Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési bizottság valóban megtárgyalta az előttünk lévő törvényjavaslatot, ahogy ezt Avarkeszi Dezső képviselő úrtól hallottuk, és ahogy a kormány támogatása is ott elhangzott.

Az, hogy a költségvetési bizottság véleménye ebben a kérdésben, úgy érzem, jelentős, talán meglephet sokakat, gondolván, hogy ez egy nemzetközi vagy külpolitikai téma vagy akár a nemzetrészek együttlétének és viszonyának a témája, mégis az az egymilliárd forint vagy más összeg, amelyről szól, lehet, kompetenssé teszi a költségvetési bizottságot. Jó érzést ébresztett bennem a költségvetési bizottságban, hogy nem csupán számkukacként néztük a dolgot, hogy mekkora összegű, mekkora kalapnyi pénz ez, hanem hogy hogyan is illik bele a kormányzás teljességébe.

Számos kérdés felvetődött. Az egyik az - és számomra ez különösen jelentős volt, és lehet, hogy a bizottság ezért is engem bízott meg, hogy jelentsem itt a kisebbségi vagy ellenzéki nézetet -, hogyan is van az, tisztelt Országgyűlés, hogy a kormány elhoz az Országgyűléshez egy gondolatot, abból törvény lesz, amiről ugyan tudjuk, hogy nincs kőbe vésve, na de ha azért annyira nincs kőbe vésve, hogy már aznap vagy másnap azt módosítani kell, valahogyan azt az érzést keltette bennem, bennünk, hogy hogyan lesz holnapután és a jövő héten. Nem volna kívánatos alaposabban végiggondolni dolgokat a kormány részéről, amelynek minden eszköze és lehetősége megvan, és a felelőssége teljes e tekintetben? Ez volt az egyik ok, amiért tartózkodtunk az állásfoglalásunkban.

Az egy érthető szempont, hogy mondassék ki egy új törvényben, ami a módosítása az eredetinek, hogy ki ne ürüljön az alap, az az egymilliárd forint vagy valamennyi összeg rendelkezésre álljon akkor is, ha más forrásokból, hozzájárulásokból elvárható, elvárandó összeg nem jön be. Bár itt is tartózkodás vagy aggodalom merült fel bennünk, mert a garancia szónak a pénzügyi világában akkor van értelme, ha valamiképpen kifejeződik, hogy az mennyit érhet, mennyi kötelezettséget vállal ez. Tíz százalék, ötven százalék, száz százalék, hogy annak a garanciának az alkalmazására szükség lesz? Lehet, hogy itt zéró százalék, én majdnem optimistán szerettem volna azt hinni. De ez nem mondódott ki, és az a véleményünk, hogy jó lett volna, ha kimondódik, még akkor is, ha az a mondat nagyon feltételes, statisztikai hibahatárokkal vagy másfajta tudományos meghatározással.

Azután, tisztelt Országgyűlés, az is fenntartást, második gondolatokat gerjesztett bennünk, hogyan is van ez a határon túli magyarok intézményeivel és személyeivel. Hallottunk utalást az előterjesztő képviselő úrtól is, a kormány igen tisztelt képviselőjétől itt ma, hogy igen, kapcsolatban vannak és levelet váltanak Bugár Béla elnök úrral és Kasza József elnök úrral. És a többiek? Vagy akkor miért említjük meg ezeket? Vagy ez azt jelenti, hogy ők is így gondolják és a többiek is? Valahogyan így olyan bizonytalannak hangzik - reméljük, hogy nem az.

Aztán azt, hogy amikor a felelős Magyar Országgyűlés ebben a kérdésben állást foglal, ismétlem, úgy szeretnénk látni - ez volt a bizottsági érzés -, hogy nem lesz szükség holnapután, jövő hónapban megint ennek a módosítására. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ezért talán célszerű ezt alaposabban újból meggondolni, mielőtt most az Országgyűlés véglegesen állást foglal a kérdésben.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)