Felszólalás adatai

Önök előtt, a törvényhozókhoz méltóan, részletes indokolással kiegészített javaslat fekszik. A vezérszónoki beszédnek nem lehet célja, hogy paragrafusonként részleteiben ezt ismertessem, ám néhány olyan okot, amelyek megfontolásaink alapját képezték, meg szeretnék önökkel osztani.

A cenzúra a diktatúrák sajátossága, és jó néhányan vannak ebben az ülésteremben is, akiknek van tételes ismeretük arról, hogy mindez a Kádár-rendszerben miként működött. Ezek az ismeretek ma nem elegendőek, mert bár túlléptünk azon az olvasói magatartáson, amely a Népszabadság vezércikkét akként olvasta el az MSZMP KB üléséről, hogy hányszor említették meg benne Korom Mihályt és hányszor Fock Jenőt, és ebből kísérelte meg megállapítani (Novák Előd: Eltér a tárgytól! Vonjuk meg a szót!), hogy most reformok jönnek-e vagy ortodox moszkovitizmus. Ebben a vonatkozásban a visszakereshető és újraolvasható nyomtatott sajtó volt a fontosabb.

Amíg nem lehetett a lakásokban is rögzíteni a tévéhíradót, az elektronikus médiaformákban elő-előadódott bakikkal csak a szakma foglalkozott.

(19.20)

Manapság az úgynevezett offline, a nyomtatott sajtó lassú elhalásának korszakát éljük, és minden vizsgálat arról szól, hogy az elektronikus elérhetőség egyre szélesebb, akár az internetet nézzük, akár a tévéhíradót. Mint látják, maga a javaslat is utal erre. Idézem pontosan az indoklásból: "Az alkotmánybírósági határozat nem azt kifogásolta, hogy a sajtó- és médiatörvény egészének tárgyi hatálya kiterjed a sajtótermékekre, csupán a 14. § (1) bekezdésének, 15. §-ának, 16. §-a második fordulatának és 18. §-ának a sajtótermékekre történő alkalmazhatóságát és ezen keresztül a hatósági kontroll lehetőségét tartotta aggályosnak, rögzítve, hogy jelentősebb állami beavatkozás lehetséges az audiovizuális és rádiós médiaszolgáltatások területén, mint a sajtótermékek tekintetében, az előbbiek hatása ugyanis sokkal erőteljesebb az emberi gondolkodásra. A sajtótermékek tekintetében a kifogásolt követelmények megszegése esetén elegendő a polgári jogi és a büntetőjogi védelem."

A médiaszabályozás megalkotóit már a legkorábbi változat előterjesztésekor gyakorta érte az a kritika, hogy bár az újságírói szakma egységes, a nyomtatott sajtó szabályozását ne vegyék egy kalap alá a többi elektronikus médiatípussal. Ez az elvárás nem volt ok nélküli, de nem volt a maradéktalan igazság birtokában sem. Azért merem ezt így megfogalmazni, mert ha a párhuzamosan beadott panaszok feletti vitát tekintjük, könnyű belátni, hogy igencsak hasonlítanak egymásra a nyomtatott sajtó és, mondjuk, a televízió konfliktushelyzetei. A szabályozás célul tűzte ki a kodifikációs munkát elvégzők számára, hogy - miként azt a sajtóetikai elvárások is tartalmazzák - legyen gondja az interjúalanyok védelmére. Az alapfokú újságíró-iskolában is tanítják, hogy egy cikket úgy kell megírni, hogy aki a szerzőt tájékoztatja, mondjuk, a kábítószer illegális szétosztásáról, azt másnap ne találják rendőrségi hírként elvágott nyakkal a közeli közparkban.

De mondhatok más példát is akár a televíziós területről. Egy hatalmi visszaélésekkel, korrupcióval is megvádolt állami vezető családját felkereste egy forgatócsoport, és felvette, amint a kaputól a feleségének bekiabálják az arra irányuló kérdéseket, hogy a férje most is a titkárnőjével pásztorórázik, kitéve ezzel mind a vétlen asszonyt, mind annak gyermekeit sokféle másnapi megalázó jelenetnek.

Még egy példát említek: azokat az eseteket, amikor a valóságshow-kban az emberi méltóságot is sértő jeleneteket sugározzák, rombolva ezzel mindazt az ethoszt, amelyet a kiskorúakra is át kívánnánk örökíteni. Nos, ezekből is származott számos peres eljárás, a kiskorúak védelmét pedig egyébként is szabályozni kellett.

A megoldás tehát, hogy az úgynevezett offline, a nyomtatott sajtó világát az előterjesztés annak ellenére, hogy azonos etikai szabályok vonatkoznak annak művelésére, mint az elektronikus, az online médiára, az alkotmánybírósági kritikának megfelelően - amint azt a jogtechnikai igény elvárja - kiemeljük innen. Az emberi méltóság elvont követelményének biztosítása marad a hatósági ellenőrzés tárgya az előterjesztés szerint.

Az emberi jogok és a magánélet védelme - amelyek úgyszintén konfliktusforrások a nyilvánosság előtt megszólaltatott szereplők és azok között, akik legyártották az ezekről szóló anyagokat, akik megszólaltatták őket - eddig sem volt szabályozatlan. Külön szeretnék rámutatni, hogy az eddigi perek tanúsága számunkra az, hogy e területen működik a bírósági gyakorlat, tehát eleget tehettünk a jogtechnikai elvárásnak. Hozzá kell tennem, a most módosítandó törvény erre vonatkozó rendelkezéseit a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság gyakorlatilag eddig nem is alkalmazta.

A pártállami cenzúrával kezdtem, és nem mehetek el szó nélkül a javaslatnak a mellett a megoldása mellett, hogy a sajtószabadságról és a médiaszolgáltatásokról szóló törvény 6. §-át módosítva az információforrásokra vonatkozó rendelkezést pontosították. A kilencvenes évek végén az erdélyi magyar sajtó területén dolgozó újságíróktól hallottuk azt a figyelmeztetést, hogy aki az akkori Romániában egy stúdióbeszélgetésben megkérdezte volna az állami illetékest arról, hogy van-e elég tankunk a határon arra az esetre, ha megtámadna bennünket bármelyik szomszéd, máris államtitok megismerésére és publikálására irányuló bűncselekmény részesévé vált volna. Hát még ha cikket ír olyan kitétellel, hogy a nevét elhallgatni kívánó illetékestől tudom, hogy a helyzet így vagy úgy áll.

A kérdésben itthon zajlott viták és perek arról szóltak, hogy a titokgazda dolga a titkot megvédeni. Mégis szabályozásért kiált, hogy alkalmasint egy-egy bűnügyben a bizonyítás lehetetlen, a jól tájékozott oknyomozó újságíró akár terrorcselekmény kitervelését is közzéteheti, de a bíróság nem kötelezheti őt adatainak feltárására. A javaslat - helyesen - ezt a problémát a büntetőeljárás szabályozásának keretei közé helyezi át.

Most, hogy ezeket összefoglaltam, arra kell gondolnom...

ELNÖK: Elnézést kérek, képviselő asszony. Steiner képviselő úr, kérem szépen, hogy halkabban. (Derültség az MSZP soraiban.) Tessék, folytassa!

MENCZER ERZSÉBET, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tehát most, hogy ezeket összefoglaltam, arra kell gondolnom, ha ellenzéki képviselő lennék, most kezdenék el figyelni, muníciót gyűjteni ahhoz, hogy a vitában mint a sajtószabadság védelmezője léphessek fel, hogy a legközelebbi brüsszeli sajtótájékoztatón már a nyugati kérdezők szájából hangozhassék el az utalás és terjedjen a világban: hát a hírközlési biztos személye, tevékenysége nem fenyeget-e a cenzúra rémével? Egy tisztviselő beavatkozhat a szerkesztőségi műhelymunka folyamatába, amit - mint sokszor amúgy is elhangzik - egyfajta elvárt öncenzúra réme is fenyeget? Ilyen körülmények között a módosító javaslat azon a mezsgyén kíván haladni, mint a korábbiakban - idézem pontosan az indokolásból -: "A törvényjavaslat szerint a biztos kvázi hatósági jogkörei csak az elektronikus hírközlési szolgáltatások területén maradnának fenn, ahol azonban a sajtószabadság korlátozása nem merül fel." A médiaszolgáltatások és a sajtótermékek tekintetében a biztos e jogkörei megszűnnek, csupán annyit tehet a panasz alapján, hogy egyeztetést kezdeményez a szakmai szervezetekkel, és a vizsgálata végén nem nyilvános jelentést készít, a jelentés nyilvánosságát ugyanis az alkotmánybírósági határozat a sajtószabadság korlátjaként értékelte. A biztos a médiatartalom szolgáltató tevékenységét nem vizsgálhatja.

Nézzük most ezt a másik oldalról, nem a biztos irányából, hanem a mentességet igénylők felől. Ismét idézek: "Az eljárási kódexhez hasonlóan itt is rögzíti a javaslat, hogy nem kötelezhető a médiatartalom-szolgáltató, valamint a vele munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy az információforrás felfedésére." Az alkotmánybírósági határozat kifejezetten e szakasszal kapcsolatban mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg az ügyvédi titok védelmének hiányosságával kapcsolatban is. A javaslat ezt az esetet is mentességi okként fogalmazza meg, az önálló, halasztó hatályú jogorvoslat pedig mind az ügyfél, mind az eljárás egyéb résztvevője oldaláról megjelenik, így a védelem teljessé válik.

Az előttünk fekvő módosítási javaslat tehát jogtechnikailag mindazt, amit az Alkotmánybíróság kifogásol, rendezi, és akként rendezi, hogy ebben támaszkodik az eddigi gyakorlatra, a bírósági működésre, miközben számol a jövőben felvetülő lehetséges konfliktusokkal is.

Nem lesz könnyű helyzetük azoknak sem, akik a parlament mai vitájáról beszámolnak majd. Azt hiszem, előítéleteiktől függően a szabályozást fogják úgy is magyarázni, hogy hála istennek, meghátrált a parlamenti többség, és íme ismét itt egy bizonyíték, hogy a médiaszabályozás rossz, és azt a kormánnyal vissza kellene vonatni. Persze, az még az elfogult olvasók előtt is nyilvánvaló lesz, hogy ez politikai-taktikai állásfoglalás. Nézzük most a másik irányt: lesznek olyan kommentárok is, hogy történt néhány jogtechnikai átcsoportosítás, de a koncepció, a megközelítésmód a szabályozásban változatlan maradt. És lesz feltehetően olyan is, amelyik ezt is kevesli.

Tisztelt Hölgyeim! Tisztelt Uraim! Tisztelt Elnök Úr! Ezúttal ennyit tehetünk. Ezt meg kell tennünk azért, hogy a parlamentet ne terhelje a mulasztásos alkotmánysértés vádja. Akkor cselekszünk helyesen, ha ezzel a lépéssel nem pipáljuk ki a kihívást. Azok a társadalmi viták, külpolitikai és diplomáciai kihívások, amelyek a médiaszabályozás egészét érintik, további figyelmet, a folyamatok követését igénylik tőlünk. Ennek kinyilvánításával arra kérem önöket, hogy az előttünk fekvő előterjesztésben foglalt módosító javaslatok bevezetését szavazatukkal támogassák.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)