Felszólalás adatai

Vegyük akkor sorjában! Bennünk is felmerül számos kétely, van egy-két kérdőjelünk, és van egy elég határozott és markáns véleményünk erről az ügyről. Menjünk sorban. Az első kérdéssel kapcsolatban nem volt időm, de nem is volt célszerű mindent a bizottsági ülésen kifejteni, de most, ha nem is túl nagy érdeklődés mellett, vegyük végig.

Egyrészt felmerül az kérdésként, államtitkár úr, hogy amikor az állampolgársági törvényt módosították - illetve több olyan jogszabályt módosítottunk, amely a kedvezményes honosítással volt kapcsolatban -, akkor miért nem jutott eszükbe az, hogy itt ilyen nemzetbiztonsági kockázat fennállhat. Mi indokolja azt, hogy a kedvezményes honosítást lehetővé tevő különböző jogszabályok elfogadását követő két évvel kelljen éjjel negyed 12-kor egy pusztán néhány soros javaslatról vitatkozni? Miért nem jutott ez akkor eszükbe? Ha tényleg csak arról van szó, hogy határon túli magyar állampolgárokat akarunk megvédeni, akkor miért nem kezeljük ezt az egész kérdést egy jóval nagyobb összefüggésben? Miért nem beszélünk akkor arról, hogy hogyan akarja Magyarország megvédeni a magyar állampolgárságot kapott külhoni állampolgárait? Merthogy egyrészt erről nem beszélünk, másrészt meg önök az égvilágon semmit nem tettek az elmúlt két és fél évben, hogy azokat megvédjék, akikről viszont nyilvánosságra került, hogy magyar állampolgársággal rendelkeznek, akik ezáltal a szülőföldjükön jogfosztottá váltak vagy különböző hátrányokat szenvedtek. Ez ügyben nem nagyon jeleskedett se a kormány, se a kormánypártok, a magyar diplomácia pedig főleg nem.

Az egész javaslat gyakorlatilag csak azt kívánja kizárni és semmi másra nem utal, hogy ezzel kapcsolatban ne lehessen statisztikai adatokat nyilvánosságra hozni. Pontosabban úgy fogalmaz, hogy az adatkezelő megtagadhatja bizonyos adatok rendelkezésre bocsátását, miközben nemzetbiztonsági kockázatra hivatkozik. Szili Katalin képviselőtársam is felhívta a figyelmet arra az érdekes ellentmondásra a bizottsági ülésen, hogy egyrészt nemzetbiztonsági kockázatról beszélünk, másrészt pedig egy olyan megfogalmazás van a törvényben, ami lehetőséget ad az adatkezelőnek arra, hogy megtagadja bizonyos adatok nyilvánosságra hozását. Nos, ha nemzetbiztonsági érdeket sértő dologról van szó, akkor nem gondolom, hogy ebben a kérdésben mérlegelésre van szükség. Tehát a javaslat célja pusztán azon adatok nyilvánosságra hozásának a megtagadása, ami arról szól, hogy például bármelyik szomszédos országban - vegyük most Erdélyt, mert egyrészt az a legkevésbé problémás, másrészt meg vélhetően ott van a legtöbb igénylő - hány állampolgár van.

Ezek után következik egy teljesen érthetetlen érvelés az önök részéről, amit megismételtek itt mind a ketten, hogy ez az egyes igénylőknek jelenthet valamilyen kockázatot olyan országokban, ahol a magyar állampolgárságot az adott ország kormánya vagy a törvényei tiltják.

(23.20)

Sehol nem látom egyébként azt, hogy hol lehet egyénre konkrétan levetíteni azt, ha nyilvánosságra kerül egy olyan statisztika, hogy Romániában 320 ezren, Ukrajnában 80 ezren, Szlovákiában - mit tudom én - 2 ezren vagy 1500-an vagy akárhányan igényelték az állampolgárságot. Ebben a formában, képviselőtársaim, ez a javaslat szemfényvesztés, egy kommunikációs trükk, figyelemelterelés. Nem szeretnék odáig elmenni, ahova Steiner képviselőtársam elment, bár lehet, hogy néhány mondatot egyébként az általa felvetettekkel való eljátszadozás vagy elgondolkodás is megérne, de erre inkább hadd térjek ki később.

Önök összemossák a tömeget az egyénnel. Statisztikai adatokról beszélnek, majd utána arról - és szeretném idézni, mit mondott Potápi elnök úr -, hogy megvédjük nemzettársaink biztonságát. Nem tudom konkrétan, hogy ezzel kinek a biztonsága lesz megvédve. Az államtitkár úr meg úgy fogalmazott, hogy az a cél, hogy a lehető legnagyobb biztonságban érezzék magukat a külhoni magyar állampolgárok. Hol fogja megtudni a szlovák hatóság, hogy Kovács II. Géza meg Nagy Mariska felvették a magyar állampolgárságot? Hol tudja meg abból, ha nyilvánosságra kerül egy olyan adat, hogy nem tudom, hány száz állampolgárságot igénylő van? Nem ezzel kellene foglalkozni, kedves képviselőtársaim! Hanem azzal kellene foglalkozni, hogy Boldoghy Olivér, Gubík László, meg Fehér István, Dolnik Erzsébet meg még egy jó páran, felvették az állampolgárságot, akik vállalták, akiket meghurcoltak, akiket megfosztottak a szlovák állampolgárságuktól, akiket megfosztottak a lakcímüktől, az egészségbiztosításuktól meg a választójoguktól, és önök ezeknek az embereknek az érdekében két és fél év alatt az égvilágon semmit nem tettek! Semmit, képviselőtársaim!

Nagyon sajnálom, hogy Martonyi János külügyminiszter úr elment. Titokban reméltem, hogy hátha még ezt a következő napirendi pontot megvárja, mert amikor Martonyi külügyminiszter úr hangosan arról beszél, hogyan védik a nemzeti érdeket, arra mindig érdemes odafigyelni, mert akkor mindig valami gyanús van az ügyben. Martonyi külügyminiszter úr nemegyszer találkozott a szlovák kollégájával. Orbán Viktor miniszterelnök úrnak legalább három kétoldalú találkozója és megbeszélése volt Robert Ficóval az újabb hivatalba kerülése óta. Miért nem kerülnek elő egyetlenegyszer sem az állampolgársági ügyek? Ha önöknek tényleg az a fontos, mint amiről most ennek a törvényjavaslatnak a vitájában vagy az előterjesztésükben beszélnek, hogy védjük meg a külhoni állampolgárainkat, akkor miért nem védik meg azokat, akiket már ténylegesen ért jogsérelem, jogsértés, sőt jogfosztás az elmúlt hónapokban és az elmúlt években? Most erre lehet azt mondani, és nyilván ez lesz a válaszuk, bizottsági ülésen is arról beszéltünk, hogy jaj, jaj, nem erről szól a javaslat, és ebből nem kellene politikai kérdést csinálni. Ebből önök csinálnak politikai kérdést, mert ezt úgy fogják kommunikálni, és majd úgy fog széltében-hosszában lejönni az önökhöz barát határon túli magyar sajtóban, hogy most aztán milyen jól megvéd minket a magyar kormány, mert nem fogja nyilvánosságra hozni, hogy hány állampolgár van Szlovákiában, ettől leszünk biztonságban. Önök ezzel fognak kommunikálni. Miközben egyébként megint nem csinálnak az égvilágon semmit. És azoknak az embereknek továbbra sincs állampolgársága, lakcímkártyája, egészségbiztosítása és választójoga.

Mikor fognak ezek a kérdések előkerülni, képviselőtársaim? Hányszor, de hányszor kérdeztem Németh Zsoltot is, Martonyi Jánost is ebben a kérdésben. Félrebeszélnek. Megy a parasztvakítás, Ipoly-hidakról, Duna-stratégiáról, európai uniós együttműködésről, meg nem tudom, hogy miről. Az Ipoly-hidak egyébként külön megérnének egy misét, amelyek egyébként el sem készültek. Ezek a nagy eredményeink folyamatosan. És eljön Robert Fico Magyarországra, felavat a Pilisben egy szlovák házat, amivel semmi gond nincs, természetesen legyen a helyi szlovákoknak szlovák háza, de ezt nevezi Orbán Viktor nemzetpolitikai sikernek. Majd még meg is dicséri Robert Ficót a kiváló válságkezelésért. De arról egy szót nem ejtenek, akkor sem és máskor sem, hogy mi van azokkal, akik már most nincsenek biztonságban, képviselőtársaim! Önök tömegeket akarnak statisztikai adatokkal megvédeni, hogy ne helyezhesse őket, mondjuk, Ukrajna vagy Szlovákia retorzió alá. De emberek vannak, nem egyen, nem ketten, hanem sokan, akik most is tartanak a retorziótól, vagy önként vállalták, példamutatóan önként vállalták, hogy talán ezzel meghátrálásra késztessék ezt a soviniszta szlovák hatalmat, amely minden állampolgári joguktól őket megfosztotta. Nyilván joggal vártak valamilyen segítséget Magyarországtól. De nem ez a segítség, képviselőtársaim, hogy nem lehet kiadni, hogy Szlovákiában hányan jutottak magyar állampolgársághoz!

Látszólag nem ide tartozik a kérdés, de hadd hozzam ide, ha már a biztonságról van szó. Önök szerint tehát biztonságban lesznek a felvidéki magyarok, ha a szlovák hatóságok nem tudják meg, hogy 150-en vannak. Mert ha megtudják, ahogy bizottsági ülésen elhangzott, akkor Pozsonytól Királyhelmecig majd be lehet azonosítani. Mi lesz akkor a szavazással, képviselőtársaim? Ugyanis arról, hogy a felvidéki magyar állampolgárok részt vehetnek a magyarországi választáson, levélben fognak értesítést kapni Magyarországról. Névre szóló levelet kapnak. Na, onnantól kezdve aztán baromi egyszerűen össze lehet írni egyébként mindenkit! Nem fognak névtelen levelet kapni. Nem névtelen levél lesz. Névre szóló, címzett levelet fognak kapni. Teljesen mindegy, hogy fel fogják-e írni a feladóhoz, hogy Országos Választási Iroda, vagy sem. Amikor önök ezeket a leveleket ki fogják küldeni a határon túlra, mindenkinek világos lesz, a román, a szerb, a szlovák meg az akármelyik postának is, hogy kiknek, melyik háztartásokba és milyen embereknek viszik ezt a levelet. Ezen kellett volna elgondolkodni annak idején! Ez sokkal nagyobb kockázatot jelent, mint statisztikai számokkal bűvészkedni, utána meg kiállni, és telekürtölni vele a Kárpát-medencét, hogy milyen jól megvédtük a határon túliakat, mert módosítottunk egy törvényt, és a statisztikai adatok kiadását megszigorítottuk.

S ha már szóba került, visszatérnék még erre a másik kérdésre. Inkább csak kérdésem lenne ezzel kapcsolatban, és örülnék, ha államtitkár úr nem azt játszaná, amit általában szokott ezzel kapcsolatban, hogy kérdések elhangoznak, és a végén közli, hogy nem kíván válaszolni, hanem majd egyszer valamikor, amikor már egyáltalán nem lesz érdekes, mert nem figyel rá senki, vagy nem lesz ott senki, aki a kérdéseket feltette. Nem szeretnék úgy fogalmazni még feltételesen sem, ahogy MSZP-s képviselőtársam tette a választási manipulálásokkal kapcsolatban. Mindenesetre, azt hiszem, megnyugtató lenne, ha az államtitkár úr néhány szót szólna azzal kapcsolatban, hogy ezeket a sajtóban felmerült kétségeket mégis hogyan lehet eloszlatni. Tehát mi lesz a garancia arra, hogy senki semmilyen számokkal és adatokkal ezzel kapcsolatban nem fog manipulálni? Bocsánat, nem az, hogy nem fog, hanem nem fog tudni, nem lesz rá lehetősége. Végiggondolták-e egyáltalán, hogy amikor a választások lesznek, pontosan milyen menetrend szerint, milyen ellenőrzés mellett, milyen garanciák mellett, kinek a betekintésével lesznek a választásokkal kapcsolatos információk kipostázva az érintett külhoniaknak, kik fognak ezekhez az adatokhoz hozzáférni, lehet-e ezt ellenőrizni valakinek? A pártok képviselőinek, mondjuk, minden párt egy-egy képviselőjének, vagy nem tudom, valamilyen formában. Hogy akkor világos legyen, hogy végül is hány állampolgárról beszélünk. Mert azt valakinek látni kell! Oké, hogy nem lehet kiadni a sajtónak, vagy mondjuk, egy képviselő írásbeli kérdésére nem lehet megjelentetni, de amikor a választásokat szervezzük, akkor látni kell, hogy melyik országba mennyit, sőt nem azt, hogy melyik országba hányat, hanem azt is fogja majd néhány ember látni, hogy konkrétan kinek fogunk levelet küldeni, először értesítést, azt követően pedig szavazólapot. Szóval ezeket a kérdéseket kellene egymás mellé rakni.

Egyébként ezzel együtt is, ez legyen világos, ezt elmondtam bizottsági ülésen is, nem mondom azt sem, hogy nem értjük azt a szándékot, ami e mögött a javaslat mögött meghúzódik. Lehet azon elgondolkodni, hogy adott esetben tényleg előfordulhatnak olyan esetek, amikor bizonyos statisztikák... Én nem nemzetbiztonsági érdekekről beszélek, és nem is arról, hogy ezáltal egyvalaki beazonosítható legyen. De nem vagyunk egyébként konkrétan, szövegszerűen a javaslatban megfogalmazottaknak határozottan ellene. Meg tudjuk érteni, hogy lehetnek ilyen esetek. Csak szerintünk ez a javaslat nem erről szól. Nem erről szól. Egészen másról szól, egy kommunikációs trükkről szól. Másrészt pedig nagyon súlyos kérdéseket és kérdőjeleket felvet, amit itt már képviselőtársam is megfogalmazott, bizottsági ülésen is elhangzott más képviselőtársaimtól, és még lehet, hogy el fog hangozni. Ezeket el kellene oszlatni. Másrészről pedig, amivel viszont egyáltalán nem tudunk egyetérteni - egyébként ezért is fogunk tartózkodni, szerintem elég sok mindent elmondtam, ami egyértelművé teszi, hogy tartózkodunk -, az az, ahogyan önök ezt az egészet tálalják és körítik. Ne arról beszéljenek, hogy ezzel lesznek megvédve a magyar állampolgárok! A magyar állampolgárokat önöknek már az elmúlt két és fél évben is meg kellett volna védeni. Ez nem fog olyan túl nagy biztonságot nyújtani X. Y. magánszemélynek. Hiába mondják, nem lehet visszakövetni. Statisztikai adatokból egyetlenegy állam semmilyen formában senkire nem fogja visszakövetni, hogy te felvetted-e a magyar állampolgárságot vagy nem.

(23.30)

Sokkal jobb lett volna, ha már egyébként mindenképpen be szerették volna hozni ezt a javaslatot, ha ezzel kapcsolatban egy kicsit világosabban beszélnek, mert saját magukkal is ellentmondásban vannak. Egyrészt statisztikáról beszélnek, utána meg egyes állampolgárokról, akiket meg kell védeni. Nem nagyon áll ez össze.

Lehet, hogy jobb lett volna, ha világosabb lenne - és lehet, hogy az ellenzék egy részének a támogatását is megszerezhették volna, bár ez önöket túl sokszor soha nem érdekelte ezekben a kérdésekben, meg nyilván másban sem -, ha egyrészt világosabban fogalmaztak volna, ha arról beszélnének ennek a javaslatnak a kapcsán, amiről valóban szól, és ha már ekkora ívet kell neki keríteni, hogy megvédjük a külhoni magyar állampolgárainkat, akkor ezt az egész kérdést át lehetett volna gondolni ennél jóval nagyobb összefüggésben is, és elgondolkodni azon, hogy akkor ténylegesen egyébként is hogyan védhetjük meg azokat, akiket nem a jövőben fog esetleg jogsérelem érni valamilyen magyarországi adatszolgáltatás vagy bármi kapcsán, hanem akiket már az elmúlt időszakban is igenis jogsértések értek.

Tartózkodni fogunk a javaslat kapcsán, és várom államtitkár úr vagy esetleg az előterjesztő képviselőtársam válaszát ezekre a kérdésekre, illetve a felvetett problémák, kérdőjelek kapcsán.

Köszönöm szépen, és köszönöm a türelmet, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)