Felszólalás adatai

ELNÖK: Napirend előtti felszólalásra megadom a szót Lukács Tamás frakcióvezető-helyettes úrnak, KDNP, "Oszoljanak, mert kuss van!" címmel.

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Felszólalásom oka, hogy a hétvégén olyan esemény történt Magyarországon, amely minden tisztességes politikust, minden tisztességes újságírót arra kell hogy késztessen, hogy tiltakozzon az emberi jogok sérelme miatt.

Ugyan Gusztos Péter frakcióvezető-helyettes úr tegnap ezt a felszólalást megtette, el kellett gondolkoznom rajta, hogy okafogyottá vált-e a felszólalásom. Két ok miatt bátorkodom mégis vissza nem vonni, hanem fenntartani felszólalásomat. Az egyik, hogy ha egy jogállamban az emberi jogokat sértik, akkor nem egy-egy frakció, hanem a parlament mind az öt pártjának joga, kötelessége és felelőssége, hogy egyaránt tiltakozzon az emberi jogok sérelme miatt.

A másik ok ennél egyszerűbb. Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszter úr válaszában azt állította, hogy ez az intézkedés a sajtószabadságot nem sértette - szó szerint idézem -; rendőri felszólítás után nem lehet arra hivatkozni, hogy újságírók csak a munkájukat végzik. Úgy gondolom, hogy Takács Albert miniszter úr ombudsmanként nem biztos, hogy ezt a helyzetet, ezt a szituációt, ezt a tényállást ilyetén módon ítélte volna meg. Úgy látszik, hogy a bársonyszék nagyon erőteljesen koptatja a jogtudatot és a jogérzéket.

Nézzük tehát ennek az intézkedésnek a jogszerűségét! Arról, hogy az emberi jogi bíróság ítélete milyen kötelezettségeket ró Magyarországra, erről most nem kívánok vitát nyitni. Azonban a strasbourgi joggyakorlat szerint a véleménynyilvánítás szabadsága korlátozásának három feltétele van. Az egyik, hogy az emberi jogi egyezményben meghatározott okot kell megjelölni, a második, hogy törvényben szabályozott módon, a harmadik, hogy egy demokratikus jogállamnak megfelelően, demokratikus jogrendnek megfelelően kell ezt a korlátozást végezni.

Nézzük meg a sajtószabadság területén ezt a három feltételt! Az emberi jogi egyezmény 10. § (2) bekezdésében a közrend, közbiztonság lehetséges olyan ok, amely a korlátozást lehetővé teszi. Zárójelben megjegyzem, mindez a sajtószabadság, a gyülekezési jog korlátozását lehetővé teszi, azonban a sajtószabadság területére nem hiszem, hogy ez az ok megfogalmazható lenne.

Második, hogy törvényben meghatározott módon, és a harmadik feltétel, hogy demokratikus jogállamnak megfelelően. Egy demokratikus jogállamnak megfelelően, ha az újságíró a munkáját végzi, nem megengedhető, hogy azt bármilyen módon korlátozzák, különösen nem, hogy erőszakkal korlátozzák. Odáig még az intézkedés jogosságával, aki nem tudja magát igazolni vagy újságírói mivoltát igazolni, és előállítják az igazoltatás végett, odáig még hajlandó vagyok egyetérteni, hogy ez jogszerű lehet, azonban ez nem jogosítja fel a rendőrséget, hogy több órán keresztül fogva tartsák, nem jogosítja fel a rendőrséget, hogy megalázó módon motozzák, és sok minden másra nem jogosítja fel.

Úgy gondolom, ha valóban komolyan vesszük a jogállamot, akkor nem mehetünk vissza arra a szintre, ahol a nyolcvanas években átéltünk sok mindent. Nem hiszem, hogy megengedhető lenne, hogy a sajtó munkatársait bármilyen inzultus érje.

Felszólalásom oka, ahogy a címben is mondtam, "oszoljanak, mert kuss van", nem a stílussal kívánok vitatkozni, hiszen nem voltam ott, híradásokból olvastam ezt a felszólítást; tudom jól, hogy a rendőrségi intézmény nem leánynevelő intézet. De akkor is azt gondolom, hogy szaporodnak azok a jelek, szaporodnak azok az események, ami minden tisztességes embert, minden tisztességes politikust és minden tisztességes újságírót arra kell indítson, hogy nyilvánosan tiltakozzon.

Mik ezek a jelek? Újságírókat a Nemzetbiztonsági Hivatal megfigyel. Sztrájkolókat összeírnak. Újságírókat, munkájukat végzőket előállítanak. Nos, azt gondolom, túl sok, egyszerre túl sok eredő. Arról most nem kívánok beszélni, és itt az előző vitába sem kívánok beleszólni, hogy ha a Nemzetbiztonsági Hivatal élére olyan embert neveznek ki, aki a KGB-főiskolán végzett, hogy ez most amerikai érdek, orosz érdek - én azt gondolom, hogy egyetlen érdek van: a magyar érdek van, Magyarország szempontjából kell vizsgálni, hogy mi Magyarország érdeke, és nem az orosz érdekeket és nem az amerikai érdekeket.

Tehát én azt gondolom, hogy mindezek bármilyen módon, akár APEH-eljárásokkal, akár sztrájkolók összeírásával vagy bármilyen módon meg kívánnak félemlíteni bennünket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), az a válaszunk, hogy nem félünk, nem oszolunk, és oszoljon az a kormány, amely jogellenesen jutott hatalomra. (Dr. Puskás Tivadar és Kontur Pál tapsol.)

ELNÖK: Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíván-e valaki felszólalni. (Jelzésre:) Megadom a szót Juhász Gábor államtitkár úrnak.

JUHÁSZ GÁBOR igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Én arra készültem, hogy a demonstrációval kapcsolatos véleménynyilvánítás hangzik el, de annyiban mégis át kell fogalmazzam mondókámat, hogy amit itt a képviselő úr a végére, gondolom én, ilyen blikkfangos befejezésnek szánt, ami azért egy rendkívül leegyszerűsítő, önre nézve is rendkívül leegyszerűsítő, furcsa tükre ennek a magyar valóságnak, ami az ön pártjában gyökeret vert, azt tudom mondani, hogy erre a részére nincsenek is szavaim, csak tényleg sajnálom, hogy így tetszenek ezt gondolni. (Dr. Horváth Zsolt, Bács-Kiskun megye: Ne sértegesd! Miért kell sértegetni?) Ugyanakkor azt szeretném leszögezni, hogy amit ennek indokolásaként elmondott, ahhoz viszont van véleményünk, mégpedig az önével szöges ellentétben álló véleményünk van.

Bizonyára ön is tudja, hogy a kuruc.info nevű internetes portál 2007. november 2-án közzétett egy felhívást, amelyben demonstrációt hirdetett november 17-ére. Ez az, amiről ön - tisztelettel - beszélt. Az ilyen módon közzétett, de a gyülekezési jogról szóló '89. évi III. törvényben foglaltak ellenére a rendőrhatóságnak be nem jelentett demonstrációra mintegy 60 főnyi csoportosulás jött létre a Batthyány-örökmécsesnél.

Talán ön is tudja, ha kiválóan idézi a magyar és nemzetközi törvényeket, hogy a gyülekezési jogról szóló törvény egyértelműen úgy rendelkezik, hogy ha bejelentéshez kötött rendezvényt bejelentés nélkül, a bejelentéstől eltérően vagy tiltó határozat ellenére tartanak, a rendőrség a rendezvényt feloszlatja. Tehát tisztelettel jelezném - ahogy ön is mondta -, ez itt magyar érdek, Magyarország, magyar jog, és a magyar rendőr eljár a szerint a jog szerint, amelyhez ön törvényhozóként nyilván legalábbis módosító indítványokat nyújthat be, ha éppen akar.

(8.40)

Vagyis csak azt szeretném mondani, hogy az a kifogásolt magatartás, amellyel ön a rendőrséget illette, teljesen jogalap nélküli és alaptalan is, hiszen a rendőrök a mi információink szerint - és ezt eddig senki nem vonta kétségbe - nemcsak a demonstrálókat, a jogellenesen demonstrálókat szólították fel, hogy távozzanak, hanem külön megkérték az újságírókat, hogy legyenek olyan kedvesek, ők is távozzanak, hiszen mindenkire vonatkozik ez a szabály.

Ön is tudja, hogy a magyarországi demonstrációknak az elmúlt másfél évben rendkívül érdekes fordulata lett, hiszen olyan erőszakos jelenségek jelentek meg Budapest utcáin, amelyek méltán keltenek közfelháborodást. Ezeken a demonstrációkon, ahol nagyon sok erőszakos elem is van - és ami legtöbbször úgy kezdődik, hogy arcán jámbor mosollyal néhány, magát békésnek állító demonstráló egyszerűen nem hajlandó elhagyni egy-két helyszínt, majd utána összeverődve felbátorodnak, és egyéb jogellenes cselekményeket hajtanak végre -, szóval ezeken az újságírók és a rendőrök közötti együttműködésnek több fontos állomása is van. A legelső alkalmakkor még az volt a kérdés, hogy a rendőrség hogyan tudja garantálni a sajtó munkatársainak az épségét. Hiszen akkor került közösen elhatározásra, hogy a sajtó munkatársai sárga vagy más színű láthatósági mellényt viselnek, amennyiben van erre lehetőség, "press" vagy "sajtó" felirattal, éppen azért, hogy mindenki tudja, ők azok, akik a munkájukat végzik, és nem demonstrálnak, vagy adott esetben más cselekményeket hajtanak ott végre.

Vagyis úgy tűnt, hogy a rendőrség és a sajtó munkatársai között kialakult egy megértés arra nézve, hogy mindenképpen szükséges az ön- és szakmai igazoláshoz nélkülözhetetlen igazolvány újságírónál történő tartása, és indokolt egy láthatósági mellény viselete, hogy ahogyan a rendőrről is látszik messziről, hogy ő egy rendőr, az újságíróról is látszódjon messziről, hogy ő egy újságíró. Így mindenki tudta a másikról, hogy mindenki végzi a maga dolgát. Eddig. Az a kérdés, hogy a rendezvényen részt vevő újságíró jogkövető magatartást tanúsít vagy nem tanúsít jogkövető magatartást, vagyis a felszólítás ellenére nem megy el a helyszínről, eddig ez a kérdés erről nem szólt, ugyanis minden esetben - különben most is - a többi negyven újságíró elment arról a helyszínről, ahol kérték, hogy hagyja el a helyszínt. Vagyis úgy gondolom, nem véletlen az, hogy három dolgot kért a rendőrség az újságíróktól: láthatósági mellényt, jogkövető magatartást és az azonosításra, személyi és szakmai igazolásra szóló iratok maguknál tartását. Ez biztosította és garantálta az újságíró sérthetetlenségét, szinte minden szituációban.

Ugyanakkor szeretném önnek elmondani azt is, hogy éppen azért, mert most egy ilyen eset történt, a rendőrség vezetése a mai napra kezdeményezte, hogy az újságírók szakmai szervezeteivel folytassanak konzultációt arról, hogy a jövőben az ilyen - különben az ön által is, ha jól fogalmazok, úgy aposztrofált megjegyzés, hogy "előállítják igazolás végett", ez önnek is elfogadható, mondta, csak persze kicsit hosszú volt a sor -, tehát hogy ilyen esetek a jövőben ne fordulhassanak elő. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Biztosíthatom önöket, hogy a rendőrség mindent megtesz annak érdekében, hogy az újságírókkal meglévő, különben jó kapcsolat a jövőben is meglegyen, és mindenki végezhesse a maga munkáját.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)