Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm szépen a szót és a lehetőséget. Az a helyzet, hogy nem először és nem utoljára fogok erről a problémáról beszélni, ugyanis több írásbeli kérdésben és egyéb módon kérdeztem a kormányt, hogy mit tesz a speciális nevelésű igényű, azon belül az autizmus spektrumzavarral élő gyermekekért, és mindig azt a választ adja általában Rétvári államtitkár úr, de ez ilyen dinamikusan változik, hogy az állam kiemelt figyelmet fordít az autisták támogatására és a szükséges szolgáltatások biztosítására. Mi úgy láttuk, hogy ez valójában Magyarországon nem így van, a családok évében ezeket a családokat egyáltalán nem támogatják. Ezért az LMP elindított egy jogsegély-szolgáltatást, amiben anonim módon vagy névvel magyar állampolgárok, autista gyerekeket nevelő családanyák, családapák be szoktak küldeni olyan észrevételeket, történeteket, amely megmutatják azt, hogy nekik milyen problémájuk van. Ugye az, amit jogszabályi szinten is lehetne változtatni, és ami ennek a Háznak a feladata lenne például, az az, hogy a sajátos nevelési igényű, illetve az autizmus spektrumzavarral élő gyermekek nevelése sok óvodában, illetve iskolában benne van az alapító okiratban. Erre, hogy milyen feltételeknek kell megfelelni, hogy az alapító okiratba egy ilyen bekerülhessen, semmilyen törvényi előírás nincsen.

(18.00)

Tehát fogom magam, beleírom, azt’ ott van; ez tipikusan egy olyan dolog, amit törvényileg lehetne szabályozni. Elmondanék pár példát emberekről, akik életében ez konkrét problémát jelent, ahol a szabályozási környezetet, ami kapcsán amúgy én fogok módosító indítvánnyal élni ebben a tekintetben, nem oldotta meg a mai napig a kormány.

Például egy nyugat-magyarországi megyei jogú városban 3,5 éves autista gyermeket nevelő nő. 3 évesen kötelező óvodáztatás van. Van a helyi óvoda, ahol ez nem volt benne az alapító okiratban; onnan kapott egy elutasító határozatot. 30 kilométerre volt egy speciális óvoda, ahol megvolt a feltétel, és benne volt az alapító okiratban. Onnan kapott egy elutasító határozatot, mert 3 éves várólista van arra, hogy a gyermekét 30 kilométerre el tudja küldeni. Addigra már iskolásnak kéne lennie. Ráadásul az eggyel közelebbi óvodából, ahol meg az alapító okiratban szerepel, szintén elutasító határozatot kapott azért, mert bár szerepelt az alapító okiratban, létszámhiányra hivatkozva nem tudták megoldani azt, hogy legyen egy külön terem, ahol ezt a gyermeket lehessen speciálisan fejleszteni, és nem volt gyógypedagógus.

Tehát úgy írták ezt bele az alapító okiratba ebben a nyugat-magyarországi óvodában, hogy nem voltak meg a feltételek. Ezért ez a gyermek jegyzői engedéllyel nem vesz részt az óvodai oktatásban. Annyit tud az állam állni, hogy heti két korai fejlesztést fizet ennek a családnak. Jó, hogy ezt fizeti, de ez nem oldja meg azt a problémát, hogy egy autizmus spektrumzavarral élő gyermeket is szocializálni kell az óvodában. Igenis jót tesz neki, ha az óvodai oktatásban részt tud venni speciális módon, és nem tette meg.

Mondok még egy példát, ez szintén egy vidéki, 10 ezer fő fölötti városban volt. Itt is pont 3,5 éves volt a gyermek. Ebben az időben az óvodai oktatás az, ami a legnagyobb problémát okozza. Itt pedig az volt, hogy itt is két elutasító határozatot kaptak, de utána a jegyzői hivatal, arra hivatkozva, hogy ők nem tudják, hogy ilyenkor mit kell tenni, és ez nincs törvényileg szabályozva, nem hagyta meg nekik a halasztást. Itt kiment a gyermekvédelem, és mintha a szülő itt valami problémát követett volna el azzal, hogy nem tudta óvodába adni a gyermekét, ezért megpróbálta őket megbírságolni.

Utána ez a családanya sikerrel eljárt, hogy ez a bírság ne érvényesüljön, de akkor is, önmagában az, hogy még egy ilyen adminisztratív tortúrának is kitesznek egy embert, amikor önhibáján kívül, azért, mert az állam nem látja el a feladatát, nem tudja az autista gyermekét óvodába adni, egészen felháborító.

És akkor mondok még egy konkrét példát Dabasról. Itt már 5,5 éves a gyermek. Két éve nem tudja az anyuka elhelyezni óvodába a gyermekét. Itt az történt, hogy felvették a dabasi óvodába, ahol az alapító okiratban szintén benne van az, hogy autizmussal élő gyermeket tudnak fogadni, és két hét múlva kirúgták az óvodából a gyermeket, arra hivatkozva, hogy nem tudják semmilyen módon nyújtani a speciális szolgáltatásokat. Ez nem jelent törvénysértést ma Magyarországon, mivel nem lehet pontosan tudni, hogy az alapító okiratba ezt egy óvoda mi alapján írhatja be.

Utána Ceglédre eltanácsolta végül a jegyzői hivatal. A Dabas-Cegléd közötti megközelíthetőség nem jó. Ez egy kifejezetten szegény magyar család, nincsen autójuk, és tömegközlekedéssel egy autizmussal élő gyermek eleve sokkal nehezebben tud utazni. Ráadásul nem tudják rendesen szállítani ebbe a ceglédi óvodába, mert például az anyának ez annyi kiesést jelentene a munkavégzésből, tehát nem tudna elmenni dolgozni, át kéne menni ápolási díjra, ami meg a kormány miatt jelenleg 47 ezer forint. Tehát itt azért van egy elég komplex probléma, amit mind az ápolási díjjal, mind pedig az óvodáztatással kéne tudni javítani.

Az LMP jogsegélyt fog nyújtani, és én arra szeretném az üres kormányzati padsorokat, hogy ezzel a témával foglalkozzanak.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok padsoraiból.  Dr. Varga-Damm Andrea a kormánypárti padsorokban egymás mellett helyet foglaló Bartos Mónika és Ovádi Péter felé mutatva: Mónika és Péter nem is számít?)