Felszólalás adatai

DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Kedves Államtitkár Asszony! Azt hiszem, ebben a témában, amelyről most reggel óta nagyon komolyan eszmét cserélünk, abból szeretnék kiindulni, hogy a magam számára feltétlenül és elfogultan követendő gondolkodásmód, hogy ezt a témát közfelelősen és közkötelességgel szeretném tárgyalni és hozzászólni ehhez.

Kétségtelen, hogy azt az alapvető célt is szeretném a magam számára is és mindannyiunk számára érvényesíteni, legalábbis elmondani, amit több mint kétszáz évvel ezelőtt Van Borehaave holland orvos fogalmazott meg, hogy mi is a cél: "Fenntartani a test töretlen egészségét, a szellem állandó élénkségét és nyugalmát, és megőrizni ezt a késő öregkorig, amikor a test és lélek békében elválik egymástól."

Amikor erről a tervezetről, amely a témánknak a tárgya, szólok és gondolkozunk, akkor nekem is szöget ütött a fejembe az a megfogalmazás, ami ennek a napirendi pontnak mindjárt a címében van, hogy egyes - hangsúlyozom -, az egészségügyet érintő törvényeknek - érintő törvényeknek, tehát egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek - az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. És akkor hirtelenjében azon gondolkoztam, hol van a reform, tehát melyik reformról van szó: nemzeti fejlesztési terv többszöri kivitelben, egyéb valamiféle reformról vagy egy majdani reformtörekvéssel összekapcsolt programhoz szeretnénk ezeknek a bizonyos, egészségügyet érintő törvényeknek a megbeszéléséből származó rezüméket kapcsolni? Ez számomra így, megmondom egészen őszintén, 55 évi orvoslási vagy orvostan-hallgatói gyakorlatom tapasztalata alapján kevésbé értelmezhető.

A másik rendkívül fontos érzés és megállapításom, hogy úgy tűnik, ha mégis valamiféle törvény lenne ebből a bizonyos - nevezzük így - salátatörvényből vagy csomagból, vagy csomagokból, akkor Thomas Mann-nak az a megállapítása jut eszembe, amit A törvény című könyvében írt: a törvény azért van, hogy áthágják. Ez a tervezet az eddig felsorolt szempontok szerint is jellegzetességeivel kiváltja, indukálja, majdnem hogy kikényszeríti azt, hogy a jövőben - a megvalósíthatóságok számba vetése mellett a vágyak, képességek és lehetőségek közötti diszharmóniája miatt - elképzelhetően nagyon kemény ilyen magatartást fog kiváltani, amit Thomas Mann mondott, hogy a törvény azért van, hogy áthágják.

Megítélésem szerint három lehetőséget látok. Az egyik lehetőség az, hogy visszavonni ezt a törvénytervezetet. A másik lehetőség az, hogy módosítani ezt a törvénytervezetet bizonyos kritériumok, bizonyos szempontok, bizonyos követelmények, bizonyos jövőkép és jelenkép összeegyeztetése érdekében. A harmadik lehetőség, hogy elfogadni úgy, ahogy van. Kétségtelen, ebben itt, a parlamenti patkóban is, a közvéleményben is, a szakmákban is, a szakmapolitikai intézményekben és szakemberekben is nagy különbségek vannak. Magam azt mondom, hogy ezt a törvénytervezetet bárcsak kezdhetnénk elölről, bárcsak meg lehetne oldani azokat a problémákat, amelyek ebben foglaltatnak, és nem látom, nem érzékelem a garanciáját sem igazán. A jó szándékot feltételezem, feltételezem azt, hogy jót akarunk, de nem látom a garanciákat, a módszereket, az előtanulmányokat, a modelleket, az átvett módszereknek és vizsgálatoknak - más szociokultúrákból, más társadalmi, gazdasági viszonyok közül átvett módszereknek - az adaptálási próbálkozását és annak a rezüméjét, annak a summáját, megbeszélését szakmai, szakmapolitikai fórumokon, és annak a bekapcsolását ebbe.

Nagyon gyorsítottnak érzem, nagyon sietősnek érzem ezt az egészet, és mindezzel együtt, amit elmondtam, a magam részéről sem látom arra alkalmasnak, hogy ezt elfogadhassuk. Nem lenne baj, ha nem fogadnánk el, óriási lehetőségek lennének egy olyan konstruktív együttműködéssel kialakított, szakmailag, emberileg, humánusan és főleg az életvédelmet és az emberközpontúságot minden oldalról biztosító, támogató és elősegítő törvénynek a kialakítására.

A rendszerszemlélet nélkül, amiről holisztikaként Schvarcz képviselőtársam szólt - nem holisztikának mondanám, inkább rendszerszemléletnek -, rendszerzavart megoldani nem lehet, rendszerzavar sokaságát pedig elemzéssel tudjuk megfogalmazni. Feltétlenül szükségesnek látom ezt a közfelelősséget a paradigmaváltó mai világban a régi fogalmak felülvizsgálatával megközelíteni, és meg kell próbálni valóban új fogalmak kialakításával kapcsolni. A magyar valóságot nem látjuk pillanatnyilag. Ennek a törvénytervezetnek feltétlenül figyelmet kellene fordítania arra a tapasztalásra, mérésekre, ellenőrzött mérésekre és adatokra is - nemcsak makroszociális, nemcsak makrogazdasági adatokra, hanem a konkrét szakmaiságot jelentő, egészségügyi vonatkozású, morbiditási, mortalitási viszonyokon túli tapasztalásokra -, hogy most ma Magyarországon hol, mikor milyen jó megoldások, rossz megoldások vannak, ezek között milyen átjárhatóságok, milyen lehetőségek vannak, hogy ebből tapasztalatokat merítsünk a következőkre.

Nyilvánvalóan az egészségügy össztársadalmi ügy, ezt mindannyian tudjuk, és azt is nagyon jól tudjuk, hogy ebben az egész össztársadalmi ügyben az idősödés folyamatai és az időskérdés mindenképpen demográfiailag szükségszerűen meghatározó kérdés.

(17.00)

Ebben tudomásul kell vennünk, hogy 20 százalék a 60 évesnél idősebbek, és én a nyugdíjasréteget hozzákapcsolhatom, de nem így értelmezném, hanem úgy értelmezném, hogy konkrétan a gerontológia, geriátria szakmaiságának, szakspecialitásának érvényesítését meg kell teremtenünk. Ennek a szemlélete és ennek a gyakorlata pedig azon múlik, hogy vajon az idősödésről mit tudunk, hogyan alkalmazzuk az idősödést. Az idősödés normál és kóros folyamatoknak, az egymás mellett és egymással kapcsolódó folyamatai időbeni változásainak az összessége. Ez egyedre szabott, nem lehet általánosítani és homogenizálni, és nem lehet azt mondani, hogy az idős népesség ilyen és ilyen korcsoportjai besorolhatók egy karanténba vagy besorolhatók egy nosologiai rendszeren belül egy finanszírozási kategóriarendszerbe. Nem lehet!

Ezért is nagyon fontos a szociális és az egészségügyi kérdések régen vitatott finanszírozási és alkalmazási lehetőségeinek a szemrevétele. Mindig elmondjuk, mindig elmondom sok év óta, hogy az idősödés egyszerre egészségügyi és egyszerre szociális kérdés. A kettőnek mindig az egyedre szabottan kell tudni megjelenni. Ennek a finanszírozásban is meg kell jelenni, ezért gondoltuk és gondoltam azt, hogy nagyon fontos lenne akár a költségvetésben is - ahogy ezt már mondtam többször -, igenis, egy geriátriai és szociál-egészségügyi kasszát nyitni vagy egy alfejezetet, és ezen keresztül kell megpróbálni, ez akár egy külön foundot is jelenthet. Mindenképpen szükséges azonban itt a nosologiai rendszereket is úgy értelmezni és úgy alkalmazni - s hol vannak a mi szakmai kollégiumaink? Hol vannak a szakmai tanácsadásaink szellemi tőkéjéből származó következtetések ennek a törvénytervezetnek a kidolgozásánál? Hol van a Magyar Tudományos Akadémiának felkért tudományos elemzéseiből származó tőkealap? Hol vannak a szakmai kollégiumok koordináltságából származó dolgok? Elmulasztottuk! Nagyon fontos pedig, enélkül nem lehet és nem tudunk a jövőben bármilyen egészségügyi törvénytervezetet vagy módosítást kialakítani.

Megítélésem szerint megvan a lehetősége annak, hogy ezt újragondolva, ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) most ne fogadjuk el.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)