Felszólalás adatai

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor 2002 decemberében befejeződtek az Unióval az agrárfejezetet lezáró tárgyalások, a tárca vezetése elégedettségének adott hangot, míg a gazdák inkább fenntartásaikat fogalmazták meg. Nem jó az, ha a nyereg előrébb jár, mint a ló, mondogatták csendesen, és milyen igazuk lett. Bár a területalapú támogatásunk első évben csak 25 plusz 30 százaléknyi, nyilatkozta a miniszter, de a csatlakozás napjától teljes mértékben kiterjesztett közösségi intervenciós rendszer kiszámítható, stabil piaci viszonyokat fog eredményezni. Amennyiben a piaci ár az intervenciós ár alá csökken, bármelyik piaci szereplő felajánlhatja a készletét.

Miniszter Úr! A tavalyi évi gabonatermésre vonatkozó felajánlások immár négy hónapja megtörténtek, a szerződéskötések viszont meglehetősen vontatottan és egyáltalán nem szektorsemlegesen haladnak. Miért mondom ezt? Mert azt a termelői kört, amelyik saját raktárában tárolja a tavalyi készletét, az MVH a leghátsó sorba sorolta. Ami még rosszabb hír: a hivatal munkatársai sem levélben, sem személyesen nem keresték fel a készleteket felajánló gazdálkodókat. Hiába telt el azóta, ismétlem, már több mint négy hónap, az MVH még csak értesítést sem küldött az árukészletüket felajánló gazdálkodóknak. A kifizető ügynökség a kereskedők, az integrátorok és az exportőrök által felajánlott készleteket vásárolja meg előbb, háttérbe szorítva ezzel a gazdálkodókat, a gazdákat. Ebből az intézkedéssorozatból az derül ki, miniszter úr, hogy ön szívből utálja azokat a termelőket, akik kevés hitellel gazdálkodnak, és kímélik a magyar költségvetést.

Tisztelt Miniszter Úr! Egy kérdésre várok választ öntől: mikor juthat pénzéhez az a gazdálkodó, aki nem adta el 2004. évi gabonáját a nagykereskedőknek és integrátoroknak, viszont felajánlotta intervenciós felvásárlásra?

Várom megtisztelő válaszát.