lukács Tamás követi.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor a törvényjavaslatot a munkatársam letöltötte a honlapról, akkor először azt hittem, hogy egy újabb vecsési számlagyárral érkezik be a szobába, de hát kiderült, hogy ez az új törvényjavaslat, amit az IRM beterjesztett a parlament elé. Ezzel nem a mi munkánk megkönnyítését vagy megnehezítését akarom itt most fejtegetni, hanem szeretném elmondani azoknak, akik netán a mai délelőtt folyamán a magyar igazságszolgáltatással, a jogszolgáltatással vagy egyáltalán az ügyfélbarát közigazgatással kapcsolatos vitát hallgatják, hogy miről is van szó, milyen törvényjavaslatokat módosít ez a törvény, amely előttünk fekszik. Többek között a hadigondozásról, az erdőbirtokossági társulatról, a termőföldről, a vízgazdálkodásról, a személyi jövedelemadóról, aztán a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és ehhez kapcsolódó törvénymódosításról, a kémiai biztonságról és még lehetne sorolni, összesen 152 törvény kerül módosításra, amelyen maga a tárca is több hónapon keresztül dolgozott, a parlamentben pedig az elmúlt hetekben került a képviselők asztalára.

Tisztelt Országgyűlés! Kezdjük azzal, ami jó ebben a törvénytervezetben! Elismerésre méltó a fogalompontosítási rendszere, az aktualizálása, az egységes fogalomrendszer bevezetésével az államigazgatás helyett a közigazgatási eljárás fogalmának a használata, és tulajdonképpen dicsérni is lehet az eljárás gyorsítását, amely megjelenik koncepcionálisan a törvényjavaslatban. Azonban a hamar munka sosem jó, hiszen az adminisztratív terhek csökkenése fontos a vállalkozók számára, fontos az ügyintézők számára, azonban ez a törvényjavaslat nemcsak technikai jellegű módosításokat tartalmaz, hanem jelentős tartalmi módosítások is becsempészésre kerültek ebbe a törvényjavaslatba. Gondolok itt például a társadalombiztosításra, a nyugdíjjal kapcsolatos törvénymódosításra, amely álláspontunk szerint a jogbiztonságnak és a kiszámíthatóságnak mint alapelvnek az érvényesülését nem segíti ebben a törvényjavaslatban, és nem segíti az Országgyűlés törvényalkotási rendjét sem, hiszen ez egy kevésbé áttekinthető, még ha egységesnek tartott jogszabály is.

Az Alkotmánybíróság már több esetben állást foglalt ilyen jellegű salátatörvények vonatkozásában, kifejezetten károsnak tartva az ilyen jogalkotási törekvéseket, hiszen, mint ahogy említettem is, több esetben egymással össze nem függő törvényjavaslatok nemcsak eljárási oldalról, hanem tartalmi szempontból is kerültek egy törvényjavaslatba. Példát is szeretnék mondani: a környezetvédelmi törvények vonatkozásában 19 törvényjavaslat kerül módosításra, az agráriumból pedig 25 törvényjavaslatot módosítanak.

Minden törvényjavaslatnak van egy előzetes társadalmi vitája. Itt - és erre majd később visszatérek - álláspontunk szerint az nem társadalmi vita, amikor 2100 oldalt feltesznek a honlapra, és várják az észrevételeket ezzel a 2100 oldal munkaanyaggal kapcsolatosan. Gyakorlatilag sem a KÖEF-en, sem a különböző szakmai szervezeteknél erről az utolsó törvényjavaslatról, amely előttünk fekszik, egyeztetés nem történt, pedig egy ilyen nagy hatású törvény esetében ez feltétlenül szükséges.

Nem mehetünk el a jogbiztonság kérdése mellett sem, hiszen az eljárás gyorsítása mellett, mint ahogy már említettem, csorbul a jogbiztonság kérdésköre is. Több esetben megszűnik a fellebbezési lehetőség, az elsőfokú döntés jogerőssé válik, kinyit egy bírói utat az ügyfelek előtt. Ahol viszont kétfokú a fellebbvitel, pontosabban van másodfokú eljárás, abban az esetben az ügyfél, aki az elsőfokú eljárásba nem jelentkezett be, a másodfokú eljárásban már nem kerülhet be a jogorvoslati eljárásba.

A jogszabályi hierarchiában jelenleg törvényi szinten szabályozott kérdéskörökben alacsonyabb rendű jogszabályokba, kormányrendeletbe, illetve miniszteri rendeletbe utal jó néhány szabályozási kérdést, amely ilyen módon a korábbi magasabb rendű jogszabállyal ellentétes mozgást valósít meg.

Feltehetném a kérdést egyébként, hogy miért várt eddig a kormány egy ilyen hatalmas joganyag előkészítésével. Tudjuk, hogy az év végéig ezt meg kell alkotnia, de rövid idő alatt, kapkodva, átverve az Országgyűlésen nem szerencsés, hiszen ez rendkívül sok ágazatot érint. Erre mi sem jobb bizonyíték egyébként, tisztelt képviselőtársam, mint hogy a 80. oldalon a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló '95. évi LXVI. törvény módosításába beékelődik az egyes vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségről szóló 2007. évi CLII. törvény módosítása. Úgy gondolom, hogy ez is a kapkodás jele. Ez abszolút szerencsétlen megoldás.

Ezeken a bevezető általános gondolatokon túl engedjenek meg néhány rövid megjegyzést az önkormányzatokat érintő módosításokkal kapcsolatban. A személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról a '96. évi XX. törvény 4. § (4) bekezdése határozza majd meg a természetes személyazonosító adatokat, amelyek közül kimarad a polgár neme, amely jelenleg e körbe sorolt adat. A javaslat szerint a polgár az ügyféli terhek csökkentése érdekében csak egy azonosító mód alkalmazására kötelezhető. Ennek igazolási módját saját maga választhatja meg. Ilyenkor eszébe jut az embernek a régi szakállas vicc: két kismama tolja a babakocsit, találkoznak egymással; kérdezi az egyik a másiktól, hogy kisfiú-e vagy kislány, mire a válasz: majd ha felnő, eldönti. Hát, körülbelül ez a véleményem a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló módosításról.

A javaslat szövegében ugyan nincs benne, de az indoklásban szerepel, hogy a polgár szabadsága arra is kiterjed, hogy az azonosítás során akár természetes személyazonosító adatait, akár törvény alapján képzett azonosító kódját bármely hitelt érdemlő módon bizonyíthatja, például személyi igazolvány helyett más közokirattal vagy akár teljes bizonyító erejű magánokirattal. Ez a 392. oldalon található.

(13.00)

A személyazonosságnak a teljes bizonyító erejű magánokirattal való igazolási módja nem szerencsés, mivel az adatok pontossága kétséges lehet, és adott esetben - láttunk már példát erre is - visszaélésre is okot adhat. Ugyanez a probléma felmerülhet közokirat esetében is. Korábban a kézzel kitöltött okmányok, a régi személyi igazolványok esetében is több tévedés történt, mint a jelenlegi rendszernél. Az önkormányzatok ezeket a személyi adatokat 2000 óta folyamatosan az okmányirodákban a születési, házassági bejegyzéssel való egyezés érdekében javítani kénytelenek.

A javaslat módosítja a 289. oldalon a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvényt. Eszerint főszabályként a kereskedelmi tevékenységre vonatkozó szándékát a kereskedelmi hatóságnak jelenti be a kereskedő, ugyanakkor törvény előírhatja, hogy meghatározott termékek forgalmazása kizárólag engedéllyel történhet. Utalt erre Balogh képviselőtársunk is, hogy ez fontos a gyorsítás érdekében. Azonban, ha a tevékenység formáját a kereskedő szabadon maga választja meg - például üzletben folytatott kereskedelmi tevékenység, mozgóbolt, piaci árus -, ez esetben is elrendelheti a jogszabály, hogy bizonyos tevékenység kizárólag hatósági engedéllyel folytatható.

A javaslat meghatározza a különböző kereskedelmi formákat, kiemelve egyes tevékenységet, például: lovas szolgáltató tevékenység. Nem tudom, hogy ezt miért kell kiemelni. Ez ennyire fontos? Lovas nemzet vagyunk, államtitkár úr, lehet, hogy ezért került ez kiemelésre. Ugyanakkor nem tér ki a szélesebb körben folytatott tevékenységre.

Probléma, hogy a mozgóboltok elszaporodása esetleg a lakók nyugalmának megzavarásával járhat. Pontosítani kellene az így végezhető tevékenységek körét véleményünk szerint. A csupán bejelentésköteles tevékenység esetében megnehezül az ellenőrzési tevékenység, hiszen a hatóság nem feltétlenül szerez arról tudomást, ha bejelentés nélkül folytat valaki kereskedelmi tevékenységet. Nem tisztázott továbbá az sem, hogy ezen tevékenységek esetében szakhatósági engedélyek beszerzése milyen módon fog majd megvalósulni.

A bejelentésköteles tevékenység ugyan szélesíti a szabad vállalkozáshoz való jog érvényesülését, ugyanakkor egyes rendelkezések túlzottan bekorlátozzák a vállalkozói szabadságot. Tehát egyik kézzel adunk, a másikkal elveszünk. Például az üzletköteles termékek közül az üzletben kizárólag a működési engedélyben megjelölt termék forgalmazható. Ezek szerint az üzletben bejelentésköteles tevékenység viszont nem folytatható. Szükségesnek tartjuk, hogy a részletes szabályozás pontosan határozza meg a bejelentésköteles tevékenységeket, az engedélyek kiadásának rendjét, feltételeit, az illetékek, díjak tekintetében is egyértelmű legyen a szabályozás, ha már az illetékekről szóló törvényt is módosítjuk.

A törvényjavaslat több esetben a hatósági jogkörben eljáró szervek konkrét nevesítése helyett a hatóság feladatkör szerinti megjelölésével a kormányra bízza annak eldöntését, hogy mely szervhez célszerű telepíteni az adott közigazgatási hatósági jogkört, például a jegyző lehet ilyen. A javaslat értelmében - egy példát szeretnék mondani - a temetkezési szolgáltatási tevékenység a temetkezési szolgáltatást engedélyező hatóság engedélyével folytatható - ez a 201. § (2) bekezdés -, s a kormánynak ad arra felhatalmazást, hogy a temetkezési szolgáltatásokat engedélyező hatóságot rendeletben kijelölje. A hatályos szabályozás szerint a jegyző ez a hatóság, tehát jelenleg a törvény adja a hatáskört a jegyzőnek, illetve nevezi meg a hatáskör címzettjét. Ez most kormányrendeletben gyakorlatilag bárki lehet.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Országgyűlés! Változik többek között a bírósági végrehajtásról szóló törvény, bár a végrehajtás rendszerét mihamarabb egészében át kellene tekinteni véleményünk szerint, mert a szabályozás nem igazodik a felgyorsult életünkhöz, a végrehajtói tevékenység egyre kevésbé hatékony. Más ágazatokhoz hasonlóan a szabályozást úgy kellene átdolgozni, hogy a behajtás hatékonyságát, gyorsaságát segítse elő, ezzel a hitelezők védelmét szolgálja. Jelenleg az önálló bírósági végrehajtók túlterheltek, az eredményes behajtásban nem igazán érdekeltek.

A pontosítások tekintetében azért sikerül néhány pongyola fogalmazást is behozni a rendszerbe. Például a Magyar Állatorvosi Kamaráról, valamint a magán-állatorvosi tevékenységről szóló törvény szükséges szintű nyelvtudást ír elő. Ilyet az állami nyelvvizsgarendszer nem ismer. Mi az a szükséges szintű nyelvtudás? Ha ezt a kamarára bízzuk, akkor meg nem biztos, hogy itt kell szabályozni; ráadásul a tagfelvételről szóló határozatnak a kérelmezővel való közlési ideje 22 munkanap, ami talán feltűnően sok egy gyorsító törvény esetében.

Ha már a kamaráknál tartunk, és beszéltem arról, hogy milyen egyeztetéseket folytattak le a törvényjavaslat vonatkozásában, szeretnék néhány sort felolvasni a Magyar Mérnöki Kamara tiltakozásából a törvényjavaslattal kapcsolatosan. Barsiné Pataky Etelka európai uniós képviselő pedig a vitában szeretne majd még felszólalni ezzel kapcsolatosan, jelzem előre.

Mit mond a Mérnöki Kamara? Tiltakozik azon törekvések ellen, amely a szakmai minőség megőrzésére alkalmas igazgatási mechanizmusokat korlátozni, a szakmai szervezetek jogalkotási tevékenységben történő részvételét csökkenteni kívánják. Ez látható abban, hogy az előkészítés során figyelmen kívül hagyják a jogalkotásról szóló törvény rendelkezéseit, s a kamara tevékenységét érintő kérdésekben előzetes egyeztetések elhagyásával születhetnek törvénytervezetek. Jele ennek a korábban is tapasztalt törekvésnek az a tény is, hogy a törvénytervezet úgy került az Országgyűlés elé, hogy arról a Magyar Mérnöki Kamara hivatalos tájékoztatást nem kapott, előzetes véleményt nem mondhatott. A társadalmi veszteségek kockázatát növelő következmény mellett ez a gyakorlat véleményünk szerint alkotmányossági szempontból is kifogásolható. Ezek miatt tartjuk indokoltnak és javasoljuk a hivatkozott törvénytervezetek azonnali felülvizsgálatát, a tárgyalásoknak a szakmai egyeztetés végrehajtásáig történő felfüggesztését - mondja a Magyar Mérnöki Kamara.

A területfejlesztésről szóló törvény, amely az önkormányzatok világához tartozik sok tekintetben, a kormány további befolyásának erősítését szolgálja ebben a rendszerben. Emellett egyébként az állami főépítész hatásköre is nő a térségi területfelhasználási engedély vonatkozásában. Az illetékes miniszter a regionális idegenforgalmi bizottságok működésének szabályozására kap felhatalmazást, és a kormányrendeletekben történő szabályozások köre is jelentősen nő.

Fontosnak tartanám kiemelni a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény változásait is. Nem tisztázott, hogy mit jelent pontosan a jegybanki ellenőrzés időtartamának legfeljebb hat hónapban történő meghatározása. Az ellenőrzés időszaka terjedhet ki legfeljebb hat hónapi időtartama, vagy magának az ellenőrzésnek kell hat hónap alatt lezajlania? Mi történik egyébként a bírósági felülvizsgálat során, ha a Fővárosi Bíróság az MNB határozatát megváltoztatná? Érdekes egyébként, hogy a gyorsító rendelkezések között az MNB ügyintézői számára három hónapot ad a törvény az általános egy hónappal szemben. Miért ez a kiemelés? Az MNB hatáskörébe tartozó ügyekben célszerűbb lenne hosszabb elévülési idő, vagy az is megoldás lehet, ha itt egyáltalán nem szabályozzuk az elévülést. Ez egyébként nem eljárási, hanem tartalmi kérdés.

Az is tartalmi kérdés, hogy mondjuk, az MNB által megállapítható szolgáltatási díjakat ki határozza meg. Jelen esetben a javaslat szerint az MNB elnöke. Végig lehetne gondolni, hogy ezt más jogalkotó is megtehetné.

Ami igazán kérdés, hogy miközben 2009. október 1-je a hatálybalépés, az MNB-re vonatkozó szabályok 2011 közepéig nem lépnek hatályba. Mi az oka ennek - tehetjük fel a kérdést -, hogy plusz másfél évet kap az MNB erre a felkészülésre?

Az adózás rendjéről szóló törvény, a Ket. és az adóügyi eljárás viszonya már eddig is eléggé átláthatatlan volt, ezzel nem lett világosabb maga a rendszer.

(13.10)

Néhány szót szeretnék szólni az agráriumról is. Az előterjesztés módosítja az állattenyésztésről szóló törvényt, az állatfajták közzétételének módját. Fontos szabályozási változtatás, hogy a minisztérium hivatalos lapja helyett most már a minisztérium honlapját jelöli meg az állatfajták közzétételének módjaként. Egyszerűsíti a tenyésztési hatóság ellenőrzési munkájának leírását, viszont lényegi módosítás, ami a teljesítményvizsgálatot állami feladatként határozza meg.

Az erdőbirtokosságról szóló '94. évi LXIX. törvény is módosul. Erre utaltam az imént, hogy vannak pontosítások, és vannak pongyola fogalmazások is. Itt például a módosítás arról szól, hogy a tag neve megfogalmazás helyett - rendkívül fontos módosításként - a tag családi és utóneve legyen ezt követően a módosítás szerint, amit ilyenkor meg kell jelölni. Azt gondolom, a tag neve eddig is tartalmazta a családi és az utónevet, viszont az eredeti szövegben szereplő cégé - mert van, akinek cége van - továbbra is benn maradt a rendszerben, ahelyett, hogy a képviselt vállalkozás vagy a képviselt szervezet lépett volna előtérbe.

A termőföldről is történik módosítás, ami szerintem tartalmi módosítás, és ezt a képviselőtársak figyelmébe is ajánlom, hogy a tulajdonszerző képességét nem kívánja érvényes tartózkodási engedélyhez kötni tagállami állampolgárok esetében. Szerintem ez egy fontos kérdés, ez nem eljárási kérdés, hanem ez egy fontos tartalmi kérdés.

A közelmúltban módosított hegyközségi törvény esetében a szőlőtelepítés, ami meghatározza, hogy milyen fajta hova kerül - és eddig ezt a hegyközségi tanács, illetve annak elnöke engedélyezte -, ezt a döntést kiveszik a helyi és a hegyet ismerő hegyközségek kezéből, és központosítják ezt a döntést is.

A vízgazdálkodásról szóló törvény esetében az ártéren való építkezés kártalanításának szabályait hatályon kívül helyezi, és a vízkészletjárulék után fizetett késedelmi pótlékot is eltörli. Ma egyébként, amikor bevételekre törekszünk, ezen közben különböző díjakat, bevételeket ez a törvény nem tartalmaz.

A másik kamara, a Magyar Állatorvosi Kamara, a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlásáról szóló törvény esetében a kamarai tagság feltételeit pontosítja a törvény, néhány új felvétel elutasításának feltételét és következményeit rendezi, és hatályon kívül helyezi a magán-állatorvosi tevékenység végzésére már nem alkalmazható szövegrészeket.

Közraktár vonatkozásában sokkal szigorúbb feltételeket állapít meg, ezeket nem kívánom felsorolni.

A természet védelméről Orosz Sándor képviselőtársunk beszélt a bizottság véleménye alapján. Az eredeti szövegben a kártalanításról a természetvédelmi hatóság határozattal döntött. E szerint a javaslat szerint - amire én utaltam, hogy a jogbiztonság sérül - a hatóság csak eldönti a kártalanítás mértékét, ami ellen nincs helye fellebbezésnek.

A vad védelméről és a vadgazdálkodásról szintén szóltam már általános kérdések körében, hogy aki az elsőfokú eljárásban a vadászterületi határ megállapításáról intézkedik - ez volt a legnagyobb vita most, hogy hogyan osztják fel a vadásztársaságok egymás között a területeket, és az erdőbirtokosságok tulajdonosai is érintettek voltak ebben meg az önkormányzatok is -, aki ebben az elsőfokú eljárásban nem vett részt, az ezt követően már nem vehet részt magában az eljárásban.

De módosítják az Országos Magyar Vadászkamaráról is a törvényt, és az eljárási szabályokat is a halászatról és a horgászatról szóló törvényben. De ez nemcsak eljárási szabályokat jelent, hanem az állami horgász- és halászjegy kiadását - idézőjelbe téve - gebinbe is ki lehet adni, miniszter rendeletben határozhatja meg, hogy ezt ki végezheti ezt követően.

És csak a kis színesek körében hadd mondjam el az önök számára az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvényről: veszélyes állat tartása esetén nagyobb lehetőséget biztosít az állat tartójának a tartás feltételeinek jogszabály általi biztosítására. A kísérleti állatok tartásának feltételeit alakítja. Ezek egyébként nem eljárási, hanem mind tartalmi szabályok. Meghatározza az állat ilyen tartójával szemben fennálló követelményeket, és még a cirkuszi állatok tartásáról is intézkedik... (Az elnök csenget.)

ELNÖK: 20 perces időkeretet kaptak a vezérszónoki felszólalások... (Dr. Avarkeszi Dezső: 30 percet.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Az én emlékeim szerint, elnök úr, 30 perc van. De már lassan a végére érek...

ELNÖK: Semmi baj, képviselő úr, csak itt előttem 20-20 perces időkeret van, és átvettem az elnöklést, és nem tudom, történt-e módosítás azóta. Azért kérdeztem.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Én tegnap néztem meg, hogy 30 percig beszélhetek.

ELNÖK: Akkor mi kérünk elnézést.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Ha megengedi az elnök úr, röviden befejezem.

ELNÖK: Most súgják, hogy elírták, úgyhogy hallgatom jó szívvel képviselő urat.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tehát a cirkuszi állatoknál tartottunk. (Derültség.) Bővítve a tartás és a bemutatás feltételrendszerét - ez sem eljárási kérdés egyébként, tisztelt képviselőtársaim -, a legfontosabb egyébként tartalmi kérdésként, hogy az állatok minél kevesebb stresszt szenvedjenek el egy-egy ilyen cirkuszi bemutató alkalmával.

A kisajátítási törvény és még nagyon sok törvény módosításába bele lehetne menni. Itt is csak azt tudom mondani, hogy a kisajátítási határozatot felügyeleti jogkörben megváltoztatni, megsemmisíteni nem lehet, helyesebb lenne, hogy csak jogszabálysértés esetén lehet megváltoztatni vagy megsemmisíteni véleményünk szerint a határozatot.

De az imént felsoroltakból és az általam elmondottakból az a minisztériumi hivatkozás, amely szerint egymással összefüggő törvényjavaslatok módosításáról lenne szó, ez nem helytálló, és ez teljesen ellentmond az Alkotmánybíróság korábbi döntéseinek is. Hiszen nem az eljárási szabályok fűzik csak egybe ezeket a törvénymódosításokat, hanem majd tudomásom szerint Lukács Tamás is fog néhány olyan fajsúlyos példát mondani, amely szerint kifejezetten tartalmi és szokás szerint egy ilyen salátatörvénybe becsempészett jelentős jogszabályi módosításokra kerül sor, ami rendkívül helytelen eljárás, és most már gyakorlat itt az önök kormányzása alatt.

Ezért azt gondolom, hogy EK-irányelvre hivatkozni, illetve eljárási összefüggésre hivatkozni komoly, lényegi, tartalmi szabályokkal szemben nem állja meg a helyét, és úgy gondolom, nemcsak emiatt, hogy ez egy alkotmányos kifogás, nemcsak amiatt, hogy a jogforrási hierarchiában alacsonyabb szintre helyeznek jogszabályokat, jogszabályban tartalmi rendelkezéseket, hanem a jogbiztonság sérelme is megjelenik ebben a törvényjavaslatban, a Fidesz nem támogatja ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Dr. Lukács Tamás és dr. Salamon László tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Lett volna még bőven ideje, de legyen még legalább húsz esztendeje itt a parlamentben jó egészségben. (Dr. Kovács Zoltán: Éreztem a nyomást, elnök úr.)

Következik 30 perces időkeretben Lukács Tamás képviselő úr, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője.

DR. LUKÁCS TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ígérem, hogy nem fogom kihasználni a 30 percet, tudniillik nincs miért kihasználni. (Jelzésre:) Nincs mit.

Timeo Danaos et dona ferentes - félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is. Feltehetően a kormány arra számított - és ebben semmi különbség: az előző kormány, amely beterjesztette és a mostani kormány, amely megpróbálja keresztülvinni -, hogy a képviselő urak és hölgyek ezt a törvényt nem fogják átolvasni, hiszen idejük sincs 400 oldalt elolvasni, tömény jogszabályt. Ráadásul, ha tisztességesen járna el a képviselő, akkor nemcsak a jogszabályi változásokat olvasná el, hanem az alapvető jogszabályt is, amit változtat, és azzal együtt keresné meg. Nyilvánvaló, ez kiszámítható, hogy erre a beterjesztéstől számított idő sincs.

(13.20)

Ezért maradván az általános vitánál, egy-két jogállamisággal kapcsolatos kérdést kellene feltenni, bár nem csak az üres padsorok láttán pusztába kiáltott szó, akár az előző kormánynak, akár folyamatosan a mostani kormánynak teszem fel. Jogállamiság kérdésében úgy gondolom, hogy meglehetősen hadilábon állnak. Hivatkozom itt az alkotmánybírósági határozatokra is, a törvényalkotási munka folyamán ahogy az Alkotmánybíróság reagált némely meghozott törvényre.

A legfurcsább az egészben, hogy ez az egyesek szerint 152, mások szerint 180 törvénymódosítás, amint itt képviselőtársam mondta, olyan törvényeket is érint, amit nemrég tárgyalt a magyar parlament, amit nemrég tárgyalt az Országgyűlés. Úgy tűnik, hogy ebben a jogalkotási káoszban nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal kéz. Tehát amikor nemet mondunk az ilyen típusú vagy ilyenfajta, vagy a jogállamiság eszméjével össze nem egyeztethető törvényalkotási folyamatban, akkor elsősorban azért mondunk nemet, mert nem hiszem, hogy tisztességes, alkotmányos és lehetséges törvényalkotási mód. Ez nem felel meg a jogalkotási törvénynek. De ugyanakkor nem szolgálja a jogbiztonságot sem. Képviselőtársam itt kifejtette, hogy reméli, hogy 2009. október 1-jére a feltételek biztosítottak lesznek eme törvény bevezetéséhez. Nem tudom, hogy melyik országban él, azt gondolom, hogy talán jól tenné, ha nem Budapesten, hanem egy olyan vidéken meglátogatna egy igazgatási szervezetet, vagy egy községi hivatalt meglátogatna, és megnézné, hogy milyen feltételek mellett dolgoznak.

Ha az ember csak a törvény indokolását olvasná el, magasztos és szép elvek, és talán bizonyos értelemben a közigazgatás modernizációját is szolgálná. De, hölgyeim és uraim, ma egy olyan országban élünk, ahol a közigazgatásnak nincs meg a törvényességi felügyelete. Ma egy olyan országban élünk - és akkor milyen törvényt tárgyalunk? Azt gondolom, hogy önmagában ez a kérdés is föltehető, hogy szabad-e ilyen körülmények között ilyen törvényt tárgyalni azzal a jelszóval, hogy itt tulajdonképpen semmi mást nem csinálunk, csak egy korábban elfogadott közigazgatási eljárási törvény novelláját próbáljuk a magyar jogrenden keresztülvezetni, ami egyébként természetesen nem igaz.

Szeretném, ha szembenéznének önmagukkal, és őszinték lennének. Tudniillik a kormány elkövette a csempészet bűntettét. Ezen címszó alatt becsempészte például a 412. §-tól kezdődően a 416. §-ig - bocsánat, fölolvasom, nem olvasom az egészet, nem fogom önöket untatni - például: "szolgálati időként nem lehet figyelembe venni fizetés nélkül szabadság, a munkavégzés alóli mentesítés és a bíróság által jogerősen jogszerűtlennek minősített sztrájkban való részvétel időtartamát". A tb-törvény módosítása, a teljes nyugdíjrendszert átszabják társadalmi vita nélkül, eljárásjogi kérdések kapcsán teljes anyagi jogi kérdéseket több területen megtalálhatunk. Azt gondolom, hogy emellett szó nélkül elmenni nem lehet, tisztességes ember vagy tisztességes képviselő nem teheti meg, hogy szó nélkül megy el. Oly mértékig nem felel meg a jogalkotási törvénynek, de fölolvashatom, bármelyik részét elővehetem.

Azt gondolom, hogy amikor azon címszó alatt, hogy eljárásjogi novella keresztülvezetése a magyar jogrenden, és sorozatosan anyagi jogi jogszabályok módosítását találjuk mindenfajta egyeztetés nélkül, mindenfajta társadalmi vita nélkül, nagyszabású módon átszabva a nyugdíjrendszert anyagi jogi kérdésekben - megengedhetetlen. Határozottan ki kell jelentenem, hogy tiltakozunk az ilyen típusú jogalkotás ellen. Nem felel meg sem a jogalkotási törvénynek, sem az alkotmányosságnak, és nem felel meg a jogbiztonságnak sem. Csak hogy egy csemegét mondjak, bocsánat, elolvastam, a törvény 120. §-a azt mondja a személyazonosító jelek alkalmazásánál, hogy a polgárt; nem a természetes személyt, nem a magyar állampolgárt. Tessék most értelmezni, mit értek a polgár szó alatt! Én tudom, hogy mi az, nem jogi értelemben használtuk ezt a kifejezést eleget, megjelenik jogi kategóriaként a polgár; nem állampolgár, nem természetes személy.

"A természetes személyazonosító adataikból kiválasztott, az adatkezelés célja szerint szükséges és megfelelő mértékű adattal vagy..." - nem sorolom. Hogy szolgálná ez a jogbiztonságot, amikor ilyen kategóriákat tartalmaz a törvény, hogy igazolás megfelelő mértékű adatokkal? Nyilvánvaló, hogy akik ezt a törvényt előkészítették, majd válaszolnak a feltett kérdéseimre, és nem marad pusztába kiáltott szó: mit értenek a megfelelő mértékű adatokon? Külön szépsége, hogy a gendert bevezetik a magyar jogrendbe, ezt is társadalmi vita nélkül, mert most már a nemi azonosítást nem lehet, nem tudom, hogy a személyi számokkal mit fognak kezdeni, a 2-est vagy az 1-est mire fogják átírni. Elképzelhetetlen!

Sorolhatnám sorban, de olyan... - nézzük meg például a hatályba léptető rendelkezést. Hogy fog ez a törvény hatályba lépni? Kihirdetéstől számított 8 nap alatt. Hogy lép hatályba a közigazgatási novella? Október 1-jével. Bocsánatot kérek, önök arra hivatkoznak, bocsánat, elképzelhetetlen számomra, hogy valaki ezt a kérdést logikailag nem érti meg, hogy arra hivatkozik, hogy azért kell a magyar jogrenden keresztülvezetni az eljárásjogi novellát... - közel nem ez történik ebben a jogszabályban, vagy egy részében ez történik, más részében nem ez történik, és közben pedig a hatályba léptető rendelkezéseknél sincs összhangban a kettő.

Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Amit ön a törvénytervezet bevezetőjében mondott, azokkal a célokkal nyilvánvaló, hogy a feltételrendszerek megléte esetén az ember még egyet is érthetne. De ha nem az történik, és ebben az országban sorozatban nem az történik, amit mondanak vagy hirdetnek, ha nem az elvek szerinti jogalkotás történik, akkor azt gondolom, hogy a képviselőháznak és minden képviselőnek az a dolga, hogy tiltakozzon, és védje a jogállamiságot ahogy lehet és amint lehet.

Azt gondolom, hogy ha önök ilyen súlyú kérdéseket ilyen körülmények között próbálnak tárgyalni, akkor nagyon komoly alkotmányossági kérdéseket vetnek föl, és természetesen abban bízunk, hogy ilyen törvényt a köztársasági elnök úr nem fog aláírni. Belemehetnénk nyilván a részletekbe vagy a részletek tárgyalásába, de ha valóban azt kívánják elérni, hogy az indokolási részben meghirdetett elveket, és az indokolási részben egyébként olyanokkal, amivel egyet is lehetne érteni... - akkor azt gondolom, hogy egyetlenegy tisztességes megoldás van, hogy ezt a törvényt vissza kell vonni.

Tehát nincs értelme annak, hogy egy Gyurcsány-kormány által beterjesztett, a csempészet lehetőségével élve anyagi jogszabályokat benyújtva, társadalmi vita nélkül ilyen súlyú kérdéseket megpróbáljanak átnyomni a Házon. Úgy látom, hogy megkísérlik. Ha pedig ezt megkísérlik, akkor azt gondolom, hogy a következményeikkel számolni kell. Abban reménykedem, hogy amikor a novella hatályba lép, 2009. október 1-jén már nem lesznek kormányon.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja vezérszónoka következik: Hankó Faragó Miklós képviselő úr, 30 perces időkeretben. Öné a szó.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Önök is bizonyára ismerik azt az elég gyakran idézett anekdotát, amely szerint Deák Ferenc, amikor Eötvös József a véleményét kérdezte a vármegyei közigazgatás összes visszásságát leleplező regényéről, A falu jegyzőjéről, a haza bölcse válaszképpen egy lóorvostani műnek az összes lóbetegségeket egy lovon feltüntető rajzát tette Eötvös elé azzal a megjegyzéssel, hogy mindezek a betegségek megvannak, de azért ilyen ló nincsen.

A kormány által elkészített és benyújtott T/9354. számú törvényjavaslat, amelyet üdvözölhető módon a parlament együtt tárgyal a szolgáltatási kerettörvény-javaslattal, mintha cáfolni látszana a deáki bonmot-t.

(13.30)

Több mint 400 oldalon keresztül, több száz hatósági eljárás felülvizsgálata, közel 180 törvény módosítása, számtalan új jogintézmény bevezetése, alkotmányos elmaradások részbeni pótlása, törvényalkotói beavatkozások olyan alapvető területeken, mint a jegyzői birtokvédelemmel kapcsolatos, régen húzódó eljárásjogi viták, amelyek a magyar közigazgatás minden szegletét érintik. Biztosan többen fogják emlegetni azt is, hogy ez egy pejoratív értelemben vett salátatörvény, aminek azonban álláspontunk szerint nincs meg a megfelelő alkotmányjogi alapja; a javaslatra véleményünk szerint szükség van, és ebben a formájában is szükség van.

Mindezek alapján joggal vetődik fel a kérdés az emberben: vajon az a bizonyos állatorvosi ló nem éppen a rendszerváltás utáni magyar közigazgatás? Ahol ennyi sebet kell gyógyítani, és a meglévő szervezet állóképességét ily sok helyen és módon kell fokozni, ott nincs-e valami eredendő kórság, amely a csontokig és a szövetekig hatol?

Igaz ez akkor is, ha tudjuk, hogy a törvénymódosítások nem kis része - ahogy azt már többször is, többen említették - egy igen nagy hatású, korszakos jelentőségű uniós irányelv követelményeinek szeretné megfeleltetni a magyar jogrendszert. De vajon mindig külső kényszerre kell-e várnunk, hogy a fejlődés útját válasszuk? A válasz számomra evidensen az, hogy nem. Másrészt a most tárgyalandó törvényjavaslatok szervesen összefüggenek a közigazgatási hatósági eljárás módosításával, röviden Ket.-novellával, azokkal az indokokkal, amelyek a közigazgatási hatósági eljárások alapnormájának, kódexének számító Ket. szinte teljes újraírását igényelték az elfogadásától számított igen rövid időn belül.

Kódexről beszélhetünk, bár tudjuk azt is, hogy e kódex jelleg valóban csak akkor tud érvényesülni, ha végre a jogalkotás leszokik arról, hogy minden egyes külön törvényben - akkor is, ha arra semmi szükség nincs - a Ket. rendelkezéseit ismétli, többlet-normatartalom nélkül. Lehet ezt csinálni, lehet megkérdőjelezni az államigazgatási eljárási törvénnyel 1957-től kialakított rendszert, de akkor éppen azok az okok - normavilágosság, jogbiztonság, hogy csak egyet-kettőt említsek - szűnnek meg, amiért általános eljárási törvényt egyáltalán alkotni érdemes.

Ezért azzal a jogalkotói céllal, amely a magyar jogrendszer egyik legfontosabb törvényének vissza akarja adni igazi funkcióját, vagyis hogy több száz hatósági eljárás háttérjogszabálya legyen, mélységesen egyetértünk. Mindaz a munka, amit az elmúlt évben az Országgyűlés elvégzett a közigazgatási hatósági eljárások egyszerűsítése, gyorsítása, az adminisztratív terhek csökkentése érdekében, féloldalas és tökéletlen maradna, ha az Országgyűlés az ott megfogalmazott célokat nem képezné le konkrétan, eljárásról eljárásra az egyes ágazati jogszabályokban.

Csendben és bizakodva teszem hozzá a liberális frakció reményét, hogy a kormány már elkezdte a rendeleti szabályozás felülvizsgálatát is, hisz a maga teljességében a Ket.-novellával elindított vállalkozás akkor fejeződhet majd be csak igazán. Sőt az ügyfelek idegeit igazán felborzoló és hajmeresztő bürokratikus sületlenségek éppen ott találhatóak meg a leginkább. Így hát a javaslat által megfogalmazott célokkal, a javaslat és a szolgáltatási kerettörvény-javaslat benyújtásával maximálisan egyetértünk, a liberális frakció támogatja a megkezdett közigazgatási reformot. Úgy gondolom, ebben semmilyen vitánk nincs.

Mindazok az érvek, amelyeket kevesebb mint fél éve fejtettem ki a Ket.-novella általános vitájában a novella szükségességét illetően, jórészt ma is megállják a helyüket. Mi változott volna? A Ket.-novella még nem lépett hatályba, az akkor leírt fejlődési tendenciák pedig még jobban erőre kaptak. Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk után az időközben lezajlott elektronikus forradalom, a köz- és magánszféra együttműködésének fokozódása a világban és a közigazgatásban az állami tevékenységek, közfeladatok körének és intézésük módjának újragondolását teszik szükségessé. E tendenciákkal a magyar állam működése alig vagy egyáltalán nem tudott lépést tartani. Bár lehetne, nem akarok e törvényjavaslatok kapcsán részletesen kitérni a kis vagy erős állam körül kibontakozott elméleti vitákra, mint ahogyan nem áll szándékomban újból a tisztelt Ház elé tárni a mai magyar közigazgatás veleszületett hibáit sem.

Mindennap tapasztaljuk a még a szocializmusból örökölt reflexeket, a hatóságok által az ügyfelekről - vagy talán mondjam inkább: alattvalókról - kialakított emberképet, és miután az adóbevallás finisében vagyunk, azt hiszem, nem kell az adóigazgatás, az APEH ügyfélbarátságát sem külön bemutatni. Ötvenötféle adóval lehetetlen korszerű államot teremteni. A közigazgatás elektronizációja terén pedig az ügyfélkapu nemrégiben bekövetkezett csődje elevenen élhet az adófizetők emlékezetében.

Sarkozy francia elnök úr mondta egy nemrégen tartott beszédében, hogy nem olyan reformpolitikát akarok folytatni, amely úgy tesz, mintha Franciaország egy új ország, történelem, örökség, emlékezet nélküli nemzet volna. Magyarország sem ilyen, így ezekkel az adottságokkal kell megküzdenünk, de semmiképpen sem lehet ebbe a helyzetbe egyszerűen belenyugodni. Ebből a szempontból a törvényjavaslatok szemléletét előremutatónak és támogatandónak tartjuk.

Azt hiszem, a Szabad Demokraták Szövetségének az állami szerepvállalással kapcsolatos álláspontja kellően ismert. Látjuk, hogy az uniós jogfejlődés, a belső piac kiterjesztése és hatékonnyá tétele abba az irányba hat, hogy a felesleges állami beavatkozást le kell építeni, és ezért koncepcionálisan nagyon egyetértünk azzal, hogy az engedélyezési eljárásokat a javaslat nagy számban alakítja át puszta bejelentéssé.

Erről szólt az őszi Ket.-novellához Kóka Jánossal közösen benyújtott egyik módosító javaslatunk is. Miért kellene például a falusi turizmus keretében az ott élő és a vidéket jól ismerő helybéli idegenvezetőnek engedélyért kuncsorognia valamely állami sóhivatalnál, ha egyébként valószínűleg mindenki másnál jobban ismeri az adott táj jellegzetességeit, szépségét, és azt be is tudja mutatni az odaérkező hazai vagy külföldi vendégeknek? Itt jogos a puszta - remélhetőleg elektronikus úton való - bejelentés előírása, ahogyan - egy ezzel ellentétes példával élve - mondjuk, a propánbutángáz-forgalmazási tevékenységnél is vannak olyan közérdekű indokok, amelyek az engedélyezés további fenntartását követelik meg, hogy egy nagyon részletes példát említsek. Lehet, hogy néhányan triviálisnak tartják ilyen dolgok fölemlítését is, bár meggyőződésem, hogy a polgárokat közvetlenebbül és húsbavágóbban érintenek egyes ilyen jellegű témák, mint mondjuk, a mostanában heti rendszerességgel felmerülő alkotmánymódosítási javaslatok.

Nagyon nagy előrelépésnek tartom "a hallgatás beleegyezés" szabályának kiterjesztését a magyar jogrendszerben, és talán érdemes ennél a problémánál egy picit hosszabban is elidőzni. A jogintézmény széles körű alkalmazását a Szabad Demokraták Szövetsége vetette fel, és terjesztette elő a Ket.-novellához módosítási javaslatként. Erre én magam személy szerint is nagyon büszke vagyok. Ez az egyik olyan intézménye a közigazgatási eljárásoknak, amely érdemi segítséget nyújt az ügyfélnek a hatóság késlekedésével, hallgatásával szemben. Persze a közigazgatás némaságával szemben igénybe vehető eszközök között továbbra is fontos szerep fog jutni a felügyeleti szervek eljárásának vagy végső esetben a bírósági kötelezésnek, akár az ügyintéző fegyelmi felelősségre vonásának is. Végső soron azonban annál előnyösebb megoldást nehéz elképzelni a hivatali packázással szemben, mint hogy a kérelmezett jogot az ügyintézési határidő elteltével automatikusan gyakorolhatom a törvény erejénél fogva. Az elv meghonosodását a hazai közigazgatási jogfejlődés valódi fordulópontjának tekintem.

A jogászkollégák tudják, hogy a polgári jogi felelősség körében gyakran beszélünk a kockázatmegosztásról, arról, hogy például egy autóbaleset vagy árvíz után károkozás esetén kinek és milyen arányban kell viselnie a bekövetkezett kár költségeit. Az egyes jogrendszerek ezzel a kérdéssel összefüggésben történeti fejlődésük, világlátásuk, akár még erkölcsi megfontolások alapján is más-más tényezőkre tehetik és teszik is a hangsúlyt. A közigazgatási eljárásjogban e tekintetben leginkább arról beszélhetünk, hogy kinek kell viselnie a hatósági eljárással járó terheket, ráadásul ezt a teherelosztást az egyes nemzeti jogrendszerek - több nemzetközi szervezet, például az OECD szabályozással és hatásvizsgálattal kapcsolatos jelentései alapján - nagyjából hasonló szempontok alapján végzik el.

(13.40)

Ilyen az ügyfelek adminisztratív terheinek csökkentése, a hatósági ügyintézés gyorsítása, a közigazgatás elektronikus modernizációja. A kérdés tehát az, hogy a teherelosztás során az ügyfelek vagy a közigazgatás, tágabban az állam vállára kell-e helyezni az ügyintézéssel járó költségek, időveszteség és papírmunka jelentette hátrányokat. Igazságosnak és az elérni kívánt célokkal összhangban állónak gondolja-e bárki is, hogy egy vállalkozás csupán egyes hatóságok arroganciája miatt nem tudja időben elkezdeni vállalkozási tevékenységét, és mire esetleg végre egyes engedélyeket megkapna, a befektetése már okafogyottá válik? Vajon felmérte-e bárki is, hogy ez évente hány milliárd forint kárt okoz a magyar állampolgároknak? A válasz biztos, hogy nem, és "a hallgatás beleegyezés" szabály - amelyet egyébként, ha már a felelősség témakörénél tartunk, nevezhetünk az ügyfél és a hatóság viszonyában a fordított felelősség elvének is - e dilemmákra hatékony megoldást ad.

Ahogyan már a Ket.-novella vitájában is kifejtettem, az intézmény alkalmazása forintban vagy euróban is kifejezhető az állampolgárok, így a nemzetgazdaság szempontjából, egyben - egyetértve a szemléletformáló hatásával - a hazai bürokráciát és hivatali ügyintézést is jelentősen demokratizálja. Az állami és az önkormányzati hivatalok által az állampolgároknak ilyen módon okozott kár felmérhetetlenül nagy, ezért is fontos az új polgári törvénykönyvben a közigazgatási, államigazgatási jogkörben okozott kár intézményének teljes felülvizsgálata, és annak korszerűsítése. Hozzáteszem persze, hogy "a hallgatás beleegyezés" jogintézmény bevezetése és működése egyáltalán nem pótolja az ügyintézők és hivatalvezetők személyes felelősségének érvényesítését. Ez alatt azt értem, hogy az ügyintézők nem játszhatnak arra, hogy az ügyintézési határidő leteltével az ügyfél majd úgyis élhet a kérelmezett jogával, ezért a beadott kérelmeket felületesen bírálják el, ha egyáltalán elbírálják. A jogszabályi feltételeknek meg nem felelő kérelmek be- és elfogadása ugyanis a közérdekre is erőteljesen sérelmes lehet. Az előbbi okfejtésre visszatérve: ebben az esetben a terheket nem az ügyfélre és nem is a hatóságra, hanem egy adott tevékenység ellátására alkalmatlan vállalkozó esetén a társadalomra helyezzük. Ilyen értelemben a szóban forgó eszköz nem pótolja a hatóság érdemi ügyintézési tevékenységét, csupán éppen ennek hiánya esetén nyújthat hatékony jogorvoslást.

Mindezek alapján a Szabad Demokraták Szövetsége egyetért és támogatni tudja e jogintézmény széles körű bevezetését. A javaslatban található esetekben indokolt "a hallgatás beleegyezés" szabályának beiktatása, a másik oldalról pedig rendkívül előremutatónak tartjuk a szolgáltatási kerettörvény-javaslat azon rendelkezését, amely még a Ket.-novella szabályán is túlmutat a szolgáltatási tevékenységek engedélyezése területén. Eszerint ugyanis éppen a főszabály az, hogy "a hallgatás beleegyezés" szabálya érvényesül ezekben az ágazati eljárásokban, és törvénynek vagy kormányrendeletnek külön kell kizárnia, nyomós közérdekre hivatkozva, az adott intézmény alkalmazhatóságát.

Ezeket a javaslatokat a szabad demokrata frakció előremutatónak és az adófizető polgárok érdekét maximálisan szolgáló előrelépésnek tekinti, így támogatni tudjuk őket. Ez még akkor is így van, ha bizonyos eljárásokban el kell fogadni, éppen közérdekű indokok alapján, hogy a javaslatban és más párhuzamosan tárgyalandó törvényjavaslatokban a kormány az elv alkalmazásának kizárása mellett döntött. Így egyes szabad szellemi foglalkozások esetén, például a könyvvizsgálói és ügyvédi kamarai hatósági eljárásokban a jövőben is a hatóság mulasztása esetén a hagyományos eszközökkel lehet élni a hatóság csendjének megtörésére.

Emellett azt is szeretném megjegyezni, hogy a jogintézmény alkalmazására a javaslatban szereplő esetek mellett azért még látok más területeken is lehetőséget. A Ket.-novella általános vitájában is említettem, hogy vannak esetek, ahol az történik, hogy mire a hatóság eljut egy adott tevékenység engedélyezéséhez, addigra praktikus okokból, igaz, jogellenesen, a kérelmező ügyfél már régen túl van a kérelmezett jog gyakorlásán, és ráadásul ezt a hatóság is tudja, a közérdek sérelme nagyon valószínűtlen, de azt is tudja, hogy ha baj lenne, képes lenne beavatkozni. Akkor konkrétan a területfoglalási engedély kapcsán hoztam fel példának, hogy miközben az állampolgár ilyen engedélyt kér az építkezéséhez vagy valamilyen kisebb építkezési munkálatához a lakása körül, mire megkapja az engedélyt, az adott munkán már régen túl van. Akkor az engedélyezés helyett a bejelentést említettem, amely helyettesíthetné a mindenki által tudott, a hatóság és az ügyfél közötti cinkos összekacsintást. De nem tartom kizártnak ehelyett azt sem, hogy ebben az eljárásban is az eljárás elhúzódása ellen vegyük igénybe a most boncolgatott eljárásjogi intézményt. Ehhez előreláthatólag mi módosító javaslatokat is be fogunk terjeszteni.

Láthatjuk, hogy a hagyományos magyar közigazgatási eljárások állóvizét a most tárgyalt törvényjavaslatok alaposan fel fogják kavarni elfogadásuk esetén. E törvényjavaslatok elfogadása után a közigazgatási jogtudomány szakemberei kezdhetik átértékelni azt a tudást, amelyet évtizedek óta a magyar jogi egyetemeken közigazgatási jogból tanítanak. Erre valószínűleg már eddig is szükség lett volna, de most aztán mindenképpen sürgősen.

Az előbbi példák alapján is látható, hogy a gazdasági versenyképesség szempontjából felfogott hatósági tevékenységre a korábbi sablonok, amelyek jórészt az engedélyezés-állami felügyelet dichotómiában voltak csak képesek gondolkozni, részben idejét múlttá váltak, és az egyes ágazati eljárásokban nem egyszerűen lehetőség van friss szemlélettel, progresszív intézményekkel operálva egyszerűsíteni a hatósági eljárásokat, hanem nemzetgazdasági szempontból ez sürgős kényszert is jelent egyúttal.

Vannak azonban a javaslatban olyan módosítások is, amelyeket a liberális frakció bár tudomásul vesz, egyetérteni ezekkel csak nagyon nehezen vagy ebben a formájában egyáltalán nem tud. Már a Ket.-novella kapcsán is többször kértük a kormányt arra, hogy fontolja meg, van-e értelme felborítani a polgárok számára már rögzült és bejáratott, napokban történő határidő-számítás rendszerét, és áttérni a munkanapokban történő számításra. Csak egyetlen példa, hogy ismét felhozzuk ezt az egyébként nyugvópontra még mindig nem jutott vitát. Ha egyes eljárásjogi törvények naptári napokban határozzák meg a határidőket, és ezek a törvények nagyon gyakran kerülnek kapcsolatba egymással, akkor a Ket.-ben az egyébként munkanapokban meghatározott határidő-számítás alapvetően összeütközésbe kerülhet. Ha azt mondjuk, hogy egy hónap, a jogban általában úgy gondoljuk, hogy ha egy hónapról van szó, akkor egy hónap napjával azonos naptári nap a következő hónapban a lejáró határidő napja; ha például a Ket. szabályait vesszük alapul, akkor a 30 nap jóval több mint valódi 30 napot jelent, hiszen a munkaszüneti napok hozzáadódnak, azaz eltolódik a határidő. Ez alapvető értelmezési problémákat jelent, ebben a tekintetben nincs összhang véleményem szerint az eljárásjogi jogszabályokban.

Mivel egyébként a helyzet persze adott, hiszen a Ket.-novella elfogadásával végül a munkanapokban történő számítás győzedelmeskedett, ezért elfogadjuk, hogy az ágazati joganyag ennek megfelelő módosítására az eljárások kiszámíthatósága miatt alapvetően szükség van. Hozzáteszem, ezek után legalábbis furcsa, hogy olyan eljárásokban maradt meg a napokban történő számítás, amelyek - például az adóigazgatás, a közbeszerzési jogorvoslati eljárás - ügyfelek tízezreit érintik, ezért ha a javaslat következetes akart volna maradni a munkanapokra történő áttérés kapcsán kifejtett céljaihoz, talán éppen ezekben az eljárásokban kellett volna az átállást elvégezni az egyszerűsítés jegyében. Ebből a szempontból azt az előterjesztői indokolást, amely közelebbről meg nem határozott, különös méltánylást érdemlő körülményekre hivatkozik, az adóigazgatás kivételként történő kezelésére kevésnek érzem.

És ha már adóigazgatás: mintha ezen a területen az előterjesztő meglehetősen kesztyűs kézzel bánt volna a hatóságokkal. Hasonlóan "a hallgatás beleegyezés" szabálynál elmondottakhoz, itt is látok még bőven lehetőséget az ügyfelek adminisztratív terheinek csökkentésére, például egyes indokolatlan, az elévülési időn túlra nyúló iratmegőrzési kötelezettség eltörlésében. Szintén sajnálatos, hogy éppen itt zárja ki a javaslat a Ket.-nek azt a szabályát, amely alapján a hatóság nem kérheti olyan adat igazolását, amely valamely más hatóság jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásában már megtalálható.

(13.50)

Ha jól emlékszem, ez a 2010. év közepétől lesz majd talán hatályos.

Ha van botrányos, jogállaminak aligha nevezhető eljárási törvény Magyarországon, akkor ez az adóigazgatási eljárásról szóló törvény biztosan az. Egy január elején kelt ombudsmani jelentés is súlyos alkotmányossági visszásságokat tárt fel például a vagyonosodási vizsgálatok kapcsán, de erről talán majd egy más helyen részletesebben is lehet még szó. Értjük, hogy a több milliós ügyfélforgalommal dolgozó adóhatóságok munkáját ezek a rendelkezések esetleg lassítanák, esetleg megnehezítenék, de azt is látni kell, hogy olyan területről van szó, amelynek átfogó reformja, egyszerűsítése már rövid távon is megkerülhetetlen lesz.

Hogy milyen régóta húzódik e terület reformja, arra talán Bibó szavait érdemes leginkább felhívni, aki, míg a hazai földművelési igazgatást kaotikusnak, addig a magyar adórendszert áttekinthetetlennek nevezte - mindezt már 1947-ben. Bibó mondta, hogy, idézem: "Egy igazgatási szerkezet nagyon szívósan tudja őrizni a maga levegőjét és eljárásmódját, s ez olyan tényező, amely gyakran erősebb az igazgatásban működő személyek egyéniségénél és szándékánál." És a helyzet azóta csak romlott. Nos, az adóigazgatási áporodott levegőjét a liberális frakció néhány módosító javaslattal igyekszik majd frissebbé tenni e törvényjavaslatok tárgyalása során is.

Mivel ez még csupán az általános vita, ahol a koncepciók megvitatásának kell főszerepet kapnia, ezért a további részletekre most külön már nem térnék ki. Látjuk, hogy vannak hibái a javaslatnak, néhol nagyobb figyelmet szentelhetett volna az előterjesztő mind a formai csomagolásnak, mind a tartalom kimunkálásának, ezeket azonban orvosolhatónak tartjuk, egy ilyen jellegű és volumenű törvényjavaslattal pedig szinte szükségszerűen együtt járó hibáknak gondoljuk.

Végül még egy szempontra szeretném felhívni a figyelmet, és ez pedig az elektronikus ügyintézés kérdése. Ha az Országgyűlés elfogadja ezt a két törvényjavaslatot, akkor nagyon nagy számban fognak megjelenni vagy fog megugrani azoknak az eljárásoknak a száma, ahol a hatóságnak elektronikusan kell kapcsolatot tartani az ügyféllel. Mivel a technikai feltételek kialakítása a kormány hatásköre és felelőssége, ezért csak azt az aggodalmamat szeretném önökkel megosztani - éppen az ügyfélkapu pár héttel ezelőtti üzemzavara miatt -, hogy vajon bírni fogja-e a központi rendszer ezt az óriási terhelésnövekedést. Ha nem történik alapvető fejlesztés, akkor félő, hogy nem.

Mindazok a szempontok azonban, ami miatt a Ket.-novella megalkotását annak idején támogathatónak tartottuk, megjelenni látszanak ebben a javaslatban is, ezért a Szabad Demokraták Szövetsége kiemelt figyelmet fog fordítani a viták során a javaslat sorsának, és módosító javaslataink támogatása esetén a frakció nem zárkózik el az egész javaslat, a két törvényjavaslat támogatásától.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Az együttes általános vitát elnapolom, folytatására és lezárására várhatóan következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a vállalkozások közötti jogviták gyorsabb elbírálása érdekében a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/9398. sorszámon, a bizottsági ajánlást pedig T/9398/1. sorszámon megkapták és megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Avarkeszi Dezső igazságügyi és rendészeti államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben.

Öné a szó, államtitkár úr.