Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A költségvetési törvényben előirányzott pedagógusbér-rendezés már nagyon időszerűvé vált. A kilencvenes évek második felében az oktatásban dolgozó szellemi foglalkozásúak kereseti elmaradása növekedett más szellemi foglalkozásúak átlagkeresetéhez viszonyítva.

2001 januárjától a 8,7 százalékos béremelés, továbbá a szeptember 1-jétől esedékes 20 százalékos béremelés az év átlagában 15-16 százalékos béremelkedést eredményezhet.

Támogatjuk azt a koalíciós partnertől jött, 34. számú javaslatot, hogy a gyermek- és ifjúsági felelősök, a szabadidő-szervezők 2001-től legyenek részei a pedagóguslétszámnak. Így részesülhetnek a várható keresetnövekedésből. Ehhez kapcsolódik, s egyetértek azzal a 881. számú javaslattal, amelyik az idézett munkakörökben foglalkoztatottak számára a jövőben lehetővé tenné a pedagógusokhoz hasonlóan a szakkönyvvásárlás költségtérítését.

A béremeléssel egyidejűleg bizonyos pedagógus munkakörökben várhatóan 6 százalékkal megemelkedik a kötelező óraszám. A ténylegesen letöltött munkaidő 6 százaléknál kevésbé növekszik, mert olyan, korábban is ellátott feladatok is, amelyek a pedagógus számára egyébként is elvégzendők, bekerültek a kötelező óraszámkeretbe. Végre hivatalosan is, óraszámban is elismerik a pedagógusok eddig szinte láthatatlanul végzett munkáinak egy részét.

A kötelező óraszámok tartalmának idézett megváltoztatását több képviselőtársam a 110. és a 111. módosító indítványban ellenzi. Véleményem szerint nem hígul fel a kötelező tanítási idő az eddig a tanórákban nem elismert pedagógiai munkával, azaz remélem, hogy elállnak javaslatuktól az indítványt benyújtók.

Az idén egy interpelláció keretében már foglalkoztam a konduktív oktatás hazai problémáival. Enyhítendő ezeket a gondokat, örömmel csatlakozom a 192. számú indítvány támogatóihoz. Az indítvány orvosolja azt a hiányosságot, ami abból fakad, hogy az állami hozzájárulásra jogosult gyógypedagógiai oktatás nevesítetten nem tartalmazta a konduktív nevelést és oktatást.

Tisztelt Ház! Az általános vita keretében már szó esett arról, hogy a felsőfokú oktatásban a tárca a béremelés fedezetéül igénybe veszi mint forrást az eddigi diákellátásokat is. Az idei év ellátmányaihoz viszonyítva vásárlóértékben csökken a felsőoktatási hallgatók lakhatási támogatása, a hallgatók tankönyv- és jegyzettámogatása, a köztársasági ösztöndíjra biztosított keret, valamint a felsőoktatási intézmények hallgatóinak pénzbeli juttatásai, a hallgatók kulturális és sportolási támogatása - hogy csak a legfontosabbakat említsem.

A 62. számú indítványomban javaslom a tankönyvtámogatásnak legalább a vásárlóértékét fenntartani. Bizottságunk, az oktatási és tudományos bizottság javasolja, hogy a kollégiumi elhelyezésben részesülők létszáma után is kapják meg az oktatási intézmények az étkeztetési támogatást, ami valószínűleg eddig is csak figyelmetlenség miatt maradt el.

Több javaslat foglalkozik a diákhitelek eddiginél szélesebb körű igénybevételi lehetőségeinek a megteremtésével. Remélem, hogy az általam is helyeselt célokat szolgáló 358. és 359. számú módosító indítványok elősegítik a ma nullponton álló diákhitelrendszer életbe lépését.

Tisztelt Ház! Régóta felhalmozódott társadalmi adósságot törleszt jövőre a kormány a minimálbérek 57 százalékos megnövelése révén. A döntés szükségszerű velejárójaként növekszik a gyermekgondozási segélyezésüket és a gyermekgondozási díj igénybevételét megkezdő édesanyák járandósága, és belátható időn belül megnövekszik emiatt az újonnan megállapított nyugdíjak nagysága. Méltánytalan lenne - ahogyan a költségvetési törvény 85. §-a javasolja -, ha ebből a társadalmi igazságtételből oly módon hagynánk ki a szakképzésben tanulókat, hogy 10 százalékról 6 százalékra csökkentenénk a minimálbérhez mért minimálellátmányuk nagyságát. Ezért támogatom a 189. módosító indítványt, amely kihagyná a törvényjavaslatból ezt a megszorító passzust. Az idézett tanulók pénzbeli juttatásai hagyományosan a minimálbérhez kötődnek, a gyakorlati munkavégzés keretében munkát végeznek, ezért indokolt az illetményükre vonatkozó jogszabályok fenntartása.

Tisztelt Ház! Az általános vita során több képviselő észrevételezte, hogy a közmunkaprogramok költségvetési támogatása nem követi az inflációt, holott sok munkanélküliségtől sújtott kistelepülés számára ez létfontosságú támogatás. Annak a kormányzati célnak a tükrében, hogy az eddigi jövedelempótló szociális támogatásokat le kell építeni és szociális szerepüket a felfutó közmunkaprogramoknak kell átadni, nos, ennek a célnak az ismeretében érthetetlen a közmunkaprogramok költségvetési támogatásának folyó áron változatlan, idén is, 2002-ben is egyaránt 2 milliárdos összege. A kétéves költségvetés számai nem igazolják ezt a szerepátadást, viszont ebben az esetben veszélyesen megnövekedhet a jövedelem nélküli, ellátatlan lakosság száma.

(11.30)

Tekintettel a közmunkaprogram fontosságára, több módosító indítvány érkezett a reálértékben jelenleg csökkenő előirányzat megnövelése érdekében. A 122. számú módosító indítvány a közmunkaprogram jelentős, 1 milliárdos növelését indítványozza. Az indoklás szerint, amivel egyetértek, annak érdekében, hogy a következő években legalább 6-7 ezer ember tartósan is dolgozhasson a belvízvédelmi, környezetvédelmi és épületeket felújító, karbantartó munkákon, ahhoz bizony meg kellene valósítani az ilyen léptékű kiadásemelkedést.

A 201. számú módosító indítvány is hasonló nagyságrendű növelést indítványoz, sajnos olyan áron, hogy megnövelné az üdítőitalok forgalmi adóját. Én a 451. számú módosító indítványban ennél szerényebb, legfeljebb az inflációt ellentételező mértékben javasoltam növelni a közmunkaprogram kiadásait, emiatt viszont nem kényszerültem arra, hogy ár- vagy adónövelő javaslatok révén forrásokat keressek. Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy az illetékes tárca támogatni tudja az indítványomat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)