Felszólalás adatai

BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon fontos reformlépéseket kezdtünk el ma tárgyalni ebben az egészségügyről szóló törvénycsomagban. Ahogy azt az előttem szólók is érintették, ennek a csomagnak a lakosságot legközvetlenebbül érintő, talán legjelentősebb eleme a vizitdíj bevezetése, ami Magyarországon nem volt gyakorlat. De legalább ilyen fontos szerintem a várólista kérdésének szabályozása, és harmadsorban majd szeretnék én is néhány szót említeni a művi meddővé tétellel kapcsolatos szabályozásról.

Nézzük először is azokat az érveket, amelyek a vizitdíj mellett szólnak. Elhangzott, az általános indoklásban is szerepel az az érv, hogy nagyon magas, indokolatlanul magas az orvos-beteg találkozók száma, nemzetközi összehasonlításban is nagyon magas Magyarországon. Elhangzik az a érv, hogy fenntartja az ingyenesség hamis érzetét, ha vizitdíj nélkül bármikor bekopogtathatunk az orvoshoz. Az egészségügyi szolgáltatás nincs ingyen. Előttem miniszter úr nagyon pontosan felidézte, felemlítette, hogy legalább kétszer fizetünk érte. Fizetünk akkor, amikor kötelező biztosítást fizetünk, és többnyire fizetünk akkor, amikor hálapénzt adunk az orvosnak, aminek Magyarországon rendkívül kiterjedt gyakorlata van. Az Unió tagállama vagyunk, tudnunk kell, fontos tudnunk, hogy az Unió országainak kétharmadában van, működik vizitdíj.

(11.20)

Az előterjesztő, illetve a kormány azt reméli a vizitdíj bevezetésétől, hogy költségtudatosabb szolgáltatásvásárlói magatartást eredményez ennek a bevezetése. Én úgy gondolom, hogy a vizitdíj bevezetése, ami ellen nagyon sok ellenérv is felhozható, egy nagyon fontos szemléletváltást jelent majd Magyarországon.

Mielőtt erről a szemléletváltásról beszélek, szeretnék szólni arról is, hogy tipikusan milyen érvek hozhatók fel a vizitdíj bevezetése ellen. Mert azt gondolom, hogy nagyon helytelen lenne egy mozdulattal lesöpörni ezeket az érveket az asztalról. Gondolom ezt azért is, mert ezek az érvek engem is nagyon komolyan foglalkoztatnak régóta, és amikor egy korábbi parlamenti ciklusban én magam még nem támogattam a vizitdíj bevezetését, akkor bennem is ezek az érvek voltak erősebbek.

Ezeket legklasszikusabban igazából úgy lehet kifejezni, hogy van egy aggodalom amiatt, hogy az indokolt orvoshoz fordulást, az indokolt orvos-igénybevételt, szolgáltatás-igénybevételt is elnehezíti, ellehetetleníti, különösen a szegényebb, kis jövedelemből élő emberek körében. Kérdés, hogy mit tudunk tenni, hogy ez a következmény ne álljon elő; hogy ez a javaslat megfelel-e annak a követelménynek, hogy kezelje ezeket a típusú aggodalmakat, hogy ne álljon elő az a helyzet, hogy valóban kevesebb panasszal, kezdeti panaszokkal inkább nem mennek el az emberek az orvoshoz, mert rosszul állnak anyagilag.

Az egyik, amivel kísérletezik ez a törvény, az a mentességek körének a meghatározása. Én nagyon fontosnak tartanám, hogy legyenek olyan jól meghatározható szociológiai csoportok, amelyek mentesülnek a vizitdíj fizetése alól, egyszerűen azért, mert kétségkívül annyira rossz anyagi állapotban élnek, hogy nem tudják, még ezt a mértéket sem tudják fizetni.

A törvényjavaslat jelenleg azt fogalmazza meg, hogy a gyermekek, a 6 év alatti gyermekek köre mentesül a vizitdíj befizetése alól. Jó néhány képviselőtársammal együtt szeretnénk elérni, hogy ez az életkori határ a gyermekekre nézve magasabb legyen, tolódjon ki, mondjuk, a tanköteles kor időszakáig.

A törvényjavaslat megfogalmaz jó néhány egészségügyi szolgáltatást, amelyekért helyből nem kell fizetni. Foglalkozik azzal, hogy mi az úgynevezett alapcsomag és mi a biztosítási csomag. Ilyen módon a járványügyi szolgáltatásokkal kapcsolatosan, az életmentéssel kapcsolatosan, illetve általában a mentéssel kapcsolatban nem jelenik meg a vizitdíj.

De ezen túlmenően is, a törvény egy későbbi passzusában 13 pontban fogalmazza meg azokat a szolgáltatási területeket, ahol a fizetési kötelezettséget nem a szolgáltatást igénybe vevőre, hanem a költségvetésre hárítja. Én az egészségügynek ezeket a területeit is rettenő fontosnak tartom, valószínűleg azért is kerül ez ilyen állami finanszírozási feladatkörbe, mint ahogy, leszögezem, eddig is ott volt. Ilyen a család- és nővédelmi gondozással kapcsolatos, a terhesgondozással kapcsolatos tevékenységi kör, és még jó néhány más, a halottak vizsgálatával kapcsolatos szolgáltatás s a többi.

Kérdés, hogy szociális csoportok meghatározása mentén lehet-e további köröket megrajzolni, amelyek teljesen mentesülnek a vizitdíj fizetése alól. E tekintetben a kormány, illetve az egészségügyi tárca nagyon eltökéltnek tűnik abban, hogy ilyen típusú kapukat nem nyit, mert azt gondolja, hogy ezeken keresztül nagyon felhígulna a vizitdíj kötelezettsége alóli felmentettek köre, nagyon kevesen maradnának végül is, akik vizitdíj fizetésére kötelezettek.

Ehelyett a javaslat megfogalmaz egy különbségtételt a vizitdíj mértékének, a vizitdíj nagyságrendjének kifejezésében. Tudjuk, hogy külön jogszabály, egészen pontosan: tárcarendelet fogalmazza meg ezeket a mértékeket. Míg 300 forintos vizitdíjra számíthatnak azok, akik általában igénybe veszik az egészségügyi szolgáltatást, addig a szociálisan rászorultak köre ennek a mértéknek csak mintegy egyharmadát fizetné, tehát egy ilyen kedvezményezetti kör került eltervezésre.

Nagyon fontosnak tartom a javaslatnak azt az elemét, hogy plafont is megfogalmaz, hogy miközben a háziorvosi, szakorvosi ellátás igénybevételekor 300 forintot fizetnie kell a betegnek, aközben van egy 20 látogatásra méretezett nagyságrend, ami felett már a plafon elkezd működni. Tehát éves szinten legfeljebb 6 ezer forint az, amit háziorvosi ellátás igénybevétele miatt valakinek pluszban, ha tetszik, önrészként fizetnie kellene a jövőben.

Ugyanez vonatkozik a járóbeteg-szakellátásra, illetve a fekvőbeteg-szakellátásra bevezetett napidíjra nézve. Amikor a bevezetőben azt említettem, hogy az én véleményem szerint egy korszakos jelentőségű szemléletváltást eredményez ez a törvény, ezt azért érzem úgy, mert ez látványosan felszámolja Magyarországon az egészségügyi ellátás ingyenességének hamis látszatát.

Engedjék meg, hogy a biztosítási rendszerből vett hasonlattal próbáljam meg érzékeltetni azt a szándékot, amit gyakorlatilag szimbolikusan a vizitdíj bevezetése jelent. Önök közül nyilván sokan - nyilván a tévénézők közül is - gépkocsi-tulajdonosok. Nagyon sok gépkocsi-tulajdonos fizeti a cascót, megosztva a baleset kockázatának terhét a biztosítóval. Ma Magyarországon mindenki számára természetes, hogy ha egy ilyen várható kockázatra cascót fizet (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: A beteg nem gépkocsi!), akkor önrészt is kell vállalnia; önrészt, elsősorban azért, mert kinek-kinek a saját felelőssége is megvan abban, hogy bekövetkezik-e valamilyen káresemény vagy nem. Azt gondolom, hogy ilyen típusú szemléletváltást, egy felelősségteljesebb egészség-magatartást indít el a vizitdíj bevezetése. (Babák Mihály folyamatosan közbeszól.)

(11.30)

További nagyon fontos új elemnek tartom a törvényjavaslatban az úgynevezett elszámolási nyilatkozat adásának kötelezettségét.

Az elszámolási nyilatkozatban pontosan látni fogja a szolgáltatás igénybe vevője, hogy az az ellátás, beavatkozás, amit ő megkapott, az mi volt. Látni fogja az úgynevezett kódját, látni fogja az elszámolási nyilatkozatban annak az értékét, azt, hogy mekkora összeggel támogatja ezt a beavatkozást a társadalombiztosítás, és ehhez képest adott esetben mekkora önrészt kell neki magának fizetni a beavatkozásért.

Tisztelt Képviselőtársaim! Felmerül a kérdés, hogy vajon a szabad orvosválasztást nem fékezi, akadályozza, nem szünteti-e meg az a szabályozás, ami most a kezünkben van. Azt gondolom, hogy a szabad orvosválasztással kapcsolatban korlátokat állít ez a javaslat. Korlátokat állít akkor, amikor igazán csak a lakóhely területi illetékességi körében, például fekvőbeteg-szolgáltatás igénybevételével kapcsolatban területileg illetékes körben lehet plusz emeltdíjas vagy az önrész vállalása nélküli ellátásra igényt tartani. Jó dolognak tartom, hogy a javaslat nem egy kórházban határozza meg ezt a kötelező területi illetékességet, hanem a lakóhely szerinti környezetben legalább három kórház közül választhat az illető. Mint ahogy továbbra is életben marad a szabad orvosválasztás szakorvosok vonatkozásában is, de ha nem a területileg illetékes szakellátóban akarja az ember az orvosát megválasztani, akkor ott pluszfizetési kötelezettség valóban keletkezik.

Ami a várólistát illeti, azzal kapcsolatban abból arra szeretném emlékeztetni magunkat, hogy tulajdonképpen várólista eddig is volt, előjegyzésnek hívták. A kapacitások korlátosak voltak, következésképpen várakozni kellett egy-egy beavatkozásra többet-kevesebbet. Ami most ebben a szabályozásban új és valóban radikálisan új, az a várólistának az átláthatóvá tétele. Abból a követelményből indult ki a jogalkotó, az előterjesztés készítői, hogy ne lehessen például plusz hálapénz mozgatásával soronkívüliséget megvásárolni. Én ezt egy nagyon tisztességes törekvésnek tartom, beleértve, hogy lehet, hogy korrigálni kellene a pontos szabályozáson. Lehet, hogy tényleg nagyon nagy adminisztrációs terhet jelent, hogy a beteg maga postai úton jelszót választva gondoskodjon az anonimitásról. De ezeket a szabályokat visszatérően az adatvédelmi biztos követelményeinek megfelelően kell tudni megalkotni. Ha vannak jó javaslatok, biztos vagyok benne, hogy a tárca nyitott lesz ezeknek a befogadására. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.)

Végezetül néhány szót szeretnék szólni a művi meddővé tétel újraszabályozásával kapcsolatban, mert én is nagyon fontosnak tartom ezt a kérdést, és azok közé tartozom, akik őszintén sajnálják, hogy az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte azt a szabályozást, amit az egészségügyi törvény még '97-ben megfogalmazott, ami 35 éves korhatárt írt elő, és három gyermek megszületése után tette lehetővé a művi meddővé tételt. Azt gondolom, hogy az elmúlt 9 vagy 10 év bizonyította, hogy ez a szabályozás működött, jól működött, és rettentően sajnálom, hogy a döntés miatt előállt az a kényszerhelyzet, hogy újra kell szabályoznunk.

Felmerül a kérdés, hogy ha 35 év az Alkotmánybíróság értékelése szerint önkényes időpont, ki tudunk-e találni bármilyen más korhatárt, amire ez az úgymond önkényesség, ennek a vádja nem süthető rá. Én attól tartok, hogy nem. Következésképp állt elő sok, hosszú vita után az a helyzet, hogy a nagykorúság időpontja került bele a törvénybe. Többen előttem már szóltak arról, hogy miért tartják ezt rettentően aggasztónak. Előttem a fideszes szónok figyelmeztetett bennünket, hogy itt egy visszafordíthatatlan és életre szóló döntést kell vállalnia a nőnek - egyébként férfiakról is szó van -, ha ezt felelőtlenül, fiatalon meghozza.

Én megfordítanám a kérdést, és azt kérdezem magamtól, magunktól: mihez kell nagyobb felelősség, a gyermek vállalásához vagy a gyermek nem vállalásához? Én biztos vagyok benne, hogy egy gyermek vállalásához nagyobb felelősség kell, mint az elutasításához. Tehát ha egy felnőtt, nagykorú nő, még ha csak 18 éves is, meghozhatja azt a döntést, hogy vállal gyermeket, és természetesen meghozhatja, ami döntés egész életre szóló döntés, akkor talán az önrendelkezési jogát nem kellene abban korlátozni, hogy egy kisebb felelősséggel járó döntést, hogy tudniillik nem akar gyermeket, ellehetetlenítsünk.

Én azt tartottam nagyon fontosnak az újraszabályozásban, hogy legyenek benne a törvényben azok a fékek, azok a garanciák, amik kellő mennyiségű információval ellátják azt, aki ezt a beavatkozást igényelné. Legyen benne kellő idő kiérlelni ezt a döntést, és azt gondolom a magam részéről, hogy a kétszer 6 hónapos, illetve kétszer 3 hónapos periódussal ezt a problémát végül is megnyugtatóan kezelte a törvény előterjesztője. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm a figyelmet. A szabad demokraták támogatják a javaslatot abban a reményben, hogy módosító indítványokkal tovább lehet javítani, csiszolni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)