Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Először is nincs bennem káröröm, sem győzelmi mámor. Pedig lehetne mind a kettő, mert szomorúnak és kiábrándítónak, fölháborítónak tartom, hogy ez a bíróság elé citálás egyáltalán megtörtént. Itt van ez az alapítvány, ez az úgynevezett emberi jogvédő alapítvány, amelynek, nem tagadom, vannak szakmai tapasztalatai és ismeretei arról, hogy mi is a hátrányos helyzetűek, ezen belül a romák, a cigány gyermekek oktatásának előnyös és kevésbé előnyös formája. Ez az alapítvány egy szánalmas és szégyenletes szerepre vállalkozott akkor, amikor beszállt ebbe a színjátékba.

Én magam éppen azért, mert úgy gondoltam, hogy vannak szakmai tapasztalataik, és érdemes együttműködni, több órát tárgyaltam velük, egyébként egyetlen miniszterként az elmúlt 15-20 évben, hogy elkerüljük ezt a helyzetet. Tettem nekik egy egyezségi ajánlatot. Ezt az alapítvány először elfogadta, majd fölrúgta, mert úgy gondolta, hogy a balhé sokkal fontosabb, a tüntetés, a hírek szerint fizetett roma fiatalokkal. Minden egyezkedési szándékunk meg­hiúsult.

Én eleve úgy álltam hozzá akkor, amikor először az újkori magyar demokráciák történetében létrehoztuk a felzárkózásért, a roma integrációért felelős alapítványt, hogy bevonok minden olyan szervezetet és együttműködöm velük, amelyeknek itt tapasztalatai vannak és dolgoztak már itt. Hiszen itt nagyon fontos a kontinuitás. Az alapítvány mögött álló Soros Györggyel személyesen tárgyaltam két alkalommal, és kértem, hogy ezt a helyzetet, mert egyébként Magyarországon fontos küzdeni a szegregáció ellen, kezeljük kivételesnek, engedjük a szülőknek és az egyháznak a jogát, illetve a pozitív segítő szándékát, amit itt láttunk.

Lehet, hogy naivitás volt ez a dolog, hiszen többször ígéretet kaptam arra, hogy áttekintjük ezt a helyzetet, ehhez képest újabb és újabb sajtóhadjáratok folynak nemcsak személyem ellen, hanem a magyar kormány ellen, merthogy fontosabb ennek az alapítványnak és ennek a körnek, hogy a saját országuk ellen küzdjenek, mint a cigány gyermekeknek a jobb oktatása.

(11.40)

Ha a bíróság úgy ítél, hiszen első és másodfokon ‑ ne felejtsük el ‑ az ő javukra ítél, akkor független, ha a Kúria, a legfelsőbb testület másként ítél, akkor rögtön a kormány befolyásolta, ezért nem hajlandók elfogadni ezt a döntést azok, akik egyébként a független bíróságok tiszteletét olyan fontosnak tartják más esetekben.

Kizárólag azt akarják bizonyítani, hogy ez a kormány nem tehet jót, nem lehet jó romaügyben, cigányügyben, miközben ők, azok a szakértők, akiknek egyébként az előző kormányokat lehetőségük volt befolyásolni, csődöt mondtak az antiszegre­gációs tervükkel, a felzárkóztató tervükkel, a foglalkoztatási tervükkel. Ennek a csődnek a romaintegráció területén a mélypontja a 2008-2009-es romagyilkosságok voltak (Kunhalmi Ágnes: Ez is a mi hibánk!)¸ahol a mai napig a titkosszolgálatok szerepe tisztázatlan. Tisztázatlan a titkosszolgálatoknak a szerepe, és aztán, amikor megjelent 2011-ben az a romastratégia, amire hosszú éveket várt Európa, és végül a magyar kormány merte felvállalni ezt az ügyet, amikor az illetékes biztos úgy nyilatkozik, hogy pozitív példa a magyar felzárkózási és romaügy (Kunhalmi Ágnes: Ezt nem hallgatom tovább!), amikor szakmai fórumok mindezt megerősítik, akkor ők tovább folytatják a hadjáratot. (Kunhalmi Ágnes távozik az ülésteremből.)

Pedig akár a lényegről is beszélhetnénk. Beszélhetnénk arról, hogy valóban nagyon fontos az együttélés, nagyon fontos együtt tenni a felzárkózásért, nagyon fontos, hogy együtt dolgozzunk, és az együtt tanulásra egyébként a különböző etnikai, kulturális, szociális csoportoknak ez egy fontos eszköz a felzárkózásban, de aki erre felkészít, az nem szegregál, hanem igenis a felzárkózást segíti. Az is jellemző, én magam, bár nem vagyok nyíregyházi, négyszer jártam a huszártelepi iskolában, a jogvédők, akik pereltek, egyszer sem. Én kértem őket külön a per folyamán, hogy esetleg egyszer menjenek már oda, és nézzék meg, hogy ott mi történik, mert a papír fontosabb volt, mint maga a valóság. Megakadályozni egy ilyen pozitív kezdeményezést súlyos tévedés, sőt úgy gondolom, hogy több mint tévedés az ő részükről.

Pedig beszélhetnénk akár a lényegről is valóban. (Novák Előd: Ideje!) A lényeg az, hogy egyre többen kapnak ingyentankönyvet, hogy hároméves kortól kötelező az óvoda, hogy kiterjesztettük a gyermekétkeztetést, hogy Arany János tehetségprogram van, hogy nemzeti tehetségprogram van, hogy megháromszoroztuk a „Biztos kezdet” gyerekházak számát, hogy tanodákat működtetünk, 178-at ebben az országban. Több mint tízmilliárd forintot fordítunk csak arra, hogy azok a hátrányos helyzetű gyermekek, akik ki akarnak törni a szegénységből, a mélyszegénységből, azok lehetőséget kapjanak erre. Én is azt kérem azoktól, akik mást nem tudnak tenni, hagyják a szülőket, hagyják az egyházat szabadon működni és segíteni. Ha már önök erre képtelenek, akkor legalább azokat ne akadályozzák, akik segíteni akarnak.

Továbbra is a jogellenes elkülönítés tilalmát tiszteletben tartjuk, szegregációellenesek vagyunk, és mindent meg fogunk tenni a kormányrendelettel, a törvénymódosítással azért, hogy Magyarországon, ahol lehetőség van, együtt tanuljanak és dolgozzanak mindazok, akik ebben az országban születtek. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiból.)