Felszólalás adatai

DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ha megengedi, akkor azzal kezdeném, hogy az Országgyűlés és különösen Szilvásy miniszter úr becses figyelmébe ajánljam azt a szeptember 19-én elfogadott ötpárti nyilatkozatot, melyben minden parlamenti frakció és minden parlamenti párt elítélte az erőszakot, különösen a Magyar Televízió székházánál történt eseményeket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Igen tisztelt Országgyűlés! A napokban került nyilvánosságra az ORFK-jelentés, amely a szeptember 18-ai, a Magyar Televíziónál történt eseményekkel kapcsolatos. Egy tartalmas jelentést készített Ignácz dandártábornok úr, amelynek a részletei is, azt gondolom, a parlament figyelmére érdemesek, de természetesen a jelentés utóélete sem nélkülözi a közfigyelmet. Sajnálatosan elmondhatjuk, hogy egy szappanopera részese lett ez a rendőrségi jelentés. Ennek a szappanoperának természetesen a kormány vezetője, minisztere, az országos rendőrfőkapitány, és természetesen aktív nyugdíjasunk, a Pro Urbe-díjas Gergényi Péter is főszereplője.

A jelentésből idéznék először, remélem, képviselőtársaim elolvasták ezt a jelentést. Azt gondolom, nagyon tanulságos 16 évvel a rendszerváltozás után, amikor a jelentés megállapítja, hogy a vidékről felvezényelt rendőri egységek, amikor elindultak a Köztársaság térről a Szabadság tér felé, akkor azért nem értek oda, mert eltévedtek Budapesten, nem volt, aki instruálja a rendőröket, hogy merre is van a Szabadság téri televízió-székház. Elmondhatjuk azt is, hogy a jelentés alapján a Rebisz összekötő tisztje nem talált a helyszínen BRFK-s parancsnokot, aki átvette volna a helyszín irányítását, megtagadta a helyszín irányításának átvételét. Nem volt válasz a Magyar Televízióban rekedt rendőrök rádióüzeneteire. A vezetők nem vállaltak felelősséget és irányítást azon az éjszakán sem, magukra hagyták a saját beosztottjaikat, magukra hagyták az állomány Magyar Televíziónál szolgálatot teljesítő tagjait. Arról nem is beszélve, hogy szakszerűtlen volt nemcsak az irányítás, a felszerelés, a vízágyú, a rendőri eszközök, amelyeket bevetettek, és ehhez jön még az a magára hagyatottság, amely a vízágyú kapcsán egyébként a televíziót nézők számára is egyértelműen kiderült.

Ennél sokkal pikánsabb már a jelentés utóélete, ami felelősséget nem állapít meg, sőt, a Pro Urbe-díjas aktív nyugdíjasunk kijelentette, neki, bár Budapest rendőrfőkapitánya, semmi köze nem volt a megtörtént eseményekhez. Sőt, azt mondta a köztelevízió élő adásában a magyar televíziónézők szemébe: bagatell dolog ez a jelentés, egy másik rendőrtábornok az ő helyére vágyik, és ez mondatja vele a sok rosszindulatot, ami a jelentésben megfogalmazódik.

Komolyan egy szappanopera erős fejezeteihez hasonlít, hogy két rendőrtábornok maffiaszerűen, klikkszellemben vetélkedik egymással és vitatkozik a magyar adófizetők közpénzén és azok figyelmétől kísérve.

Tehát a súlyos hibák megállapítása mellett azt szeretném megkérdezni államtitkár úrtól - nagyon sajnálom, hogy a miniszter úr nem vállalta a személyes választ, de úgy tudom, ön is egyetemi oktató, a Károli, ráadásul Református Egyetemen -, hogy mint egyetemi oktató akár ön, akár a miniszter úr hogyan tud a hallgatók szemébe nézni egy ilyen rendőrségi fölvetés után, egy ilyen rendőrségi munka után. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.)

Miért kompromittálták politikailag a rendőrséget, és mi a szakmai kérdésekre a válasz? Erre kérem a válaszát, államtitkár úr. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)