Felszólalás adatai

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Lelkiismeretesen végigüljük minden hétfőn ezt a talk show műsort, amikor most már hétről hétre arról beszélünk, beszélnek politikai pártok a parlamentben, hogy beszélgetnünk kellene arról, hogy valójában mit is jelent az együttműködés. Úgy ítélem meg, hogy túl sok már a szavakból, és még mindig nagyon kicsi a tettek mezeje.

(13.40)

Túl sok a szavakból, hiszen miközben az elmúlt hetekben a miniszterelnök úr az egyeztetés fontosságáról beszélt, bekerült elénk a kórházak átalakításával, megszüntetésével, átminősítésével kapcsolatban egy anyag, amit a sajtóból tudtunk meg; az önkormányzati testületek és vezetőik arról panaszkodnak, hogy még a jogalkotási törvény alapján sem tartják be a minimális egyeztetést a jogszabályok előkészülete kapcsán. Ugyanakkor a szavak ott is tetten érhetők, hogy ma például napirend előtti felszólalásban csupa olyan dolgot hallottunk, amelyek egyébként napok óta az újságokban, a politikai kommentárokban föllelhetők voltak.

Nem ül ma itt a parlamentben olyan képviselő, aki a Nyugat-Balkán fontosságát ne úgy ítélné meg, mint ahogy akár az ön, akár Navracsics Tibor felszólalásában megfogalmazódott. Mindannyiunk számára egyértelmű az Európai Unió bővítése, és soha egy percig meg nem kérdőjeleztük, mi több, kezdeményezői voltunk annak, hogy Horvátország minél hamarabb csatlakozzon az Európai Unióhoz.

Nos, tisztelt miniszterelnök úr, a Házszabálynak van egy olyan szakasza, amelyik lehetőséget biztosít ugyan minden héten a miniszterelnöknek a felszólalásra, egyetlenegy kritériumot fogalmaz meg: rendkívüli ügyben. Rendkívüli ügy pedig azt jelentené, hogy vagy a körülményekben van valami rendkívüli - bár itt szeretném zárójelben megjegyezni, talán jó lett volna a balkáni egyeztetés előtt idehozni ezt a témát, és adott esetben, ha új kérdést és új megvilágítást szeretett volna ebben miniszterelnök úr, mindannyian partnerek lettünk volna -, azonban, ha nem a körülményekben van valami rendkívüliség, akkor a reagálásban kellene megtalálni ezt a rendkívüliséget. Én inkább hangos gondolkodásnak tekintem azt a műfajt, amivel hétről hétre itt a parlamentben napirend előtti felszólalás címén foglalkozunk.

Az az egyeztetési folyamat, amire a miniszterelnök úr javaslatot tett itt az imént, elhangzott múlt héten talán pénteken vagy szombaton, de úgy tudom, minden európai képviselő és minden csoport is válaszolt már arra, hogy ki milyen módon fogadja el az ön meghívását. Ugyanakkor az önkormányzati fórummal kapcsolatos javaslatai mind-mind olyan javaslatok, amelyekhez most már csak sok sikert szeretnénk kívánni, sok-sok munkát meg szervezést mögé, nem pedig parlamenti szavakat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a műfaj, hogy belekezdünk valamibe, legyen ez az Európai Unió bővítése vagy jövője, külpolitikai vitanap kérdésére tartozna. Ugyanígy aktuális és itt kopog a házunk táján a NATO bővítése és ennek a fontossága. De ez a műfaj itt napirend előtti felszólalásban - ön húsz percet beszél, mi beszélünk általában és maximum öt percet ebben a kérdésben - sem szakmailag, sem politikailag nem alkalmas arra, hogy egyes kérdésekben megnyugtató módon tudjunk az ön javaslatának megfelelően véleményt cserélni.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)