Felszólalás adatai

ELNÖK: Vas János, az MDF képviselője, kérdést kíván feltenni a szociális és munkaügyi miniszternek: "Tervezi-e kompenzálni a kormány a gyermeknevelést a nyugdíjakban?" címmel. A miniszter úr halaszthatatlan közfeladata ellátása miatt válaszadásra Csizmár Gábor urat jelölte ki. Megkérdezem a képviselő urat, hogy elfogadja-e a válaszadó személyét. A képviselő úr jelzi, hogy igen.

Megadom a szót Vas János képviselő úrnak.

DR. VAS JÁNOS (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Évszázadokon át egy ember csak akkor számíthatott ellátásra, ha időskorára az őt szerető gyermekei és unokái támogatták őt. Akik magányosan maradtak, szegényen vagy betegségük idején, csak jó szándékú embertársaikra és az egyházakra számíthattak. Ezért volt nagyon erős ebben az időszakban a gyermekvállalás iránti hajlandóság.

Az egyén, növekvő produktivitása révén félre tudott tenni, hogy megélhetését időskorában biztosítsa, és az önsegélyezést ebben az időben csak a munkásrétegek tudták megvalósítani, míg a szélesebb tömegek helyzete ekkor is kilátástalan volt. Ezt látva a munkáltatók és az államok kezdték kiépíteni a szociális biztonság rendszereit. Magyarországon a nyugdíjrendszer közel 400 milliárdos hiányt hagy gyermekeinkre, unokáinkra, és 2012-2015 között a Ratkó-korszak gyermekei mennek nyugdíjba, amely a legnépesebb csoport, és mögöttük a legkisebb létszámú gyermekosztályok fognak belépni a munkaerőpiacra. Így egyre kevesebben lesznek, akik dolgoznak, és akik járulékfizetésükkel biztosítják a nyugdíjkifizetéseket.

Néhány számadat: 1950-ben még 89 ezerrel több gyermek született, mint ahány ember halt meg; 1960-ban ez már 45 ezerre csökkent, 1970-ben még mindig 31 ezerrel több gyerek született, mint ahány meghalt. 1981-ben fordult meg a trend, ekkor már 1867 gyermekkel kevesebb született, mint ahányan meghaltak; 1990-ben már 20 ezer fővel kevesebb gyermek született, és 2000-től folyamatosan évi 38,5 ezer fővel kevesebb gyermek születik. Jelenleg három embert kell eltartani egy aktívkorúnak, és 2050-ben nagy valószínűség szerint ez közel négy lesz. A nyugdíj az időskori biztonságot akarja biztosítani, ha valaki minél többet és minél több pénzért dolgozik. A mindezekre való törekvésnek azonban semmi köze nincs a gyermekvállalási hajlandósághoz.

Ezért kérdezem államtitkár úrtól, hogy a nyugdíjrendszert mikor kívánják átalakítani úgy, hogy a jelenleginél nagyobb számban figyelembe vegye a felnevelt gyerekek számát.

Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Csizmár Gábor államtitkár úrnak.

(15.40)

CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A jelenlegi nyugdíjrendszer a gyermeknevelés elismerésére többféle kedvezményelemet tartalmaz. Néhány példa: a gyes bevezetése, vagyis 1968 előtt született gyermekek után többlet szolgálati időt írnak jóvá az édesanyáknak, amely a nyugdíj összegét is növeli. A gyesen, gyeden töltött idő teljes értékű szolgálati időnek számít. A gyes, gyed alacsony összege egy speciális szabály eredményeképpen nem rontja le a nyugdíjak értékét. Az előrehozott nyugdíjazásnál hosszabb szolgálatiidő-követelmény van, amelyhez mindkét szülő számára a gyermeknevelés tényét is figyelembe veszi a hatályos nyugdíjtörvény. Ezek a jelenlegi kedvezmények. A jelenlegi nyugdíjrendszerünk az egyének és a munkáltatóik által befizetett járulékkal szerezhető jogelvre épül, és a gyereknevelés kompenzálása a jelenlegi nyugdíjsémában, beleértve a magán-nyugdíjpénztári pillért is, ellentmondások nélkül nem lenne megoldható.

A gyermeknevelés ténye és a szülő nyugdíjjogosultsága között több évtizedes időszak telik el, évtizedekkel korábbi események alapján lehetne a kedvezményt szabályozni, megítélni, például ki minősül gyermekét felnevelő szülőnek elvált szülők esetében, a nevelő és eltartó szülő ez esetben például nem azonos.

A most folyó távlati nyugdíjreform-koncepció kialakításánál külön is vizsgáljuk a gyermekkedvezmény kiterjesztését. Az eddigi nyugdíjszakmai műhelymunkák alapján megállapítható, hogy mind az államigazgatási szakmai köröknek, mind a független kutatói műhelyeknek nagyon-nagyon eltérő a megítélése e kérdésben. Sok szakember azt vallja, hogy a gyermeknevelést a terhek felmerülésekor indokolt minél hatékonyabban támogatni, a nyugdíjban való preferálás egy újfajta nyugdíjmodellt igényelne.

Képviselő úr, a távlati nyugdíjkoncepcióról széles körű egyeztetést, vitát fogunk folytatni, ezen munkálatok a nemzeti kerekasztalban elkezdődtek. Nem vagyunk a végén, remélem, ön is be fog kapcsolódni ebbe a vitába.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Viszontválaszra megadom a szót a képviselő úrnak.

DR. VAS JÁNOS (MDF): Köszönöm szépen, államtitkár úr. Hogy miért hoztam elő ezt a kérdést, annak nagyon egyszerű indoka van. A rendszerváltás óta egyetlenegy kormány sem tudta megfordítani a gyermekszületéseknek ezt a negatív trendjét. Ugyanakkor a gyermekvállalás kitolódott a családok döntő többségében, így az, hogy vállaljanak egy késői gyereket, nagyrészt összefügg a kapható nyugdíjjal. Ami a leglényegesebb elem ebből: ahogy a kormányok jönnek-mennek, valamennyien, a saját szája íze szerint mindenki a családi adózás, a családi pótlék kérdését igyekszik változtatni. Ugyanakkor azt láttuk, hogy a kormányok a nyugdíjkérdés tekintetében azért lényegesen visszafogottabbak, nehezebben mernek hozzányúlni, hiszen valamennyien leszünk nyugdíjasok. Ezért azokra a kedvezményekre, amelyeket a nyugdíjba sikerül beépíteni, úgy gondolom, hogy kormányokon átívelően valaki vagy mi mindannyian hosszú távon számíthatunk rá.

Köszönöm megtisztelő válaszát, és részt fogok venni ebben a felajánlott munkában. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Viszontválaszra megadom a szót Csizmár Gábor államtitkár úrnak.

CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Arra a nem lényegtelen adatra szeretném felhívni a figyelmét, hogy az elmúlt kettő esztendőben az a bizonyos negatív trend megváltozott, az elmúlt két esztendőben több gyerek születik, mint az azt megelőző időszakban. Az az igazság, hogy konkrét kormányzati intézkedéshez kötni demográfiai lépéseket nagyon ritkán lehet. Lehet azonosítani a magyar történelemben az ominózus Ratkó-korszakot, lehet a '68-as gyesidőszakot, ami robbanásszerű változást hozott, de nagyon nehéz ilyen direkt összefüggéseket találni.

Azt gondolom, hogy a családtámogatás rendszere, annak kiszámíthatósága, annak a családok adottságaihoz való alkalmazkodóképessége, amit az elmúlt esztendőben számos intézkedéssel igyekezett megteremteni a kormány, segítheti a demográfiai folyamatok egészséges alakulását. Azt azonban kevésbé gondolom, hogy valaki azért vállalna gyereket, mert majd 30-40 év múlva az ő nyugdíja kedvezményes lesz. Ennek azért kicsi a jelentősége a demográfiai folyamatokban. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) De függetlenül ettől természetesen kell a nyugdíjrendszernél kalkulálni ezzel a kérdéssel is. Köszönöm szépen.