Felszólalás adatai

KAUFER VIRÁG, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Lázár képviselőtársam említette a mai nap folyamán korábban, hogy a költségvetés nem más, mint a kormány társadalmi jövőképe. Ezzel a gondolattal indítanám az LMP nézeteit a 2011-es költségvetés társadalompolitikai vonatkozásairól.

A magán-nyugdíjpénztári vagyon elkobzásának, valamint a legalább ennyire megkérdőjelezhető szektorális vagy válságadóknak egyetlen szakmailag megalapozott hasznosítása a nagy társadalmi elosztórendszerek újjáépítése lehetne. Az Orbán-kormány szerint az adórendszer és a költségvetés következtében jelentős összegek maradnak a családok zsebében, amit az LMP erősen kétségbe von, de ha így is lenne, ennek a hiánynak a következtében komoly veszélybe sodorja az alapvető szociális ellátások életképességét, amik nélkül pedig a családok sem nagyon lesznek életképesek.

Rossz hír, hogy az oly égetően fontos társadalmi forradalom sajnos jövőre érdeklődés és vízió hiányában elmarad. Az egységes Nemzeti Erőforrás Minisztérium létrehozása ellenére nem látni egységes társadalompolitikai szemléletet a költségvetésben, és a kétharmados többség nem használja ki a történelmi lehetőséget, hogy az elmúlt húsz év válságspirálját visszafordítsák, a magyar társadalom széthullását megállítsák.

Lássuk tehát egy kicsit részletesebben a Fidesz-KDNP-kormány társadalmi jövőképét! A jövő évi költségvetés egyik legnagyobb vesztese az egészségügy, ahogy ezt már Scheiring képviselőtársam is és mások is ebben a Házban említették. Olyan súlyos válságban van ez a szektor, hogy egyszerűen nem lehet tovább várni. A válság legsúlyosabb tünetei, hogy hiányoznak vagy elavultak a diagnosztikai eszközök, pedig a későn kezdett kezelés drágább és kockázatosabb, mint a megelőzés, illetve a korai beavatkozás. A várólisták egyre hosszabbak, néhol az öt évet is meghaladják. Szakorvosok és szakápolók tömege hagyja el a pályát, sokan az országot is.

Ez a folyamat nem most kezdődött, szó se róla, de a jövő évi költségvetés semmit nem tesz a folyamatok visszafordítása érdekében. Ehhez képest a kórházi tevékenységek és szolgáltatások részesedése a bruttó nemzeti össztermékből 0,01 százalékkal, 1,93 százalékra nő, ami a GDP egy tízezred része. A teljes egészségügyi funkció azonban GDP-arányosan 4,57-ről 4,41-re csökken. Tovább zsugorodik az egészségügy, képviselőtársaim. Ezek tények, nem véletlen, hogy a Fidesszel nem éppen ellenséges Magyar Nemzet a Fidesszel, ha lehet, még kevésbé ellenséges Éger Istvánt, az Orvosi Kamara elnökét idézve így ír: "Nagyságrendekkel nagyobb invesztícióra lett volna szükség ezen a területen." A gyógyszerkasszát pedig, képviselőtársaim, nyilvánvalóan alulméretezték a költségvetésben. Varga Mihály egy év múlva már a Matolcsy György által a szekrénybe rejtett csontvázra fog rácsodálkozni.

De hogy ne csak kritizáljunk, van egy nemes és fontos környezet-egészségügyi cél, amelyet a jövő évi költségvetés kellemesen kezel, ez pedig a parlagfűirtás. A társadalombiztosítási és jóléti szolgáltatások részaránya meredeken csökken, majdnem egy teljes GDP-százalékponttal, 17,95-ről 17,8 százalékra. Az oktatás szintén áldozatul esik a kormány gazdagpárti adócsökkentési intézkedéseinek. Részesedése a nemzeti össztermékből 5,52-ről 5,33 százalékra csökken. Tehát az oktatás is zsugorodik, képviselőtársaim.

Az óvoda és az alapfok szenvedi el a legnagyobb csökkenést, mindenekelőtt az önkormányzati iskolák, holott köztudott, hogy a munkanélküliség és a szegénység elleni küzdelem is itt dől el. A bölcsődék normatívájának csökkentése tovább erősíti azt a koncepciót, amely visszatereli a nőket a tűzhely mellé a munkaerőpiacról, miközben minden sikeres népességnövekedés mögött a rugalmas foglalkoztatás megteremtése és a nappali gyermekellátás bővítése áll Európában.

Az LMP társadalmi víziója más téren is eltér az önökétől, például szeretnénk, ha a helyreállító igazságszolgáltatás is helyet kapna a represszív megközelítés mellett s részben ahelyett.

(21.20)

Kiemelten fontosnak tartjuk az állomány anyagi megbecsülésének emelését, hiszen csak egy erős, megbecsült rendőrség képes végrehajtani azt a büntetőpolitikai paradigmaváltást, amelyet az LMP is szorgalmaz. A Fidesz-KDNP-kormány által erőltetett hamis biztonságot ígérő, lejárt szavatosságú, más országokban már évtizedekkel ezelőtt megbukott módszerek helyett mi a közösségeket és áldozatokat középpontba állító, helyreállító büntetőpolitikában hiszünk. Ennek két legfontosabb célja a bűncselekmények által megbomlott társadalmi rend és az áldozatok életének helyreállítása, illetve az, hogy a büntetés úgy érje el a célját, hogy az elkövető ne tegye azt meg ismét.

Börtönöket építeni, képviselőtársaim, és oda bezárni mindenkit csak a társadalmi feszültségek növekedésével és a problémák időbeni eltolódásával jár. A Fidesz-KDNP rendőrségi politikája, amely a költségvetésből is kiviláglik, ebbe az irányba halad, maga alá gyűri a szervezetet, erősíti a politika beleszólását a rendvédelembe, sőt 12 milliárdért Orbán Viktor kedvenc testőrének vezetésével létrehoz egy soha nem látott, széles hatáskörű, mindenféle kontroll nélkül működő úgynevezett terrorelhárító központot, ami lényegében az amerikai Patriot Act itthoni kivitelezője lesz. Ezzel párhuzamosan a magyar hadsereg anyagi megbecsültsége és biztonsága tovább romlik idehaza és külföldön egyaránt. Az új szja miatt például a legénységi állomány komoly bevételektől esik el, és missziós tevékenységünk biztonsági képességeinek erősítése sem valósulhat meg az előirányzott keretekből.

Az LMP ugyanakkor a jövőt a helyi közösségek megerősítésében látja. Szeretnénk, ha a közösségek, a társadalmi önszerveződések fejlődni tudnának, a civil társadalom pedig minden jól működő demokráciában jelentős szerepet vállal a helyi közösségek kiépítésében és az érdekérvényesítésben. A 2011-es költségvetésben a kormány ennek tesz keresztbe akkor, amikor durván megcsapolja a nemzeti civil alapprogramot, ami a civil szervezetek ellehetetlenítését hozza majd magával.

Sorolhatnám tovább a demokratikus vívmányok védelmének érdekében a független intézmények megerősítését, és mindazokat a forrásokat, amelyeket innen elvonunk, és amelyeket az LMP a képviselőtársam által említett költségvetési alternatívájában meg kíván erősíteni. Ez a vitaanyag egy felelős és igazságos költségvetési alternatívát nyújt a válsághelyzet idejére, ugyanis véleményünk szerint a válságot nem lehet kifogásként használni arra, hogy ne invesztáljunk a társadalomba, hogy forrásokat vonjunk el a szociális szférától. Elképzeléseink szerint a részvételi demokrácia és az állampolgári érdekérvényesítés megnövekedett forrásokhoz jutna, és mindezek fejezeten belül megoldhatóak lennének. Egy kulcsra van szükség, arra, hogy visszaállítsuk a szolidáris és igazságos adórendszert, és ehelyett inkább a járulékok csökkentését, és ne az egykulcsos adót használjuk arra, hogy munkahelyeket teremtsünk.

Hölgyeim és Uraim! Persze felmerül a kérdés, hogy válság idején lehet-e a társadalomba invesztálni. Mint említettem volt, mi megpróbáltuk, és nekünk sikerült, ajánlom mindenkinek figyelmébe. De nem csak az LMP az, aki ilyen úttörő gondolatokkal állt elő. A skandináv szociális modell alapjait ugyanis nem a gazdasági fellendülés idején, hanem éppen válság idején rakták le, és ez mind stabilitást, mind jólétet, népességnövekedést és jelentős gazdasági fellendülést is hozott.

A magyar társadalom azonban egyértelmű vesztese a Fidesz-KDNP neokonzervatív gazdaságpolitikájának és a megalomán hatalomépítésnek. Szó sincs itt forradalomról, képviselőtársaim, szó sincs megújulásról és tabudöntögetésről. Maradnak ugyanis a hosszú várólisták, marad a segélyeken élők kiszolgáltatottsága, a gyermekszegénység, a nők, a fogyatékosok és a vidékiek esélyeinek csökkenése. Haladunk tovább az elmúlt húsz év biztos társadalmi kudarcba vezető útján. A társadalmi forradalom jövőre elmarad, mert kell a pénz a börtönökre, a gazdagokat támogató egykulcsos adóra és a kormánypropagandára.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)