Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A minap levelet kaptunk egy felháborodott állampolgártól, aki megelégelte a kormány által folytatott politikát. A levelet egy Fidesz-szavazó írta, akit önök elárultak és magára hagytak. Jöjjön hát a szembesítés, jöjjön hát néhány idézet ebből a nagyon hosszúra kiterjedő, kézzel írt levélből!

„Én csupán egy közmunkás vagyok, nem vagyok fontos személy. Minden párt azt hirdeti, a választó a legfontosabb neki. Arra kérem önöket, ha engem is magyar polgárnak tartanak, szakítsanak időt erre a levélre. Választóként fogom elmondani a véleményem a hatalomról, az Orbán-kormányról és a klientúrájáról, élve a szabad szólás és véleménynyilvánítás szabadságával. Nem tetszik nekem, amit a kormány művel 2010 óta, mióta hatalomra kerültek. Orbán mindig arra hivatkozott, hogy a nép a kétharmaddal neki mindenre felhatalmazást adott. Senki sem adott neki felhatalmazást arra, hogy lopjanak, raboljanak, a saját zsebüket, a klientúra zsebét tömjék pénzzel. Maffiaállamként működteti Magyarországot. Míg a szegényektől a kenyeret vették el, a kenyérrevalót, saját magukat elképesztő vagyonokkal jutalmazták meg.”

A levélíró ezek után felsorolja azokat a felháborító ügyeket, amelyek a kormány elmúlt, közel hét esztendejét jellemzi, és nemcsak minket, hanem a választókat is felháborítja. Arra jó példa az, hogy a levél írója a miniszterelnökről ekképpen nyilatkozik:

„Egy olyan országban ‑ idézem ‑, ahol tisztelik a demokrácia szabályait, a miniszterelnök államtitkár sem lehetne. Én a rendszerváltáskor nem egy ilyen keresztapa-demokráciát akartam, ahol egy sérthetetlen klánnak büntetlenül lehet csinálni min­dent, míg az egyszerű választót a legkisebb sza­bálysértésért megbüntetik. Én nem így képzeltem el ezt a rendet, ahogy a miniszterelnök most csinálja. Én úgy képzeltem el, ahogy ez például Svédországban van. Egy normális demokráciában vagyonosodási vizsgálatot indítanak, és ügyészségi eljárást azok ellen, akik ilyet követnek el. Svédországban például kiderítenék, kié az a roppant vagyon, amit őriz a felcsúti polgármester.”

A sajtószabadság korlátozása sem kerülte el a levélíró állampolgár figyelmét, aki ekképpen fogalmaz:

„A másik dolog, ami felháborít, ahogy Orbán és klientúrája propagandagépezetként használják fel a Magyar Televízió csatornáit. Egyetlen árva mondatot sem hallani Orbánék piszkos ügyeiről. Nekem hiteles tájékoztatás kell, nem propaganda. A propaganda nem más, mint az erkölcstelen hatalom eszköze az emberek befolyásolására, hogy erkölcstelen hatalmát megtartva uralkodjon a nép felett. Egy szót sem hallok a Magyar Nemzeti Bank, Matolcsy törvénytelen és erkölcstelen alapítványairól, ahova a haverjaikat, feleségeiket, barátnőiket dugják be Orbánék havi ötmilliós fizetésekért. A hárommilliót is sokallták, míg nem ők voltak hatalmon, kétmilliónál több lehetett egy havi fizetés. Ezt mondták nekem, a választónak. Ha haver kapja az ötmilliót, vagy a haver felesége, az nem zavarja a jelenlegi miniszterelnököt.”

A végén pedig hadd olvassam fel a levél azon részét, ahol a levélíró megfogalmazza azon vádját, hogy milyen Magyarországon szeretne élni:

„Valaki, ha megkérdezné tőlem, mondd, Mihály, te milyen Magyarországot szeretnél, a válaszom az lenne, hogy egy emberarcú Magyarországot szeretnék, ahol tiszta erkölcsű a politika, ahol az átlagpolgár, a kisember is otthon érzi magát, úgy érzi, a döntések őérte születnek, nem egy klientúráért. Orbán országában, akinek nagyon magas a jövedelme, az tud kihasználni minden kedvezményt, neki jár a legtöbb adó-visszatérítés, nem az alacsony jövedelműeknek. Miniszterelnöknek lenni azt jelenti, hogy felelősséget vállalni minden magyar család gyerekéért. A politikus mindig a jövőt képviseli, a jövőhöz kell felnőni annak, aki Magyarország miniszterelnöke akar lenni.”

Ezt tartalmazta többek között ez a hosszú levél, amit sok-sok napon keresztül és ‑ mivel napközben dolgozott az illető ‑ éjszakákon keresztül írt, kézzel írt, és jóformán füzetnyi hosszúságú, eljuttatta a képviselőknek, és azt kérte, hogy ezt a hangot, ezt a véleményt hangosítsuk ki.

Mi ezt megtettük, és arra kérjük a miniszterelnök urat, hogy hallgassa meg az emberek hangját is, és eszerint járjon el. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm a figyelmet.