Felszólalás adatai

DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat gondolata és célkitűzése nem új keletű. Először már 1996-ban a közoktatási törvény módosításával az akkori szocialista-liberális parlamenti többség döntött úgy, hogy egy felmenő rendszerben '98-tól kezdődően áttér a magyar közoktatási rendszer a 4+4+4-es pedagógiai ciklusokról a 6+6-os rendszerre. Ezt a választásokat követően '99-től a Fidesz-kisgazda-kereszténydemokrata kormány levette a napirendről, és ezt az átállást megakadályozta.

Már akkor is annak a maihoz képest radikális javaslatnak az volt a célja, hogy a magyar közoktatásban egyébként a második világháború után bekövetkezett változásokhoz igazítsa a pedagógiai szerkezetet is. Hiszen 1945 után, amikor bevezették a 8 osztályos általános iskolát, és kötelezővé tették 14 éves korig, majd a későbbiek folyamán 16 éves korig az iskoláztatást, a lényeg az volt, hogy amikor a diákok döntő többsége végleg elhagyja az iskolát, akkor lezárja a tanulmányait, egy lezárt tudással rendelkezzen. 60-70 százaléka a diákoknak az általános iskola után nem folytatta a tanulmányait, tehát szükség volt arra, hogy történelemből, magyarból, biológiából, földrajzból, fizikából - és így tovább, lehetne sorolni a tárgyakat - egy lezárt tudással rendelkezzen.

Később, ahogy említettem, 16 éves korra emelték az iskoláztatás kötelező korhatárát, és 1996-ban ugyanebben a törvényjavaslatban - amelyben a 6+6-os rendszer bevezetését szorgalmaztuk, és fogadtuk el, egyébként pont szocialista javaslatra - 18 éves korig toltuk ki ezt a korhatárt. Ez azt jelenti, hogy ma pedagógiailag semmi nem indokolja, hogy 14 éves korban ezeknek a tárgyaknak a tanulása lezáródjon, és ráadásul egy olyan fejlődés következett be az elkövetkező években, évtizedekben, amelynek során feleslegesen kétszeresére, háromszorosára nőtt az elmúlt 3-4 évtizedben a lexikális ismeretek mennyisége az iskolákban.

Amikor az oktatáspolitikában egyfajta váltás következett be, és azt kell hogy mondjam, hogy a nyolcvanas évek közepétől kezdődik egy újfajta gondolkodás, amely alapvetően a kompetenciaalapú oktatást helyezi előtérbe, az abból indul ki, hogy egy gyermeknek az iskolai tanulmányai befejezése után is tanulnia kell - ez az élethossziglan tartó tanulás eszméje -, hiszen oly gyorsan változik a világ, hogy ehhez alkalmazkodni kell. Ennek jegyében szervezték meg egyébként az OECD-országok körében a PISA-felméréseket, amely pont azt méri, hogy nem az az alapvető kérdés az oktatás eredményességét illetően, hogy melyik gyerek mennyi lexikális ismeretet tud elsajátítani, hanem az, hogy az ismereteit alkalmazni, használni tudja-e.

Ennek a felmérésnek az eredménye már 2000-től egyébként, 2003-ban és 2006-ban is azt mutatja, hogy azok az országok, amelyekben 6 osztályos az alapozó képzés, tehát egy 6+6-os rendszer működik, azok jóval jobb eredményt érnek el, mint azok az országok, ahol akár csak 5 osztály, és megint jobb eredményt érnek el, sokkal jobb eredményt, mint azok az országok, ahol 4 osztály az alapozó képzés. Ennek megfelelően az angolszász országok és az észak-európai országok gyakorlatilag mindegyike megelőzi azokat az országokat, ahol 4 osztályos az alapozó szakasz - egyedül Ausztria az, ami egy kicsit belóg ennek a skálának az aljára -, és rendre megelőzik azokat az országokat is, ahol 5 osztály az alapozó szakasz. Szociológusként mondhatnám azt, hogy ez egy elég világos üzenet és felmérés, hiszen ha egyszerre negyven-egynéhány ország többszörösen megismételt vizsgálatai ezt bizonyítják, akkor valószínűleg ennek értelme van. Hogy miért kívánunk áttérni a 6+6-os rendszerre, ez az egyik oka.

A másik oka az áttérésnek az, hogy ahogy említettem, 18 éves korig vannak a diákok az iskolában, és azt tapasztaljuk, hogy miközben szigorú kronologikus rendben az általános iskola felső tagozatában 5. és 8. között egyszer megtanulják a magyart, a történelmet, bizonyos értelemben idézőjelbe tett kronologikus rendben a földrajzot, a biológiát, ezt újra megismétlik. A miatt a hihetetlen lexikális ismeretdömping miatt, ami az elmúlt 30-40 évben kialakult, és rátelepedett a magyar közoktatásra, amely egyébként a nemzetközi tankönyvvizsgálatok alapján is azt mutatja, hogy a számon kért lexikális adatmennyiség messze meghaladja, mondjuk, az angolszász országokban vagy éppen a skandináv országokban tapasztalható szintet, ez gyakorlatilag agyonnyomja a diákok motivációját, elveszi az idejét attól, hogy problémamegoldó gondolkodás fejlődhessen ki, elveszi az időt attól, hogy valójában a tudás és az ismeretek alkalmazására megfelelő idő álljon rendelkezésre. Sőt, azt is mondhatom, hogy ha bármilyen szülőt megkérdeznek ma Magyarországon, akinek nyolcadikos vagy negyedikes középiskolás gyermeke van, hogy a második világháború utáni történelemmel mennyit foglalkoztak, vagy a második világháború utáni irodalommal mennyit foglalkoztak, akkor rendszerint azt mondják, hogy semmit, mert arra már másodszor nem jutott idő a hagyományos rendszerben. A rendszert fenntartani ilyen formában értelmetlen.

Harmadik okként pedig, nem is valódi okként, hanem inkább csak megjegyzésként említeném, hogy a politikai elit annyira tisztában van ezzel, hogy a gyermekeit általában 6 osztályos gimnáziumokba menti ki ezekből a rendszerekből, ahol több idő áll rendelkezésre arra, hogy ezekkel a témákkal másképp foglalkozzanak; és amíg eljutnak, mondjuk, a 6. osztály végére - idézőjelben - Mohácsig, utána újrakezdik egy más rendszerben a 6 osztályos gimnáziumokban, mert ahol megtehetik, ott nem a hagyományos 4+4+4-es oktatásban folytatják a tanulást.

Tehát egyfelől a nemzetközi tapasztalatok, másfelől a dolognak a bizonyos értelemben vett magától értetődő értelmetlensége, amely a kilencvenes évek közepén a szakma számára már világos volt, harmadrészt meg maga a politikai elit viselkedése, amikor a saját gyermekeiről van szó, azt mutatja, hogy ez a változás megérett.

Mégis ez a javaslat egy jóval kevésbé radikális és a maga módján kompromisszumos javaslat a korábbiakhoz képest, hiszen nem azt célozza, hogy a rendszer kötelezően álljon át, ami egyébként az én szívemhez közelebb állna, hanem megnéztük azt, hogy hogyan lehet egy puhább átmenetet egy olyan átalakuláshoz megteremteni, amelynek be kell következnie. Lehet, hogy most elbukik ez a javaslat, akkor öt év múlva fog átmenni; ha akkor is elbukik, tíz év múlva. Annyira magától értetődő az, hogy ebbe az irányba kell az oktatás szerkezetének és rendszerének alakulnia, és a nemzetközi vizsgálatok és nemzetközi felmérések oly mértékben támasztják alá, hogy efelől személyesen egyébként kétségem nincsen.

Én nagy bűnnek érzem, hogy '98-ban a Fidesz-kormányzat ezt a folyamatot leállította, hiszen a tervek szerint 2004-re átment volna ez a folyamat, és ehhez illeszkedett egyébként a helyi tantervek bevezetése, a kétszintű érettségi rendszer bevezetése, amelyet 2004-ben kellett volna kezdeni, csak egy évvel később aztán 2005-ben tudtuk elindítani.

(20.30)

Az egész rendszer át volt gondolva, egészen addig, hogy az egyetemi belépéshez ne kelljen külön felvételit alkalmazni, hanem amit a közoktatásban tanulni kell, és ahhoz kötődő érettségi rendszeren keresztül, alapvető kompetenciafelmérések révén kerülhessenek a diákok majd a felsőoktatási intézményekbe. Ennek az a része, ami az egyetemi felvételekhez kötődő, természetesen meg is valósult.

Még ennek az évnek az elején volt egy olyan javaslatunk benyújtva, akkor csak liberális képviselők által, Sándor Klára képviselőtársammal, amely a 12 évfolyamos iskolák számára ezt az átalakulást kötelezővé tette volna. Látni lehetett ennek a javaslatnak a bizottsági vitáján, hogy ehhez a parlamenti többséget nem lehet biztosítani. És ezt követően a Szocialista Párt oktatási munkacsoportjával és a minisztériummal is tárgyalásokat kezdve átalakítottuk, és kihúztunk ebből a javaslatból minden olyat, ami konfliktusokkal járt volna, vagy ami úgy tűnt, hogy nem nyeri el ezt a támogatást. És sikerült egy olyan javaslatot benyújtani, ami az Oktatási Minisztérium támogatását is élvezi, olyannyira, hogy a javaslat kialakításában tevőlegesen részt vettek, és az MSZP oktatási munkacsoportja is megvitatta, és többségi alapon támogatta ezt a javaslatot, így került beadásra Sándor Klára liberális képviselőtársammal, illetve két szocialista képviselőtársammal ez a javaslat.

Hogy ez mennyire tükrözi egyébként a szakmának a véleményét, arra néhány idézetet önökkel megosztanék, hiszen a 6+6-os rendszerre történő átállás szükségessége a pedagógusképző intézményekben - hogy azt mondjam - közhelynek számít. Cseh Sándor, a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Tanítóképző Karának dékánja a következőt írja: a 6+6-os rendszer teljes körű bevezetésére, illetve általánosítására tett javaslatot üdvözöljük, megvalósíthatónak tartjuk, a közoktatás minőségi fejlesztése egyik fontos tényezőjének tekintjük, írja ő ebben a véleményében.

Jánosi Zoltán, a Nyíregyházi Főiskola rektora azt mondja: a törvénymódosító javaslat tervezetében kifejtett koncepció egyértelmű támogatást érdemel.

A miniszterelnök által felkért - akkor még Gyurcsány Ferenc miniszterelnök által felkért - oktatási kerekasztal öt tagja elősegítendőnek, üdvözlendőnek és támogatandónak tartja a közoktatási törvényhez benyújtott javaslatot. A 6+6-os képzésről és átállásról van szó.

Hauser Zoltán, az egri főiskola, pedagógusképző főiskola rektora azt mondja: a szándék a 6+6-os rendszer bevezetésére tesz újra javaslatot, konzultálva a gyakorlóiskolai vonalunkkal is, mint érintettek és szakértők, részünkről maximális támogatással bír.

Ugyanígy a szegedi főiskoláról a pedagógia tanszék és kar egyik oszlopos tagja, Csapó Benő, aki tagja volt az oktatási kerekasztalnak Szegedről, támogatja.

Horn György, az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének elnöke azt mondja, fontos, jó kezdeményezés, szakmailag feltétlenül indokoltnak tartja és támogatja ezt a kezdeményezést.

Vekerdy Tamást talán külön nem kell bemutatni, azt írja: egyetértek személyes tapasztalataim és szakmai ismereteim alapján a 6 éves kezdő szakasz bevezetésével, a nem szakrendszerű oktatással.

Mihály Ottó egyenesen úgy fogalmaz, hogy a módosító javaslat erősen kompromisszumos volta ellenére is alapvető jelentőségű az iskolai tanítási, tanulási folyamat hatékonyságának növelése szempontjából.

Ezzel együtt, hogy nyugodtan lehetne érvelni egy olyan megoldás mellett is, amely kvázi egy felmenő rendszerben átalakítja egységesen a rendszert, ezzel együtt mégis, ha egy politikai többséget ahhoz lehet találni, hogy azok a fenntartók és azok az iskolák, amelyek elszánják magukat erre az átalakításra, ezt megtehessék, akkor ezt meg kell lépni. Semmi nem indokolja, hogy ez ne történhessen meg, és ezt ne fogadjuk el.

Ugyanakkor egy ilyen önkéntes lépés és az önkéntesség biztosításának lehetősége azzal is jár, és talán azzal kecsegtet, hogy az a fajta visszafordulás, amely '98-ban történt egy kormányváltással, ez nem következik be a választások után, amikor minden valószínűség szerint nem a jelenlegi kormánypárt fogja folytatni a kormányzást legalább a következő négy évben, és ez talán egy reményt nyújt arra, hogy egy olyanfajta változás indulhat el a magyar közoktatásban, amely lehetővé teszi ezt a változást és az átalakítást úgy, hogy ez valamilyen módon a politika ütközőzónájából kicsit kijjebb kerüljön, és azt a fajta ellenállást és kemény ellentétet ne jelenítse meg, amelyet korábban ennek a javaslatnak a kötelező volta jelentett.

Remélem, hogy az Országgyűlés a javaslatot támogatni fogja, többségében támogatni fogja és el fogja fogadni, mert egyszerre a nemzetközi tapasztalatok, egyszerre a józan ész, egyszerre azok a szakértők, akik megkérdőjelezhetetlen kiválóságai a magyar pedagógusképzésnek és különböző oktatáskutatói teameknek, csapatoknak, mind támogatják ezt az áttérést a 6+6-os képzési rendszerre.

Végezetül szeretnék eloszlatni egy félreértést a javaslattal kapcsolatban, ami a sajtóban sokszor előfordul. Nevezetesen, hogy a 6 osztályig tartó képzés, amelyben arról beszélünk, hogy nem szaktárgyszerű oktatás folyik, természetesen ez a szakemberek számára teljesen világos, még ha a sajtó számára nem is, hogy '96 óta, amióta az új törvény szerint a Nemzeti alaptanterv szerkezetében és rendszerében történik az oktatás, az oktatási területek műveltségi területekre vannak felosztva, és a műveltségi területeken belül találhatók tárgyak. Van olyan műveltségi terület, mint a matematika, amelyen belül egyetlenegy tárgy, ugyancsak matematikának nevezett tantárgy található. Magyarul, azok a sajtóhíradások, amelyek arról szólnak, hogy hetedikig nem fognak matematikát oktatni az iskolákban, ez valószínűleg csak arra jó, hogy - lehet - a diákokban némi megkönnyebbülést és a szülőkben riadalmat keltsenek, de valójában semmi közük a valósághoz, hiszen természetesen folyik matematikaoktatás.

Vannak olyan tárgyak viszont, amelyek szaktárgyként elkülönülnek, néhol már ötödikben, hatodikban, hetedikben, mondjuk, a természetismeret műveltségi területen belül. Itt a hat osztályig tartó nem szakrendszerű, nem szaktárgyszerű oktatási rendszer azt jelentené, hogy egy egységes természetismeret oktatására kerülne sor. És természetesen egyébként én híve vagyok annak is, ahogy Nyugat-Európában és Amerikában sok helyen van, hogy majd egy választási lehetőség lehessen, habár ez nem ennek a törvénynek a tárgya, hogy egy egységes természetismeret formájában tanulják a gyermekeink a természetismereteket vagy szigorú diszciplináris bontásban. Ez tetszés kérdése lehet; én az előbbinek a pártján vagyok, de ez nem ennek a törvénynek a tárgya.

Magyarul, mindaz a félelem, amely azt jelenti, amely úgy gondolja, hogy a hatodik osztály végéig valójában csak valami meghosszabbított óvodáról lenne szó a közoktatásban, természetesen ez nem áll, habár egyébként szakmailag fontosnak tartom, hogy az átmenet az óvodából a közoktatás rendszerébe, az egy meneteles, puhább átmenet legyen, mint ahogy a közoktatásban ez sokszor érvényesül napjainkban is.

A javaslat lényege valójában arról szól, hogy a szigorú értelemben vett kronologikus rend kötelező voltát bontja fel. Érthetőnek tartom azt, hogy 1945 után, amikor bevezetik ezt a rendszert, majd az aktuális állami vezetőhöz nyolcadik általános végéig el kell jutni, de nem tartom érthetőnek azt, hogy miért kéne az éppen aktuális miniszterelnökig eljutni ma egy 14 évesnek, amikor 18 éves korig benn van a rendszerben, és miért ne lehetne ezt széthúzni, és miért ne lehetne nagyobb teret adni, hogy értően, ne csak lexikális ismereteket kétszer tanuljanak.

Végezetül még egyszer kérem az Országgyűlés megértését és támogatását a törvényjavaslathoz. Köszönöm a figyelmüket.