Felszólalás adatai

(16.40)

Azért is adtam be ezt a módosító indítványt, tisztelt képviselőtársaim, mert önmagában az, amit a 2. ajánlási pontban a képviselőtársam javasol, arról szól, hogy történjen egy olyan módosítás, hogy ott, ahol atomerőművi vagy erőművi beruházásra kerül sor, nukleáris biztonsági hatósági engedélyt csak akkor lehessen kiadni, ha ezt az Országgyűlés támogatja.

Az Országgyűlés viszont csak akkor támogathatja a képviselő úr javaslata szerint, ha ebben népszavazás történik. Én magam a bizottságban is megfogalmaztam azokat az aggályaimat, hogy itt kellőképpen keveredik két dolog. Egyrészt a képviseleti demokrácia, illetőleg a részvételi demokrácia intézményrendszere, hiszen abban az esetben, ha népszavazás során, tegyük fel, a társadalom nagy többsége, és itt csak egy zárójelet hadd nyissak, amiben ma én kételkedem, de a hozzájárulását adná, ebben az esetben teljesen felesleges lenne már az Országgyűlésnek mint képviseleti szervnek a hozzájárulását megadni. Úgy gondolom, hogy önmagában az a kérdés és az az indítvány, amit ebben képviselőtársam megfogalmazott, részben egy politikai döntést indukál egy szakmai döntés megelőzéseként, ugyanakkor mind a két politikai döntést kívánatossá teszi: egyrészt azt, amit a társadalom meghozhat, másrészt azt, amit egyébként az Országgyűlés tehet ebben a kérdésben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, ebben világos helyzetet kell teremteni. Ha és amennyiben úgy gondoljuk, hogy szükséges a részvételi demokrácia alapján a társadalom döntése ehhez, úgy gondolom, ez feleslegessé teszi önmagában a képviseleti demokrácia intézményrendszeréhez kötődően a parlamenti döntést. Pontosan ezért én egy olyan módosító indítványt nyújtottam be, ami gyakorlatilag egy társadalmi részvétellel és ezzel a részvételi demokráciát erősítve teszi meg azt, ami megerősíti a szakmai döntést megelőzően azt, ami a társadalmi támogatottságát jelenti.

Ha megengedik, képviselőtársaim, szeretnék azért utalni erre, mert - és ez a bizottságban is többször felmerült - olyan érvek és kontraérvek, hogy hát most ebből mindenki politikát csinál. Egyet tudni kell: a parlament nem hozhat, nem is tud más döntést ebben hozni most, mint politikai döntést. Viszont ha politikai döntés fog születni, nyilvánvalóan azoknak, akik támogatják azt a döntést, hogy az alapján a megállapodás alapján, ami a parlament elé került, az atomerőmű bővítése megtörténjen, akkor én feltételezem, hogy akik ezt meghozzák, vállalják is ezért a politikai felelősséget.

Tisztelt Képviselőtársaim! Viszont nem tudok elmenni a mellett a dolog mellett, hogy önmagában az a hivatkozott országgyűlési határozat, amely a 40/2008. határozatot jelenti, és ami megalapozza a 2009-ben megszületett, 2009. március 31-én megszavazott országgyűlési határozatot, és amire hivatkozik is egyébként a 2009-es határozat, az úgy szól, hogy az Országgyűlés az erőmű megvalósítása érdekében felkéri a kormányt. Hadd idézzem azt, amit a 2009-es országgyűlési határozat is hivatkozik, hogy kezdje meg az új atomerőművi kapacitásokra vonatkozó döntés-előkészítő munkát a szakmai, környezetvédelmi és társadalmi megalapozást követően a beruházás szükségességére, hogy egyáltalán kell-e ez a beruházás, feltételeire, az erőmű típusára és telepítésére vonatkozó javaslatait - és itt most figyeljenek - kellő időben terjessze az Országgyűlés elé.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a passzust erősíti meg a 2009. március 31-én megszavazott országgyűlési határozati javaslat, aminél szeretnék egy disztinkciót tenni. Én magam tartózkodtam. Akkori kormányzó párti képviselőként is tartózkodtam, mert akkor is azt mondtam, hogy nem látom annak a megalapozását, ami egyáltalán gazdasági, társadalmi hatáselemzések, költséghatékonysági tanulmányok kereteiben vizsgálja azt, hogy erre szükség van-e.

Így, képviselőtársaim, ha megengedik, én három kérdésben foglaltam össze önmagam számára azt, ami ma sem hoz engem abba a helyzetbe, hogy jó szívvel bármilyen döntést meg tudjak hozni, ugyanis nem tudom, egyáltalán alternatívákat vizsgáltak-e. Történt-e alternatívavizsgálat, hogy van-e esetlegesen olyan beruházás vagy olyan alternatív megoldás, mivel államtitkár úrtól éppen a bizottsági ülésen azt hallottuk, és nagyon helyesen egy energiamix keretében gondolkodnak, ahol a megújuló, fosszilis és egyéb energiák különböző arányait tekintve határoztuk meg az energiastratégiánkat. De én ma azt nem tudom megmondani, hogy ennek az erőműbővítésnek az alternatívájaként vizsgáltunk-e olyan lehetőséget, ami a XXI. századi folyamatoknak megfelelően, és sokszor történik hivatkozás Németországra, Németországban az elmúlt 10 évben hét atomerőművet szüntettek meg, tehát a mostani megoldásoknak megfelelően egyáltalán történt-e alternatív lehetőség vizsgálata. Meg kell hogy mondjam önöknek, és az aggályom leginkább abban van, hogy ebben a kérdésben nem látok világosan. Én még olyannal sem találkoztam, aki esetleg azt mondta volna, hogy látott olyan tanulmányt, amely alternatívákat vizsgált.

A másik aggályom az, ami arról szól, hogy nem látjuk azokat a hatásvizsgálatokat, hatáselemzéseket, amelyek pontosan arról szólnak, hogy egyáltalán ennek távlatosan milyen hatásai lehetnek, beleértve azt is, amit önök az előző napirendnél vitattak, a rezsicsökkentés kérdését. Hozzáteszem, hogy ha valaki, akkor én mindenképpen azt gondolom, hogy én magam is annak a támogatója vagyok, hogy egyébként Magyarország ne legyen kiszolgáltatott, ne legyen kitett energiakérdésekben más térségeknek, országoknak.

Ugyanakkor azt is tudom, hogy fontos számunkra az energiabiztonság. Fontos számunkra annak a megteremtése, ami az energiaellátás biztonságát jelenti, csak kérdezem azt, hogy ez mindenáron kell-e, hogy történjen. Vagy pedig van időnk arra, hogy valóban az alternatívákat megvizsgáljuk, megnézzük azokat, hogy milyen gazdasági, társadalmi hatásvizsgálatok, milyen költséghatékonysági elemzések készültek, hogy jó szívvel hozhassuk meg azt a döntést, ami mögött - meg kell hogy mondjam önöknek - szándékaim szerint a legjobb az lenne, ha emellett lenne egy társadalmi konszenzus, és az alapján lehetne egy nyugodt politikai döntést hozni, ami nem kormányzati ciklusoknak kitett, hanem ugyanúgy, ahogy a környezeti keretstratégiát vagy a fenntarthatósági keretstratégiát megalkottuk vagy akár a stratégiáinkat megalkottuk, legyen ehhez méltón ilyen kérdésben, ami nem 10 évre, nem 15 évre születik, valóban egy közmegegyezés. Így én azt gondolom, hogy önmagában, és elég nagy vita volt arról is a bizottságunkban, hogy egyáltalán a társadalom megismerheti-e azt, ami ennek a kérdésnek a megalapozását, szakmaiságát jelenti, én magam is arra kértem a képviselőtársaimat, szálazzuk szét azt a dolgot, ami a szakmai megítélést jelenti attól, ami a politikai megítélést. Meg kell hogy mondjam, én egyetértek azzal is, ha a társadalom ebben nagyrészt érzelmi alapon dönt.

Fukusima után, azt gondolom, érzelmi alapú döntés meghozatala teljesen természetes, hiszen mindannyiunk számára fontos az, hogy ne csak az ellátás legyen biztonságos, még ezzel az érvvel akár egyet is érthetek, hanem önmagában az is legyen távlatosan biztonságos, ami ennek a működtetését jelenti. Így én arra kérem a képviselőtársaimat, nem megvonva önöktől azt a jogot, hogy meghozzák kétharmaddal azt a döntést, amit önök politikai döntésként éppen a ciklus vége előtt meg kívánnak hozni, egyszerűen csak azt szeretném mondani, hogy ez egy távlatos, Magyarország számára hosszú távú döntés, hatásait tekintve is.

(16.50)

Nyilvánvaló, hogy csak arra szeretnék én magam is újra hivatkozni, ami ebben a meggyőződésünket jelenti, és ugyanúgy, ahogy én 2009-ben nem voltam arról meggyőződve, amikor egyébként a nagy frakciók a döntésüket egyhangúlag meghozták, hogy az a döntés minden kétséget kizáróan a leghelyesebb, ugyanúgy most sem vagyok meggyőződve. S hozzáteszem, nem azért, mert engem pártpolitikai dicsőségek vagy bármi ilyen indíttatás vezérelne, úgy, ahogy ezt 2009-ben sem azért tettem kormányzó párti politikusként, hanem egyszerűen azért, mert politikusként nem vagyok meggyőződve arról, hogy helyesen cselekszem akkor, amikor egy döntést úgy vállalok magamra, hogy annak nem látom a közvetlen, közvetett és hosszú távú hatásait.

Mindezekkel együtt, tisztelt képviselőtársaim, én azt gondolom, hogy semmi nem kényszerített bennünket arra, hogy ebben most szülessen meg ez a döntés, kétségek még mindig maradnak, kérdőjelek az emberben, és úgy, ahogy én is tisztelem mindenkinek ebben a véleményét, én azt gondolom, ha az ember kérdéseket feltesz, vagy egyáltalán, megosztja a dilemmáit, az aggályait képviselőtársaival akkor, amikor egy döntést meg szeretne hozni, én arra kérem önöket, hogy önök is tegyék meg azt, győzzenek meg arról, hogy ez a leghelyesebb döntés nemcsak az árak miatt, hanem egyszerűen a magyar társadalom távlatos érdekeit, értékeit és érzelemvilágát is tiszteletben tartva.

Elnök úr, képviselőtársaim, köszönöm a figyelmüket.