Felszólalás adatai

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Nem szólalnék fel, ha nem hat hete lett volna a vita első köre a múlt veszteségébe veszve. Nem szólalnék fel, ha a tisztelt kormánypártok politikai mondanivalója nem a teljes és százszázalékos elégedettséget sugározná ebben a kérdésben, hanem mondjuk annyit, hogy az előző kormányzat hozott egy olyan törvényt a jogos igények rendezésére, amely alkotmányellenes volt, mi az Alkotmánybíróság határozatának meg kívánunk felelni, ennek eredményeképpen források jutnak az önkormányzatokhoz; igaz ugyan, hogy nem tudjuk teljeskörűen megoldani ezt a kérdést, igaz, hogy a teljes és jogos igényeket nem tudjuk kielégíteni, mert nincs elegendő forrásunk ahhoz, hogy ezt most megoldjuk. Ebben az esetben nem szóltam volna.

Nem szóltam volna, ha a kormányzat és miniszterelnöke nem azt állítja, hogy 2000-re a rendszerváltás lezárult. Hogyan zárulhat le a rendszerváltás, ha a tulajdonviszonyok tekintetében még ilyen megoldatlan kérdések vannak, hogy csak a jelenlegi törvény által rendezendő kérdésre utaljak? Nem szóltam volna, ha nem tudjuk azt, hogy állítólag többre került sor, mint kormányváltás, és ha nem ígértek volna a kormányprogramban minőségi törvényhozást. A minőségi törvényhozáshoz hozzátartozik, hogy nem a koncepcióhoz tartozó lényeges kérdések módosítása tekintetében kell abban bízni, túlértékelve magunkat, hogy ha majd több pártból egyéni képviselői indítványokat beadunk, akkor van remény arra, hogy az teljesüljön.

A külső üzletrészekkel kapcsolatos törvény esetében kiderült, hogy hosszú egyeztetés van még hátra, a koncepció változik. Ki fizet, hogy fizet? A mostani törvényjavaslatban nem részletkérdés az, hogy körülbelül 900 önkormányzat 13 milliárd forint értékű, szerintem jogos igénye teljesül vagy nem; lényegesen hozzátartozik ehhez a törvényhez. Itt lehet azt mondani, hogy ha a patkó két oldalán egyetértés van, ez szépen hangzik, de egy minőségi törvényalkotásnál egy lényegi kérdést a kormánypártok átgondolnak és úgy terjesztenek ide a parlament elé, hogy tudjuk, a módosítások majd a részleteket érintik.

Végezetül áttérve a konkrétumokra; ha nem azt állítaná törvényjavaslat, hogy végleges megoldást kíván találni, akkor nem szólnék. De egy részt hadd emeljek ki, ezt a bizonyos 1993. augusztus 3-ai, a LXXXII. törvény hatálybalépése és a privatizáció 1995. december 31-ei dátuma közötti igényeket. Vajon miért nem foglalkozik ezzel az előterjesztő? Ez a törvényjavaslat miért nem akarja ezt kielégíteni? Olvasom az indoklást: egyrészt nem született 1993 után további törvényi rendelkezés, amely bármely megfontolásból vagyonjuttatást állapított volna meg az önkormányzatok számára. A kérdés úgy hangzik: ez a kormány, amit vállalt, az azt jelenti, hogy legalább ebben a kérdésben most, 2000-ben lezárja, vagy azt mondja, hogy én előzetes törvényi rendelkezéseknek meg akarok felelni, az Alkotmánybíróságnak akarok megfelelni, kipipálom, hogy a kérdés még rendezetlen marad, az egy külön téma. Azt külön cinikusnak tartom, mely szerint nem volt olyan törvényi rendelkezés, amely alapján az önkormányzatok kötelesek lettek volna az általuk finanszírozott közművek átadására, ilyen átadásra tehát kizárólag az önkormányzatok akaratelhatározása alapján kerülhetett sor.

Itt az auditort oly sokszor említették, a háttéranyag készítőjét, a konzorciumot, hogy hadd idézzek az ő anyagukból: "A polgármesteri fórumokon elhangzottakból egyértelművé vált, a fenti időpont - tehát '93. augusztus 3. - után is folytatódott a források átadása, egyes területeken sokkal nagyobb mértékben, mint korábban, sőt számos esetben még a gázszolgáltató társaság privatizációja után is.

Az önkormányzatok felvetése, mely szerint az 1993 utáni, de a privatizációt megelőző gázvezetékvagyonra, illetve forrásátadásokra is ki kellene terjeszteni a kompenzációt, azon alapul, hogy bár az átadás nem volt kötelező, de kényszerhelyzetben voltak, ugyanis gázszolgáltató joga csak a gázszolgáltató társaságoknak lehetett, így nem tehettek mást." Jelzi a tanulmány készítője: "Az ellentmondás feloldása nem feladatunk, ugyanakkor a megbízók figyelmét szerettük volna felhívni a kérdésre."

Ebből számomra az derül ki, hogy a törvény által rendezendő igényeknek egy lényeges és minden szempontból megalapozott része az, amely, egyelőre úgy tűnik, e törvény keretein belül nem fog rendeződni.

Egyébként milyen igazságtalanság az, erről is beszéljünk, ne csak a jogról, hanem az igazságosság elemi normáiról! Az 1990-es önkormányzati törvény szerint végül is, nagyon helyesen, az önkormányzatok vagyonhoz jutnak, de olyan esetekben is, amiért ők külön semmit nem tettek, mert az a képtelen helyzet áll elő, hogy az állami forrásokból létrehozott egyszer már élvezett előnyt, a tulajdon ellenértékét megkapják a szerencsés kedvezettek. De pont azok, akik a saját pénzükből, önkormányzati és lakossági pénzből ezt létrehozták, és kényszerültek az állami vagyont átadni, úgy tűnik, a jelenlegi törvényjavaslat szerint nem kapnak kompenzációt.

Tehát miközben ez a tervezet jogilag talán helytálló, mert egyébként erre az időszakra is az Alkotmánybíróság olyan jogcímet állapít meg, amely megítélésünk szerint érvényes, nevezetesen a tulajdoni jogok gyakorlásának elmaradása és késedelme alapján, tehát vonatkozik erre az esetre is, nos, miközben jogilag lehet helytálló, örülhetnénk, hogy igen, valóban az önkormányzatok most forráshoz juthatnak, de nem felel meg az igazságosság elemi normáinak az elmondottak szerint.

Természetesen a MIÉP is módosító indítványt adott be, kettőt is. Az egyik e törvény keretein belül kívánja rendezni ennek az időszaknak a jogos igényeit, egy másik azzal is megelégedne, hogy a törvény 1. §-ában kimondja az Országgyűlés, hogy a kormány 2001. június 15-ig ezen igény rendezésére törvényjavaslatot nyújt be. Tehát garanciát vállal. Bármelyik variáció azt jelenti, hogy a kérdés nem marad megoldatlanul, és legalább akkor ennek az elmúlt tíz évnek egy neuralgikus kérdése '90-től 2000-ig ez a bizonyos önkormányzati vagyonátadás úgy zárul le, hogy azt mondhatjuk, igen, ennek a végére pont került. Ezt szeretnénk elérni.

Köszönöm szépen a figyelmet.