Felszólalás adatai

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A parlament általában hangos a politikai vitáktól. Ez természetes és helyes dolog, hiszen ez a dolga. Azonban néha elő kell vennünk olyan permanens társadalmi problémákat és nemzeti sorskérdéseket is, amelyek mellett nem mehetünk el, hiszen ezért találták ki a napirend előtti felszólalást. De ha ilyen kérdéssel foglalkozunk, akkor kell lenni egy társadalomképünknek, kell lenni - ha szabad így kifejezni - egy víziónknak a társadalomról, és ha ez megvan, akkor még valami szükséges: valljuk azt, hogy a társadalmat nemcsak elfogadni kell, hanem alakítani is. Furcsa módon egy liberális képviselő véleményével vág egybe most az enyém: az előbb hallottam, hogy a körülöttünk levő világot ne csak elfogadjuk, de alakítsuk. Ez érvényes a hazai társadalomra is.

Engedjék meg, hogy néhány mondatban az én társadalomképemet, azt a víziót felvázoljam, amiből minden javaslatomnak és javaslatunknak születni kell, és ha netán kormányon vagyunk, szerencsés helyzetben, akkor a döntéseinknek is erre kell visszamenni. Nos, ebben a társadalomképben két olyan vonás van, amit fontosnak tartok megjegyezni: az egyik a közösségek szerepe - közösségekre épülő társadalomban gondolkodunk -, a másik a normák szerepe, azoknak a normáknak, amik egyéni életünket rendezetté, talán boldoggá, társadalmi életünket pedig működőképessé teszik.

Az első ilyen közösség a család. Ott nő fel az ember egészséges felnőtté. Jól családban élni. Milyen jó lenne, ha a magyar társadalom minden tagja őszintén ki tudná ezt mondani: jó családban élni! Jó ott élni, amikor gyereket nevelünk, amikor kínlódunk a gyerekkel, amikor büszkék vagyunk rá, amikor leülünk a közös asztalhoz, amikor ünnepeljük egymást, és jó dolog kibékülni a családon belül. De mindenképpen feladata van az államnak, a kormányzatnak a családokkal kapcsolatban: egy jó családpolitikát kiépíteni, ami nem csupán családtámogatási rendszer, annál sokkal több, egy családbarát környezet kiépítése, és a társadalmi tudatban megjeleníteni azokat az értékeket, amik a család szempontjából fontosak. Kell hogy legyen mondanivalója a kormányzatnak a családról!

A másik közösség az egyházi közösség. A társadalom szempontjából az egyházi közösségeknél most nem az a fontos, hogy az ember transzcendentális igényeit kielégíti, hogy a bajában ott vigasztalást és segítséget talál. Az a fontos, hogy normákat ad, közvetít, és ez rendkívül fontos. Mit kell tennünk? Az egyházak szabad működését biztosítani, az egyházi intézmények diszkriminált helyzetét megváltoztatni.

És ott van a harmadik nagy közösség, a nemzet. Milyen jó érzés nekünk azt tudni, hogy nemcsak az individuum és nemcsak az emberiség, hanem közötte egy közösség van, amihez, ha tartozunk, egy csodálatos érzés, függetlenül attól, hogy vissza tudjuk-e vezetni őseinket Árpádig vagy István királyig. A magyarsághoz tartozás tudata, a nemzetegyesítés nagy feladata, a határon kívüli magyarok segítése mind beletartozik a nemzetpolitikába.

Ejtsünk néhány szót a normákról! De talán előtte még két kisebb közösségről: a civil szervezetek világa - ez a demokrácia biztosítéka, a civil szervezetek működését kell biztosítanunk, és komolyan venni a szavukat, odafigyelni rájuk nem csak a formailag -; és a helyi lakóközösség, a vidék Magyarországának építése. A vidéki iskolák nem csupán gazdaságossági szempontból ítélendők meg, hanem a közösségépítés szempontjából is.

De nézzük a normákat! Nem fog beleférni az időmbe, de egy-kettőt említek. Beszéljünk arról, hogy az élet tisztelete, a másik tulajdonának tisztelete, az emberi kapcsolatok védelme, az igazmondás, a munka becsülete, és ott van a legfontosabb, az igazságosság kérdése, nemcsak az osztó igazságosság, a szegények védelme, hanem ott van a részvételi igazságosság kérdése, és ez azt jelenti, hogy a közjóban való részvétel, a felnőtt társadalom megvalósítása és építése.

Mindez olyan fontos kérdés, ami végül is visszamegy arra a két alapvető vonásra, amit az előbb említettem: meg kell erősíteni a társadalom közösségeit, és a normák érvényességét helyre kell állítani. Egy igazmondó, egy tisztességes, dolgozó és az igazságot megvalósító társadalomra van szükségünk. Elő fogom én hozni még napirend előtti felszólalásokban ezt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Az időm lejárt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)