Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára későbbi ülésünkön kerül sor.

Most soron következik az egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztést T/3892. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3892/3-11., valamint 13. számokon kapták kézhez. Tájékoztatom önöket, hogy a vita során az előterjesztőt a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára is képviseli.

Előző heti ülésünkön az Országgyűlés elfogadta, hogy a törvényjavaslat általános vitájára 8 órás időkeretben kerüljön sor. Az általános vita megkezdésekor a frakciók 4 óra 31 percet felhasználtak, így a mai napon 3 óra 29 perc áll a képviselők rendelkezésére. Emlékeztetem önöket, hogy az MDF képviselőcsoportja az október 9-i ülésnapra rendelkezésre álló időkeretét a mai napon kívánja felhasználni.

Felkérem Pettkó András jegyző urat, ismertesse az időkeret mai napra vonatkozó megosztását.

PETTKÓ ANDRÁS jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A mai napon összesen 209 perc áll a frakciók rendelkezésére álláspontjuk kifejtésére. Ebből az MSZP képviselőcsoportjának 63 perc, a Fidesz képviselőcsoportjának 50 perc, a KDNP képviselőcsoportjának 22 perc, az SZDSZ képviselőcsoportjának 27 perc áll rendelkezésére, az MDF képviselőcsoportjának 47 perc áll rendelkezésére. Tájékoztatom önöket, hogy az MDF képviselőcsoportjának időkerete tartalmazza a vezérszónok rendelkezésére álló 20 perces időkeretet is.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Miként az imént elhangzott, az MDF vezérszónoklatára nem került sor az előző ülésünkön, ezért most a mai vitát ezzel kezdjük.

Úgyhogy az MDF vezérszónoka következik, 20 perc áll Herényi Károly képviselő úr rendelkezésére.

HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr, és köszönöm, hogy a házvezetés lehetővé tette, hogy ma mondjuk el a vezérszónoklatot.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előző törvényjavaslat vitája kapcsán én elmondtam, hogy az a törvény, az áfamódosításról szóló törvény egy kicsit jobbra sikeredett, mint a mostani, ami persze nem egy nagy dicsőség, de azért ismerjük be, hogy valamivel jobb lett.

Az előterjesztő a beterjesztett adótörvényekkel kapcsolatban a következőképpen fogalmaz: "Az adórendszer átalakításának legfőbb kérdése, hogyan lehet versenyképesebbé tenni a magyar gazdaságot, hogyan tudjuk felvenni az adóversenyt, amely a térségben tapasztalható, úgy, hogy közben a konvergenciaprogramban felrajzolt egyensúlyi pálya következetesen megvalósuljon." A felvetett kérdésre az MDF rövid válasza, hogy így, ahogy önök ezt elgondolták, semmiképpen, tehát ez így nem fog menni, ez kudarcra ítéltetett vállalkozás. (Babák Mihály: Úgy van!)

A most tárgyalt adótörvényeket úgy kommunikálja a kormány, hogy a rendszerben - ez önmagában véve egy kicsit nagyképű kifejezés, hiszen a magyar adószabályozás rendszernek aligha tekinthető - nem tervez érdemi változtatást, nem célja az adóemelés, inkább a meglévő adórendszer és az adóeljárások egyszerűsítésére tesz javaslatot. A mi álláspontunk szerint, az MDF álláspontja szerint a benyújtott törvényjavaslatban az adóegyszerűsítés kevés, az adóemelés sok. A kormány állítása szerint az adótörvényeknek nem a bevétel növelése a célja, de azért lássuk be, hogy ez ehhez képest egészen jól sikerült. Úgy tűnik, a sarcok kivetése az egyetlen terület, ahol a kormány kellően fantáziadús és eredményes. (Babák Mihály: Hibás szemlélet!)

Az adóbevételek 2008-ban 10,6 százalékkal fogják meghaladni a 2007-re tervezettet, amit a tervezett szerény növekedés mellett a világ egyetlen országában sem tekintenének jelentéktelennek; a lakosság szemében természetesen nálunk sem az. Az előterjesztett javaslat szerint 2007-ben a költségvetés várhatóan 350 milliárd forint bevételi többlettel zár, és ehhez képest további 680 milliárd forint többletet irányoz elő a jövő évi költségvetés. A költségvetés tehát 1030 milliárd forint bevételi többlettel, összesen 10 673,3 milliárd forintból fog gazdálkodni 2008-ban. Vitáink során a kormánypártok azzal védekeznek, hogy a 2007. évi várható bevételhez képest összesen csak 6,8 százalékkal növekszik az előirányzat, ami alig haladja meg az inflációt. Függetlenül attól, hogy ez még így is jelentős előirányzat-növekedés lenne, mégis úgy tűnik, hogy a konvergenciaprogramhoz képest komoly koncepcióváltásról beszélhetünk az adóprés vonatkozásában.

(14.40)

Ha belenézünk az "Új Magyarország - egyensúly, reform, fejlesztés" című díszes kiadványba, amelyben 2007. június 9-én a kormány beszámol egyéves tevékenységéről, működéséről, a tervezett centralizációval kapcsolatban a következő számokat találjuk. A centralizáció mértéke 2007-ben várhatóan 38,6 százalék, szemben a mostani költségvetésben szereplő 38,92 százalékkal, a 2008. évi terv pedig 37,8 százalék volt, szemben a költségvetésben szereplő 38,93 százalékkal. Itt tehát nem inflációs hatásról van szó, hanem arról, hogy a centralizáció mértékét a kormány fél év alatt több mint 1 százalékkal emelte meg, azaz most három hónappal később 300 milliárd forinttal magasabb bevételt irányoz elő ez év júniusához képest. Ez mindenképpen koncepcióváltást jelent, ami valószínűleg annak a beismerése, hogy a kiadások csökkentésében a kormánynak nem sikerült elérni a várt eredményeket, és ezért az egyensúly érdekében a restrikció fokozását választotta.

Mint tudjuk, a gazdasági növekedés a várakozások alatt van, és az MDF véleménye szerint ezen a téren jövőre sincs sok ok az optimizmusra. Ezzel a gazdaságpolitikával egy rossz, lefelé vezető spirálba kerül vagy kerülhet a magyar gazdaság. A magas adók ugyanis visszafogják a gazdasági növekedést, ezért az egyensúly érdekében az elvonások növekednek, ami a következő körben ismét a növekedés mérséklődéséhez vezet, és ez így fog folytatódni.

Ebben az adótörvényben nyomát nem látjuk annak, hogy a gazdaság versenyképességének javítása, illetve a nemzetközi adóversenyben való helytállás terén történik valami. Sőt kétkörös elmaradásunk kezd kialakulni: egyrészt a felzárkózás helyett folytatódik a leszakadás az európai tizenötökkel szemben, másrészt a magyar gazdaság minden paramétere látványosan rosszabb az újonnan csatlakozott országok makroparamétereinél. Mind a munkabérterhek, mind a fogyasztási adók jelentősen magasabbak az Unió átlagánál.

A Világbank 2007. szeptember 26-ai jelentése a vállalkozások működési feltételeiről a magyar adórendszert a nemzetközi rangsorban a 127. helyre sorolta. Még a 27. hely is nagyon rossz lenne. Nem hinném, hogy erre a teljesítményre a szocialista-liberális koalíció hatéves kormányzás után különösen büszke lehetne. Egy normális Magyarországon azért egy ilyen megállapítás mellett nem mehet el szó nélkül a kormány, ezen a helyzeten sürgősen javítani kell. Gondolom, hogy mindenki tudja, a nemzetközi adóverseny következtében nincs szuverén döntés az adóztatásban, de ezt nemcsak szlogennek kell használni egy ilyen törvényjavaslatban, hanem e szerint kell cselekedni.

Nem lehet szó nélkül elmenni a mellett a megállapítás mellett sem, hogy az adótörvényeknek az egyszerűsítésen túlmenően különösebb célja nincs. Egy normális országban az adótörvények minden mondata tudatos társadalom- és gazdaságpolitikát fejez ki, és abban az esetben, ha az adótörvények változtatása és meg nem változtatása nem tudatos, ezekre akkor is hatással bírnak. Az, hogy ezt a kormány 10,6 százalékos adóemelés esetében nem így teszi, csak azt bizonyítja, hogy a kormánynak ugyanúgy, mint az előző hat esztendőben, továbbra sincs markáns gazdaság- és társadalompolitikája, továbbra is csak sodródik a kialakult, pontosabban a saját maga által létrehozott súlyos makrogazdasági helyzettel.

A Magyar Demokrata Fórum tudatos adópolitikát vár el a kormánytól; többek között ennek érdekében nyújtotta át a miniszterelnök úrnak "A középosztály 13 pontja" címmel azt a tömör fejlesztési és adókoncepciót, amitől a versenyképesség javulását, és ennek keretében az ország gyarapodásának zálogát jelentő középosztály helyzetének javítását várja. Sajnos ezeket a javaslatokat, amelyeknek jó része természetesen adóreform nélkül is megvalósítható, nem látjuk visszaköszönni ebben az adókoncepcióban. Ekkora bevételnövekedés mellett lenne elég forrás arra, hogy például megszüntessük a közeli hozzátartozók örökösödési illetékét, a haláladót, a kamatadót, az árfolyamnyereség-adót, a bankadót és másokat, ahelyett, hogy a túlköltekezési politikát folytatná a kormány.

A kormány állítása szerint miután az adókulcsokban nem történt emelés, és általánosságban nem az adóemelési szándék jellemzi ezt a törvényjavaslatot, az adóbevételek növekedése jórészt a gazdaság kifehéredéséből, illetve a gazdasági növekedésből ered. Jó lenne, ha a kifehéredés hatásairól pontosabb információink lennének, jó lenne, ha valóban az adó- és járulékfizetők körének bővülése okozná Magyarországon a bevételek látványos növekedését.

Nem vonom kétségbe, hogy a kifehéredésnek hatása van a bevételekre, de a bevételnövekedés túlnyomó része jelentős, és kevésbé jelentős adóemelésekből származik. Így a kormány komoly inflációs adót vetett ki, hiszen nem valorizálja az szja-táblát. Bevezeti az értékalapú telek- és ingatlanadót. Bevezeti a banki céltartalékadót, pontosabban megszünteti a kivételes helyzetet. Bevezeti a cégek luxusadóját, jelentősen emeli a cigaretta jövedéki adóját, emeli a normál ólmozatlan benzin jövedéki adóját, és ezt kiveti néhány, korábban nem létező üzemanyagfajtára is. Az EU-irányelvre hivatkozva új adóelvonást vezetnek be a nem üzleti felhasználású villamosenergia- és földgázfelhasználásra. Ez az energiaadó, ezzel a törvényjavaslat 106. §-a foglalkozik. Összevon három kisadót, amit a korrigált nettó árbevétel alapján kell fizetni, ami 14 százalék bevételtöbblethez vezet, és így tovább.

Az MDF a legdurvább adóemelésnek az inflációs adó kivetését tartja. Nem történt meg a személyi jövedelemadó-tábla valorizációja. Az infláció jelentős megugrása 2007-ben, illetve 2008-ban várhatóan 4,5 százalék vagy még magasabb, szintén hatást gyakorol az adóbevételek növekedésére. Ez az inflációs adó egyébként a fűnyíróelv alkalmazását jelenti, hiszen válogatás nélkül mindenkit érint.

A dolog másik oldala, hogy a magas infláció sok területen kedvezően hat a kiadások csökkentésére, hiszen sok támogatási norma ennek következtében leértékelődik, amelyek jórészt ismét a lakosság reálpozícióinak a romlását idézik elő. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a 2007. évi 7,5-7,8 százalékos infláció és a bevezetett 20 százalékos kamatadó a megtakarítások esetében jobbára negatív nettó reálkamatokat eredményezett mindenki számára, legyen az magánszemély vagy vállalkozás, aki megtakarítással rendelkezett. Ez tovább nehezítette az idén 6 százalékos reáljövedelem-csökkenést elszenvedő lakosság helyzetét. Az MDF szükségesnek tartja és javasolja a tisztelt Háznak a személyi jövedelemadó-tábla valorizálását.

Ebben a törvényben készíti elő, csempészi be a kormány a 2009. évben bevezetni kívánt, számított értékalapú telek- és ingatlanadót, ami a jelenlegi, túlnyomórészt négyzetméter-alapú ingatlanadóhoz képest jelentős többletterhet fog okozni a lakosság és a vállalkozások számára. Egyes számítások szerint a lakások értékalapú adókulcsának 0,25 százalékos vagy 0,5 százalékos előírása esetében az ebből származó bevétel 160-200-210 milliárd forint lesz, a nem lakások esetében pedig a 0,5 vagy 1,5 százalékos kulcs alkalmazásával 375 milliárd forint bevételi többlet várható, a jelenlegi ingatlan típusú adók megszüntetéséből adódó bevételkiesést is figyelembe véve. 2008-ban a tervezett építményadó, kommunális adó és az idegenforgalmi adó összesen 70,4 milliárd forint.

Kormányzati körökből történnek mindenféle kiszivárogtatások, amelyek az ezzel párhuzamosan bevezetni kívánt ésszerű adócsökkentésekről szólnak, ezek azonban a törvényjavaslatban nem szerepelnek, így a javaslat pozitívan semmiképpen nem értékelhető.

Az MDF az értékalapú ingatlanadó bevezetését csak hosszabb távon tartja elfogadhatónak. A magas adóterhelés, a reáljövedelmek csökkenése, a kapkodó reformkoncepciók, az alacsony foglalkoztatás következtében előállt létbizonytalanság mellett ez a rendelkezés a lakhatás biztonságát is megrendítené Magyarországon. A törvényjavaslat előterjesztői szerint az önkormányzatok közül eddig csak négy vezette be az értékalapú ingatlanadót, a többi azért nem alkalmazza az adóalap megállapításának ezen formáját, mert nincs megfelelő értékelési módszertan az ingatlanok tömeges, vitathatatlan, egyszerű, olcsó és áttekinthető adóztatási célú értékének meghatározására.

A javaslat ezen értékelési módszertan törvénybe iktatásával próbálja e hiátust pótolni, amelynek során építkezik a luxusadóról szóló törvénybe iktatott értékelési módszertanra, illetve annak gyakorlati működésére. Hogy a politikai blöffként - fizessenek a gazdagok - a választások előtt bevezetett luxusadó hogyan működött vagy hogyan nem, arra ne vesztegessük az időt. Azt nyugodtan mondhatjuk, hogy valójában nem működött. Valószínűleg ennek az adónak a költségei magasabbak, mint az ebből származó bevétel. A vonatkozó 2005. évi törvény több mint 1 milliárdos bevétellel számolt, a 2007. évi előirányzat 500 millió forint volt, a várható bevétel ezzel szemben talán ha a 100 millió forintot el fogja érni.

(14.50)

A módszertan kétségkívül létezik, tehát ha az önkormányzatok ezzel a lehetőséggel élni kívánnak, most valóban valamivel könnyebb helyzetbe kerülnek, mint korábban. A luxusadóval szemben azonban itt nem a gazdagokról van szó, tehát más módszertant kell alkalmazni. Az MDF javasolja a számításba belevenni az ingatlanban lakó család létszámát is. Az MDF azt is javasolja továbbá, hogy a két lehetőség, a négyzetméter-alapú vagy az ingatlanalapú immáron reális alternatívaként továbbra is szerepeljen az adótörvényekben, és bízzuk rá az önkormányzatokra, hogy az ingatlanadóztatási lehetőségek közül a többi ingatlanadót is figyelembe véve melyiket használják, illetve vetnek-e ki egyáltalán ingatlanadót. Ez természetesen bonyolítja a kompenzáció megtervezését, de a társadalom szempontjából jobb ma egy veréb, mint a túzok örökös ígérete.

Az értékalapú vagyonadó mindenképpen drága megoldás, és sajnálatos, hogy ennek tervezett költségeiről, létszámigényéről a törvényjavaslatban nincs szó. Hol vannak a hatásvizsgálatok? A helyi adók beszedése ma is komoly költséget jelent. Ma az 500-600 milliárd forint helyi adót 14 ezer önkormányzati adóellenőr szedi be, a többi 10 000 milliárdot pedig 14 ezer állami. Fontos kérdés tehát az adóztatás hatékonyságának növelése. Alapproblémánk, hogy a transzferek költsége az állam rossz működése következtében drága, kicsit a róka és a sajt meséjét juttatja eszembe, és ez markánsan jelentkezik az adóigazgatás minden területén, és a törvényjavaslat ezen sajnos egy jottányit sem javít.

A törvényjavaslatból úgy tűnik, hogy sajátos helyzet állt elő a luxusadónál. Itt egyazon adóalapra egyszerre két azonos típusú adó fog vetülni, mert a luxusadó kategóriájába eső építményre még értékalapú ingatlanadót is kellene fizetni. Ezen adóigazgatási hiba mellett már csak nüansz, hogy a tulajdonosnak két adóbevallást kell majd egyszerre az ingatlanáról benyújtani. Az MDF javasolja a kérdésnek az európai adófilozófiával megegyező átdolgozását.

Az adóalap szélesítésének tekintik, de a vállalkozásoknál új adóként jelentkezik, hogy a vállalkozások is luxusadót kötelesek fizetni nagy értékű építményeik után. Nem hiszem, hogy ettől a munkavállalók szociális helyzete javulni fog, de lehet, hogy ezzel az adóval néhány olyan épületet is sikerül az adóhivatal látókörébe hozni, amely valójában magáncélokat szolgál. Az ezen a téren tapasztalható optimizmus ezen új kör bevonása következtében újra fellángolt, mert a 2008. évi előirányzat luxusadó címen ismét 500 millió forint bevételi előirányzatot szerepeltet. Ha figyelembe vesszük ezt az alacsony várható adóbevételt és azt, hogy a 700 milliós bevételt hozó tenyésztési hozzájárulást, illetve a 250 millió forintos bevételt eredményező vadvédelmi hozzájárulást bagatell adók címén 2008-ban megszüntetik, érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a luxusadónak a politikai propaganda kellemes visszahatásain kívül van-e értelme, nem kellene-e ezt a problémát más megközelítésben kezelni.

A törvényjavaslat szerint a magánszemélyek személyi jövedelemadója 10, különadója pedig 50 százalékkal emelkedik. A kormány megváltoztatja az adójóváírás rendszerét, ami 2008-ban 30 milliárd forinttal javítja a lakosság pozícióját, amit azonban többszörösen elveszít a magas infláció mellett is valorizálatlanul hagyott adótábla mellett. Ha figyelembe vesszük, hogy a magánszemélyek 2008-ban ennek ellenére mintegy 180 milliárd forinttal több adót fognak fizetni, akkor nyilvánvaló, hogy nem történik semmiféle pozíciójavulás. Az új rendszerből azonban mindenképpen hasznos, hogy megtörténik a marginális terhelési csúcsok lefaragása és a kifuttatás megváltoztatása. Lehet, hogy ennek hatása lesz a legális foglalkoztatásra, a jövedelmek szerény kifehéredésére, de őszintén szólva, ezzel kapcsolatban az MDF-nek nincsenek - és nekem sincsenek - különös illúziói.

Az MDF azt javasolja, hogy a gazdaság növekedésének elősegítése, a legális foglalkoztatás növelése, valamint a fekete- és szürkegazdaság kifehérítése érdekében történjék meg az áttérés az egykulcsos, 18 százalékos személyi jövedelemadóra. Ez természetesen az itt felvetettekhez képest egészen más filozófiát követel, mert az adócsökkentéssel párhuzamosan a jóváírások és kedvezmények alapos csökkentésével kell hogy járjon; itt pedig most növelni kell. A személyi jövedelemadózással egyébként is baj van, a kialakult helyzet nagyjából tarthatatlan. Jelenleg még csak a 2005. évi teljes körű adóstatisztikával rendelkezünk, eszerint 4 millió 328 ezer polgár számolt el a jövedelméről, közülük a jogszabályi lehetőségeket figyelembe véve 1,3 millióan nem fizettek személyi jövedelemadót. Az összes adó 80 százalékát az adófizetők 20 százaléka fizette be.

Ez a köztehereloszlás nagyon nehezen mondható igazságosnak, különösen azért, mert a jövedelmek elosztása nagyban eltér a más országokban lévő jövedelemelosztástól, például Szlovákiáétól, ahol a jövedelmek matematikai értelemben inkább az úgynevezett normális eloszlás görbéjét mutatják. Mindez arra utal, hogy nyilvánvaló a jövedelemcsalás, az adóhivatal, a kormány, a közigazgatás mégsem tesz semmit. Örvendetes, hogy a becslések szerint 480-500 ezer ember az 1,4 millióból valójában korántsem a minimálbérből él, tehát nem szegény, de részt kellene vállalniuk a kellő közteherviselésből nekik is. Ezen a rendszeren tehát érdemben kell változtatni.

Érdekes, hogy a magánszemélyek különadójának bevételei a tervek szerint 50 százalékkal fognak emelkedni 2008-ban. Ennek az indoklását sehol nem találtuk. Szeretnénk megtudni, hogy mire alapozza a Pénzügyminisztérium ezt a robbanásszerű növekedést.

Miután még fél percem maradt, hogy a vezérszónoklatot befejezzem, de mondandóm van bőven, ezt majd a vita későbbi részében fogom elmondani, de azt megelőlegezem államtitkár úrnak és a kormánynak, hogy ezt a törvényjavaslatot a Magyar Demokrata Fórum semmilyen körülmények között nem tudja támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

(A jegyzői székben Pettkó Andrást Szűcs Lajos
váltja fel.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt folytatnánk a vitát, engedjék meg, hogy nagy tisztelettel köszöntsem Vytautas Greicius urat, a Litván Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának elnökét, Lomnici Zoltán urat, a magyar Legfelsőbb Bíróság elnökét, valamint kíséretük tagjait (Taps.), akik egy rövid ideig a díszpáholyból kísérik figyelemmel munkánkat. Megbeszéléseikhez sok sikert kívánok a következő órákban.

Most pedig folytatjuk a hozzászólásokat. Kétperces hozzászólásra jelentkezett Szabó Zoltán képviselő úr, az MSZP frakciójából.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Herényi képviselő úr vezérszónoklatának egyetlen pontjára térnék ki, és ez a 18 százalékos egykulcsos személyi jövedelemadó, amely - ha az összes kedvezményt is megszüntetjük - kétségkívül nem csökkenti lényegesen az szja-ból származó költségvetési bevételeket. Ugyanakkor azonban, ha ezt megvalósítanók, mindjárt igaz lenne a Fidesznek a tegnapi napon oly sokat hangoztatott szociális válságról szóló tirádája, tudniillik attól, aki havi 100 ezer forintot keres, a mostani adójóváírással elvennénk havi 18 ezer forintot. Aki meg havi 1 millió forintot keres, annak ezzel az intézkedéssel nemzeti ajándékként évente 2-2,5 millió forintot adnánk oda. Azt hiszem, képviselő úr, hogy bár szociális válság nincs, de azért az ország szociális helyzete korántsem olyan jó, hogy a legszegényebbektől kellene elvenni ahhoz, hogy a leggazdagabbaknak tudjunk adni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Babák Mihály: A Herényi nem mondott ilyet!)

ELNÖK: Lehet, hogy akusztikai problémák vannak, de majd mindjárt meglátjuk, hogy félreértésről van-e szó vagy sem, merthogy Herényi Károly képviselő úr is kétperces hozzászólásra jelentkezett, és feltételezem, hogy az iménti kétpercest fogja kommentálni.

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Két dologra hadd hívjam fel a figyelmét; az egyik: mi azért komolyan gondoljuk, hogy egyszer egy átfogó adóreformra mégis sort kéne keríteni, ahol a jövedelemtípusú adók csökkentésének ellentételezéseként az önök által is szorgalmazott, de normálisan kidolgozott és előkészített vagyoni típusú adók emelésével lehet ezt kompenzálni, tehát a gazdagoktól ott lehet ezt a többletet elvenni.

Aztán a tisztelt kormánynak egyszer oda is el kellene jutni, hogy az adótörvényeket és az adórendszert megpróbálja különválasztani a szociális ellátásoktól és a szociális támogatásoktól. Az egész rendszer azért olyan katyvasz, mert az elmúlt hat esztendőben törekvés sem volt arra, hogy ezt a két rendszert különválasszák.

(15.00)

De ha már ezt nem tették meg, akkor legalább legyenek olyan kedvesek, erre ne hivatkozzanak, mert ez a legrosszabb hivatkozás. Egy normális országban ezt a két dolgot időben különválasztják. Nekünk már alig maradt időnk, de azért meg kellene tenni. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Régi szabály: a kétperces hozzászólás újabb kétperces hozzászólásokat gerjeszt. Úgyhogy most kétperces hozzászólások következnek. Először Pettkó András következik az MDF frakcióból, majd Szabó Zoltán az MSZP-frakcióból, és közben az elnöklést átadom Lezsák Sándor alelnök úrnak. (Taps.)

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A Szabó Zoltán képviselőtársam által elmondott kétperces hozzászóláshoz egy gondolatot szeretnék hozzátenni az MDF képviselőjeként, egy ponton szeretnék vitatkozni vele, és egy ponton szeretnék ráerősíteni a Herényi Károly képviselőtársam által elmondottakra.

Tisztelt Képviselő Úr! 2002-ben, ami jó néhány évvel ezelőtt volt, önök elrontották az adójóváírás rendszerét. Ha ön megnézi a Magyar Szocialista Párt 2002. évi választási kampányígéreteit, önök azt ígérték, hogy a minimálbért adómentessé teszik. Mi történt Magyarországon? Nem a minimálbért tették adómentessé, hanem 1 millió 260 ezer forintig a minimálbér összegét tették adómentessé. Tehát önök nem 600 ezer forintig tették adómentessé, hanem egy sokkal nagyobb sávban nyitották ki a minimálbér adómentességét. Természetesen azon adózó állampolgárok számára is, akik 600 ezer forint és 1 millió 260 ezer forint között kerestek, a minimálbér összege adómentessé vált.

Ezen adózó állampolgároknak önök a választási kampányban nem ígértek semmit, tehát tulajdonképpen túlteljesítették a választási ígéretüket. Ezt nem tudták kommunikálni, mert az adózó állampolgárok erre tulajdonképpen nem jöttek rá, hiszen egyszer a nagyobb fizetést megkapták, majd még egyszer, aztán ugyanannyit kaptak, tehát saját maguk észre se vették, hogy nőtt a jövedelmük.

Aztán elkövettek még egy óriási nagy szakmai hibát, hogy azt az adóévet megpróbálták kettő adóévvé bontani, pedig Magyarországon egy adóév van. Ezért Magyarországon több tízezer adózó állampolgár járt átlagosan 7 ezer forinttal rosszabbul. Ez a költségvetés számára 7 milliárd forintos visszavételt jelentett.

Ezt az érvelésünket annak idején elfogadták, és később a kormány egy módosító javaslat kapcsán ebből a 7 milliárd forintból (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) mintegy 2,5 milliárd forintot engedett vissza az adózó állampolgároknak.

Tisztelt Szabó Képviselő Úr! Önök ezt a rendszert toldozzák-foldozzák azóta is. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Pettkó képviselő úr. Két percre megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, MSZP.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Pettkó képviselő úr most azt próbálta bizonygatni, hogy ez a személyi jövedelemadó-rendszer nem jó, amiről én sem állítottam, hogy ez jó, a kormány sem állította, hogy ez jó.

A kormány éppen hogy azt ígérte, hogy a 2008-as év első felében megkezdődnek a munkák egy olyan adóreform kidolgozására, amely ennek az adórendszernek a hátrányait is kezeli. Ugyanakkor itt most nem erről volt szó. Nem arról volt szó, hogy jó-e a jelenlegi személyi jövedelemadó-rendszer vagy nem, hanem arról, hogy 18 százalékos egykulcsos jövedelemadó milyen hatással volna - önök szoktak mindig hatásvizsgálatot kérni. Tisztelt képviselő úr (Babák Mihály: Sose kapjuk meg!), csak úgy gondolatban végezze el azt a hatásvizsgálatot. Tessék nyugodtan kiabálni, Babák képviselő úr, a tévénézők nem hallják, engem meg nem zavar! (Babák Mihály: De sose szoktuk megkapni, elmondom még egyszer. - Az elnök csenget.) Tehát tessék nyugodtan elvégezni gondolatban azt a hatásvizsgálatot, hogy az adókulcsok 18 százalékra való egységes csökkentése, ami természetesen az adójóváírásban részesülő polgárok esetében adóemelést jelent, milyen szociális feszültségeket gerjesztene.

Herényi képviselő úrnak tökéletesen igaza van, az adórendszert és a szociális juttatást nem kell összekeverni. Ezeket minél jobban szét kell választani, ezzel én is egyetértek. A többkulcsos progresszív személyi jövedelemadó azonban nem szociális kérdés. Nem arról szól, hogy kit milyen módon segítsen a költségvetés a megélhetésben. A progresszív jövedelemadó arról szól, hogy havi 100 ezer forint keresetből lényegesen kevesebb szabadon elkölthető, tehát előre le nem kötött kifizetnivaló van, mint havi 1 millió forintból. Vagyis a le nem kötött, szabadon elkölthető részt jobban lehet terhelni személyi jövedelemadóval, mert az nem okoz az egyén számára elviselhetetlen terheket. Havi 100 ezer forintot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) ugyanúgy adóztatni, mint havi 1 millió forintot, ez a létező legigazságtalanabb rendszer, képviselő úr.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból. - Babák Mihály: Nem igaz!)

ELNÖK: Köszönöm, Szabó képviselő úr. Két percre megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szabó Zoltán képviselőtársam néhány pillanattal ezelőtt azt mondta, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nem rendelkezik hatástanulmánnyal, amikor azt javasolja, hogy Magyarországon egykulcsos adórendszer bevezetésére van szükség.

A Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrral a középosztály érdekében történt 13 pontos egyeztetésünk során átadtuk Gyurcsány miniszterelnök úrnak az MDF pontos javaslatát és a pontos hatástanulmányokat is. A képviselő úr a frakciótársától ezt meg tudja kapni.

Tisztelt Képviselő Úr! Magyarországon most se kétkulcsos vagy háromkulcsos adórendszer van, az adójóváírás rendszerének bonyolultsága miatt legalább 5-6 kulcsról lehet beszélni. Ha önök most akarták volna, egyszerűsíthették volna az adórendszert. Nem az adójóváírás mértékét kellett volna növelni és a kiegészítő adójóváírást egy kicsit megváltoztatni, hanem vissza kellett volna vinni az adójóváírás összegét, és az adózó állampolgárokat a kulcs átalakításával is lehetett volna ugyannyi adójóváíráshoz juttatni.

Én azt gondolom, hogy nem átgondolt ez a benyújtott adótörvény-módosítás, és ezért a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében ezt nem tudjuk elfogadni.

Tisztelt Szabó Képviselő Úr! Herényi Károly képviselőtársam a vezérszónoklatában már mondta, hogy az összes adó 80 százalékát az adófizetők 20 százaléka fizeti be. Tisztelt Képviselő Úr! Én azt gondolom, itt azért változtatásra volna szükség.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, Pettkó képviselő úr. Az előre bejelentett felszólalások következnek. A következő három képviselő: Jauernik István, Bernáth Ildikó, Schvarcz Tibor és esetleg kétpercesek köztük. Megadom a szót Jauernik István képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A beterjesztett törvényjavaslatnak azzal a részével szeretnék foglalkozni, amely az önkormányzatokat érinti közvetve vagy közvetlenül, így a gépjárműadóról, az illetékről, a helyi adókról és a luxusadóról szóló törvények módosítását érintő részekről szeretnék néhány gondolatot elmondani.

Rögtön az elején szeretném jelezni, hogy az önkormányzatok szempontjából javasolt változtatások nem tesznek nagy átrendeződést. Azt is lehet mondani, hogy tulajdonképpen nem tartalmaznak érdemleges változást, és azt gondolom, ez mindenképpen jó. Jó, mert az a helyzet adódik most az év hátralévő részében, hogy ha egy önkormányzat azt gondolja, hogy a bevételei és a kiadásai úgy, ahogy vannak, a helyükön vannak, és a helyi önkormányzati rendeletéhez nem akar hozzányúlni, akkor ezt mindenféle következmény nélkül megteheti. Tehát a helyi önkormányzati rendeletek a 2008. évben is működnek, és az eddigi szabály szerint, az eddigi rend szerint ki tudják vetni az adókat, be tudják szedni, és a nem önkormányzat által kivetett, de önkormányzati bevételt jelentő adók is, tulajdonképpen szinte minimális változással, de be fognak érkezni, és ezt az önkormányzatok meg fogják kapni. Ennyi, mindenképpen pozitív bevezető után néhány szót egyenként is hadd mondjak!

A luxusadóval kapcsolatban: az előttem felszólaló Herényi képviselő úr is érintette ezt a kérdést. Igaz, hogy ez nem egy régi adónem, az önkormányzatok által kivetett adóról van szó, amely nem kötelező, tehát az önkormányzat eldönti, hogy az ő költségvetési pozíciójában élni akar, vagy nem akar élni ezzel a lehetőséggel. Abban a kérdésben, hogy mennyi az adó mértéke, hol a határ, ebben nincs változás. Én azt gondolom, hogy ez így helyénvaló.

Figyelembe véve a 2006. év végén lezajlott önkormányzati választásokat, azért azt gondolom, több önkormányzat foglalkozik most, 2007 végén ezzel a kérdéssel, és mérlegeli, hogy helyben a lakosság érintett részét terhelni lehet-e egy ilyen adóval vagy nem.

(15.10)

Azt gondolom, az önkormányzatok a megfelelő döntéseket meg tudják hozni.

Amely módosításokat tartalmazza ez a javaslat, azok tulajdonképpen az eddigi rövid idő alatt is felszínre került problémákat küszöbölik ki, a fogalommeghatározásokat egyszerűsítik. Talán ha valaki nagyon szőrösszívűen akarja mondani, egy kis kiterjesztést is lehet rajta találni, mert eddig a magánszemélyek tulajdonában levő, 100 millió forint számított érték feletti ingatlanokat terhelhette ez az adó. Ezt követően a tulajdonos személyétől függetlenül lehet ezt az adót kivetni. Természetesen a törvényjavaslat gondoskodik arról, hogy milyen tulajdonosok azok, akik mentesek ez adó alól, így az alapítvány, a köztestület, az egyház, a költségvetési szerv mentes a luxusadó megfizetése alól abban az esetben, ha - általános szabály a civileknél, ami szokott lenni - társasági adófizetési kötelezettsége az adóévben nem keletkezett. Azt gondolom, így helyénvaló ez a módosítás, tehát nem egy új dolog. Lehetett a sajtóban korában hallani értékhatár-változásokról, nincs a beterjesztett törvényjavaslatban, és reményeim szerint a majdan elfogadott törvényben sem kerül erre sor.

A helyi adókkal kapcsolatban: aránylag rövid, fél oldal érinti a törvénynek ezt a részét, a helyi adókkal kapcsolatban. Azért itt van egy jelentősebb változás a beterjesztett törvényjavaslatban. A változás konkrétan azt mondja, hogy az építményadó és a telekadó esetében 2008. január 1-jétől az eddigi forgalmi értéken kivetett adózás helyett jöjjön be a számított érték alapú, és itt a számított érték meghatározásához szükséges táblázatok bekerülnek a törvénybe, ami azért jelentős változás és előrelépés, és majd 2009-től szűnjön meg az eddigi területalapon kivetett építmény- és telekadó lehetősége.

Nos, nekem az a véleményem, hogy ennek a lehetőségnek a megszüntetését nem kell előírni ebben a törvényben 2009-ben, hanem hagyjuk meg az önkormányzatoknak azt a lehetőségét, hogy továbbra is eldönthessék a saját költségvetési helyzetük, a lakosság igényei, a pénzügyi lehetőségek függvényében, hogy élni akarnak-e az építményadóval, illetve a telekadóval. Amennyiben élni akarnak, akkor melyik fajtával akarnak élni, és ha a számított érték alapú építményadóval akarnak élni, ehhez 2008-ban meg tudják teremteni a feltételeket, tehát a különböző értékszámítások, nyilvántartások elvégezhetők. Azt gondolom, ha a törvényből egy módosító javaslattal kikerül az a rendelkezés, hogy 2009-től a területalapú megszűnjön, akkor ez az önkormányzatok számára előnyös, elfogadható megoldás lesz. Természetesen hangsúlyozom, hogy ehhez egy módosító javaslat kell majd, amely biztosítja az eddigi lehetőség további fenntartását.

Az elől nem akarok most sem elzárkózni, sem támogatni, hogy majdan egy adóreform keretében milyen lépések lesznek. Akkor a csomag egészét áttekintve lehet dönteni, addig viszont azt javasolom a tisztelt Háznak, hogy ne lépjünk szűkítő lépést, amíg nem látjuk az adóreform egészét.

Az illetékek érintik az önkormányzatok bevételét. Tudjuk, hogy az illeték megosztott az önkormányzatok és a központi költségvetés között, érdemleges változás itt tényleg nincs. Néhány illetékelkerülési szabály az, amellyel úgymond kiskapu kerül bezárásra, ez támogatandó, ettől az önkormányzati és a központi költségvetési bevétel mindenképpen több lesz, ez jó. Az a része, hogy a gazdasági társaságokat illető eddigi illeték mértéke csökken néhány helyen, azt gondolom, előnyös meg jó dolog, ez viszont nem érinti az önkormányzatokat, úgyhogy erről többet nem is mondanék.

Még egy adónem érinti az önkormányzatokat, ami elég jelentős önkormányzati bevételt jelent, most már 60 milliárd - vagy remélem 2008-ban már 60 milliárdot meghaladó - önkormányzati bevétel, ez a gépjárműadó. A gépjárműadó rendszerében semminemű változás most nem következik be. Biztosan emlékszik rá mindenki, hogy az elmúlt évben került bevezetésre az, amikor a személygépjárműveknél, motorkerékpároknál nem a súly után számoljuk az adó mértékét, hanem a motor teljesítménye után. Ez nagy átrendeződés volt, most semmiféle átrendeződés nincs. Az adómentesség köre bővül egy olyan - forintálisan minimális összeget jelentő, de az érintettek számára annál jelentősebb - kedvezménnyel, hogy a súlyosan mozgáskorlátozott személy, illetve súlyosan mozgáskorlátozott kiskorú személy mellett bekerül azon személyek szállítását végzők adómentessége is, akik a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt álló, súlyosan mozgáskorlátozottakat szállítják. Természetesen ugyanúgy, ahogyan eddig, csak egy gépjárműre érvényes ez az adómentesség, és természetesen egy meghatározott teljesítmény alatti járműre érvényes.

Nos, ezek azok, amelyek érintik az önkormányzatokat, és itt a gépjárműadónál egyetlenegy dologgal szeretném még kiegészíteni, amely nincs benne a beterjesztett törvényjavaslatban, pedig itt már jó ideje többször elhangzik, írásbeli kérdést is intéztem az önkormányzati és területfejlesztési miniszterhez, ez pedig a létesítményi tűzoltóságok tűzoltóautóit érintő gépjárműadó-mentesség kérdése. Azt gondolom, és majd a részletes vitában talán még bővebben is kifejtem, de el kell mondani, hogy a létesítményi tűzoltóságot fenntartó gazdasági szervek fenntartanak tűzoltóautókat, amelyeket azért kell levizsgáztatni, forgalmi rendszámmal ellátni, mert a tűzvédelmi rendszerben benne vannak ezek a járművek, riasztás esetén menni kell az adott vállalat, intézmény telephelyén kívülre is. Tehát kell a forgalmi rendszám, és ha forgalmi rendszám van, akkor a mai rendszerben gépjárműadót fizetni kell. Tehát ebben a törvényben meg kell teremteni e tűzoltóautók adó alóli mentességét, ez az országban mintegy harminc-egynéhány ilyen járművet érint, tehát nem jelent az önkormányzatok számára jelentős bevételkiesést. Tehát azt gondolom, ezt majd mindenképpen támogatni kell, amikor eljutunk oda.

Összességében, tisztelt Ház, képviselőtársaim, azt tudom mondani, hogy az önkormányzatok szempontjából a beterjesztett törvényjavaslat előnyös, elfogadható, mindenképpen kérem, hogy támogassák ezt a részét, és természetesen az egész törvény elfogadását, hogy megfelelő időben kihirdetésre kerüljön ez a törvény. Elnök úr, köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, Jauernik képviselő úr. Bernáth Ildikó képviselő asszony, Fidesz, előre bejelentett hozzászólása következik. Öné a szó, képviselő asszony.

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A parlament tavaszi ülésszakán fogadta el a kormánypárti többség az adótörvények módosítását, amely módosítás éppen ez év szeptember elsején lépett hatályba. Szeptember 13-án pedig a Pénzügyminisztérium honlapján megjelentek azok a módosítások, amelyek már a jövő évi adótörvények módosítását tartalmazzák. Ennyit a jogbiztonságról, a kiszámíthatóságról, valamint az átláthatóságról.

A törvényjavaslatnak, amelyet most tárgyalunk, az előkészítése során úgy tűnik, a kormányon belüli egyeztetés jelentős hiányt szenvedett, mert mind a törvényjavaslatok szövegében, mind az azt megelőző tájékoztatások során hihetetlenül nagy volt a káosz.

(15.20)

A törvénynek két olyan módosítása van, amelyikre különösen erőteljesen fókuszált a Pénzügyminisztérium. Ez a két téma részben az építési telkek utáni áfafizetési kötelezettség, részben pedig az úgynevezett három kisadó összevonása volt. Hogy miért pont ezt a két témát választotta magának a Pénzügyminisztérium, nem tudjuk, csak azt tudjuk, hogy ennek következtében szinte naponta egymásnak ellentmondó híradások jelentek meg ebben az ügyben. Ez meg is látszik egyébként a beterjesztett törvényjavaslatok szövegén, mert magának a törvényjavaslatnak a szövege és a hozzá fűzött indoklások egymásnak olykor gyökeresen ellentmondanak, és bizony a változások pontos megszövegezése is hiányt hagy maga után.

Az építési telkek értékesítése ügyében először azt tudhatta meg mindaz, akit ez érdekelt vagy érintett, hogy minden telekértékesítés után - függetlenül annak értékétől, nagyságától, megszerzési időpontjától, tehát bármitől függetlenül - mindenkinek le kell róni az általános forgalmi adót. Ezt követően változott a helyzet, rá két napra megtudtuk, hogy ez mégsem így lesz, hanem csak akkor kell fizetni az áfát, ha a tulajdonos két év alatt legalább négy telket, illetve ingatlant értékesít, illetve a két év alatt eladott ingatlanok együttes értéke meghaladja a 15 millió forintot. Aztán jött egy újabb variáció, amikor már ez az értékhatár kimaradt. No, ennyit az előzetes egyeztetésről, konzultációról és a hitelességről.

Ugyanez történt az úgynevezett kisadók összevonása ügyében is. Itt is háromszor módosult a kormány elképzelése, és tegyük hozzá, még ma sem tudjuk pontosan, hogy tulajdonképpen miről is tárgyalunk, mert az egy dolog, hogy mi van a törvényjavaslat szövegében, az meg egy másik dolog, hogy mi történik az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, illetve milyen tájékoztatások hangzanak el a parlament szakbizottsági ülésein.

Nézzük át, mi is történt ebben az ügyben! Maga az az elképzelés vagy az az elv, hogy a szétaprózott és a költségvetés főösszegét tekintve jelentéktelennek mondható bevételt biztosító adókat, illetve járulékokat vonják össze, ezzel egyszerűsítve a vállalkozások adóbevallási, illetve adóigazgatási eljárási ügyeit, egyet lehet érteni és egyet is értünk, csak tulajdonképpen nem ez valósult meg. A megoldás módozatainak kimunkálása során az eredetileg támogatható gondolatból egy kaotikus, értelmetlen és használhatatlan megoldás született. Eredetileg hat apró járulékot, úgymint az erdőfenntartási, vadvédelmi, halászatfejlesztési, tenyésztési, földvédelmi és kulturális járulékot szüntették volna meg, és emellett négy, általában a foglalkoztatáshoz kapcsolódó járulékot és hozzájárulást, úgymint a rehabilitációs, a szakképzési, az innovációs és a munkaadói járulékot pedig összevonták volna. Ezzel szemben mi történt? A hat járulékból mégiscsak meghagytak kettőt, és a foglalkoztatottsághoz, illetve a bérekhez kapcsolódó járulékokat a legkülönbözőbb variációkban tárták a nyilvánosság elé, hogy hogyan fogják ezt megoldani.

Első alkalommal az történt, hogy a négy járulékot összevonják, és a munkaadói járulék nevének megtartása mellett 5,5 százalék lett volna ennek a bizonyos járuléknak a mértéke, vetítve a bruttó bélköltséghez, merthogy ez idáig a foglalkoztatással volt összefüggésben. Aztán a 2. számú variációban szeptember végén a pénzügyminiszter már azt jelentette be, hogy a négy járulék közül a munkaadói járulék változatlanul fennmarad, de a másik hármat összevonják, és el is keresztelték ezt a másik hármat egy névvel, ezt pedig úgy hívják, hogy erőforrás-fejlesztési hozzájárulás. A mértéke pedig a munkavállalók létszámától függ, de nem a bérhez kapcsolódik, mint ez idáig, hanem a korrigált nettó árbevételhez. Ez is az egyszerűsítés és az átláthatóság jegyében. Természetesen ennek a történetnek itt még nincs vége.

Sajnálom, hogy nincs itt a Pénzügyminisztériumot képviselő államtitkár úr, mert megkérdeztem volna tőle, hogy most akkor ugyanannak a kormánynak a tagja-e a szociális és munkaügyi miniszter és a pénzügyminiszter. Mert a rehabilitációs hozzájárulás az elképzelések szerint 2008-tól megszűnik, merthogy összevonásra kerül ezzel az elegáns nevű erőforrás-fejlesztési hozzájárulással, ugyanakkor a Szociális és Munkaügyi Minisztérium erről mintha mit se tudna, közleményt adott ki arról, hogy a rehabilitációs hozzájárulás mértéke mekkora lesz 2008-ban.

Kérdezem én: tudja-e azt a kormány, hogy a kormánytagok között milyen a kommunikáció, vagy ha úgy tetszik, milyen az egyeztetés? Milyen hatása lesz ennek az új és összevont járuléknak? Megítélésünk szerint nehéz helyzetbe fogja hozni a mikro- és kisvállalkozásokat különösen, bármennyire is bizonygatja azt a pénzügyminiszter, illetve a kormány, hogy a vállalkozások adóterhelése nem fog növekedni.

Ennek a valótlanságát ékesen bizonyítja az új fizetési kötelezettség, mert az történik, hogy a jelenlegi szabályozás - ami ma még hatályos - értelmében a mikrovállalkozásoknak egyáltalán nem kell fizetni rehabilitációs hozzájárulást, innovációs járulékot, és a szakképzési hozzájárulást is csak abban az esetben kell fizetniük, ha a társaság foglalkoztat alkalmazottat. Ha eddig nem kellett fizetni, de január 1-je után fizetni kell, akkor tulajdonképpen mi történt? Tisztelt Képviselőtársaim! Nem történt más, mint burkolt adóemelés.

(Gulyás Józsefet a jegyzői székben Béki Gabriella váltja fel.)

A kisvállalkozások pedig, ahol nem éri el az alkalmazottak létszáma a húsz főt, szintén nem fizettek ez idáig rehabilitációs hozzájárulást, és úgyszintén nem voltak alanyai az innovációs járuléknak, csak a foglalkoztatottak bruttó bére után fizették a szakképzési hozzájárulást. Na most akkor mi történt? Kedves kormánypárti Képviselők! Az történt, hogy adót emelnek, csak járuléknak nevezik, méghozzá ilyen remek, hosszú nevet találtak ki hozzá, hogy könnyen megjegyezhető legyen.

Mindez természetesen hatással lesz a foglalkoztatottakra is, hiszen a mikro- és kisvállalkozások a közepes vállalkozásokkal együtt alkalmazzák a munkavállalók mintegy kétharmadát, márpedig, ha az adóterhek, a járulékterhek növekednek, ezek hatással lesznek a foglalkoztatottak számára is. Feltehetően a költségek csökkentése érdekében kevesebb lesz a munkahelyek száma, és ezzel csökken a munkavállalók, a foglalkoztatottak száma, és emelkedni fog a munkanélküliség. Ez egyébként a konvergenciaprogram adataiból is jól kiolvasható. (Dr. Katona Béla nemet int.) Nézze meg, tisztelt Katona képviselő úr, látni fogja, hogy a munkanélküliségi ráta hajszállal megegyezik, egytized százalékos különbséggel megegyezik az ez évivel.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Bernáth Ildikó képviselő asszony. Kettő percre megadom a szót Szabó Lajos képviselő úrnak, MSZP.

SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A képviselő asszony beszédének első felére kívánnék reagálni, amikor a kisadók összevonásáról beszélt. Valószínű, hogy képviselő asszony még az eredeti változatról, ami még a törvény benyújtása előtt volt, arról szólt nekünk, hiszen a törvényben más van bent, mint amit ő mondott. Ez nem jelenti azt, hogy nincs vele probléma, csak más van bent a törvényben, mint amiről képviselő asszony beszélt.

A mi célunk ezzel a módosítással, amikor az idézőjeles politikai megrendelést megadtuk, az volt, hogy a vállalkozások részéről fennálló egyszerűsítési igényt kielégítsük, mégpedig úgy, hogy a rendszer egyszerűbb legyen, ne járjon több költségvetési bevétellel, tehát a vállalkozóknak ne jelentsen több kiadást.

(15.30)

Lehetőleg úgy ne jelentsen több kiadást, hogy ez az egyes vállalkozó szintjén is megjelenjen, és a kimeneti szabályozás, tehát ugyanazok a célok valósuljanak meg belőle, mint amik a feltételezett összevonás előtt voltak.

A szocialista frakció álláspontja az, hogy amennyiben a vállalkozók ezt nem egyszerűsítésnek fogadják el, és ilyen módon nem kívánják ezt az egyszerűsítést, akkor mi ettől az elképzeléstől el fogunk állni. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Szabó képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Bókay Endre képviselő úrnak, MSZP.

BÓKAY ENDRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Bernáth Ildikó felvetésére szeretnék én is reagálni. Ma pillanatnyilag 57 különböző adónem van érvényben, és joggal törekszik arra a kormány, hogy egy egyszerűsítést hajtson végre. Ez az egyszerűsítés azt jelenti, hogy a vállalkozók számára is egy átláthatóbb rendszert dolgozna ki, és ezek közé került be a három kisadó is.

Időközben vita kerekedett belőle, és ezt természetesnek tartom, hiszen ez a szocialista frakció nem egy egységes, monolit tömb, és nem egy ember gondolkodik benne, hanem különböző bizottságok különböző módon érvelnek pró és kontra az egyes adónemek mellett.

Nekünk is itt a kulturális bizottságban felvetődött, hogy megszűnik ez a bizonyos kulturális járadék, tiltakoztunk ellene, megbeszéltük, és ezt ki is vették a kisadók köréből. Érdekes volt, hogy ilyenkor derült ki, hogy azokat az adónemeket, amit valaminek a finanszírozására szed be a társadalomtól, szed be az országtól a kormányzat, azokat igenis, pozitívan értékeli egyre több ember, és elfogadják. Ilyen típusú például a szakképzési hozzájárulás is, és a magam részéről nem találok abban semmiféle ellentmondást, hogy a Szociális és Munkaügyi Minisztérium felszólal amellett, hogy a szakképzési hozzájárulást igenis ebben a formában tartsuk meg, és majd később egy más megoldással próbáljuk az 57 különböző adónemet egyszerűsíteni és átláthatóbbá tenni.

Tehát azt kérem, ne úgy érveljünk ebben, hogy micsoda káosz van. Nincs káosz, egyáltalán nincs káosz. Hihetetlenül sokféle, összetett, bonyolult rendszerről van szó, abban a pillanatban, amikor valamihez hozzányúlunk, akkor a másik oldalon is nagyon jól érzékelhetők a változások, és ezt az egészet egyszerre kell átgondolni.

Éppen ezért a kormány meghirdetett egy programot, azzal, hogy 2008. január végére, február elejére kidolgoz egy adóreformot, és ezt az adóreformot terjeszti a parlament, az ország népe elé, a különböző intézmények elé, megvitatják, és ennek keretében (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) 2008 tavaszára fogunk kidolgozni egy új javaslatot. Elnök úr, köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, Bókay képviselő úr. Kettő percre Bernáth Ildikót illeti a szó.

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én a felsorolással csak azt akartam érzékeltetni, hogy mennyire "kiérlelt" a kormány koncepciója az adópolitikáját illetően. Tessék már megmondani nekem, hogy milyen kiérlelt, átgondolt, alaposan megvitatott adótörvény-javaslat az, aminek a mértéke, a vetítési alapja, az elnevezése kétnaponként változik? Olyannyira, hogy példának okáért az Országos Érdekegyeztető Tanácsban még mindig nem született megállapodás. Egy dolog biztos, hogy a három oldalból a két másik oldal, a munkaadói és a munkavállalói oldal nem ért egyet ennek a három járuléknak ilyetén történő összevonásával. Erről egyébként ön is értesülhetett, képviselő úr, ha elolvasta tegnap a vonatkozó szaklap híradását.

Egyébként pedig még annyit hadd mondjak el önöknek, hogy nem csak a magyar parlamentben zajlik törvényhozás. Egyik kedvenc törvényhozómat hadd idézzem meg: Murphy törvénye szerint - hadd ajánljam ezt a figyelmükbe -, aki szereti a virslit és tiszteli a törvényeket, az ne nézze végig, hogy készülnek. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Bernáth Ildikó képviselő asszony. Schvarcz Tibor előre bejelentett felszólalása következik, Magyar Szocialista Párt.

Öné a szó, képviselő úr!

DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az egészségügyet az adótörvények közül nagyon kevés érinti. A társadalombiztosítás átalakításával kapcsolatosan egy járulékátcsoportosítás és egy profiltisztítás következik be. Ennek megfelelően a korhatár alatti, harmadik csoportos rokkantsági, valamint a hozzá tartozó nyugellátások 2007-től átkerültek az Egészségbiztosítási Alapból a Nyugdíj-biztosítási Alap kiadásai közé, de a finanszírozásuk továbbra is az Egészségbiztosítási Alapból pénzeszközátadással történik. A javaslat ezzel megteremti azt a lehetőséget, hogy egyre inkább letisztuljanak azok az ellátások, amelyeket a nyugdíjbiztosításnak kell finanszírozni, és egyre inkább az egészségügy ellátásait finanszírozó pénzbeli és természetbeli ellátások maradjanak az Egészségbiztosítási Alapnál.

Ez a járulék-átcsoportosítás összességében, szaldójában nem érinti rosszul se a munkaadókat, se a munkavállalókat, mivel a jelenlegi 8 százalékos munkáltatói egészségbiztosítási járulék 5 százalékra csökken, ebből 0,5 százalék pénzbeli és 4,5 százalék természetbeli járulék lesz. Egyidejűleg a 25 százalékos munkáltatói nyugdíj-biztosítási járulékfizetési kötelezettség 24 százalékra emelkedik, és a jelenleg 7 százalékos egyéni egészségbiztosítási járulék 6 százalékra csökken. Ebből változatlanul 4 százalék a természetbeli egészségbiztosítási járulék, a pénzbeli járulék pedig 2 százalék. Egyidejűleg a jelenleg 8,5 százalékos egyéni nyugdíjjárulék 9,5 százalékra emelkedik, ebből a magán-nyugdíjpénztári tagdíj változatlanul 8 százalék, a nyugdíjjárulék pedig 1,5 százalék. Tehát ez szaldójában semmi változást nem jelent, csupán átcsoportosítást jelent.

A járulékbefizetés kapcsán örömmel vettük azt, hogy az APEH fokozottan ellenőrzi azokat, akik fizetnek egészségbiztosítási járulékot, és tulajdonképpen ezzel a rendszerből ki akartuk azokat szűrni, akik úgy veszik igénybe az egészségügyi ellátást, hogy nem fizetnek semmilyen járulékot. Ennek az intézkedésnek a megemlítése, illetve bevezetésének a próbajárata azt eredményezte, hogy több mint 200 ezer ember jelentkezett önként a járulékfizetési körbe, és az, hogy az egészségbiztosítási kassza jelenleg szufficites, annak is köszönhető, hogy megnőtt a járulékbefizetési kedv a munkaadók körében. Ez a biztosítási alapú egészségügynek egyik feltétele, hiszen csak az kap egészségügyi ellátást, aki fizet, vagy aki után a költségvetés fizet járulékot.

2005-ben megtörtént az a váltás a Pénzügyminisztérium részéről, hogy az eddig járulékot nem fizetők helyett mintegy 300 milliárd forintot fizetett az Egészségbiztosítási Alapba a költségvetés, és ezáltal a költségvetés befizetése által az Egészségbiztosítási Alap költségvetése közel nullszaldós lett, most pedig a bevezetett reformtörvények és a járulékfizetési kedv megnövekedése miatt már mintegy 55 milliárd szufficit jelentkezett az alap költségvetésében.

Egészségpolitikusként mindig örömmel vesszük a jövedéki adó emelését. Ebben az évben megtörtént a dohánytermékek jövedéki adójának európai szintű emelése felé az első lépés. Még mindig nem értük el azt az európai uniós átlagot, ami a jövedékiadó-befizetés vonatkozásában jellemző Európában. Ez azt jelenti, hogy a jövedéki adók növelésével nő a költségvetés bevétele. De egészségpolitikusként minden évben felvetjük azt, hogy a befizetett jövedéki adókból - és most többlet jövedéki adókból - valamilyen részt adjanak át közvetlenül az egészségügynek, éspedig úgy, hogy a jövedékiadó-növekményből finanszírozni lehessen prevenciós programokat. Ez nyugat-európai gyakorlat, hogy a dohány, illetve az alkohol jövedéki adójából megfelelő százalékokat vagy tized százalékokat átadnak az egészségügynek, és közvetlenül finanszírozzák ezáltal a prevenciós programokat. Hiszen egyik oldalon a költségvetés bevétele növekszik, a másik oldalon pedig ezen betegeknek, akik ezen káros szenvedély következtében, alkohol- és dohányfogyasztás következtében megbetegszenek, az egészségbiztosítás, illetve az egészségügy kiadási oldala pedig lényegesen megnő.

Még egy módosító javaslatot kívánunk beadni az adótörvényekkel kapcsolatosan, ez pedig: az önkéntes egészségpénztáraknál szeretnénk visszaemelni azokat a gyógyhatású készítményeket a kedvezményezetti körbe, amelyek az Országos Gyógyszerészeti Intézet által befogadottak, tehát elfogadott termékek. Ez is bizonyos mértékben az egészségi állapot javítását eredményezné.

Összességében, mivel az egészségügyet csak ilyen módon érintik az adótörvények, az általános vitában már elmondjuk mi is, hogy támogatandónak tartjuk ezeket az adótörvényeket, viszont a módosító javaslatokkal ilyen módon kívánunk rajta még finomítani.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(15.40)

ELNÖK: Köszönöm, Schvarcz Tibor képviselő úr. Két percre megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, Fidesz.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Régebben is lett volna mondandóm e törvényjavaslat kapcsán, de megvártam, míg kedves képviselőtársaim felhoznak egypár adófajtát. Most látják, hogy mekkora salátatörvény ez, és gondolják csak végig, hogy ennyi adófajtával lehet-e tisztességesen virslit készíteni, törvényt alkotni. Képtelenség! Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, ez a törvényjavaslat így nem kezelhető, azért, mert az adótörvényekhez rendszerszemlélet, átgondoltság, higgadtság és igazi kormányzati és törvény-előkészítő munkára van szükség.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hallották az imént, hány adófajtát érint ez a törvényjavaslat, és mindenféle kedves javaslatot hallottunk, hogy mivel kéne az egészségmegőrzést, a prevenciót támogatni. De azért gondolják végig, hogy az szja-tól egészen a különböző illetékekig mindent egy adótörvényben letárgyalni, ez skandalum. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, ez katyvasz! Nem lehet így törvényeket alkotni, mert akkor az lesz, ami most van, átláthatatlan, diszfunkciós, és nem fogják érteni a magyar állampolgárok sem. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egyszer el kell jutni a kormányzásnak odáig, hogy olyan törvényjavaslatot terjesszen a tisztelt Ház elé, amelyet nem toldozgat, nem foldozgat, hanem rendszerszemléletben átgondol, a parlament elé terjeszti szakmai vitára, egyeztet benne, ezek most mind hiányzanak.

Benyújtanak egy törvényjavaslatot, három adót összevonnak, utána azt mondják, hogy nem is akarjuk annyira. Akkor miért terjesztették be, mélyen tisztelt hölgyek, urak? Szóval, skandalum ez az egész katyvasz, amit elénk terjesztettek. Jó lenne tényleg higgadtan, nem kapkodva, nem csapkodva kormányozni, törvényt alkotni, mert ezt várja el tőlünk a Magyar Köztársaság polgára. Úgy gondolom, ez az átgondolatlanság tovább nem tartható. Nagyon fontosak a bevételek, nagyon fontosak a kiadások, itt van az orrunk előtt például az állami költségvetési törvény 2008-ra vonatkozóan, ilyen adótörvények és ilyen módosítások mentén komolytalan lesz a 2008. évi költségvetés.

Köszönöm, hogy szólhattam. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, Babák képviselő úr. Két percre megadom a szót Bókay Endre képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

BÓKAY ENDRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Képviselőtársamnak válaszolnék. Három nagyobb csoportját különböztetjük meg az adónemeknek, az egyik a munkához kötődő, a másik a forgalmi adó, ami a különböző árukhoz kapcsolódik, tehát az áfa tartozik ide, a harmadik a vagyoni típusú adó. Amikor az adóhoz hozzányúlunk, akkor végig kell gondolnunk, hogy ebből a három csoportból melyikhez és milyen mértékben nyúlunk hozzá. Ugyanis a munkát terhelő adók nagyon magasak ma Magyarországon, teljesen egyetértünk vele. De ha itt csökkenteni akarunk, akkor a másik kettőben növelnünk kell.

A '90-es évek elején nyilván, mivel jóval kevesebb vagyonnal rendelkezett a magyar társadalom, nem lehetett a vagyoni típusú adókat emelni - ma már lehet. És lehet nyugodtan azt mondani, hogy kérem, elsősorban azok fizessék meg az állami működést és állami szolgáltatásokat, az egészségügyet és az oktatást, akik minél nagyobb vagyonnal rendelkeznek.

Ma Magyarországon a vagyoni típusú adók mindössze 5 százalékát jelentik az adójövedelmeknek, míg Európa fejlettebb területein ez 10 százalékos, tehát a dupláját jelenti. Át kell strukturálni. De ehhez nem lehet úgy hozzányúlni, hogy az ember hirtelen azt mondja, az egyik adót emelem, a másikat csökkentem. Ebben nagyon-nagyon sok zavar támadna. Ennek egy hosszú átmeneti időszakban kell bekövetkeznie, és ehhez kell egy konkrét vita. Ha ebből a rendszerből valamit kiemelünk, akkor könnyen azt mondjuk, hogy kérem, micsoda zavar van.

Ennek a rendszernek a finomítása zajlik most, nem pedig a reformkoncepció alapján történő átalakítása. Erre lesz 2008-tól lehetőségünk, és az egy másik időszakot fog jelenteni a számunkra. De ehhez kell egy társadalmi konszenzus is, hogy a társadalom elfogadja, hogy kérem, a munkához kötődő terheket csökkentjük, a vagyonit növeljük, de ezt milyen mértékben.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, Bókay képviselő úr. Két percre megadom a szót Keller László képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szeretnék rámutatni arra az ellentmondásos magatartásra, amit megjelenít itt Babák Mihály képviselő úr és több ellenzéki képviselő, de különösen ön. Az előző napirend keretén belül tárgyaltunk egyetlenegy törvényről; nem salátatörvényekről, egyetlenegy törvényről, az áfatörvényről. Akkor képviselő úr is és más ellenzéki képviselők is egészen másról kezdtek el beszélni. Elkezdtek beszélni gazdaságpolitikáról, költségvetés-politikáról, csak hogy megkerüljék a törvényről alkotott véleményük kinyilvánítását.

Most nyilvánvaló, hogy nem átfogó törvénymódosításokról van szó, hanem több, adózást érintő kérdés apró módosításáról. Itt a kormányoldalon Jauernik képviselő úr, Schvarcz képviselő úr konkrét, mondjuk, önkormányzatokat érintő, társadalombiztosítást érintő kérdésekről vitázik, fejti ki a véleményét, és jelzi, hogy milyen területen gondolkodunk módosító javaslatokban, konkrétan a benyújtott törvényjavaslathoz. Erre föláll Babák képviselő úr, és ugyanazt teszi, mint a bizottsági ülésen, gyakorlatilag meg sem szólal a benyújtott törvényjavaslatokról, pedig lehetne beszélni, mondjuk, a személyi jövedelemadóról, lehetne beszélni a helyi adóról, lehetne az Art.-ről, sok mindenről lehetne beszélni.

Igen, képviselő úr, ez így volt hosszú évek alatt, hogy a költségvetés előkészítéseként tárgyaltunk az adótörvényekről, ott, ahol alapvető módosítás volt, külön tárgyaltunk róla, mint most az áfáról, ott, ahol apró módosítások vannak, egy csomagban tárgyalunk a törvényekről. Ön ezt salátatörvénynek nevezi, szíve joga, lehet bárhogy elnevezni, az a lényeg, képviselő úr, hogy a konkrét törvénymódosításokról tessék szíves lenni szólni, és arról ismerjük meg az önök véleményét.

ELNÖK: Köszönöm, Keller képviselő úr. Megadom a szót két percre Babák Mihály képviselő úrnak, Fidesz.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Még mielőtt valaki elhinné azt, amit Keller képviselő úr mond, elmondom, aki esetleg nem tudná, hogy egy törvényjavaslat, az adótörvények általános vitája van, amely politikai, pénzügyi és gazdasági általános vita. Úgy gondolom, az előző adónemnél, az áfatörvénynél is elmondtuk, hogy a kormány nem szedi be jól, ezért van áfacsalás. Hat éve kormányoznak, rendet kell csinálni. Tessék, szedje be, a pénzügyminiszter személyesen intézkedjen az áfa beszedését illetően. Ez a generális probléma. Ugyanis semmi mást nem tesznek, csak összevissza újraszabályoznak szabályokat az áfatörvényben, és még bonyolultabbá teszik az életünket.

Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, nem tudom, melyik törvényről, melyik passzusáról beszélt képviselőtársam, de úgy gondolom, Bókay képviselőtársammal egyet kell értenem egy-két kérdésben. Mélyen tisztelt hölgyek, urak, önök az elmúlt hat év alatt ígértek hetet-havat a Magyar Köztársaság állampolgárainak, ígérgettek mindent, áfát emeltek, áfát csökkentettek, beszéltek mindenről, és a végén nem történt semmi. Idejön most egy törvény... - az előző napirendnél is azt mondtam, képviselőtársam, rendszerszemléletben kellene gondolkodni. Az adók állami bevételek. Tarthatunk egymásnak az adókról előadásokat, az adónemekről, van helyi, van központi, van megosztott és sorolhatnám még, visszterhes vagyonátruházás illetéke és sok egyéb más, és van fogyasztást és vagyont terhelő adó, tehát lehetne erről előadást tartani, csak azért hoztam szóba pár adónemet, hogy nem ennyire egyszerű a kérdés.

Mint ahogy ön nagyon helyesen mondta, 57 adót számolt ön, szerintem több van, de a dolog lényege az, hogy ezeket az adókat mind az állampolgárok és a cégek fizetik be. Ebben rendnek kell lenni. Önök nem a rend irányába mennek, hanem mindig toldozgatnak, pontosan azért, mert nem kormányoznak. Ha kormányoznának, egy-egy adónemet átgondoltan, megfontoltan hoznának elénk. És nem toldozgatni kell itt a parlamentben sem, képviselő úr, hanem konszenzus alapján helyes adótörvényeket kell a parlament elé terjeszteni. Ez nem történik meg manapság. És ez óriási baj, ezért van katyvasz, káosz és skandalum az egész.

Köszönöm, hogy szólhattam. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, Babák képviselő úr. Két percre szót kért Tukacs István képviselő úr, MSZP.

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Igen tisztelt Elnök Úr. Tisztelt Ház! Azért elsősorban adózzunk Babák úr képességeinek kellő reverenciával. E véleményével, amiben nem érinti az elénk terjesztett törvények tartalmát, le tudja kötni a képviselők egy részét, engem is. Magam azért kértem szót, hogy rámutassak a Fidesz-frakció következetlenségére adóbeszedés ügyben.

Babák úr az imént azt említette, hogy a kormány abban következetlen, hogy nem szedi be az adókat. Az általános vita előző napján Vincze képviselőtársa azért kárhoztatta a kormányt, mert nagyon keményen akarja beszedni az adókat, és akkor általam népmesei fordulatnak nevezett történetekkel próbált meg érvelni szőlőmunkásokról, közeli és távoli rokonokról.

(15.50)

Hogy Babák képviselő úr nem tudja kontrollálni az adrenalinszintjét, és ezt megpróbálja bekiabálásokkal levezetni, ez számunkra nem új, pusztán csak a parlament méltóságát sérti (Babák Mihály: Olvasson száz évvel ezelőtti jegyzőkönyvet!), mégis el kellene gondolkodni azon a következetlenségen, amivel illetik magát a törvénytervezetet.

Én egyébként a kisadók ügyében egyetlen mondatot szeretnék mondani. Az Érdekegyeztető Tanácsban nem kellően hangsúlyozható, fontos dolog történt. Kiderült, hogy ragaszkodnak a munkáltatók egy adófajtához, mégpedig a szakképzési támogatáshoz. Azt mondták, hogy így rendben van ez a dolog. Számunkra pedig ez azt jelenti, hogy ha ez számukra rendben van, akkor valószínű, hogy változtatni kell. Ennyit szerettem volna elmondani.

Megköszönöm a figyelmüket, képviselőtársaim. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Tukacs képviselő úr. Két percre megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, Fidesz.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Nyilvánvaló, hogy egyszerűbb különben valakit hitelteleníteni, mint hogy magával az adott törvénnyel és a benyújtott törvényjavaslat metodikájával, átgondolatlanságával foglalatoskodni.

Úgy gondolom, hogy kedves képviselőtársamnak meg kéne néznie korábbi jegyzőkönyveket, sok minden történt a parlamentben, és a Házszabály sem tiltja a bekiabálást, hisz nem biztos, hogy végig lehet várni azt, hogy ön 15-20 percig beszél, és lehet reagálni valamit. Ha valami hazugság, vagy nem tetszik, vagy más a véleményünk, illik és szabad, nem tiltja semminemű szabály. Ennyit az adrenalinszintről és sok egyéb másról.

Képviselőtársaim! Arra a kérdésre kellene válaszolni, hogy miért nincs átgondolt adótörvény, miért nincsenek átgondolt adótörvények az önök kormányzásának hatodik évében. El kellett volna jutni oda - és hölgyek, urak, az állami költségvetés bevételi oldala nem vicc és nem játék! Hát önök az állami költségvetést sem tartják be, év végén módosítják! Itt bármilyen törvényt hozunk, önök azt tesznek, amit akarnak. Tehát ezzel is azt akarnak tenni?

Mondom, hogy rendet szeretnék; nyugodt, higgadt, átgondolt törvényeket, és normális adótörvényeket, amelyek mögött konszenzus is van. Kérem, nincs konszenzus, tiltakoznak az összevont adókkal kapcsolatban is, és a végén azt mondják, hogy hát akkor nem is annyira fontos. Akkor most ki a komolytalan, Babák Mihály vagy pedig a tisztelt kormánypárti társaság?

Úgy gondolom, hogy itt az ideje annak, hogy összefüggésekben igyekezzenek gondolkodni, hisz minden mindenre hatással van, és a dolgok összefüggnek. Jó ha tudja a képviselőtársam, hogy az állami bevétel a költségvetés bevétele, az különben kihatással van az alrendszerekre, az adó kihatással van a gazdaságra, a gazdaság teljesítményére és sok egyéb másra. Összefüggnek ezek a kérdések. Úgy belenyúlni, mint elefánt a porcelánboltban, ahogy belenyúltak önök az szja-ba annak idején, és belekevernek idő előtt mindenféle szociális szempontot, amelyet az adótörvény elfogadását követően, helyesebben végszavazás előtt kellene az szja-nál is figyelembe venni, mert kell honorálni bizonyos teljesítményeket az szja-nak. Önök nem ezt teszik. Belenyúlnak egy elemébe, kiemelik, módosítgatják (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), végül az egész egy katyvasz. Itt állunk most, kérem!

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Babák képviselő úr. Az előre bejelentett felszólalók közül Meggyes Tamás képviselő úr következik, Fidesz.

MEGGYES TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány évek óta dédelgetett terve, az ingatlanadó sajnos az Országgyűlés elé került. Sajnos, hiszen a nemzeti vagyon ellopása, eladása, a munkavállalók és a vállalkozók agyonsarcolása után az életminőség egyetlen biztató tényezőjét éri támadás.

Tudniillik Magyarországon az otthonok majdnem mindegyike, Európában is ritka módon, a családok tulajdonában van. Úgy vélem, a családok egyetlen menedékét nem volna szabad adóval sújtani. Az, hogy van hol laknunk, nem annyira vagyon kérdése, hanem alapvető emberi életfeltétel. Félek, hogy a Gyurcsány-kormány ismét az emberek javát akarja, a javainkat, azaz elvenni az utolsó értékeinket.

A kormány évek óta lebegteti az ingatlanadót, de úgy tűnik, fél a bevezetését nyíltan felvállalni. Cselhez folyamodik, és az önkormányzatokkal akarja elvégeztetni a piszkos munkát. Álságos módon azt hangoztatja, hogy a helyhatóságoknak nem kötelező az ingatlanadó beszedése. Csakhogy az elmúlt évek önkormányzatokat ellehetetlenítő, kisemmiző intézkedéseit még nehezebb költségvetési esztendők követik majd, így a csőd közelbe jutott önkormányzatok nem is tehetnek mást, mint hogy bevezetik ezt az új ingatlanadót.

Abban biztosak lehetünk, hogy 2008-ban és 2009-ben a kormány által elszabadított 8 százalék körüli inflációval és a normatívák nominális értékének csökkentésével a kormány többet vesz el az önkormányzatoktól, mint amilyen növekményt az önkormányzatok az ingatlanadóval egyáltalán beszedhetnek. A rossz szándékot, azaz az otthon megadóztatását a rosszhiszemű politikai szándék egészíti ki. A kormányfő széttárja a karjait, lám, a gonosz és meghatározóan ellenzéki önkormányzatok azok, amelyek nem hagyják élni az embereket. A rossz szándékot ráadásul rossz módszerrel akarja megvalósítani a kormányzat. Létezik ugyanis építmény- és telekadó most is, a jelen szabályozás szerint is, sőt ezen belül létezik a korrigált forgalmi érték szerinti adóztatás is. Nem véletlen azonban, hogy alig akad önkormányzat, amely az otthonokat építményadóval terheli, és az főleg nem véletlen, hogy szinte minden önkormányzat a négyzetméter-alapú építmény- és telekadót alkalmazza, és mindösszesen csak négy település alkalmazza a korrigált forgalmi érték szerinti adóztatást.

Az előterjesztőnek értenie kéne az önkormányzati gyakorlatból. Ezzel szemben a törvény általános indoklásában ezt a hihetetlen félreértést, azaz az értékalapú adóztatás kizárólagosságát mint kívánatos és szükséges önkormányzati célt egy égbekiáltó tévedéssel tetézi a pénzügyminiszter: a luxusadó e kormány által törvénybe iktatott módszertanára és gyakorlati működésére építi az új törvényi szabályozást. Ez egyszerűen nevetséges.

Ha két önkormányzati példát említhetek, akkor városomban, a 30 ezres Esztergomban egyetlen luxusadó-bevallás került feldolgozásra, és végül ez után sem kell adót fizetni. A korrekciós tételeket figyelembe véve ugyanis 92 milliónál állt meg az értékmérő. Zárójelben jegyzem meg, a közigazgatási hivatalt is megjárt ügy érdekessége, hogy a tulajdonos egyébként nem hivatalosan 600 milliós értékkel dicsekszik. Második példaként a majdnem 60 ezres és tehetős Érden két adóalany van, évi 180 ezer forint beszedett adóval, akik a luxusadó befizetése miatt nem kell hogy építményadót fizessenek.

Ez a rossz módszer, a törvényjavaslat bonyolult, bürokratikus eljárásrendje nemcsak hogy nem szükséges, de végrehajthatatlan is. Amíg a négyzetméter-alapú építményadó viszonylag egyszerűen ellenőrizhető, addig a törvénytervezet bevalláson alapuló és korrekciós lehetőségekkel jócskán megtűzdelt rendszere nem életszerű, valótlan végeredményekre vezet.

Nézzük először is az önkormányzat szempontjából! Például Esztergomban nyolc adóügyintézőre - akik egyébként tízezres nagyságrendben dolgoznak fel gépjárműadó- és iparűzésiadó-ügyeket - több tízezer ingatlanadótárgy is esne. Minden egyes adótárgynál az épület és a hozzá tartozó telek esetében külön kell megállapítani az adó mértékét, a 22 korrekciós tétellel és az ezekhez tartozó 50 szorzószámmal. Különös gond, ha az adózó nem küldi meg a bevallását, illetve azt hiányosan vagy rosszul értelmezve tölti ki. Ilyen esetekben a sokszor hiányos vagy elmaradt földhivatali nyilvántartással kellene próbálkozni. Mindez kétszer ennyi ügyintézővel is feldolgozhatatlan mennyiségű munka lenne.

Nézzük másodszor az adózó szempontjából! Érdemes-e egyáltalán betartani a játékszabályokat, ha 10-20 százalékokkal mozoghat a kivetett adó mértéke korrekciós tételenként? Tudja-e ellenőrizni az adóhatóság, hogy 50 vagy 90 éves a ház, hogy téglából vagy vályogból épült-e, történt-e tíz éven belül felújítás, hogy az épület részlegesen közművesített vagy hiányos közművesítettségű, van-e légkondicionáló és a többi, és a többi? A szabályozás életszerűtlensége és bonyolultsága legalább tévedésre, sok esetben jogvitára csábít.

Tisztelt Ház! Tiszta és világos szabályokra lenne tehát szükség; olyanokra, amelyeket könnyű betartani és betartatni. Persze nehezen várható el ez olyan előterjesztőktől, mint a kormányfő, aki nem volt rest luxusvillájában a magánuszodája után visszaigényelni az áfát (Babák Mihály: Na tessék!), vagy mint a pénzügyminiszter, akinek cégében fiktív számlák után történt az áfa-visszaigénylés.

Végül a törvénytervezetnek a már idézett általános indoklási részéből kiderül, hogy célt tévesztett, bevezetése, alkalmazása káros a családi otthonok tekintetében, egyéb ingatlanvagyon esetében pedig bürokratikus csapdákkal túlterhelt, nem alkalmazható. Ha már a "több pénzt az önkormányzatoknak" hazug szólama az utóbbi években rendszeresen lelepleződött, az önkormányzatokhoz egyre kevesebb pénz jut az egyre több feladat és teher mellett, legalább az ilyen jogszabályoktól megkímélhetné a parlament a magyar településeket.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

(16.00)

ELNÖK: Köszönöm, Meggyes Tamás képviselő úr. Az előre bejelentett hozzászólások előtt kétperces hozzászólások: először megadom a szót Tukacs István képviselő úrnak, MSZP.

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Igen tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Azért vagyok kénytelen reagálni a Meggyes Tamás képviselőtársam által elmondott gondolatokra, mert az iskolapéldáját látom annak a stílusnak, amely úgy látszik, hogy jellemző ellenzéki társaira is. Állítani valamit, ami valótlan, és közben persze kötelező ujjgyakorlatszerűen belerúgni a miniszterelnökbe és a pénzügyminiszterbe, mert úgy látom, hogy ez hozzátartozik a szokásos koreográfiához.

Szögezzük le, csak azok kedvéért, akik figyelemmel kísérik a parlament munkáját a mai napon: az előterjesztés nem tartalmaz az ingatlanadó bevezetésére való javaslatot. Ilyen nincs benne, éppen ezért senki nem állíthatja, hogy ehhez a vitában valamilyen viszonyt kíván találni. Amiről képviselőtársam beszélt, az az önkormányzatoknál most is létező építményadó, melynek változtatására tesz javaslatot az előterjesztés akkor, ha az önkormányzatok ezt majd kívánják.

Hadd beszéljek egy picit a városomról, Nyíregyházáról az építményadó kapcsán: vállalkozásokat adóztat, mi vagyunk a négy egyike, akik korrigált értékalapon vetjük ki ezt, és azért tesszük ezt igen jól, mert egy építmény mást ér a város kellős közepén, és mást ér 20 kilométerre a városközponttól. Erre mi nem büszkék vagyunk, pusztán csak azt állítjuk, hogy így is lehet, és ez az önkormányzat számára bár többletmunkát hozott, de igazságos.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném még egyszer megismételni azt az állítást, amelyet mindenki kiolvashat az előterjesztésből, hogyha alaposan szemügyre veszi. Nincs javaslat ingatlanadó bevezetésére új adófajtaként, ellenben egy régi, meglévő, mostani adófajtának a változtatására igen, ezt majd az önkormányzatok eldöntik. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ezt szerettem volna elmondani, köszönöm szépen, elnök úr a lehetőséget.

ELNÖK: Köszönöm, Tukacs képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Bókay Endre képviselő úrnak, MSZP.

BÓKAY ENDRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Meggyes Tamás képviselő úr felszólalására szeretnék reagálni. Nagyon nem értek egyet egy szakmai törvény esetében ilyen érzelmi kirohanásokkal, ilyen megjegyzésekkel, amit ön tett a miniszterelnök úrra és a pénzügyminiszter úrra. Egyszer, amikor felnézett az írott szövegéből, és szabadon beszélt, akkor véletlenül - meg lehet nézni a jegyzőkönyvben - azt mondta, hogy Gyurcsány Ferenc az emberek javát akarja. Nos, amikor felnézett és szabadon beszélt, akkor teljesen igazat mondott, ezt köszönjük szépen önnek.

Nagy különbség van az ingatlanok értékalapú és négyzetméter utáni adózásában. Azért kértem szót, mert ezt valahol a köztudatba vissza kellene vinni. Kérem szépen, az az ingatlan, amelyik adott esetben 100 négyzetméter - saját városomról beszélek - felett adózik, és ez az ingatlan teljesen mindegy, hogy hol van, hogy az értéke egy 60 milliós területen vagy egy 4-5 milliós területen van, az a kisnyugdíjas, aki mellől elköltöztek a gyerekek, aki mellől sajnos meghalt az élettársa, a férje, a házastársa, az fizeti ezt az adót, mert egyedül él ebben a házban, és teljesen mindegy, hogy az ingatlan mennyit ér.

Kérem, hogyha arról beszélünk, hogy vagyoni típusú adókat akarunk behozni ebbe az országba, ha arról beszélünk, hogy igazságot szeretnénk teremteni, nem az után az ingatlan után kell többet fizetni, amelyiknek nagyobb az értéke? És hogyha bármelyikünk abban a városban vagy abban a községben, ahol él, nagyon jól tudja, hogy egyes területeken vannak a szegényebb területek, ahol sokkal olcsóbban lehet ingatlant venni, és vannak a gazdagabb területek, ahol ugyanaz a négyzetméterár 10-15-szöröse is annak, amiben az átlag lakik, és mégis az ingatlanadó, a négyzetméter, az úgymond kvázi, tudjuk, hogy ez az egyszerűbb, ez sokkal egyszerűbb, mert mindenkit ugyanúgy sújt.

Viszont, ha értékalapúvá válna, akkor az előbb említett dolgok, amit elvárunk az adótól, hogy igazságos legyen, mert ez az első a sorban, hogy a társadalmi terheket igazságosan viseljék, ehhez képest kell az, hogy egy értékalapú ingatlanadót vezessünk be. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Bocsánat, csak annyit hozzáteszek, tudjuk, hogy ez nem egy egyszerű dolog. Nagyon komplikált, nagyon bonyolult rendszer, éppen ezért nincs is szó arról, hogy ezt most bevesszük, hanem erről folyik a párbeszéd köztünk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, Bókay képviselő úr. Kettő percre szót kér Babák Mihály képviselő úr, Fidesz.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha egy képviselő meg politikus nem tud érdemben hozzászólni, akkor stílust kritizál, úgy gondolja, hogy ezzel lehet elütni azokat a szakmai problémákat, amelyek valójában ma itt az asztalon vannak. Ne a stílussal foglalkozzunk, hanem azzal, hogy nagy baj van! Nagy baj van, mégpedig baj van az adórendszerünkkel, mert, hölgyek, urak, és most nem demagógia, nem igazságosságról beszélek, hanem a Világbank megállapítását szeretném elmondani.

A hazai adórendszer lefele húz, míg a hivatalok nem viselnek felelősséget a hibákért, a cégeket bírságolják; de mondjuk, ezt hagyjuk. Olvassuk el azt, hogy mit mond a Világbank. Készített egy rangsort az adórendszerek alapján, összeállított egy listát a fejlődő ázsiai országokkal együtt: a sor végén kullogunk, méghozzá 178 ország közül a 127.-ek vagyunk, azaz adókörnyezetben 127.-ek vagyunk 187-ből. Hölgyek, Urak! Erről beszéltem, hogy átgondolt adórendszerre lenne szükség. Itt az ideje, önök hat éve kormányoznak, hogy átgondolt adórendszert konszenzussal, a gazdaság élénkítése, az állampolgárok megélhetése, a költségvetés egyensúlya kérdésében meg kellene hozni, szükség van rá.

Önök beszélnek jövőről meg aztán valóról. Ki tudja? Képviselőtársaim! Nem azt kell nézni, hogy milyen stílusban mondta a képviselőtársam, hanem hogy mit mondott, és sajnos az, amit mondott, az igaz.

Hölgyek, Urak! Azt mondták itt az imént képviselőtársaim, hogy a helyi adók témakörében, hogyha kedvük tartja az önkormányzatoknak, akkor helyi adót különböző mértékben vetnek ki. Hölgyek, Urak! Tudjuk nagyon jól, hogy miért kell helyi adót kivetni. Mert ilyen az adórendszerünk. És tudják, milyen nehéz helyben, különösen a gazdaságilag depressziós vidéken helyi adót kivetni? Tudják, milyen gond? Nagyon megfontoltnak kell lenni. És miért vetünk ki adót? Azért vetünk ki adót, mert a költségvetésünkben bizonyos települési szolgáltatásokhoz pénz kell. Az a baj, hogyha valaki nem tud ezzel az adóbevétellel elszámolni. Hölgyek, Urak! Tudom mondani a példát, aki fillérre-forintra el tud számolni, és kirakja a városháza ajtajára azt, hogy mire költötte a helyi adót. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Szóval, a helyi adóra szükség van, azért, mert önök nem gondoskodnak az állami költségvetésben a helyi feladatokról.

Köszönöm, elnök úr, a szót.

ELNÖK: Köszönöm, Babák képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Meggyes Tamás képviselő úrnak, Fidesz.

MEGGYES TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én azt gondolom, hogy egy egyedül maradt kisnyugdíjas házát, lakását adóztatni nem igazságosság kérdése, az igazságtalan. (Dr. Katona Béla: De az, ezt mondtad.) Ugyanakkor a nyíregyházi példa az értékalapú adóztatásra most is adott a törvényben, emiatt nem kellene a törvényt megváltoztatni. Ha igazságosságról beszélünk, akkor én igenis kitartok Gyurcsány Ferenc példájánál: ő az, akinek luxusadót kéne fizetnie. (Dr. Katona Béla: Nem volt leírva. Még egyszer mondd el!) Úgy tudom, ez nem sikerül neki a luxusvillájában.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, Meggyes Tamás képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Kékesi Tibor képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Úgy látom, hogy az ellenzéki kollégák most a vitában azt a technikát, azt a technológiát választották, hogy egy ilyen "pattogjon a pingponglabda" típusú beszélgetés alakuljon ki. (Babák Mihály: Te nem ezt csinálod?) Az az aggodalom van csak bennem, hogy valószínűleg így nem szól semmiről sem a vita, de kénytelenek vagyunk alkalmazkodni hozzá.

Mégis azt az egy elemet, amit a Babák képviselő úr is említett, hadd tegyem egy kicsit tágabb kontextusba. Az a világbanki felmérés, kimutatás, amit volt szíves idézni, és annyiban természetesen korrekt, hogy az adóelemben a 127. helyet foglalja el Magyarország ebben a sorrendben, és az is helyes, hogy 170-en vannak rajta (Babák Mihály: 178-an.), tehát ha úgy mondta volna, hogy a középső harmad végén vagy az utolsó harmad elején helyezkedünk el, az úgy rendben van, de hogy a végén kullogunk, az persze megint nincsen rendben. De az egy versenyképességi rangsor, aminek ez csak egy eleme, és az a cikk éppen arról szól, hogy a Világbank kimutatása szerint az előző évi 66. helyről a 45. helyre léptünk előre, és azt hiszem, hogy akkor ezzel már elégedettek is lehetünk. Az ugyan egy picit bosszant, hogy a képviselő úr nem ezt a számot mondta, vagy ezt a számot nem mondta, de végül is itt vagyok én, majd elmondom.

Az ingatlanadóval összefüggésben pedig a kormány javaslata az, hogy kerüljön a törvénybe egy minden önkormányzat szempontjából arányosnak tekinthető, számított alap, mert így a kistelepülésen, a nagyobb településen, a fővárosban, a hátrányos helyzetű térségben, mindenhol összemérhetővé válnak az ingatlanok.

(16.10)

Ha ez alapján vetik ki azt a csökkentett - mert nem 3 százalék, nem lakás helyiségnél maximum 1,5 százalék, lakásnál maximum 0,5 százalék - számított érték alapú adót (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), akkor országos szinten is létrehozzák ezt az arányt, az igazságosságot.

Elnök úr, köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Kékesi képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem a szószaporítás miatt, de Kékesi képviselőtársam állított valamit. Hölgyek, Urak! Szeretném megismételni a Világbank jelentését, amelyben Magyarország a 127. helyen van a 178 ország közül, és azt írja a Világbank jelentése, hogy a magyar adórendszer lefele húz. Ez az állapot romlott az elmúlt évekhez képest.

Amiről Kékesi képviselőtársam beszél, az az üzleti környezet. Na hát, erre nincs hatással a kormány, ezért följebb is mentünk, az üzleti környezet Magyarországon, a klíma kifejezetten az üzleti világnak kedvez, és itt pedig a 45. helyre mentünk. Úgyhogy válasszuk ketté a dolgot! Én autentikus vagyok, odaadom önnek, még egyszer olvassa el az újságcikket. Nem ez a dolog lényege, hanem az, hogy a hazai adórendszer lefele húz, és katyvasz az adórendszerünk. Ezért kellene ebben rendet tenni, és nem azzal foglalatoskodni, hogy mit ragad ki, és mivel példálózik képviselőtársam, hanem magával azzal, hogy a rendetlenséget meg kellene szüntetni.

Nem kívánok tovább beszélni, de azt hiszem, sikerült ezt a problémát tisztázni. Úgyhogy rosszul emlékszik a cikkre - bocsánat.

ELNÖK: Köszönöm, Babák képviselő úr. Az előre bejelentett felszólalók közül Demendi László képviselő úr hozzászólása következik, Magyar Szocialista Párt.

DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon lenyűgözve hallgatom mindig azt a - nevezzük akkor most már így - pingponglabdavitát, ami nemcsak ennél a törvényjavaslatnál, de más vitában is előfordul, és ígérem, hogy megtanulom Babák Mihály képviselő úr előadását, tanár úrnak az összes olyan intelmét, amit elmondott. Csak hát tudja, képviselő úr, az úgy van, hogy lesz koncepcionális adótörvény, ha nem is akkor, amikor ön gondolja, hanem majd akkor, amikor nyilván mi előterjesztjük, illetve a kormány előterjeszti. Ez az előttünk lévő törvényjavaslat, igaza van, nem erről szól, nem is ez volt vele a szándék. Az egyes adótörvények módosításával kapcsolatos törvényjavaslat véleményem szerint áttekinthető módon, igaz, több törvényt módosít, de ennek megvan a célja, és meglesz az eredménye is.

Az adórendszer tekintetében egy olyan jellegű átalakításra kerül sor ezen előterjesztés kapcsán, ami ösztönözni fogja a foglalkoztatást, egyszerűsíti a jelenlegi adórendszert, magát a bevallási rendszert, tovább fog szélesedni az elektronikus adóigazgatás, és a befizetési rend átalakításával természetesen az adózási fegyelmet is igyekszik majd javítani. Ezen túlmenően még olyan módosításokra is sor kerül, amelyek a korábbi kormányzati intézkedések sorába illeszthetők, így ösztönzik a beruházásokat, és javítani fogják az ellenőrzés és a szankciórendszer hatékonyságát. Igaza van mindenkinek, aki ezt kéri számon a kormányon, mert valóban az lenne a jó, ha mindenki az adózási kötelezettségét maradéktalanul teljesítené. De önök is tudják, képviselőtársaim, hogy ez eddig sem volt így, most sincs így, és a jövőben is lesznek még azért ezzel munkálatai a kormánynak.

A személyi jövedelemadó tekintetében, azt érintően a legális foglalkoztatás ösztönzésére, egyszerűsítésére és ésszerűsítésére törekszik a törvényjavaslat, valamint a jogalkalmazást és a jogharmonizációt is elősegíti. A személyi jövedelemadót érintő változások több területen is megemlíthetőek. Én egyet hadd emeljek ki ezek közül, amelyik az internethasználat költségeinek elszámolásához fűződik, ahol is a telephely, ha a lakástól elkülönül, akkor az ezen a címen felmerült költség maradéktalanul elszámolható. Nem kihagyva természetesen, hogy az adómentes fejlesztési tartalék feltételei közül a vállalkozói jövedelem 25 százalékos határát 50 százalékra emeli meg a törvényjavaslat.

A társasági adót érintően a versenyképesség megtartása, illetve javítása, az adót fizetők körének bővítése és egyszerűsítése, valamint a jogalkalmazást segítő módosítások szerepelnek ebben a törvényjavaslatban. Ebből is kiemelnék egyet: a fejlesztési tartalékba ezentúl maximum az adózás előtti nyereség 50 százaléka helyezhető majd el.

A jövedéki adót már más felszólaló is érintette. Jövedékiadó-szabályozást, illetve a jogalkalmazást segítő változásokat tartalmaz ez a javaslat. Az adóemelés csak a cigarettára fogalmazódik meg, az uniós adóminimumhoz közelítve. Igen, ez a szándék, ez az elhatározásunk, és úgy látjuk, hogy ez széles társadalmi fogadtatásra is fog találni, és szintén azon kormányzati intézkedések sorában van, amelyek nem átgondolatlan, nem kapkodó, hanem végiggondolt intézkedések.

A jövedéki adónál hadd említsem meg, hogy a mezőgazdaság szereplőit érinti a gázolaj jövedéki adója visszatérítésével kapcsolatos változás, amely megint csak a jogharmonizáció következménye. Ennek eredményeképpen meg kell hogy szűnjön az a fajta különbség, hogy különböző ágazatok különböző mértékű visszaigényléssel rendelkezhettek. A javaslat 97 liter/hektár földterület után tesz erre javaslatot. Ennek olyan következménye lesz, hogy miközben sikerült az állattenyésztés felmerült problémáját e vonatkozásban legalábbis kiigazítani, eközben persze a kertészeti ágazat lesz ebben vesztes, de a szaktárca, azaz az FVM ígéretet tett arra, hogy megfelelő minisztériumi szabályozással vagy kormányszabályozással ezt ki fogja igazítani.

Ezen túlmenően üdvözöljük azt a megoldást, amelyet a kormány észrevételünkre tett, és megoldotta gyakorlatilag azt a kérdést, amelyik a társadalombiztosítási járulék fizetésével kapcsolatban e törvényt is érintően az őstermelőkre vonatkozott volna, elsősorban azok biztosítására. Mivel innen a "legalább a minimálbér utáni" tervezett szöveget sikerült kiemelni, így már az előterjesztésben a tisztelt képviselők ezzel nem is találkozhattak. Tehát azt mondom, hogy a kormány e tekintetben nagyon korrekten járt el, mert minden olyan észrevételünket, amit az ágazat érdekében meg tudtunk tenni, és akceptálható volt, a kormány figyelembe is vette.

Ezen túlmenően azt javaslom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy majd a részletes vita után fogadjuk el ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Demendi László képviselő úr. Megadom a szót Nógrádi Zoltán képviselő úrnak, Fidesz.

NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az eddigiekkel szemben most hadd beszéljek egy olyan kérdésről, ami nem az adók beszedésével kapcsolatos, hanem az adófizetői forintok vagy eurók fölhasználásával és annak ellenőrzésével kapcsolatos kérdéseket feszeget. Egyet kell hogy értsek Babák Mihály képviselő úrral: nagyon szomorú, hogy egy ilyen kérdés egy ilyen átláthatatlan, áttekinthetetlen salátatörvény formájában kerül a parlament elé. Megérne egy külön vitát, ugyanis önök ebben a törvényben, ennek több száz paragrafusában módosítanak egy olyan törvényt is - igaz, hogy a módosítás alapjában véve a fölgyülemlett problémákhoz képest nagyon csekély mértékű, mégis ide kerül be a 2004. évi XXIX. törvény módosítása -, ami az európai uniós csatlakozásunkkal függ össze, illetve az európai uniós források fölhasználásával kapcsolatos intézményrendszerrel.

(16.20)

1999-ben a Közösség intézményei létrehoztak egy nagyon fontos európai uniós intézményt, amelyet hazánk európai uniós csatlakozása után nekünk is meg kellett alapítani, mégpedig az Európai Csalás Elleni Hivatalt, amelynek önmagában már a neve is kifejező. Sajnáljuk, hogy a munkája az elmúlt időszak botrányeseményeitől függetlenül eddig még nem került nyilvánosságra. Az Európai Csalás Elleni Hivatalt a Közösség azért hozta létre, hogy elejét vegye az adófizetői pénzek csalás, korrupció és szabálytalanságok útján történő felhasználásának. Azért, hogy ez az intézmény sikeresen működjön, az Európai Unió nagyon sok áldozatot hozott, míg a Magyar Országgyűlésben csak egy mellékes törvénymódosítási javaslatként tudunk ezzel a kérdéssel foglalkozni.

Nézzük meg, hogy miért kell működtetni egy csalás, korrupció és szabálytalanság elleni hivatalt ma Magyarországon, és kire terjed ki ennek a hivatalnak a hatásköre. Kiterjed mindazon személyekre és szervezetekre, amelyek az Európai Közösségek közös költségvetéséből nyújtott támogatásban részesülnek, ennek felhasználásában közreműködnek, vagy az Európai Közösségek közös költségvetéséhez való hozzájárulás teljesítésében vesznek részt. Itt meg kell állnunk egy percre, hiszen ha ezt a jogértelmet feszegetjük, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy ebbe bizony beletartozik a magyar kormány által működtetett átláthatatlan, ellenőrizhetetlen európai uniós forrásokat felosztó intézményrendszer is. Még egyszer mondom: mindazokra a személyekre és intézményekre kiterjed az OLAF működési hatálya, amelyek európai uniós forrásokat használnak fel, vagy annak közvetítésében részt vesznek.

Az elmúlt időszak botrányai kapcsán többször került napvilágra olyan intézményi hálózat, amely - mindannyian tudjuk - politikai intézményi hálózatként működik, de amelyet valójában közpénzekből tartunk fenn, amely ilyen típusú korrupciós ügybe, csalási ügybe keveredett. Ezek közé a hálózatok közé tartoznak a kistérségi megbízotti hálózatok, a "nemzeti fejlesztési terv házhoz jön" című hálózat, a vidékfejlesztési irodák hálózata. Ezekről az intézményekről, ezekről hálózatokról sok szó esett már a parlamentben a médián keresztül, de tekintettel arra, hogy ezek az intézmények európai uniós forrásokból működnek, és európai uniós források közvetítésében vesznek részt, ezért ennek a csalás elleni hivatalnak a működési hatáskörébe kell hogy tartozzon az ő működésük felügyelete is annak érdekében, hogy a közpénzek felhasználásának átláthatósága és ellenőrizhetősége megvalósuljon. Duplán érintettek tehát ezek a pártszempontok alapján felépített párthálózatok, a kormánypártok vidéki hálózatai, egyrészt mert a létrehozásukat megalapozó kormányrendeletben rögzítődik, hogy európai uniós források felhasználását közvetítik, másrészt pedig a Magyar Köztársaság kormánya ezen pártfunkciókat betöltő hálózatok finanszírozására európai uniós forrásokat használ, magyarul: az Európai Unióval finanszíroztatják a kormánypártok azokat a hálózatokat, amelyek politikai szerepet töltenek be a magyar vidéken, illetve közhatalmi funkciókkal láttattak el.

Az OLAF-nak ezeket az intézményi hálózatokat kellene ellenőriznie, azonban ebből a törvényjavaslatból is kiderül, hogy ennek az ellenőrző intézménynek - még egyszer mondjuk ki: csalás- és korrupcióellenes intézménynek - a függetlenségét a magyar kormány nem biztosítja. A magyar kormány a Pénzügyminisztérium működési rendjébe illeszti be ezt az intézményt, a pénzügyminiszter alá helyezi hierarchikusan, ennek a csalás elleni hivatalnak a vezetőjét a pénzügyminiszter nevezi ki.

Itt érdemes visszatérni Meggyes Tamás képviselő úrnak a megjegyzésére: annak a pénzügyminiszternek a hatáskörébe utalja ennek a hivatalnak a működtetését, akivel szemben enyhén szólva is gyanús adóügyi információk látnak napvilágot. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) Lehet cinikusan reagálni ezekre a kérdésekre, de a valóság elől mégsem illik elmenekülni, még akkor sem, ha az kellemetlen. Jobb lenne, ha önök is inkább tisztáznák ezeket a kérdéseket, és nem valamiféle retorikai szólamként értelmeznék ezeket a szempontokat. A pénzügyminiszter hatáskörébe tartozik tehát ennek az intézménynek a működtetése, és nincs más esélyünk arra, hogy az európai uniós és egyéb közforrásaink felhasználásának szabályosságát, ellenőrizhetőségét biztosítsuk, mint hogy ezen kormányzati szerv alá rendelt csalás és korrupció elleni ellenőrző hivatal hatáskörébe utaljuk. Bíznunk kell benne, mert más lehetőségünk nincs. De nemcsak a kistérségi hálózatok, a vidékfejlesztési hálózatok vagy az "NFT házhoz jön" kérdéséről van szó, de hasonlóképpen utalhatjuk a csalás elleni és korrupció elleni ellenőrző hivatal hatálya alá a teljes kormányzati kiszervezett intézményhálózatot, hiszen valljuk be őszintén, egy olyan intézményhálózatot hoztak létre, amelynek az ellenőrizhetősége és az átláthatósága vajmi kevés esélyt rejt magában. Egyrészt közhatalmi funkciókat szerveznek ki mindenféle gyanús körülmények között olyan magán- és többségi állami tulajdonú, de mégiscsak az államháztartási rendszeren kívül működő szervezetekhez, amelyek ellenőrizhetősége enyhén szólva kétséges.

Ennek a hálózatrendszernek, intézményhálózatnak a működésére is ki kellene terjednie az OLAF-nak, a csalás elleni hivatalnak a működési rendszere, azonban erről sincsenek hírek, erről sem hallunk olyan fejleményeket, amelyek megnyugtatóak lehetnének. Közhatalmi funkciókat látnak el tehát bizonyos intézmények, amelyek kívül esnek a politikai és - szerintem szándékosan - a kormányzati ellenőrzési hatáskörökön. Ez nemcsak hitelességi problémát vagy politikai problémát vet fel az aktuálisan regnáló kormány politikai szerepvállalásával kapcsolatosan, hanem drágának is mondhatók ezek a működési rendszerek. Hadd mondjak egy példát: a Széchenyi-kártya egész éves működtetése, amely százezer vállalkozót ér el, mintegy másfél milliárd forintjába kerül a kormányzatnak, illetve a költségvetésnek, ezzel együtt egy olyan intézmény működése, amelynek a kis- és középvállalkozásokat kellene szolgálni, annak ellenére, hogy még egyetlenegy ügyféllel sem foglalkozott, máris ennek az összegnek a négyszeresét teszi el működési költségként - MAG Zrt. vagy Forrásközvetítő Zrt. -; ezeket a kérdéseket is vizsgálni kellene, mielőtt kézen-közön eltűnnek az eurómilliárdok és eltűnnek a közpénzek.

Az OLAF-nak tehát lenne dolga bőségesen, ha törvényi szempontból is komolyan vennénk a működését. Hitelességi, politikai, intézményi korrupció-visszaszorítási és hatékonysági szempontokat is kellene vizsgálnia, de azzal a törvényi háttérrel, amelyet most megalkotni szándékozunk, ez sajnos nem lehetséges. Ez a jogszabály, amelyet beterjesztettek, némi adatvédelmi, némi közigazgatási és némi jelentési kötelezettséget ír elő a csalás elleni hivatalnak, de természetesen az éves jelentés sem nyilvános, ezt is titkolják, csak a pénzügyminiszter láthatja, hogy a csalás elleni hivatal milyen feladatokat látott el, és milyen esetleges visszaélésekre derített fényt. Nos, ez egy elégtelen szabályozás. Önálló jogi keretformában kellene ezt megoldani, és kiterjeszteni mindannyiunk érdekében, hogy megnyugtató módon tudjuk a közpénzek felhasználását ellenőrizni. A jelenlegi helyzetben ez egy banánköztársaságra jellemző törvényi szabályozás, amelyet ráadásul egy olyan salátatörvényben hoznak a parlament elé, amelyben szinte elvész, és jelentőségének nem megfelelő hangsúlyt és fajsúlyt kap politikai és szakmai szempontból.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Nógrádi képviselő úr. Hatan jelezték még képviselőtársaim közül, hogy szeretnének hozzászólni, de közülük mindössze egy képviselő van a teremben. Megadom a szót Keller László képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igazából azzal a céllal jelentkeztem utolsónak, hogy az egyes adótörvényekről szóló vita végén megpróbálom összefoglalni a szocialista frakció álláspontját. Olyan hosszú vita nem bontakozott ki, érdemi vita pedig - ahogy azt kétpercesekben elmondtuk - igazán nem volt. Azért nem alakulhatott ki érdemi vita, mert ahogy az áfatörvényről folytatott vitában, az ellenzéki képviselők igazából most sem akartak a benyújtott javaslatról beszélni, vagy nem tudtak róla beszélni, ehelyett inkább előre megírt, a miniszterelnököt és a pénzügyminisztert mocskoló hozzászólásokat olvastak fel. Gyakorlatilag ebben merült ki az egyes adótörvényekről szóló vita.

Talán üdítő színfolt volt Nógrádi képviselő úr megszólalása, aki ténylegesen egy olyan kérdésről beszélt - igaz, elég sajátságosan -, amely kérdés valóban szerepel, persze nem olyan megközelítésben, az egyes adótörvények módosításáról szóló javaslatban.

(16.30)

És természetesen arról már nem esett szó az ellenzékiek részéről, hogy tulajdonképpen milyen célokat is tud megvalósítani a mostani adótörvény-módosítás. Senki nem mondta azt, senki nem akarta azt a látszatot kelteni, hogy itt most egy nagy léptékű adóreformról van szó. Nem is lehet az, nyilvánvaló, mert akkor nem 217 oldal szólna erről, hanem lényegesen nagyobb terjedelemben került volna benyújtásra.

Ez a szokásos adótörvény-módosítási csomag, amit az Országgyűlés rendre minden évben el szokott végezni, azzal, hogy nyilvánvaló, hogy most már figyelembe kellett venni azokat a döntéseket, amelyeket tavaly is meghoztunk, ami a konvergenciaprogrammal kapcsolatos. Úgy igyekezett a kormány összeállítani ezt a csomagot, hogy ez egyidejűleg segítse elő a foglalkoztatás ösztönzését, próbálja egyszerűsíteni, nyilvánvalóan nem olyan mértékben, ahogy egy adóreform képes megtenni, de egyszerűsítse az adórendszert; a bevallási rendszert szintén tegye egyszerűbbé; lépjen az elektronikus adóigazgatás szélesítése terén; javítsa a befizetési rendet, és tegyen kísérletet arra, hogy a kisebb adókat próbálja összevonni és egyszerűsíteni.

Nyilván ebben a vitában világossá vált az, hogy vannak olyan célkitűzések, amelyeket nem biztos, hogy most ebben a körben sikerül megvalósítani, mert például a kisebb adók összevonása, és a kezelés egyszerűbbé tétele nagy valószínűséggel nem találkozik az érintettek egyetértésével. Ilyen szempontból nyilvánvaló, hogy a szükséges korrekciót értelmes még a tervezeten elvégezni.

Azt világossá kell tenni, hogy az adótörvények módosításával nem kerülhetnek veszélybe a konvergenciaprogram egyensúly-javítási célkitűzései. (Babák Mihály: Ez eddig nem sikerült.) Éppen ezért azoknak az ellenzék által olyannyira szorgalmazott, jelentős adómérséklési elgondolásoknak nyilván nincs itt a terepe, ez nem lehetséges.

Azt azonban rögtön hozzá kell tenni, hogy az egyes adótörvények módosítása következtében semmiféle adóterhelés-növekedés nem lép fel. Herényi képviselő úr a vezérszónoklatát most mondta el, és ebben hangsúlyosan beszélt arról, hogy a költségvetés tervezetében mennyivel nagyobb a tervezett adóbevétel, és ezt annak tudta be, hogy mi úgy képzeljük el, hogy az adóterhelés növelését szorgalmazzuk. Szó sincs róla.

Már 2007-ben is, ahogy arra már utaltam a korábbi hozzászólásomban, jelentősen tudtuk szélesíteni az adófizetők körét. Ebből az következik, hogy a 2007-es adóbevételi előirányzat is lényegesen jobban teljesül, mint azt előzetesen gondoltuk. És nyilvánvaló, hogy miután már az áfatörvényben is és más egyéb törvényekben is, amelyekről most tárgyalunk, jelentős lépéseket kívánunk tenni azért, hogy a szürke- és feketegazdaságot próbáljuk fehéríteni, próbáljuk szélesíteni az adófizetők körét, ez azzal is jár, hogy jelentős többlet-adóbevétellel számol a költségvetés. Ezt az ellenzéki képviselők nehezen akarják megérteni, mert ez nyilván a kormányzat adókezelési, adóbeszedési politikájának a dicséretével járna együtt, és ettől persze tartózkodnak.

Szeretném szóba hozni azt, hogy nyilván számos törvény fog változni, az áfatörvényen kívül alapvetően nem, bár az sem változik alapvetően, csak egységes szerkezetben került kodifikálásra.

A személyi jövedelemadónál, azt kell mondani, csak üdvözölni lehet azt a szándékot, hogy az adójóváírás rendszerén keresztül mintegy 30 milliárd forintot hagy az adózóknál a törvényjavaslat, és a marginális adóterhelést igyekszik egy kicsit tompítani ahhoz képest, ami jelenleg jellemzi a rendszert. Én úgy érzem, hogy ha ezt a módosítást nézzük, akkor ez mindenképpen kedvező az adózók számára. Ugyanolyan kedvező irányba mozdul a társasági adó módosítása, ami a versenyképesség megtartása, illetve javítása céljából fogalmazódott meg. Azon túlmenően, hogy az adófizetők körének a bővítését lehetővé teszi, számos egyszerűsítő javaslatot is megfogalmaz.

Az egyszerűsített vállalkozói adó és az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulás szabályrendszere alapvetően nem változik.

A jövedéki adónál a vitában Herényi Károly is szóvá tette és mások is, hogy itt bizony a cigaretta jövedéki adójának az emelésére kerül sor. Itt van egy jogharmonizációs feladat. Én úgy gondolom, hogy teljesen értelmes dolog annak eleget tenni. Azon lehet vitatkozni, hogy egyszerre kell-e ekkorát lépni, vagy esetleg még több részletben. Én azt gondolom, hogy ez a lényeget nem érinti.

Szóba került az energiaadó kérdése. Nagyon világosan kell látni, hogy az energiaadót illetően a vonatkozó irányelv szerint nem az üzleti felhasználások, hanem az üzleti felhasználásoktól eltérő, magasabb uniós adóminimumok teljesítése érdekében, magasabb adómérték bevezetését tartalmazza a javaslat, azzal, hogy a lakossági felhasználás továbbra is adómentes marad. A hozzászólások az ellenzéki oldalról nem ezt sugallták.

A helyi adókkal kapcsolatban a kétpercesek során hosszan lefolytattuk a vitát, és világossá tettük, hogy semmiféle új típusú adó nem kerül bevezetésre, függetlenül attól, hogy Meggyes Tamás úr próbálta azt sugallni a hozzászólásában, hogy itt valami különleges dolgot akar alkalmazni a kormány. Szó sincs róla. Megpróbálja az eddig is hatályos helyi adókat - építményadót, telekadót - egy olyan alapra helyezni, amely kezelhető az önkormányzatok számára. Valószínűleg a vita vége az lesz, és a szavazásoknál az lesz a vita vége, hogy az önkormányzatok szabadon választhatnak, hogy az eddigi gyakorlatot követik, vagy pedig áttérnek arra a javaslatra, amit a törvényjavaslat is megfogalmaz.

Én úgy gondolom, hogy csak üdvözölni lehet az adózás rendjéről szóló törvény azon módosítási szakaszait, amelyek arra irányulnak, hogy az ellenőrzési szabályok egzaktabbak, szigorúbbak legyenek, ezzel egyidejűleg csökkenjen az adminisztrációs teher az adózóknál. És természetesen a szankcionálástól sem lehet eltekinteni annak érdekében, hogy legyen súlya az adózás rendjéről szóló törvény előírásainak.

Itt arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy olyan módosító indítványt fogunk benyújtani, vagy már be is nyújtottuk, amely arányossá teszi az elkövetett szabálytalanságot a bírság esetében, és egy fokozatosságot is lehetővé tesz. Tehát miután érzékelni fogják az emberek azt, meg már érzékelik is, hogy sokkal nagyobb figyelem fordítódik az állam részéről a nyugtaadásra, a számlaadásra, és nyilván ehhez alkalmazkodni kell, mert ez korábban kevésbé volt ellenőrizve, nyilvánvaló, hogy a bírságolásnál, a szankcionálásnál is tekintettel kell lenni erre.

És még számos olyan törvénymódosítás kapcsolódik az egyes adótörvényekhez, ami akár a számviteli vagy a szerencsejátékkal kapcsolatos törvénnyel kapcsolatos korrekciót végzi el.

(16.40)

Összességében azzal szeretném zárni, hogy ellentétben az ellenzéki képviselők megnyilvánulásaival, ez a csomag értelmezhető, kezelhető, áttekinthető. Nehezen áttekinthető, időt kellett volna Babák képviselő úrnak is fordítania arra, hogy tanulmányozza a benyújtott törvényjavaslatot. Úgy érzem, ez semmiféle többlet-adóterhelést az adózók számára nem jelent, viszont jelent egyszerűsítést, versenyképesség-növekedést, és nyilvánvaló, hogy előkészülete annak, amit majd tavasszal közösen meg kell csinálnunk. Valóban neki kell esnünk, és egy átfogó adóreformcsomagot végig kell tárgyalnunk itt a parlamentben. Úgy érzem, a mostani módosítások már abba az irányba hatnak, azokat az értékeket vetítik előre, amelyekkel nekünk az adóreformot majd meg kell csinálni.

Azt kérem az ellenzéki képviselőktől, hogy e gondolatok figyelembevételével kezdjék tanulmányozni az egyes adótörvények módosításáról szóló javaslatot, azért, hogy majd a részletes vitában egy tartalmasabb vitára kerülhessen sor.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Keller képviselő úr. Megadom a szót Gegesy Ferenc képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége.

DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A vitát hallgatva az ember különböző dolgokat tűzhet ki célul. Azt nyilván nem lenne helyes elvárni, hogy konkrét módosító javaslatok szülessenek, hiszen mindenfajta ilyen módosító javaslatot írásban kell beadni, majd megvitatjuk, és akkor nyilván lesz időnk elgondolkodni azon, hogy azok a módosítások helyénvalók vagy nem.

Azt azért az ember elvárná, hogy konkrét ügyek, mint ahogy most nem olyan régen elhangzott az OLAF - nem tudom pontosan a nevét ennek az intézménynek -, hogy ennek a szabályozásával van baj. Merthogy olyan dolgokban, hogy általánosságban mi a skandalum, ebben úgysem fogunk megegyezni. Ennek következtében a vitában elhangzottakat csak azzal tudom mérni, hogy legalább önmagával összhangban van, hogy mennyire könnyen megválaszolható kérdéseket vet fel. Most végigmennék néhány olyan kérdésen, amely itt ma délután elhangzott.

Az MDF vezérszónoka több mindenről beszélt, és ennek egy vonulata volt az, hogy a középosztály érdekeinek védelme érdekében. Ennek keretében elhangzott, hogy milyen felháborító - valami nagyon erős jelzőt is használt - az, hogy az szja-ban nincs valorizáció. De már az előző alkalommal is elmondtam, most is itt elhangzott, hogy az adójóváírás megváltoztatása körülbelül havi 200 ezer forintig ezt a terhet - a valorizáció elmaradását - kompenzálja. A kint maradó 30 milliárd forint erre jó, efölött nem. De a 200 ezer forint a mai magyar átlagjövedelem! Tehát ezek azért nem a középosztály érdekei!

Elhangzott egy olyan kitétel, hogy mennyi minden adót meg kellene szüntetni. Van, amivel egyetértek, van, amin lehet vitatkozni. De hogy ebben a kontextusban a bankadó megszüntetése, ez megint nem kifejezetten a középosztályról szól. Nem a kamatadóról hangzott el, a bankadó.

Elhangzott egy olyan kérdés, hogy mitől nő a költségvetési tervezet szerint a magánszemélyek különadója. Egy olyan típusú adónál, amelyet csak bizonyos jövedelem elérése után kell fizetni, ez magyarán azt jelenti, hogy sokan kerülnek át azon a jövedelemhatáron.

Elhangzott akkor - aztán később is - a lakhatás biztonsága témája a helyi adóval kapcsolatban. Nem gondolom, hogy Antall úr a magyar lakosság lakhatási biztonságát kívánta veszélyeztetni, amikor lehetővé tette - azt hiszem, '91-ben vagy '92-ben - a helyi adókban a lakások adóztatását is. De az önkormányzatok nagyon kis mértékben éltek ezzel a lehetőséggel akkor, és a következő kormányok egyikében sem. Most ez a módosítás mit jelent? Azt jelenti, hogy a lakások esetében - legalábbis a kerületi példából számítva - ugyanaz a felső határ, amivel, ha akarja az önkormányzat, kiveti az adót, mint az eddigi négyzetméter alapon. Viszont a mellékletben lévő táblázatokból is látszik, hogy az a nyilvánvaló különbség, amely - most nem akarok különösebb összehasonlítást tenni - a lakhatás minősége szempontjából, mondjuk, Esztergom és Ferencváros között van, az biztos, hogy a táblázatban is megjelenik, és úgy gondolom, ez teljesen rendben van. Persze ez az egész csak akkor derül ki, ha tényleg Esztergom vagy Ferencváros a lakásokat is adóztatni kívánja. Fogalmazhatunk úgy is, ha olyan helyzetbe kerül, hogy már a lakosokat is adóztatni kívánja. A felszólalásban elhangzott, hogy Esztergomban sincs erről szó.

Egyébként az a téma természetesen az adóhatóságnak komoly munkát jelent, hogy fel kell mérni. De a négyzetméter-alapúnál is! Be kell jutni a lakásba, és a négyzetmétert meg kell állapítani, alaprajzzal. Most az, hogy egy lakás 50 éves, meg hogy vályogból van, biztosan van olyan tényező, amelynek az adatfelvétele sokáig tart, de ezt egyszer kell megcsinálni. Még egyszer mondom, hangsúlyozottan, ha a lakást akarom adóztatni.

Egyébként megjegyzem, ez az adómelléklet, a helyiadó-szabályozás a vállalkozásoknál tesz lehetővé gyakorlatilag háromszoros adóemelést. Az itt elhangzottak között senki nem említette, hogy az önkormányzatok a vállalkozásokat akarnák nagyon sanyargatni, pedig erre valóban lehetőség van.

Elhangzott egy felszólalásban egy olyan összehasonlítás, hogy a lakosság 20 százaléka rendelkezik a 80 százalékával - ez most adóbefizetés, jövedelem, vagyon? Nem tudom, illetőleg gondolom, úgy emlékszem, ez az adóbefizetésnél volt. Most ez sok vagy kevés? Hát nyilván, ha azt mondanánk, ugye az lenne a szép, ha a 20 százaléka rendelkezne a 20 százalékkal, de akkor ez az egyenletes elosztás, ez nem szórás. Nyilván az általam előbb említett három dolognak más az eloszlása, más számít, mondjuk, Európában egy normális elosztásnak, matematikus nyelven megfogalmazva egy normál eloszlásnak, mások a paraméterei. Tehát, ha tudjuk, hogy mihez kell viszonyítani, mondjuk, egy európai standardhoz, közép-európai, nyugat-európai, akármilyen standardhoz, akkor lehet azt mondani, hogy ez a 20 és a 80 sok vagy kevés. Én nem tudom, erre egyébként kíváncsi lennék.

Hasonlóan elhangzott, hogy módosul a törvény a vita során. Ez egyébként itt is a kisadókkal kapcsolatban felmerült módosulás lehet. Úgy gondolom, ha ennek a vita során, a beterjesztés után már nem lenne indokoltsága, akkor mi a csudának vitatkozunk? Arról szól, hogy ne adj' isten, az ellenvélemények alapján néhány dolgot, kevésbé fontos vagy fontosabb dolgot az előterjesztett javaslatból módosítani, kihúzni lehessen.

A képviselőtársammal szemben én úgy gondolom, igenis fontos a stílus. Magyarul számomra nem az a fontos, hogy gombnyomás előtt, alatt vagy annak eredményeként az én hangom lehessen leginkább hallható (Babák Mihály: Akkor minek nyomtad meg?), én próbálok odafigyelni, hogy mások mit mondanak.

(16.50)

De ebben különbözőek vagyunk természetesen. (Babák Mihály: Magaddal foglalkozz!) Ahogy képviselőtársam mondta, próbálok nem a stílusra figyelni, hanem arra, hogy mit mond. De nagyon nem jött át, hogy mit mond. (Babák Mihály: Rossz az egész.) Rossz az egész, értem, de nem tudom, hogy a beterjesztett törvényben mi a kifogás. (Babák Mihály: Saláta.) Rossz az egész? (Babák Mihály: Rossz!) Rossz az egész beterjesztett áfatörvény? Hozzunk egy új törvényváltozatot? És aztán még egyet? Egész addig, amíg eljutunk a képviselőtársam által említett konszenzusig? Nem erre szokta mondani képviselőtársam, hogy: de hölgyeim és uraim, önök kormányoznak?! (Babák Mihály: Úgy is néz ki az ország!) Vagy most úgy gondolják?

Nos, úgy gondolom, hogy a tartalmas vitákra nagyon szükség van, a túlnyomórészt minősítésekből álló vitára nem nagyon.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Gegesy képviselő úr. Megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, Fidesz.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Keller képviselő úr összegző szavaival kezdeném én is (Babák Mihály: Ki is ment a teremből! Lehúzta a rolót!), hogy miért nem alakult ki igazi szakmai vita erről az adótörvényről az Országgyűlésben. Szerintem azért nem alakult ki, mert nincs miről vitázni. Az elmúlt 9-10 év legterjedelmesebb adótörvénycsomagja, amely a parlament előtt van, hiszen 488 paragrafusból áll, körülbelül kétszáz oldalnyi, 14 mellékletet módosít, lényegében minden adótörvényt megváltoztat kicsit vagy még kevésbé, ugyanakkor azt kell mondjuk, hogy mégsem tartalmaz az égvilágon semmit.

Tehát szó nincs azokról a lózungokról, amelyeket itt több kormánypárti képviselő is említett, hogy ez az adótörvénycsomag versenyképességet fog javítani. Mivel? (Bernáth Ildikó: Kiét?) Milyen versenyképességet? A versenyképesség javítása azt jelenti, ha a vállalkozások közterheit csökkentjük, vagy az élőmunka terheit csökkentjük, vagy a jövedelemtípusú adójukat csökkenjük, a társadalombiztosítási járulékot, a társasági adót csökkenjük, vagy a munkavállalók versenyképességét növeljék azzal, ha a személyi jövedelemadót csökkenjük. Ebben az adótörvényben ilyenről szó nincsen. Ne tessék már azt mondani, hogy a fejlesztési hozzájárulással - mert megnövelem most 25 százalékról 50 százalékra - a magyar gazdaság az Európai Unióban versenyképesebb lesz! Ez el lehet mondani a parlamentben 12 kormánypárti képviselőnek naponta kétszer vagy ötször, de ez valójában a gazdaságra sajnos semmilyen hatással nem fog bírni.

(Béki Gabriellát a jegyzői székben Gulyás József váltja fel.)

Az a nagy probléma, hogy szó nincs egyszerűsítésről. Gondoljuk csak el, ha közel 500 paragrafust a jelenlegi adótörvényekhez még hozzáteszünk, milyen egyszerűsítés az, amikor az adótörvények terjedelme nő?! Egy adótörvény akkor egyszerű, ha rövid, érthető és teljesíthető. Ezek a szakmai állásfoglalások, én elfogadom, hogy az APEH dolgozóinak a munkáját meg fogják könnyíteni, vagy a Pénzügyminisztérium szakmai állásfoglalásait meg fogják könnyíteni, mert ott lesz benne a törvényben az értelmező szöveg. De egy adótörvénynek nem ez alapvetően a célja, nem az a célja, hogy a hivatalnokok munkáját segítse. Nem az a célja, hogy az Országgyűlés elé olyan adótörvényt hozzunk, amely annyira szakmai és annyira érthetetlen, hogy egyszerűen kezelhetetlen. Tehát ez nem igényel törvényi szintű szabályozást. Ami ebben az adótörvényben van, nagyobb része nem igényel törvényi szintű szabályozást.

Egyébként jól érzékelhető ebből az adótörvénycsomagból is a kormány koncepciótlansága a járulékok és az adók rendszerének kialakítása kapcsán. Mondok néhány példát erre, és nemcsak ebből az adótörvényből, hanem az egészről, hogy a szocialista-szabad demokrata kormány hogyan gondolkodott egy-egy adónemről. Például itt van a három járulék összevonása; e három járulék a szakképzési, a rehabilitációs járulék és az innovációs járulék. Tudjuk, hogy ez onnan indult, hogy öt járulékot szeretett volna, a munkaadóit is és a kulturális járulékot is szerette volna a kormány. Mire beterjesztésre került, már csak három lett. Mire beterjesztésre került, már nem a kifizetett jövedelmek után kell a járulékot fizetni, hanem lényegében egy iparűzésiadó-növekmény, hiszen az iparűzési adó alapja után kell fizetni, és most arról beszélnek nagy kegyesen a kormánypárti képviselők - azt hittem, rosszul hallom, amikor Kovács Tibor, az MSZP vezérszónoka azt mondta -, hogy csak akkor lesz bevezetve az erőforrás-fejlesztési hozzájárulás, ha mind az öt párt egyet fog benne érteni.

Ekkora blődséget még nem hallottam! Adótörvényhez mióta kell mind az öt párt egyetértése, hogy bevezetésre kerüljön? Ekkora kegyet gyakorolni az MSZP részéről, hogy akkor fogjuk bevezetni! Nyilvánvalóan a kormány beterjesztette, s a kormánypárti képviselők úgy gondolják, hogy ezt nem engedik be. Tehát egyértelműen a legfontosabb eleme ennek az adótörvénynek a három járulék összevonása. Most ott tartunk, hogy ezt is vissza fogják vonni. Vonják egyébként vissza, mert szakmailag teljesen megalapozatlan az előterjesztés.

De mondhatnám a koncepciótlanságra az ingatlanadót is. Nem is tudom, mi ez. A pénzügyminiszternek ez az éve azzal telt el, hogy minden egyes tévéműsorban bejelentette, hogy ingatlanadó márpedig lesz, hiszen ő megígérte az Európai Uniónak, ott van benne a konvergenciaprogramban, és be fogjuk vezetni. (Bernáth Ildikó közbeszól.) Most hol is tartunk? Most ott tartunk, hogy az egész egy presztízsügy lett, legyen valamiféle szabályozás, de az ne legyen kötelező, de azért valami történjen ebben az ügyben.

Az ingatlanadó értékalapú bevezetésével egyetlenegy probléma van. Az a probléma, hogy előrevetíti 2009-re, hogy az önkormányzatok rá lesznek kényszerülve arra, hogy az értékalapú ingatlanadózást bevezessék. Gegesy képviselő úr elárulta, hogy háromszor annyi adót lehet majd vele beszedni. Köszönjük szépen, hogy kiszámolta. Ennek viszont, azt kell mondjam, hogy sem az önkormányzatok, sem a vállalkozások Magyarországon nem fognak örülni, mert ahogy elmondta a képviselő úr is, ez előrevetíti az adóemelés tényét 2009-re. Nagyon egyszerű lesz a dolog. A 2009-es költségvetésben tovább fogják sanyargatni az önkormányzatokat, elveszik az állami normatívát, a támogatást. És mire fog kényszerülni az önkormányzat? Ha azt akarja, hogy ellássa a feladatát, amire a képviselő-testület tagjai esküt tesznek a választásokat követően, akkor rá fog kényszerülni. Ez ennek a dolognak a nyitja. Hiába mondják el ezerszer, képviselő urak, hogy ez nem kötelező! Nem kötelező, csak kényszerű. (Babák Mihály: Úgy igaz!)

Mondhatnám a koncepciótlanságra az iparűzési adó kérdését. Ma már nem kérdés, hogy az iparűzési adó mint adónem marad. 2005-ben itt a parlamentben önök elmondták ezerszer, 2006-ban a választások előtt tízezerszer, hogy meg fog szűnni az iparűzési adó, és el is hitték, az emberek nagy része még akkor hitt önöknek meg Gyurcsány Ferencnek, el is hitték, hogy meg fog szűnni az iparűzési adó. Ma hol tartunk az iparűzési adóval? Nemhogy az iparűzési adó megszűnik, hanem jön az értékalapú ingatlanadó, tehát adóemelés lesz a helyi adóban is, pont ellenkezőleg, mint ahogy Keller képviselő úr és más képviselők is mondták, hogy micsoda öröm az, hogy ebben az adótörvényben nincsen növekedés. Van növekedés!

Az erőforrás-fejlesztési hozzájárulás például adóteher-növekedést jelent. Azoknak a vállalkozásoknak, amelyek alacsony élőmunkaerővel dolgoztatnak, azoknak a vállalkozásoknak, amelyek kiegészítő tevékenységben végzik a tevékenységüket, és nem volt eddig bérkifizetésük, az árbevételük után kell majd ezt fizetni. Ezeknek a vállalkozásoknak - és ez több százezer vállalkozás - ez adóteher-növekedést fog jelenteni. A jövedékiadó-emelés nem adóteher-növekedés? Az a fogyasztóknak adóteher-növekedés lesz. Így van? Az energiaadó nem adóteher-növekedés? Dehogynem! Az is adóteher-növekedés. A személyi jövedelemadóban az, hogy az inflációs határokat, a sávhatárokat nem módosítják nem adóteher-növekedés? De az is adóteher-növekedés.

(17.00)

Akkor ne tessék már azt mondani, hogy ebben az adótörvényben nincsen adóteher, adónövekedés! Hát hogy fog bejönni a plusz 10 százalék többletadó, amit a költségvetésben terveznek, ha ez nem jelent többletadóterhet az adózók számára?

Tehát sem versenyképesség-növelés, sem egyszerűsítés; és az sem igaz, hogy nem növekednek az adóterhek. Igaz, most nem olyan mértékben növekednek, mint ahogy azt önöktől már megszoktuk. Mert önöknek aztán teljesen mindegy, hogy év közben vagyunk, teljesen mindegy, hogy július 1-je vagy szeptember 1-je, automatikusan jön az új adónem-bevezetés és az adóteher-növekedés. Most azt ünnepeljük meg, ha jól értem, azt kell ünnepelnünk nekünk, hogy most nincs bejelentett, tehát százalékos adóteher-növekedés, és nincsen új adónemnek a bevezetése. Holott van, mert az efeho lényegében egy új adóterhet fog jelenteni, egy új adót fog jelenteni bizonyos vállalkozói körnek. Akinek pedig nem új, annak pedig jelentős többletterhet fog jelenteni. (Babák Mihály: Vállalkozó gyorsíróknak.)

Azt gondolom, hogy akkor tennének önök jót, ha bejelentenék, hogy ezt az adótörvényt nem fogjuk hatályba léptetni. Megnyugodna mindenki, úgyis a három járulék-összevonási hozzájárulás bevezetését meg fogják önök akadályozni, hozzáteszem, hogy ezt mi is meg fogjuk szavazni, tehát a törvény legfontosabb eleme úgysem lép hatályba, akkor onnantól kezdve fogjuk, és ezt a törvényt egy az egyben tegyük félre. Higgyék el, az ország nyugalomban lesz, a vállalkozások, az emberek, és azt fogják mondani, hogy köszönjük szépen. Meg fogják önöknek köszönni. Mert amit az adótörvényekkel tesznek, a leghelyesebb döntés az, ha ezt az adótörvénycsomagot békén hagyjuk, és nem kezdjük el vele hergelni a vállalkozásokat.

Ennek az adótörvénynek csak az áttanulmányozása irdatlan energiát és időt emészt föl. Higgyék el, hogy sokkal hitelesebb lenne, ha azt mondanák, hogy ebben az évben mégsem módosítjuk az adótörvényeket. Azt mondták, hogy nincs adóteher-növekedés, tehát a költségvetéshez lényegében nem kell. Akkor én azt javasolom, tegyük azt, és nagyon várom Szabó képviselő úrnak a reakcióját, hogy elfogadja-e a javaslatomat, és köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, Tállai képviselő úr. Két percre megadom a szót Gegesy Ferenc képviselő úrnak, SZDSZ.

DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Jeleztem, hogy csak akkor szólalok meg, ha mondjuk, háromszor megtámadnak, de természetesen ha megdicsérnek, akkor hamarabb, mert nem mindegy, hogy honnan jön a dicséret. Tehát nem árultam el semmit, egyszerűen amikor elolvastam a helyi adó módosításánál, hogy van egy fél százalék, akkor egy bekezdéssel vagy egy szóval arrébb mentem, és van a nem lakás célú ingatlanoknál, kereskedelmi célú ingatlanoknál másfél százalék. A tevékenységem abban merült ki, hogy ezt a két számot elosztottam egymással.

De még egyszer, ami eddig már elhangzott: nem ettől lesz jövőre valahol lakást terhelő adó, és nem attól, hogy a kényszerűség annyira megváltozik, hiszen ha a kényszerűség olyan erős, akkor ez a mostani állapot, a most érvényes adószabályok szerint is kivethető. Ez ettől teljesen független.

Lenne egy kérdésem, de idő hiányában Tállai úr erre úgysem tud válaszolni. Szeretném tudni, hogy minek drukkol, hogy legyen vagyonadó, vagy ne legyen, értékalapú adó legyen, vagy ne legyen, mert egyszerre szinte mind a két irányban számon kérte rajtunk a lépést.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Még egyet szeretném jelezni: az, hogy adóteher-növekedés nincs, az egy összességében elhangzott szám, alapszik azokon a tényezőkön, hogy nincsenek új kulcsok vagy növelő kulcsok, de természetesen adózókon belüli átrendeződés van. Ha máshol nem, hát lesz olyan adózó, akinek jövőre nagyobb nyeresége van, és több társasági adót fog fizetni, mint eddig fizetett. Ha összességében az adószint változatlan, nem lehet elvárni, hogy ez azt jelentse, hogy mindenkinél változatlan.

Köszönöm.

ELNÖK: Szabó Zoltáné a szó két percben.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Két adótörvény általános vitáját hallgathattuk végig a mai napon, és tényleg elképesztő volt, ami ezzel kapcsolatban lezajlott. Fideszes képviselőtársaink mind a két vita alkalmával úgy döntöttek, hogy nem a törvényjavaslatról vitáznak. Kinéztek maguknak néhány ilyen rögeszmét, és egyébbel sem töltötték az időt, mint hogy ezeket ismételgették, teljesen függetlenül attól, hogy erről az oldalról azt hányszor cáfolták meg.

Legutóbb Tállai képviselő úr beszélt 11 percen keresztül arról, hogy emelkednek az adók, és vonjuk vissza a törvénycsomagot. Összesen ennyit mondott, semmi több nem volt abban, amit elmondott, de ezt 11 és fél percen keresztül mondta.

A legmegdöbbentőbb ebben az összefüggésben Nógrádi képviselő úr hozzászólása volt, aki az egész adóval kapcsolatos törvényjavaslattal összefüggésben kizárólag egyetlen dologról beszélt, az európai uniós pénzek lenyúlásáról. Úgy látszik, Nógrádi képviselő urat elfelejtették értesíteni arról, hogy mostanában nem nagyon jó ez az európai uniós pénzek lenyúlása, mert ugyan jobboldali heccsajtó néhány ilyen esetet leleplezett, de ebből az egyikről, a Weiszenberger-ügyről kiderült, hogy ott egy fillér európai uniós pénzről nem volt szó, a másik két ügyben pedig kiderült, hogy egy Fidesz által támogatott polgármester volt a vétkes, illetőleg hogy Szombathelyen a cigány kisebbségi önkormányzatban, azon Lungo Drom támogatásával megválasztott kisebbségi önkormányzati képviselő volt az események középpontjában, amely Lungo Dromnak az elnöke ott ül az önök padsoraiban. (Babák Mihály: Ez hogy jön az adótörvényekhez?)

Nógrádi képviselő úr egyetlen összefüggésben ejtette ki az adó szót, ez pedig az volt, hogy tisztázzuk végre Veres János tisztázatlan adóügyeit. Már most szeretném jelezni, hogy mi tartjuk magunkat a hatalmi ágak szétválasztásához, Veres Jánost 12 évvel ezelőtt a bíróság tisztázta ezek alól az ügyek alól, mi ezt nem óhajtjuk a továbbiakban bíróság helyett elvégezni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: A KDNP a rendelkezésére álló 22 percből 10-et egyelőre átad a Fidesznek. És máris Babák Mihályé a szó, aki két percre kért megszólalási lehetőséget.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szabó képviselő úr, bocsásson meg, de el kell ismételnem azon mondandómat, hogy nagy baj, ha nem értjük egymást. Nagy baj! Ugyanis elmondtam azt is, hogy szemben levő oldalról a következő vádak szoktak arrogánsan és sok egyéb más stílusban elhangzani, hogy nem olvastuk a törvényt és ehhez hasonlók. Ugyanakkor viszont, ha nincs mondandójuk a mondandónkkal kapcsolatban, akkor a stílusunkat és minket gyaláznak. Nem tudom, mire jó ez, mert ezzel eredményt elérni nem lehet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Fölteszem a kérdést: tessenek nekem megmondani, hogy az egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat mi haszonnal jár a magyar adófizetőknek (Felmutat egy iratot.), hogyan rakja rendbe az államháztartást, hogyan lehet jobban elszámolni vele, hogyan lehet átláthatóbbá tenni, hogyan emeli a gazdaságot, a teljesítményt és ehhez hasonlók; úgy gondolom, hogy nem.

Azonkívül sok más egyéb valótlanság is elhangzott a mai napon. Mi azt mondjuk generálisan, Gegesy képviselő úr, az adótörvény nem jó. Ez a benyújtott salátatörvény katyvasz. Azért katyvasz, mert tovább bonyolítja az adóeljárást, az adók megértését és magát a teljes adózást. Márpedig rendet kell tenni. Önök is mondtak ilyet, ígértek adóreformot, sok egyéb mást, bár a szakma azt mondja, hogy reformok helyett a rendszer átalakítására lenne szükség, és méghozzá tekintélyes szakemberek mondják mindezt. (Felmutat egy lapot.) Vitatkoznak azon is, és megcáfolnak, holott a Világbank adatairól szólt, ugye, Kékesi képviselőtársam, nem tudom, miért kellett hamis adatot közölni, mikor én helyesen interpretáltam.

Szóval, száz szónak is egy a vége, arra kellene válaszolni, hogy miért jó ez a tekintélyes vastagságú adótörvénycsomag, ez a módosítás, ez a salátatörvény, mi haszonnal jár ez a dolog. És amíg erre nem tudnak válaszolni, bírálhatnak minket, mert mi nem találtuk meg az okát. Helyesebben, van egy-két oka az adóemelésnek, sok egyéb más, meg vannak rejtett célok ebben. Tegyék a szándékaikat tisztává, és akkor lehet a dologról beszélni. Szóval, ez az adótörvény-javaslat nem jó, nem tudjuk támogatni, mert semmi haszonnal nem jár.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

(17.10)

ELNÖK: Gegesy Ferenc kétperces felszólalása következik.

DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Képviselő úr, én csak azt tudom mondani, amit az előbb, várom, hogy konkrétan azt mondja, ez vagy az nem jó. De hogy az egész nem jó, ezzel biztosan nem fogunk egyetérteni.

Köszönöm.

ELNÖK: Babák Mihály!

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Úgy gondolom, hogy nem is kell nekünk mindenben egyetérteni, Gegesy képviselő úr. Önnek különösen nehéz abban a padsorban megszólalnia, azért, mert az adótörvények kapcsán önök Kovács Pisti példájával, meg a gatyára vetkőztetett kampánnyal szédítették az egész országot, most pedig adóemelésekről van szó, adóprésről, adótörvényeknek salátatörvények formájában való módosításáról. Én önöktől mást vártam volna, megvallom őszintén. Annak idején nagy szájuk volt az adókat illetően, hogy csökkenteni kell. Akkor most miért vernek minket orrba, amikor számon kérjük önökön? Mi a mi dolgunk? Önöknek az, hogy az ígéreteiket teljesítsék, és kormányozzanak, nekünk pedig az, hogy számon kérjük önökön a választási ígéreteiket.

Önök ígérgettek fűt-fát, és nem teljesítették. Nos, tehát akkor már ne vonják el azt a jogot tőlünk mint ellenzéki képviselőktől, hogy önöket megbíráljuk e tekintetben. Tessenek megmondani, hogy ennek a törvényjavaslatnak mi a Magyar Köztársaság állampolgárai számára a haszna! Semmi! (Odacsapja a padra a törvényjavaslatot.) Ez semmi. Egy csomó betű, nem a rend irányába hat. Mondják meg nekem, hogy az áfatörvénnyel kapcsolatosan mit mondtunk! Ne mondja képviselő úr, hogy nem tettük érzékletessé a véleményünket! Kérem, van egy adótörvényünk, azt sem hajtják végre. Önök nem hajtják végre a törvényeket, az adótörvényeket és sok egyéb mást a bevételi oldalról, de a költségvetési törvényt sem hajtják végre, azt is pofozzák jobbra-balra.

Hát nincs rend, hölgyek, urak. Arról beszélünk, hogy úgy hozzunk törvényt és olyan törvényt hozzunk, amit önök végre is hajtanak, önök mint kormánypártok. Az önök felelőssége az ígéreteik betartása, és ha nem értik ezt a tisztességes szándékot, amit interpretálunk a képviselőtársaimmal, akkor nagy a baj ebben az országban, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim. Nem vagyunk még a gödör alján, mert önök még lefelé viszik a Magyar Köztársaságot. Ez óriási baj! Gondolják már végig! Ez nincs így rendjén. És akkor nem értenek minket? Minket szekálnak? Hát honnan veszik ehhez a bátorságot?! Magukkal foglalkozzanak, a renddel, az adótörvényekkel és mindazzal, ami az ország előtt áll. Mégpedig úgy, hogy lehetőleg fölfelé haladjuk már. Ezt várják el tőlünk az emberek. Sok a szegény, tényleg szociális válság van, és ezt önök idézték elő.

Köszönöm, hogy szólhattam. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Gegesy Ferenc képviselő úré a szó.

DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Továbbra sem tudok mit mondani, képviselő úr. Megint elmondja, hogy nem jó semmi. Nem tudja egy részét sem mondani. (Babák Mihály közbeszól.) Mondom, én tudok jó néhány részét mondani, de ebben megint nem fogunk egyetérteni.

Ami pedig az ígérgetésről szól, ugye, megkülönböztetjük, hogy ez nem nekem szól. (Babák Mihály: Lop-stop, sok egyéb más. Hol a lé? - Derültség az ellenzéki padsorokban.) De ami a választási ígéreteket illeti, az adó kérdését, az egészségügyi reformot és az egész költségvetés rendbetételét együtt nézve, azt állíthatjuk, hogy az adóterhelés 2008-ban nem növekszik, szintben marad, és utána csökkenni fog, miközben a költségvetés helyzete rendeződik.

Köszönöm.

ELNÖK: Folytatjuk az előre bejelentkezett képviselők sorát. Feltéve, ha itt vannak a képviselők. Halmai Gáborné? (Nincs jelen.) Nincs. Fogarasiné Deák Valéria? Filló Pál? (Nincsenek jelen.) Akkor marad a helyben jelentkező képviselő, Pettkó András.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ott szeretném folytatni a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében, ahol Herényi Károly frakcióvezető úr mintegy másfél-két órával ezelőtt abbahagyta; egy technikai hiba folytán nem lett a nevem leadva, és a Házszabály szerint csak most tudok hozzászólni a vitához.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány adóésszerűsítési, -egyszerűsítési vagy bürokráciacsökkentési politikájának a zászlóshajója ebben az évben az adók számának csökkentése volt. Mint tudjuk, Magyarországon ma 52-55-féle adó van érvényben, a pontos szám attól függ, hogy ezek közül melyiket tekinti az ember önállónak, ami mindenképpen nagyon sok. Az adózók számára áttekinthetetlen, mind az adózók, mind az APEH számára jelentős bürokráciát, ebből eredően munkaidő-lekötést, magas költségeket jelent.

A cél az volt, hogy hat bagatell adót megszüntetnek, és öt kisebb adót összevonnak. Ez a munka nem folyhatott túl jól, mivel az eredmény egészen más lett. Négy kisadó szűnt meg, közöttük a 20 milliós bevételt hozó halászatfejlesztési hozzájárulás, és a kulturális járulék, innovációs járulék, rehabilitációs és szakképzési hozzájárulás, valamint a munkáltatói járulék összevonása sem sikerült. A koncepció valószínűleg nem volt kiérlelt, miután ezt az öt kisadót először a bruttó bérre vetítve 5,5 százalékos kulccsal akarták helyettesíteni. A következő lépésben, önállóan meghagyva a kettőt, a szakképzési és innovációs hozzájárulás, valamint a rehabilitációs járulék helyett erőforrás-fejlesztési adót szándékozott kivetni a kormány, a foglalkoztatottak létszámától függően három sávban változó kulcsokkal.

A bagatell adók tekintetében a Magyar Demokrata Fórumnak konkrét javaslata volt, hogy a bagatell adókat hogyan lehetne összevonni, hogyan lehetne adóegyszerűsítést végrehajtani. A kulcsok alapja a következő változatban az iparűzési adó alapjának felelt meg, a korrigált nettó árbevételnek, csak ezt nem az önkormányzatok, hanem a kormány kapná. A tervezett adók kivetése esetén rosszul járnak az evázók, az egyéni vállalkozók, akiknek vállalkozásuk mellett bejelentett állásuk is van, és általában ezek a kisvállalkozók. Ezek az az összevonásra kerülő három adót vagy ezek egy részét eddig nem fizették, tehát nyilvánvalóan adóemelés történik, még akkor is, ha ezt tisztelt kormánypárti képviselőtársaim nem vallják be.

A kulcsok a harmadik körben megváltoztak, megfeleződtek. Mindez 2-3 hét leforgása alatt történt Magyarországon. Ez összevonás az ésszerűsítés jelszava alatt indult útjára, de üzletnek sem rossz, hiszen összesen 14 százalékos többletbevételt hozna a korábbi adóbevételekkel szemben. Az Országos Érdekegyeztető Tanács ezt az összevonást több okból nem támogatta, a Magyar Demokrata Fórum is ebben a formában tiltakozott ellene. Az előterjesztett törvényjavaslat ugyan a sok kérdésben vitatott szakképzési hozzájárulás ügyében elég liberális, vagyis az így keletkező pénzek felett a vállalkozó bizonyos feltételek mellett maga diszponálhat, de ennek következtében a bürokrácia sem csökken, inkább növekszik. Ez a kiérleletlen adóösszevonás elhibázott, ebben a formában a Magyar Demokrata Fórum nem tudja támogatni.

És itt álljunk meg, tisztelt képviselőtársaim, egy pillanatig: 52-55-féle adóra semmiképpen sincs szükség. Ez a sokféle adó azért jött létre, mert az így beszedett adókból pántlikázott pénzek keletkezhettek különböző fontos tevékenységek támogatására. Ez nem a legjobb megoldás, a kérdés ugyanis az, hogy a költségvetés a bevételekből mit és mennyire kíván támogatni, a pántlikáktól függetlenül. Ha valakinek nincs áttekintése a költségvetési folyamatok felett, annak természetesen egyszerűbb a helyzete ilyen számlák létezése esetén. Hozzáteszem, a pántlikázott pénzek felhasználása nem feltétlenül a definiált céloknak megfelelően történik, mert például az Innovációs és Kutatás-fejlesztési Alap az éves bevétel és támogatás mintegy egyharmadát megtakarítja, felhalmozza, holott ezt a magyar innováció és kutatás helyzete nem indokolja. Tudjuk jól, hogy a Munkaerő-piaci Alap erőforrás-felhasználásával sem lehetünk elégedettek, nagyon sok pénz megy el a növekvő bürokratikus szervezet finanszírozására, illetve nagyon kevés az átképzésre, holott ez lenne az alap egyik legfontosabb feladata.

Visszatérve a felvetett problémára, az MDF úgy véli, hogy nem végtelen számú adó kivetésével kell egy látszólag jó támogatási politikát folytatni, hanem meg kell adni az adódinamikának megfelelő támogatást a preferált területekre a jövőben is. A kisadók összevonása a kormány 2005-ös (Sic!) adótörvénye szerint a 2008. január 1-jétől megszüntetni kívánt iparűzési adó reneszánszát fogja jelenteni. Az iparűzési adó tehát nem szűnik meg, sőt ennek megfelelő vetítési alappal a vállalkozások még több adót fognak fizetni, mint a 2007. esztendőben történt Magyarországon.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az adó-összevonási kísérlet nem sikerült. Nem lepne meg engem az MDF képviselőjeként, ha a koalíció visszavonná ezt a javaslatát.

Szigorodik a mentesség köre az örökösödési és ajándékozási illeték terén, a törvényjavaslat az illetéktörvény 16. §-át megnyitja: mentesség az örökösödési illeték alól. A Magyar Demokrata Fórum ehhez a ponthoz módosító javaslatot fog beterjeszteni a középosztály érdekében és a miniszterelnökkel folytatott 13 pontos javaslatunk alapján. Az örökösödési illeték az állam talán legkevésbé etikus és indokolható eszköze a költségvetés bevételeinek növelésére, mert éppen azokat sújtja, akiknek a legnagyobb szükségük volna a segítségre. Mi ezt az adót a pragmatika tartalma miatt haláladónak szoktuk nevezni, hiszen az állam ezzel éppen az elhunytakról akarja lehúzni az utolsó bőrt, ezzel hozza nehéz helyzetbe a hátramaradottakat, az örökösöket, akiknek sok esetben az illeték megfizetése miatt kell eladniuk a családi vállalkozásaikat, járművüket, földjüket vagy végső esetben a lakásukat is.

(17.20)

A szomorú halálozási statisztikának köszönhetően ez 130-140 hagyatéki eljárást jelent évente, amelyek nagy részben illetékkiszabással járnak. A költségvetés által 2008-ra tervezett összes örökösödési- és ajándékozásiilleték-bevétel - állami és önkormányzati - 19,9 milliárd forint, ennek valamivel több mint a fele az, aminek az eltörlése ezen a címen - ha a javaslatunkat elfogadják - megtörténhet. Úgy véljük, hogy ezt a 10 milliárdos nagyságrendű bevételkiesést egy 1030 milliárdos bevételnövekedés mellett a költségvetés kibírja, csak a tisztelt képviselőtársakon múlik, hogy megértik-e a magyar társadalomnak ezt a problémáját, vagy sem.

Az adórendszer új eleme, hogy megadóztatja a pénzintézeti céltartalékokat. A pénzintézeti céltartalék megadóztatása a vállalati hitelek megdrágítását fogja eredményezni, ami megint a versenyképesség javítása ellen hat, a gazdasági növekedést fogja visszafogni. Az MDF továbbra sem ért egyet azzal, hogy a szocializmusra jellemző ágazati adókat vezet be a kormány, nevezetesen indokoltnak tartaná a hitelintézeti járadék, a bankadó mielőbbi megszüntetését.

A fejlesztési tartalékba kerülhetett eddig a nyereség 25 százaléka, a törvényjavaslat ezt most 50 százalékra emeli; ez adómentes. A kormány ezt az intézkedést büszkén emlegeti. Valóban hasznos változtatás, de nem túl jelentős, mivel a becslések szerint összesen 10 milliárd forinttal javítja a vállalkozások pozícióit. Ez azért ilyen alacsony dinamikájú, mert van egy másik korlát is - erről a kormánypropaganda természetesen nem szól, nem lehet hallani sem a tisztelt kormánypárti képviselők szájából, sem a hirdetésekben -, hogy ezt adóévenként maximum 500 millió forintban korlátozzák, és ez a korlát a továbbiakban is változatlan marad. Az MDF javasolja, hogy a magas inflációra és a siralmas beruházási helyzetre való tekintettel a törvény ezt a korlátot emelje meg 600 millió forintra.

Több tanulmány jelent meg az utóbbi időben arról, hogy Magyarországon mekkora arányt képvisel a feketegazdaság. Erről nem is olyan régen a miniszterelnök úr is beszélt, mondván, hogy ez évi 5-6 ezer milliárd, más becslések szerint 6-8 ezer milliárdról tesznek említést. Figyelembe véve, hogy GDP-arányosan 2008-ban 39 százalék lesz az adóelvonás, ez azt jelenti, hogy Magyarországon évente ezermilliárdos nagyságrendű adót nem fizetnek be a fekete- és a szürkegazdaság szereplői. Ezt a kiesett adót a többieknek kell pótolniuk. Kérdezem én, tisztelt képviselőtársaim: rendben van-e ez így? Az MDF álláspontja szerint egy lényegileg hat éve változatlanul regnáló kormánynak mindenképpen szerepe van ennek a helyzetnek a kialakulásában, illetve fennmaradásában.

A kérdés tehát az, hogy a kormány, illetve az adóhatóság a helyzet magaslatán van-e, elvégzi-e azt a feladatot, amivel a társadalom megbízta, és amiért a társadalom megfizeti. Képzeljük el, hogy mi történne egy vállalkozóval, ha egy munkavállaló ilyen arányú selejtet gyártana.

Az előttünk lévő adótörvények sem tesznek eleget a kialakult helyzet ellen. A törvényjavaslat szerint emelkedni fognak a bírságok, szigorúbbak lesznek a következmények, erősödik a VPOP jogosítványa is. Ez azonban, az MDF úgy látja, hogy kevés, az ellenőrzésnek kell módszeresebbnek, szervezettebbnek, hatékonyabbnak lennie. Nagyon hátráltatja a helyzet javulását az a sok botrány, amivel a politikai elit az élen jár a visszaélésekben, a korrupcióban, zavaros gazdasági tevékenységekben.

A lakosság számára nyilvánvalónak tűnik, hogy az igazán nagy ügyeket eltussolják, ezeket következmények nélkül lehet megúszni sajnos, ma Magyarországon. Az MDF javaslata a tiszta kezek hivatalának felállítására süket fülekre talált a parlamenti pártok körében. Nemrégiben például a parkolás esetében szerettünk volna egy parlamenti bizottságot felállítani, majd a kellő számú aláírás összejött, de aztán hogy, hogy nem, végül is az alkotmányügyi bizottság az Alkotmánybírósághoz fordult, ezzel kitolva azt, hogy ez a bizottság nem tudja elkezdeni sajnos, nagy valószínűséggel ebben a ciklusban a munkáját.

A mulasztási bírság felső határa magánszemélyeknél 100 ezer forintról 200 ezer forintra, vállalkozások esetében 200 ezer forintról 500 ezer forintra nő. De be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása, számlaadás elmulasztása, igazolatlan eredetű áru forgalmazása 1 millió forintos büntetést is eredményezhet. A törvény értelmében a tetten ért bolti eladó is 10-től 50 ezer forintig büntetendő. A feketefoglalkoztatás után háromhavi fiktív adó- és járulékfizetési kötelezettséget szab ki a hatóság, a második esetben pedig ezt a kötelezettséget az előző revízió óta eltelt teljes időszakra ki kell fizetni. Az üzletbezárás szintén határozottabb fenyegetés lett, mint ahogy ez eddig volt. Kérdés, hogy mindezektől és a többi fel nem sorolt intézkedéstől mit vár a kormány, mit vár az adóhatóság. Készült-e ezekre valamiféle hatástanulmány? Attól tartunk, hogy sajnos, szokás szerint nem. Jó gondolatnak tartjuk, hogy az adóhatóság közzéteszi azok névsorát, akik ellen végrehajtás indult. Ez talán valami védelmet jelent az üzleti partnerek kiválasztásánál.

A törvényjavaslatban vannak kisebb pozitív változások is mind az adóztatás, mind az adóeljárás területén. Ezekről most bővebben nem beszélek, a kormánypárti felszólalók az elmúlt néhány órában és a múltkori ülésnapon ezeket úgyis érdemeiken felül fejtették ki. Természetesen számtalan negatívum is van még a felsoroltakon kívül, amiről a vitában még szó lesz, főleg a részletes vitára gondolok itt.

A 2008. évre vonatkozó T/3892. számú törvényről egyértelműen, az adószakértők véleményével együtt elmondhatjuk, hogy salátatörvénynek is gyönge. Hosszú, átláthatatlan és emészthetetlen. Most, indoklás nélkül 220 oldalt tartunk a kezünkben, ahogy Babák Mihály képviselőtársam néhány perccel ezelőtt fölemelte a tisztelt Ház falai között a benyújtott törvényjavaslatot. Az évente sorra kerülő nagyszámú változtatás a kormány koncepciótlanságát, zavaros, kiforratlan elképzeléseit tanúsítja, nem utal gondos előkészítésre, nem szolgálja az adófegyelem javulását, a tisztességes adófizetőknél is hibák elkövetéséhez vezet. A tárgyalt törvényjavaslatot ebben a formájában a Magyar Demokrata Fórum nem fogja támogatni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Két percre Tukacs István képviselő úré a szó.

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mosolyogva figyeltem Gegesy úr kísérleteit arra, hogy próbáljon meg legalább némi konkrétumot kicsikarni vitapartnereiből arra vonatkozóan, hogy vajon mi a valóságos problémájuk az előterjesztéssel kapcsolatban. (Babák Mihály: Mi a haszna?) Aztán elhangzott itt egy kérdés, és én erre szeretnék néhány dolgot megjegyezni, egyben javaslatot tenni Pettkó András képviselőtársamnak. A kérdés úgy hangzott, hogy kinek jó ez. Vegyük sorba!

Az, hogy a jövedéki bírság növekszik, annak jó, aki betartja a törvényeket, és zárjeggyel ellátott szeszt árusít, ezáltal csökkenti az ő versenyhátrányát a tisztességtelennel szemben. Az, hogy a feketefoglalkoztatást szankcionálja a javaslat, annak jó, aki befizeti a dolgozói után a járulékokat egy szálig, és ezáltal javítja az ő saját versenyhelyzetét azzal szemben, aki nem tartja be a törvényeket. Az, hogy a közbeszerzési eljárásoknál és különösen az alvállalkozói rendszernél szigorít, az azt jelenti, hogy garantálja az állam bevételeit a közkiadásaira. Az, hogy fantomcégeket nem hagy létezni és működni ez a javaslat, arra jó, hogy minél kevesebb pénz tűnik el a közös kasszákból, amelyeket közkiadásokra szánnánk, tehát ez mindenki számára jó.

Hogyha így szépen sorra vesszük mindezeket, akkor látszik, hogy bizony azoknak jó, akik be akarják tartani a törvényeket, és azoknak nem jó, akik ezt nem akarják tenni. Ha Pettkó képviselőtársunk és a Magyar Demokrata Fórum frakciója pedig úgy gondolja, hogy a feketegazdaság elleni küzdelemhez ezek az intézkedések nem elégségesek, akkor várjuk azokat a módosító indítványokat, amelyek szigorúbbak ennél, és odacsapnak ahhoz, hogy a közös kiadásainkra bejöjjenek a bevételek az ezt eltitkolóktól.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Az SZDSZ átadja a rendelkezésére álló időkeretet az MSZP-nek, a KDNP pedig a Fidesznek.

Pettkó András két percre kért szót.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának az elmúlt másfél évben, amióta az új Gyurcsány-kormány felállt, az új MSZP-SZDSZ-kormány koalíciója 2006 májusától vezeti második ciklusban - 2002 után - Magyarországot, számos olyan javaslatunk volt adókérdésben, amit sajnos, nem sikerült még ide, a tisztelt Ház falai közé sem hozni. Egy javaslatunkat fogadták el önök, ez pedig az, hogy az adót bankkártyával vagy más elektronikus úton is be tudjuk fizetni. Tisztelt Képviselőtársaim! Hál' istennek, néhány napja Ferihegyen az első POS-terminál átadásra került, ennek következtében az MDF-nek végre egy javaslata az adó tekintetében meg tudott valósulni.

(17.30)

Tisztelt Képviselő Úr! Számos más módosító javaslatunk is volt, amely az adózással összefügg. Mondok ezek közül egy példát. Mi elhittük önöknek és a kormánynak azt, hogy Magyarországon az elektronikus adóbevallási rendszer jól működik. Veres János pénzügyminiszter úr itt, a Parlament falai között nekem a feltett kérdéseimre mindig azt a választ adta, hogy az elektronikus adóbevallással minden rendben van. Erre mit kell megtudnunk? Nincsen rendben minden, 800 ezer embernek, köztisztviselőnek az adatait nem tudták átadni az APEH számára. Iszonyú káosz, zűrzavar van.

Szerettük volna, hogy a következő évben ne kelljen beadni NYENYI-s adatszolgáltató lapokat, erre beadtunk egy törvénymódosítási javaslatot, hiszen 2008 márciusában és áprilisában kell utoljára majd beadni az úgynevezett NYENYI-s adatlapot. Akkor kiderült, hogy lehet, hogy nem megszüntetni kellene, hanem még egy évre ki kell tolni ezt, mert a kormánykoalíciónak a modern technika eszközeit egész egyszerűen nem sikerült az adózás tekintetében jól bevezetni Magyarországon.

Itt vannak különböző rendszerek, ezen rendszerek többsége sajnos, nagyon-nagyon rosszul működik. Az MDF mindenesetre modern konzervatív pártként minden egyes olyan javaslatot és minden egyes olyan dolgot támogat, ami elősegíti az elektronikus adózást, elősegíti a különböző modern technikákat, de sajnos, ezek a dolgok a jelenlegi kormánykoalíció hibájából eddig nem jól kerültek Magyarországon bevezetésre, de bízom benne, hogy ezen sikerül majd változtatni.

Köszönöm figyelmüket.

ELNÖK: Szabó Zoltán a következő.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon örülök annak, hogy Pettkó képviselőtársunk kevesli azokat az intézkedéseket, amelyek ebben a törvényben találhatóak, és amelyek arra vonatkoznak, hogy az állam a költségvetést megillető adókat és járulékokat minél szélesebb körben és minél inkább maradéktalanul be tudja szedni.

Arra azonban felhívnám Pettkó képviselő úrnak, úgy is mint egy modern konzervatív párt képviselőjének a figyelmét, hogy ha ennél is erőteljesebb indítványok lettek volna a javaslatban, akkor a kormány - teljes joggal egyébként - a jövő évi adóbevételeket ennél is magasabbra tervezhette volna, hiszen több adó folyt volna be az erőteljesebb behajtás következtében, és akkor Pettkó képviselő úr a Fidesz képviselőivel együtt most azon jajonghatott volna, hogy nemcsak 10,6 százalék, hanem esetleg 11, 12 vagy 13 százalékkal több adóbevétel fog befolyni, vagyis hogy milyen képtelen mértékű a túladóztatás.

Képviselő úr, a helyzet pontosan az, hogy akkor lehet az adók kulcsát, mértékét csökkenteni, ha sikerül az adóalanyok körét, az adózók körét kibővíteni. Ha többen fizetnek adót, akkor lehet csökkenteni az adó mértékét, mert akkor az egy ember által befizetett kevesebb adóból is bejön annyi bevétel, amennyire a költségvetésnek szüksége van.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Babák Mihály felszólalása következik.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Pettkó képviselőtársam megelőzött abban, hogy példával szolgáljak Gegesy képviselő úrnak, aki elhagyta a termet, miután elmondta a magáét, és a stílusunkkal foglalkozott. Ennyit ér a kormánypártiak adótörvényekkel kapcsolatos vélekedése, hisz menet közben itt hagyják. Ennél fontosabb kérdésről van szó a Magyar Köztársaság adótörvényeinek módosításánál.

De ha már a példánál tartunk, lehet, hogy politikailag nem volna ízléses, de megteszem, hivatkozom például a napirendnél, rendes hozzászólásként az MDF javaslatára, az egykulcsos szja-ra. Mélyen tisztelt hölgyek, urak, lehetne róla tárgyalni. Ugyanis, ha most arra utalok, hogy Szabó képviselőtársam némi populizmussal megjegyezte azt, hogy az adótörvények a szegényeket támogassák és a gazdagokat ne támogassák, és az igazságosság elveit hangoztatta, akkor mindig baj van. Nem önt kívánom bántani, a pártja politikája e szlogenek alkalmazása, közben az ellenkezőjét teszi. Tudja, kedves Szabó képviselőtársam, egy nagyon lényeges kérdésre rávilágított - úgy látom, érti is, én ennek nagyon tudok örülni -, hogy az adópolitika az nem szociálpolitika; az adópolitika szolgálhatja a szociálpolitikát, a szegény embert, de az adópolitika beszedés, pénzbehajtás, amit önök kiváló módon tesznek, és egyre tekerik az adóprést. Ugyanakkor lehetnek szociális szempontjai.

De egyet azért tisztázni kell: az adótörvényt meg kell hozni, meg kell alkotni, és ha van rá mód és lehetőség, a mentességek és különböző kedvezmények oldaláról igenis figyelembe lehet venni a szociálpolitikát. Amúgy különben abból van a katyvasz, hogy nagyon sok egyéb más pénzbeni ellátásnál, adónál szociális szempontok merülnek fel, és ezért különben az emberek a sok bába közt a földre esnek, hiszen gyakorlatilag nem tudnak megélni abból az adókedvezményből, abból a segélyből, amit megállapítanak nekik, mert mindegyik olyan kevés, hogy a megélhetéshez viszont nem elegendő.

Tényleg azt mondom: az adópolitika az adópolitika, az adót be kell szedni, és komoly szociálpolitikát kell megvalósítani.

Úgy vettem ki a szavaiból, hogy ön ezt a kettőt alapvetésként szívesen kettéválasztaná. Ha nem így van, akkor majd biztos szólni fog.

Úgy gondolom, hogy a jövedelemtípusú adóknak - és a javaslatunk az MDF mellett - a jövedelmet kell megadóztatniuk. De azért gondolják végig, hogy ha ilyen magas és sávos a jövedelemadó, akkor az adott jövedelemből felhalmozott vagyont milyen jogon adóztatják vagyonadóval. Hát akkor kétszeres-háromszoros adóztatás van, ugye, hölgyek, urak?! Azt mondom, a személyi jövedelemadót fizetni kell, és meg lehet mellette adóztatni a gyarapodást. Akkor nem tartom rossznak.

Úgy gondolom, az áfa fogyasztási típusú adó, ez a törvényben is így van, és ezt általában mindenki fizeti. Ebben senki sem javasol különböző megoldásokat és szociálpolitika beapplikálását, hiszen az általában sose jut el az ellátotthoz, a szociálisan rászorulthoz. Régen tudják, hogy ez nem jut el.

Önök is tettek olyat, hogy fölemelték az áfát, aztán visszavették, ebből az emberek nem láttak semmit. Ebből az a tanulság, hogy emelni nagyon megfontoltan kell, mert az áfa egy olyan típusú adó, amelynél - ha szociálpolitikáról és személyi jövedelmekről beszélünk, és nem a gazdaságra gyakorolt hatásáról, hanem az emberekre, Magyarország tízmillió állampolgárára való hatásáról beszélünk - nagyon megfontoltan kell lépkedni, és megfontolatlan lépéseket nem kell tenni.

Úgy gondolom, hogy a vagyon, amennyiben az adó mértéke, mondjuk, az egykulcsos személyi jövedelemadóval nem hoz elég jövedelmet az államkasszának - mert az adó azt is szolgálja, hogy a központi bevételek megjelennek a közfeladatok finanszírozására -, akkor a vagyonadónak van értelme az önök koncepciója szerint, és akkor lehet támogatni - elméletileg persze, mert nincs beterjesztve. Mert ez egy vagyoni típusú adó, amely elvesz a gazdagoktól, és akkor megvalósul az önök politikája, hogy a gazdagoktól el kell venni, ha sok vagyont összegyűjtöttek, akkor lefölöz az állam belőle egy jelentős vagyonadót.

Az illetékek: az is vagyoni típusú, az MDF ezt haláladónak nevezi, mert megszerzett, leadózott és esetleg vagyonadóval is terhelt vagy építményadóval terhelt ingatlan után még az állam bekasszíroz valakinek a halála után. Nem is értékeli, hogy valaki meg tudja fizetni vagy sem, haláladó. Ez sem biztos, hogy helyénvaló, de az illetékek működnek.

Szeretném eloszlatni azt a tévedést, amely arról szólt, hogy az önkormányzatok kapnak az illetékekből. Szó sincs erről - helyesebben, nem mondok igazat, nem mondom helyesen, merthogy bizonyos ellátásokban a megyei önkormányzatok és a megyei jogú városok osztozkodnak az illetéken. De azért a helyi önkormányzatoknak azért kell helyi adót beszedni, mert önök kevés pénzt adnak az állami költségvetésbe a közfeladatokhoz. Hisz manapság már az a vita is elhangzott, hogy nem szedünk be elegendő adót, ezért az állami közoktatás - Hiller miniszter úr mondta - nem is állami, hanem helyi közoktatás - holott mindig is állami volt, ez régóta így van. De már ebből is ki akarnak lépni, úgyhogy ez nincs így a helyén.

Menjünk tovább! Mi azt mondjuk, hogy adózni kell, megfontoltan, meggondoltan, ugyanakkor az adót be kell tudni szedni, végre kell tudni hajtani, magyarul: megfizettetni és behajtani. De nagyon fontos, hogy el is kell tudni vele számolni.

Tudják, ez megint arra ad nekem lehetőséget, hogy beszéljek az adómorálról. Hölgyek, urak, elgondolkodott valaki a mostani kormánypártoknál hatéves kormányzás után, hogy miért ilyen az adómorál, magyarul, a törvényben lévő adókötelezettségek teljesítése? Gondolkodtak rajta? Hát a kormány sem hajtja végre a törvényeket, a költségvetési törvénynél, hát akkor hogy a francba követi a társadalom?! Hölgyek, urak, gondolkozzanak csak el ezen a kérdésen: adómorál a Magyar Köztársaságon belül az állampolgároknál és a magyar kormány törvénytisztelete; a kettő valahogy szorosan összefügg, úgy gondolom.

Azért mondjuk, tisztelt Tukacs képviselőtársam, hogy nem jó ez az adótörvény, semmi érdemi változást a rend irányába nem indukál, pusztán szabályozgat, és ezzel valószínűleg megint félreértésekre ad okot, mert már a jelenlegi törvényeket kitanulták. Azért nem lehet várni egy társadalomtól, az adózóktól, a szakemberektől sem azt, hogy minden félévben, negyedévben újratanulják az adójogszabályokat.

(17.40)

Hölgyek, Urak! Ez káosz így. Önök ezt már csinálják hatodik éve. Ígérgetnek, levesznek, fölvesznek, módosítanak, mindent csinálnak ezekkel az adótörvényekkel. Ha nincs éppen benn törvény, akkor kitalálnak egy adótörvény-módosítást, beküldik az orrunk elé. Hát ez így nincsen jól! Erre mondjuk mi azt, hogy ez így nem jó, állj, katyvasz az egész, kezdjünk el rendet rakni. Többek közt kezdjük szépen az adónemeket végigvenni és rendbe tenni. Meg kell nézni azt, hogy az adótörvények maguk végrehajthatók-e, mert ilyen elemzés sincsen. Nincs mellette hatástanulmány. Úgy gondolom, kellene erről is tárgyalni. Úgy gondolom, hogy az adónak a kivetését, a beszedését, a felhasználását és az elszámolását is legalább ilyen fontossággal kellene kezelni.

Szóval én úgy gondolom, hogy olyan adótörvényeket kell ennek a parlamentnek az új évezredben hoznia, és felejteni mindazt, ami korábban volt, hogy betarthatók legyenek az adótörvények, amelyek alkalmasint nem betarthatók. Ugye? Aztán végrehajtható legyen az adótörvény, megfizethető legyen az adó mértéke. Ezzel is sokszor gond van, tudják nagyon jól: a gazdaság teherbíró képessége. Lehetőleg ösztönző legyen az adó és megfizethető, behajtható. Ezekkel mind adósak maradnak a jelenleg benyújtott adótörvények, maga az szja, a forgalmiadó-törvény módosítása és az egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat is. Megfontoltabb, higgadtabb, társadalmi konszenzust takaró, az ellenzék véleményét is magába foglaló törvényjavaslatokra lenne szükség, épp itt az ideje. A türelmetlenségünk azért van, mert eltelt már öt év, hatodik éve kormányoznak, ígértek sok mindent, elmondtam már kétszer-háromszor. Hát el kellene kezdeni az adótörvényeket rendbe tenni!

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A legfontosabb törvények egyike az adótörvények, ugyanis ezt mindenki a bőrén érzi, a gazdaságtól a Bethlen Gábor utcai Jutka néniig. Jutka néni ezt az adótörvény-módosítást nem fogja érteni. Ha megkérdezi tőlem, hogy miről szól, mi a hasznunk belőle, erre én nem tudok válaszolni az adótörvény kétszázvalahány oldalának elolvasását követően sem; mert megkérdi, mi a jó, miben lesz nagyobb rend, és azt tudom neki mondani, hogy sajnos, erre itt ma nem kaptunk választ.

Aztán fölvetődik az a kérdés - Szabó képviselőtársam mondott ilyet -, hogy több adó. Ezt mi nem szeretnénk. Na de hölgyek, urak! Több adó, de mire? Ilyenkor vetődik föl az, hogy rendben van, ha van értelme, van célja az adónövelésnek. De mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, az elmúlt évek adóemelésének és magának a konvergenciaprogramnak is semmi haszna nem volt. Tetszenek érteni? Semmi haszna nem volt. Megyünk tovább le. Akkor minek, ha nincs belőle haszon? Úgy gondolom, a megszorításoknak sem volt eddig értelme. Mutassák ki, számolják ki! Semmi haszna nem volt.

Mondják, mi értelme volt a képviselőket megalázni ország-világ előtt, lejáratni? Egy kormány ahelyett, hogy kormányozna, a parlament képviselőit adócsalónak nevezi. Hölgyek, urak, ugye, nem igaz? Ugye, egyikünk sem kért tiszteletdíjat, ugye, egyikünk sem kérte azt, hogy ne kelljen számlát kérni a szállás után? Egyszerűen azt mondták, hogy nem kell se szerződés, semmi, költségátalányt fizetnek. Aztán azt sem mondják el, hogy különben mindenütt a világon van olyan, hogy költségátalány, költségtérítés; mert többe kerül az elszámolása, mint maga a költségátalány. És akkor minket járatnak le? Na szóval, tudják, én megértem az ország véleményét és a megjegyzéseket is, amiket irányunkba tesznek. Ennek a Háznak a tekintélye az önök kormányzása alatt, az adómorál is, a békának a bizonyos részénél lejjebb van. Ezt önök érték el, és úgy gondolom, ez nincsen a helyén. E Ház tisztelete és tekintélye nem azon múlik, hogy beleszólunk egymás szavába, hanem tesszük a dolgunkat, eskünk szerint, és olyan adótörvényeket hozunk, ami a tízmillió magyar állampolgárt szolgálja, a magyar gazdaság érdekeit szolgálja. Ez a törvényjavaslat nem erről szól.

Mondják, hogy jövőre majd jön adóreform és adócsomag meg ehhez hasonló. Hölgyek, Urak! Ezeket az ígéreteket nem vesszük be. Az emberek sem veszik már be. Jó, hogy ha behoznak egy ilyet, számítsanak arra, hogy ha nem azt teszik, amit ígértek, akkor mi nem tudjuk támogatni. Éppen ezért osztanunk kell egymás véleményét, miután nem szolgálja senki érdekét, nem lesz jobb tőle az életünk, és nem tesz rendet a jelenlegi adótörvények benyújtott módosítása az adómorál kapcsán, tudniillik nem látszik ebből, prognosztizálva sincsen, és nem folytattak e tekintetben társadalmi vitát. Márpedig az adótörvény egy olyan törvény, amely, mint mondtam, mindenki bőrén csattan, mindenki érzi, és ha az állampolgár tudja, hogy miért kell több adót fizetnie, azzal elszámolnak számára, becsületesen, tisztességesen, akkor megfizeti. Hát önök nem ezt teszik, és rossz példát mutatnak az adómorállal, ahelyett, hogy tennék a dolgukat, mindenféle olyan törvényjavaslat kerül ide, ami nincs meggondolva. Ezért mertem és merészeltem azt mondani, bocsánatot kérve a megjegyzésért, de továbbra is fenntartom, hogy ez a salátatörvény katyvasz, nem tesz rendet, semmi haszna, vigyék vissza, és kezdjünk el adótörvényekről tárgyalni érdemben, értelmesen az ország érdekében.

Mélyen tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szólás lehetőségét. Önök pedig fogadják meg, amit kértem. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Kétperces felszólalások következnek. Szabó Zoltán képviselő úré a szó.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Babák képviselő úr azt mondta, hogy a vagyonadóval többek között az a probléma, hogy egy már adóztatott jövedelemből vásárolt vagyont adóztat tovább.

Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy ez az áfával is ugyanilyen probléma, tudniillik amikor ön megkapja a fizetését, akkor abból már eleve levonják a személyi jövedelemadóját, ön már csak a nettó összeget kapja kézhez. (Babák Mihály: Igazad van, nem ezt akartam mondani.) Amikor ezzel elmegy a boltba kenyeret és szalonnát vásárolni, akkor nemcsak a kenyér és a szalonna árát fizeti meg, hanem a rajta lévő 20 százalékos adót is, ez ugyanolyan többszörös adóztatás, mint amilyen ön szerint a vagyonadó.

Ami a több adót vagy magasabb adókat illeti, most azt hiszem, tizenkilencedszer mondjuk el, hogy nem magasabbak az adók, részint az infláció okán ugyanaz a reálérték magasabb nominálértéket eredményez, részint pedig éppen ezeknek a törvényeknek a segítségével a kormány nagyobb mértékben kívánja behajtani a költségvetést megillető adókat, amiről ön is beszélt, képviselő úr. Nem arról van szó, hogy az állampolgárnak több adót kell befizetnie, arról van szó, hogy az állampolgárnak be kell fizetnie, legalábbis a jelenlegi 20 százaléknál kisebb arányban tarthat vissza adót abból, ami a költségvetést megilleti, és akkor az adóterhek is csökkenhetnek.

Ami pedig azt illeti, képviselő úr, jó lenne, ha amikor engem idéz, akkor a jegyzőkönyvből tenné. Én egy szót nem szóltam az adórendszerben érvényesítendő szociális szempontról, én magam azt mondtam, hogy az adót és a szociális szempontokat el kell választani. De amikor egy adórendszert megváltoztatunk, akkor annak a szociális következményeire figyelemmel kell lenni. Márpedig az egykulcsos, 18 százalékos jövedelemadó szociális következménye az lenne, hogy megnyúzzuk a legszegényebbeket, és 2-2,5 millió forintos nemzeti ajándékot adunk évente a leggazdagabbaknak. (Babák Mihály: Számoljuk ki!) Ezt pedig én a magam részéről nem szívesen vállalnám.

Köszönöm.

ELNÖK: Karsai Péteré a szó.

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon furcsa akusztikája lehet ennek a nagyon szép teremnek, mert Pettkó András képviselő úr vagy Herényi Károly mondja, hogy A, és mire odaér, Szabó képviselő úr már minimum B-t mond, de leginkább Z-t. Ha nem ülnék itt és nem hallottam volna a vitát, akkor talán még azt is hihetném, hogy képviselő úr nem figyel oda, vagyis nem követi, amit itt a képviselőink mondanak az MDF álláspontjáról.

Pettkó András világosan elmondta, hogy az a zászlóshajó, amit önök az adócsökkentés címén itt meglebegtettek, hogy milyen jótétemény lesz, nos, ez még ma is azt eredményezi, hogy ötvenvalahányfajta adót szednek különböző címeken, és ez az egyszerűsítés sem sikerült. Azt gondolom, ezt joggal kritizálta, de ebből nem az következik, amit képviselő úr itt aztán kihallott ebből, hogy akkor örül annak, hogy az MDF szaporítani óhajtja és még inkább fokozni óhajtja az adóterheket. Nem erről van szó. Herényi képviselő úr világosan elmondta, hogy az MDF az egykulcsos adónak a híve. Természetesen, ha ön összekeveri a szociális részt az adópolitikával, akkor az a következtetés persze kiolvasható belőle, hogy igen, ez egyébként lesz, akit persze biztos sújtani fog, csak azt nem teszi hozzá, amit a vezérszónokunk ez ügyben is elmondott, hogy egy dolog az adópolitika, egy másik dolog a szociálpolitika. És aztán aki ezt a kettőt összekeveri, az bizony összekeveri az A-t a Z betűvel. (Babák Mihály: Mind a kettő fontos!)

Nagyon kérem képviselő urat, hogy olyat ne állítson, amit itt az MDF szónokai nem mondtak. Tehát az MDF továbbra is azt mondja, hogy igen, sokkal egyszerűbbé kell tenni, a legegyszerűbbé úgy lehet tenni, ha egykulcsos az adó, és természetesen a szociálpolitikai részét kell aztán kezelni, mert ennek persze olyan következményei lehetnek, amit ön mond, ha úgy hagynánk.

Egyébként pedig az a kérésem, hogy kövessük egymás fölszólalását tárgyszerűen, amit mond a képviselőtársam, azt lehetőleg úgy tessék lefordítani, még ha a saját nyelvére is, ahogy az a valóságnak és az elmondottaknak megfelel.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiban.)

(17.50)

ELNÖK: Tukacs Istváné a szó.

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hadd fűzzem hozzá a Karsai képviselőtársam által elmondottakhoz, hogy az adópolitika ugyan nem a szociálpolitika eszköze, de az adópolitika maga a társadalompolitika.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára látják, hogy a különféle politikai erők különféle adóztatási filozófiával fognak hozzá saját működésükhöz, ezért a világért ne állítsuk senkinek, főleg magunkat ne csapjuk be azzal, hogy az adóztatás úgynevezett szakmai kérdés, és nincs komoly társadalompolitikai tartalma. Igenis van, mindenki érvényesíti, mégpedig a maga politikai nézetei szerint.

De nem ezért kértem szót. Babák képviselőtársam tudja, hogy mi, Budapesten kívüliek egyenes szóból értünk. Azt jelenti tehát a törvényjavaslat elvetése az önök részéről, hogy nem helyeslik azt, hogy azok, akik csalnak, legyenek szankcionálva, nem helyeslik azt, hogy azok, akik álvállalkozásokat gründolnak, legyenek megbüntetve, nem helyeslik azt, hogy azok, akik cégláncokat működtetnek köztartozás eltüntetésére, ne legyenek megbüntetve, nem helyeslik azt, hogy aki tisztességesen befizeti a közterheket a foglalkoztatottjai után, ne legyen versenyhátrányban, nem helyeslik azt tehát, hogy a teherviselés legyen mindenki számára kötelező és közös, nem helyeslik tehát azt, hogy a törvényeket be kell tartani. Babák képviselő úr, ez a világos és egyenes beszéd.

Azt gondolom, ezekre kell világos és egyenes választ adni, nem pedig valami - hogy is mondjam? - nem egészen konzisztens mondandóval előállni az adótörvény vitájában.

Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Pettkó András következik.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Tukacs István képviselőtársam egy nagyon jó mondatot mondott néhány pillanattal ezelőtt. (Babák Mihály: Utána sok rosszat és undokot. Majd visszakapja!) Én azt mondtam, hogy egy jó mondatot mondott az előbb Tukacs István képviselőtársam, hogy az adópolitika az társadalompolitika. Amikor az elmúlt öt és fél évben, amióta önök kormányoznak, próbáltuk elmondani az adóviták során, hogy a családpolitika is idetartozik, és miért is vezette be annak idején a polgári kormány a családi adózás rendszerét, és miért gondoltuk mi azt, hogy ezt nem szabad megváltoztatni, csökkenteni és miért nem szabad eltörölni, akkor az önök képviselői azt mondták, hogy nem az adópolitika alá tartozik a családpolitika.

Szabó Zoltán képviselőtársamnak pedig azt mondanám, hogy Erzsébetvárosban is, ahol ő is él, vannak olyan idős nyugdíjas nénik vagy bácsik, akik egész életük során megtakarítottak, mondjuk, 500 ezer forintot. Ezt az 500 ezer forintot minden évben egy hónapra, három hónapra, hat hónapra vagy akár egy évre is lekötik a bankban. Tisztelt Képviselő Úr! Önök, akik szociálisan nagyon érzékenyek, és a szegényeket szeretnék támogatni, igazságosnak tartják azt, hogy azt a 300-400-500 ezer forintot, amit a nyugdíjasok egész életük során kuporgattak össze, önök 20 százalékos kamatadóval sújtják, és nagyon sok esetben a kamatadó levonása után a nyugdíjasoknak reáljövedelem-veszteségük van, hiszen sokkal nagyobb az infláció, mint amennyi kamatot a bankok adnak, levonva belőle a kamatadót?

Tisztelt Képviselő Úr! Ha már a bankadót nem szüntették meg - az MDF-nek ez volt a javaslata -, akkor legalább az igazságtalan kamatadót megszüntethették volna, de önök ezt a javaslatunkat, ezt a módosításunkat sem fogadják el már évek óta. Én azt gondolom, hogy van adópolitika, van családpolitika és van szociálpolitika, és a hármat nem szabad összekeverni, de természetesen mind a három valamilyen szinten összefügg egymással.

ELNÖK: Babák Mihályé a szó.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Miután megszólított Tukacs képviselő úr, kénytelen vagyok rá reflektálni. Mélyen tisztelt Képviselő Úr! Ön vagy nem figyelt, vagy nem jó a hallása, ugyanis ne haragudjon meg, de ön ne adjon a szánkba olyan szót, amit mi nem mondtunk ki. Ön nem mond igazat! Felénk ezt hazugságnak mondják, sőt azt mondják, hogy aki hazudik, az lop is. Lehetséges, hogy az ön filozófiáját tükrözte a vélekedése.

Elmondtam háromszor-négyszer-ötször, hogy rendet szeretnénk, megfizethető adót, de ez a törvényjavaslat nem erről szól. Ön pedig olyan konklúziókat vont le, amiket a rádióhallgatók vagy a tévénézők biztosan nem igazolnak vissza. Mi nem az adócsalókat támogatjuk, azokat keressék a saját soraikban, kedves képviselő úr, és nem mi szüntettük meg az APEH-rendőrséget, hanem mi megszerveztük azt azért, mert túl sok volt a csaló. Önök tudják, hogy miért szüntették meg. Önök nekilendültek annak, hogy kitisztítsák a gazdaságot, mégis sikertelenek.

Én adómorálról beszéltem, amit elsősorban a kormánynak és a kormánytagoknak kellene betartaniuk. Úgy gondolom, hogy némi gondok vannak az adómorállal. Mifelénk vidéken szokták mondani, hogy fejétől büdösödik a hal, úgyhogy keressék magukban a hibát. Tudniillik most bagoly mondja verébnek, hogy de nagy fejed van, de ez a példa rossz ide, mert mi még verébnek se nevezhetjük magunkat. Úgy gondolom, hogy ön méltatlan volt. Feltételezi rólunk, hogy mi az adócsalókat támogatjuk a parlamenti eskünk ellenére? Én komolyan vettem, azért vagyok most is itt. De úgy látszik, hogy ön csak ripacskodni jött ide, képviselőtársam. Nem megyek tovább a minősítésében, mert akkor lezüllenék arra a szintre, amit ön képvisel, azt pedig nem szeretném, Tukacs képviselő úr.

Kérem, hogy a saját ars poeticáját otthon mesélje el, ne a tisztelt Parlamentben. Mi továbbra is tartjuk azt, hogy átgondolt és végrehajtható adókra és rendre van szükség. Ez a módosító javaslat nem ezt tartalmazza, ezért nem támogatjuk, jó ha tudja, ezt pedig tízszer elmondtuk.

Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Göndör István a következő felszólaló.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Babák Képviselő Úr és tisztelt Pettkó Képviselő Úr! Azt gondoltam, délután tudok Babák képviselő úrral szót váltani arról, ami délelőtt történt az általános forgalmiadó-ügyben. Amikor Matolcsy úr elmondta, hogy emelni kéne a fogyasztáson lévő adókat, akkor tessék végiggondolni azt, amit mi mondunk, hogy kevesen fizetnek nagyon sok adót. Ha a forgalmi típusú adókat növeli, akkor ugyanoda fog eljutni, hogy az adófizetési kötelezettséget nem arra a rétegre terheli, amelyik teherviselő képességben sokkal jobb pozícióban van.

És a befejező mondatom: amikor Tukacs Istvánt bántja Babák Mihály, és miközben támadja ezt a javaslatot, úgy tesz - pedig tudom, hogy Babák Mihály tudja -, mintha nem tudná, hogy csak ebben az évben már több mint 30 milliárd forint többletadó jött be, és nem a béremelésből, nem az adóemelésből, hanem csak abból, hogy az adóhivatal hatékonyabban dolgozik, és a feketegazdaságból ennyit már kifehérítettünk.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Babák Mihály következik.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Egy dolgot azért hadd mondjak még, elnök úr, rövid leszek. Szeretném elmondani, hogy nem vagyunk egy helyzetben, ugyanis mi ellenzékben nem rendelkezünk kormányzati előkészítéssel, nincs mögöttünk rengeteg milliárdba kerülő szakértői, hivatali apparátus, tehát alkalmasint szeretnénk azokról a javaslatokról, amelyeket tisztelt képviselőtársam az imént mondott, beszélni. Ugyanis lehet hol ezzel, hol azzal az adónemmel foglalatoskodni, és lehet számításokat végezni, hogy melyik jobb az állami bevétel szempontjából, és melyik hoz tisztább és átláthatóbb körülményeket. Önök vannak abban a helyzetben, hogy szakértők állnak mögöttük, kormány áll mögöttük és sok milliárd forint szakértőkre.

Maga a törvényjavaslat semminemű hatástanulmányt, számítást, alternatívát nem tartalmaz. Hölgyek, urak, azért kérjük ezeket önöktől, mert pontosan szeretnénk tudni, hogy jó-e az az irány, amit veszünk. De miután ezt nem teszik mellé, kénytelenek vagyunk azt mondani, hogy nem jó és nem helyes.

Továbbra is fenntartjuk az álláspontunkat: nem támogatjuk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Pettkó Andrásé a szó.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Göndör István képviselőtársam előbbi felszólalásával szeretnék egy ponton vitatkozni. Tisztelt Képviselő Úr! Mit mondott a Magyar Demokrata Fórum az elmúlt öt és fél évben, amióta önök kormányoznak? Azt, hogy egyszerűbb, átláthatóbb, világosabb adórendszerre volna szükség Magyarországon.

Mit mondunk még? Azt mondjuk például, ha az állam számára bárki elektronikusan beszolgáltat egy adatot, akkor az állam ezt az adatot adja át az egyik szerve számára, hiszen ha beszolgáltatunk egy adatot, akkor lehetetlenség az, hogy mai, XXI. századi technikákat nem veszünk igénybe, hanem az adózó állampolgárokat arra kényszerítjük, hogy még másodszor, harmadszor, negyedszer, sőt tizenkettedszer is különböző állami szerveknek szolgáltassanak be egy adatot. Az átjárhatóságot, az informatikai fejlesztést kell megteremteni. Ezt kell önöknek megoldani.

(18.00)

És lehet az APEH-ot dicsérni, hogy mennyi pénzt szedett be. Egy szerv munkáját nemcsak az határozza meg, hogy mennyivel több pénzt tud beszedni, hanem az is, hogy az adózó állampolgárok életét mennyire keseríti meg, vagy mennyire segíti elő.

Ezért nyújtottuk be például Herényi Károly képviselőtársammal azt az országgyűlési határozati javaslatot, amit kíváncsi vagyok, hogy önök tárgysorozatba és napirendre fognak-e venni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Szabó Zoltán következik.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én örülnék, ha Karsai képviselő úr nem három órával később értelmezné azt a vitát, amit itt Herényi képviselőtársammal már lefolytattunk. (Pettkó András: Tévén nézte!)

A helyzet ugyanis a következő: Herényi képviselő úr egykulcsos, 18 százalékos, adójóváírás nélküli személyi jövedelemadóról beszélt. (Babák Mihály: Ezt nem mondta!) Én pedig azt mondtam, hogy ez valóban nem csökkenti a költségvetés bevételeit, ezzel szemben aki havi 100 ezer forintot keres, attól elvesz egy évben 100 usque 200 ezer forintot, aki meg havi 1 millió forintot keres, annak ajándékként odaad egy évben 2-2,5 millió forintot. Ezt mondtam, semmi többet.

Pettkó képviselő úr az imént a családi adókedvezménnyel jött elő. Ugyanaz a vita, képviselő úr. A családi adókedvezményt nem azért elleneztük, mert az a szociálpolitikát az adórendszerbe viszi, hanem azért, mert igazságtalan. Azért, mert a magasabb keresetűek teljes egészében igénybe tudják venni, az alacsonyabb keresetűek, netán munkanélküliek viszont nem tudják igénybe venni. (Babák Mihály: Meg kell nézni a minimálbért!) Pontosan ugyanarról az ügyről van szó.

Képviselő úr, nincs ezzel semmi baj, önök egy konzervatív párt, mi egy szociáldemokrata párt vagyunk. Önök a jobb módúaknak kedvező adókedvezményt óhajtanak bevezetni, mi viszont a szegényeket segítő adókedvezményt kívánunk bevezetni. Az a kérdés, hogy ugyanazt a mennyiségű pénzt kitől vonjuk el: a szegényebbektől vesszük-e el vagy a jobb módúaktól. A mi filozófiánk az, hogy a jobb módúaktól kell elvenni, az önök filozófiája az, hogy a jobb módúaknak kedvezni kell, mert az fogja húzni a magyar gazdaságot. Teljesen jogos dolog, csak éppen nem értünk benne egyet.

Babák képviselő úrnak viszont azt szeretném mondani, hogy itt dobálta ezt a 220 oldalas törvényjavaslatot, hogy nincs benne semmi, nem érdekes, nem foglalkozik vele, és így tovább, és így tovább. Képviselő úr, pedig az van benne, hogy hogyan tudja az állam az őt megillető adóbevételeket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) hatékonyabban behajtani. Ha tehát ön azt mondja, hogy ez nem ér semmit, akkor azt mondja, hogy az állam ne hajtsa be hatékonyabban az őt megillető bevételeket, fizessenek továbbra is azok, akik eddig. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Jelzésre:) Pettkó Andrásé a szó.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai vitában az MDF képviselőjeként utoljára mondom el, hogy Szabó Zoltán képviselőtársam is megértse, hogy a Magyar Demokrata Fórum egykulcsos adót szeretne. Mi arról nem beszéltünk, arról nem mondtunk semmit sem, hogy az adójóváírás milyen ütemben és miképpen változna meg, tisztelt képviselő úr.

Egyébként pedig ha önök megnézik az adójóváírásnak azt a rendszerét, amit önök bevezettek, bizonyos szempontból ez az adó-jóváírási rendszer is igazságtalan, mert nem a legszegényebbekhez kerül a pénz egy másik struktúrán keresztül, hanem évről évre jobban fel van emelve az adójóváírás összege. Önök most a felső határt még följebb emelik. Ez azt jelenti, hogy lesz még egy réteg, amelyik az adójóváíráshoz hozzá fog tudni jutni. Természetesen én is nagyon jól tudom, hogy kifutó rendszerrel történik meg ez a változtatás.

Tehát önök nem a legszegényebbekhez juttatják el az újabb támogatási formákat, például a szociálpolitikán keresztül, ellentétben azzal, ahogy Szabó Zoltán képviselőtársam néhány pillanattal ezelőtt mondta, hanem a szegényebb réteg felső részének adnak egy újabb támogatási (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) lehetőséget. Természetesen nekik ez jó, hiszen ezáltal ők nem fognak lejjebb csúszni.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Czomba Sándor képviselő úré a szó.

CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Szabó képviselőtársam jelezte az előbb, hogy önök elsősorban a szegények támogatásában gondolkodnak. Gondolom, olvasták mostanában az Ecostatnak azt a jelentését, ami a gázártámogatással kapcsolatos pluszterhekről szól. Az a különbség, hogy a gazdagabbak esetleg 60-70 ezer forinttal fizetnek többet éves szinten, a szegényebbek meg 8-10 ezer forinttal fizetnek többet, de mindenki többet fizet. Tessenek megnézni ezt a jelentést, az Ecostattal kár vitába szállni.

A másik, amit olvasok itt, most éppen a Szociális és Munkaügyi Minisztérium honlapján, ahol a feketegazdasággal kapcsolatban egy újabb sikerről számolnak be: idestova már közel 70 ezer embert fogtak meg feketefoglalkoztatáson. Tisztelt Képviselőtársaim! Most is elmondom, mint ahogy korábban egy interpellációban elmondtam, nyilvánvalóan fontos az, hogy visszaszorítsuk a feketegazdaságot és a feketefoglalkoztatást, de nem ez a megoldás, amit önök választottak.

Gondolkozzanak egy picit! A statisztikában vajon miért van az, hogy az enyhébb fokú szabálysértések száma csökken, a feketefoglalkoztatottak száma pedig drasztikusan nő? Lehet erre azt mondani, hogy azért, mert ez egyre hatékonyabb. Most beállítunk újabb 400 embert. Mi történik? 3 milliárd forinttal nőni fog a bevétel. És? Meg fogja magát adni egy csomó kis- és középvállalkozó.

Ezen gondolkozzanak el, képviselőtársaim, meggyőződésem szerint ez az út zsákutca.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tukacs Istváné a szó.

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Ház! A vita a végéhez közeledik, de azért újabb mozzanatok bukkannak elő a vitában. Én két dologra szeretnék reagálni.

Az egyik. Czomba úr, ha nem ez a módja a feketegazdaság elleni küzdelemnek, akkor tessék megmondani, hogy mi a módja. Erre való a parlamenti vita (Babák Mihály: Fejétől büdösödik a hal!), erre valók a módosító javaslatok. (Bernáth Ildikó: Ezért szavaznak meg minden módosító javaslatot!) Tessék ezeket letenni!

Örömmel fogjuk fogadni mindazokat a kezdeményezéseket, amelyek hallatlan szigorral fognak arra törekedni, hogy az állam behajtsa a köztartozásai fedezetét. Várjuk ezeket a javaslatokat. Ilyen javaslatok egyelőre nincsenek, azért legyünk őszinték, illetve frakciótársa, Babák úr azt mondja, hogy az egészet elvetjük, tehát ez nekünk nem tetszik, mi ezzel nem foglalkozunk. Egymással jussanak dűlőre!

A másik, amit mondani szeretnék, a terhek elrendezése. Czomba úr, az önök pártja a kormányzása alatt a felső középosztálynak nyújtott olyan típusú segítségeket, például lakásvásárláshoz, hogy a hitelt igénybe vevő adókedvezményben, jóváírásban részesült. (Babák Mihály: Meg is szüntették!) Tehát akkor ne tessenek most a nehéz helyzetben lévők, a szegények ügyéért szót emelni! Tetszettek volna akkor átrendezni ezeket a terheket, mindjárt hitelesebb lenne az összes mondandó!

Köszönöm szépen, elnök úr. (Babák Mihály: Építettünk szociális bérlakást! - Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Babák Mihály: Vérszegény volt a taps!)

ELNÖK: Kérdezem, kíván-e még valaki szólni. (Jelzésre:) Szabó Lajos, öné a szó.

SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ennek a vitának az első napon volt arról az oldalról egy nagyon jó hozzászólója. Igaz, hogy a hozzászólónak csupán két perce volt a hozzászólása elmondására, mivel független képviselő. Gyenesei képviselőtársunk volt az, aki azt a hozzászólást elmondta, és két percben nagyon összefogottan, nagyon lényegre törően - meg lehet nézni majd a jegyzőkönyvben - elmondta, hogy ez a jövő évi változás az egyszerűsítésről, a gazdaság kifehérítéséről és bizonyos versenyképesség-javító intézkedésekről szól. Én már akkor örültem ennek a hozzászólásnak, mert azt gondoltam, hogy meg fogja adni ez a fajta hang, amely onnét jött, a vita egész keretét. Sajnos nem adta meg.

Én úgy érzem, hogy igaza van Gyenesei képviselő úrnak, amikor ezeket az elemeket emelte ki. Azt mondom, hogy ne várjuk el ettől az adótörvénytől azt, ami nem volt a célja. Az adóstruktúra-változtatásra 2009-től kerül sor terveink szerint, de ezek a mostani meghozott intézkedések is már részben illeszkednek ebbe a sorba. Ilyen például az újrakodifikált áfatörvény, amelyről délelőtt vitatkoztunk, beszéltünk itt a Ház falai között, és az adóreform keretében 2009-től már adócsökkentésekre is sor kerülhet. (Babák Mihály: Na, várjuk ki a végét!)

Képviselőtársaim a másik oldalról azt mondták, hogy ez az adótörvény nem ad semmit az embereknek, illetve ahol ad, ott bagatell, kis dolgokat ad. Akkor nézzük a számokat! A személyi jövedelemadó törvény éppen annak a sávnak, amiről Pettkó András beszélt, igaz, hogy nem a tetején lévőknek, hanem annak a sávnak az alján lévőknek, akik éves szinten 1 millió 250 ezer forint és 2 millió 762 ezer forint között keresnek, ez az adótörvény 30 milliárd forintot ad.

(18.10)

30 milliárd forintot! Lehet azt mondani rá, hogy kevés. Lehet azt mondani rá, hogy kevés, szerintünk ez éppen abba a törekvésbe esik, amit Pettkó képviselőtársam is megnevezett egy nagyon jelentős összeggel; igaz, hogy nem a sáv gazdagabb felének, hanem a közepének vagy annak a sávnak a közepétől lefelé.

Egy példát mondanék csak a másikra, mivel az idő kevés. Az adómentes fejlesztési tartalék feltételeit lehet bagatellizálni, lehet azt mondani, hogy 10 milliárd forint nem pénz. Lehet azt mondani, hogy az 500 milliós határt fel kell emelni 600-ra, de azt nem lehet mondani, hogy ennek a kis- és középvállalkozói körnek, amelyet mind a Fidesz, mind az MDF, mind a KDNP a zászlajára tűzött, hogy támogatni kell, ez a 10 milliárd forint semmi, ez nem jó helyre menő pénz. Igenis, mi úgy gondoljuk, hogy ez jó helyre menő pénz.

Valóban van, ahol elveszünk ebben az adótörvényben. Elveszünk kedvezményeket, szüntetünk meg kedvezményeket, szűkítjük a kedvezmények körét, amiről ellenzéki képviselőtársaim is beszéltek, hogy rakjuk rendbe az adótörvényeket, válasszuk el a szociálpolitikát az adózástól, és így hozzuk szinkronba majd a költségvetés során a kérdéseket.

És akkor nézzük azt, hogy az adóbevételek nominálisan hogyan alakulnak, hiszen itt nagyon elképesztő számok mozogtak arról, hogy ez az adótörvény az adóemelések törvénye. Az összes adó- és járulékbevétel 2007-ben várhatóan 10 004 milliárd forint lesz. A 2008. évi előirányzat 10 683 milliárd forint. Ez a változás 6,8 százalék. Úgy gondolom, ilyen inflációs körülmények mellett, ilyen gazdasági növekedés mellett, ilyen kifehérítés mellett el lehet mondani, hogy ebből a három tényezőből fog összeállni az adónövekedés. Adótétel-növekedés a dohány jövedéki adóján kívül ebben a törvényben nincs.

Ha már a képviselőtársaim a vita elején Vámosi-Nagy Szabolcsot idézték, akkor én is hadd tegyem ezt meg. Vámosi-Nagy Szabolcs azt mondta: sokáig és sokat adóztunk az elmúlt évszázadokban másoknak, de most már vegyük észre, magunknak adózunk. Hogy mennyit, az attól függ, milyen társadalmat akarunk. Nagyon remélném, ha a következő adóvitáink ebben a Házban ennek szellemében tudnának lefolyni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Több jelentkezőt nem látok. Még egyszer kérdezem, kíván-e valaki szólni. (Nincs jelzés.) Akkor megkérdezem Tátrai Miklós államtitkár urat, szól-e.

Öné a szó.

TÁTRAI MIKLÓS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az a szép az időkeretben zajló vitában, hogy az ellenzék képviselőinek akkor is feladata kitölteni az időkeretet, ha érdemi mondanivalójuk láthatóan órák óta a benyújtott törvényjavaslathoz nincs.

A törvényjavaslat számos konkrét változtatást, számos konkrét rendelkezést tartalmaz - ezekre mindjárt kicsit bővebben ki fogok térni -, ezekről egyetlen árva mondatot az elmúlt órákban egyetlen ellenzéki felszólaló részéről sem sikerült hallanunk; nemhogy javaslatokat, hogy mit kellene másként, de konkrét kritikákat sem arról, hogy mi nem jó a törvényjavaslatban.

Önök azt állították, hogy ez a törvényjavaslat adóemeléseket tartalmaz, drasztikusan nő majd az adóterhelés 2008-ban, ehhez képest a benyújtott törvényjavaslatban, a Számvevőszék véleménye és az elhangzott kormánypárti hozzászólások alapján nyilvánvaló, hogy a 6,8 százalékos adóbevétel-növekedés normálisnak tekinthető, figyelembe véve az inflációt, és figyelembe véve a feketegazdaság ellen foganatosított, és e törvény elfogadása révén is foganatosítandó intézkedéseket. Nincs szó arról, hogy adómértékek vagy adóterhek, százalékok érdemben, összességében növekednének. Nincs is erre szükség, hiszen ahhoz, hogy a költségvetés egyensúlyát helyreállítsuk, a hiányt érdemben csökkentsük, megtörténtek már a múlt év őszén a szükséges lépések mind a bevételi, mind a kiadási oldalon. Ezen a pályán kívánunk maradni.

Önök a felszólalásaik egy részében azt róják fel hibaként, hogy nem csökken elég gyorsan a költségvetés hiánya, más felszólalásokban fellépnek minden egyes kiadáscsökkentő intézkedés ellen, ismét más felszólalásokban - az e vitában is elhangzott felszólalásokban - pedig elleneznek minden adóbevétel-növelést, még ha nem is lesz ilyen, és a bevételek csökkenése érdekében lépnek fel. Nyilvánvalóan ezt az egyenletet nem lehet megoldani.

Elhangzott számos alkalommal ebben a vitában, hogy nem tartalmaz ez a javaslat egyszerűsítéseket, adminisztrációcsökkentést. Ha Babák képviselő úr nemcsak a padot csapkodta volna a törvényjavaslattal, hanem ki is nyitja, akkor találkozott volna számos olyan konkrét javaslattal, amely adminisztráció- és bürokráciacsökkentést tartalmaz, és olyanokkal is, amelyek kedvezményeket tartalmaznak. Találkozott volna azzal, de nem szólt az egész vitában az egész ellenzék ahhoz semmit, hogy megszűnik jövőre az állattenyésztési, a vadgazdálkodási, a halászati és az erdőfenntartási hozzájárulás, illetve járulék, ezzel 5 milliárd forinttal csökken a mezőgazdasági vállalkozások terhe.

Nem szóltak egyetlen szót sem a vitában ahhoz, hogy a kedvezmények körében az adómentes fejlesztési tartalék értékhatárát, nyereséghatárát 25 százalékról 50 százalékra fogjuk emelni. Ezzel 10 milliárd forintot hagyunk ott a vállalkozásoknál. Nem szóltak egy szót arról, hogy az adózás rendjéről szóló törvény alapján ezentúl kizárólag a nettó módon, tehát valamennyi befizetési kötelezettség kapcsán fennálló adótartozás esetén veszíti el az adózó a kedvezményre jogosultságát. Jelenleg, ha egy adóban túlfizetése van, a másikban elmaradása, akkor is elveszíti. Ez is egy adminisztrációt, felesleges bürokráciát csökkentő változtatás a jövő évi adótörvényekben.

Önök nem szóltak egy szót ahhoz sem, hogy a társasági adózás területén ezentúl lényegesen kevesebb dokumentumot kell majd az adóhatóság felé benyújtani. Nem szóltak arról egyetlen szót sem, hogy megszűnik a vámeljárásnál az 1000 eurós minimum vámbiztosíték. Nem szóltak egyetlen szót arról sem, hogy a jövedéki adózásban lényegesen egyszerűsödik számos engedélyezés, hiszen egy magasabb típusú engedély kivált több alacsonyabb rangú, egyébként egyenként kiváltandó engedélyt. Nem szóltak ahhoz egy szót sem, hogy jelentősen szűkül az állami adóhatósághoz bejelentendő adatok köre az adózás rendjéről szóló törvény alapján, az egyablakos ügyintézési rendszer kiterjesztésének köszönhetően. És nem szóltak egyetlen szót arról sem, hogy a társadalombiztosítási alapokat megillető befizetéseket ezentúl nem az adózók, hanem az állam, az adóhivatal fogja szétdobni a különböző számlák között. Ezentúl egyetlen számlára kell majd ezeket a befizetéseket teljesíteni.

Nem szóltak arról sem, hogy az elektronikusan benyújtott havi bevallások esetén a munkáltató, a kifizető mentesül majd az önellenőrzési pótlék megfizetése alól, hogyha az ő érdekkörén kívüli ok miatt van szükség módosításra. Nem szóltak arról sem egyetlen szót sem, hogy az adminisztrációs és nyilvántartási kötelezettségek egyszerűsödnek a számvitel területén azáltal, hogy a vevőnkénti, adósonkénti kis összegű követelések után elszámolandó értékvesztés elszámolásának és kimutatásának ezentúl megteremtjük a lehetőségét, és nem szóltak végül arról sem, hogy az üzleti élet átláthatóbbá tétele érdekében bővül majd az állami adóhatóság honlapjáról lekérdezhető adatok köre, amely mindenki számára természetesen hozzáférhető lesz.

Örömmel mondanám most, hogy meghallgattuk és meg fogjuk fogadni az ellenzéknek azokat a javaslatait, amelyek a kormány által tett javaslatok jobbítását, pontosítását szolgálják, vagy azokat az új javaslatokat, amelyekre mi esetleg nem gondoltunk, de lehetővé teszik az adminisztráció, a bürokrácia, a vállalkozások terheinek további enyhítését. De mivel ilyen javaslat nem hangzott el, ezért legnagyobb sajnálatomra nem tudom ezt a mondatot elmondani.

A vitában elhangzott az az állítás is - minden indokolás nélkül -, hogy ez a javaslat nem elegendő, nem nyújt segítséget, nem jelent megoldást a feketegazdaság elleni fellépés keretében. Ehhez képest a benyújtott javaslat tartalmazza azt, hogy az APEH ezentúl a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása esetén becsléssel állapíthassa meg majd az elmaradt adót és a járulékot, és a becsléssel megállapított közterhet beszedhesse. Nem szóltak arról önök egyetlen szót sem, hogy az adóhivatal ezentúl az induló vállalkozások 20 százalékánál kockázatelemzés alapján ellenőrizni fogja, hogy a bejelentett székhely, az ügyvezetők és más cégadatok valósak-e.

(18.20)

Ez nemcsak az államkassza érdeke, hanem mindazoknak a cégeknek az érdeke is, akik partnerei lesznek majd ezeknek az esetleges fantomvállalkozásoknak.

Nem viszonyultak önök ahhoz sem, hogy a bírságmértékek emelkednek majd, számos bírság mértéke, ezáltal ösztönözve az önkéntes jogkövetésre az adózókat. Nem szóltak arról sem, hogy az adóelkerülés legdurvább és legkiterjedtebb módjai esetében bevezetjük az egységes tételű, emelt összegű, az adózó személyétől független, akár 1 millió forintig terjedő bírságot. Ez megint azoknak az adóalanyoknak az érdeke, akik tisztességesen adóznak, tisztességesen kívánnak részt venni mind a versenyben, mind a közteherviselésben. Nem szóltak egyetlen szót sem önök arról, hogy ezentúl a számla- és nyugtaadási kötelezettség elmulasztása esetén lehetőség lesz az alkalmazott felelősségének a megállapítására is.

Nem hangzott el észrevétel arról a másik konkrét módosulásról sem, hogy az adószám felfüggesztéséhez kapcsolódó szankciók tárgyi és személyi hatálya kiterjed majd az adó-visszaigénylési jog elvesztésén túl a költségvetési támogatás igénylésére is. Magyarul, az adószám felfüggesztése lehetetlenné teszi a költségvetési támogatás igénylését a közteherrel tartozó vállalkozások számára, és ez a hatósági fellépés nemcsak a központi, nemcsak az állami, hanem az önkormányzati adóhatóság részére is lehetőség lesz a jövőben, így Babák Mihály képviselő úr számára is polgármesterként, aki legalább emiatt, miután alkalmazni lehet majd ezt a szabályozást, hasznos lett volna, ha elolvassa a törvényjavaslatot. Nem szóltak egyetlen szót arról sem, hogy a pénzmosás elleni határozott fellépés keretében, a pénzügyi bűncselekmények hatékonyabb felderítése érdekében a pénzmosással kapcsolatos nyomozati feladatok a rendőrségtől a vám- és pénzügyőrséghez kerülnek át 2008. január 1-jétől.

Természetesen biztos nagyon sok javaslat fogalmazható még meg. A kormány, a kormányzati szakértők, a kormánypártok ennyi javaslatot tartottak kidolgozhatónak és megvalósíthatónak a mai napig, a parlamenti vita e szakaszáig. Örömmel vesszük természetesen, ha hasonló szellemben módosító javaslatok érkeznek majd, újabb intézkedéseket javasolva a feketegazdaság elleni fellépés keretében. A múlt heti vitában és a mai vitában egyetlen ilyen javaslat sem hangzott el.

Elhangzott viszont az a javaslat, hogy ezt a törvényjavaslatot felejtsük el, vonjuk vissza, ne változtassunk az adótörvényeken. Természetesen ez lehet egy képviselendő álláspont, ezt a képviselendő álláspontot meg kellene azonban beszélni azokkal a mezőgazdasági vállalkozókkal, akik ennek a javaslatnak a révén kapnak 5 milliárd forintot a megszűnő adók miatt a részükre visszamaradó bevétel formájában, azokkal a vállalkozásokkal, akik az adómentes fejlesztési tartalék kapcsán 10 milliárd forintos többletre tehetnek szert. Meg kellene beszélni azokkal a polgárokkal, azokkal a személyi jövedelemadó-fizetőkkel, akik 30 milliárd forintot tehetnek zsebre azzal, hogy az adójóváírás változtatása megtörténik.

Meg kellene beszélni azokkal a súlyosan mozgáskorlátozott személyekkel, akiknek családtagjai ezentúl gépjárműadó nélkül vásárolhatnak majd olyan járművet, amellyel őket szállítani fogják. És meg kellene beszélni az egész társadalommal azt is, hogy jól van-e az, hogy a drága ingatlant értékesítők magasabb adókedvezményt kapnak jelenleg az ingatlaneladás kapcsán, mint az olcsó, kisebb értékű ingatlant értékesítők, és jól van-e ez így. Meg kellene azt beszélni a társadalommal, hogy az-e az igazságos, az-e a méltányos, ha függetlenül az adott ingatlan elhelyezkedési helyétől és minőségétől, életkorától, négyzetméteralapon kell fizetni az ingatlanok után, vagy az értéket kell figyelembe venni az adóztatás során. És meg kellene beszélni azt is a társadalommal, hogy jól van-e az, hogy a luxusadó alól ki lehet bújni azzal, ha a magánszemélyek szervezetek vagy cégek tulajdonába, nevére íratják át a tulajdonukban álló luxusingatlanokat. Mi azt gondoljuk, hogy nem lehet, ezeket a változtatásokat, amelyekre a kormány javaslatot tett, meg kell lépni. Akkor járunk el tisztességesen az adófizetőkkel, a polgárokkal szemben, ha azokat a méltánytalanságait az adórendszernek, amelyeket most tudunk orvosolni, azokat most orvosoljuk, nem várunk tovább.

Miként azt is gondoljuk, hogy ennek a teljes adóévnek a lezárását követően, amely adóév a 2006 őszén elfogadott intézkedések eredményeit már teljeskörűen tartalmazza, és jövő év elején ennek a lezárt évnek valamennyi számát, valamennyi adatát ismerni fogjuk, nos ezen lezárt év adatainak ismeretében, figyelemmel a versenyképesség és a munkahelyteremtés szempontjaira, elindul egy hónapokig tartó politikai és szakmai vita az adórendszer átfogó átalakításának lehetőségéről, és ennek keretében akár az adóterhelés, akár változatlan adóterhelés mellett egyes adónemek terhelése csökkentéséről.

A kormánynak az a szándéka, hogy jövő év tavaszán az adórendszer átfogó átalakítását tartalmazó törvényjavaslat az Országgyűlés elé kerüljön, egy olyan törvényjavaslat, amely tehát a versenyképességet és a foglalkoztatást segíti, amely nem tér le az egyensúlyi pályáról, lehetővé teszi az államháztartási hiány csökkentését. Addig is azonban, amíg ez a törvényjavaslat elkészül, amíg az ezzel kapcsolatos egyeztetések befejeződnek, lépjük meg azt a versenyképesség, a méltányosság és a feketegazdaság elleni fellépés érdekében, amit most meg lehet lépni.

A vitában elhangzottak alapján a kormánypárti frakciók támogatják a kormánynak ezt a szándékát, az ellenzéki frakciók bármilyen konkrét kritika, bármilyen javító szándék felvetése, elhangzása nélkül elutasítják a kormánynak ezt a szándékát. Azt gondolom, hogy ez a fellépés, ez a vélekedés magáért beszél.

Köszönöm szépen a vitában elhangzott konstruktív és érdemi hozzászólásokat, és természetesen arra kérem az Országgyűlést, hogy a jobbító szándékú módosító javaslatokat, akinek legalábbis erre ötlete és a főnökségétől engedélye van, szíveskedjenek a részletes vita során benyújtani.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Az általános vitát lezárom. Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, részletes vitára későbbi ülésünkön kerül sor.

Soron következik a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/4010. számon, a bizottsági ajánlásokat T/4010/2., 3. és 4. számon kapták kézhez. Tájékoztatom önöket, hogy a vita során az előterjesztőt a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára is képviseli. (Jelzésre:) Korán szólt ez a tájékoztatás?

Megadom a szót Tátrai Miklós államtitkár úrnak, 15 perces időkeretben.