Felszólalás adatai

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szeretném a felszólalásomat egy idézettel kezdeni, találják ki, hogy ki írta és mikor. (Vágó Gábor: Wass Albert!) Majdnem Wass Albert, de nem ő.

"Együtt vagyunk és együtt maradunk! / Nincs isten és nincs ördög, aki / Ismét széjjel bírná szakítni / Ölelkező karunk. / Egy volt a bölcsőnk, koporsónk is egy lesz, / Ha majd leszállunk a holt nemzetekhez... / De én nem félek többé a haláltul; / Viselje bármilyen csalárdul / A változékony sors magát, / Sebet kapunk talán, de nem halált." (Vágó Gábor: Kányádi Sándor!) Nem talált - Petőfi Sándorról van szó.

Petőfi Sándor írta a "Két ország ölelkezése" című verset 1848-ban Erdély és Magyarország egyesítésekor, amely egy történelmi akarata és történelmi vágya volt a magyarságnak, hiszen Királyhágón innen és Királyhágón túl lényegében egy nemzet tagjai vagyunk, éljünk itt akár a Kárpát-medence csonkaországi területén, éljünk a Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken, Őrvidéken, Muravidéken vagy éppenséggel Erdélyben. És hogy miért mondom én ezt most el, miért kellett idézni Petőfi Sándort? Hogy emlékeztessünk és egyben mozgósítsunk annak érdekében, hogy a magyarság tulajdonképpen legkedvesebb, legerőteljesebb és legharciasabb közössége, a székely testvérek egy olyan úton indultak el, amely úgy gondolom, hogy megállíthatatlan.

Ez a 700 ezer fős lélekszámú közösség példát mutat arról - 93 éve volt a trianoni diktátum -, hogy 93 év óta, négy év megszakítással, négy boldog magyar év megszakítása után, ellenére bírják a gyűrődést, megszervezik magukat, és a székelyek nagy menetelésével most vasárnap ismét bizonyították, hogy egy újabb nagy lépést tettek az önrendelkezésük kivívása felé.

Mégpedig az az önrendelkezési jog kivívása, amely a polgári politikai jogok nemzetközi egyezségokmányában minden nemzetet megillet. Ez az első szakasz: minden nemzetnek joga van megválasztani, hogy milyen kormányzati, milyen társadalmi formákban éljen, és a hagyományainak, történelmi igényeinek, kultúrájának megfelelő módon éljen.

A székelyek ezt fejezték ki közel 150 ezren, most Berecktől Kökösig, Háromszékben, ezt fejezték ki a világon közel harminc településen, többek között Budapesten, de egészen Torontótól Németországon, Londonon át, számos helyen; de még az elcsatolt területek magyarsága is nagyon szépen kimutatta szolidaritását mind a Délvidéken, mind pedig Felvidéken, hiszen ezek az országrészek ugyanúgy szenvednek az önrendelkezési jog hiányától.

A trianoni békediktátum idején megfosztották a magyar nemzetet az önrendelkezés lehetőségétől. Úgy diktálták ránk ezt a halálos döfésnek szánt diktátumot, hogy nem vették figyelembe azt, hogy etnikailag döntő többségében magyar lakta területeket dobtak oda olyan nemzeteknek, amely nemzetek nem bírtak, nem voltak képesek felnőni a feladathoz, és egy tisztességes együttélés szabályrendjét kialakítani. Másodrangú állampolgárnak szeretnék leszorítani és tartani polgárainkat. Amikor kint voltam Székelyföldön március 10-e környékén, ott azt mondta nekem egy székely ember, hogy nem másodrangú polgárok vagyunk, hanem tizedrangú polgárok. És igenis, a székelyek ősi földjükön és persze a kalotaszegiek, az érmellékiek és minden magyar az elcsatolt területen ősi földjén lakik, őshonos nemzetközösség tagja, éppen ezért joggal követeli a területi autonómiát, ami, mondhatjuk azt, hogy egy visszafogott követelés ahhoz képest, hogy mondhatnák azt is, hogy egy önálló államot akarunk. Románia már ettől is hisztérikus állapotba kerül, Victor Ponta román miniszterelnök már megint elmondja, hogy ez túlmegy minden határon, elmondja az összes román politikus, hogy tiltsák be az ilyen tüntetéseket, tiltsák be, hogy székely ruhában vagy éppenséggel ilyenben, amiben én vagyok, a Székelyföldért Társaság pólójában ne vonuljanak a székelyek a saját, őshonos területükön, ősi területükön. Ez nem nevetséges és nem felháborító és nem visszautasítandó?

Tehát nagyon kérem a tisztelt kormányzatot, hogy a székely autonómia statútumban leírtakat támogassa. Én tudom, hogy most már elindult a kormányzat ezen az úton, én szeretném, ha továbblépne ezen az úton, és védhatalomként - ahogy azt Bencze Izabella mondta most a román követség előtt vasárnap -, ahogy Ausztria tette Dél-Tirol esetében, védhatalomként álljon ki az elcsatolt területek magyarságáért, mert én biztos vagyok benne, hogy a székelyek egy olyan faltörő kos szerepet játszanak a magyar önrendelkezési küzdelmekben, amely megállíthatatlan.

(8.20)

Itt van kezemben az a székely zászló (Felmutatja.), amelyet a nyolc székely szék vezetője írt alá, nagyon kedves emlék ez nekem, és én ezzel szeretném figyelmeztetni önöket, illetve minden jóérzésű magyar embert, hogy fogjunk össze, harcoljunk együtt a magyar nemzet érdekében, a magyar önrendelkezésért a Kárpát-medence minden területén, és ebben megkerülhetetlen alaptörvényi kötelessége is van a kormányzatnak.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak, aki a kormány nevében kíván válaszolni az elhangzottakra.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ha valaki végigtekint Európa történelmén a második világháború után, és látja azokat a tendenciákat, amelyek az ön által is felsorolt országokban, Finnországtól Dél-Tirolig, Spanyolországtól Skóciáig az elmúlt évtizedekben megvalósultak, akkor egyértelműen azt láthatja, hogy ha középtávon vagy hosszú távon nézzük Erdély történetét a jövőre nézvést, akkor biztos, hogy előbb-utóbb - mint ahogy ezekben az előző országokban megtörtént - itt is meg kell hogy történjen, és ki kell hogy alakuljon egy autonóm terület az ottani székelyek javára, mint ahogy a katalánoknak kialakultak, mint ahogy a skótoknak kialakultak a lehetőségei, mint ahogy Belgiumot flamandok és vallonok alkotják. Ugyanígy az Európai Unión belül az Európa tanácsi jogszabályok alatt magának Romániának is előbb-utóbb ezt a lépést meg kell tennie, csak az a kérdés, hogy melyik kormány lesz az, amelyik ezt végül elhatározza Románián belül, de megakadályozni hosszú távon, sőt középtávon sem fogják tudni, ezért talán praktikusabb, ha valakik az élére állnak.

Ezzel szemben ugye a jelenlegi tendencia a román közigazgatás átalakításával kapcsolatban épp ellentétes, nem abba az irányba megy, mint a skótok, mint a spanyolok, mint a finnek vagy mint a dél-tiroliak, hanem épp azzal ellentétesen: a többségi magyarlakta megyéket igyekszik három különböző régióba sorolni, és ezáltal az ottani magyar többséget kisebbséggé tenni ezekben a közigazgatási egységekben. Márpedig az egyértelmű szabály, Magyarország is aláírta és Románia is aláírta azt az Európa tanácsi dokumentumot, amely egyértelművé teszi, hogy nem lehet közigazgatási átalakításokat lefolytatni anélkül, hogy ezeknek a területeknek, ezeknek az önkormányzatoknak előtte ki ne kérnék a véleményét. Ha tehát elindul bármilyen folyamat, az az érintettek, az érintett önkormányzatok véleményének kikérése után indulhat el.

Márpedig ez az 53 kilométeres egységes lánc, egységes menetoszlop, egységes nagy székely menetelés megmutatta, hogy átfogóan ezeknek a megyéknek, az ott helyben lakóknak ez nem érdeke, ez nem az ott, azokban a megyékben élő magyar és nem magyar helyi lakosoknak az érdeke, hanem ez egyértelműen csak bukaresti vagy román politikai érdek, de semmiképpen nem az azokban a megyékben lakóknak az érdeke.

Bízunk benne, hogy a többség, a helyben lakó többség véleményét megismeri a román közvélemény is. Nagyon helyes volt az, ami számunkra talán feltűnő volt, hogy a táblák jó része románul volt ezen a menetelésen, egy kis része angolul is, nem csak magyarul, tehát pontosan a bukaresti döntéshozókat akarták meggyőzni arról, hogy fogadják el, hiszen az egész ott élő lakosságnak, közösségnek, magyaroknak és románoknak egyaránt előnyös lenne egy ilyen autonóm terület, az valószínűleg gazdasági fellendülést is hozna Romániának ezen földrajzi részén.

Magyarország számára, a magyar kormány számára alkotmányos kötelesség ebben a kérdésben mindig megszólalni, megvédeni azt, ami már egyszer létezett, hiszen 1968-ig, amíg Ceauşescu fel nem számolta, addig magyar autonóm tartomány működött Marosvásárhely székhellyel, tehát nem is újat kérünk, hanem valami olyasmit, ami már egyszer létezett. Az alaptörvényünk azt írja, hogy minden magyar politikai erőnek, anyaországi polgárnak feladata, hogy felelősséget viseljünk a határainkon kívül élő magyarok sorsáért, elősegítsük közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogassuk magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, támogassuk egyéni és közösségi jogaik érvényesítését - itt jön az autonómia -, majd a következő fordulatban: támogassuk közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat.

Ugyanakkor ilyesfajta vállalásokat nemcsak az alaptörvényünk tartalmaz, hanem, mint arról már sokszor beszéltünk, nemzetközi egyezmények is. A nemzeti kisebbségek védelméről szóló 1995-ös egyezmény - amelynek szintén Románia is tagja - azt írja elő az országoknak, hogy tartózkodjanak minden olyan közigazgatási átszabástól, ami a területeken az arányokat megváltoztatná a nemzetiségek tekintetében.

Szintén így fogalmaz az emberi jogok európai egyezményének nemcsak a bevezető része, amelyet a képviselő úr említett, hanem egy jegyzőkönyve is, amely a kisebbségek számára helyi autonóm közigazgatást és különleges státust javasol a részes államoknak. Szintén az Európa Tanács parlamenti közgyűlése úgy fogalmaz egy 2003-as dokumentumában, hogy az autonóm régió kialakítása a konfliktusok megoldásának ösztönző forrása, és ott, ahol számottevőek ezek a nemzetiségek, ahol régóta élnek - ezt a kettő fordulatot írja -, ott a központi kormányzatnak ezt megértéssel és támogatással kell fogadnia. Ugyanígy az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikk (3) bekezdése, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 167. cikk (1) bekezdése és a román-magyar alapszerződés is úgy fogalmaz, hogy ezeket az irányokat, ezeket az autonómiatörekvéseket a két országnak megértéssel kell fogadnia. A magyar kormány mindig is támogatni fogja a közösségi autonómiát Erdélyben.

Köszönöm szépen. (Taps. - Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Védhatalomként!)

Felszólalások:   1-4   5-8   9-10      Ülésnap adatai