Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

GRÉCZY ZSOLT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tekintettel arra, hogy még ebbe az amúgy rendkívül fontos és magasztos ügybe is, hogy a magyar családok jövőjével mi lesz, sikerült belekeverni a migránsokat, hadd idézzem Orbán Viktort 2001-ből, legyen ez a mai felszólalásom mottója. Orbán Viktor: több millió bevándorlót kell befogadnia Magyarországnak ahhoz, hogy tartani lehessen a magyar GDP-t. Orbán Viktor, 2001. (Németh Szilárd István: Nem ezt mondta!) Azt hiszem, ez hatásos és egyértelmű válasz arra, hogy ki és mikor szeretett volna Magyarországra több millió bevándorlót behozni. (Németh Szilárd István: Nem ezt mondta! Hazudsz, mint mindig.) Ha önök valóban komolyan gondolták volna a családpolitikát Magyarországon, akkor szeretném jelezni, hogy erre már kilenc évük volt. Az a gyerek, aki akkor megszületett, amikor önök hatalomra kerültek, most az általános iskola harmadik osztályába jár. Egyelőre azt tapasztalják a magyar családok, hogy bezár a Honvédkórház csecsemő sürgősségi osztálya. (Németh Szilárd István: Nem zár be!) Azt látják a magyar választók és mindazok, akik családot szeretnének, hogy önök stadiont építettek bölcsőde és óvoda helyett. Ezer bölcsődei hely jött létre Magyarországon az elmúlt kilenc évben, stadionból pedig, ha hozzáadom az új stadiont is, akkor nagyjából 200 ezer. (Sic!)

Ehhez képest ott tartunk ma Magyarországon, hogy amit önök kínálnak a magyar családoknak, az nagyrészt hitel. Hitel egy olyan országban, ahol a magyar családok nagy része így is rettenetesen eladósodott. Amit önök kínálnak, az pótcselekvés arra, hogy önök megbuktak a saját családpolitikájukkal. Az Orbán-kormány megbukott a családpolitikával. Az a szégyenteljes helyzet állt elő Magyarországon mára, hogy az elmúlt száz évben, amióta számolják Magyarországon statisztikailag, hogy hány gyermek születik Magyarországon, az elmúlt száz évből a három legrosszabb adatot önök az elmúlt nyolc évben produkálták. Gratulálok ehhez! Ez az önök családpolitikája, amit önök nyilván alapvetően sikeresnek tartanak.

Az a hitel, amit kínálnak, nem segít az átlagmagyaroknak, és nem segít a szegényebbeknek. Ez a jómódúaknak egy újabb hitellehetőség, a jómódúaknak egy újabb hitelkonstrukció. És ezzel önök abba a bűnbe is beleesnek, hogy különbséget tesznek magyar gyermek és magyar gyermek között. Ez nyilvánvalóan ugyancsak nem elfogadható.

Ezenkívül ott tartunk, hogy Magyarországon a megkérdezett fiatalok, az érettségi előtt álló fiatalok fele azt nyilatkozza, hogy el akarja hagyni ezt az országot. Ez is az önök kormányzásának eredménye. Képzeljük már el azt a családpolitikát, ahol mondjuk, a magyar fiatalok döntő többsége vagy akár csak több tízezren is el fogják hagyni ezt az országot! Ezeket a fiatalokat majd külföldön találja meg a szerelem, a családalapítás, lehet, hogy nem is magyar lesz a feleségük vagy a férjük, lehet, hogy a gyermekük már nem is fog megtanulni magyarul. Ez is az önök családpolitikájának lett az eredménye.

Önöknek lehetősége lett volna már arra az elmúlt kilenc évben, hogy javítsanak ezen a helyzeten, de erre képtelenek voltak. Ezért is döntött úgy a Demokratikus Koalíció, hogy önálló hétpontos családvédelmi programot terjeszt az Országgyűlés elé, de önök ezt természetesen még arra sem méltatták, hogy egyáltalán itt törvényjavaslatként vitatkozhassunk róla. Ha önök komolyan gondolták volna a családpolitikát, akkor például most eltörölnék a rabszolgatörvényt, azt a rabszolgatörvényt, amely magyar családok tízezreit hajtja bele hétköznap akár a tízórás vagy a szombati munkavégzésbe. Önök azonban erre nemet mondtak.

Meg kellett volna szüntetniük azt az állapotot, hogy magyar családokat kilakoltassanak az otthonaikból kisgyermekekkel. Hogyan vállaljanak magyar családok gyermekeket, ha önök a bankokat védik, ahelyett, hogy a magyar családokat és a magyar gyerekeket védenék? Önök még ahhoz is hozzájárulnak, és ez ugyancsak szégyen, gyalázat, hogy ezeket a nyomorultul járó családokat meg is fosztják a gyermekeiktől, elválasztják a gyermekeiktől. Ha önök komolyan gondolták volna a családtámogatást, akkor az otthonápolást munkaviszonynak ismernék el, önök azonban erre is képtelenek.

(11.40)

Ezenkívül hogyan vállaljon valaki több gyermeket, ha egy olyan országban él, ahol nincs megfelelő egészségügyi ellátás, ahol nincs már elég gyermekorvos? Nincs elég háziorvos? Hát hogyan vállaljon valaki gyereket? Úgy gondolják önök, hogy azért fognak gyermeket vállalni, hogy hátha lesz eggyel több ülés az autóban? Miért nem aszerint vállalnak családot, hogy mondjuk, lesz orvos, aki beadja a gyermeknek a védőoltást? Önök fordítva ülnek a lovon. Önök azt hiszik, hogy a gyermekvállalás pénzkérdés. Nem pénzkérdés  érzelmi kérdés, biztonság kérdése!

Önök egy háborús országot teremtettek az elmúlt 9 évben, ahonnan tömegével menekülnek el az emberek, és ebben a háborúban nem születnek meg a magyar gyermekek, és ez az önök bűne és felelőssége. Önöknek az oktatásra, az egészségügyre és a családpolitikára kellett volna több pénzt áldozni, de önök nem ezt tették. Nem olyan mértékben tették, ahogy ezt kellett volna. Önöknek fontosabb volt a stadionépítés, mint a bölcsődeépítés és az óvodaépítés. Önökre ráégett a saját családpolitikájuk kudarca, és erre nem lesz válasz soha az, hogy csalással milyen választási eredményeket értek el. Ettől még magyar gyermekek nem születnek meg.

Minden statisztika arra bizonyíték, hogy az önök idején Magyarországon fogy a népesség, többen halnak és kevesebben születnek. Ez az Orbán-kormány bűne. A DK ezt a törvényjavaslatot nem fogja megszavazni. (Szászfalvi László: Magad sem hiszed el, amit összevissza hazudsz!)