Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Régóta tudjuk, hogy az éghajlatváltozás várható hatásai alapján hazánk a fokozottan érzékeny és sérülékeny országok sorába tartozik. Minden késlekedés vagy rossz döntés életünk és javaink kockáztatásával jár. Nem véletlen, hogy az éghajlatváltozási törvény 2012. évi módosításának egyik célja éppen az volt, hogy a nemzeti stratégia és a végrehajtását szolgáló intézkedések segítsék elő a változó körülmények hatékony kezelését, a megelőzést és a kárcsökkentést egyaránt. Sajnálatos, hogy miközben az érintett szakmai intézmények már 2015-re elkészítették az új nemzeti éghajlatváltozási stratégiát, az Országgyűlés eddig nem tárgyalhatta meg, miközben annak meghatározó elemét, az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásaihoz való alkalmazkodást alapvetően befolyásoló, a kitűzött globális, EU- és hazai célokkal ellentétes módosító javaslatokkal bombázzák a parlamentet.

Ki kell mondani: ez a törvénymódosítás a hazai felszín alatti vízkészletek ellenőrizhetetlen mértékű lerablását, kifosztását teszi lehetővé. Hiába csak házi vízigényről beszél a javaslat, annak mértékét érdemben nem definiálja. Az országos vízgyűjtő-gazdálkodási terv felülvizsgálata is kimutatta, hogy mind mennyiségi, mind minőségi értelemben az illegális fúrt kutak jelentik az egyik legnagyobb veszélytényezőt az alföldi területeken. Ezt most legalizálnák, miközben korábban sem tudták az illegális kútfúrási és vízkivételi tevékenységet érdemben ellenőrizni. A 80 méter mélységig adandó bejelentés/engedély mentesség már ivóvízbázisokat is veszélyeztethet, és a túlzott vízkitermelés szomszédos földterületek alól szívhatja el a vizet.

A 80 méterig történő szabad kútfúrás veszélyeiről és problémáiról szakmai konszenzus van - erről bizonyára önök is tudnak. Ezt az Országos Vízgazdálkodási Tanács 2017. május 29-i állásfoglalása egyértelműen tükrözi. De hasonlóan vélekedik a Felszín Alatti Vizekért Alapítvány, a Hidrogeológusok Nemzetközi Szövetsége Magyar Nemzeti Tagozata, a Magyar Hidrológiai Társaság, a Magyar Vízkútfúrók Egyesülete, a Magyar Mérnöki Kamara, a Magyar Víziközmű Szövetség is, azaz mindegyik, e témában magas szakmai kompetenciával rendelkező szakmai szervezet. Ezt a jogalkotó nem hagyhatja figyelmen kívül.

Régebben voltak számokkal meghatározott mélységértékek a fúrásokra vonatkozó jogszabályokban. A fúrás mélysége környezeti szempontból kritikus érték, mert a kockázatossága a mélységgel növekszik. A korábbi szabályozást alapul véve az 50 métert meghaladó mélységű fúrás mélyfúrás. Létesítéséhez, engedélyezéséhez korábban földtani jellegű előkészítés, valamint a fúrás során keletkező földtani információk gyűjtésére és dokumentálására vonatkozó szabályok betartása volt a kockázatcsökkentésnek fő eszköze. A fúrás során nyert információk a vízadó réteg szennyeződésének megelőzéséhez is elengedhetetlenek.

A szabad kútfúrás felmentést ad az ismeretszerzés alól is. A víztermelés során föllépő problémák, úgymint a szennyeződés vagy elapadás ellen a kút tulajdonosa is teljesen eszköztelenné válik. Ugyancsak eszköztelen, ha a kútjához közel más is létesít víztermelő kutat, mivel előállhat az a helyzet, hogy mindkét kúttulajdonos rosszul jár. Ezzel kapcsolatban szeretném idézni a jövő nemzedékek szószólója e témában hozott állásfoglalását, aki szintén többször a törvénymódosításban foglaltak ellen szólalt meg: ,,Kiemelendő, hogy a vizek tekintetében nincs különbség a jelen és a jövő nemzedékeinek érdeke között, hiszen vizeink mennyiségi és minőségi védelme az élethez nélkülözhetetlen víz megőrzését jelenti. Ha vízi létesítményt engedély és bejelentés nélkül lehetne létesíteni, akkor az állam nem tudna eleget tenni az Alaptörvényből fakadó kötelezettségének, képtelenné válna arra, hogy megtegye azokat a védő-óvó intézkedéseket, amelyek nélkül nem biztosítható a lakosság számára az egészséges ivóvíz, nem lesz megelőzhető a vizek elszennyeződése vagy a meglevő szennyeződések továbbterjedése, a már most is vízhiányos területeken a vizek igazságos elosztása.

(12.10)

Továbbra is hangsúlyozandó, hogy csak a megelőzés és az elővigyázatosság elvére épülő rendszer az, amely az állami feladatok ellátását biztosítja és megteremti a felelősségvállalás garanciáját.”

Arra is felhívta a figyelmet, hogy „a kutak felülvizsgálata miatt kialakult társadalmi feszültséget az Alaptörvényre tekintettel nem lehetséges az engedélyezési, illetve a bejelentési kötelezettség eltörlésével kezelni, mert az a visszalépés tilalma szempontjából alkotmányos aggályokat vet föl.”

Állásfoglalásában ezért azt a javaslatot tette, hogy „a kormány mérje föl, hogy a nem megfelelő helyen, illetve módon létesített kutak megszüntetése, illetve rendbetétele milyen társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi következményekkel járna és a negatív hatások milyen eszközökkel, intézkedésekkel előzhetők meg, illetve hatástalaníthatók”.

Az LMP álláspontja szerint e helyett a kevesek érdekét, a közérdeket sértő megoldás helyett az éghajlatváltozásra való felkészülés jegyében a következő feladatok állnak előttünk. A nemzeti éghajlatvédelmi stratégia mielőbbi megtárgyalására; a nemzet stratégiai víztartalékát jelentő felszín alatti vízkészletek mennyiségének és minőségének fokozott védelmére, takarékos használatára, mennyiségi és minőségi készletei változásának nyomon követésére van szükség; a csapadék talajban való tározódásának növelését kell elérni; a felszíni vizek visszatartását, tározását sík- és dombvidéki tározóprogram megvalósításával, biztonságot nyújtó, de a természetvédelemmel és a tájgazdálkodással összehangolt ár- és belvízgazdálkodási politikát kell megvalósítani. A termőhelyi adottságokhoz igazodó mező- és erdőgazdasági tevékenységet kell folytatni, a vízhasználatok szabályozása, engedélyezése során szigorúan gondoskodni kell a takarékosságról, a túlhasználat megakadályozásáról, a környezet- és költséghatékonyságról. Az öntözéses gazdálkodás esetében a legkorszerűbb víztakarékos megoldásokat kell elősegíteni.

Mindezek a célok a kormány által is elfogadott nemzeti környezetvédelmi programban, a vízgazdálkodási stratégiát jelentő Kvassay Jenő-tervben és az országos vízgyűjtő-gazdálkodási tervben is szerepelnek - bizonyára emlékeznek -, és amelyekkel ez a javaslat teljes mértékben ellentétes ráadásul. Szeretném, ha az előterjesztő ezt az ellentétet feloldaná valamilyen módon, és reagálna a mostani felszólalásomra.

Nem utolsósorban az is elfogadhatatlan, hogy az illegálisan létesített, továbbra is engedélyköteles vízkivételt biztosító vízi létesítményeknél a bírságmentes engedélyezésre vonatkozó moratóriumot 2018. december 31. napjáról tíz évvel kitolják. Ez vonatkozna a 2016. június 3-a után engedély nélkül vagy attól eltérően létesített vízkivételi létesítményekre is. A jogkövetés szabotálásának ezen megjutalmazása sért minden jogkövetőt, és erodálja a jogrendszerre épülő demokráciát - amennyiben ez zavarja önöket persze. Sokkal inkább a felszín alatti vízkészletek monitorozására, a takarékosságot és a hatékonyságot maximalizáló vízhasználatra és a közvagyont és közérdeket sértő egyéni vízrablás visszaszorítására van szükség. Az LMP ezért egyértelműen és határozottan a jelen, Alaptörvénybe ütköző törvénymódosítás-tervezet ellen fog szavazni.

Önök azt mondták - és hadd foglaljam össze egy mondattal -, hogy Magyarország biztonsága az első. Azt gondolom, ha Magyarország biztonsága az első, a biztonságos vízellátás biztosítása ennek az egyik első lépése. Kérem, ehhez tartsák magukat. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és a Párbeszéd padsoraiból.