Felszólalás adatai

KÉKKŐI ZOLTÁN (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap elkezdett napirend utáni felszólalásomat szeretném folytatni a szociológia témaköréből.

A fizikai adottságok felmérésén kívül a szociológiához kapcsolódóan a szellemiség elnyomorodását is fel kell dolgoznunk, olyan szintre emelve, amelyikből minden nemzedék megtudhatja azt az igazságot, amiről a szellemi terror miatt még legszűkebb környezetében sem szerezhetett tudomást. Természetes, hogy mindezekkel kapcsolatban fel lehet használni olyan statisztikai adatokat, amelyek megfelelő összehasonlítás szintjén érzékeltetik az adott időszak valóságát. Tehát jellemző lehet egy időszakra az abban az időben szokásos napszám vagy napi kereset, amely megmutatja, hogy azon hány kiló kenyeret, hány liter tejet, mennyi cukrot, zsírt lehetett venni. Így marad számomra is különböző visszaemlékezésekből konkrét számként, hogy az ötvenes években az állami gazdaságokban 15 forintos napszámot fizettek, amin, ha a 3 forintos kenyeret számítjuk, csupán öt kilót lehetett venni.

Ebben a vonatkozásban összehasonlítást tehetünk az akkori lakosság "luxusigényét" kielégítő cukrászdai készítményekkel kapcsolatban is. Az emlékezés hitele szerint egy mignon 4 fillérbe került, míg egy krémest 8 fillérért adtak, a fagylalt gömbje pedig 5 fillér volt. Ha ezt viszonyítjuk a gyengének mondott 1 pengős napszámhoz, láthatjuk, hogy azon 25 darab mignont vagy 12,5 krémest, esetleg 20 gömb fagylaltot lehetett venni. Mindezt csak annak szemléltetésére mondom, hogy világossá váljék, hányféle összehasonlítási alap adódik így utólag is, amikor bizonyos adatokhoz csak statisztikai kimutatások alapján juthatunk hozzá, viszont feltétlenül tekintetbe kell vennünk - ha nem is dokumentumként - a szájhagyományok által megőrzött adatokat.

Ezek a bemutatott számok az emlékezet hitelességértékével fogadhatók el, de megmaradt az idősek gondolatvilágában. Ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy a szájhagyomány sokszor tovább él, mint amit a könyvekben vagy a sajtóorgánumokban leírtak. Ha csak a napszámon vásárolható kenyér mennyiségét hasonlítjuk össze, abból is kitűnik, hogy az 1945 utáni helyzet valóban cifrább nyomorúságot takart, mint amit Trianon hozott a két világháború között.

Nagyobb volumenű összehasonlítási alapot nyújthat az úgynevezett agrárolló, amely a józan paraszti ész szerint akkor volt jó, ha egy mázsa búzáért egy pár csizmát lehetett kapni, ami jelzés értékű volt a mezőgazdasági és ipari termékek egymáshoz való viszonyára.

Statisztikailag még a szocializmus idejében is időnként közölték azt a létminimumot, ami egy személyre számítva az éhhalál ellen megvédett. Ezt az adatot is fel lehet használni. Nagyon jól emlékszem, a hatvanas években a statisztika 800 forintban állapította meg ezt a létminimumot. Mi öten voltunk otthon testvérek, a szüleim mindketten dolgoztak, de ha a család összkeresetét elosztottuk az eltartandó létszámmal, egy főre 260 forint jutott. Sokan kérdezhetik, miért nem haltunk éhen. A magyarázat családunkkal és igen sok családdal kapcsolatban az, hogy édesanyánk testvérbátyja Ausztráliába sodródott ki a háborús események során, ahonnan nagy szeretettel küldött segélyeinek köszönhető, hogy ha nehezen is, de fennmaradt a családunk, és a fenekünk nem lógott ki a nadrágból. Ez is olyan tény, ami feltétlenül feldolgozásra vár, hiszen az eltelt 45 év időszakára jellemző volt. Nagyon érdekes adat az is, hogy amikor 1952-ben a húgom negyedik gyerekként megszületett, édesapám a szakszervezettől 27 forint 56 fillért kapott segélyként, tehát még két napszámnak sem felelt meg ez az összeg. Ugyanakkor érdemes megjegyezni azt is, hogy a szüleim még három gyerek után sem kaptak családi pótlékot.

Az előbbiekben elmondottak szintén lényeges részei lehetnek annak a szociológiának, amely feldolgozza a szocializmus 45 éves, hazánkra vonatkozó történetét. A tisztelt Ház és ezen keresztül a nemzet nyilvánossága előtt hívom fel a figyelmet arra a nagy munkára, amely előttünk áll, és amely hivatva van, hogy azt az időszakot a valóság szintjén mutassa be, amelyről a jelenleg élő generációk nagy részének hamis fogalmuk van, és így visszakívánják azt.

Köszönöm a figyelmet.