Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Elnök úr, teljesen méltányos leszek, már csak azért is, mert hallja, hogy mennyire be vagyok rekedve és takarékoskodni ... (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Sokat beszéltél!) Nem eléggé, tudom, ezt megértettem, hogy nem eléggé vagyok berekedve.

Tényleg röviden a 196. pontban szereplő módosító javaslatunkról szeretnék beszélni, a sajátomról, illetve az ezzel azonos tartalmú Vojnik Mária-Veres János-féle módosító javaslatról. Ez a törvényjavaslat 108. §-ának elhagyását indítványozza. A 108. § a nyugdíjreform részét képező, a társadalombiztosítási nyugellátásokról stb. szóló törvény ama paragrafusát módosítaná, amely a magánnyugdíj-pénztári tagdíjról szól.

(21.40)

Mint tudják a tisztelt képviselőtársaim, itt egy példátlan szerződésszegésről van szó, ahol a Fidesz-kormány, mint vis maior - ismerik ezt a polgárjogi kifejezést - beavatkozik kétmillió embernek a magánnyugdíjpénztárakkal kötött szerződésébe, és az 1997-ben született nyugdíjreform törvénycsomag egyik alapvető rendelkezését kívánja módosítani. Miről is szólt ez a törvény? Arról szólt, hogy létrejöttek a magánnyugdíjalapok, és a magánnyugdíjalapoknál évről évre lépcsőzetesen növekvő mértékű tagdíjbefizetéssel alakul ki az a helyzet, hogy a polgárok a nyugdíjjárulékuk egynegyedét a magánnyugdíjpénztáraknak fizetik tagdíjként, és ennek fejében kapják nyugellátásuk egynegyedét a magánnyugdíjpénztáraktól.

Ehhez képest a kormánytöbbség most 6 százalékon befagyasztaná ezt a tagdíjat, amiben az a legmeglepőbb - talán emlékeznek még rá a képviselőtársaim -, hogy abban a hároméves tervben, amelyet a nyári szünet előtt fogadtak el önök, abban még az eredeti 8 százalékhoz való visszatérés szerepelt. Tehát nem egyszerűen az MSZP-SZDSZ kormány által jóváhagyott törvénycsomagtól térnek el, nem egyszerűen azoknak a szerződéseknek a feltételeit módosítják önök, amelyeket a polgárok még a mi törvényünk ismeretében kötöttek a magánnyugdíjpénztárakkal, hanem attól az ígérettől is eltérnek, amelyet önök tettek 1999 júniusában, amikor a hároméves költségvetési irányelvekben megígérték a polgároknak, hogy visszatérnek a 8 százalékhoz.

Ettől is eltérnek. Tehát azok a magyar állampolgárok, akik még az augusztus 31-ei határidő előtt lóhalálában többszáz ezren beléptek a magánnyugdíjpénztárakba, még azt hihették, hogy önök legalább a saját ígéretüket be fogják tartani, őket is lóvá tették - hogy az ügynek igazán megfelelő kifejezést használjam.

A Szabad Demokraták Szövetsége már akkor az Alkotmánybírósághoz fordult ebben a kérdésben, amikor egy képviselői módosító indítvánnyal az utolsó pillanatban az 1999-re szóló költségvetés vitájában változtatták meg erre az évre vonatkozóan ezt a 7 százalékot 6 százalékra. Sajnos, az Alkotmánybíróság még nem hozott döntést ebben a kérdésben. Ezzel csak azt kívánom érzékeltetni, hogy alkotmányossági szempontból finoman szólva vitathatónak tartjuk ezt a döntést. És elengedhetetlenül fontosnak tartanánk, hogy a kormánykoalíció ebben a kérdésben felülvizsgálja a maga álláspontját. Úgy tűnik, hogy ennél kevésbé súlyos kérdésekben ezt már képes volt az elmúlt hetekben megtenni. Fontolják ezt meg még egyszer. Mert amint a bizottsági ülésen elmondtam, amit önök itt támadnak, az igazában egy polgári társadalom alapelve, a szerződések biztonsága, a szerződő felek megbízhatósága és kiszámíthatósága.

Önök polgári pártnak szeretik nevezni magukat, polgári Magyarországnak azt, amire törekednek, és ehelyett a polgári társadalom alapelvét vetik sutba, és tulajdonképpen egy olyan állami mindenhatóságra törekednek, egy olyan elképzelést valósítanak meg, hogy a mindenkori kormánynak mindent szabad - ami igazán nem a polgári társadalmakra jellemző, hanem valami nagyon másra, amit mi ötven éven keresztül élveztünk ebben az országban.

Ha volna önök között valaki, aki figyel is arra, amit mondok, akkor még folytatnám, így azonban köszönettel abbahagyom.

Köszönöm szépen, elnök úr, a nagyvonalúságát. (Taps az MSZP padsoraiban.)