Felszólalás adatai

Tehát egy államot az tesz igazán komollyá, hogyha egyértelművé teszi a világ minden állama számára, hogy hol élnek állampolgárai, hány állampolgára él, és ezeknek az állampolgároknak képes és kész garantálni azt a védelmi rendszert, amit minden normális állam megtesz. Nyilván egy Amerikai Egyesült Államoknak más a védelmi és beavatkozási potenciálja, mint Magyarországnak, de azt gondolom, hogy nekünk nem az az út, hogy az ilyen államok gyakorlatával ellentétben, tehát a teljesen defenzív és teljesen lemondó irányt kövessük, hanem nekünk szellemében és módszereiben igenis követni kell azokat az államokat, amelyek harciasan és keményen kiállnak az állampolgáraikért.

Tényleg megdöbbenéssel hallom azt, hogy jelenleg ezek szerint a kormányzó pártoknak igazából külpolitikai, diplomáciai eszköztárak tekintetében nincs megoldásuk arra, hogy hogyan lehetne az ebben a szorongatott helyzetben élő honfitársaink számára segítséget nyújtani, ahol a legélesebb a helyzet most egyébként Délvidéken, ahol nemrég jártam szintén. Ott Baráth Zsolt képviselőtársammal tájékozódtunk a délvidéki magyarverésekkel kapcsolatban, Temerinben is. Sajnálatos módon valóban nemrégiben egy haláleset is történt, ahol magyar áldozat szenvedett halálos sérülést, az adatok jelenlegi állása szerint szerb támadóktól. És nem hallottunk valóban azonnali, hatékony magyar intézkedéseket, a nagykövet berendelését, elszámoltatását arra vonatkozóan, hogy hogyan és milyen intézkedéseket kívánnak tenni annak érdekében, hogy a magyarellenes atrocitások álljanak le Délvidéken, Szerbia területén. De ugyanezt valóban nem hallottuk Felvidék esetében a magyar állampolgárság felvétele miatti állampolgárságtól való megfosztások vagy a Beneš-dekrétumok kapcsán.

A határon túli magyarokkal kapcsolatos kormánytevékenységről szóló jelentés múlt heti vitájában is már erőteljes kritika alá vontuk ezt a hatékonysághiányt. Nyilván nincs vita abban - és azért ezt Potápi Árpád képviselő úr tevékenységéből ismerjük -, hogy tényleg elkötelezettje annak az ügynek, hogy segítsük hozzá az elcsatolt területeken élő honfitársainkat az önrendelkezési joguk kibontásához, de valóban, egy ilyen jellegű törvényjavaslat benyújtásával, ahol ráadásul tényleg nemcsak szóbeli indokolás, hanem a normaszöveg szól arról, hogy megtagadási, tehát adatkiadás-megtagadási ok például a zavartalan külpolitikai kapcsolatokra való hivatkozás, hogyan lehet egy ilyen mondatot leírni egy olyan jelenlegi helyzetben, ahol minden elmondható, főleg a négy nagyobb lélekszámú magyar közösséget jelenleg a területén tudó állam vonatkozásában - ugye Szerbia, Ukrajna, Románia és Szlovákia esetében -, amikor egyszerűen mindennek nevezhető, csak zavartalannak nem ez a kapcsolatrendszer?

Tehát egy olyan norma beépítését javasolja képviselőtársunk, amely egy fikció jelenleg, és inkább ehhez képest a realitásokkal kellene szembesülni, és határozott és egyértelmű lépéseket tenni annak érdekében, hogy az olyan jellegű esetek, amelyekről Szávay István képviselőtársam is beszélt, ne fordulhassanak elő, és minden állam érezze azt, hogy ha egyetlenegy ujjal egy magyar állampolgárhoz vagy a magyar közösség magyar állampolgársággal nem bíró tagjához hozzányúl, akkor annak mind a kétoldalú kapcsolatok terén, mind a nemzetközi fórumok terén Magyarország kőkeményen hangot fog adni. Ugyanúgy, mint ahogy Dél-Tirol esetében tette és teszi Ausztria, és ugyanúgy, mint ahogy kiáll adott esetben például Svédország a Finnország területén élő svédek érdekében.

Tehát nem lehet tovább folytatni ezt a defenzív politikát, ezt a struccpolitikát, ennek soha nem volt jó vége. Arra kérem önöket, hogy tegyék egyértelművé és világossá, hogy a magyar kormány nem pótmegoldásokat akar, hanem határozott, egyértelmű és kézzelfogható védelmet kíván adni, mint ahogy ezt egyébként az állampolgárságból fakadóan az állampolgárok elvárhatják, hogy védelmet szeretnének. Nagyon örvendetes, hogy egyre nagyobb számban veszik föl - most már ugye közel 350 ezren - a magyar állampolgárságot, de ez nemcsak egy adott esetben választásokon érvényesíthető előny kell hogy legyen a kormányzó pártok számára, hanem egy kötelesség és feladat arra, hogy számukra biztonságot, garanciát adjanak. Egy ilyen jellegű törvényjavaslattal ezt nem lehet elérni, hanem azzal a szisztematikus munkával kellene véghezvinni, amelyet jelenleg viszont hiányolunk, és amelynek átütő eredményei eddig még elmaradtak.

Az, hogy a Kárpát-medencei Magyar Jogsegélyszolgálatra vonatkozó javaslatomat fölkarolta a kormányzat, és az Országgyűlés megszavazta módosító javaslatom nyomán a támogatást ennek a szervezetnek, és végül is másfél év után most már felállt a szervezet, és lassan elkezdi a működését, azért az örvendetes dolog, de azért ez még önmagában gyógyírt nem fog adni. Az az elvárható, hogy a magyar szervezetrendszer ezt a jogvédő hálózatot tegye még jobban kiterjesztetté, még jobban megszervezetté, és hozzáférhetővé minden magyarsága miatt üldözött magyarnak.

Azonban az ilyen és ehhez hasonló javaslatok, törvényjavaslatok nem előrelépést szolgálnak, hanem inkább valóban a lényeg elkendőzését, ezért nem tudjuk ezt a javaslatot támogatni, és tartózkodást kell hogy kifejezzünk.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)