Felszólalás adatai

Az 1925-től rendszeressé váló megemlékezéseken istentiszteletet celebráltak, imát mondtak, végezetül koszorú elhelyezésével tisztelegtek a hősök emléke előtt. Néhai kormányzó urunk, vitéz nagybányai Horthy Miklós szavaival szólva: a hősök napja egyik legszentebb, legbensőségesebb ünnepnapjává vált a gyermekeiket elvesztő anyáknak, a férjeiket sirató feleségeknek, apjukat felidéző árváknak, bajtársaikra emlékező katonatársaknak.

1932. október 3-án Liber Endre, Budapest alpolgármestere felhívásában olvasható: "Felkérek minden polgárt, minden magyart, hogy a Hősök terére érve szenteljen egy megértéssel teli pillanatot a világháború magyar harcosainak a névtelen hősök emlékműve előtt mint a nemzeti kegyelet megszentelt helyén. A tiszteletadás külső jelével, kalaplevéve tegyen bizonyosságot a hősök emlékművének megbecsüléséről, és vallja magát együvé tartozónak azokkal, akik habozás és kétség nélkül állottak sorba a nemzet életéért, a nemzet jövőjéért."

Sajnos a hősök napi megemlékezést 1944 után betiltották, mivel politikai üzenete volt az orosz fronton és a Gulagon elesett sok-sok magyar katonának. Így 2001-től nyerhette vissza igazán eredeti jelentését az ünnep. Vitéz Bősze József nyugállományú alezredes kezdeményezésére 2001-ben a magyar parlament törvényben rendelte el, hogy a magyar hősök emlékének megörökítéséről és a magyar hősök emlékünnepéről május utolsó vasárnapján állami szintű megemlékezéseket kell tartani:

"A nemzet a jövő nemzedék okulására és a hősi halottainak dicsőségére minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé avatja. Ezt a napot - mint a hősök emlékünnepét - a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak számára szenteli."

Az Országgyűlés a Millenniumi emlékművet és a Hősök emlékkövét is ismételten nemzeti emlékhellyé nyilvánítja. Örvendetes, hogy ma is nagyon sok településen állnak első és második világháborús hősi emlékművek, amelyeken kőbe vésve található az onnan bevonuló és elesett katonák neve.

Tisztelt Képviselőtársaim! Emlékezzünk azokra a hazafiakra, nőkre, gyerekekre, férfiakra, akik életüket áldozták évszázadokon át a magyar hazáért, a haza megmaradásáért. Gondoljunk a 907-ben vívott és évtizedeken át elhallgatott pozsonyi csatára, ahol maga Árpád fejedelem is elesett, és ne feledjük, hogy ezt követően 950-ig külső ellenségeink meg sem közelítették határainkat.

Emlékezzünk a cserhalmi ütközetre, a muhi csatára, ahol felégették országunkat, Mohácsra, Thökölyre és a Rákóczi-szabadságharcra, Nagymajtényra, az 1848-49-es szabadságharcra, Világosra, Doberdóra, ahol 100 ezer magyar katona esett el, Trianonra, országunk kétharmadának igazságtalan elrablására, a Don-kanyar tragédiájára, a 2. magyar hadsereg teljes megsemmisülésére. Emlékezzünk a hadifogolytáborokra, a Gulagra és a malenkij robotra, és ne feledkezzünk meg a bolsevik diktatúra, az ÁVO és az ÁVH recski, kazincbarcikai, kistarcsai, hortobágyi tetteiről, az '56-os áldozatokról és az Afganisztánban hősi halált halt katonáinkról sem.

Sajnos nincs egy magyar család sem, aki ne gyászolná anyját, apját, testvérét, rokonát, hozzátartozóját, szomszédját az elmúlt évszázad pusztító ideológiái által vezetett küzdelmek miatt. Emlékezzünk az ártatlan civil, polgári áldozatokra, azokra az idősekre, akiket folyamatosan gyilkolnak. Nemzetünk hősi halottainak kegyelemteljes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni, és az utókor számára meg kell örökíteni.

Ne feledjük, hogy ma is háború folyik, csendes, néma háború. Háború a megélhetésért, a kilakoltatás ellen, a létért és a betolakodók ellen. Háború mindaddig, amíg nemzetünk igazi függetlenségét nem sikerül kiharcolni. Hungária anya siratja fiait!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)